Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-22 / 230. (300.) szám
1977. december 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Helyük üresen marad Panaszkodik a vidéki népművelő: a helyi vezetők legtöbbje — tisztelet a kivételnek — ritka vendég a kultúra hajlékában. Vannak, akiket csak az állami ünnepségek díszelnökségében vagy zárszámadó közgyűlésen lehet megtalálni a művelődési házban. S mindezt egy kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, a vezetők pedig valósággal reflektorfényben élnek. Márpedig, mondja, roppant kínos dolog, amikor a reflektor — jelképesen és valóságosan — üres székeken pásztázik végig a fenntartott első sorban. Márpedig, mondja, roppant kínos dolog, amikor a reflektor — jelképesen és valóságosan — üres székeken pásztázik végig a fenntartott első sorban. Ne csak lottósorsoláson A járási székhely művelődési központjának igazgatójában szemlátomást régi sebek fakadnak fel: a tanácsi vezetők csak akkor keresik fel a művelődési házat, ha valami kérnivalójuk van. Hiába kötötték le évente több alkalomra az Állami Déryné Színházat, s a szomszéd megyeszékhely színházának tájelőadásait, a vezetőket — úgy látszik — a drámairodalom nem érdekli. A helyi termelőszövetkezet évek óta négy bérletet vásárol a bemutatókra. És kik járnak vele színházba? A szocialista brigádok tagjai, mert kulturális vállalásaik között színházlátogatás is szerepel. Bezzeg az elnök vagy a főmezőgazdász még egyszer sem áldozott Thália oltárán, őket legfeljebb csak akkor érdekelné a hongkongi paróka, ha lottósorsolással kötnék össze a bemutatót, mondja dühösen az igazgató, s ezzel bennem fakaszt fel régi sebeket. Amikor — sok évvel ezelőtt — először hallottam a rádióban a lottósorsolás helyszíni közvetítését, s a sorsolási bizottsági tagok névsorában a helyi pártbizottság. s az államhatalmi szerv képviselőinek nevét, nem akartam hinni a fülemnek. Azóta — sajnos — rájöttem, hogy nem én vagyok érzéki csalódás áldozata, hanem a szóban forgó vezetők. Azok, akik a szerencsejátékot valamiféle társadalmi akcióval a számsorsolási pedig fontos közéleti eseménnyel tévesztették össze. i Vannak más példák is Nálunk — újságolja a város művelődési házának művészeti vezetője — el sem kezdődhet addig az író—olvasó találkozó, hangverseny, vagy irodalmi est, amíg a városi pártbizottság első titkárát fel nem fedezzük a nézőtéren. A két nagyüzem gazdasági és politikai vezetői meg is sértődnének, ha egyszer nem küldenénk nekik jegyet valamilyen kulturális rendezvényre. El nem maradnának a világért sem. Panaszkodik a kisvárosi népművelő: nemrég kiállítást rendeztek a megyében működő képzőművészeti csoport tagjainak alkotásaiból; a több mint kétezer látogató között nagy számban voltak ipari munkások és katonák, iskolai tanulók és munkásőrök, termelőszövetkezeti dolgozók és hétvégi kirándulók, ám a városi tanácstól egyedül az egészségügyi osztály vezetőjét érdekelte a kortárs képzőművészet. A népszerű művészeti együttesük tagjainak legtöbbje akkor látta először a művelődési osztály helyettes vezetőjét, amikor tavaly nyáron elkísérte őket tíznapos külföldi vendégszereplésükre! A néhányezres község általános iskolai igazgatója irodalmi forrásokból tudta meg. hogy a helyi templom orgonáját a legszebb hangzásúak