Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-04 / 260. szám

1977. november 4. • PETŐFI NÉPE 4» Tóth László Ady-gyűjteménye Amikor a napokban Mol­nár János, a kecskeméti Ka­tona József Társaság el­nökségének tagja iroda­lombarátok előtt, a költé­szet híveinek jelenlétében megnyitotta ezt a nem éppen mindennapi szépségű, s ér­tékű kiállítást, sokan megle­pődtek és el­csodálkoztak a látványon. Közelebbről azon, hogy a nemrégiben még köztünk élő Tóth László ennyire szoros és sokféle szállal kötődött Ady Endréhez; méghoz­zá a költő fellépésétől kezdve. A neves és híres sakkszakember, a nyomdász és irodalomszervező, az egykori polgármester és későbbi népfrontelnök mindig barátja volt az íróknak, irodalomnak. Sokan jól tudták róla, hogy életének ez volt egyik legfőbb jellemzője. Mégis sokakat meglepett a kiállí­tás gazdagsága; talán az aláb­biakból ez kiderül. □ □ □ A Megyei Művelődési Központ művészklubjában néhány híján száz kötet könyv látható a_tárlók­ban. Valamennyi Ady-mű, vagy a róla szóló irodalom. Bölöni nagy müvének, Az igazi Adynak 1934-es párizsi kiadása; az immár kiasz­FILMJEGYZET • A költő életében megjelent kötetek tárlója. • Bal oldali képünk: Ady-illusztráclók. (Pásztor Zoltán felvételei) szikusnak számító értékelő tanul­mányok: Révai Józsefé, Hatvány Lajosé, Schpöflin Aladáré, Föl­de ssy Gyuláé és másoké; a sze­mélyes (rokoni, baráti) visszaem­lékezések: Ady Lajosné, Dénes Zsófia, Révész Béla és mások is­mert vagy kevésbé ismert mű­vei stb. □ □ □ Nekünk külön öröm, hogy a je­lenleg a hírős városban élő iro­dalomtörténésznek, Vajthó László­nak az Adyról szóló kötete is a tárlatot gazdagítja. S szomszéd­ságban ott van az ugyancsak kecskeméti Szunyoghy Farkas kö­tete _is, melynek ez a címe: A zilahi diákélet Ady Endre korá­ban. Az egykori iskolatárs emlé­kezése a könyv. Egy erkölcsös éjszaka Mindössze három napot enge­délyezett a kecskeméti moziban Makk Károly új filmjének, a szi­gorú műsorbeosztó, pedig a Hu- nyady Sándor novellájának alap­ötletéből származó mese jó szó­rakozást ígér a közönségnek. A forgatókönyvet Örkény István és Bacsó Péter készítette, az opera­tőr nem könnyű munkáját kitű­nően végezte Tóth János. A film természetesen alig-alig tartalmaz bármiféle társadalom­bíráló elemet. Hunyady Sándor­nak sem volt más szándéka a novella megírásakor, mint élve­zetes és hangulatos módon elme­sélni egy olyan történetet, egy városszéli piros lámpás házról, amelyet akkoriban csak férfitár­saságban illett — ha nagyon jó a hangulat — előadni. Ez a faj­ta pikantériája Hunyady novellá­jának már réges-régen a múlté. Makk Károly gondos, színes, rendezői közreműködése is egy kissé nagyobb jelentőséget tulaj­donít az egész ügynek, így aztán veszedelmesen közelítenek a film képei Krúdy Gyula írói világá­hoz, sejtelmes romantikájához, aprólékos kömyezetrajzához. Csakhát a Krúdy világa nem mérhető Hunyady Sándor írói univerzumához. Úgyhogy bármi­lyen megejtően színes és érdekes a piros lámpás ház csodálatosan megkomponált díszlete, bármeny­nyire érdekesek és hangulatte­remtő erejűek a házat benépesí­tő emberek, nem több a film egy anekdotát túlrészletező alkotás­nál és tulajdonképpen az sem dől el a végén, hogy ki a leg­főbb alakja ennek a történetnek. Kerepei „doktor úr” a nyilvános- házba albérlőként beköltöző böl­csész semmi esetre sem. A Psota Irén megfogalmazásában igazi színészi remeklésnek számító „madárn” sem nőhetett főalakká, úgyhogy ez az álromantikus, bí­boros-bársonyos meghittségű dísz­let játssza a főszerepet a benne élő figurákkal együtt, szinte füg­getlenül attól, hogy mi történik velük. Tulajdonképpen két mozzana­tát lehetett csak a novellának a filmre átmenteni. Az egyik a reg­gelizésre meghívott diák jelene­te, és a megegyezés arról, hogy olcsóbb pénzért, mint az előző szálláshelyén, bérbe adja neki a madám az egyik megüresedett szobáját. A másik mozzanat a novellából a mama megérkezé­se és laz ezzel kapcsolatos mu­latságos bonyodalmak sora. A többi jelenetet a rendezőnek és a szövegkönyvíróknak kellett ki«’ tölteniük, így született meg az emlékezetes kirándulás a csata­Külföldi kiadások, idegen szer­zők tanulmánykötetei, az Ady- dalokat tartalmazó kották, a Csinszka-versek, a költő gyermek­kori darabjával együtt az első kiadású Ady-kötetek teszik még érdekesebbé, még gazdagabbá azt a sikeresnek mondható kiállítást, mely egyrészt a haladó gondolko­dású Tóth László gyűjtőszenve­délyének, az újra való fogékony­ságának, másrészt a Katona Jó­zsef Társaság ügyszeretetének, törődő gondoskodásának köszön­hető. □ □ □ A kiállítást még értékesebbé te­szi számunkra az Ady-centená- rium alkalmával, hogy azon az Ady-ihlette képzőművészeti al­kotások is jelen vannak. Czigány Dezső portréja, Orosz István mezőre, így keletkezett az egyik életunt lány öngyilkosságának esete, tehát mindazok az apró mozzanatok, amelyek az egész estét betöltő filmmé kerekítik ki a történetet. Hadd említsük meg a díszlet­tervező: Vayer Tamás jellegze­tes, aprólékosan gondos muniká- jált, amfely vizuálisan ilyen ro­mantikusan széppé tette a _ fil­met. A századelő divatjának egész kavalkádját mutatja be a kosztümtervező Csengey Emőke. Tóth János, az operatőr pedig néha a francia impresszionista festők egy-egy enteriőrjének színzuhatagait álmodja a filmre. Ezekért is érdemes megnézni a filmet, de nem utolsósorban a kitűnő színészi alakítások egész sora miatt is. Makay Margit, Psota Irén, Carla Romanelli, Má- myai Zsuzsa, és a Darinkát ját­szó Tarjány Györgyi kellemes pillanatokat szerez a nézőnek. Általában minden alakításon ott­hagyta keze nyomát Makk Ká­roly, a színészvezetésben gyakor­lott rendező. Csak éppen mintha Cserhalmi György kiválasztásá­nál hibázott volna. Cserhalmi színészi alkata sehogyan sem fér bele az enyhén züllött diákgye­rek ruhájába. Cserhalmi idege­nül mozgott a kitűnően megraj­zolt környezetben és ez legtöbb esetben csökkentette a mese hő­fokát. Cs. L. szemléletes plakátja, valamint Balázs Árpád, Baja Benedek, és Túri Polgár István néhány Ady- illusztrációja néz le a falakról a látogatókra. Varga Mihály Könyvek szomszédainkról A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének negyedévi tájékoztatója számos érdekes kiadványt ígér a könyv­barátoknak. Ez alkalommal az év utolsó negyedében megjelenő — s részben már megjelent — néhány olyan műre hívjuk fel a figyelmet, amely a hazánkkal szomszédos és velünk barátság­ban élő, szocialista országokkal foglalkozik valamilyen formában. Bojtár Endre kötete (A kelet­európai avantgarde irodalom) ti­zenöt országnak az 1910—1930- as évek közötti irodalmát elem­zi, összehasonlító módszerrel. Jankovic Milorad viszont Péró Jovan Szegedinac szerb határőr­kapitány életéről ír, aki Rákó- cziékkal közösen harcolt a 18. század elején az osztrák elnyo­más ellen. A mű a Századok— Emberek sorozatban lát napvi­lágot Maros menti ének címmel. Egy lengyel szerző, Zyta Oryszyn írónő Lidérc című regénye a mai fiatalok életéről, egy szerelem történetéről szól. Olyan műveket is ajánlanak a kiadók az olvasóknak a követ­kező hetekben, amelyeknek té­mája a népek baráti együttmű­ködése. A Kecskeméten is ismert Sztojan Radev két hasonló sor­sú nép sok évszázados kapcsola­tait elemzi. Könyvének címe: Bolgárok és magyarok. Az egyes szocialista országok közötti gaz­dasági kapcsolatokról is napvi­lágot lát néhány kötet. Ezek kö­zé tartozik A csehszlovák gaz­daság a szocialista fejlődés út­ján, A KGST termelési integrá­ció közgazdasági problémái, va­lamint A szocialista integráció fejlesztésének elméleti és gya­korlati kérdései című tanulmány- kötet. A Tankönyvkiadó Vállalat a jelzett időszakban megjelenteti a Magyarországi délszlávok nép­rajza, Manga János: Vanyarc múltjából, és Vujicsics Tihamér: A magyarországi délszláv zene hagyományaiból című műveket. Az emblémagyűjtők sikere Bizonyára valamennyiőtök előtt ismerős a megyei Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat által szervezett és esztendők óta sikeresen zajló emblémagyűjtő verseny. A Kis­kunfélegyházán kezdeményezett gyűjtésben a megye minden úttö­rőcsapata és KISZ-alapszervezete részt vehetett. Huszonöt csapat és négy KISZ-alapszervezet élt a lehetőséggel. Az értékelést ele­mezve még érdekes adatra buk­kantunk: az idén mindent „be­dobtak” a kalocsai úttörők. Ter­mészetesen , szorgalmas munká­jukat megjutalmazta a versenyt kezdeményező vállalat. Miről is van szó? A nyár kö­zepén — jóval a tanév megkez­dése előtt — értesítik mindazo­kat, akik szemptemberben isko­lába indulnak: tanszereik vásár­lásakor kérjenek a vásárolt tár­gyak értékében emblémát. Ezeket a csapatvezető — a KISZ-titkár —, szeptember 30-ig eljuttatja a vállalat központjába, egyben közli az iskola tanulóinak teljes létszámát. Így tökéletesen igaz­ságos a versengés, hiszen a be­küldött emblémák összegét el­osztják a tanulók létszámával! Ilyenformán a legkisebb létszá­Tudósítóink leveleiből Amikor ezek a sorok megjelen­nek a Riadó '77 második szaka­szának a riadókészültségnek nap­jaiban éltek. Nagy öntevékenysé­get, pontosságot, szervezettséget kíván ez minden úttörőtől! Ezen a helyen közöljük azokkal a paj­tásokkal, akik levélben kérték: írjuk meg; mikor hangzik el az országos felhívás. A válaszunk az, hogy a játék szépségét, izgal­mát rontanánk bármilyen jószán­dékkal fednénk fel a felhívás időpontját! * Kovács Erika küldött tudósí­tást a kecskeméti Trencsényi Jó­zsef úttörőcsapat Kodály rajából. Pontos, gondosan fogalmazott le­velét csaknem teljes terjedelem­ben közöljük. „Nagy esemény történt csapa­tunknál: szovjet vendégeket fo­gadtunk! Ünneplőbe öltöztettük iskolánkat, feldíszítettük' tanter­meinket, kiállításokat rendez­tünk. Hosszú asztalra helyeztük a különböző albumokat, naplókat, képgyűjteményeket. Sorfalat áll­va, izgatottan vártuk a vendége­ket akiknek ünnepi műsort ál­lítottunk össze. Varga Rita orosz­nyelvű köszöntője után az iro­dalmi színpad, az énekkar, és a tánccsoport lépett fel. Vendégeink bejegyezték nevüket naplóinkba, majd ajándékokkal köszönték meg a vendégfogadást.” * Kedves, szép eseményről kül­dött beszámolót Páhiról Supka Évi. Lakodalomban voltak. Egyik társuk, Szabó Gabi nagy­szüleinek aranylakodalmán. Az úttörők énekeltek, szavaltak, meghatottan hallgatták az anya- könyvvezető beszédét. Hamaro­san újra lakodalomba indulnak, másik társuk, Antálicz Éva mú, akár egy tanulócsoportos kisdoboscsapat is első helyre ke­rülhet! Az idén 1,8 millió forint ösz- szegű embléma érkezett a BIK-? hez. Az említett módszerrel ke­rült a kalocsai Gagarin úttörő- csapat az első helyre, 215 ezer forint értékű gyűjteményével. Vásárlásuk visszatérítéseként egy televíziót és 6400 forint értékű ajándékutalványt kaptak. A má­sodik helyre a bajai Tóth Kál­mán úttörőcsapat jutott — egy sátrat kaptak és 5400 forint ér­tékű utalványt. A harmadik he­lyezett kalocsai Ady Endre úttö­rőcsapat szorgalmát egy magne­tofonnal és 4500 forint ajándék-* utalvánnyal jutalmazták. Az első tizenöt helyezett kö­zött öt kalocsai, illetve kiskun­félegyházi, négy kiskunhalasi és egy bajai csapat neve szerepel,' Sajnálatos, hogy a kisebb létszá­mú községi, tanyai iskolák egy­általán nem versenyeztek —, pe­dig tanszert nyilvánvalóan náluk is vásároltak a pajtások. — Érdemes mindenképpen elő­jegyezni ezt a jövő nyárra, mert cseppnyi odafigyeléssel már aján­dékutalványt kaphat a csapat. nagyszülei ünnepük házasságkö­tésük ötvenedik évfordulóját. • Lehóczki Marika, a soltvadkerti úttörőcsapat tudósítója ugyan-- csak pontosan fogalmazott leve. let küldött az Úttörőéletnek, va­lóban érdekes eseményről. Buda­pestre látogattak a csapat törté­nelem szakkörének tagjai. Elad útjuk a Szovjet Kultúra Házába vezetett. Három kisfilmet vetítet­tek részükre, megismerték a Szovjetunió különböző tájait, vá­rosait, a moszkvai gyermekpalo­tát, illetve Artyeket, az úttörők városát. Megtekinthettek külön-; böző kiállításokat, közülük külö­nösen a szovjet sportolókat be­mutató aratott körükben nagy, sikert. Ezután a Nemzeti Mú­zeumba mentek, ahol a magya­rok életével foglalkozó tárlókkal ismerkedtek. Az idő nagyon ha­mar elrepült, — siettek az állou másra —, fejezi be Marika a le­velét. A hét első napján keltezte levelét Baján Tóth Erzsi. Csapa tuknál megemlékeztek a világta­karékossági napról. Az iskola ' ■ • zetői tájékoztatták a pajtások^; az intézmény fenntartásának költségeiről, arról, hogy mibe kerül a víz, a villanyáram, a tisztítószer és a gázolaj. Döbben­ten hallgatták, hogy egy bekap­csolva felejtett villanykörte mennyi „forintot” fogyaszt! Er- zsiéknél minden raj pénztárosai — vállalta, hogy fokozottan őr. ködik, takarékosságra szólít min­denkit. * Hajtások! Továbbra is várjuk beszámolóitokat a csapatnál tör­tént eseményekről. Az először je­lentkezőknek válaszosboritékoí küldünk. Selmeci Katalin GERENCSÉR MIKLÓS: Ady Endre élettörténete dl.) Ellene fordultak a külső körül­mények. Miként arról már fen­tebb szó volt: a Fejérváry-érát arra akarták felhasználni a libe­rális erők hogy kimozdítsák ten­gelyéből a hagyományos magyar belpolitikát, amely megszállottan, a közjogi rögeszméken lovagolt. Vagyis a Szabadelvű Párt, Tisza István és tábora a dualista állam- szerkezetet védelmezte, míg az el­lenzék, az 1848-as Függetlenségi Párt tagadta az államjogi dualiz­must, és csak a közös uralkodót fogadta el, ezért a perszonál unió­ra esküdött, szintén közjogi alap­ról. Ez volt a magyar politika hagyományos tengelye. Vele szemben Ady és hívei elvetették a közjogi rögeszmét és Magyar- ország polgári modernizálását, az arisztokrácia és a feudális osztály előjogainak eltörlését a társada­lom demokratikus átalakítását követelték. Azzal, hogy megalakult a két rivális nagy párt részvéte­lével a koalíciós kormány, égy időre sikerült visszaszorítani a demokratikus törekvéseket. A kormányhatalmi viszonyok megváltozásával új kezekbe ke­rült az eddig biztos támaszt nyújtó Budapesti Napló. Barátai, Vészi József és Bíró Lajos maguk is olyan helyzetbe kerültek, hogy jobbnak látták, ha Berlinbe tá­voznak. Nélkülük pedig vajmi ke­vés pártfogóra számíthatott Ady Endre a Budapesti Naplónál. Alig-alig csörgedezett valami pénzecske párizsi kiadásainak fe­dezésére. Még szerencse, hogy a Népszava, ahova ugyancsak köze­li barátja, Révész Béla „emigrált” a Budapesti Naplótól, rendszere­sen közölte írásait. Csakhát a Népszava is anyagi gondokkal küzdött, emiatt gyéren honorál­hatta Ady Endre munkásokhoz szóló, egyre radikálisabb hang­vételű cikkeit, költeményeit. Má­sik támasza a Figyelő volt, a Nyugat elődje, Osvát Ernő szer­kesztésében, de ez a támasz még eléggé bizonytalan: nincs kiforr­va a folyóirat karaktere, példány­száma gyér, gyengén tud fizetni. Bár Schöpflin Aladár próbálta egyengetni útját a Vasárnapi Üj- sághoz, ez az esély sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Volt még a gazdag, tekintélyes Űj Idők, a Herczeg Ferenc által szerkesztett konzervatív orgánum, de ezizel elvi okok miatt alig egyezkedhetett Ady Endre. Saját bajai mellett ráadásul kí­nos, megalázkodó levelezésre kényszerült öccse, Ady Lajos bu­dapesti állami gimnáziumi tanár­rá való kinevezése érdekében. Kedve rosszabbodása mellett csak a létbizonytalansága vált egyre biztosabbá. Budapesthez fűződő megélhetési kapcsolatai nem bír­hatták sokáig a távolság próbáját. Bölöni ekkor itthon tartózkodott, hozzá írta letörten: „Annyi bajom még sosem volt, mint most. Min­den rámszakadt. Legerősebben a pénztelenség és a testi nyava­lya ... elég az hozzá, hogy leg­később június elején, sajnos, Bu­dapesten leszek”. 1907. június 23-án meg is ér­kezett, hogy újabb nagy sikerek­nek és újabb megpróbáltatások­nak nézzen elébe. íí. A NYUGAT FÖMUNKATÄRSA Az értők szemében nyilvánvaló volt, hogy Ady Endre a kor leg­nagyobb irodalmi jelensége, szel­lemi óriás. Mihelyt betette lábát a magyar fővárosba a Párizsból hazaérkező Ady azonnal megvál­tozott a művészi, irodalmi, politi­záló légkör. Hőfoka felszökött, elektromossággal telítődött. Mindemellett reménytelen volt egzisztenciális helyzete. A Buda­pesti Naplóra alig számíthatott. Biztos megélhetés nélkül ütötte fel tanyáját régi törzshelyén, az Operaház melletti Három Holló­ban. Szeparéjában minden kor­társ megfordult, aki számított valakinek. Valóságos fejedelmi szállássá vált az éjszakai szóra­kozóhely. Hangulatát leheletfinom hűséggel írta meg Krúdy Gyula az írói arcképekben, de Révész Béla beszámolói is ritka értékűek. A költő körüli állandó feszült­séget, szellemi izgalmat valóság­gal megsokszorozta a Vér és arany piacra kerülése. Újabb ha­talmas zenebona támadt Ady kö­rül, a korábbiakhoz képest az­zal a különbséggel, hogy tábora az irodalomban immár Vitatha­tatlanul túlsúlyra jutott. Hírne­ve, költői tekintélye messze a szokásos sikerek fölé emelkedett. Súlyához senki más nem volt mérhető. Teljesítményének me­rőben új tartalmi és formai ér­tékeit a legmérvadóbb irodalmi szakértők állapították meg. Kü­lönösen sokat jelenített Hatvány Lajos állásfoglalása. Nagy hatá­sú tanulmánya ezzel a címmel jelent meg a Huszadik Század 1908 márciusi számában: Egy. ol­vasmány és egy megtérés törté­nete — Ady Endre ellenségeinék ajánlva. Hatvány nevezetes ta­nulmánya szerencsésen tárta fel a Vér és arany eredeti kvalitá­sait, s bizonyította Ady jelentő­ségét a magyar líra megújhodá­sában. A költő azonnal felfogta, mit jelent számára Hatvány ér­velve bizonyító méltatása. Ké­sedelem nélkül köszönő levelet menesztett a tanulmány szerzőjé­hez. így és ekkor került kapcso­latba Ady a tudós irodalmár bá­róval, hogy aztán barátságukból létrejöjjön a magyar irodalom- történet egyik legeredetibb feje­zete. Alig köttetett meg ez a min­denképpen szerencsésnek mond­ható barátság, Ady újabb jelét tapasztalhatta az iránta megnyil­vánuló elismerésnek. Rácáfolva a közmondásra, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazá­jában, Nagyváradon tették lobo­góra a nevét. Arra kérték, le­gyen tekintélyt kölcsönző tagja a megalakítandó Holnap irodalmi csoportosulásnak. Noha nem sze­rette az általa „nyáj”-nak neve­zett csoportosulásokat, ezúttal örömmel kapott az alkalmon, egy­részt, mert Nagyváradról volt szó, másrészt, mert társadalmi és irodalmi törekvéseinek hatéko­nyabb érvényesülését remélte a szervezeti lehetőségtől. Ezért en­gedve a hívásnak, 1908 áprilisá­ban Nagyváradra utazott és pár­tolásával összefoghattak a hol- naposok Juhász Gyula, Dutka Ákos, Babits Mihály, Ernőd Ta­más, Miklós Jutka részvételével. Ez a mozzanat újabb értékes ténnyel öregbítette Nagyvárad jelentőségét haladó kultúrtörté­netünkben. Még a maga megszokott tem­pójához képest is felgyorsultak az események Ady Endre életé­ben 1908 első felében. Nagyrészt épp az ő költői előretörésére ala­pozva megnövekedett egy mo­dern, radikális, irodalmi kultu­rális folyóirat indításának esélye. Fenyő Miksa és Osvát Ernő a Figyelő kezdeti tapasztalataiból kiindulva útjára bocsátotta a Nyugatot. A szerkesztői gárda harmadik tagjaként kiemelten kell beszélni Ignotus Pálról. Meri lehet, hogy a Nyugat indításá­ban, konszolidálásában a fő ér­dem Fenyő Miksáé és Osvát Er­nőé, de ennél is biztosabb, hogy emberként, költőként a legtöb­bet Ignotusnak köszönhetett Ady. Endre. Ez a végtelenül türelmes,' a békés magatartásihoz rendület­lenül ragaszkodó Ignotus sokszor védelmezte meg a szerkesztőség­ben a valóban szeszélyes, sok­szor dölyfös Ady érdekeit — de mindenekelőtt a magyar haladó irodaiam érdekeit. Bölöni, Hat­vány, Révész mellett Ignotusra számíthatott leginkább a nehéz természetű költő. Magától értetődő, hogy az űj folyóiratnak főmunkatársa lett Ady Endre, hiszen nélküle alig­ha lett volna érdemes elkezdeni az egész vállalkozást. Olyannyira azonos fogalom lett Ady és a Nyugat, hogy haláláig ő fémjelezi te a folyóiratot. Mint majd látni fogjuk, kapcsolata a Nyugattal cseppet sem volt idillikus. Mi­közben vívta gigászi harcát a vi­lágnézeti, poütikai, társadalmi porondon, gyakran civakodott szerkesztőivel is. Tegyük hozzá: türelemből, higgadtságból inkább a szerkesztőiknek kellett vizsu gázniok, mert Ady a legpará­nyibb vélt vagy valódi sérelmei­re is heves klíakadásokkal rea­gált. Ismerte magát, nem egyszer vallotta meg, hogy sokat szenved asszonyos, hisztériás termásaete miatt. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents