Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-31 / 308. szám
1977. december 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Szilveszteri szolgálat „.Fekete ég” alatt 3 óra 20 perc Moszkva—Habarovszk TU—144-gyel Szilveszter. Ezen a napon mindenki az országban felszabadultan. vidáman búcsúzik az óévtől, és köszönti az új esztendőt. Akadnak azonban olyanok is. akik a Szilveszter éjszakáját nehéz, és fáradságos szolgálatban töltik azért, hogy a szórakozókat semmi se zavarja. Ilyen szolgálatot lát el Juhász Imre rendőr őrmester, közlekedési járőr. A 27 éves fiatalember néhány nap múlva tölti be négyéves rendőri szolgálatát, ám ennél korábban eljegyezte magát a közlekedéssel. A kétéves katonai szolgálat lejárta után — Kalocsán a 37. Budapesti Forradalmi Ezrednél töltötte le — a 9. számú Volán Vállalat autóbuszvezetője volt. * majd közlekedési rendőrnek jelentkezett. Milyen is ez a szilveszteri szolgálat? — Nem először töltöm az óév búcsúztatását szolgálatban. Az a tapasztalatom, hogy a gépjárműforgalom estére általában csökken, kivéve a nemzetközi szállítási vállalatok gépjárműveit. Sajnos. estefelé már akad ittas gyalogos,. kerékpáros, sőt járművezető is. A járőr főleg a balesetveszélyes helyeket keresi fel, Kecskeméten a kiskörúton, az Erzsébet és Széchenyi körúton, s a megyeszékhelyre bevezető utakon ellenőriz. A feladat nem könnyű: „kiszűrni” az ittas járművezetőket, felfigyelni és ártalmatlanná tenni a botrányokozókat. verekedőket. — Szilveszter éjszakáján sem engedhető meg az ittas járművezetés, a gyorshajtás, a szabálytalanul kanyarodás és előzés, az elsőbbségi jog durva megsértése. Viszont nem vesszük szigorúan, sőt elnézzük a tilos helyen történő várakozást, az esetleges kürtölést. ám ezekkel visszaélni nem lehet. Akadnak természetesen a járőrök szolgálatában mulatságos, vidám helyzetek is. Erről is beszélt a rendőr őrmester. — Ellenőrzés közben főleg a gépkocsik utasai, kinyújtják az üveget, s úgy kívánnak boldog új évet. A jókívánságot természetesen elfogadom, de az üveget viszszautasítom. Olyan eset is előfordult. hogy jó kedvű, s már alaposan beszeszelt emberek leállítottak, hogy fuvarozzam őket ide. vagy oda. Udvariasan közöltem velük a taxiállomás címét. Több levelet kaptam, amelyben az intézkedésemet, segítségemet megköszönték. Szállítottam már Szilveszter éjszakáján törött lábú gyermeket a kórházba, és szereltem gépkocsit az országúton. Vajon a rendőr, aki egy ilyen vidám éjszakán ugyanazt teszi, mint hétköznapokon, nem irigyli-e a szórakozókat? — Fiatal ember vagyok, tényleg van bennem egy kis irigység, de vállaltam a szolgálatot, s nekem az a dolgom, hogy mindenki jól szórakozzon, ne történjék baleset. Családom — feleségem, s két gyermekem — a televízió előtt tölti az estét, s amikor hazaérek, pezsgővel köszöntjük feleségemmel együtt az új esztendőt. Mit mondhat az újságíró? Valamennyi szolgálatot teljesítőnek, a mások szórakozását biztosítóknak boldog új évet kíván. Gémes Gábor Különleges élmény volt. Alattunk a szürke, sűrű ködtenger terült el, rajta mint a jéghegyek, hatalmas, vakító íehér felhőcsúcsok. Olykor-olykor fölénk emelkedtek, úgy tűnt, ha alaposan kinyújtózik az ember, a kezével elérheti őket. Vajon alacsonyabban széliünk? Fölnéztem. Az ég. akárcsak korábban, valószínűtlenül sötét volt, bár a nap sütött, fénye beáramlott a mi TU—144-esünk ablakain. Nem, nem szálltunk alacsonyabbra, 17 kilométer magasságban folytatjuk utunkat a föld felett. És ekkor vált világossá előttem, hogy egy