között tartják számon az országban. Nosza, felkereste az akkor még kevéssé Ismert, fiatal orgonaművészt és meghívta: tartson náluk orgonahangversenyt. Az első koncerten mindössze néhány ráérő öregasszony meg a tantestület tagjai vettek részt. A másodikon harmadáig megteltek a faragptt padok. A harmadik után az egész község lakói sürgették a folytatást. Ma pedig már — ha sikerül megnyerni az Időközben világjáróvá vált művészt újabb fellépésnek — be sem fér a hallgatóság az öreg falak közé. Sorolhatnám tovább a különböző előjelű példákat, ám enyn'yi is elég talán a tanulságok levonásához. A népművelők feladata Az egyik: átmeneti korban élünk, politikai és gazdasági vezetőink legtöbbje munka mellett gyarapította hivatásához szükséges ismereteit, s nem született műértőnek. A kultúra áldásai, a tartalmas-igényes szórakozás iránti érdeklődést, vágyat felkelteni bennük is a népművelők feladata — és felelőssége. A másik: nem elég megvenni a színházbérletet — fel is kell használni. A megnövekedett szabad idő célszerű, kulturált eltöltésére nem elég másokat ösztönözni, példát is kell mutatni. A harmadik: azok a vezetők, akik olyan szívesen kötöttek ismeretséget Fortunával, a szerencse istennőjével, tegyék ugyanezt az Olümposz többi lakóival is. Ha nem is minddel, de Pállasz Athénével — a művészet s a tudomány istennőjével — feltétlenül! Ny. É. SZOBOR A LEVEGŐBEN ORGONA MATUZSÁI EM • A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szakem. berel helyükre emelik Budapesten a Kossuth Lajos utca és a Károlyi Mihály utca kereszteződésében álló barokk templom felújított kőszobralt. (MTI- fotó — Várkonyi Péter felvétele — KS.) 9 A Nemzeti Muzeum hangszergyujtemcnyeneK egyik nagy értékű darabját, a 150 éves faorgonát restaurálják. A Fővárosi Művészeti Kézműves Vállalat orgonaműhelyében nagy gonddal javítják és modern eljárással (oszclloszkóppal) hangolják. (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS.) BÁCS-KISKUNBÓL INDULTAK Az író AZ ERDŐKERÜLŐBEN a Vizek könyve szerzőjétől öreg bútorokkal. könyvekkel zsúfolt szobában kérdezem, hogy miként kerültek a Vargák Kunszentmiklósra. Nevüket haliván, mindig a kiskun nagyközségre gondolok. hiába élnek régóta a fővárosban, örökre bennük maradt Miklós. A válaszra várnom kell, míg a beröppenö kisunoka előadja a játszótéren történteket. Figyelem a Kutyafülüek, a Kamaszkrónika. a Kölyökkóstolgató íróját. Varga Domokost, a korszerű nevelési elvek hatékony népszerűsítőjét: hogy formálja gyökérnél a fát. Végtelen türelemmel, szeretettel! Játékos fények szaladgálnak nézésében, vidám mosoly a szája szögletében, a felvilágosítást megköszönő hang azonban az egyenrangú embertársnak ktjáróan komoly, már-már tiszteletteljes. Túl az ötvenen is van kedve, ereje a növeléshez, noha a seregnyi gyerek, unoka úgy nyüzsög a házban, mint egy zsák bolha. Ért a szóból az apróság, magunkra maradunk, s gondolatban máris a szülővároskában járunk. — A Vargák Kunszentmiklósra? Ott születtek, már az a testvérhad. amelyben én a negyedik voltam. Apám ott lelkészkedett. Baksay Sándor püspök halála után választották meg református papnak, s feleséget is ott szerzett helyben. Magay-lányt vett el. Máriát. Mészöly Gedeon, a későbbi nyelvészprofesszor feleségének húgát. — Jó játék a víz, a