Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-20 / 298. szám

1977. december 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A megyeszékhely és a kecskeméti járás közbiztonsága Beszélgetés Donáth Tibor rendőr ezredessel Két és fél évtizede teljesít Kecskeméten szolgálatot Do­náth Tibor rendőr ezredes, a Kecskeméti Városi-Járási Rendőrkapitányság veze­tője. A felszabadulást követő hetekben, 1944-ben Békés­csabán kezdte rendőri mun­káját mint nyomozó, de rö­vid idő után mint bűnügyi osztályvezető tevékenykedett. Kiskunhalasra 1949-ben he­lyezték rendőrkapitánynak, s hasonló beosztásban két évig Baján is dolgozott. Forduló­pont volt életében, amikor 1953-ban megbízták a Kecs­keméti Városi-Járási Rendőr­­kapitányság vezetésével, hi­szen a megyeszékhely, az egyre dinamikusabban fejlődő já­rás jelentős feladatokat rótt rá. Közismert ember, tisztelik a városban, a járásban, a közéletben. Ez alkalommal munkájá­ról ejtünk szót. Megkérdeztük, hogyan alakult a közbiztonság a megyeszékhelyen ebben az esztendőben? — A kecskeméti rendőrkapi­tányság nemcsak a város, ha­nem a járás közbiztonságáért is felel. Ennek megfelelően a szám­adatok, amelyeket említek a vá­rost és a járás huszonnégy köz­ségét egyformán érintik. A meg­oszlás mintegy hatvan-negyven százalék arányában a várost érinti. Lényeges változás ebben az évben, 1976-hoz viszonyítva nem történt. A járást és a várost elég magas bűnügyi fertőzöttség jellemzi. Kétségtelen, hogy némi csökkenésről adhatok számot eb­ben az évben, de ez nem szá­mottevő. Ez év első háromna­­gyedévében 1873 bűnügyben fe­jeztük be a nyomozást, ennek 50 százaléka rendőri kezdemé­nyezésre indult eljárás volt. Ez azt jelenti, hogy a rendőri állo­mány becsülettel teljesíti felada­tát. E nagy szám ellenére is az a véleményem, hogy a város és a járás közbiztonsági helyzete jónak értékelhető, amelyet alá­támaszt az is, hogy nagyszabású bűncselekmény ebben az évben sem történt. Az emberek döntő többsége becsületes munkával biztosítja megélhetését. Elenyésző számban azonban találkozunk harácsoló, üzérkedő, megrögzött bűnöző személyekkel is. Ezek a társadalmi és a személyi tulaj­don rovására igyekeznek anyagi előnyöket szerezni. Ezen túl a nagyfokú alkoholfogyasztás kö­vetkeztében fordulnak elő súlyo­sabb bűncselekmények. Gondolok itt a garázdaságra, a testi sértés­re és a szándékos emberölésre. Közlekedési vétség miatt 381 el­járást indítottunk, s ezekben ki­vétel nélkül az alkoholos befő-, lyásoltság jelentkezett. Ha már itt tartunk, szeretnénk megtudni, melyek azok a bűn­­cselekmények, amelyek a leg­sűrűbben fordulnak elő? — A városban és a járásban a kisebb súlyú lopások dominál­nak. A társadalmi tulajdon sé­relmére ez évben elkövetett 184 lopás és 59 betöréses lopás miatt folytattunk nyomozást. Személyi tulajdon sérelmére 618 lopásban és 90 betöréses lopásban kellett dolgoznunk. Ha ezeket a számo­kat összevetjük a befejezett nyo­mozásokkal, kitűnik, hogy a bűn­­cselekmények több mint 50 szá­zaléka ebből a két kategóriából tevődik ki. Külön is szólni kell a társadalmi tulajdon ellen elköve­tett bűncselekményekről. Ezek­nek nagy részét meg lehetett volna előzni, ha az illetékesek na­gyobb gondot fordítottak volna az őrzésre, a védelemre. Hosszú évek óta javasoljuk a különbö­ző üzletek biztonsági berende­zéssel való ellátását, de ennek kevés foganatja van. Amennyi­ben a belső ellenőrzés megfele­lő színvonalra kerülne, nem kel­lett volna ez évben 56 sikkasz­tás, 10 csalás és 14 hűtlen keze­lés miatt nyomozni, mindezt a társadalmi tulajdon sérelmére követték el. — A személyek javai elleni bűncselekményeknél a gondatlan­ság, a felelőtlenség a jellemző. Az állampolgárok gépkocsijukat, motorkerékpárjukat rendszere­sen lezáratlanul, őrizetlenül hagy­ják, jelentős értékeket tárolnak a járművekben, amely néha na­pokon át az utcán áll. A moto­rizáció fejlődése a mi munkánk­ban is érezteti hatását. Koráb­ban a kerékpárlopások, most a járműlopások száma emelkedik. Éveken keresztül 700—150 ke­rékpárlopás tettesét kerestük, ez évben ez a szám 55-re csökkent, 40 százalékkal emelkedett a mo­torkerékpár- és a gépkocsilopá­sok száma. A testi sértések némi csökke­nést mutattak, de abszolút szá­muk még mindig magas, ugyan­is 138 ügyben kellett eljárni. Az elkövetőkről: igen jelentős az el­ső bűntényesek aránya. Az 1379 személy közül csupán 27,9 száza­lék a büntetett előéletű. A fia­talkorú elkövetők száma mind­össze 7,2 százalék. A megyeszékhely közlekedési csomópont. Hogyan alakult a balesetek száma, milyennek íté­li a közlekedés helyzetét? — Ami a balesetek számát il­leti, abban sajnos emelkedés történt, 116-ról 150-re nőtt Kecs­keméten az esetek száma. Bal­eseti góc nincs a városban, ugyanazon a helyen két ütközés, gázolás szinte sohasem fordul elő. Gondatlanság miatt azonban az Árpád körút, a Halasi út és az Izsáki út a legveszélyesebb, mivel a csatlakozó utcákról be­kanyarodó járművek vezetői nem tartják be a szabályokat. Az okokat vizsgálva, a szabálytalan előzés, kanyarodás, a gyorshajtás és az ittasság okozza a balesetek 70 százalékát, A halálos áldoza­tok száma kettővel csökkent, a súlyos sérülteké viszont 11-gyei emelkedett. Semmiképpen nem tartjuk in­dokoltnak a balesetek számának növekedését, még akkor sem, ha a gépjárműpark rendszeresen bővül. A széles körű felvilágosító propaganda mellett adminisztra­tív eszközökkel is próbálunk ren­det teremteni. Ez évben mint­egy 210 vezetői engedélyt von­tunk be hosszabb-rövidebb idő­re, s igen jelentős azoknak a száma, akiket súlyos pénzbünte­téssel sújtottunk. Az állampolgárok különböző ügyekben keresik fel a rendőrsé­get. Hogyan alakult a kapitány­ság tömegkapcsolata? — Megítélésem szerint a dol­gozók és a rendőrség közötti kapcsolat jó, egyre szélesedik. Ez a bűncselekmények megelő­zése, felderítése szempontjából rendkívül fontos. A közlekedés biztonsága érdekében rendszere­sen tartunk előadásokat az üze­mekben, vállalatoknál, tsz-ekben, iskolákban. Évenként több tíz­ezer dolgozóval találkozunk. Köztudott, hogy munkánkat je­lentős számú önkéntes rendőr segíti. A városban és a járásban 749 önkéntes segítő tevékenyke­dik, akik az első háromnegyed évben 17 500 alkalommal voltak szolgálatban. Jól működik a köz­lekedési és az ifjúságvédelmi ön­kéntes rendőri csoportunk is. Ve­lük tovább szélesedik tömegkap­csolatunk. — A személyi igazolványok, az útlevelek, az erkölcsi bizonyít­ványok kiadása az állampolgá­rok ezreit hozza kapcsolatba tes­tületünkkel. Örömömre szolgál, hogy a kulturált rendőri intéz­kedések során kapcsolatunkon csorba nem esett. A rendőri in­tézkedések elleni panasz — el­enyésző számban — a bűnvádi eljárás alá vont, többszörösen büntetett előéletűektől származik. A parancsnokok nagy súlyt he­lyeznek a rendőri állomány po­litikai, szakmai továbbképzésére, a rendőri intézkedések kulturált­ságára. Az állományra háruló feladatok ellátása igen nagy ter­het ró valamennyiünkre. A majdnem százezer lakosú város, s a hasonló lélekszámú járás iránt a nap minden órájában érezzük a felelősséget. A lakosság széles körű segítőkészségével igyek­szünk a feladatokat maradékta­lanul teljesíteni. Köszönjük a beszélgetést. Gémes Gábor JANUÁR ELSEJETOL TE.LEFONÜGYELKT KECSKEMÉTEN A kisipari szolgáltatások fejlesztése a megyében Jubileumi hangverseny Kiskunhalason A Kiskunhalasi Városi és Járási Szövetkezeti Bizottság Erkel Ferenc Vegyeskórusa — fennállásának 70. évfordulója alkalmából — szomba­ton önálló koncerttel mutatkozott be a kiskunhalasi Fáklya Filmszín­házban. A nagy múltú kórus eredményes működéséért idén kapta meg..a szocialista kultúráért kitüntetést A jubileumi hangversenyen vendégszerepeit a Jánoshalmi Szövetkezetek Tanácsának Vegyeskara, és Berdál Valéria operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Vagyunk és pénzünk • A parlamenti költségvetési vita — s talán ez már hagyomány az utóbbi esztendőkben —, az őszinteség, a gondok nyílt fel­vetésének jegyében zajlott. Az államháztartás helyzetéről, 1978- as tervéről tanácskozva a tisztelt ház legfőképpen változtatni va­lóinkat tette a vizsgálat tárgy­asztalára, a visszahúzó erők for­rását és a gondok megoldását kereste. Madarasi Attila államtitkár ex­pozéjából kiderült, hogy a gaz­daság fejlődése felgyorsult, a növekedési ütem jóval meghalad­ta a tervezettet — mintegy 8 százalékkal emelkedett a nemze­ti jövedelem. Igen örvendetes, hogy az 1977-es terv céljai sze­rint haladtunk; dinamikusan ja­vult a termelékenység. Mind a termelésbővülés, mind pedig az életszínvonal gyarapodása ösz­­hangban áll az ötödik ötéves tervben foglalt irányokkal. Az ipar és építőanyag termelése na­gyobb az előirányzatnál, úgyszin­tén a mezőgazdaság produktuma is. Amely utóbbiról csak annyit: még az igen feszített előirányza­tot is túlteljesítve jelentékenyen hozzájárult népgazdaságunk fej­lődéséhez. Erőteljesen bűvült a kivitel, a vállalatok, szövetkeze­tek gazdálkodásából kivehető: igyekeznek alkalmazkodni a kül­földi és a hazai követelmények­hez. Ennek is köszönhető, hogy a gazdaság hatékonysága is ja­vulást mutat — bár nem olyan mértékűt, mint amilyent elvár­nánk, amilyenre szükség lenne. • És ez az a pont, amelynél érdemes időzni. Hiszen a haté­konyság színvonala képes leg­megfelelőbben minősíteni erő­feszítéseinket, eredményeinket. Nos, mit mutat a képlet „vég­összege”? A pénzügyminisztériu­mi államtitkár előterjesztéséből csakúgy, mint Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyette­sének, az Országos Tervhivatal elnökének — a parlamenti vita szinte valamennyi felszólalásának végkövetkeztetéséből az csendült ki, hogy a most záruló esztendő­ben nem minden kedvezett a ha­tékonyság gyarapításához. Van a mérlegnek — a sok előnyös vál­tozással szemben —, kedvezőtlen oldala is. Itt van például a külkereske­delmünkben elszenvedett csere­arányromlás, amely a népgazda­ságot jelentős bevételtől fosztot­ta meg. A nem rubel elszámolá­sú forgalomban az 1977-es terv előirányzatai nem valósultak meg, mivel a kivitel értéke nem éri el azt a szintet, amire szá­mítottunk. Ráadásul a behozatal mértéke felülmúlta a tervezettet — így alakult ki a tekintélyes passzívum. Az idei tapasztalatok tükrében immár kétségbevonhatatlanul lát­juk, hogy a világgazdaság 1974— 75-ben elkezdődött — számunkra hátrányos — átrendeződése nem gyorsan lefutó dekonjunktúra­hullám, hanem tartós folyamat. Éppen ezért van annak különös jelentősége, hogy az országgyű­lés is részletesen elemezte e gon­dok okait. Annak, hogy a nem rubel elszámolású kivitel értéke — a tervezettől elmaradva —, lassabban nőtt a behozatalénál — részint tőlünk független külső, ám nagyrészt belső okai vannak. Romlott a cserearány és ez egy­aránt jelenti azt, hogy meghatá­rozó nyersanyagok — ilyen a szénhidrogén, a kávé — ára tar­tósan, erőteljesen nőtt az elmúlt években, és azt is, hogy a ma­gyar gazdaság még nem tud kel­lő mennyiségben előállítani, jó áron eladható exportterméket. Az árveszteséget mérsékelhette vol­na a termelők és külkereskedők jobb együttműködése, ármunká­ja, a rugalmasabb piaci tevé­kenység. • Ugyancsak a gazdálkodás to­vábbi javítandóinak listáján sze­repel a túlfutott beruházási és a célszerűnél jóval nagyobb tá­mogatási tevékenység. Mindezek együttesen szolgáltatnák újabb, és szigorúbban veendő feladato­kat. Ennek jegyében született az 1978-as költségvetés is, amelynek legfontosabb követelménye: nem a gazdasági növekedés gyorsítása a feladat, hanem teljesítmé­nyünk minőségének javítása. Az erő koncentrálásának szán­dékát példázza, hogy a beruhá­zások körében elsősorban a be­fejezésre kívánja <a rendelkezésre álló anyagi erőnket összpontosíta­ni. Ez azt jelenti, hogy jövőre mind a vállalatoknak, mind az illetékes főhatóságoknak nagyon meg kell fontolni, hogy hol, milyen célra adjanak ki pénzt, hiszen az 1977-ben kialakult be­ruházási feszültség levezetése természetesen nemcsak az építő­iparban, hozhat kedvező válto­zást, hanem az egész gazdaság­ban. A jövő esztendei költségvetés fontos eleme a támogatási sza­bályok szigorítása is: 1978-ban nem szabad megengedni, hogy az állam és a vállalatok osztozko­dásából ismét az állam húzza a rövidebbet. Ennek megfelelően — differenciáltan — az 1978-ban érvénybe lépd módosított szabá­lyozók nagymértékben korlá­tozzák az állami támogatásokat, az ilyen-olyan célra juttatott in­gyenpénzeket. • És mit ígér az állampolgár­nak, az ország lakosságának a költségvetés jövőre? A nyilvá­nosságra hozott adatokból mind­ez jól kiolvasható, a rend ked­véért azonban érdemes fölidézni, hogy a terv a fogyasztói árszín­vonal 4 százalékos növekedésé­vel számolva, az egy lakosra jutó jövedelem emelkédését 7—7,4 szá­zalékra teszi, tehát a reáljövede­lem mintegy 3—3,2 százalékkal gyarapodhat. (Ezek az értékek közel vannak az idén elért ha­sonló értékekhez.) Termésaetesen mindez csak úgy válhat valóra — ahogy a költség­­vetési vita egyik fölszólalója hangsúlyozta —, ha a reális szám' vetés ismeretében saját magunk­kal szemben szigorúbbak leszünk. Ha minden ember saját munká­jával, életvitelében érvényre jut­tatja annak fölismerését, hogy igényeinket, vágyainkat teljesít­ményünkhöz, pénzünkhöz kell igazítanunk. M. I. Az 1977. évi 14. számú törvényerejű rendelet kimondja: „A kisipar célja, hogy a szocialista gazdálkodó szervek tevé­kenységét kiegészítve, elsősorban az állampolgárok részére javító, karbantartó és egyéb szolgáltatást végezzen.” A Kis­iparosok Országos Szervezetének megyei székházában Rehák László megyei titkárral arról beszélgettünk, hogy miként tesznek eleget Bács-Kiskun iparosai a rendelet idézett pont­jának. Az V. ötéves tervben a me­gyében 15—20 százalékkal növe­lik a kisipari szolgáltató teljesí­tőképességét, ezen belül a la­káskarbantartó kapacitást 40 százalékkal. A KIOSZ megyei vezetősége a célt részben a mű­helyek korszerűsítésére való ösz­tönzéssel, részben pedig az ipa­rosság létszámának — elsősor­ban munkaviszony vagy nyugdíj melletti ipargyakorlókkal történő — növelésével igyekszik elérni. — A szolgáltatási feladatok el­látása érdekében megyei vezető­ségünk minden kezdeményezést, ötletet felkarol, s ösztönzi a kör­zeti csoportokat és az egyes ipa­rosokat is javaslatok tételére — mondta el Rehák László. — Az olyan ötleteket, amelyekkel emel­ni lehet a szolgáltatások szín­vonalát, mozgalommá fejleszt­jük. A kecskeméti kisiparosok a novemberi taggyűlésükön úgy határoztak, hogy versenyt indí­tanak „Jó minőségben végzett udvarias, gyors kiszolgálással a megrendelők megelégedésére” jelszóval. A KIOSZ megyei ve­zetősége jóváhagyta a kezdemé­nyezést, és meghirdette a ver­senyt Bács-Kiskun valamennyi körzeti csoportja- részére. A he­lyi vezetőségek írásban szólítják fel a kisiparosokat a részvéteire. A verseny célja az, hogy a kis­iparosok rendezett műhelyben, udvariasan fogadják a lakosságot, s szolid árak mellett jó munká­val szerezzenek meg több meg­becsülést a kisiparnak. A versenymozgalmat egy év után értékeljük. Egyébként ajánl­juk a szervezet országos vezető­ségének, hogy szélesítsék ki a versenyt a többi megyére. A KIOSZ megyei vezetőségé­nek ez évi cselekvési programjá­ban szerepel, hogy a megyeszék­helyen meg kell szervezni a te­lefonügyeletet, amit január 1-től be is vezetnek. Ennek az lesz a lényege, hogy a lakosság a kecs­keméti körzeti csoport 11-819-es számú telefonján bejelentheti igényét. A KIOSZ a munka sür­gőssége esetén azonnal közvetít megfelelő szakmájú kisiparost, egyébként pedig 24 órán belül értesítik a megrendelőt, hogy mi­kor és melyik kisiparost várhat­ják. A telefonügyelet hétköznap naponta 8-tól 17 óráig, szomba­ton délelőtt pedig 12-ig közvetíti majd a kisiparosokat. Az esti órákat és az ünnepnapokat ille­tően a posta segítségét akarják kérni, amely a kisiparosok tele­fonhoz juttatásával eddig is hoz­zájárult már a jobb ellátáshoz. Arról van szó, hogy az említett időpontokban a tudakozó adna leadott lista alapján iparos-cí­met, illetve telefonszámot az ér­deklődőknek. A KIOSZ megyei titkára el­mondta, hogy a szervezet jövőre ünnepli megalakulásának 30. év­fordulóját. Bács-Kiskun kisiparo­sai az új verseny keretein belül megbízható munkával emlékez­nek majd meg a jubileumról. A. T. S. Hetedik évében járunk a Köz­ponti Bizottság 1970-ben hozott nőpolitikái határozatának. Ma már eredmény, ami hét évvel ezelőtt cél volt: a nőpolitika min­dennapos feladat, a társadalom­­politika szerves része. Vegyük vizsgálat alá csupán a megyeszékhely dolgozóinak szá­mát, s nyomban kitűnik: a fog­lalkoztatottak csaknem 44 száza­léka nő. Egy évtizeddel ezelőtt a nők munkába állítása volt az el­sődleges. Ma a munkavállaló asz­­szonyok, lányok fele aktív ré­szese a szocialista brigádmozga­lomnak. Nemcsak arról van te­hát szó, hogy az asszonyok dol­goznak, hanem arról is, hogyan látják el feladataikat a terme­lésben. Sőt, miképp képviselte­tik magukat a vezetés különféle szintjein, mennyire részesei a társadalmi és a gazdasági élet­nek. Ahhoz, hogy a termelésben va­ló részvételük arányában kapja­nak helyet a vezetésben, szak­mai és politikai ismereteket kel­lett, s kell szerezniük Ez pedig nem megy egyik napról a má­sikra. Alkalmas ember volt és van. Meg kell azonban találni őket, segíteni kell az elindulá­sukat, majd folyamatos képzésü­ket, hogy megszerezzék azt a fel­­készültséget, amely nélkülözhe­tetlen a nagyobb feladatok ellátá­sához. Ennek a lépcsőfokszerű fejlő­désnek eredményei ma már vi­lágosan nyomon követhetők. Az eltelt hét év alatt ugyanis emel­kedett az alsó- és középvezető nők száma, s némi előbbrelépés az első számú vezetői munkakör betöltésénél is megfigyelhető. A fejlődést tanúsítandó néhány terület külön figyelmet érdemel. Az például, hogy a szakmunkás­­képző intézetek tanulói között egyre több a leány. Sajnálatos viszon , hogy olyan nehézséggel kell számolniok és megküzdeniök még a kizárólag nőknek oktatott szakmák tanulóinak is — mint a kollégiumi hely hiánya. Mindenképpen eredményire^ könyvelhető el a város ötven munkahelyén tizenhétezer nődol­gozóra kiterjedő vizsgálat megál­lapítása: napjainkban minden ötödik nő szakmunkás. A szak­munkássá válás, a szakmai rang megszerzése olyan előrelépés, amely természetszerűleg ösztönzi a nőket az egyenjogúság mind teljesebb igénylésére. Hiszen a szakképzettség birtokában felelős részesei a termelésnek. A szak­munkás nők számának e jelentős emelkedése annak mégértését is jelzi, hogy a felkészültség egyik „érvényes helyjegye” a közéleti­ségbe való bekapcsolódásnak. A politikai képzettség megszer­zése a vezetővé válásnak fontos feltétele. A tanulásnak rögösek az útjai. S ha a marxista-leni­nista esti középiskola nőhallga­tóinak 44 százalékos arányán el­gondolkodunk, hány tétova sóhajt számolhatnánk össze, amely a beiskolázott asszonyok ajkáról röppent fel: mit értek én a poli­tikához? És a magukratalálás örö­me, a felismerés, hogy a politi­ka sem férfikiváltság? A párt- és tömegszervezeti középfokú okta­tásban részt vevő nők növekvő száma ezt a felismerést tükrözi. S ezzel együtt jelentkezik az igény a közéletben való részvétel­re, fogyatkozik a félelmük, a szo­rongásuk, ha valamilyen megbí­zatás vállalásáról van szó. Az egyenjogúság maradéktalan érvényesítése hosszú időt és sok erőfeszítést követel még. Az el­ért sikerek nagyobbrészt a kez­detet jelentik és mind feszítőbb a továbblépésre szorító igény. Sokszor kimondatlanul, de jelen vannak a társadalmi tudatban a gátló erők. Vegyük csak példá­nak a családi munkamegosztást, a jelenlegi teherviselést: ma is a nő hordja még a nehezét. E te­kintetben a szolgáltatások na­gyobb mérvű fejlesztése, szélesí­tése is sokat segítene. A népesedéspolitikai határozat megszámlálhatatlan előnye mind­annyiunk számára közismert. Je­lentkezett azonban egy tudati mellékhatás, a „lám, lám, a nők­nek a családi tűzhelynél a he­lye ...” Holott az intézkedés csak megkönnyíti a nőknek ez irányú, soha másra át nem ruházható kö­telességeit. A társadalom azon­ban cserébe elvárja azt is, hogy a megkönnyített hivatásteljesítés idejét használják fel a nők tanu­lásra, művelődésre, továbbképzés­re. A tapasztalat viszont koránt­sem ez, a GYES-en levő kisma­mák kevéssé élnek a szinte fel­kínált lehetőséggel. Említést érdemel az is, hogy a nővezetőt még ma sem fo­gadják egyértelmű lelkesedéssel. Mennyivel több bizonyítékot kell szolgáltatniok rátermettségből, vezetői képességből, emberségből, mint az azonos helyzetből star­toló férfiaknak. S ami külön is elgondolkoztató: gyakran a nők sem fogadják lelkesedéssel, ha valaki közülük „fölkerül” ... összegezésként elmondható, hogy látványosságokra való tö­rekvés nélkül, ugyanakkor meg­fontolt következetességgel lehet csak munkálkodni az üzemek, in­tézmények politikai, társadalmi és gazdasági vezetőinek a nőpo­litikái határozat végrehajtásáért. A hasonlat a vetés növekedésé­ről, szárbaszökkenéséről közhely, de igaz. A városi pártbizottság végre­hajtó bizottsága a határozat meg­születése óta háromszor tárgyalta átfogóan, többször pedig részlet­­kérdéseiben tekintette át a -nők közéleti tevékenységének, a ve­zetői beosztással való megbízatá­suk tapasztalatait. A pártszervek és pártszervezetek irányító, el­lenőrző és számonkérő munkája eredményeként az elmúlt hét esz­tendő alatt jelentős előrelépés, történt. Az idei év csak egy mun­kás esztedő volt a hétből. Nagy Mária Helyjegy a közéletiségbe

Next

/
Thumbnails
Contents