meglehetősen ritka jelenségnek vagyok tanúja, zivatart látok 14—15 ezer méter magasságban. így aztán Moszkvából Habarovszkba vezető repülőúton meggyőződhettem arról, hogy a szuperszonikus repülőgépekre a dühöngő viharok, legyenek azok bármilyen erősek, gyakorlatilag semmiféle veszélyt nem jelentenek. A több mint hatezer kilométeres távolságot leszállás nélkül, 3 óra 20 perc alatt tettük meg. És az egész repülési idő alatt csupán kétszer láttam a földet. Néhány . percig, amikor a Jenyiszej vidéke fölött repültünk, azután közvetlenül a leszállás előtt, amikor kijöttünk a felhők közül, pontosan a repülőtér fölött. Milyen kór! Azt viszont megértettem, hogy a távoli útvonalakon, ami a rendszeres forgalmat illeti, csak a szuperszónikus járatok vehetik fel a versenyt a vasúttal. A sztratoszférában, a „fekete ég” alatt, amikor a hangnál kétszer sebesebben repül az ember, ott érti meg a repülőgéplervező Andrej Tupoljev — a 144-es tervezője — jóslatát: A kétezredik évre a szuperszónikus gépek ezer utast fognak szállítani, 30 ezer méter magasságban, óránként 10 ezer kilométeres sebességgel. Ez a polgári légiforgalom jövője. A légi utasok ma még kíváncsian szemlélik a repülőtereinken már meghonosodott farok nélküli gépóriásokat. De nem sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a repülőgép a szovjet emberek mindennapi életébe bevonuljon. Hiszen minden ember szívesen veszi, ha 5 helyett 2, 7 helyett 3 órát kell a levegőben töltenie. Sőt, a 16—20 kilométeres magasságban nem leselkednek az utasra a légibetegség veszélyei sem, melyeket a gép „dobálása” kü-ÖRÖKZÖLD KÉRDÉS A SZÉCHENYIVÁROSBÓL: Mikor lesz végre megfelelő fűtés? Miért fázott a megyeszékhelyen hatezer Széchenyi városi lakó? — tettük fel a — mint bebizonyosodott: nagyon is költői kérdést — egy hónappal ezelőtt. Múlt időben fogalmazva, miután magunk is meggyőződtünk a változás kedvező jeleiről, s bizakodtunk a távfűtési üzem vezetőjének, Mihala Lászlónak jóslatában, miszerint: „az erősebb zimankó sem okozhat ezentúl fennakadást." Joggal hittük: . a kellemetlen ügy, amely a megengedhetőnél már akkor hosszabbra nyújtózott, nagy nehezen elintéződött, utoljára kellett foglalkoznunk vele. És hogy most mégis e helyütt köszön vissza az olvasóra, annak sajnos roppant egyszerű magyarázata van: reményeinkben csalatkoztunk. A széchenyivárosi lakások jelentős részében megint hideg van, idestova három hete, néhol kibírhatatlanul. B. B. írja a Lánchíd utcából: „Az 1976—77-es telet átdideregtük, megértve, hogy az ideiglenes termokonténer nem szolgáltat kellő energiát. De az IKV a fűtési díjat szemrebbenés nélkül elfogadta, sőt, aki nem fizetett. annak felszólítást küldött ... És túl az első télen, bízva az új kazánokban, ismét vacogunk. Az idei fűtési szezonban összesen három napig volt elfogadható a fűtés. 'Jelenleg a nagyobbik szobában átlag 19, a kisebbikben 17 Celsius-fok van. Két kisgyermekem csak akkor tud felmelegedni a lakásban, ha utcai ruhába öltöztetem őket...” Dr. K. M., az Akadémia kőrútról személjresen jelentkezett: „Az egyik szobámban a három év alatt 16 foknál még soha nem volt melegebb. A másik helyiségben 1*8—19 fok van, az újságcikk megjelenése után kéthárom napra megjavult a helyzet, megvolt a húsz fok, valamivel talán több is, azután viszszaállt a régi hőmérséklet. 