Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-10 / 290. szám
4 • PETŐFI NÉPE « 1977. december 10. A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL Eszmecsere az új párttagokkal t Ahol létkérdés a rekonstrukció Az iparágak közül az embereket legérzékenyebben, közvetlenül érintő ágazat, a textil-ruházati ipar. Az említett iparág a könnyűipar termelésének mintegy 60—70 százalékát adja. Az iparágban foglalkoztatottak száma több mint 280 ezer fő. A SZABADSZÁLLÁSI nagyközségi pártbizottság évente öszszehívja az új párttagokat kötetlen, elvtársi beszélgetésre. Ugyancsak évenként megszervezi részűkre a párttagok elméleti, politikai alapismereteit felölelő tanfolyamot. Ennek lelkes és fáradhatatlan propagandistája a szakosító harmadik évfolyamát végző Szalai Lászlóné vezető óvónő, aki a nagyközségi pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke. E pártoktatás .résztvevői igen aktívák, érdeklődésük sokoldalú. Az előadásokon csakúgy, mint a szemináriumokon. Munkájukról szeretettel és őszinte tisztelettel vélekedik Szalai Lászlóné. Megítélése szerint a foglalkozások nagyszerű alkalmat adnak a rendszeres eszmecserére, s lehetővé teszik, 'hogy a résztvevők megismerkedjenek egymással, egymás gondjaival, munkájával, a községvezetés elképzeléseivel, a közsegpolitikával. Tömören: a tanfolyam lehetővé teszi a szótértést a nagyközség, s a saját munkaterületük közös dolgairól. A pártbizottság által összehívott kötetlen beszélgetések alkalmával olyan kérdésekről esik szó, hogy például mit vár el a tagjaitól a párt, hogyan találták meg helyüket, illeszkedtek a pártalapszervezetbe, meg tudják-e valósítani azokat a célokat, amelyek a pártba vezérelték őket. Nem előadást tartunk ilyenkor, hanem az egyéni mondanivaló közreadására késztető, közvetlen hangvételű bevezetőt. NÉZZÜK AZONBAN, miről is van szó egy-egy ilyen összejövetelen. Többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy például a Lenin és az Aranyhomok Tsz-ben, a FÉKON-üzemben, az ÁFÉSZ-nél, s a szőrmeüzemben a pártszervezet figyelemmel kíséri az új párttagok tevékenységét. Amellett, hogy ellátják őket pártmegbízatással, ennek teljesítéséhez a feltételeket is megteremtik. A Lenin Tsz-ben dolgozó új párttagok azt is elmondták, hogy a legtöbb segítséget ajánlóiktól kapják, akik a megbízatás minden részletét megbeszélik velük, módszereket is javasolva a pártfeladai teljesítéséhez. Mások a pártcsoportbizalmiak ilyen irányú munkáját dicsérték. Ezeket a jó módszereket természetesen törekszünk valamennyi pártalapszervezet munkájában meghonosítani. A pártcsoport-bizalmiak legutóbbi községi értekezletén — amelyen az alapszervezetek titkárai is részt vettek — egyebek között ilyen feladatokról is szóltunk. „Nálunk a felmentettek kivételével, mindenkinek van pártfeladata” — hangoztatták ugyancsak többen. Voltak, akik hozzátették, hogy mór a felvételéről döntő taggyűlésen huzamos időre szóló pártmegbízatást kaptak. Egyiküket pártoktatás vezetésével, másikukat a KISZ-szervezet munkájának segítségével bízták meg, míg további elvtórsak a brigádmunka javítására, agitációra, vagy éppen tcmegszervezetben végzendő munkára kaptak megbízatást. Az elhangzott vélemények szinte kivétel nélkül arról