Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. december 11. • PETŐFI NÉPE • I Hírlapkézbesítés (1.) Tizenkét évig kezdte a mun­káját hajnalok hajnalán, tizenkét évig nem látta reggelenként a gyerekeit, tizenkét évig nem volt se szombatja, se vasárnapja, se ünnepe a kiskecskeméti hírlap­kézbesítőnek, amikor tavaly föl­mondott. Bár hivatalosan cáfol­ják, döntéséhez hozzájárult, hogy körzetét átminősítették, s ezer fo­rinttal csökkent volna a keresete. Több . hétig nem kaptak újságot az előfizetők. Két éve ötvennel többen, öt­venezerrel kevesebb lapot kézbe­sítettek mint ma. amikor 296 ezer 180 újság kihordására 482 egye­sített (levelet, pénzt, csomagot is cipelő) és 69 csak hírlapot be­dobó ember van. Egy év alatt — tavalyi adat — Kecskeméten szá­zan mondtak fel, illetve léptek be a postához. Ha ma jelentkezne valaki, s három hónapnál tovább maradna, az. aki bekommendál­­ta, háromszáz forintot kapna. Nem jelentkezik. Kutasi József, a Szegedi Pos­taigazgatóság postaforgalmi osz­tályvezetője említi, hogy az ot­tani kettes hivatal vezetője ar­ról panaszkodott: csak minden negyedik jelentkező kérdez rá a keresetre. Az első három a sza­bad szombatot, a szolgálat nél­küli vasárnapot és az ünnepeket firtatja. A ,.nem”-ek után is.csak addig maradnak, amíg meg nem hallják a várható keresetet. Ugyanez a helyzet Kecskeméten is. A jövedelem a járat (ez a kör­zet hivatalos neve) kategóriájától és nagyságától függ. Címzetlen napilap (amin nincs külön cím­ke, pl. Petőfi Népe. Népszabad­ság. stb.) kézbesítéséért sűrűn la­kott emeletes házakkal beépített területen (A-kategória) 12. heti­lapért 16 fillér jár. A B-kategó­­riába tartozó sűrűn lakott kör­nyéken 13, illetve 18 fillér a díj, ritkán beépített, C-kategóriába sorolt utcákban pedig 17 fillért ér egy napilap és 22 fillért ért egy hetilap bedobása. Nagy Er­zsébet, a posta megyei hírlap­osztályának vezetője szerint a legjobb kézbesítő sem képes négy­száznál több napilap kihordásá­ra. — Háromszáz az a mennyiség — mondja — ami még elviselhe­tő. Petőfi Népébe átszámítva négyszáz példány húsz kiló súlyt jelent. Ha képeslapról van szó, akkor persze jóval többet. A legnagyobb kecskeméti kör­zet Bera Magdolnáé. Amikor kezdte, csak Petőfi Népéből há­romszáz volt az adagja. — Ma már több mint hatszá­zat viszek ki, a többi lapot nem számítva — rendezgeti csomag­ját. Ritka egyébként az a nap, amikor csak napilapot kellene vinni. Viszont a terhelés arányta­lan, mert a hetilapok zöme hét végén jelenik meg. A szerződés ugyan mást ír elő, de a jelek szerint ez nagyon zavarja a nyomdákat. A Rádió és Televízió Csak a táska nehezebb? Újságból a magállapodás szerint szerdán reggel 9 óráig 200 ezret délután két óráig ugyancsak 200 ezret kellene megkapnia a Köz­ponti Hírlapirodának, hogy on­nan idejében vonatra juthassa­nak a példányok, s időben meg­érkezzenek az ország háromezer postájához. Nincs hét késés nél­kül. A lapok összetorlódnak, gon­dot okozva a kézbesítőknek. Bár korszerűsödnek. bővülnek a nyomdák, de közben .terjedelme­sednek a lapok is. Azaz: minden marad a régiben. A kecskeméti kézbesítők is megérzik ezt. — Ha nem visszük csütörtö­kön vagy pénteken a megszo­kott lapot, megkapjuk: elfelej­tettük. Nem értik az emberek, hogy csak azt kézbesíthetjük, ami megérkezik ... Olvasottság tekintetében Ma­gyarország a világviszonylatban is igen előkelő 15. helyen áll. Bács- Kiskun viszont az országban csak a 17. helyen! Volt utolsó is... 1962-ben a Petőfi Népe tízezre­dik előfizetője