levegő című könyvében a legbeavatottabbak jártasságával fordított a gyerekek nyelvére, magyarázott meg bonyolult fizikai, matematikai törvényszerűségeket. Honnan ez a jártasság? — A matematika régóta „bent van” a családban. Ükapám. az a bizonyos első Szász Károly, aki nem első volt ugyan, de később úgy emlegették, mint a további jeles Szászok ősatyját, Bolyai Farkassal dolgozott együtt Marosvásárhelyen. Apám is játszott fiatal korában a gondolattal, hogy matematikatanárnak megy. Egyik testvérem az Országos Tervhivatal számítógépe mellett dolgozik. Két fiamból is matematikus lett. Én magam erdőmérnöki képesítést szereztem. — Mi ösztönözte az ország legfátlanabb vidékén erre a pályára? És ha már a talányokról beszélünk: a konzervatív irodalmi hagyományok vonzásában diákoskodó ifjúval ki. vagy mi kedveltette meg az új idők új dalaival kopogtató Adyt. mi állította az újító törekvések mellé? AZ ÖTVENES ÉVEIT taposó, ma is inas-szijjas, erdőjáró, vizeket pásztoroló ember láthatóan hálás a kérdésekért. — Mindig szívesen beszélek Miklósról, ősi gimnáziumáról. Egy életre szóló útravalót kaptam ott, és kaptak mások is, sokan. A díszterem faláról Szőnyi Virág Mihály meg a többi nagy előd nézett le ránk. Méltó utódaik voltak a mi akkori tanáraink is. Kit is említsek? Először talán az élőket. Gál Sándor festőművész-rajztanárom később szakfelügyelőként is múlhatatlan érdemeket szerzett a megyében a képzőművészet oktatásában. Nem utolsó sorban neki köszönhető, hogy az Indiában és másutt megrendezett nemzetközi pályázatokon oly sok keceli, kunszentmiklósi és más környékbeli helységből való gyerek értékes díjakat kapott, aranyérmeket. Zsámboki Lajos roppant korszerűen, a szemléltetési lehetőségeket maximálisan kihasználva tanított matematikára és fizikára. Akkor még„ fiatal Illyés Bálint évekig volt magyartanárom. s máig-jóbarátom. A MAR NEM ÉLŐK közül, holtában is tisztelettel hajtom meg a fejem Kövendi Dénes előtt, aki hallatlanul nagy tudása révén egyetemi katedrát érdemelt volna, de 1919-es szereplése miatt — a mi szerencsénkre — tartósan Kunszentmiklósra szorult. A történelemben ifjú Miklórsy János volt első mesterem. ő oltotta belém a kifogyhatatlan érdeklődést az emberiség. benne a magyarság múltja iránt. Alighanem abban is része volt. hogy magyar—történelem tanár szakra készültem. Vékonypénzü és csontos legényke voltam akkoriban. Szüleim is megijedtek, hogy a tanári pálya ártalmamra lesz, még tüdőbajt is kaphatok valami alföldi porfészekben. Egyik, épp akkor nagybeteg unokatestvérem fejében fogamzott meg az a gondolat. hogy menjek inkább erdőmérnöknek. Ö nemsokára meghalt. illett ezt az utolsó kívánságát teljesíteni. Némi tanakodás után ráadtam a fejem, bár azt se igen tudtam, hogy eszik-e vagy isszák ezt a mesterséget. Sokat barangoló diák lévén, arról volt már némi fogalmam, hogy szülőföldem nagyon szegény fában. Bács-Kiskun megyei tudós erdészünk. Babos Imre, utóbb ötven mezőgazdasági tájra osztotta az országot... A kiskunsági szikes vidéket találta közülük a legfátlanabbnak. Az sem lett volna utolsó hivatás, szülőföldem erdősítésén munkálkodnom! Vagy tíz éven át foglalkoztam is később ilyesmivel, igaz, hogy nem itt, hanem Budapest zöldövezetében, aztán egy nagy kanyarral visszatértem a pedagógiához. Afféle botcsinálta tanítómester vált belőlem, de ÍhiÍchiIum xAiiún omol ifoL _ ben fiatalokat tanítok, felnőtteket: fiatalok nevelésére. Volt-e pedagógiai példaképe? — Nevelési elveim a gyakorlatban alakultak ki, lévén hétgyermekes apa. De előtte rengeteget tanultam Karácsony Sándortól. Nem is annyira részletkérdésekben tettem magamévá tanításait, mint inkább a lényeget illetően, amit egyetlen mondattal így fejezhetnék ki: tanuljunk meg mások fejével gondolkodni. Ha gyerek ez a másik ember,- akkor a gyerek fejével. ha szülő, akkor a szülőével. Ennek a beleélő képességnek köszönhetem azt is. hogy amikor írok, azonnal érzem a reagálást, melyik mondatomat hogyan fogadjak majd. akik olvassák. — Kunszentmiklós végül is mit adott írói mivoltához? — Legfőképpen a nyelvet. Ide kötődnek stílusom gyökerei. A szentmiklósi népi beszéd ritmusa, tagolása, mondhatnám muzsikája mindörökké a fülembe zeng. Az egész magyar nyelvterületnek a népi élő beszédére jellemző különben, hogy a prózában mondott szöveg is kicsit versszerű. Ez a többé-kevésbé szabályos szakaszokba rendeződő, ereszkedő hangsúlyú beszéd beleszűrődött stílusomba. Nagy irodalmi élményeim, Ady. József Attila versei is segítettek ebben, de az alapot Kunszentmiklós adta. Sokan csak azt érzékelik, hogy olvastatja magát ez a próza. Meg aztán azt. hogy amit leírok, azt szinte ők is látják és hallják. Ennek köszönhetem, hogy fiataloknak, sőt gyerekeknek is merek beszélni tudományról, történelemről. — A napokban jelent meg Vekerdi László társaságában írt könyve az Európa születése. Min dolgozik mostanában? — Vér és arany címmel 1948- től 1918-ig készülök megírni az újabbkori magyar történelmet. 1979-ben kerül a másodikos általános iskolások kezébe az új, olvasókönyv, melyet néhány pedagógus közreműködésével készítek. Legkisebb lányom tavaly végezte a másodikat, elsőként ő mondott véleményt az olvasmányokról. — A Vizek könyve s a jövőre megjelenő Aranyhomok anyagának összegyűjtésekor sokat járt szülőföldjén. Kiszakadt fiának mit mond a mai Kiskunság? — FELELETKÉPPEN hadd idézzem, mit írtam ebben az utóbbi könyvemben a kiskunokról: ,.Az ország más lakóitól már rég nem abban különböznek az itteniek. hogy nem elég magyarok, hanem, hogy nagyon is azok. Jellemző kiskun szólás: a magyar olyan, mint fában a göcs. Vagyis: nem szereti, ha gyalulják, még az éles vasnak sem egykönnyen adja meg magát. Ez a konok keménység, ez a rátarti büszkeség még ma is ki-kiütközik belőlük, noha szenvedtek miatta eleget. Ez a mértéke annak, ki a magyarabb. akkor ők csakugyan verik a többieket. Dehát akadnak más mértékek is. S a kiskunoknak sem tesz tán rosszat, hogy ezekhez a más mértékekhez manapság már ők is jobban igazodnak." Keltái Nándor »V>V»%Vil»ViV»ViV.V.l.V.V.ViV.V»Vil»ViV»V>WlW.>»,WWWiWí^WX>í>»<tilM,Xl^i^ ‘ (20.) — Nézze barátom. Maguk a professzorok is megsértik egymást időnként, mégsem szaladnak azonnal a bíróságra. Másnapra elfelejtik. A fiataloknál pedig — hogy úgy mondjam — ez már-már természetes. Igazam van? — fordult Szeleihez a dékán. — Lenthy szólt ezért valakinek? — kérdezte Szelei anélkül, hogy válaszolt volna a dékánnak. — Hát, nem szólt, illetve... — akarta folytatni Zsiklai, de Szelei a szavába vágott. — Akkor mit akarunk? * Tíz perc múlva Gergely már hazafelé