tanúskodtak, hogy az új párttagok igen jó előiskolának tartották a tömegszervezetekben, szocialista brigádokban, s a különböző bizottságokban végzett munkát, amit felvételük előtt követelményként támasztott velük szemben a pórtalapszervezet. AZ ESZMECSERE résztvevőinek fokozott figyelme kísérte annak a társuknak mondanivalóját, aki egyik tapasztalatát így adta elő: — Újszerű élmény számomra, hogy amióta párttag vagyok, munkatársaim sokkal közvetlenebbek, sőt bizalmasabbak hozzám. Eleinte nem találtam a magyarázatát, de aztán nyilvánvalóvá lett: a pártnak szól ez a bizalom. Kollégáim elvárják, 'hogy a pártrendezvényeken az ő nevükben is beszéljek, tolmácsoljam véleményüket. Nekem, a fiatal párttagnak, nagyon jól esik ez a bizalom. Hallani is öröm az olyan megnyilatkozásokat, hogy miként kell és lehet leszerelni a munkahelyen a közéleti-mozgalmi tevékenység gátjaként jelentkező „nem érek rá”, „más dolgom van”, stb. érvet. Fiatalos lendülettel beszélnek az összejövetelek résztvevői a párthatározatok végrehajtásában rájuk háruló teendőkről, a pártcsoport munkájában való résztvállalásukról, tanulásukról. Sőt, arról is, hogy az egymással való törődés, segítés különösen szép feladat a fiatal párttag számára. Akadt viszont egy-két olyan vélemény is, hogy: „Amióta felvettek a pártba, még senki nem kérdezte meg tőlem, hogy érzem magam, hogyan illeszkedtem a pártszervezeti közösségbe. Igaz, én sem szóltam erről sem a pártcsoportban, sem a pártvezetőségben ...” Pártbizottságunk tehát megbizonyosodott róla, hogy a velük való beszélgetésre nem azért tartanak igényt a nemrégiben felvett párttagok, mert jólesőnek tartják a gesztust, hanem mert nyernek általa. Elsősorban segítséget a pártmunka módszereiben való eligazodáshoz, a kritikai szellem fejlesztéséhez, a párt politikájának mindennapi közvetítéséhez. S erre annál is inkább rászorulnak, mert kevés a tapasztalatuk a pártmunkában. FELTÉTLENÜL folytatjuk tehát az új párttagokkal való rendszeres eszmecseréket; a legközelebbi összejövetelre 1978 elején kerül sor. Túl ezen a pártalapszervezeti vezetőségek figyelmét is irányítjuk, hogy évenként több alkalommal helyileg is szánjanak erre időt, figyelmet. Csorba János, a pártbizottság titkára A textil-ruházati ipar termelése több mint kétszerese a belföldi fogyasztásnak. Ezért a termékek 25 százaléka a szocialista, 25 százaléka pedig a tőkés piacokon talál vevőt. A negyedik ötéves tervben a korábbi időszakhoz viszonyítva jelentős hazai és export forgalom növekedéssel kellett számolni. Ez a termékek és a termékstruktúrák fejlesztése nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ezért a kormány 1970-ben elrendelte a textil-ruházati ipar nagyarányú rekonstrukcióját és kijelölte a végrehajtás ütemét, irányait. A könnyűipar nehéz gondja Általában a könnyűipar, ezen belül is az említett iparág az, amely évtizedek óta a legnagyobb munkaerőhiánnyal küzd, A rekonstrukció során tehát már az előző ötéves tervben és a jelenlegi tervidőszakban is ä munkaerőt kiváltó beruházásokra Megyénk egyik ipari szövetkezetét július 1. óta új néven emlegetik; a Bács-Kiskun megyei Autó-, Motor- és Gépjavító Ipari Szövetkezet felvette a BÁCSMOBIL nevet. A 260 tagú kollektívánk életében nem a névváltozás az idei esztendő legnagyobb eseménye — mondja Csontos Gáspár elnök. — Ennél sokkal fontosabb, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére fellendült szocialista munkaverseny eredményeként idei tervünket várhatóan előbb fejezzük 9 Egy fagylaltgép felújításán dolgozik Tóth Emil szerelő. kellett koncentrálni. Ily módon lehetett a növekvő szükségleteket állandóan csökkenő létszám mellett kielégíteni. Az iparág az előző ötéves tervben 16 milliárd forintot költött fejlesztésekre. Ez az összeg az azt megelőző időszak fejlesztési költségeinek több, mint kétszerese volt. Vállalati fejlesztések A tervidőszak egyetlen nagy állami beruházása a Győri Graboplast Műbőrgyár fejlesztése volt. A gazdálkodó vállalatok kicserélték a fonó- és orsógépek jelentős hányadát, ^a konfekcióiparban jelentősen nőtt a speciális varrógépek száma. A bőriparban mechanizálták a vegyi folyamatokat. Ezen túlmenően a vállalatok jelentős összegeket — öt év alatt 1,5 milliárd forintot — költöttek az élet- és munkakörülményeket javító szociális, kommunális beruházásokra. be. A hutögépjavitó részleg Doöo István nevét viselő brigádjának felhívására 13 kollektívának 127 tagja csatlakozott a csepeli dolgozók felhívásához, s példamutató szorgalommal dolgoztak egész évben vállalásaik teljesítésén. Egyik fő eredményünknek számít. hogy 10 millió forintos szolgáltatási tervünket már november közepén befejeztük, s a szövetkezet 33 millió forintos tervének a teljesítése is jóval december 31. előtt várható. Ez nem utolsósorban azért is jelentős eseménynek számít, mert létszámnö-A beruházások hatékonyságát mutatja, hogy a tervidőszakban a ruházati ágazat termelése 60 százalékkal nőtt. Az ötödik ötéves tervben tovább folytatódik a létkérdéssé vált rekonstrukció. Gyorsabban és lassabban Beruházásokra 17,5 millió forintot irányoztak elő. Ebből történik a három nagy beruházás: a Budapesti Finomkötöttárugyár debreceni és mátészalkai új üzemegységének, a Halasi Kötöttárugyárnak és a Simontornyai Bőrgyárnak a fejlesztése. Teljes üzembe állításuk után ezek a termelő egységek mintegy 500— 550 tonna áru előállítására lesznek alkalmasak. A két kötöttárugyár a tervezettnél gyorsabb, a bőrgyár valamivel lassabb ütemben készül. Az állami nagy beruházásokon kívül a gazdálkodó egységeknél nyolcvan jelentősebb — nyolcvanmillió forinttól félmilliárd forintig terjedő értékű — beruházás van folyamatban. Folytatódik a berendezések, technológiák korszerűsitése is. A szakemberek a tervidőszakban körülbelül tízezres létszámvelés nélkül érjük el a tavalyi 287 millió forinttal szemben. A szövetkezet szolgáltató tevékenységéről Balogh István műszaki vezető adott részletes tájékoztatót. — Mint szövetkezetünk neve is mutatja, legfőbb feladatunk az autósok—motorosok igényeinek kielégítése — mondta a műszaki vezető. — A hetven dolgozót foglalkoztató részlegnek 13,8 millió forint az árbevételi terve, ennek teljesítése már napjainkban várható. Forgalmunkra jellemző, hogy az idén 14,ezer gépkocsi és csökkenéssel számoltak. Az első évben azonban már mintegy ötezer ember hagyta ott az iparagat. Fontos intézkedések A létszámcsökkenést némileg lassította az az intézkedés, mely, az alapbéreket és a műszakpótlékokat rendezte. A súlyos munkaerő-gondok egyik, s talán alapvető oka az, hogy a textil-ruházat! ipar berendezéseinek jó része három műszakban termel. Az ipar átlagában a gépek kihasználási mutatója 1,2, míg a textil-ruházati iparban 2,6. Gondban van az iparág azért is, mert a termékei alapanyagának jó részét importálja, valamint a ruhaipar termékszerkezete az összes iparág közül szinte a legbonyolultabb. A belföldi fogyasztás egy idő óta stagnál, a szovjet piac meghatározott választékban kéri az árut, míg a tőkés piac az állandó és folyamatos termékkorszerűsítést követeli meg. Ezért a textil-ruházati ipar a növekvő igényeknek csak a rekonstrukció révén tud megfelelni. D. K. 3 ezer 440 motorkerékpár lordult meg a műhelyekben. A szeptemberben létesített üreg és alvázvédő DINITROL állomás a várt. nál is (kedvezőbb fogadtatásra talált. Havonta 90—100 gépkocsin végezzük el ezt a korszerű korrózió elleni védekezést, s jelenleg január 20-a utánra tudunk csak elfogadni erre előjegyzést. Most naponta átlag 4 kocsi kap védelmet. de szeretnénk januártól elérni a napi hat kocsis teljesítményt. A múlt év végén vettük át a szabadszállási ipari szövetkezettől az autójavító részlégért:, ott most 15 szerelő foglalkozik a gépkocsik javításával. A környékbeliek legnagyobb örömére már ez a telepünk is foglalkozik garanciális vizsgálattal, s az új autók tulajdonosainak nem kell sok kilométert megtenniük egy-egy apróbb javítás elvégeztetéséért. A motorkerékpárokkaUdjglalkozók munkakörülményei jovore jelenősen javulnak. Két új műhelyt építünk, s a mostani zsúfoltsággal szemben 360 négyzetméternyi terület áll majd a kétkerekű jármüvekkel foglalkozók rendelkezésére. Jövőre megközelítőleg egymillió forintot fordítunk különböző berendezések és műszerek beszerzésére. Szolgáltató tevékenységet végeznek a lakatosaink is, akik az idén mintegy 3 millió forint árbevételt érnek el a különböző konzervipari gépek javításával. Ugyancsak szolgáltatásnak számít a hűtőgépjavítók munkája. A húsztagú kollektíva hűtő- és presszógépek javításával foglalkozik, árbevételük az év végéig eléri a 4,6 millió forintot. O. L. • Iszak Tamás motorszerelő a szövetkezetből vonult be katonai szolgálatra. s a közelmúltban háromszoros Kiváló katona kitüntetéssel leszerelve ismét itt vállalt munkát. Neki és társainak van tennivalója bőven, hiszen a motorosok jó része télen adja le jármüvét javításra. (Opauszky László felvételei.) BŐVÍTETTE SZOLGÁLTATÁSAIT A RÁCSMOBIL I:::::::::::::::::::::;:::::::::::::::::::::::::::::::; .v.v.w.v.wXwXvMv>>X< wmmmmmmm (10.) — Jó, jó. de ne ilyen hangosan és ne az utcán! ■ Kiél tek a térre, amelynek túlsó oldalán két rendőr sétált. Gergely termetükről, járásukról megismerte őket. Ezekkel találkozott az este. A többiek is észrevették a rendőröket és csendben ballagtak a kollégium felé. A rendőrök nem törődtek velük. Az öreg Csóti rádiót hallgatott, újságokat böngészett a meleg portásfülkében. — Éppen most akartam zárni a kaput. Két perccel múlt tíz. Szerencséjük van fiúk — fogadta a hazatérőket a portás és kulcsokkal lépett ki az ujtón. — Nem jött levelünk? — tréfálkozott az öreggel Miska, s meglepődött, amikor az öreg visszament. — Egy távirat van itt. Az előbb hozta a postás. Kiss