televíziót kapott. Most, tizenöt év múltán 61 ezer 900 példányban jelenik meg (1977. novemberi átlag) s több mint 51 ezres az előfizetőtábora. A megyében a hírlapok 75 szá­zaléka előfizetett (az országos # Skrobár Istvánná csomagja 64 kiló. arány ennél tíz százalékkal ke­vesebb), tehát aznap házhoz szál­lítandó. Mit jelent ez a 75 száza­lék? Péntek—szombat—vasárnap 40—50—60 kilós táskákat. Üre­sen is 6—7 kilós egy. „Városokban és nagyobb hely­ségekben a hírlapkézbesítők fi­zikai munkájának csökkentése ér­dekében előreszállítást szerveztem meg és tárolóládákat helyeztet­tem el — írja tájékoztató leve­lében dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese. — A cél az, hogy a kézbesítőjárásokban men­tesítsük a hirlaposokat a lapok szállításától. A peremkerületek­ben külön kiosztóhelyet létesítet­tem. így nem kell a postahivatal­ba menni a kézbesítőnek, amivel rövidül az útvonala és korábban kezdheti munkáját, tehát a lap is korábban kerül az előfizetőhöz.” Dr. Bán Ferencnétöl, a Sze­gedi Postaigazgatóság hírlaposz­tályának vezetőjétől és Veres Istvántól, a hirlapcsoport vezető­jétől azt kérdezem, mi a köz­ponti cél. Azt mondják, a lapok négy órán belüli kézbesítése. — Ez ma, álom — teszik hoz­zá. Ballai József (Befejezése következő számunk­ban.) MAGYAR INTERNACIONALISTÁK NYOMÁBAN wKossuth-nóta Irkutszkban Az irkutszki repülőtéren zömök, középkorú férfi vár bennünket. Először azt hittem, rosszul hallok: — Kolozsvári — mutatkozik be, aztán oroszul foly­tatja. Igen, Vologya Kolozsvári kollégánk, a néhai Kolozsvári Lajos magyar Internacionalista fia, a he­lyi televízió információs osztályának vezetője. Irkutszk egyik főútvonalán, modern épületek kö­zött kis parktól övezve, jellegzetes pirostéglás, régi ház emelkedik. Talán csak annyi változhatott az épületen, hogy a hagyományos ablakokat tükör-ab­lakokra cserélték. A kapuban régi barátom, Gerold Konsztantyinov a Baráti Társaság elnöke üdvözöl. Míg az első mondatok után kollégáimmal ismer­kedik jóleső elgondolkodni azon, hogy Irkutszkban csakúgy, mint más szovjet nagyvárosban, otthona van a barátságnak. A kényelmes fogadóterem vit­rinjeiben delegációk ajándékai. A falakat a Szovjetunióban járt szo­cialista országok párt- és kor­mányküldöttségeinek látogatásai­ról készült képek díszítik. Ebben a szinte otthonos környezetben, beszélgetünk a Szqvjet—Magyar Baráti Társaság munkájáról, mi-. közben tekintetünk gyakran té­ved az ajtó felé: idevárunk egy magyar internacionalistát is. Kis­vártatva hangok hallatszanak a lépcsőházból. Idős, alacsony em­ber jelenik meg az ajtóban — három fia kíséretében. Eliksz Alexandrovics Márkus, azaz, ahogy itthon mondanánk, Márkus Elek. A 89. életévében levő Elek bácsi szemei ma is fiatalosan csillognak —. s mint fiai mond­ják. előző nap egymaga 30 zsák krumplit szedett ki a földből. Apa és három fia Márkus Elek Budapest környé­kén született arra már nem em­lékszik, hogy pontosan hol. Apja vasúti munkás volt. ö pedig a cipész mesterséget tanulta. 1915- ben Baranovicsi környékén esett fogságba, és mint hadifogoly. Csi­­tába került. 1917-ig van ott. majd beáll Lazó egységébe, azután cse­­kista lesz. Még 1919-ben szervez­nek egy kommunát, később ő lesz a kolhoz elnöke, majd a szakmá­jában dolgozik. Tagoltan és lassan magyarul kérdezem, mit tudott annak ide­jén családjáról. A kérdést meg­érti. de oroszul válaszol: tudja, hogy szülei meghaltak és három bátyja elesett az első világhá­borúban. Évtizedek óta nem hallott ma­gyar szót. és már a legegysze­rűbb. leghasználatosabb magyar szavakra sem emlékszik. Majd kézről kézre jár egy megsárgult fénykép, amelyről szembenéz ve­• Évtizedek óta nem hallott magyar szót Márkus Elek — középütt. lünk a fiatal Márkus Elek, a Burját Nemzeti Terület pártkon­ferenciáján. 1922-ben nősült, orosz lányt vett feleségül, aki négy fiút szült neki. Elek bá­csinak 9 unokája és 4 dédunoká­ja van. Irkutszktól mintegy 200 kilométerre Bajandajban, egy kis burját településen él. Mellette ül­nek fiai, az 51 éves Alexander, az 52 esztendős Vili és az 50 éves Vlagyimir — magyarul ők sem beszélnek. Szeretettel hallgatják apjuk szavait ezek a javakorabeli férfiak, akik szintén megjárták . a háború poklát. Az emlékezés, anekdotázás va­csora közben is folyik, ijem re­meg az öreg keze, amikor Szibé­riára és Magyarországra üríti vodkával színültig telt poharát. Mint az egyszerű szibériai embe­rek. nyíltszívűek, vidámak, ha úgy illik, tartózkodóak, mind a négyen. Megfigyeltem természe­tes intelligenciájukat, nem ették végig a vacsorát. Mindegyikük hagyott a tányérjában valamit — bizonyára azért, nehogy azt higy­­gvék. hogy mohók. A szibériai nép ilyen jellegű magatartásformál mind a mainapig megmaradtak. Étkezés közben gyakoriak a tósztok. Különös ez a szertartás. A mondanivaló „koreográfiája”, az elmés fordulatok és csattanók, az érzelmekre ható mély gon­dolatok. az érdekes és élvezetes ízek mellett, szellemi táplálékot is jelentenek. A késő estébe nyúlt a vacsora, és mint ilyenkor szokott lenni, a vidámság nótát fakasztott, fel­csendültek a népdalok. Ekkor Márkus Elek emlékezetének mé­lyéről felszínre került a Kossuth­­nóta. Lendületes fejlődés Ezúttal már másodszor jártam Szibéria földjén. Másodszor is­merkedtem az Angara két partján felépült Irkutszk nevezetességei­vel: viszontláthattam az irkutszki villamoserőművet, utaztam szár­nyashajóval a felduzzasztott An­­garán, újra megcsodáltam Ir­kutszk remekmívű faépületeit, az ablak- és ajtótokok facsipkéit, a hatalmas alumíniumkombinátot és a természet csodálatos ajándé­kát. a Bajkált. Bárhol jártam, meggyőződhet­tem Szibéria lendületes fejlődé­séről. van itt olaj, gáz, színes- és nemesfémek, az erdők fát és ne­mes prémeket adnak, kimeríthe­tetlen a hatalmas folyók energiá­ja. S ott vannak a legnagyobb kincset jelentő szibériai emberek, a régiek és az újak, akik két ke­zük munkájával azon fáradoznak, hogy még jobb, még szebb életet teremtsenek hazájukban. Jó arra gondolnunk, hogy az októberi for­radalom idején magyar interna­cionalisták is harcoltak itt, felis­merve. hogy saját hazájukért, sa­ját szabadságukért is küzdenek. Jó tudni azt is, hogy barátaink élnek ezen a vidéken, akik ked­ves egyéniségükkel — egyszerű­ségükkel. nyíltságukkal —. em­berségükkel bevésték magukat emlékezetünkbe. Boros Béla Értés és cselekvés A minap ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága és az idei év gazdasági mérlegét megvonva döntött az 1978-as esztendő ten­nivalóiról. Most még sem erről az időszerű állásfoglalásról, ha­nem a Központi Bizottság ezt megelőzd, október 20-i tanácsko­zásán elfogadott dokumentumról lesz szó. A hosszútávú külgazda­sági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének másfél hónapja jóváhagyott irányelvei ugyanis a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésének korszakos időszakára szólnak, s egyben kul­csot adnak mai helyzetünk és aktuális tennivalóink megértésé­hez is. Kiinduló példánk az idei esz­tendő. Lendületes ipari terme­lésnövekedés, kiugróan