Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-07 / 287. szám
4 • PETŐFI NÉPE 0 1971. december 7. Vadgazdálkodás és vadászat • Gazdálkodás, sport és kikapcsolódás, valamint vadvédelem, mindez amit a vadászok hétről hétre végeznek, megvalósítanak. A vadászatot, a fegyverrel erdőt cserkésző vadászt a rózsaszín romantika övezi. A kevesek sportjának mondják, mivel költséges, s egy-egy vadásztársaság tagjának lenni nem egyszerű dolog, nehéz a bejutás, többek éveket is várnak erre. Valójában nagy a felelőssége minden vadásznak, s a társaságoknak is. Nemcsak mert lőfegyvert kezelnek, hanem azért is: nemzeti kincsünk, a vadállomány gyarapítása, összetétele, minősége tőlük függ. Érthető tehát, hogy csak az lehet vadász, aki ismeri és tiszteletben tartja a vadászat írott és íratlan szabályait, s a hazai vadászati kultúráért, a vadgazdálkodás eredményeinek javításáért hajlandó mindent megtenni, s ha kell áldozatokat is hozni. 0 Az országban a vadászatra alkalmas terület 82 százalékát a vadásztársaságok bérelik, a többi állami kezelésű. Egy-egy vadászra az országos átlag szerint 230 hektár terület jut, Bács-Kiskunban csaknem háromszáz. Az 1969-ben kidolgozott távlati vadgazdálkodási tervet sikeresen hajtják végre a társaságok. Az országban nőtt a vadállomány, különösen jelentős, hogy évente több százezer fácántojást keltetnek, s a néhány hetes állatokat kiviszik a vadászati területre. Ugyancsak gyarapodott az úgynevezett nagyvadak — őzek, szarvasok — száma. Lényegesen csökkent viszont a fogolyállomány, valamint a mezei nyulak száma. Az utóbbit főként a mezőgazdaságban használt vegyszerek tizedelik, s a szaporulat is igen alacsony. Az elmúlt időszakban emelkedtek a vadkereskedelem bevételei. Évente általában 20—22 millió dollár. A vadásztársaságok 40—50 millió forint évi gazdasági hasznot hoznak. Az 1958-ig szóló tervekben szerepel a vadgazdálkodás további javítása, az állomány gyarapítása, valamint a vadászok számának növelése is. Évente ezerrel szükséges az ország vadásztársaságainak taglétszámát gyarapítani, hogy hét év múlva elérje a 35 ezer főt. 0 Bács-Kiskunban negyvenegy vadásztársaság 18 ezer hektár területen tevékenykedik. A társaságok — egy-két kivételtől eltekintve — Jól, tervszerűen működnek, valóban vadgazdálkodást folytatnak. Elsősorban fácánban gazdag a Duna—Tisza köze a tervszerű tenyésztésnek köszönhetően. Tavaly 32, az idén 65 ezer fácáncsibét és kakast engedtek szét a társaságok területén. A mezei nyúl élettere csökkent. A szakem. berek véleménye, hogy ez természetes folyamat, megállítani nem lehet, gyorsaságát tudnák csökkenteni. Viszont más vadakkal, elsősorban őzzel „helyettesíthető”. A fácán, az őz és a mezei nyúl számának alakulása több ponton kapcsolódik egymáshoz. Az őz húsának értékesítéséből származó bevételt a fácántenyésztés költségeinek fedezésére használják a társaságok. Azokat a területeket, ahol ma már a nyúl nem tud megélni, az őz foglalja el. Az őzek száma viszont a megyében csak 13—15 ezer közötti. Az így egymás mellé állított mondatok logikai, s ami fontosabb vadgazdálkodási összefüggése: ha az őzek számát 18—20 ezerre gyarapítanák, akkor mintegy 80 ezerrel növelhetnék évente a fácánok számát, a mezei nyúl állomány csökkenése az őz életterét megteremti. Végső soron a terület áliateltartó képessége, a biológiai egyensúly megtartása a döntő. Az említett . megyei vadgazdálkodási elképzelést ebből a szempontból is szükséges mielőbb megvalósítani. 0 A vadászatnak, a vadgazdálkodásnak van egy kellemetlen oldala: a balesetek és a vadkárok. Tavaly és az idén vadászattal összefüggő tragikus eset nem történt, a két sérülés a kisebb balesetek közé sorolható. A vadkár viszont évről évre emelkedik. Az ország mezőgazdasági üzemeinek tavaly vadkárok címén 60 millió forintot térítettek — harmadát az erdő- és vadgazdaságok — s ezenkívül az állatok 20—30 millió forintot kitevő úgynevezett erdei kárt is okoztak. Bács-Kiskunban van egy-két téesz a Duna mentén és a megye déli részén, amelyik szinte „sportot űz” vadkár-jelentgetésből. Ahelyett, hogy védekezne, évekig húzódó perben áll a gemenci erdőgazdasággal, vagy éppen egy vadásztársasággal. Vaddisznók, nyulak, fácánok egyaránt kárt tesznek a vetésben, beérett gabonában, fűszerpaprikában, szőlőben és gyümölcsösökben. Viszont a vaddisznók csak azt a vetést túrják fel, ahol ősszel beszántották a kombájn által százszámra elszórt kukoricacsöveket... Ha az NDK joggyakorlatát követnénk hazánkban, akkor bizony az ilyen hanyag munkát végző szövetkezeteknek nem lenne keresnivalója a bíróságokon. Még pénzbe sem kerülő, apróbb módosításokat sem hajt végre néhány szövetkezet. A vadkárok csökkentéséért nemcsak az erdő- és vadgazdaságoknak, valamint a vadásztársaságoknak kell mindent megtennie, hanem a mezőgazdasági üzemeknek is. Sajnos manapság ezt alig vizsgálják, csaknem minden esetben a vadak gazdáit marasztalják el, megfeled, kezve a vadgazdálkodás népgazdasági hasznáról, a közös érdekről és felelősségvállalás szükségességéről. Csabai István Mezőgazdasági könyvespolc Horgászati alapismeretek * Az elismert szakemberekből álló munkaközösség élvezetesen és szórakoztatóan adja közre azokat a tudnivalókat, amelyeket minden kezdő horgásznak el kell sajátítania, ha sikerrel és eredményesen akarja űzni ezt az egyre népszerűbb sportot. A szerzők bevezetésül tisztázták a horgászat alapvető feltételeit, írott és iratlat szabályait, majd ismertetik a vizek és a halak életét, a különféle horgászeszközöket és .felszereléseket, bemutatják a fontosabb hazái halfajokat, (kitérve természetesen horgászatuk legeredményesebb módszereire és lehetőségéire. Növénytermesztő technikusok kézikönyve A szerző azt az ismeretanyagot dolgozta fel munkájában, amelyet a növénytermesztő technikusoknak feltétlenül el kell sajátítaniok, hogy mindennapos feladataikat a megkívánt színvonalon tudják elvégezni. Minden vonatkozásban rendkívül időszerű mon. danivalója a legújabb eljárások és módszerek ismertetésén alapszik, következetesen visszatérve a hozam és ráfordítás viszonyának elemző taglalására. Hajdú Miklós műve a következő fő témakörökre oszlik: a növénytermesztés helye az élelmiszer-termelésben ; a növénytermesztés tényezői; a kenyérgabonafólék, a szemestakarmányok, a főzelék, és zöldségfélék, az ipari növények, valamint a szál as takarmány ok termesztése, a gyep művelése és gondozása. Kigyókról-békákról Valljuk be, hogy mindaz, amit ezekről az állatokról tudunk, édeskevés. Talán csak annyi, hogy léteznek, és hogy többnyire víz mellett lehet velük találkozni. Aki többet tud róluk, sok érdekességet felfedez életmódjukban, szokásaikban, testük felépítésében, s esetleg érdeklődése is felébred e sokak előtt rejtve élő állatcsoport iránt. Schmidt Egonnak éppen ez az egyik célja könyvével, Ha nem is gyönyörködhetünk például az elénk kerülő siklóban, legalább ne üldözzük, ne bántalmazzuk. Aki pedig úgy gondolja, hogy kígyókkal, békákkal még könyvben sem akar találkozni, az lapozzon kissé tovább. Oda, ahol az általában kedvelt, „szalonképes" gyíkok, kaméleonok és teknősök fényképei mellett az életükkel, szokásaikkal ismerkedhetünk meg. A szakszervezet és a versenymozgalom a félegyházi műanyaggyárban SZAMÓCA BETAKARÍTÁS GÉPPEL Mezőgazdasági gépek alkotói A V. P. Gorjacsktnról elnevezett Moszkvai Össz-szövetségi, Vö. lös Zászló érdemrenddel kitüntetett Mezőgazdasági Gépkutató Tudományos Intézetben több mint 100 olyan témával foglalkoznak, amely a mezőgazdasági gépek készítésével és tökéletesítésével kap. csolatos. A kutatók figyelmének középpontjában a termelékenység növelése, a mezőgazdasági gépek műszaki lehetőségeinek és megbízhat óságának fokozása, Irányításuk automatizálása, a kezelők munkafeltételeinek javítása, az egységesítés és a külföldi szakemberekkel folytatott együttműködés áll. A majdnem 50 évvel ezelőtt alapított intézet vezető helyet foglal el az ország hasonló kutatóintézetei között. Nehéz lenne a mezőgazdaság olyan ágát említeni, ahol ne használták volna fel a moszkvai tudósok kutatómunkájának eredményeit. Gabonaföldeken, a burgonya-, és zöldségtermesztésben, különböző ültetvényeken az intézetben készített eszközök dolgoznak. A mezőgazdasági dolgozók nagyra értékelik például a kétsoros vontatott burgonya begyűjtő kombájnokat. Az Ipar évente mintegy 10 ezer ilyen gépet szállít a kolhozoknak és Bzovhozoknak. Idén kezdik meg a korszerű négysoros, önjáró szamócabetakarító gép kísérleti próbáit. A legsikeresebb gépek közé tar. tozik a műtrágyázógép, a zöldség, kultúrák betakarítását és betakarítás utáni munkáit végző komplexum. A kilencedik ötéves tervben majdnem 300 olyan gépet konstruáltak, amelyek gazdasági haszna meghaladta a 130 millió rubelt. Az Intézet kollektívája gyümölcsöző kapcsolatokat tart term a többi szocialista ország tudósaival; sok új mezőgazdasági gé0 ŰJ talajmegmunkáló gép kísérleti próbája. r/ A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyárában régi hagyományai vannak a szocialista versenymozgalomnak. Juhász Istvánnal, ^ gyár szakszervezeti bizottságának titkárával arról beszélgettünk a napokban, hogy milyen segítséget nyújt az egymással vetélkedő, a termelési tervek teljesítésén fáradozó brigádoknak a szakszervezet. — Néhány számmal is érzékeltetni lehet, hogy szakszervezetünk milyen szoros kapcsolatban van a mozgalommal — mondta Juhász István. — A 994 dolgozó közül 965-en tagjai az alapszervezetnek, ami 96.6 százalékos szervezettségnek felel meg. A versenyben résztvevő 81 brigád 710 tagja tehát a szakszervezetnek is tagja. A gyár dolgozói közül a szakszervezeti bizottságban a mű. helybizottságokban és más szakszervezeti funkciókban összesen 175-en tevékenykednek. Közülük negyvenötén bizalmiak, s mind tagjai valamelyik brigádnak. Az említett 175 aktivista állandó szoros kapcsolatban van a vetélkedő kollektívákkal, s főleg ők valósítják meg a szakszervezetnek a munkaverseny-mozgalomban való képviseletét. A legtöbb segítséget a műhelybizottságok nyújtják, akik állandóan figyelemmel kísérik az eredményeket és elkészítik az értékeléseket. A gyár szakszervezeti bizottsága a város művelődésügyi intézményeivel együttműködve az év elején kiadott egy kulturális programot, mely nagy segítséget nyújt a kollektíváknak ilyen jellegű vállalásaik elkészítéséhez. Az szb számos sportesemény — kispályás focibajnokság, lövészverseny, stb — rendezésében vesz részt. Kibéreltük például az egyik általános iskola tornater-0 Fekete Gábor a szakszervezeti bizottság elnöke megbeszéli a soron következő feladatokat Lajos Györgyné és Fazekas Kálmánná műhelybizottsági titkárokkal. (Opauszky László felvétele.) mét és itt hetenként egyszer tornázhatnak, sportolhatnak a brigádok tagjai. Jelenleg hetenként egyszer, sőt hamarosan már kétszer vehetik igénybe ezt a sportlétesítményt. Gyárunkban igen kedvelt a vállalat Műanyag című üzemi újságja. Tőlünk öter\ tudósítanak, s rendszeresen beszámolnak a lap hasábjain a gyár életéről, a brigádok eredményeiről. Közülük két tudósító külön szakszervezeti feladatként kapta ezt a munkát. Nem utolsósorban ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben már 450 példányra tartanak igényt az üzemben. November elején újítási ankétot rendeztünk, ahol a brigádok képviselői elmondták a mozgalommal kapcsolatos gondjaikat. Elhatározták, hogy a novembert újítási hónapnak nyilvánítják. Ez sem volt eredménytelen, ugyanis számos ésszerűsítési, termelést előmozdító javaslat futott be november végéig, s bízunk abban, hogy az elbírálás után sokat tudunk hasznosítani belőlük. A közelmúltban a munkavédelmi őröknek tartottunk tanácskozást, amelyre meghívtuk a versenyző kollektívák vezetőit is. Reméljük, hogy az ott elhangzottak megvalósítása alapján még nagyobb biztonságban dolgozhatnak a gépek kezelői. A politikai nevelést jól szolgálja a szakszer, vezeti oktatás is. melyen 272-en tanulnak és a résztvevők 85 százaléka tagja valamelyik szocialista brigádnak. Évente kétszer tanácskozunk a brigádvezetőkkel. Ilyenkor részleteiben megbeszéljük a verseny eredményeit és a hiányosságokról is szó esik. Ebben a hónapban tartjuk az ideii második tanácskozást, amelyen értékeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett vállalások teljesítését. Lesz miről beszélnünk, hiszen vállalatunk várhatóan 10 millió forinttal túlteljesíti idei tervét, s ebben az eredményben a mi gyárunk brigádjainak is jelentős szerepe van. O. L. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Bács-Kiskun megye alsófokú központjai 0 Losszal Kim, a talajjavító géplaboratóriuai vezetője (Jobbra) és Andrej Nylkolajev mérnök az Intézet egyik újonnan kidolgozott gépét vizsgálja. (Fotók: TASZSZ — APN — KS, O Buldakov felvételei.) pet, egységesítési eljárást dolgoztak ki közösen. Komoly lépést tettek a szocialista gazdasági integráció bővítésének és további elmélyítésének útján. APN—KS Történelmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a fejlettebb társadalmi és termelési viszonyok a lehetőségekhez mérten fejlettebb településhálózatot is követelnek. Számos tudományos kutató és tervező munka előzte meg az 1971, évi 1007. sz. kormányhatározatot, amely tartalmazza az országos településhálózat-fejlesztési koncepciót. Elsődleges célkitűzése a termelőerők területi munkamegosz. tásának aránytalanságait és a lakosság életkörülményeinek területi különbözőségét fokozatosan felszámolni. Ennek érdekében az országos településhálózat-fejlesztési keretterv az ország településeit hierarchikus rendbe sorolta és körvonalazta valamennyi szint funkcióit. A részleges középfokú és magasabb szerepkörű települések körét a kormány hagyta Jóvá. Az országos keretterv kiegészítéseként készült megyei településhálózatfejlesztési tervekben kerültek kijelölésre a különböző szintű alsófokú központok, amelyek a helyi, illetve a vonzáskörzetben élő népesség alapfokú ellátására hivatottak. A népességszám alakulása Bács-Kiskun megyében 10 kiemelt 31 alsófokú, és 4 részleges alsófokú központ van, amelyek 7 középfokú körzeten belül helyezkednek el. Együttes népességük meghaladja a 223 ezer főt. E településcsoportok átlagos népessége rendre mintegy 9200, 3900, illetve 2700 fő. Bács-Kiskun megyében az alsófokú központoknak a települések számából, de különösen a népességből való aránya jelentősen meghaladja az országos átlagot. A településállomány általános Jellemzőihez igazodóan az alsófokú központok átlagos lakónépessége jóval több, mint országosan. A megyében egy-egy településen átlagosan majdnem kétszer annyian laknak mint a vidéki településeken. az alsófokú központok átlagos lakónépessége pedig 76 százalékkal haladja meg az ország valamennyi alsófokú központjáét. A települések átlagos területe a megyében két és félszer nagyobb, mint a vidékieké, de az alsófokú központok még ezt a megyei átlagot is 22 százalékkal felülmúlják. A népsűrűség tekintetében: a megyei átlag egynegyeddel kisebb, mint a vidéki, a megye alsófokú központjaié pedig még ennél is egyötöddel alacsonyabb. Bács-Kiskun megye jelenlegi településeinek népességszáma az elmúlt több mint száz év alatt háromnegyedével növekedett. Azokon a településeken, amelyeket ma alsófokú központként tartunk nyíl. ván, több mint kétharmaddal nőtt a népességszám. A megye összes népességéből való arány viszont az 1870. január 1-i 43 százalékról, 1970. január 1-re 41 százalékra csökkent. Ez időszak alatt a népességmaximum — mind a megyében összesen, mind pedig az alsófokú központok valamennyi kategóriájában — az 1949. január 1-i népszámlálás időpontjában volt és akkor a jelenlegi alsófokű központok 45 százalékban részesedtek a megyei népességből. Az egyes alsófokú kategóriák kö. zötti arány alig változott száz év alatt. Általában jellemző Bács- Kiskun megyére, hogy hosszú távon a népesség mai településszerepkörönként! eloszlása nem mutat jelentősebb eltérést, vagy ingadozást. Ebbe a rendszerbe szervesen illeszkedtek az alsófokú központok is. A Bács-Kiskun megyei alsófokú központok lakónépessége az előbbieknél rövidebb időszakra vizsgálva csökkenő tendenciát mutat. 1975-ben közel 225 ezer lakosa volt ezeknek a községeknek, ami 13 százalékkal kevesebb, mint ugyanezen települések 1960. évi népességszáma. A csökkenés 78 százaléka az első tíz évben történt. Az alsófokú központok 58 százalékában 5 és 20 százalék közötti népességcsökkenés következett be. Egyetlen településen nőtt 5 százalékot meghaladó mér. tékben a népességszám, a kiemelt alsófokú központ *Kiskunmajsán (5,3 százalékkal), a legnagyobb csökkenés pedig a részleges alsófokú központ Borotán (37,7 száza, lékkai) következett be. A népességszám változása összefüggésben van a települések nagyságával, a már 1960-ban is kisebb települések népessége csökkent a legjobban. A népmozgalmi tényezők hatása A hosszútávú területfejlesztési tervidőszak első öt évének népmozgalmi jelenségei arra utalnak, hogy máris változott a korábbi évek tartós irányzata. Az alsófokú központokban az 1980-ban kezdődő tíz év alatt megközelítőleg 30 ezerrel, a következő öt évben pedig valamivel több mint 7 ezerrel csökkent a népességszám. Így a két időszak évi átlagát egybevetve a népességcsökkenés mértéke felére esett vissza. Felére csökkent a természetes szaporodás, de a nagyságrendileg nyolcszor nagyobb vándorlási veszteség évi átlaga is az 1970—74 években fele akkora volt, mint a megelőző tíz évben. Az 1960—69-es években az alsófokú központokban együttesen ezer lakosra 13,7 élveszületés jutott, a legkevesebb Felsőszentivánon (9,5 ezrelék), a legtöbb Dusnokon (19,3 ezrelék). Az 1970—74 évek átlagában az élveszületési arány 14,6 ezrelékre javult, amit már befolyásolt a népesedéspolitikai feladatokról szóló minisztertanácsi határozat nyomán megemelkedett születésszám. Az 1960-as évtizedben ezer lakosra évenként átlagosan 11,7 halálozás jutott. A szóródás terjedelme a kisszállást és a kunfehértói 7,2 ezrelékes minimum és a miskei 15,8 ezrelékes maximum különbsége volt. Az alsófokú központokban az évtized nagymértékű elvándorlást eredményezett ami főijét' a munkaképes' korosztályt és az azokkal együtt elköltöző fiatalabb korú családtagokat írifrtetfe. így a következő években 'jelentősen megemelkedett a halálozási arényszám. az 1970—74 évek átlagában 13,5 ezrelék volt, 15 százalékkal több, mint az előző évtized éveiben átlagosan. A népesség „elöregedéséből” adódó halálozási veszteséget e településkategóriákban még nem tudta pótolni az 1974-től kissé megemelkedő születésszám, így az ezer lakoskénti természetes szaporodás évi átlaga 2,1-ről 1,1-re csökkent. A vándorlási veszteség viszont az 1970—74 évek átlagában már csak 7,5 ezrelék volt, míg az előző évtizedben évenként átlagosan 14,2 ezrelék. A foglalkozási szerkezet változása At népesség gazdasági aktivitása 1960 után jelentősen fokozódott. Bács-Kiskun megye a vidéki Iparfejlesztésből nagymértékben kivette részét, így a foglalkoztatottsági színvonal — amely már 1960-ban Is a legjobb megyéké között volt — tovább javult. Az alsófokú központok népességének gazdasági aktivitása a megyei átlag körül van és a tíz év alatti változás is hasonló tendenciájú. 1970-ben népességük fele volt aktiv kereső, további egytizede inaktív kereső, míg tíz évvel korábban összesen 54 százalék volt a keresők aránya. A megye társadalmi-gazdasági fejlődése gyökeresen átformálta a foglalkozási szerkezetet: a mezőgazdasági népesség száma erősen visszaesett, a keresők egyre nagyobb számban vállaltak munkát a dinamikusan előretörő iparban ás építőiparban. Tíz év alatt az iparban — építőiparban foglalkoztatottak aránya 16 százalékról 30 százalékra nőtt és ennek megfelelően a mezőgazdaságiaké 62 százalékról 49-re csökkent. Az alsófokú központok foglalkozási szerkezete 1970-ben is erősen mezőgazdasági jellegű volt. A nem termelő szférában dolgozóknak 1960-ban is a megyei átlagnál alacsonyabb aránya ezekben a településcsoportokban is csak kismértékben nőtt. Mintegy megkétszereződött ugyan minden alsófokú kategóriában az iparban és építőiparban foglalkoztatottak aránya, de míg a mezőgazdasági aktív keresők a középfokú központokban 31 százalékát, a részleges középfokú központ Bácsalmáson 43 százalékát jelentették az összes aktív keresőnek, addig az alsófokú központokban 56, 67, 69 százalék volt az arány kategóriánként növekvően. Dr. Sántha Józsefné i