ballagott a hólepte utcán, a megnövekedett forgalomban. Nem hitte, nem akarta hinni, hogy a tanársegéd bármit Is mondott volna az ügyről valakinek. Tény viszont, hogy a szeminárium után Zsiklai már tudta. Drótot kapott valahonnan. Először arra gondolt, felkeresi a tanársegédet és megkérdezi tőle, hogy van ez? A tejivó előtt haladt el. Benézett a párás ablakon és Ildit látta meg a pult mögött. Hirtelen — mintha csak most hallotta volna — fülébe csengett a lány hangja. — Ezt már rád bízom fiú ... XIII. A fiúk alig várták, hogy Gergely visszaérkezzen. Kérdésekkel árasztották el, s mikor a fiú elmondta miről volt szó, s hogy szóbeli figyelmeztetést kapott, mindenki fel volt háborodva. Hatalmas vita alakult ki arról, vajon köze van-e a tanársegédnek ehhez, netán Lenthy mozgatta a dolgokat Zsiklainál? Ez látszott valószínűnek? — Bemegyek a tanársegédhez, és nyíltan megkérdezem tőle, mi az igazság — mondta Gergely. — Szerintem ez nem jó ötlet. Kényelmetlen helyzetbe hozod akkor is, ha ő volt, akkor is ha nem. Ha ő, akkor felelősségrevonást érez. Ha nem ő, akkor joggal hiszi, hogy spiclinek tartod — érvelt Bandi. — Na nézzük csak! A mi tanulócsoportunkban ki lehet olyan, aki Lenthyt tájékoztatta? Csak nem Olga? — kérdezte önmagától is Miska. — Olga a Lenthy tanulócsoportjában van. — Az igaz. De úgy emlékszem, hogy akkor ő is ott volt velünk, a tanszéken. Vagy nem? — töprengett tovább Miska. — De! Úgy van! Mellettem ült a spiné — ébredt a valóságra Szűcs Péter, s ezzel a gyanú Olgára terelődött. Gergely azonban kételkedett. — De akkor a lány már dobta Lenthyt! — Látszólag édesapám. Látszólag. Csak azért dobta, mert hozzád akart átpártolni. De mert te nem dőltél a kebleire, visszakanyarodott Lenthykémhez, sőt úgy gondolta bosszúból sújt egyet rajtad. Na, mit szóltok ehhez a logikához? — vigyorgott Csutor Miska. — Nincs kizárva! — jegyezte meg Piszátyel. — Én azt mondom neked Gergely, hogy hagyd a fenébe az egészet, tanársegédet, dékánt, Zsiklait és mindenkit. Hadd írjanak a szüleidnek, de te előzd meg őket, írd meg hamarabb, mi történt, ne érje meglepetés az öregeket. Lenthy pedig tehet egy szívességet velünk. Persze, ha engedjük neki — próbálta tréfával elüUii a dolgot Bandi, s bár Gergely igazat adott neki magában, nem válaszolt. Igazat adott, mert rühellte a bonyodalmakat, a veszekedést, a haragszomrádot. — Világos, hogy miről van itt szó. Észre vehettétek, hogy az évfolyamon két tábor alakult ki. Vannak Lenlhyék és vagyunk mi — szólt ismét Csutor. — És vannak, akiket semmi sem érdekel, mert minden erejüket igénybe veszi a tanulás, a bukástól való rettegés, majd az utóvizsgákra történő felkészülés — szólalt mé’g végre Gergely is. Késő éjjel volt már, amikor úgy érezték, kifogytak az érvekből, elfogyott a téma. Lefeküdtek a füsttel teli szobában. Gergely Bandinak adott Igazat: hagyni az egészet a fenébe. Nem veszekedni. hanem tanulni jött ide. A következő napokban lecsillapodtak a szobatársak is, csupán néhány évfolyamtársa kérdezte Gergelytől, hogy mi történt, aztán senki nem beszélt az ügyről. Megszokott mederben, eseménytelenül szaladtak a napok. Gergely legjobban az előadásokat szerette, szinte kivétel nélkül mindegyiket érdeklődéssel hallgatta végig. Nem jegyzetelt, csak ült, figyelt, majd délután a kollégiumban, vagy az egyetemi könyvtár kényelmes és meleg olvasótermében elolvasta a délelőtt hallott részt. Így maradt meg benne az anyag. Az otthonról érkezett levelekből nem derült ki, hogy a dékán — mint ahogyan Zsiklai említette — megírta volna szüleinek, mi történt. Ö sem írta meg. Édesanyja viszont részletesen beszámolt a falu sorsáról, még Pindiről is írt. aki a lábával beteg, mentők vitték a kórházba. Most, legutóbbi levelében azt írta az anyja, hogy a lány már otthon van, sőt a szobában néhány lépést is tud tenhi. Gergelyt meglepte, hogy menynyire nem érdekli már a lány sorsa. Sajnálaton, a szánalmon kívül semmit nem érzett Pindi iránt. Már az sem érdekelte, vajon tényleg tudott-e arról a levélről, amit az ő anyjától kapott Gergely. Valahol a lelke mélyén azonban a fiú még mindig hitte, hogy egyszer még írni fog neki a lány. Mert nem lehet, hogy Pindi elvetemült istentagadónak tartsa. Ha nem is értett egyet Gergellyel, azért tiszteletben tartotta elveit. Észre kellett vennie a lánynak azt is, hogy ő becsületes, tiszta és őszinte ember. A lány viszont mélységesen vallásos, lehet most azt gondja isten megbüntette, mert szóba állt egy ilyen istentagadóval. — Ah, nem érdekel, menjen apácának! — szögezte le végül Gergely, újra elolvasta az otthonról kapott levelet és megnyugodott. Nincs otthon semmi baj. Jó melegben vannak, ennivaló is akad. nem betegek. És ez a fontos. Március végén — mint általában legtöbbször délután — bement az egyetemi könyvtárba. Letette a jegyzeteket, könyveket, s mielőtt hozzá fogott volna a tanuláshoz, kiment a folyosóra, hogy elszívjon egy cigarettát. Nagy nyugalommal eregette a füstöt, nézegette a tárlókban elhelyezett könyvritkaságokat, aztán bent leült a bordó posztóval borított asztalhoz. Vele szemben. az asztal túlsó oldalán könyvek, füzetek, ceruza és egy női táska. Futólag felmérte a tárgyakat, majd kinyitotta a római jogot. A litografált jegyzet margójára még valamikor novemberben irta fel az elbirtoklás öt feltételét, latinul. A lap aljúra pirossal aláhúzva a következő latin mondat: praetor jus facéré non potest. Aztán valami régi vers töredéke: revellis agri termlnos et ultra... Ezeket a latin szavakat, mondatokat gyakran ismételte magában a többi, szakszövegekből vett idézetekkel együtt. Tetszett neki a latin, a nyelv dallama, ritmusa, muzsikája. Eszébe jutott, hogy a klinika egyik bejárata fölött szintén latin feliratot olvasott a napokban: Contra vim mortis non est medicianem in hortis.. Most újra végig szaladt benne az öröm, amit ott érzett a vaskerítésen kívül, amikor megértette a mondatot, le tudta fordítani: halál ellen nincs orvosság. Igaz, furcsának tartotta, hogy ezt éppen a klinika bejárata fölé vésték. — Megengedi, hogy ide üljek? — suttogta valaki, mélyen Gergely fölé hajolva. A fiú gondolataiból kizökkenve, meglepetten nézett fel. — Hát te mit keresel itt? — meredt csodálkozva Ildire, aki már le is ült a fiúval szemben a füzetekhez, könyvekhez. A kellemes melegben, a barátságos világításnál Gergely nagyon szépnek látta a lányt. Csak most vette észre jobban a magas homlokot, a koromfekete, kontyba kötött hajat, a szabályosan és enyhén ovális arcot, a tiszta tekintetet és a kissé duzzadt, de szépen ívelő száját. (Folytatása következik.)