Gergelynek szól. — Miféle távirat? — kérdezte ijedten Gergely, s azonnal valami otthoni bajra gondolt. Gyors mozdulatokkal tépte fel a papírt és mohón olvasta a rövid szöveget: ..Ha tudsz, gyere haza. Apád!” Fölnézett társaira, akik némán álltak körülötte. — Valami baj van otthon. Holnap hazamegyek! VII. Mindig nehezen aludt el. Sokáig forgolódott az ágyban, gyűrte a párnát, igazgatta a takarót. Egészen kicsi korában is nehezen jött az engesztelő álom. Később az álmatlanság ellen úgy próbálkozott, hogy átgondolta az elmúlt napot: mi volt jó, mi volt rossz abban, s hogy holnap mit fog csinálni. Talán tíz, tizenegy éves lehetett, amikor egy téli, januári napon eltemették osztálytársát, Leszkó Ferit, akinek az arcát szétmarta a rák. Ö is ott volt a temetésen, s az osztálytársakkal együtt énekelt a gödör szélén. Ha becsukja a szemét, a csöndben most is hallani véli a vékony, gyermekhangú kórust, látja a párát, amint egy-egy lélegzetvétel után nagy bodrokban száll az éneklők szájából. Azt énekelték, hogy a Sionnak hegyén úristen, tiéd a dicséret... Nem értette a szöveget. Az iskolában azt tanulták, hogy az úristen az égben, a mennyországban lakik. A Sión bizonyára valami hegy valahogy a bibliai földeken. De mit keres ott az isten. Lejjebb jött egy kicsit? Délután volt a temetés. Már sötétben tértek haza, s amikora család lefeküdt, ő átgondolta a napot.' Elképzelte Leszkó Ferit, amit a kékre festett koporsóban, fehér vászonruhában fekszik. Fölötte vagy két méternyi föld, körülötte csönd és sötétség. Arra gondolt, hogy egyszer ő is odakerül a csöndbe, a sötétségbe, a kétméteres mélységbe, a föld alá. Kinyitotta a szemét, de ott a kicsi szobában is áthatolhatatlan volt a sötét, „hallotta” a csöndet. Mindez nagyon hasonlatos volt ahhoz, amit Feriről elképzelt. Mi lenne, ha Feri fölébredne, ha magához térne, ha ki akarna jönni? Zokogni kezdett. Hiába akarta visszafojtani zokogását, nem bírta. Anyja felébredt és lámpát gyújtott. — Mi baj van kisfiam? Roszszat álmodtál? — Igen nagyon rosszat! — felelte ő mégf mindig szepegve és örült, hogy nem kell elmesélni az „álmot”. Ivott egy pohár vizet és hamarosan elaludt. Most, hogy itt a kollégiumban sem tudott elaludni, ez jutott eszébe, ez a hajdani zokogás. Elmosolyodott. A halál, az elmúlás gondolatával már megbarátkozott. Ez a megbarátkozás azonban nem jelentett teljes belenyugvást. Remélte, hogy a halál csak nagyon soká éri majd el, bár néha hihetetlennek tartotta, hogy a világ akkor is ilyen lesz, amikor ő már nem látja. Csodálkozott, amikor József Attilánál néhány nappal ezelőtt ezt olvasta: „Én ámulok, hogy elmúlok ...” Eszébe jutott az is, hogy Pinditől legutóbbi levelére még nem kapott választ, lehet, hogy megharagudott a lány és többet nem is fog írni. Lemászott az emeleti ágyról, zsebéből kivette a levelet és kiosont a mosdóba. Ott a halványan világító lámpa fényénél újra elolvasta Pindi sorait. Látszott az íráson a gondosság, a figyelem, a szép külalakú, egyenes sorokra irányuló törekvés. Áz utolsó mondatokat már félhangosan olvasta: .,Ha nemsokára hazajössz, elhívlak szánkózni. Jössz?” Hát a stílusba éppen bele lehetne kötni — gondolta — és azon töprengett, hogy most Pindi mit kérdez tőle? Az.t, hogy haza megy-e, vagy azt. hogy ha hazamegy. hajlandó-e szánkózni a lánnyal. Persze lényegtelen, hiszen mindkettőt kérdezheti. Kinyitotta a mosdó ablakát. Kint, az épülettel körülvett udvaron esett a hó. egyetlen villanykörte világított a pincében levő kazánokhoz vezető bejárati ajtó fölött. Ott. jól látszott, hogy milyen sűrűn esik. A hó friss szaga felébresztette benne a falusi gyereket. Eszébe juttatta a hóember építést, a ród’.vást és mindenl. ami télen a faluban történik. Még egykori betlehemeskedése is felötlött benne. Pindi volt a „mennyből az angyal", ő pedig a kucsmás, subás, nagybotos pásztor. Kókai Jóska és Borbás Anti vitték a kicsi, csirizzel összetákolt házikót, amelyben egy zseblámpa körtéje világította meg a morzsoltcsutkából készített megváltót. Becsukta az ablakot és visszament a szobába. Társai mélyen aludtak. Miska hanyatt fekve horkolt, Piszátyel fejét a párnába fúrva hason feküdt. Ö is hanyatt vágta magát a sodronyos ágyon, s azon tűnődött, vajon mi baj lehet otthon? Magától is rájöhetett volna, hogy hazamehet. A vizsgaidőszak még tart. néhány szabad napja van. Tulajdonképpen szeptember óta nem is volt otthon ... Fáradtan ébredt. A fiúk láthatóan már korábban felkeltek, s most az ágyak szélén ülve, röhögve meséiték az esti kalandot. Gergely kiszaladt a mosdóba, aztán gyorsan öltözött. — Lehet, hogy nerh is tudsz elutazni! — nézett rá Bandi, utalva az éjszakai nagy havazásra. — Mindegy,' megnézem azért. Hátha nincs hóakadály. Sötétkék nadrágjában, fehér ingben és fekete pulóverjében nagyon ünnepélyes volt. — Ha találkoztok Ildivel, mondjátok meg neki. hogy sürgősen haza kellett utaznom. Pár nap múlva jövök — szólt vissza még az ajtóból, s eszébe jutott, hogy a fiúk aligha tudják ki az az Ildi. mert (gv. nevén nevezve még soha nem beszélt a lányról társai előtt. Egy óra múlva már kint járt az autóbusszal a város határában. Nagy hó volt mindenütt, de a busz mégis simán és gyorsan futott az úton. Gergely elővette táskájából a néhány napja vásárolt. s azóta kedvenc könyvét, József Attila összes verseit. Lapozgatta a finom papírt, tetszett neki a könyv fekete műbőr kötése is. Elmélyedt az olvasásban.« Nem tudott, de nem is akart szabadulni a Hazám című verstől, annak is különösen az első sorai ragadták meg: „Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, s a szellőzködő lágy melegben tapsikoltak a jázminok ...” Magával ragadta az egyszerűség, a versindítás egyszerűsége, egy hétköznapi kép: „Az éjjel hazafelé mentem .. .” és aztán a mély költőiség, az igazi költészet, a tiszta. szép szavak rendje: „ ... éreztem, bársony nesz inog.. Fölnézett a könyvből, ki a ködös, havas mezőkre, aztán a könyvet összecsukva merengett. — Ritkaság mostanában, hogy egy ilyen jóképű fiatalember ezt á pályát válasza! — ütötte meg a fülét a suttogó hang. Oda fordult a vele szemben ülő idős, falusi asszonyokhoz. Észrevették, hogy a fiú meghallotta, s látták, hogy zavarban van. — Sohse szégyellje fiam. Előttünk ne szégyellje. Inkább legyen büszke magára az édesanyja. Mert Istent szolgálni a legfőbb dolog ezen a földön — hajolt közelebb Gergelyhez az egyik néni. A fiú most értette meg, hogy az öregasszonyok papnöven.déknek nézik. (Folytatása következik.)
