Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-30 / 307. szám
1»T>. december 3*. • P Et OTT Ntrt, • 0 FESZTIVÁLOK, MODERN ZENEMŰVEK ŐSBEMUTATÓI Kiváló együttes a bajai kamarazenekar Miként erről a közelmúltban lapunkban Is beszámoltunk, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kamarazenekarát a Kulturális Minisztérium „Kiváló együttes” címmel tüntette ki. A rangos elismerés bizonyságát adja annak, hogy a bajai zenekar előkelő helyet és szerepet tölt be Bács-Kiskun megye és a város zenei életében és megállja a helyét az ország más együttesével való összehasonlításban is. • Az Alsódunavtilgyl Vízügyi Igazgatóság kamarazenekara a Bajai Nyár programsorozatának szabadtéri hangversenyén. A kezdetek Az együttes szerény üzemi kultúrcsoportként alakult meg jó tízegynéhány évvel ezelőtt. Néhány muzsikát szerető lelkes ember megkísérelte egybeszervezni a felbomlott egykori városi szimfonikus zenekar tagságát. A személyi adottságok megszabták a létrehozandó együttes összetételét is; a városban ugyanis nem képeztek fúvós hangszereken játszó zenészeket... Így azután jórészt vonósokból verbuválódott a zenekar — hozzávetőlegesen olyan összetételben, mint ez a barokk korban volt szokásos. A szervezők nemcsak a tagság lelkesedésére számítottak. A város lakóinak hagyományos és igényes zeneszeretetéről olyan „nevek" tanúskodnak, mint a Baján fellépett Saljapin, Bartók, vagy Pablo Casals... Így tehát amikor a kamarazenekar lehetséges repertoárját; Händel. Albinoni. Bach, Telemann, Vivaldi és a fiatal Mozart műveit vették számításba, akkor már azt Is szinte biztosra vehették, hogy lesz érdeklődés koncertjeik iránt. Elhatározott szándékuk ugyanis az volt, hogy csak eredeti műveket szólaltatnak meg. Nem Is csalódtak. Az együttes igen hamar kiérdemelte a városi közönség rokonszenvét és a sikeres fellépések hangulata, ténye kedvezően befolyásolta művészi fejlődésüket. A hatvanas évek végére már a városi tanács is felfigyelt színvonalas működésükre és mind gyakrabban Baja egyik reprezentáns művészeti együtteseként kezdték emlegetni a zenekart. A fesztiválok A zenekar tagjainak összekovácsolódásában, az együttes színvonalának emelkedésében nagy szerepet játszottak a veszprémi fesztiválok. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság együttese megalakulása, azaz 1964 óta rendszeresen fellép a kétévenként megrendezésre kerülő kamarazenekarok veszprémi találkozóján, amely minősítésre és tapasztalatcserére egyaránt alkalmat nyújt. Az együttes második és harmadik alkalommal ezüst, majd ezt követően már arany oklevelet érdemelt ki a fesztivál zsűrijétől. Az 1970-es évektől kezdődően az érdeklődők nagy száma miatt már csak az arany okleveles szintet elért együtteseket hívják meg Veszprémbe, 1974-től kezdve pedig a résztvevőknek egyegy kötelező „feladatot” is meg kell oldaniuk. Ez nem más, mint egy mai magyar szerző művének betanulása, és ősbemutatója. A kamarazenekar első alkalommal Farkas Ferenc bajai „témájú" Jelky András szvitjét tanulta be. 1976-ban Kocsár Miklós virtuóz művét: öt tétel klarinétra és vonószenekarra című kompozícióját mutatták be Kovács Béla klarinétszótista közreműködésével. Jövőre ismét meghívást kaptak egy készülőben levő új magyar zenekari darab ősbemutatójára. Azokban az években, amikor Veszprémben szünetel a fesztivál, a bajaiak szerveznek kamarazenekari találkozót. 1973-ban és 1975-ben a Bajai Nyár rendezvényeinek sorában a KÓTA és a Népművelési Intézet támogatásával nyolc—tizenhat együttest hívnak meg —, elsősorban azok közül, akik nem jutnak el Veszprémbe... Ily módon a városi zenekar már nem kis szervező feladatot lát el a magyar amatőr kamarazenekari együttesek mozgalmában. * Otthon, a városban évente legalább két hangversenyt rendeznek telt házak előtt, és az együttes rendszeresen képviseli a „hazai” színeket, Baja és Zombor testvérvárosi kapcsolataiban is. Karnagyok és zenészek Magoss János, a zenekar szervező titkára és brácsása elmondta, hogy működési kiadásaik fedezésére az együttes évente kilencvenezer forint támogatást kap az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságtól. Ebből az összegből fizetik a közös utazásokat, a kottavásárlásokat, a hangszerek javíttatását és uz alkalmi vendégművészek tiszteletdíjait. A zenekar első karmestere Gaszner István volt. akit öt évvel ezelőtt Bolberitz Tamás, az Állami Operaház karnagya váltott fel. Az Ő szakértelme és tapasztalata biztosíték volt arra, hogy a közösség ne állítson maga elé túlzott követelményeket, de az amatőr zenekar tagjai képességeik maximumát nyújthassák. Az elért sikerekben nagy részé',: van még Gál Zoltánnak, a zeneiskola igazgatójának is, aki koncertmesterként tevékenykedik a próbákon. A zenekar változatos foglalkozású tagokat egyesít. Orvos, laboráns, tanár, fizikai munkás, nyugdíjasok, s időnként diákok járnak el heti két alkalommal a próbákra. A tagság életkora 16— 65 év. Nem gond nélküli a zenészutánpótlás sem. Időnként nemcsak a természetes „lemorzsolódás” okoz problémákat, hanem a „csábítás” is. Évről évre erősebb azoknak a hivatásos zenekaroknak a vonzereje, ahol fizetni is tudnak a zenészeknek. Tavaly például ketten szegődtek el a szombathelyi szimfonikusokhoz. Szerencsére azonban a bajai zeneiskola segít a tagság pótlásában. Az együttes az 1977-ben kapott kitüntetést megelőzően már több szép elismerésben részesült. Kiérdemelte a Bajáért „pro űrbe” emlékérmet, elnyerte a Szakszervezetek Megyei Tanácsának, majd a. Népművelési Intézet művészeti díjait, és tulajdonukban van Zombor város Diplomája is. Pavlovits Miklós Művészet lábujjhegyen A mozgáskultúra, a művészi tánc legmagasabb fokát napjainkban a itilett képviseli, amelynek eredetéi az őskori népeknél találjuk meg (a szó maga a ballo — tánc — szóból származik). Tulajdonképpen áldozati tánc volt, legrégibb formájában. Manapság tánccal és némajátékkal ábrázolt színpadi cselekmény, melyet zene kísér. Művészi formában először a római pantomimikában nyilvánult meg, fejlődése a tánc és a zene fejlődésével párhuzamos volt. Igazi szülőhazája Olaszország, ahol az első művészi fokon megrendezett balettelőadásra 1489- ben került sor: egy vallásos tárgyú, mitológiai balettet mutattak be. Franciaországban Medici Katalin korában vált népszerűvé, aki nagyon szerette és lelkesen támogatta. A múló századok során a francia és az orosz balett lett a világ két leghíresebbje. □ □ □ Napjainkban a balett vagy mint operai betét, vagy mint önálló műfaj szerepel. Teljesen szakított a mitológiával és a balettszerzők a legkülönbözőbb témákhoz nyúlnak. A színpadi balettnek két fő irányzata van. Az egyik a külön drámai táncot hangsúlyozza, mely a legkülönbözőbb zenei darabokat akarja pantomimlkailag kifejezésre juttatni. Másrészt a balett — a dekoratív hatások és látványos felvonulások helyett — az Intim lelki folyamatokat ábrázolja, összefüggő, ritmlzált cselekmény formájában. □ □ □ Kevesen tudják, hogy a balettművészek szervezete a legnehezebb fizikai munkáéval azonos terhelésnek van kitéve. A balerinák és balett-táncosok gyermekkoruktól fogva készülnek a majdani hivatásukra. A balerinák spiccelése — lábujjhegyen való táncolása — csak sok évi gyakorlás után válik harmonikus, tökéletes mozgássá. A lábfejeknek nem kis megterhelést jelent a természetellenes tartásmód. • Képünkön: mozgásgyakorlat a brnói balettiskolában. (MTl-fotó — KS.) Tudósítóink jelentik Tart a vakáció, a vidám játék amikor ezek a sorok megjelennek ... de biztosak vagyunk abban, hogy tudjátok: a második félév hosszabb, több munkát, tanulást kíván, mint az első! Ezt a néhány napot bizonyára játékkal, pihenéssel töltöttétek, és ez így helyes! Amikor visszatértek a padok közé, az iskolába nagy nap következik: a félévi munkátok eredményeit ismertetik veletek. Megtudjátok azokat az érdemjegyeket. amellyel tanáraitok tudásotokat jelölték. Amelyeken javítani és rontani lehet a következő öt és fél hónap alatt. Mindezt azért tartottuk érdemesnek leírni, mert emlékeztetni szeretnénk benneteket arra, hogy az úttörő — és kisdobos — elsőrendű "munkája a tanulást Tamás Éva Ildikó öregcsertőről küldött levelet, első alkalommal. Örömmel közöljük sorait, és köszöntjük tudósítóink sorában. Éva őrse benevezett a Művészetek vándordíján — elnevezésű kulturális játékba. Első lépésként felkeresték a kalocsai múzeumot, ahol végigkövették a használati tárgyak és a díszítőművészet fejlődését. Valamennyiüknek nagyon tetszett a bölcső, amit hajdanában használtak, használaton kívül az ágy alá dugtak. Kiskőrösön Petőfi szülőházát nézték meg „A kis ház — írja Éva — eltörpül a szépen fejlődő fiatal városközpont házai között, mégis ékesség!" Elmentek a község híres népművészéhez. Tamás Menyhértéhez. aki nyolcvanöt éves. akív táncosa az öregcsertől Népi Együttesnek! Beszélgettek vele. meghallgatták azokat a régi-régi dalokat, amelyeket az őrs tagjainak énekelt. • Huszonnégy kisdobos és úttörő vett részt azon a népdalos vetélkedőn, amit Baján rendeztek az elmúlt napokban, írja Tóth Erzsi. a Tóth Kálmán úttörőcsapattól. A Liszt Ferenc kamarateremben tartott versenyen valamennyi jutalomkönyv és emléklap gazdára talált. Izgalommal készülnék a megyei versenyre, amely január végién, Akasztón lesz. Izgalmas, tartalmas műsort állították össze a pajtásoknak a kecskeméti úttörőházban a szünidőre. A diavetítések, vetélkedők, salckversanyek után ma délelőtt ló órától kisdobosok számára tartanak daltanulást. Délután 3 órától klubdélután lesz, különleges belépődíjjal: dalt. vidám történetet adhatnak elő az érkezők Kedves vendégeket fogadott az ünnepek előtti napokban a keceli úttörőcsapat: meglátogatta őket a kalocsai ének-zenei tagozatú általános iskola ének- és tánckara. — írja Varga Erzsi. Az énekkar bemutatóját zenével kísérték. majd a táncosok léptek fel. különböző játékok táncos feldolgozását adták elő. Sikerük óriási volt. különösen tetszett mindenkinek, a hangszerbemutató. hiszen az ifjú zenészek ezzel is kedveskedtek az őket vendégül látó kecelieknek. A vendégeket uzsonnával köszöntötték a csapat tagjai, és megajándékozták őket könyvvel, maguk-batikolta térítővel. Később viszontbemutatóra is sor került: a keceli pajtások népi játékokat játszottak ,a vendégeknek. Testvérkapcsolat létrejöttéről számol be levelében Czakó Kati Agasegyházáról. Mint írja, úttörőcsapatuk és a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagjai között baráti kapcsolat szövődött. Felkeresték a megyeszékhely csapatának nyolcadikosait, találkoztak az ugyancsak vendégségben levő szovjet pionírokkal. Ezután Ágasegyházán látták vendégül a Zrínyi Ilona csapatot. Műsoros déL- utánt rendeztek tiszteletükre, majd zenét, hallgattak közösen. Kntiék őszintén remélik, hogy a barátság a továbbiakban sem szakad meg, hanem egyre tartalmasabbá válik. Nagy örömmel számol be tudósításában Supka Éva Páhiról arról az eseményről, ami az elmúlt nupokban izgalomban tartotta őket. A csapathoz érkezett Bella László, a kiskőrösi járás úttörőelnöke, és kíséretében Szászt Endréné. valamint Városi Jánosáé, ök hárman vizsgálták a csapat tevékenységét) azt, hogy méltók-e a KISZ Vörös Selyemzászlajának elnyerésére. A nagyszünetben ä bizottság tagjai találkoztak az úttörőtanáccsal. Sok, különböző feladattal kapcsolatos kérdést tettek fel Éváéknak, különösen a Riadó '77 lebonyolítása érdekelte őket. „Ügy érezzük — fejezi be levelét Éva — mi mindent megtettünk ennek a nagy úttörő-kitüntetésnek az elnyeréséért.” * Ketten írták a helvécia-feketeerdei Iskola úttörőcsapatától érkezeti levelet: Orbán Gabriella és Szomerédi Judit. Beszámolójuk abból az alkalomból készült, hogy sikeres bemutató rajfoglalkozást tartottak a helyi állami gazdaság KlSZ^-klubjában. Nagyon alaposan felkészültek a nagy eseményre, — maguk sem számítottak ar,ra. hogy több mint húsz ifjúvezetö tekinti meg a rajfoglalkozást. Ennek keretében azt a műsort mutatták be az érdeklődőknek, amelyet a gazdaság Pálinkás Gyula szocialista brigádjának vittek később köszönetként az elmúlt nyári budapesti kirándulásért. Természetesen a raj foglalkozást játék, tánc fejezte be. Ezután valamennyien meghívást kaptak a KISZ-es fiataloktól, egy közös Télapó-ünnepre. Valamenynyien nagyszerűen szórakoztak. * Pajtások! Köszönjük az Úttörőéletnek küldött Télapó-, karácsonyi és újévi üdvözleteket, köszöntőket. Jói esett, a figyelmetek, és a sok ígéret: kapcsolatban maradunk továbbra is. megpróbáljuk még jobban, ötletesebben csinálni mindazt, amit eddig is közösen írtunk, szerkesztettünk. Kívánunk valamennyiőtöknek mi is nagyon szerencsés, boldog új esztendőt! Selmeci Katalin mm mm (25.) — Én nem tudok csak úgy, szerelem nélkül. Ez a lány pedig engem szeret. Magamról nem Is beszélve — mondta Gergely továbbra is a cigarettát nézegetve. — Mellesleg én pont ilyen vagyok. Nem tudnám azt megtenni, amit például Henry Beyle, közismertebb nevén Sténdhal megtett. Állítólag volt egy derékszíja, s minden sikeres kalandot egy rovátkával jelölt rajta. Mire Napóleon olaszországi hadjáratából hazaért Franciaországba, már körül volt rovátkázva a szíj. Hát erre én képtelen volnék, öregem. Szívták a cigarettát, gondolkoztak. Ojra Bandi szólalt meg. — Van ennél érdekesebb dolog is, Miskának elveszett száz forintja. — Ne beszélj — kapta fel a fejét Gergely. — Kétszáz forintja volt a szekrényben. Tegnap kapta otthonról. Ma délután meghívta a szobát moziba. Megy a szekrényhez, nézi, hát csak az egyik százas van meg. Az ajtó persze nem volt bezárva. — ö hagyta nyitva? — Mindegy, akkor sem szabad lopni, ha nyitva van az ajtó. Nem igaz? Szerinted ki lehetett? — Fogalmam sincs. Még gyanakodni sem akarok senkire, meg aztán az is lehet, hogy a Miska elfelejtette és elköltötte val imire. Nem hiszem, hogy közülünk valaki lopna. — Hátha bejött valaki másik szobából. S látta, hogy senki nincs itt, a szekrényajtó nyitva, kivette és viszontlátásra. Ez is elképzelhető. — Igen, magam is gondoltam erre. — Te miért nem mentél moziba? — kérdezte Gergely, de azonnal eszébe is jutott, hogy Bandi már délután sem érezte jól magát. Influenza bujkált benne. — Hát tudod, hogy taknyos vagyok. Hazajöttek a többiek is. Körülvették Gergelyt és faggatták, milyen volt a háztűznéző. A fiú azonban csak annyit mondott, hogy állati jól érezte magát. Nem is kérdezgették tovább, tudták, hogy úgysem mondana részleteket. Az eltűnt száz forintról beszélgettek még egy darabig, de mert senkire sem gyanakodtak, levették napirendről az ügyet. — Viszont nyukunkon vannak a vizsgák — jelentette be minden átmenet nélkül és csüggedten Piszátyel. — Most már könnyebb lesz, mint félévkor. Nem teljesen ismeretlen anyag — próbálta önmagát is vigasztalni Szűcs Péter. — De ne felejtsd el édesapám, hogy az egész évi anyag a téma minden tárgyból. Ami pedig a vizsgarendet illeti, inkább vizsga-rendetlenségnek nevezném, őrület, hogy az egyetemes jogtörténetre csak négy napunk van. Szerintem nyírni fogja a népet a prof — kesergett tovább Piszátyel. — Aki hagyja magát, azt nyírja! — szólt közbe Bandi kissé magabiztosan. — A prof azt nyír akit akar — kontrázott Piszátyel, s körülnézett, hogy kinek ml a véleménye erről. — Hagyjuk már ezt a siránkozást. Tanulni kell és nem előre beszarni — fakadt ki Miska. — Gergelynek a legkönnyebb! — mondta mégis Piszátyel, aki ezzel akarta szóra bírni a mindvégig hallgató Gergelyt. A fiú .azonban nem szólt. Ügy érezte, hogy siránkozni valóban felesleges. Ha viszont mást mond, azt hiszik róla, hogy könnyen veszi a vizsgákat. Pedig ő is erősen izgult. Mégis megjegyezte: — Majd meglátjuk! Ezzel fel is bomlott a beszélgető társaság. Lefekvéshez készülődtek: fogat mostak, pizsamákat keresgéltek, elszívtak még egy cigarettát, s nyöszörögve a durva pokrócok alatt, forgolódva, a vizsgák rémképeivel, buja látomásokkal gyötrődve elaludtak. Szűcs Péternek nem lett igaza. Nem könnyebbek, hanem nehezebbek lettek a vizsgák. Hasmenéssel, álmatlansággal és étvágytalansággal verte az évfolyamot most is, mint félévkor. Gergely sokat tanult, s úgy érezte, tudja az anyagot. Az egyetemes jogtörténeti vizsgáról mégis közepessel jött ki. Ült a hűvösben a platánfák alatt, a szobrokkal teli parkban. Nem látott, nem hallott semmit. Sírni, törni-zúzni szeretett volna, de egyikhez sem volt ereje. — Aljasság! — sziszegte magának és újra felidézte ami a tanszéken történt. Kihúzta a tételt, átfutotta, majd jegyzeteket készített hozzá. Nyugodtan várta, hogy sorra kerüljön. Érezte, hogy tudja az anyagot, fekszenek a kérdések. Még arra is emlékezett, hogy melyik kérdésre a könyv melyik lapján található a válasz: a jobb, vagy a bal oldali lapon. Felírta a szükséges évszámokat is. A professzor egész idő alatt nem szólt semmit, hagyta, hogy beszéljen. Gergely talán tíz, tizenöt percig is mondta a választ, egyfolytában, utalva a szakirodalomra, különböző véleményekre, kutatási eredményekre, majd összefoglalta úgy, ahogyan a professzor tette az egyetemi tankönyvben. — Befejezte? — kérdezte a prof. — Igen, befejeztem, profeszszor úr! — Ugye, magának volt az az afférja az egyik évfolyamtársával? — kérdezte váratlanul a tanszékvezető, s közben Gergely leckekönyvében lapozgatott, kezében írásra készen tartva a tollat. — Kérem szépen. professzor úr, nekem nem volt senkivel semmiféle afférom! — Na, rendben van. Nem'"'kívánhatom. hogy elismerje, de az igazság attól még igazság, ha nem ismerjük el. Igaz? — kérdezte a prof, de nem nézett a fiúra, hanem beírta a leckekönyvbe a jegyet, majd átnyújtotta Gergelynek: — Parancsoljon! Gergely csak a folyosón nézte meg: közepes. Most, a pádon ülve arra gondolt, jelenteni fogja a dékánnak. A következő pillanatban viszont már legyintett, hiszen a dékán mit tehet. A professzornak, a vizsgáztatónak van joga elbírálni, hogy az Illető tudását mennyire értékeli. Ha ez megtörtént, mehet akár a miniszterhez is. A közepes marad. Zsebre vágta az indexet és elindult a kollégiumba. Delet harangoztak. Bent nagy boldogság fogadta. A 133-asból senki nem bukott meg. Piszátyel szintén közepest kapott, Miska jót, Bandi jelest. Szűcs és Pásztor elégségest. Szűcs úgy örült a kettesnek, mintha csillagos ötös lenne. Gergelyt vigasztalták: ki a fene fogja megkérdezni néhány év múlva, hogy egyetemes jogtörténetből hányasra vizsgázott év végén? Senki. Még ő is el fogja felejteni. — A Lenthykém bezzeg jelest kapott! — jegyezte meg Pásztor, majd mivel senki sem válaszolt, hozzátette: kinyalhatja a fenekemet. Gergely igyekezett beletörődni a közepesbe, de valahányszor eszébe jutott, mindig elkeseredett. Már-már azon a pbnton volt, hogy nem érdekli a többi vizsga sem. Lesz, ahogy lesz. Ezt elmondta Ildinek is este, amikor találkoztak. — És akkor kivel tolsz ki? Senkivel, csakis önmagaddal. Sőt, egyúttal igazolni fogod a profot, hogy lám, valóban nem tud ez a Kiss Gergely. Ha ezt akarod. elérni, akkor ne törődj semmivel. Könnyen elérheted — mondta Ildi szemrehányóan. Gergelyt meglepte ez a válasz. Azt gondolta, hogy Ildi majd sajnálkozni fog rajta, szidja a professzort, őt pedig vigasztalja, dicséri. Ehelyett azonban — úgy érezte a fiú — alaposan összeszidta. — Szóval, szerinted a profnak van igaza? (Folytatása következik.)