1976. március 5-e óta pereskedem az IKV-vel. Adjanak tanácsot: mjt tegyek, szeretném, ha itt, helyben orvosolni lehetne bajunkat és nem kellene országos szervekhez, hatóságokhoz folyamodni segítségért. Egyébként írtam egy levelet az ingatlankezelőnek, hogy addig nem vagyok hajlandó fizetni egy fillért sem, amíg nem rendeződnek a dolgok.” A közhangulat ecseteléséből, a panaszáradatból ennyi elég is. • A széchenyivárosi távfűtési üzem. (Tóth Sándor felvétele.) Ha megfelelő klíma volna ezekben a családi otthonokban (egyáltalán nevezhetjük-e így őket?), bizonyára nem hallatná jajszavát senki. Mint ahogy nem érkezett még reklamáció a Leninvárosból, vagy az új városközpontból sem. Csibrány Pálnak, a kecskeméti IKV igazgatójának ennyi fejfájást és álmatlan éjszakát még egyetlen vállalati probléma sem okozott. Lehangoltan mutatja a december 23-i egyeztető tárgyaláson —, melyen kezdeményezésükre az OTP. valamint a tervező, a beruházó és a kivitelező vállalat szakemberein kívül megjelent valamennyi ötszintes ház közös képviselője — készült jegyzőkönyvet. Bár tisztában vagyunk vele, s tudja Csibrány Pál is, hogy ezzel még nincs megoldva semmi, meleg pedig pláne nem lesz, mégis közreadunk néhány részletet az ellentmondásokat is tartalmazó iratból: „A tervezők közölték, hogy az épületek fűtési rendszerét a vonatkozó előírásoknak megfelelően tervezték ... Az egy strangon (fővezeték) levő. egymás alatti lakások hőmérsékleteinek eltérését az Infiltrációnak (a rossz tömítések miatt a hideg levegő beáramlásának és a meleg levegő kiáramlásának hőveszteséget növelő hatása) tudják be. Tervező vállalta, hogy ismételt hőfokmérés után ... 1978. február végéig korrigált terveket fog kiadni (!?). Vállalta, hogy a Strömax szabályozó szelepek karakterisztikájának rendelkezésre állását (?) követően a beszabályozási értéket kivitelezőnek megadja. IKV sajnálattal állapítja meg, hogy az 1977. január 10-i első ellenőrző hőmérőzés után tulajdonképpen érdemben nagyon Ionosén viharos időben okoz. Ebben a magasságban szinte úszik a repülőgép. A TU—144 ma Moszkvából Alma-Atába és Habarovszkba repül. Lehet, hogy jobb lenne, ha Kamcsatkába vagy Csukcs-földre bonyolítana le rendszeres forgalmat? Ez azt jelentené, hogy kevesebben utaznának a szuperszónikus járatokon, ugyanakkor légi hidat teremtene a főváros és a keleti területek között. És akkor már a keleti körzeteket ugyanígy lehetne összekötni nemcsak Moszkvával, hanem Leningráddal is. Az ilyen útvonalak természetesen újabb utasokat toboroznának a TU—144-nek. A külföldi sajtóban, különösen az amerikaiban sokféle aggályoskodó írás látott napvilágot a szuperszónikus repülőgépek környezeti hatásával kapcsolatban. Van köztük néhány, különösen az akusztikai problémák, melyeket nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Még az óceán, vagy a szibériai tajgák fölött is olyan magasságban kell repülniük ezeknek a repülőgépeknek, hogy a hangrobbanások ne okozzanak kárt az élőlényekben. Csakhogy erre a magasságra föl is kell jutni. És gyakran úgy adódik, hogy a fölszállás útja sűrűn lakott területek fölé esik, ami azt jelenti, hogy a repülés egy bizonyos szakaszán hangsebesség alatt kell tartani a gépet. Ez azzal jár, hogy megnövekszik a repülési idő, és romlanak a gép gazdaságosságának mutatói. Ennek a problémának a részletes tanulmányozása hoszszabb időt vesz igénybe. (APN—KS) Tudjuk: sohasem áll meg. De miként a bibliai Józsua is megállította egy pillanatra a napot Gibeonnál (ha ugyan hihetünk az egykori tudósításoknak), úgy mi is megállítjuk egy másodpercre az év fordulóján, Szilveszternek éjszakáján. Megállítjuk, vagyis inkább szeretnénk megállítani, hogy elkövetkezhessék a számvetésnek, összegezésnek ideje, hogy megpihenjünk a fogadkozások és ígéretek másodpercére. Ne tagadjuk, még a minden érzelmességétől megszabadult embernek is megrendülés ez a perc. vagy pillanat, akármennyire is érzi a határkő mesterségességét. Európai civilizációnk években, napokban, órákban, másodpercekben számol, s tudatunk legkisebb sarkába is beleivódott az a tény, hogy az idő: múlik. Mi másért akarnánk megállítani, ha nem lenne leggyökeresebb élményünk ez a múlandóság, melyet persze más oldaláról, mint fejlődést élünk át. Két arca, ám egyetlen iránya van az időnek: miközben a jövő felé halad, eltemeti a múltat, miközben a jelen pontjain átömlik, maga egyszerre már három vektorra bomlik: múltra, jelenre, jövőre. Ne bonyolódjunk most ennek filozófiájába. Kétezer esztendő rejtvényeit és feladványait kellene megoldanunk. Utolérheti-e Akhilleusz a teknősbékát — kérdezte hajdanán az eleai Zénón. Mert eltöprengett azon, hogy minden mozgó tárgynak a térben ahhoz, hogy útjának végére érkezzék el, elébb a felét kell megtennie, s minthogy Akhilleusznak éppúgy, mint a teknősbékának mindig saját útja felével kell bajlódnia, a sebesebb Akhilleusz sohasem fogja utolérni a teknősbékát. A tapasztalati igazsággal szemben a formális logikáé bizony hosszú ideig tartotta magát, s csak éppen történetként mondjuk el, hogy Zénón e kérdésfeltevését végül is csak a magasabb matematika, a tizenkilencedik századé oldotta meg. Mii viszont filozófia nélkül is érezzük az időt, sőt a gondolkodást éppen érzékeink magyarázatára hívjuk segítségül. Két, egymással ellentétes érzésről vall mindennapi lényünk. Az egyik: a folyamaté, vagy folyamatosságé. S a másik a változásé. E két roppanj egyszerű összetevőből áll időtudatunk. S mivel a tudat javarészt helyesen tükrözi a valóságot, voltaképpen magát az időt határozzuk meg e két érzésünkkel. Az idő (röviden) az az általános létforma, melyet két, egymással dialektikus kapcsolatban álló tulajdonsága fejez ki — az állandóság és a változás. Zénón, az ókori filozófus csupán egyik tulajdonságát merevítette ki: végtelen oszthatóságát. Azt, hogy minden egységének lehetséges a fele. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a sok /élnek lehetséges az egysége — a folyamatossága. Amikor tehát azt mondjuk a szilveszteri éjfélen, hogy egy pillanatra megállítjuk áz időt — összegezésre, fogadkozásra — voltaképpen az idő természete szerint járunk el. Egyik arcát, az oszthatóságát, a megállíthatóságát vesszük szemügyre, hogy azután továbbsürgessük, visszaállítsuk abba a folyamatba, amelyből kiszakítottuk. Az idő tehát olyan valóság, mellyel tudatunk, hű tükre, játszhat is. Ebből a szempontból a képzelet is valóság, hiszen maga is az idő része. Lelkünk mozivásznán hányszor pergetjük le azt, hogy idősebbek lettünk, még többször talán, hogy fiatalabbak — az időben, az időről, az idővel, mondhatnánk e játékról. Miközben maga az idő egyenletesen folyik, vagy hömpölyög (e képről ugyan már bebizonyították, hogy hamis, de érthetősége miatt őrizzük csak meg egy pillanatra) — addig mi hajtjuk, vagy tartóztatjuk, merítünk folyamából, hogy visszaöntsük örök medrébe. Gyorsuló idő — hangzik gyakran manapság. Nem az idő gyorsul benne, csak éppen a tudományokról szóló információk érvényesek rövidebb ideig, mintha nem a vonat menne sebesebben, melyből kinézünk, hanem a fák rohannának gyorsabban viszszafelé. Nincs időm — mondják gyakorta. Holott időnk lenne, ciak éppen valamire nincs időnk. A nyelv vonzatai elárulják, hogy nem az időből fogytunk ki, hanem annak csak egyik, hasznosítható szeletéből. Muilkaidö — ezt a tőkés gazdálkodás a munkabér adott hányadának egyenletébe emelte, s magát az időt is a kizsákmányolás eszközévé züllesztette. De talán nincs messze az az idő, amikor a munkára fordított órák a szabadság árát jelzik, sőt, amikor a szabadság a munkaidőben is teljesebben valósul meg. Kétszer nem léphetünk be ugyanabba a folyóba — tanította Hérakleitosz, a korai görög materializmus bölcselője. Kétszer nem merítkezhetünk meg ugyanabban a pillanatban. De az időnek ez adja — hétköznapi szóval — a valutáját. Ez az értéke, ez a kincse. Hogy visszafordíthatatlan folyamat. A képzelet épp azért játszik visszafordithatóságával, hogy ennek a visszafordíthatatlanságnak himnuszát és elégiáját megszólaltassa. Egy esztendővel idősebbek lettünk. Vagyis kiszakítottunk magunknak egy esztendőnyit a végtelenből.- Lezártuk, hogy újrakezdjük, megállítottuk az időt, hogy ismét megindítsuk. Marxnak van egy pompás megfigyelése: hogy az ember vidáman búcsúzik múltjától. Nem azéit, mert ez a múlt feltétlenül rossz volt. Hanem azért, mert a múlt sohasem külön és elszigetelhető egész. Vidáman, mert a. múlt egy folyamat része, mert a jelen a múlt jövője, mert épp akkor derül ki az időről, mennyire egész, amikor osztani próbáljuk. Fosszuk meg jelzőitől az időt. Ne legyen gyorsuló, vagy kevés, maradjon pőrén, úgy, ahogy a legméltóságteljesebb. Idő. Elég nekünk, mert minden vagyonnál több. Van múltja, jelene, jövője. S csak óvatosan és halkan, egy pezsgőspohárral a kezünkben mondjuk ki szinonimáját, a rokonértelmű szót, mely rejtélyes arcát a legszebben világítja be. A szó így hangzik: élet. U. T. kevés intézkedés történt. A lépcsőházi fűtések módosítására csak a 213-as és a 214-es épületekben került sor... A 211-es és a 213-as épületek lakói elmondták, hogy ezen épületekben a fűtés kifogástalan. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az ezen épületekhez tartozó hőközpont leterhelése kb. Ml százalékos, így — ha nem történik a következő fűtési idényre a fűtési rendszeren változtatás — a tízemeletes épületek belépésével ezen épületek is a többinek a szintjén fognak fűteni. IKV jelenleg mintegy 20 százalékos többletenergiával biztosítja az épületek fűtési színvonalát. Véleménye szerint ez az energia a hőfokkülönbségek ellenére is kell, hogy biztosítsa — az épületek megfelelő belső fűtési beszabályozása mellett — az első szinteken is az előirt átlagos 20 Celsius-fokot... A lakók megnyugtatására IKV közli, hogy garanciális időn túl az épületek fűtési javítását és karbantartását el fogja végezni, sőt átalány dijas szerződéstervezetet készíttet, amelyet azonban csak azután kíván megkötni ügyfeleivel, ha a lakások fűtési rendszere megfelelő lesz . . . Miután az épületek finom beszabályozása a karácsonyi ünnepek miatt is feltehetően hosszabb időt vesz Igénybe, igy IKV tovább fokozza a relatív túlfűtést, hogy mindenhol biztosított legyen a 20 fok. Ugyanakkor felteszi azt a kérdést. hogy mindezekért az anyagi felelősséget, sőt, ezen túlmenően az energiatúllépésről a NIM felé történő beszámolási kötelezettséget ki vállalja. OTP részéről a mai tárgyaláson nem derült ki egyértelműen, hogy az előállt fűtési problémáért mely vállalatok tartoznak felelősséggel . . . Kéri a jelenlevőket, hogy a végleges lerendezés érdekében maximális hozzáállást tanúsítsanak ... íme a lényeg. És ennél többet —, s ehhez hozzá — sajnos, már mi sem tehetünk. A megoldást illetően lehet, hogy mégsem kell feladniok a reményt a széchenyivárosiaknak... Kutas! Ferenc Jópofák ezek az angolok. Tanulhatnának tőlük hazánkfiai, akik mostanában sajtóban-sajtófélen marakodnak azon, hatásosak-e a magyar reklámok, s ha igen, mennyire és milyen fajtáik. Az ádáz csetepaté során — elrettentő példaként — visszaböfögnek olyan együgyű reklámokat, mint amilyenek egykoron arra tanították a dolgozókat, hogy teszem azt, cukrot az édességt >ltban vásároljunk, lábbelinket viszont a cipőboltban szerezzük be. Pedig ezeken rég túlvagyunk már. Tanúsítva ezzel is, hogy társadalmi méretű tanulságra tettünk szert — éppen e magvas reklámok hatására. S ma már csodabogár számba megy az az állampolgár, aki — mondjuk — a zacskós tejért az italboltba tér be, csupán azért, mert hisz’ az élelmiszerüzletben, a tej mellett, a napi rizlingadagját is beszerelheti. (Most veszem észre, hogy e faramuciságok miatt még napjainkban sem veszett ki az „elemi” fokú reklámok létjogosultsága. Azaz ilyesféléké, . hogy: „Vigyázzon — mert zöldségboltban is berúghat! Ugyanakkor tegyen le róla, hogy levesbe való zöldséget a kocsmából hozzon feleségének.” Lám-lám — az angolok tartózkodnak a minálunk dúló kicsinyes civakodásokhoz hasonló vitáktól. Nem üzletemberek és publicisták ugranak egymásnak, hogy eldöntsék, mit ér a reklám, hanem azokhoz fordulnak, akiket meg akarnak nyerni a reklámon keresztül. A „Marke-, ting” című szaklap éppen ezért a nőkhöz folyamodott körkérdéssel. Tudvalevő, hogy az emberiség szebb neme úgyszólván az édenkerttől számítva reklámérzékenyebb az erősebb nemnél. Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy Évának elég volt az a bizonyos kis csábmese a tudás almájának különböző értékmutatóiról. És Ádám bevette a reklámot. Nos, ezen az alapon faggatott ki az angol szaklap 1300 londoni háziasszonyt: valljanak színt, milyen hatásos a tévéreklám? Néztek is nagyot a válaszok számbavétele után! Kiderült, hogy a megkérdezettek 27 százaléka azonnyomban felkerekedik a tévé mellől, mihelyst reklámokat kezdenek vetíteni. Siet a konyhába kávét főzni, leköti magát a gyerek ágybadugásával. vagy jobb híján* elmossa addig a macska tányérját. Ebben is több örömét leli, mint a tévéreklámban; A képernyő előtt kitartó asszonykáknak is mindössze a fele emlékszik rá úgy-ahogy, hogy végeredményben mit látott az imént. Ügy tűnik, okultak is az angol reklámszakemberek. Legújabban olyan fogáshoz folyamodnak, ami szinte az édenkerti viszonyokat villantja fel az ösztönök legmélyén. A London— Brighton vasútvonal mentén legelésző teheneket fogták be propagandistáknak. Reklámtáblákat akasztottak rájuk, miáltal az utazóközönség minden különösebb fáradság — előfizetési díj, fölösleges időtöltés, szemrontás stb. — nélkül értesül a szendvics-teheneken fityegő hirdetések ajánlatairól. Zseniális reklámtrükk. S hányféleképpen lehet majd kijátszani a marhareklámban rejlő hatásforrásokat! Legkézenfekvőbb módon úgy, hogy a „propagandista” önmagából induljon ki. Például: (fontos a typographia!) Ne legyen marha a nevem, ha nem egészségesebb a tej, mint az Egri leányka! vagy: Marha szerencséje lesz, ha lottózik! Ez a szinte primitívségig egyszerű reklámfokozat, ami a marhából kicsiholható. U.i. — Alig került pont a cikk végére, a postás kopogtatott ajtónkon az új — belker-miniszteri rendelettel. Ez — több minden mellett — előírja, hogy például a zöldség-gyömölcs üzletekből, a húsboltokból mindennemű szeszes italt száműzni kell. — Újabb csapás a „mit — hol vásároljunk” profilú reklámokra. Tóth István És megáll az idő... Reklámfogás