magas mezőgazdasági eredmények. A nemzeti jövedelem mintegy 8 szá­zalékos növekedése az utóbbi esztendő rekordja. A leglényege­sebb — az ötéves terv homlok­terében álló — feladat mégis megoldatlan maradt: a népgaz­daság egyensúlyi helyzete mind a tervezettnél, mind a tavalyinál kedvezőtlenebbül alakult. Nincs szerencsénk? Rosszul jött ki a lépés? Ismer­nünk, értenünk kell. hogy mi történik velünk, körülöttünk! A tőkés világpiaci cserearányok vál­tozására ismét ráfizettünk. Mert drágább lett például a kávé, amit vásárolunk és olcsóbb lett a ga­bona, a hengerelt áru, amit el­adunk. Jövőre szintén 2-*-3 szá­zalékos cserearány-romlásra számíthatunk a tőkés külkereske­delemben. A szocialista külkeres­kedelemben 1975-től minden év­ben cserearányromlást szükséges terveznünk, mindaddig, amíg a KGST-árak fokozatosan el nem érik a tőkés világpiaci árszintet.) Ha ráfizetünk a külkereske­delemre. vonuljunk vissza a vi­lágpiacról. Ez az egyik kínálko­zó megoldás. A teljes visszavo­nulás persze teljességgel lehetet­len. Jelenleg például 10 millió tonna kőolajat használunk fel, s ebből 8 milliót importálunk. És a bauxitot kivéve hasonlóképpen magas az importból származó különböző nyersanyagok aránya is. Nem mondhatunk le a speciá­lis gépek és berendezések beho­zataláról se. De mindezek elle­nére szűkíteni lehetne a külke­reskedelem hatókörét, visszafog­ni, fékezni dinamikus növekedé­sét. Egyetlen lehetőség A másik kínálkozó megoldás: kárpótoljuk magunkat a veszte­ségekért a világpiacon. Eszerint kihasználjuk mindazokat a lehe­tőségeket, amelyek számunkra előnyösek és amennyire csak le­het visszaszorítjuk a kedvezőtlen hatásokat. Az MSZMP XI. kong­resszusa egyértelműen emellett az alternatíva mellett döntött, amikor a nemzetközi munkameg­osztás elmélyítését, a benne rej­lő tartalékok kiaknázását hatá­rozta el. A Központi Bizottság október 20-i ülése pedig körvona­lazta a külgazdasági stratégia fő vonalait, a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveit. Ipar­ágként, termékcsoportonként je­lezte a fejlesztés fő irányait. El­vetette a fejlesztés mindenre ki­terjedő, egyetemes igényét, s a Zsaru-történet Jacques Deray, a jólismert francia rendező Zsaru-történet című filmjében ez alkalommal a nálunk is divatba jött rendőri emlékiratok egyikét választotta filmje alapanyagául. Illetve a filmben saját nevén is szereplő Roger Borniche nyomozó memo­árjainak egyik részletét, amely egy veszedelmes gengszter elfo­gásának izgalmas történetét tar­talmazza. A forgatókönyv-írók a könyv leglényegesebb mozzana­tait ügyesen alkalmazzák a kép­ernyőre és a siker legfőbb biz­tosítékaként olyan színészeket szerepeltet a rendező, akik so­rában ott vannak a legnagyobb francia férfisztrárok is. De jóné­­hányan akadnak az epizódisták között is olyanok, akiket már főszerepekben is láthatott a ma­gyar közönség. Bizonyára meglepetésként hat a moziba járók számára, hogy a társadalmi témájú és mély lélek­­ábrázolást kívánó korábbi filmek rendkívül rokonszenves hőse, Jean-Louis Trintignant alakítja az elmegyógyintézetből szökött hidegvérű és veszedelmes gengsz­tert, akinek útját hullák tucatjai szegélyezik és aki után lényege­sebb nyom sohasem maradt. Trintignant ezúttal is színészi re­szelektálás, a rangsorolás, a vá­logatás módszerét alkalmazta, kérte és kéri számon. A kis és közepes országok csak úgy lehetnek versenyképesek, ha hasonló sorozatnagyságban gyárt­ják termékeiket, mint a gazda­sági nagyhatalmak. A kis or­szág gazdasági potenciáljával összhangban minél kevesebb ter­méket gyárt, annál nagyobb in­tenzitással vesz részt a nemzet­közi munkamegosztásban. „A struktúra fejlesztésével ér­hető el, hogy a cserearány-rom­lásból származó veszteségeket mérsékeljük, illetve a keletkező hiányt megszüntessük és a tár­sadalmi termelés hatékonysága erőteljesen javuljon — mondot­ta Németh Károly a Központi Bizottság októberi ülésén. — Ily módon lehet növelni ugyanis azoknak a termékeknek és tevé­kenységeknek a volumenét, és részarányát, amelyek a rendelke­zésre álló munkaerőt és a vi­szonylag szűkös beruházási for­rásokat gazdaságosan hasznosít­ják. Ennek révén érhetők el olyan exportárak, amelyekben nemcsak a megnövekedett alap­anyag- és energiaköltségek té­rülnek meg, hanem megfelelő mértékben hozzájárulnak a gaz­dasági növekedéshez és az élet­­színvonal emeléséhez szükséges források bővítéséhez is.” Fokozódó gazdasági érzékenység A termelési szerkezet korsze­rűsítése szűkíti a meglevő, hazai gyártmányok választékát, növeli a nemzetközi munkamegosztás szerepét, hatásfokát a magyar népgazdaságban. A nagyfokú specializálódás egyben fokozza az ország világgazdasági érzékeny­ségét, sebezhetőségét. így erőfe­­iszítéseink zsákutcába torkollhat­nak, ha a versenyképesség nem párosul gazdasági rugalmasság­gal, manőverező, alkalmazkodó készséggel, ha az árhullámzások a konjunktúrás ingadozások a vi­lággazdasági megrázkódtatások elől, nem tudunk hajlékonyán, nagyobb veszteségek nélkül ki­térni. Ma már tapasztalatból tudjuk, hogy a mind szorosabb együttműködés a KGST-országok­­kal mérsékelheti, de nem ellen­súlyozhatja a tőkés világpiac közvetlen káros hatásait. Bebi­zonyosodott, hogy a fokozatosan képződő szocialista világpiaci veszteségek ugyancsak verseny­­képességgel és rugalmassággal el­lensúlyozhatok. Gazdaságunk versenyképessé­ge és rugalmassága egyenlőre még messze elmarad a követel­ményektől, ennek sajnálatos bi­zonyítéka: a termelés, az export szerkezeti korszerűsítése vontatot­tan halad, elmarad a tervezettől. Döntően ezért alakult kedvezőt­lenül a külkereskedelem egyen­súlya és ezért romlanak tovább a tőkés cserearányok. Gazdaságunk idei dinamikus fejlődése, a ter­melékenység rekordnak számító 7,5 százalékos emelkedése azért ellentmondásos, mert egyaránt újratermelte a jót, a korszerűt és a túlhaladottat, az elavultat is. Ne így, másként! Gazdasági helyzetünk nehéz. Aki csak az 1977-es „rekordokat” ismeri, illúziókban él, s várako­• A nyomozót alakító Alain De­lon a film egyik jelenetében. mekléssel ajándékozza meg a né­zőt. Szinte alig-alig ismerhetők fel azok a színészi eszközök, módszerek, amelyek segítségével, végestelen-végig csaknem moz­dulatlan arccal érzékelteti a rabló jellembeli torzulásait, vad és kegyetlen, hidegvérű gyilkos természetét. A történet egyébként a gengsz­ter rablásainak, gyilkosságainak sorozatán át végül is elfogásához vezet. Borniche, a filmbeli nyo­mozó meséli el lényegében az esetet, s miközben a nem túlsá­gosan tehetséges, de igyekvő de­zásai, igényei indokolatlanul fel­fokozottak lehetnek. A feladataink elsősorban nem mennyiségileg ki­­fejezhetőek, a minőségi változás pedig mint a múlt és a jelen kritikája nehezen megfogalmaz­ható tapasztalati alapon. Vala­mikor azt mondhattuk: így, csak egy kicsit jobban. S beértük a szerény, de mindenre kiterjedő és rendszeres fejlődéssel. Most vi­szont azt kell mondani: ne így, másként! S az átlagok mögött várjuk, kérjük a vállalatok, a személyek kiugró teljesítményét, vállalkozását, kezdeményezését. Egyensúly, cserearány, szerkezet (vagy struktúra), szelektivitás — e nem éppen közhasználatú fogal­mak a vezetésre, az irányításra háruló tennivalókat jeleznek. Ezért érthető módon visszafogott a Központi Bizottság nagyjelen­tőségű határozatának propagandá­ja is. A gazdasági reform beve­zetése időszakában túlzásba vit­tük a szabályozók, a mechaniz­mus sulykolását, és okultunk be­lőle. Most inkább mintha a má­sik véglet, helyzetünk és felada­taink szűkkörű, diszkrét kezelé­sének veszélye kísértene. Érdemi változást napjainkban sem érhetünk el a tömegek tu­datos támogatása nélkül, helyze­tünkről, újszerű feladatainkról közérthetően kell szólni. Hogy megértéssel találkozzék a profil-, termék- és az esetenként elkerül­hetetlen munkahelyváltozás. Oly­kor a jelentéktelen átszervezést is égzengés kíséri, mert a válto­zás néhány ember érdekeit sérti. Mi lesz, ha száz, vagy ezer em­bert csoportosítanak majd át? És esetenként n.emcsak a munka­hely, a munka változik meg, ha­nem új szakmát is kell tanulni. A nagyobb műveltség, a több szakma elsajátítása egyébként a gazdasági rugalmasság fontos fel­tétele. Megkímélni a szélsőségektől Akárhogyan közelítsünk tenni­valóinkhoz, a dolgozók széles ré­tegeit kell cselekvésre sarkallni, jobban beavatni dolgainkba. Két szélsőségtől minden esetre meg­kímélhetjük őket: az általános­ságoktól és a szakmai részletek­től. Az embereket nem az ér­dekli, hogyan alakul majd a kü- 4 lönböző népgazdasági ágak, ipar­ágak aránya, sorsa. Az izgatja őket, mi lesz a vállalatukkal, mi lesz ővelük? És természetesen kí­váncsiak arra is, mit tehetnek, a népgazdaság, a vállalat, 'az üzem és saját sorsuk jobbrafordításáért. A dolgozó kollektívákat, a ve­zetők, a társadalmi tisztségvise­lők tájékoztatják. De ki és ho­gyan igazítja el a tájékoztatókat? Az ágazati minisztériumok, az irányító hatóságok felelősségtel­jes és bátor döntése többnyire elkerülhetetlen. A Központi Bi­zottság októberi határozata elvi alapot ad a szükséges kormány­zati elhatározásokhoz, intézkedé­sekhez, a sorok és a rangsorok újrakezdéséhez. A területi párt­szervek ugyancsak sokat tehet­nek azért, hogy az elvek konk­rét tartalommal telítődjenek és szemléletformáló, mozgósító erő­vé, a cselekvés vezérfonalává váljanak, s a dolgozó kollektívák felismerjék helyzetüket, létfon­tosságú tennivalóikat. K. J. tektívfelügyelő hosszú időn ke­resztül mindig késve érkezik, na­gyon sokat tudunk meg — Alain Delon alakításának hála — erről az érdekes, rokonszenves nyomo­zóról. A történet maga 1947 táján játszódik, amikor a munkásság megmozdulásait eltipró, háború utáni F ránciaországban Jules Mosh belügyminiszter irányítot­ta a sztrájkolok elleni elnyomó akciókat. Borniche, a nyomozó nem nagyon ért egyet a nyomo­zó apparátus berkeiben elhatal­masodott erőszakkal. Nincsenek ugyan szuperdetektívhez illő lé­lektani analízisek nyomozói munkájában, de végül is az ese­mények szerencsés összjátéká folytán elfogja a gengsztert. Ez az elfogási jelenet lélekzetállí­­tóan izgalmas, s alkalmat ad az epizódistáknak, hogy jelentős tel­jesítményeket nyújtsanak. A Zsaru-történet természetesen nem remekmű, de egyrészt a sze­rep osztás, másrészt a rendezői munka egyes mozzanatai kiemelik a széria detektívtörténetek so­rából. Csak 16 éven felülieknek szánja a filmforgalmazás, és iga­za van, mert a film valóban bő­velkedik gyerekeknek egyáltalán nem ajánlható kegyetlen pillana­tokban. Cs, L, FILMJEGYZET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents