Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-17 / 296. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1971. december 11. LÁTOGATÁS AZ IPARITANULÓ-1NTÉZETBEN Közeledik az első félév vége Még van tartalék A háztáji és kisegítő gazdaságok eredményei és gondjai A párt- és kormányhatározatok együttesen elősegítik a háztáji gazdálkodást, fokozzák a termelési, értékesítési biztonságot. A mezőgazdasági nagyüzemekben már számolnak a tervekben is a háztáji üzemággal. A bizottságok, az ezzel megbízott szakemberek segítik a kisüzemek termelését. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége a közelmúltban kétnapos tanácskozást tervezett a bizottsági elnökök és háztáji agronómusok részvételével. A szövetség szakemberei értékelték a háztáji üzemág eredményeit és ajánlásokat adtak a jövő évi tennivalókról. A DOLGOZÓK TÖBBSÉGE SZAKMUNKÁS Gépjavítók Lajosmizsén A kiskunfélegyházi 608. számú iparitanuló-intézetben a szeptember óta eltelt idő eseményeiről beszélgettünk a napokban Serege Gábor igazgatóval. — Intézetünkben 32 osztályban közel ezer fiú és lány ismerkedik 25 szakma elméleti és gyakorlati tudnivalóival — mondta a többi között Serege Gábor. — Harmincnégy tanár és harminchat szakoktató foglalkozik a fiatalok mellett a nyolc esti és levelező tagozatos osztály hallgatóinak oktatásával. A múlt év végén fejeződött be az 5. ötéves terv 44 millió forintos beruházása, gazdagabbak lettünk egy nagyon szép kollégiummal, ahol 7 nevelő felügyelete mellett 44 leány és 156 fiú talál második otthonra. Elkészült az 1000 adagos konyhánk és éttermünk, valamint a 105 munkahelyes tanműhelyépületünk. Az elméleti oktatás segítésére, különböző audióvizuális eszközök beszerzésére a tanév kezdete előtt 70 ezer forintot költöttünk. A gyakorlati oktatást segítő eszközök száma is jelentős mértékben növekedett, ugyanis 380 ezer forintot fordítottunk különböző módszerek és szerszámok vásárlására. Az idei tanév talán legjelentősebb eseménye az, hogy általánossá vált, illetve egységes lett a tanulók közismereti oktatása. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyak oktatása szeptember óta azonos tanterv szerint folyik, megszűntek a különböző tagozatok. Bízunk abban, hogy a tanulmányi eredményekben majd visszatükröződik, hogy az új rendszer jobb a réginél. Nemrégiben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium képviselői jártak nálunk, a legnagyobb elismerésüket fejezték ki egyik új kezdeményezésünkért. Szeptember óta ugyanis az építőipar kőműves, ács és festő tanulói a gyakorlati oktatást is itt kapják. A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat jelentős anyagi és erkölcsi segítségével e három szakma képviselői részére külön tanudvart és tanműhelyt létesítettünk. Kétszázhatvan négyzetméter nyitott és ugyanennyi fedett munkaterület áll a tanulók és oktatók rendelkezésére, s itt remélhetően még alaposabban el tudják majd sajátítani a fiatalok a szakmájuk különböző fogásait. Az idei tanév egyik nagy eredménye, hogy bekapcsolódtunk az Edzett ifjúságért mozgalomba. A múlt évihez viszonyítva legalább 35—40 százalékkal több fiatal vesz részt a különböző tömegsportokban. Egymást érik a torna, foci és más házi bajnokságok, s ugyanakkor a versenyző sportszakosztályok létszáma is nőtt. A természetjáró-szakosztálynak már több mint 100, a kézilabdának 35, a focinak szintén 35, a tavaly alakult súlyemelőszakosztálynak pedig 30 tagja van. November 7. tiszteletére — tudomásunk szerint az országban elsőnek — intézetünk KISZ- bizottságának kezdeményezésére megszerveztük a szocialista brigádmozgalmat. Negyvenhét brigád mintegy 600 tagja tett különböző felajánlásokat, amelyek értékelése először a félév végén, január utolsó napjaiban lesz, majd a tanév befejezésekor születik meg a döntés a cím odaítéléséről. Már megkezdtük a Szakma kiváló tanulója versenyekre való felkészülést. Egymás után tartjuk a házi vetélkedőket, s ezeken derül ki, hogy intézetünket ki képviseli majd februárban a megyei döntőkön. Külön büszkék vagyunk arra — mondta befejezésül Serege Gábor —, hogy az esztergályosok országos versenyének megrendezésére intézetünket kérték fel. Bízunk abban is, hogy saját tanulónk is szerez majd ezen értékes helyezést. O. L. Az összesítésekből kitűnik, hogy a kisgazdaságok az egyes ágazatokban növelték a termelést. Zöldségfélékből például két* és félszer annyit adtak, mint az előző évben. Sajnos, a nagy kínálattal nehezen tudott megbirkózni a felvásárló kereskedelem és a feldolgozóipar. A göngyöleghiány miatt zökkenők voltak az átvételben, olyan esetek is előfordultak, hogy azért nem tudták átvenni az árut, mert nem volt elegendő raktár. A szőlő- és gyümölcstermesztésben összetettebb gondok jelentkeznek. A kisüzemi ültetvények területe fokozatosan csökken, amely főleg a tagok elöregedésével, a régebbi területek elhagyásával, kipusztulásával magyarázható. A gyümölcsösök és a szőlők területe több, mint 10 százalékkal csökkent az utóbbi két év alatt. Az Idén a szövetség szövetkezeteinek közvetítésével a kisgazdaságok 10 ezer vagon szőlőt értékesítettek, gyümölcsből pedig csaknem 5 ezer vagonnylt. Ebből is kitűnik, hogy a tagság kezelésében levő ültetvények — a területcsökkenés ellenére — még mindig jelentős termésmennyiséget adnak. Az idén például a szövetség körzetében az összes gyümölcs 16, a szőlőnek csaknem 60 százalékát. Sajnos a gyümölcsfelvásárlásnál is jelentkeztek a göngyöleghiány miatti gondol;. Ezt csak részben enyhítette a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termékforgalmazási Főosztályának intézkedése, amely meghatározta, hogy a kistermelőktől minden fogyasztásra felkínált, illetve feldolgozásra alkalmas almát a minőségnek megfelelő áron november 5-ig át kell venni. Az állattenyésztést értékelve a szövetség szakemberei megállapították : a szarvasmarha-állomány tovább csökkent, ezzel szemben á tejtermelés emelkedett. Ez utóbbi elsősorban azoknak az intézkedéseknek köszönhető, amelyek elősegítik a jövedelmezőséget. Az összes árutej mintegy 60 százaléka a kisüzemekből származik. Érdekes, hogy ennek felét a tanyai tehenészetek adják. Ezért az innen történő tejfelvásárlás megszervezését továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni. A sertésállomány túlnyomó része szintén a kisüzemi gazdaságokban található. A háromnegyedévi értékelések szerint a szövetség körzetében az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva csaknem 70 százalékkal több hízott sertést vásároltak fel. Az említett tanácskozásokon megállapították, hogy számolni kell a kisüzemi gazdaságok korszerűsödésével. Egyre több gazda tér át a keveréktakarmányok etetésére, ez viszont szükségessé teszi — a tartási kedv fennmaradása érdekében — hogy megfelelő időben, mennyiségben és választékban legyen elegendő a háztáji jószágállomány számára. A forgalmazó intézményeknek egyik fontos feladata erről gondoskodni. Hasonlóan fontos igény a korszerű kisgépek, eszközök és kézi szerszámok választékának bővítése. Többször szóba került,' hogy a minőségül is gondok vannak. A forgalomban levő kisgépek elég drágák. Megoldás lehet, ha ezeket a háztáji ágazatok vagy a szakcsoportok vásárolják meg és bérbe adják. A jövő évre szóló szerződéskötéseket több vállalat már megkezdte. Ez egyúttal jó alkalom arra, hogy a háztáji Uzemágak vezetői információkat szerezzenek be arra vonatkozóan, hogy milyen árucikkekre van szükségük a felvásárlóknak és a feldolgozóknak. Elsősorban ezek termelését érdemes szervezni és szorgalmazni. A termelési biztonság érdekében a szerződések, a feltételek finomítására is szükség van. A felvásárló és feldolgozó vállalatoknak, intézményeknek az idei tapasztalatokból okulva meg kell tenniük a lépéseket az átvétel zökkenőmentesebbé tétele érdekében. A mezőgazdasági szövetkezetek szervező tevékenységük révén az idén is jelentősen hozzájárultak a kisgazdaságok termelésének segítéséhez. Ezt a munkát a következő esztendőkben is folytatni kell, hiszen a háztáji és kisegítő gazdaságok jelentős termelési tartalékkal rendelkeznek. K. S. Az alapítók sem hitték kilenc évvel ezelőtt, hogy napjainkra jelentős üzemmé válik a Lajosmizsei Gépjavító Közös Vállalkozás. Sok hasonló céllal induló kezdeményaízés látott napvilágot ez idő tájt.' Legtöbbjük kérészéletűnek bizonyult. Nem látszott tisztán a jövő a lajosmizseieknél sem. A három alapító szövetkezetnek, a helyi Kossuthnak, a Békének, a ladánybenei Zrínyinek kevés volt a pénze. Ez rányomta bélyegét a közös vállalkozásra is, amelyet azért hoztak létre, hogy enyhítsen a gépjavítási gondokon, mellette pedig különféle lakatos és forgácsolási tevékenységet is ellásson. — Egy használt satúpaddal, hegesztődinamóval, 20 villáskulccsal vágtunk neki a vállalkozásnak — emlékezik Herczeg István igazgató. — Az alapító szövetkezetek 10—10 ezer forinttal járultak hozzá a közös vállalkozás megindításához és bérbe adtak egy 90 négyzetméteres alapterületű épületet a Kónya-tanyán. Ezt ötkilométeres földúton lehetett megközelíteni. Amikor jött a megrendelő, nemegyszer előfordult, hogy sárba rekedtünk a gépkocsival, a traktor húzott be a telepre. A gondot növélte, hogy a hiányos szerszámozottság nagyobb munkának az elvállalását nem tette lehetővé, de amire azt mondtuk, hegy megcsináljuk, azt határidőre teljesítettük. — Minek köszönhető, hogy a hiányos felszereltség ellenére se ment csődbe a vállalkozás? — Igyekeztünk megőrizni „az aranykezű” - szakmunkásokat, olyan bérezést, munkakörülményeket kialakítani, hogy megtalálják számításukat. Megérte. A dolgozók jó munkájának köszönhető, hogy 1971 elején Lajosmlzsétől mintegy 2 kilométerre az 5-ös számú főközlekedési útvonal mellett hozzákezdhettünk két, egyenként 700 négyzetméteres és egy 300 négyzetméteres csarnok építéséhez. Mindezt a tervidőszak végéig egy új darupályával ellátott üzemmel bővítjük. Erre azért van szükség, mert ma már más a fel. adatunk, mint volt az Induláskor. A lajosmizsei Kossuth Szakszövetkezetnek könnyűszerkezetes elemekből 1200 négyzetméter alapterületű terményszárítót építettünk. Ez az építési mód szolgálati szabadalom vállalatunknál. A konzervgyáraknak, a hűtőipari vállalatoknak zöldség-, gyümölcsmosó, zöldbabfeldolgozó berendezéseket gyártunk. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a Kecskeméti Konzervgyárral. A csemegekukorica-feldolgozó gépsorhoz mi csináltuk a kisegítő berendezéseket. — Exportálnak is ezekből a gépekből? * — Eddig méig csak közvetve szállítottunk külföldre élelmiszeripari gépeket, de azon dolgozunk, hogy exportképessé tegyük a zöldbabfeldolgozó gépsort. Műszakitechnikai fejlesztéséhez kikérjük a Kecskeméti Konzervgyár szakvéleményét is. Minden lehetőséget kihasználunk a hatékonyság növelésére. Gépesítjük az anyagmozgatást, a technológiai folyamatokat. Ennek érdekében hozzákezdiünk az üzemi utak kiépítéséhez is. — A fentiek megvalósításához megvannak a képzett szakemberek? — Négy gépészmérnök, 13 technikus segíti a közvetlen termelést a fizikai dolgozóink többsége pedig szakmunkás. Egy részük a házi tanfolyamunkon sajátította el a lakatos és a forgácsoló szakmát. A Lajosmizsei Gépjavító Közös Vállalkozás megalakulása óta háromszor nyerte el a Kiváló Vállalat címet. Az igazgató irodájában több olyan oklevél is függ a falon, amelyet a község fejlesztéséért kapott a vállalat. Sokat tesznek környezetük szebbé tételéért. Két játszóteret. KRESZ-parkot építettek a faluban. Négy külterületi iskolát patronálnak, részükre szemléltető eszközöket készítettek, kettőben tornaudvart alakítottak ki. A »községi sportpályán fedett lelátót építettek. A termelésben is jól megállják helyüket a dolgozók. A 41 millió forintos termelési értékkel szemben az év végéig várhatóan 47 millió forintra teljesítik idei tervüket. * • A cipőfelsőrész-készítőknek Űrt órát Faragó Dezső kémia tanár. Irányításával Péter Szabó KaUlin és Halász Erzsébet elsőéves U- nulók vízbontást végeznek. (Opauszky László felvétele) B. Z. • A Lajosmizsei Gépjavító Közös Vállalkozás műhelyében úgynevezett zöldborsó-adagoló bunkert készítenek a Győri Hűtőipari Vállalat részére. A gyártmányból ez lesz az első darab, de máris nagy az érdeklődés az új termék iránt. Képűnkön: Guttyán László, a Lenin szocialista brigád vezetője a henger szerelését végzi Kalocsa Vendel betanított munkás pedig a hegesztéseket köszörüli simára. (Tóth Sándor felvétele) fjCLC (16.) A szeminárium után néhány órával a DISZ-titkár, a harmadéves Zsiklai megállította Gergelyt a folyosón és nyíltan tudomására hozta, hogy őt nem azért vették fel az egyetemre, hogy bírálgassa a párt, a kormány politikáját. Ah. hoz még nagyon is zöldfülű. — Te engemet ne oktassál, édesapám! — fakadt ki Gergely, s utólag sem jött rá, miért, azt mondta 2siklainak, hogyha mindenáron szemináriumot akar tartani, akkor menjen Lenthyhez. Nála még sikere lehet. — Mi bajod van neked az Artúrral? Azt hiszed talán, hogy az 0 apja nem a szocializmust építi? — Lehet, hogy azt építi, de meggyőződésem, hogy ahová mi például ablakot tervezünk a szocializmus épületére, ő éppen ott akarja befalazni. Hát ez is építés. Nem igaz? — kérdezte Gergely és otthagyta a DISZ-titkárt a folyosón. Akkor, a 133-as szoba lakói, akiknek Gergely elmondta, mi történt, napokig izgalomban voltak, azt hitték, hogy Gergelyt kivágják a kollégiumból, rosszabb esetben az egyetemről. De nem történt semmi. Mit tehet ez a Zsiklai? — gondolkozott Gergely az eseten. A professzorok közül talán egy-kettő voit tagja a pártnak. A többiek vagy közönyösek voltak a politika napi eseményei iránt, vagy egyházi tisztségeket viseltek. A hallgatók tudták — már az elsőévesek is —, hogy az egyik tanszékvezető például éppen Horthy idején lett hadbíró. A másik a nemzetközi jog valóban nemzetközi tekintélyé a felszabadulás előtt hosszú ideig diplomáciai szolgálatban állt, s bejárta Európa nagyvárosait, sőt az Egyesült Államokat is. A tanársegédtől tudták, hogy a harmadiknak otthon házi oltára van, s reggel, este ott beszélget az Úrral. A negyedik éppen az elmúlt évben — mesélték a harmad-, negyedévesek — nem akart hazajönni egy Amsterdamban rendezett nemzetközi konferenciáról. Hazahozták. A börtönt csak azért úszta meg, mert arról már tudomást szereztek volna a világ minden táján élő kollégái, tisztelői. Mellesleg ez a prof mindig az illető ország nyelvén tartotta előadásait, ha külföldre ment. Elmondták a felsősök, hogy néhány éve ez a professzor előadás közben átváltott angolra, de ő maga sem vette észre. Fél óráig beszélt valamit angolul. Senki sem merte figyelmeztetni, hogy professzor úr,' nem értünk semmit. Befejezte az előadást, órájára nézett, aztán a hallgatósághoz fordult: — Köszönöm figyelmüket, jó étvágyat — mondta immár magyarul és kiment. Az akkori előadás hallgatói ma is töprengenek, hogy vajon rájött-e a prof az átváltásra, esetleg szándékosan csinálta, hogy ráébressze hallgatóit műveletlenségükre. Nem lehet tudni. Gergely enyhe nyomást érzett a hátán. Megfordult és Pásztor egy kis levelet nyújtott át neki. — Add át a kötőgépnek! — súgta Pásztor és áliával Olga felé bökött. Gergely szó nélkül a lány orra alá nyomta a papírt. Az felnézett a fiúra. — Te írtad? — Nem! Hátulról küldték! — Nem érdekel, vissza a feladónak! — mondta Olga és rendületlen nyugalommal kötött tovább. — Adjátok vissza, nem kell neki! — nyújtotta hátra a levelet Gergely. Pásztor elvette, de mielőtt tovább küldte volna, szétnyitotta a papírt és elolvasta a szöveget. Csak azt akarta tudni, kinek küldje, ki a feladó. Tekintete viszont önkéntelenül végig futott a szavakon: „Cica! Miért ültél el mellőlem. Meglátod, az év végén úgyis én leszek az évfolyamelső. Gyere vissza. Art” Pásztor azonnal értette. Nem kétséges tehát, hogy Olga miért ült Gergely mellé. Mert ő az évfolyamelső és ez imponál a cicuskának és most azt várja, mikor lobban iránta olthatatlan szerelemre Gergely, s ő feszíthet, hogy íme, találkozott az ész és a szépség. Bár tudta, hogy disznóság, amit csinál, zsebre gyűrte a papírt, és fakir ábrázattal meredt az előadóra. Előre élvezte, hogy leleplezi Olgát és Lenthykémet. Alig várta a szünetet, hogy a kis papírt megmutassa Gergelynek. Amikor azonban a prof lelépett, Lenthy máris ott termett Olgánál. — Elolvastad? — kérdezte elfúló hangon. — Nem. Mondtam már, hogy hagyjál békén. Nem érdekei, hogy miket írogatsz össze. Viszszaküldtem a levelet — csattant fel Olga, s Lenthy azonnal Gergelyre támadt. — Hol a levél? Azonnal add vissza! — Milyen levél! Én hátraadtam, ne rajtam keresd. — Adjátok vissza a levelet, mert botrányt csapok — kiáltotta végig a zsibongó teremben Lenthy, de senki nem válaszolt. Pásztor még várt egy kicsit. — Ne ordítozz itt, mint egy eunuch, mert hangfogót teszek a csőrödre — csitította Karancsi, akinek fogalma sem volt, miféle levélről beszélnek ezek. — Kinél van a levél, adjátok vissza. Srácok, ne vicceljetek — enyhült meg Lenthy és könyörgőre fogta a dolgot. — Ja! A levél? Az éppen itt van nálam — s Pásztor két ujja között magasra emelte az öszszegyűrt papírdarabot, majd eldobta. Lenthy rávetette magát a papírra, aztán nyakkendőjét igazgatva kivonult. Az ajtóból még visszaszólt Pásztornak: — Te aljas! — Ne osztogasd a nevedet másnak — szólt utána Pásztor és nagyot röhögött. Olga rendületlenül kötött tovább, föl sem állva helyéről a szünetben. Gergely, Bandi, Miska az ablaknál beszélgetett. Pásztor odament hozzájuk és elmondta, mi volt a levélben. — Mindenki oda ül, ahová akar. Nem mozi ez! — mondta Gergely, akitől pedig azt várták, társai, hogy felháborodik. De nem. Szelíd hangon fo'ytatta: — Az pedig, hogy év végén ki lesz az első, még a jövő zenéje. Persze, azt Gergely is t- ta, hogy nem a két szép szeméért ült mellé Olga, de mindezek ellenére tetszett neki a lány közelsége. A levél ismeretében azonban elhatározta, többet nem néz rá. Hidegen hagyja, mégha száz évig ül mellette, akkor is. Nem is beszéltek tovább az ügyről, várták, hogy megjelenjen a következő előadó. Az üvegen át Gergely az utcára nézett a teremből. Kilátott a térre, amelynek egyik sarkában, az utca torkolatánál volt a tej ivó. Ildi jutott eszébe. — Senki nem keresett, amíg otthon voltam? — kérdezte hirtelen a fiúktól. — Nem! Senki. Miért kellett volna, hogy keressen valaki? — kérdezte Bandi. — Nem, csak azt hittem, fontos vagyok valakinek! — mondta Gergely letörten és mert jött a prof, visszaült a helyére. Olga nem volt ott. XI. A félévi vizsgák után hangulatilag átrendeződött az első évfolyam. A kollokviumokon mindenki megméretett és nem maradt titokban, hogy ki mire képes. Már nem lehetett hencegni, jósolgatni, hogy így lesz, úgy lesz. Az adott' helyzetben esetleg a következő vizsgára, az év végi beszámolókra utalhattak csak az ígérgetések, a fogadkozások. A korábban nagyhangú, önbizalommal teli fiúk, lányok közül sokan nagyon kicsik lettek, néhányan felakadtak a szűrőn és most magukba fordulva lapítottak, és készültek az utóvizsgára. Voltak persze olyanok is, akik már a vizsgák előtt „rosszat” sejtettek, nem bíztak képességeikben, érezték hátrányukat, ami megmutatkozott a konzultációkon, egy-egy tárgyból tartott szűkebb körű szemináriumon. Rájöttek, hogy itt bizony nem babra megy a játék és szorongva járkáltak a folyosón, jegyzeteltek az órákon, délután a könyveket bújták, s rossz lelkiismerettel mertek csak elmenni egy-egy moziba. (Folytatása következik.)
