Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-03 / 259. szám

NAGYENYED, GYULAFEHÉRVÁR, BALÁZSFALVA... Bács'-Kiskunt és a romániai Álba megyét testvéri kapcsolatok fűzik egymáshoz. A kétoldalú barátság újabb tanújeleként a közelmúltban az öregcsertői Népi Együttes kapott meghívást Gyulafehérvárról és ok­tóber elején ötnapos vendégszereplésre Az Öregcsertői Népi Együttes Álba megyében • Az öregcsertői Népi Együttes menyecskéi menettáncot adnak elő. 1977. november 3* • PETŐFI NÉPE • 5 v Száznegyven éve született Szilády Áron Az egykori hatalmas tekintélyű férfiú, akinek nevét őrzi az általa naggyá tett híres gimnázium, akiről utca, galéria van elnevezve, s emlékét szobor is hirdeti — éppen fél év­százada már — a városban, ahol örök álmát alussza ötvenöt év óta, a múlt század legendás alakjai közé tartozott. Poli­hisztor volt: történész, irodalom tudós, nyelvész, orientalista, filológus, folklorista és műfordító. Olyan valaki, aki teológus létére nem szűnt meg harcolni a tudományokért, egyetlen pillanatra sem. Ki is volt hát ez roppant műveltségű, rendkívüli munka­bírású hazánkfia, akit kora annyira csodált és elismert? Hisz hazai és külföldi egyetemek díszdoktorává választották, s az Akadémia tiszteleti tagja lett. S oly tekintélyek szólották róla elismeréssel, mint többek között Toldy Ferenc, s később Horváth János, minden idők egyik legnagyszerűbb tudósa. utazott Romániába. „Ők sem adják alább" A hivatalosan „Kalocsai ÁFÉSZ öregcsertői Népi Együttese” cí­met viselő művészeti csoport jó bt évvel ezelőtt alakult. Az éne­kesek és táncosok több mint negyventagú közössége öregeket és fiatalokat egyesít; a huszon- egynéhány főt számláló „idősek” átlagéletkora a hetven évhez kö­zelít. A menyecskéké pedig ennek alig fele... Működik a község­ben egy „utánpótlás” gyermek- csoport is, a legfiatalabbak ugyanazokat a helyi népi hagyo­mányokat kutatják és ápolják, mint a felnőttek. Mint Kalapos Istvánná, az együttes vezetője elmondta; a csoport spontán módon szervező­dött. Eleinte énekelgetni gyűltek össze az öregek egy-egy háznál, majd a hosszúra nyúlt estéken „rákaptak” a táncra is... Ennek persze híre kelt a községben, s néhány menyecske kijelentette, ha már az öregek táncolnak, úgy ők sem adjálk alább... Így azu­tán „magától” jött létre a cso­port, azóta is rendszeresen dol­goznak ... 1973-ban már sikerrel szerepel­tek a Duna menti folklórfeszti­válon, s egy évre rá már külföl­dön is felléptek. Ekkor kapták meg a Kiváló Együttes címet, 1975-ben a Pávakörök minősítése során pedig arany fokozatot nyer­tek el. Ugyancsak ebben az év­ben képviselték hazánkat siker­rel Zágrábban a X. nemzetközi folklórfesztiválon. Azóta pedig már megszokták a televíziósok és a filmesek kameráit, reflektorait Is... Műsoraikat Csertő és környéké­nek népdalaiból és népszokásai­ból gyűjtik össze. Az énekeket és a táncokat jórészt magluk az együttes tagjai elevenítik fel sa­ját emlékezetükből. „Elhagyatott családok ?” Az ötnapos külföldi vendégsze­replést — mint mindig — ezút­tal is lázas előkészítő munka előzte meg öregcsertőn. No nem az utazással kapcsolatos szerve­zés okozott gondot, hiszen ezt '„hivatalból” intézték. A nehézsé­gek jórészt a hosszabb eltávozás­ból következtek. A csoport asszonyainak többsé­ge munkája mellett ugyanis ház­tartást is vezet. Ezért gondoskod­niuk kellett a családról; megter­vezni a férjek, gyerekek ellátását, megkérni a szomszédokat, isme­rősöket az állatok, jószágok ete­tésére, egyszóval volt mit intéz­ni, szervezni sokfelé. Szerencsére a község magáénak vallja az együttest, s ilyen ese­tekben mindig akadnak, akik készségesen segítenek az asszo­nyok távollétében „elhagyatottá vált” családok gondjainak meg­oldásában. Az összetartozás ma­gát a csoportot is jellemzi. Több az egyedülálló öregember, öreg­asszony, akik számára bizony táncos és énekes társaik jelentik mór a családot. A menyecskék is gyakorta elvállalják egymás gyer­mekeinek felügyeletét, segédkez­nek lakodalmakon, vagy más, na­gyobb családi rendezvények al­kalmával ... Az egymásrautalt­ság, a baráti kötelezettségek va­lós és az egész községet behálózó kapcsolatai az ilyen több napos külföldi utak alkalmával különö­sen bebizonyosodnak. Fellépések, látogatások — Nagyenyeden át utaztunk Gyulafehérvárra, ahol szálláshe­lyünk is volt a nagyon szép vá­rosi hotelben — mesélte a cso­port vezetője. — Az utat válto­zatos, előre megszervezett prog­ramok jellemezték; fellépések és látogatások sűrű egymásutánban követték egymást. Előadtuk mű­sorunkat Nagyenyeden, Gyulafe­hérváron, Sebesen, Petrestin, Ba- lázsfalván és Karácsonyfalván, nem egy napon kétszer is szín­padra léptünk. Azt hiszem, hogy mondanom sem kell: mindenütt rendkívül nagy lelkesedéssel, elő­zetes érdeklődéssel vártak ránk. Az egész népi együttes, de né­hány szólista, így elsősorban a 85 éves „nótafa”; Tamási Menyhért- né, Julis néni különösen nagy si­kert aratott a közönség körében. — A vendégszerepléseket gyár-, üzem- és múzeumlátogatások egészítették ki — folytatta Kala­pos Istvánná — Ezek élménygaz­dag eseményeket jelentettek mlndannyiunk számára. Az együt­tes tagjai egyaránt nagy kíváncsi­sággal nézték meg a gyulafehér­vári porcelánárugyárat, a sebesi múzeumot, vagy a mezőgazdasá­gi állattenyésztő telepeket, ahol az otthoni állatok gondozásához gyűjtöttek tapasztalatokat... Egy bizonyos; vendéglátóink jóvoltá­ból valamennyiünk számára él­ménygazdag, szép és érdekes uta­zást tettünk Erdélyben... • Álba megye és Bács-Kiskun baráti kapcsolatainak fejlődését jól szolgálják a művészeti csopor­tok cseréi. Legutóbb az 1975-ös folklórfesztiválon tapsolt a kalo­csai közönség Erdélyből érkezett együttesnek. Ezt a látogatást vi­szonozták most, október elején az öregesertőiek. Remélhető, hogy küldetésük si­kerrel járt, és a jövőben sűrűsöd­nek majd a két terület közös kul­turális rendezvényei. P. M. Dusanbeban a közép-ázsiai Tád­zsikisztán legnagyobb könyvtára a korábbinál jóval több látogatót jogadhat. Több új olvasóterem épült, s új helyiségeket építettek a könyvek és mikrofilmek táro­lására is. A hatalmas könyvpalotában több mint 3 millió kötet könyv, s mintegy 800 külföldi, illetve ha­zai folyóirat és újság áll az olva­sók rendelkezésére. A keleti kéz­iratok osztályán például a XV— XVI. századi tádzsik—perzsa iro­dalom klasszikusainak több mint hatezer kézírásos kötete található. A dusanbei könyvtár anyagá­nak gyűjtését annak idején a Vö­Szilády Áron 1837. november 3-án született a dunántúli Ságvá- ron, tehát pontosan száznegyven esztendővel ezelőtt. Miután Ha­lasra költöztek, ott járt gimná­ziumba. Kivételes képességét, fo­gékonyságát mutatja, hogy már a kezdeti években négy nyelvet bírt. Ezért történhetett azután, hogy mint felsős, a nagykőrösi gimnáziumban tekintélyes fiatal­ember; tudós diák hírében állott. (Hogyne, mikor — mint Kiskun­halas monográfiájában olvassuk — előfordult, hogy egyik tanárá­val törökül, arabul, héberül és perzsául tórsalgott az órán.) A nagykőrösi évek kitörölhetet­len nyomokat hagytak életében. Arany János, Ács Zsigmond, Szász Károly, Tömöri Anasztáz voltak a tanárai többek között. A sok nyelven beszélő Ács és Arany is közrejátszott abban, hogy ő maga később tizenhét nyelven irt és olvasott. Jellemző rá, hogy a különféle török nyelvjárásokban is otthonosan mozgott, s a nagy európai nyelvek mellett még a hollandot is megtanulta. Később, mielőtt Halason végleg letelepedett, Debrecenben, meg a világhírű Göttingában szívta ma­gába a tudományokat, s tanul­mányúton járt Kis-Ázsiában, Konstantinápolyban, Bolognában. Sőt, még hazai „ízeket” is gyűjt­hetett további életéhez Gödöllőn, Ómoravicán és Nagykőrösön. Ez utóbbi helyen, mint huszonnégy esztendős káplánt, tudós felké­szültségéért, tudományos értékű rös Hadsereg katonái kezdték meg, amikor Buhara keleti részét felszabadították. 1922-ben igen sok könyvet teveháton szállítot­tak Dusanbeba. Ez volt az első szovjet könyvtár Kelet-Buhárá- ban, Tádzsikisztán jövendő fővá­rosában. A könyvtár első épülete egy ablak nélküli, kétlakásos ház volt. Az olvasóasztalok és székek „földbe vájt” kivitelben készül­tek, s mécses volt az olvasólámpa. Ebből mindössze a könyvgyűj­tés hagyománya maradt meg; több ezer olvasó vesz részt ma is a gyűjtőkampányban. (BUDA- P HESS —APN) történelmi kötetéért az Akadémia tagjává választották. Halason kereken hatvan eszten­dőn át élt, s munkálkodott: 1862- től kezdve, egészen haláláig. Rop­pant mennyiségű és kivételes mélységű, változatos tartalmú munkásságát nem is lehetne most felsorolni. Elég lenne csak a „Tö­rök—magyarkori történelmi em­lékek” tizenegy kötetét -említeni, meg élete egyik fő művét, a hét­kötetes „Régi magyar költők tá­rát”. Hátha még felemlítjük, hogy megírta Balassi Bálint, Temesvári Pelbárt és más régi kitűnőségek életrajzát, megszerkesztve kiadta a jórészt felejtett régiek — Sztá- rainak. Ilosvainak és másoknak munkáit, s hogy írt számos nyel­vészeti, nyelvtudományi cikket, s fordított halhatatlan műveket a keleti irodalmakból, meg hogy so­káig szerkesztette az „Irodalom­történeti Közlemények” című fo­lyóiratot! Tegyük hozzá még a fentebb elmondottakhoz, hogy sürgette a nyelvjárások feldolgozását, siet­tette a névtörténeti és szófej tési, tanulmányok elkészülését (ebben példát is mutatott), elindította a népi ráolvasások gyűjtését, kezde­ményezte az állandó nyelvészeti folyóirat megszületését. Mindez így együtt még utólag is lenyűgö­ző. És nem kis mértékben példá­ra serkentő. Kiskunhalas „tudós pátriárkája”, aki gazdag életé­ben „nagyot, maradandót alko­tott” — mint Horváth János írta róla a húszas években —, „hatal­mas, tudós egyéniség volt”. Aki­nek tisztes tekintélyű alakjára az utódok szemével is tisztelettel kell feltekintenünk. Többek között ezt sugalmazza a ma embere számá­ra is a Szegeden élő néprajztu­dós: Bálint Sándor, aki Szilády Áron pályáját először megrajzol­ta, ma is értékes, kicsi könyvé­ben. Azzal még gazdagabb volt ez a nagyszerű alkotói pálya, életút, hogy. a tudós Szilády Áron közélett ember is tudott, akart lenni. Ha­las képviselőjeként sokat tett vá­rosáért. Jellemző a kor visszássá­gaira, bántó ellentmondásaira, hogy ahol élt, oly hosszú időn át,1 a szűkebb haza, amelyért tenni Képes volt, bizony — ne szépíti sük — eléggé értetlenül vette tu­domásul jelenlétét. Bálint Sándor szerint „nem igen értették meg”. Am Horváth János keményebben fogalmaz, mikor erről mond utó­lag ítéletet: „A város vezetőinek szűk látókörű, rosszindulatú int- rikálása űzte évtizedes magányba, élete utolsó, szomorú időszakában Kecskeméthez köti — a jelenleg is az itteni levéltárban látható kéziratos, a hírős városba címzett levelein kívül —, hogy itt kapta meg a halált okozó betegségét. A szakállas, szálfatermetű, szigorú zordságú nagy öreg... Nem lenne, nem lehet teljes a kép róla akkor, ha nem említjük végül az egyik nagy és maradan­dónak bizonyult művét, a kis­kunhalasi Szilády Áron Gimná­ziumot. Ha tudta volna, ha meg­érhette volna, hogy az az intéz­mény, amelyért küzdött, amelyet felvirágoztatott, néhány évtized­del halála után egy ragyogóan fejlődő, s egyre inkább sajátos szellemi arculatot mutató kisvá­ros egyik jövőt formáló „műhe­lye” lesz majd, talán enyhült vol­na magánya, s belső feszültségek­től, indulatoktól terhes szigora. A róla elnevezett gimnázium, s az ugyancsak nevét viselő képzőmű­vészeti galéria együttes tevékeny­sége messze földön ismert — és példamutató. Jórészt az ő szellemében. Varga Mihály OLEG KOSEVOJ-DOMBORMŰ A Fővárosi Emlékmű Fel. Ugyelőség meg­bízásából László Péter szobrászművész elkészítette Oleg Kosevoj- nak, a legendás hírű kraszno- dári Ifjú Gárda vezetőjének domborművét. Az alkotás az Oleg Kosevoj nevét viselő Ganz-MÁVAG gyári szakmun­kásképző inté­zet falát díszíti majd rövidesen. Dusanbei „könyvkincsek” immwmmimmmm Ady Endre élettörténete (10.) Ady elutasította a fejére hüllő vádakat. Neki semmi köze nem volt a feudalizmust konzerválni akaró erőkhöz. Hazafisága a leg­csekélyebb rokonságot se mutatta a nacionalizmussal. Mindenestől elvetette a közjogi alapot és a nemesi nosztalgiáikat dédelgető 1848-as Függetlenségi Pártot sem szívlelhette túlságosan, sőt sok­szor beszélt megvetéssel annak begyöpösödött jobbszárnyáról. A radikális polgári átalakulás el­GERENCSÉR MIKLÓS: mm szánt híve volt, és mivel a Fejér- vóry-kormány — noha az udvar oktrojálta — meghirdette a de­mokratikus reformokat, Ady sze­mében pedig egyedül ez. volt a fontos. Tévedésének ez a magya­rázata. Bécs politikájáért persze ő sem lelkesedett. Pontosan látta e po­litika hol nyílt, hol rejtetett ma- gyarellenességét. Ebben a vonat­kozásban soha, egyetlen szóval sem kedvezett az osztrák hege­móniának. De tudomásul kellett vennie azt a tényt, hogy a kettős monarchia osztrák tartományai­ban sokkal haladottabb, demok­ratikusabb állapotok gyökeresed­tek meg, mint aminőket Magyar- ország belpolitikai önállósággal rendelkező uralkodó osztályai felmutathattak. És a kiegyenlítő­dést épp a nacionalista tényezők hátráltatták. Ezért nevetett fö­lényesen Ady a hazafiatlanság, sőt a hazaárulás demagóg vád­jára. Derekasan teljesítette a faltörő kos szerepét. Egyvégtében, láza­san dolgozott, s a pesti sodrásból kis időre Léda szakította ki. Má­jus végén, június elején együtt üdültek Bajorországban. Politikai csatározásai közben költőként is termékeny. 1905 folyamán össze­gyűltek az Űj versek, s 1906 ele­jére ígérkezett a kötet megjelené­se. Közben nem szűntek a szemé­lye elleni támadások. Még Zilá­lton is dühödten szidták, mire megírta a „Szilágyságában: Pest az más, az ottani piszkolódás hi­degen hagyja, de azt el nem tűri, hogy szülőföldjén a senkik töröl­jék bele sáros csizmájukat. « 1906 áprilisában jelent meg az Üj versek című kötet. Eleddig páratlan hevességű betűharc in­dult mellette és ellene. Hívei új- jongtak, a magyar líra forradal­mát ünnepelték, ellenségei vastag gorombaságokkal támadták. Kö­zülük még az a kötekedő volt a legfinomabb, aki a Sóhajtás a hajnalban című versére célozva így szellemeskedett: „Mennyi szép vers van, Ady úr, és az mind a másé!” Ha a politikában nem is de a konzervatív kulturális falon nagy rést sikerült ütnie Ady Endrének. Kötetével valóban új korszak kezdődött nemcsak az irodalmi, de az egész szellemi életben. Mi­közben forrongtak a versel körül támadt viták, fáradtan, megviselt idegekkel hagyta el Budapestet, 1906 június 17-én. Léda hívta, sietett hozzá Pá­rizsba. 10. „MINDEN RAMSZAKADT” Ügy látszott, egészségének és kedélyének tartós hasznára válik a párizsi időzés. A most kezdődő 'krónikus álmatlanság okozta kel­lemetlenségeket leszámítva, jó hangulatban .teltek a nyári hetek, ■ s hogy minél alaposabban 'kihe­verhesse Ady idegei megviseltsé- gét, hosszabb Földközi-tenger haelléki útra készülődött Lédával. Szeptemberben indultak el a több hónapra tervezett portyá­zásra. De a nyugalmat, erőgyűj­tést ígérő utazás csak részben váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Sűrűn küldözgettek la­pokat Bölöniéknek Párizsba és Magyarországra a hozzátartozók­nak, s ezek a néhány soros be­számolók szinte csak panaszról, zaklatottságról adtak hírt. Ady elhatalmasodó űzötitségét jelzi az is, hogy sehol nem érezte jól magát tartósan. Eleinte csupán néhány napig bírta ki egy-egy városban, így cikáztak Nápoly- ból Velencébe, Velencéből Fiú­méba. Fiúméból Monacóba, Niz­zába. Október közepén végre megál­lapodtak a francia Riviérán. Az utazás nem hozta meg a szerel­mesek közti kívánt harmóniát sem. Kezdett kialakulni köztük a „sem veled, sem nélküled” ál­lapot, noha ekkor még mindket­ten nagyon akarták az egymás­tól remélt kölcsönös boldogságot. Valljuk meg, a vágyott egyetér­tés elérésében a költő nehezen kiszámítható, szeszélyekkel teli természete jelentette a legna­gyobb akadályt. Léda haza is utazott november közepén, Ady pedig decemberig maradt a fran­cia Riviérán. Amikor ő is visszatért Pá­rizsba, véglegesen elköltözött a rue de Levis 92-b61, tehát ab­ból a házból, amelyben Diósiék 'laktak, E háztól eléggé távol, a Szajna ellenkező partján fészkel­te be magát a'rue de Constanti­nople 15. alatt levő Európa Ho­telbe. Olyannyira ragaszkodott ehhez az olcsó, viszonylag csen­des szállodához, hogy legtöbbször itt foglaltatott szobát, ha kiuta­zott Párizsba. Lédához fűződő barátsága, ra­gaszkodása mindazonáltal folya­matos maradt, noha kapcsolatuk­ban időről időre sok feszültség halmozódott fel. Nem célunk fel­tárni az összezördülések részletes okait, megtette ezt a lehető leg­hitelesebb Bölöni György Az iga­zi Ady című könyvében. Rövi­den csak annyit, hogy Léda szin­te emberfeletti odaadással ipar­kodott ideális körülményeket te­remteni Ady számára a nyugodt élethez, a zavartalan alkotó mun­kához. Ady szívesen élt a gyen­gédség előnyeivel, ha kedve úgy tartotta, de iszonyodott minden­féle gyámkodástól. Megsértődött, haragra lobbant, ha szóvátették egészségrongáló életmódját. A magasabb rendű emberi féltést közönséges asszony! féltékenység­nek minősítette, noha tudta, hogy Igazságtalan az asszonyhoz. Két­ségtelen, Léda rengeteget tűrt, Ady mégis szívesen hitette el magával, hogy ő hozza a nagyobb áldozatot. Pesti önállóságában óvó intelmek nélkül éjszakázha­tott, kocsmáZhatott, senkinek sem tartozott elszámolással. Hiába tudta, hogy az ilyen rendszerte­lenség a legbiztosabb útja az ön­rongálásnak életmódja mellett konokul kitartott, Léda, aki mély szerelme mellett mély felelős­séggel viseltetett iránta nem nézhette tétlenül az önpusztítást. Ady pedig el nem tűrhette a passzióinak szóló kritikát. Gyakori összezördüléseik elle­nére naponta meglátogatta Dió- siékat. és a békesség es periódu­sok feledtették egy időre a cl-' vaikodások okozta keserűséget. Az összhang ilyen nevezetes emlé­ke lett 1906 karácsonya. Azóta, hogy Ady Endre sivár nyomorú­ságban, egyedül, betegen, fűtet- len szobában élte át temesvári karácsonyát, az ünnepekre tűzön- vízen át minden évben szülei­hez iparkodott. Ezúttal Párizsban maradt karácsonyra. Érmind-' szentről haialmas disznótorost csomagot küldött az „Ides”, a töltöttkáposztával teli cserépfazék is épségben megérkezett. Nagy la­komát csaptak a rue de LevisenJ s a remek estét még évtizedek múlva is vidáman emlegette Bö­löni György és Itóka, aki akkor Bölöni menyasszonya volt, majd pedig a felesége lett. Talán azért vált oly emléke^ zetessé ez a vidám karácsony; mert utána keserű megpróbálta-; tások következtek Ady Endre életében. Nem adatott neki Pá-' rizsban több ilyen boldog alka­lom. örökös pénzgondjai miatti munkájában versenyt kellett fut­nia az órákkal, erejét napicikkek írására kényszerült szétforgácsol­ni. Mégis maradt energiája —í habár kétségbeesett erőfeszítések árán — a nagyszerű költői tel­jesítményekre. Tartotta magát ahhoz a fogadalmához, hogy min-' den évben új verseskötettel lép a nyilvánosság elé. 1906-ban éa 1907-ben a Vér és arany pompás versei íródtak. E versek, de még-, inkább a tanúsított termékeny­ség alapján aligha gyaníthattál« a kívülállók, hogy az ünnepelt éa szidalmazott, de mindenképpen sikeres Ady Endre a létfenntar­tás elemi gondjaival viaskodik; (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents