Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-18 / 297. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. december 18.

Az országos kezdeményezés sikere

Kifizetődik a cukorrépa-termesztés Tompán

Néhány éve hirdettték meg a hazai termésből cukrot akciót, amelyhez Bács-Kiskun megye gazdaságai is csatlakoztak. A szolnoki és az ercsi cukorgyár megyei körzetében a korábbi négyezer helyett az idén 6 ezer hektáron termett a cukorgyártás alapanyaga. Jövőre a vetésterület újabb növekedése várható.

— Mi ösztönzi erre az üzemeket? Erről kérdezem Deli Györei/öt. a tompái Szabadság Termelőszövetkezet ágazatvezetőjét.

— A kedvező közgazdasági feltételek hatására a répatermesztés jövedelmező. Az idei 200 hektár helyett jövőre már mi is 250 hektárom termeljük e fontos ipari alapanyagot. Valamikor részesművelésben vállalta a szövetkezel tagsága e növény ápolását, de

1972-től, amióta gépesítettük a technológiai folyamatokat. ezt megszüntettük. Szívesen áldozunk az újabb és nagyobb teljesítményű gépek vásárlására. Várhatóan jövőre megkapjuk a KS2—6-os szovjet gyártmányú cukorrépabetakarító gépsort, amelynek teljesítménye hatszorosa a jelenleg használatos CB—1-es gépsornak.

— Tavaly 460 mázsa répát takarítottunk be hektáronként — kapcsolódik a beszélgetésbe Vörös Ferenc, a cukorrépa-termesztési ágazatvezető. — Az idén sajnos, nem sikerült elérni az elmúlt évi jó termést. A legnagyobb gondot a tavaszi fagyok okozták. Kiritkult a növényállomány, a betakarítás előtt pedig 5 hétig nem esett eső. A szárazság nyomán olyanná vált a répa. mint a gumi. Ilyen viszonyok mellett jónak tartjuk a csaknem 400 mázsás hektáronkénti termésátlagot is.

— Az elmúlt évben számos répatermesztő gazdaság kapott minőségi felárat a- feldolgozó üzemtől, az idén is hasonlóan jó a répa minősége?

— Az eddig átadott répák cu• Prizmában a répa.

kortartalma 17 százalék fölött van — veszi vissza a szót Deli György. — Ezt szeretnénk tartani. sőt növelni. Két év múlva a Szolnoki Cukorgyár. amellyel évente megújítjuk a szerződésünket. már a cukortartalom alapján veszi át a nyersanyagot. Ezért jövőre a Monowa helyett a Kawemono fajtát termesztjük. Ez jobban megfelel a korszerű követelményeknek. magasabb a cukortartalma és bővebben terem. A magot a gyár adja. tapasztalatcserére pedig a Szolnok megyében működő Héki Állami Gazdaság cukorrépa-termesztési rendszeréhez járunk.

— A már ismert adatok birtokában az idén mekkora nyereséget könyvelhetnek el?

— Tavaly 33 forintba került egy mázsa cukorrépa termelése, az idén 1 forinttal kevesebbe. Teljesíteni tudjuk árbevételi tervünket. mór csak azért is. mert az

önköltséggel szemben átlagban több mint 80 forintot kapunk a gyártól a répa mázsájáért.

Kétségtelen, hogy a cukorrépa sok ártalomnak van kitéve mindaddig, amíg a gyárba kerül. Tompán november 30-án emelték ki a földből az utolsó répát. Gondot jelent, hogy a Szolnoki Cukorgyár — amely jelenleg az országban a legnagyobb — nem győzi olyan ütemben a feldolgozást, ahogy az üzemek szállítanának. Ezért a Szabadság' Termelőszövetkezetben is mintegy 180 vagonnyi répát prizmába raktak és a feldolgozó üzem igényei szerint innen szállítanak 25—30 vagonnal naponta a kisszállási vasútállomásra. Vagonokba rakva küldik Szolnokra a mindannyiunk számára nélkülözhetetlen cukor alapanyagát.

B. Z.

MA MÁR NÉLKÜLÖZHETETLENEK

Építőbrigádok

a mezőgazdasági üzemekben

A mezőgazdasági nagyüzemekben létrehozott építési szervezetek — építő- és szerelőbrigádok — az idén már több mint egymilliárd forint értékű munkát végeztek el. A tavalyi összesítések még csak 650 millió forint értékről tanúskodnak. A megye állami gazdaságaiban és több mint száz mezőgazdasági szövetkezetében 3700-an dolgoznak ezekben a szervezetekben. Hétszázan munkálkodnak az állami gazdaságokban. Az itteni építőbrigádok több mint százmillió forint értékű munkát végeztek.

A számok azt bizonyítják, hogy nagy jelentőségük van ezeknek a kollektíváknak. Az állami és a tanácsi vállalatok, ,nem képesek — kapacitás hiánya és gazdaságossági okok miatt — vállalni a szövetkezetek kisebb építkezéseit. A mezőgazdasági szövetkezetek mintegy 70 százalékban saját kivitelezésben kénytelenek építkezni már évek óta. Nem kevés a 40—50, sőt. 80 millió forintos egyedi beruházás sem a szövetkezeti brigádok munkája nyomán. Ugyanakkor az utóbbi években nagyobb arányban kezdték meg a négy-öt esztendővel ezelőtt épült nagyobb telepek, létesítmények felújítását és bővítését. Ma már nem is képzelhető el jelentős állattenyésztő telep biztonságos üzemeltetése építő- és szerelőipari karbantartó brigád nélkül. A felújítások, bővítések a jövőben

még nagyobb szerepet kapnak a szövetkezetekben.

Az üzemi építőipari szervezetek ténykedése — nem pontos számítások szerint — a szövetkezetek alaptevékenységének legalább 50 százalékával szoros kapcsolatban van, ami igen jelentős arány.

Egyes szövetkezeti munkacsoportok a lakossági, méginkább a községfejlesztési építkezésekben is részt vesznek. Másutt kulturális és egészségügyi rendeltetésű létesítményeken dolgoznak.

Azt is szükséges megjegyezni, hogy ezeknek a munkacsoportoknak a tagjai általában helyi lakosok, tehát nincsenek utazási gondjaik, a munkahelyre könynyen eljutnak. Szükség esetén pedig segítenek a mezőgazdasági munkákban is.

Az állami gazdaságok és szövetkezetek építőszervezeteinek nagyobb részét B kategóriába sorolták. s ez a2t jelenti, hogy működésük fontosságát elismerték. Korábban ugyanis vita volt

A KOMMUNISTÁK VEZETÉSÉVEL

Jelentős eredményeket értek el az atomerőmű-berendezések gyártói

Az irodaház mögötti kettes csarnok ponyvával leválasztott részé olyan, mint egy nagy laboratórium. Nemcsak a falakat, a kőpadlót is befestették olajjal, így könnyen tisztán tartható. Falábakon katonás rendben sorakoznak a különféle szerkezetek. Feltűnő ez, mert ahol vassal dolgoznak, ott óhatatlanul rátelepszik a tárgyakra a vasreszelék, a por.

Az Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyára dolgozóinak komoly okuk volt arra, hogy a kettes csarnokban szinte laboratóriumi rendet, tisztaságot teremtsenek. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele az atomerőművekhez szükséges berendezések gyártásának.

A szovjet partnerek megrendelésére az év elejétől egyebek között saválló, rozsdamentes hőcserélőket, különféle tartályokat készítenek itt. Elszállítás előtt alaposan megvizsgálják a berendezéseket. Röntgennel átvilágítják a hegesztéseket, a legkisebb hiba sem nézhető el. Vaspor, vasszemcse nem kerülhet az anyagba, mert rozsdásodást idézhet elő. De nemcsak a minőségi követelmények, hanem az idei tervszámok is azt mutatják, hogy a félegyházi vegyigépgyár dolgozói jelentős feladatot kaptak.

Elsősorban a gyártásszervezéssel. munkaszervezéssel, ösztönzőbb bérezéssel kapcsolatos intézkedésekre, s nem utolsósorban a gépgyár valamennyi dolgozójának összefogására volt szükség, hogy az idei tervüknek megfelelően 435 millió forint értékű terméket átadjanak a megrendelőknek. Ennek megszervezésében, a dolgozók aktivizálásában jelentős feladat háarról, hogy szükség van-e ezekre a szervezetekre. A kategorizálás alapján némi fejlesztésre is lehetőség van. Ezek az építőipari brigádok nyilvánvalóan kevésbé ellátottak, műszaki felszerelésük alacsonyabb színvonalú, mint az állami, a' (anácsi, vagy akár az ipari szövetkezetek hasonló szervezetei. Ha szerényen is, de egyre inkább számolni kell a műszaki fejlesztéssel. A téliesítéshez. az anyagmozgatáshoz, állványozáshoz és más nehéz munkákhoz alapvetően szükséges a gépesítés. A műszaki színvonal javulása egyúttal a munkaerőgondokat is csökkenti.

A brigádok munkájának meggyorsítását segítené a zökkenőmentesebb tervezés. Szó van arról. hogy egy közös vállalatot hoznának létre, amely foglalkozna a mezőgazdasági üzemek építőbrigádjai munkájának összehangolásával és egyúttal a kisebb beruházások tervezését is megoldaná.

K. S

rult a csarnokokban, műhelyekben dolgozó kommunistákra. Felelősségteljes munkájukról, eredményeikről Füredi Imrével, a gyári pártbizottság titkárával beszélgettünk.

Határidő előtt

Mint a pártbizottság titkára mondta, félévkor a gyár gazdasági vezetői a pártbizottsággal, a KISZ-bizottsággal és a szakszervezettel közösen felhívással fordultak a dolgozókhoz, s arra kérték őket, hogy december l(l-re teljesítsék az éves tervet. Termelési tanácskozásaikon a dolgozók megvitatták a javaslatot, s úgy határoztak, hogy pontosabb, szorgalmasabb munkavégzéssel megpróbálnak eleget tenni a kérésnek.

— Örömmel újságolhatom, hogy a gyár dolgozói december első napjaira túlteljesítették az éves tervet, s tizenegy hónap alatt 450 millió forint értékű terméket állítottak elő — magyarázta a párttitkár. — Ez nagyon nagy szó a gyár életében, hiszen a korábbi években alig tudtuk elérni a 300—350 millió forintos termelési értéket. Az idén különösen nagy feladat há, rult a gyár kommunistáira. A hat alapszervezetben dolgozó több mint kétszáz párttag eredményes munkát végzett. Az év első hónapjaiban az volt a legfőbb teendőjük, hogy a dolgozókkal megismertessék az idei feladatunk jelentőségét. Pontosabban azt, hogy a KGST-integrációban készülő atomerőművekhez hazánkban elsőként a félegyházi vegyigépgyár kapott megbízatást különböző berendezések gyártására. Erre az évre százmillió forint értékű megrendelést kaptunk a szovjet partnerektől. Jövőre ennek a dupláját kérik tőlünk. De januártól már nemcsak exportra, hanem a paksi atomerőműhöz is gyártunk alkatrészeket. Az 1978- as tervünk megközelíti a félmilliárd forintot...

Lecsökkent az állásidő

Mutatóujjam apró köröcskéket ír le, kísérve egy-egy hegesztés vafyatgt. A mintegy másfél méter átmérőjű tartály végén levő megszámlálhatatlanul sok kis cső nyílásának peremeit kézzel hegesztik. Vajon hány óra, illetve hány munkanap kell ehhez?

Jó munkaszervezéssel kevesebb, mint gondolnánk. A gyártmányszerkezet korszerűsítése ugyanis megkövetelte a munka jobb megszervezését.

— Korábban nálunk is előfordult. hogy órák, vagy gyakran fél műszakok múltak el hiába, mert a készülő berendezéshez hiányzott, késve érkezett egy-egy alkatrész, s így a lakatosoknak várniuk kellett a forgácsolókra, a hegesztőknek, a lakatosokra — magyarázta Belecz László, a KISZ-bizottság titkára. — Ennek a helyzetnek a megszüntetése céljából bevezettük az úgynevezett finom programozást.

Most a gyár valamennyi dolgozója szinte óráról órára, napról napra tudja a feladatát. Ha végeztek a forgácsolók, vagy a darabolok, nyomban jöhetnek a lakatosok, s amint ők is befejezték a munkájukat, azonnal hozzáláthatnak a hegesztéshez. Így lényegesen lecsökkent az állásidő.

— Ezenkívül létrehoztunk egy előkészítő üzemet is — vette viszsza a szót a párttitkár. — Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy fölépítettünk egy új csarnokot. Munkaszervezéssel alakítottuk ki az- új üzemet, amelynek az előkészítés a feladata. Ugyanígy jött létre a hegesztők üzeme is.

Az egyik huszonegynéhány éves hegesztő szakmunkás például közel ötezer forintot keres havonta. Az atomerőmű berendezésein dolgozik — gyakran két műszakban. túlórában, ha kell szabad szombatján is. Rajta kívül még tizenkét-tizenhárom hegesztőt bíztak meg — szakértelmük, tudásuk alapján — ilyen feladattal.'Nyilvánvaló: ők a gyár legjobb hegesztői.

Nem tartották igazságosnak

— Az ösztönzőbb bérezéssel kapcsolatban volt egy korábbi elképzelésünk — magyarázta Füredi Imre. — A gyári „négyszög” elhatározta, hogy a legjobb tizenkét dolgozónknak 25 forintos órabért ad, ami jóval nagyobb, mint a többieké. Az igazgató már majdnem kiadta a rendelkezést, amikor a pártalapszervezetek tagjai közül jó néhányan megkerestek, s elmondták, hogy a kiválasztott tizenkét dolgozó tiltakozik a leginkább ez ellen, s a többiek sem tartják igazságosnak az ilyenfajta megkülönböztetést. A végzett munka, s természetesen a minőség alapján ugyanis kiderül, hogy ki állja meg jobban, vagy kevésbé a helyét. Leállítottuk ezt az intézkedést.

A fizikai dolgozók jelentős része teljesítményben dolgozik. S ami az újdonság: az igazgatón és helyettesén, a műszaki és a termelési főmérnökön kívül a négy üzem vezetője közvetlenül dönthet beosztottai béremelésének kérdésében. A bérgazdálkodás eme átszervezésének megmagyarázásában szintén jelentős feladat hárult a párttagokra. A dolgozók megértették: csakis a saját munkájuktól függ az, hogy mennyit visznek haza a borítékban.

Emellett természetesen azt is szem előtt tartják, hogy a minőségi munkájukra nemcsak az atomerőmű berendezéseinél van nagy szükség, hanem az Albertirsa—Vinyica között épülő távvezeték-tartóoszlopok, a konzervgyári sterilező automaták, s leendő új termékük, a fehárjefeldolgozó berendezések gyártásánál is. A kommunisták vezetésével e szellemben dolgoznak a félegyházi vegyigépgyárban.

Tárnái László

(17.) A külsőről mar nem lehetett ítélni. Megtanultak, hogy a jól öltözött divatfiúk, divatbabák nem mindig azonosak a jó tanulókkal. Persze ilyen kevés volt, nemcsak az évfolyamon, nemcsak a jogon, hanem az orvosok, bölcsészek, a természettudományi kar hallgatói között is. Főleg svájcisapkában. lódenkabátban kinőtt ruhákban járkáltak az egyetemisták, s egész öltözetükön látszott, hogy pénztelen emberek, akik a szeptemberi, októberi napok után, a vizsgák eredményeinek tudatában, most

komorabban járkáltak egyik

előadásról a másikra, egyetemről a menzára, kollégiumba. A városban ismerték őket. s bárki meg tudta volna mondani, ki az egyetemista. A vizsgák előtt

egymás legjobb ruhadarabjait vették fel, s a professzorok is tudták, hogy bár ugyanaz az öltözék. más ember ül előttük, mint két órával korábban.

Gergelyt az első évfolyamon jó képességű embernek tartották. Titokban még Lenthy is belátta, hogy tud a fiú. hiszen mindenből jelesre ment, míg neki három négyes is becsúszott. Főleg azok irigykedtek Gergelyre, akik megbuktak. Az irigység mögött azonban ott volt az is, hogy szorgalommal hasonló eredményt érhetnének el, mint társuk, vagy ha nem is, megközelíthetik. Ez nyitott téma volt a 133-as szobában, ahová esténként összegyűltek az elsí> évfolyam kollégista hallgatói, de néha voltak ott másod-, harmadevesek is. Nagy beszélgetések zajlottak a vizsgák tapasztalatairól, az utóvizsgákra történő felkészülésről. Éjszakába nyúló jogtörténeti, államjogi, római jogi viták, konzultációk színhelye lett a szoba, ahol nem Gergely volt az előadó. Nagyképűségnek tartotta, hogy most ő kezdje oktatni a többieket. Mindenki elmondta, mit nem ért, mit hogyan ért, s végül kialakult a helyes képlet, megvilágosodtak az addig homályos részletek. Ha végképp nem tudtak tisztázni valamit, másnap bekopogtattak a tanszékre.

Ezek után dupla izgalommal várták az utóvizsgákról hazatérőket. Nem voltak sokan. Az első évfolyamon hatan buktak meg, főleg jogtörténetből volt nagy a szórás. Az utóvizsga mind a hat embernek sikerült — sikeren értve. hogy nem buktak meg ismét. A hat ember összegyűlt a 133-asban és akkora örömmel, boldogsággal elemezték az eseményt, hogy a többi szobák lakói, magasabb évfolyam hallgatói is rájuk nyitottak.

— Mi a fene van itt. Megőrültetek?

Nagyokat nevettek, részletesen elmesélték egymásnak mit kérdezett a professzor, ők arra mit válaszoltak, hol ült a tanársegéd, milyen arcot vágott. Persze túlzásokkal voltak ezek a mesék, hiszen a vizsga sikere megengedte a túlzásokat.

— Édesapám, a prétornak felakadt a szeme, amikor kapásból és természetesen latinul soroltam neki az elbirtoklás öt feltételét, a klasszikus korban — dicsekedett Piszátyel, prétornak említve a római jog professzorát.

— Miért buktattam én meg magát kolléga? Hiszen maga nagyon tud. Gratulálok és, átnyújtotta a leckekönyvet — hangzott egyik emeletes ágyról, holott mindenki tudta, hogy az illető közepest kapott az utóvizsgán. Ez az „előadónak” is eszébe jutott, s azonnal magyarázni kezdett:

— Jelest csak azért nem adott — gondolom — mert utóvizsgán ném lehet jelest adni, az előző elégtelen után.

De most mindez nem számított. Neki a közepes három jelessel ért föl, önmaga előtt bizonyított elsősorban, hogy nem hülye, ha akar, tud tanulni.

— Csak nem lazítani gyerekek! Ha most pihenünk, ha lazsálásra adjuk a fejünket, az év végén

mi gint ott lehetünk, ahol a part s/iikad. Arról nem beszélve, hogy az év végi vizsga még fontosabb, mint a félévi. Ha azok közül nem sikerül egy, akkor elveszett a nyár — mondta Gergely és Piszátyel nagyot sóhajtott:

— Hej, csak már azon is tül lennénk.

— A nyáron?

— Dehogy! Az év végi vizsgákon.

— Nem kell begazolni. Azon is tűi leszünk. Gergelynek van igaza. Minket innen csak rendőrrel lehet kitenni — erősítette Csutor Miska. Szavai nyomán az egész szobát — tizenöt, húsz embert — újra valami nagy elszántság kerítette hatalmába, úgy, mint szeptemberben. Csak akkor még nem tudták pontosan, mire szánják el magukat. Most viszont már nagyon is jól tudják.

— Ha valaki figyelte volna Gergely arcát, észreveszi, hogy a fiú „máshol jár". Az utóbbi napokban. amióta otthonról visszajön, ez. gyakran előfordult vele. Húrom hete, hogy visszajött, s azóta egyre jobban bánta, hogy írt Pindinek. Pedig amikor a buszban visszafelé jött, erősítette önmagát: vége a levelezésnek, befejeződött minden. Mégis másnap már beült az olvasóterembe és gondosan formált betűkkel szinte bocsánatot kért a lánytól. Ennek három hete és Pindi nem válaszolt. Kár volt megalázkodni, hiszen neki volt igaza. Miért tette mégis, miért szolgáltatta ki magút ennek a lánynak, ennek a családnak?

Ezen sokat gondolkozott már, s

nem talált más magyarázatot, minthogy hiányozták Pindi levelei. Hiányzott, hogy egy ilyen szép. neki nagyon tetsző lánnyal, ha csak levélben is, beszélgessen. Vagy lehet, az a válasz, hogy hallgat. Az utóbbi napokban már az is megfordult a fejében, hogy újabb levelet ír, amiben visszavonja a bocsánatkérést, leteremti az egész családot Pindivel együtt és akkor valóban minden be van fejezve. Ennek a levélnek a megírását azonban halusztgatta. Mindennap azt hitte, ma érkezik a válasz, s ha tegnap írt volna, elkerülték volna egymást a levelek.

Az utóvizsgáról való nagy beszélgetést követő napon azonban, amikor délben hazajött, Csóti bácsi kis ablakánál, a levelek felirat alatt olvasta a nevét. Mohón vette át a fehér borítékot, de a címzésből azonnal látta, nem Pindi kezeírása. A bélyegzőn viszont az ő falujának a neve állt. Nem is a szülei írták. Ilyen szépen nem tud írni az anyja. Szaladt a vécébe, mert csak ott volt egyedül, sezt a levelet egyedül akarta elolvasni, nem szerette volna, ha bárki is látja olvasás közben.

„Gergely, arra kérem, hagyja abba az értelmetlen levelezgetést a lányommal. Pindi még nagyon fiatal, s egyébként is nem istentagadó embernék neveljük. Sajnálom, hogy maga letért az igazi útról, mert változatlan véleményem, hogy értelmes, jó képességű ember. Keressen magának más, hozzáillő valakit. Levelemről, annak tartalmúiról természetesen Pindi is tudomással bír. Sz.-né”

Fehér arccal jött ki a vécéből,

zsebében 'a lány anyjának összegyűrt levelével.

— Mi az? Hasmenésed van? — nézett rá mitsem sejtve Miska.

— Eredj a fenébe a vicceiddel! — mordult rá Gergely eléggé otrombán. Miska azonban nem olyan gyerek volt, aki hangulatok miatt megsértődik. Most is csak nevetett Gergely gorombaságán, de hirtelen el is hallgatott.

— Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. Láttam, hogy levelet kaptál. Csak nincs otthon valami baj?

— Én sem akartalak megbántani. Nincs otthon baj, sőt azt hiszem most rendeződtek a dolgok igazán — mondta Gergely és bement a szobába.

— Milyen dolgok? — törtetett utána Miska és bent a 133-asban már együtt volt a társaság. Gergely töprengett, hogy elmondja-e a fiúknak a nagy kudarcot, amelynek az előzményeiről már sejtettek valamit, hiszen korábban egymás után érkeztek a fehér borítékok. De nem szólt semmit.

— Tudunk segíteni? Meghalt valaki? — érdeklődtek a szobatársak, mert látták, hogy Gergely igen hossz hangulatban van. De Gergely csak annyit válaszolt, hogy nincs semmi baj, minden rendben van. A fiúk lassan kiszivárogtak a folyosóra, ebédelni mentek, s találgatták, mi lehet a fehér borítékban, amit Gergely a markában szorongatott a szobában.

(Folytatása következik.)

j