Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-03 / 259. szám
NAGYENYED, GYULAFEHÉRVÁR, BALÁZSFALVA... Bács'-Kiskunt és a romániai Álba megyét testvéri kapcsolatok fűzik egymáshoz. A kétoldalú barátság újabb tanújeleként a közelmúltban az öregcsertői Népi Együttes kapott meghívást Gyulafehérvárról és október elején ötnapos vendégszereplésre Az Öregcsertői Népi Együttes Álba megyében • Az öregcsertői Népi Együttes menyecskéi menettáncot adnak elő. 1977. november 3* • PETŐFI NÉPE • 5 v Száznegyven éve született Szilády Áron Az egykori hatalmas tekintélyű férfiú, akinek nevét őrzi az általa naggyá tett híres gimnázium, akiről utca, galéria van elnevezve, s emlékét szobor is hirdeti — éppen fél évszázada már — a városban, ahol örök álmát alussza ötvenöt év óta, a múlt század legendás alakjai közé tartozott. Polihisztor volt: történész, irodalom tudós, nyelvész, orientalista, filológus, folklorista és műfordító. Olyan valaki, aki teológus létére nem szűnt meg harcolni a tudományokért, egyetlen pillanatra sem. Ki is volt hát ez roppant műveltségű, rendkívüli munkabírású hazánkfia, akit kora annyira csodált és elismert? Hisz hazai és külföldi egyetemek díszdoktorává választották, s az Akadémia tiszteleti tagja lett. S oly tekintélyek szólották róla elismeréssel, mint többek között Toldy Ferenc, s később Horváth János, minden idők egyik legnagyszerűbb tudósa. utazott Romániába. „Ők sem adják alább" A hivatalosan „Kalocsai ÁFÉSZ öregcsertői Népi Együttese” címet viselő művészeti csoport jó bt évvel ezelőtt alakult. Az énekesek és táncosok több mint negyventagú közössége öregeket és fiatalokat egyesít; a huszon- egynéhány főt számláló „idősek” átlagéletkora a hetven évhez közelít. A menyecskéké pedig ennek alig fele... Működik a községben egy „utánpótlás” gyermek- csoport is, a legfiatalabbak ugyanazokat a helyi népi hagyományokat kutatják és ápolják, mint a felnőttek. Mint Kalapos Istvánná, az együttes vezetője elmondta; a csoport spontán módon szerveződött. Eleinte énekelgetni gyűltek össze az öregek egy-egy háznál, majd a hosszúra nyúlt estéken „rákaptak” a táncra is... Ennek persze híre kelt a községben, s néhány menyecske kijelentette, ha már az öregek táncolnak, úgy ők sem adjálk alább... Így azután „magától” jött létre a csoport, azóta is rendszeresen dolgoznak ... 1973-ban már sikerrel szerepeltek a Duna menti folklórfesztiválon, s egy évre rá már külföldön is felléptek. Ekkor kapták meg a Kiváló Együttes címet, 1975-ben a Pávakörök minősítése során pedig arany fokozatot nyertek el. Ugyancsak ebben az évben képviselték hazánkat sikerrel Zágrábban a X. nemzetközi folklórfesztiválon. Azóta pedig már megszokták a televíziósok és a filmesek kameráit, reflektorait Is... Műsoraikat Csertő és környékének népdalaiból és népszokásaiból gyűjtik össze. Az énekeket és a táncokat jórészt magluk az együttes tagjai elevenítik fel saját emlékezetükből. „Elhagyatott családok ?” Az ötnapos külföldi vendégszereplést — mint mindig — ezúttal is lázas előkészítő munka előzte meg öregcsertőn. No nem az utazással kapcsolatos szervezés okozott gondot, hiszen ezt '„hivatalból” intézték. A nehézségek jórészt a hosszabb eltávozásból következtek. A csoport asszonyainak többsége munkája mellett ugyanis háztartást is vezet. Ezért gondoskodniuk kellett a családról; megtervezni a férjek, gyerekek ellátását, megkérni a szomszédokat, ismerősöket az állatok, jószágok etetésére, egyszóval volt mit intézni, szervezni sokfelé. Szerencsére a község magáénak vallja az együttest, s ilyen esetekben mindig akadnak, akik készségesen segítenek az asszonyok távollétében „elhagyatottá vált” családok gondjainak megoldásában. Az összetartozás magát a csoportot is jellemzi. Több az egyedülálló öregember, öregasszony, akik számára bizony táncos és énekes társaik jelentik mór a családot. A menyecskék is gyakorta elvállalják egymás gyermekeinek felügyeletét, segédkeznek lakodalmakon, vagy más, nagyobb családi rendezvények alkalmával ... Az egymásrautaltság, a baráti kötelezettségek valós és az egész községet behálózó kapcsolatai az ilyen több napos külföldi utak alkalmával különösen bebizonyosodnak. Fellépések, látogatások — Nagyenyeden át utaztunk Gyulafehérvárra, ahol szálláshelyünk is volt a nagyon szép városi hotelben — mesélte a csoport vezetője. — Az utat változatos, előre megszervezett programok jellemezték; fellépések és látogatások sűrű egymásutánban követték egymást. Előadtuk műsorunkat Nagyenyeden, Gyulafehérváron, Sebesen, Petrestin, Ba- lázsfalván és Karácsonyfalván, nem egy napon kétszer is színpadra léptünk. Azt hiszem, hogy mondanom sem kell: mindenütt rendkívül nagy lelkesedéssel, előzetes érdeklődéssel vártak ránk. Az egész népi együttes, de néhány szólista, így elsősorban a 85 éves „nótafa”; Tamási Menyhért- né, Julis néni különösen nagy sikert aratott a közönség körében. — A vendégszerepléseket gyár-, üzem- és múzeumlátogatások egészítették ki — folytatta Kalapos Istvánná — Ezek élménygazdag eseményeket jelentettek mlndannyiunk számára. Az együttes tagjai egyaránt nagy kíváncsisággal nézték meg a gyulafehérvári porcelánárugyárat, a sebesi múzeumot, vagy a mezőgazdasági állattenyésztő telepeket, ahol az otthoni állatok gondozásához gyűjtöttek tapasztalatokat... Egy bizonyos; vendéglátóink jóvoltából valamennyiünk számára élménygazdag, szép és érdekes utazást tettünk Erdélyben... • Álba megye és Bács-Kiskun baráti kapcsolatainak fejlődését jól szolgálják a művészeti csoportok cseréi. Legutóbb az 1975-ös folklórfesztiválon tapsolt a kalocsai közönség Erdélyből érkezett együttesnek. Ezt a látogatást viszonozták most, október elején az öregesertőiek. Remélhető, hogy küldetésük sikerrel járt, és a jövőben sűrűsödnek majd a két terület közös kulturális rendezvényei. P. M. Dusanbeban a közép-ázsiai Tádzsikisztán legnagyobb könyvtára a korábbinál jóval több látogatót jogadhat. Több új olvasóterem épült, s új helyiségeket építettek a könyvek és mikrofilmek tárolására is. A hatalmas könyvpalotában több mint 3 millió kötet könyv, s mintegy 800 külföldi, illetve hazai folyóirat és újság áll az olvasók rendelkezésére. A keleti kéziratok osztályán például a XV— XVI. századi tádzsik—perzsa irodalom klasszikusainak több mint hatezer kézírásos kötete található. A dusanbei könyvtár anyagának gyűjtését annak idején a VöSzilády Áron 1837. november 3-án született a dunántúli Ságvá- ron, tehát pontosan száznegyven esztendővel ezelőtt. Miután Halasra költöztek, ott járt gimnáziumba. Kivételes képességét, fogékonyságát mutatja, hogy már a kezdeti években négy nyelvet bírt. Ezért történhetett azután, hogy mint felsős, a nagykőrösi gimnáziumban tekintélyes fiatalember; tudós diák hírében állott. (Hogyne, mikor — mint Kiskunhalas monográfiájában olvassuk — előfordult, hogy egyik tanárával törökül, arabul, héberül és perzsául tórsalgott az órán.) A nagykőrösi évek kitörölhetetlen nyomokat hagytak életében. Arany János, Ács Zsigmond, Szász Károly, Tömöri Anasztáz voltak a tanárai többek között. A sok nyelven beszélő Ács és Arany is közrejátszott abban, hogy ő maga később tizenhét nyelven irt és olvasott. Jellemző rá, hogy a különféle török nyelvjárásokban is otthonosan mozgott, s a nagy európai nyelvek mellett még a hollandot is megtanulta. Később, mielőtt Halason végleg letelepedett, Debrecenben, meg a világhírű Göttingában szívta magába a tudományokat, s tanulmányúton járt Kis-Ázsiában, Konstantinápolyban, Bolognában. Sőt, még hazai „ízeket” is gyűjthetett további életéhez Gödöllőn, Ómoravicán és Nagykőrösön. Ez utóbbi helyen, mint huszonnégy esztendős káplánt, tudós felkészültségéért, tudományos értékű rös Hadsereg katonái kezdték meg, amikor Buhara keleti részét felszabadították. 1922-ben igen sok könyvet teveháton szállítottak Dusanbeba. Ez volt az első szovjet könyvtár Kelet-Buhárá- ban, Tádzsikisztán jövendő fővárosában. A könyvtár első épülete egy ablak nélküli, kétlakásos ház volt. Az olvasóasztalok és székek „földbe vájt” kivitelben készültek, s mécses volt az olvasólámpa. Ebből mindössze a könyvgyűjtés hagyománya maradt meg; több ezer olvasó vesz részt ma is a gyűjtőkampányban. (BUDA- P HESS —APN) történelmi kötetéért az Akadémia tagjává választották. Halason kereken hatvan esztendőn át élt, s munkálkodott: 1862- től kezdve, egészen haláláig. Roppant mennyiségű és kivételes mélységű, változatos tartalmú munkásságát nem is lehetne most felsorolni. Elég lenne csak a „Török—magyarkori történelmi emlékek” tizenegy kötetét -említeni, meg élete egyik fő művét, a hétkötetes „Régi magyar költők tárát”. Hátha még felemlítjük, hogy megírta Balassi Bálint, Temesvári Pelbárt és más régi kitűnőségek életrajzát, megszerkesztve kiadta a jórészt felejtett régiek — Sztá- rainak. Ilosvainak és másoknak munkáit, s hogy írt számos nyelvészeti, nyelvtudományi cikket, s fordított halhatatlan műveket a keleti irodalmakból, meg hogy sokáig szerkesztette az „Irodalomtörténeti Közlemények” című folyóiratot! Tegyük hozzá még a fentebb elmondottakhoz, hogy sürgette a nyelvjárások feldolgozását, siettette a névtörténeti és szófej tési, tanulmányok elkészülését (ebben példát is mutatott), elindította a népi ráolvasások gyűjtését, kezdeményezte az állandó nyelvészeti folyóirat megszületését. Mindez így együtt még utólag is lenyűgöző. És nem kis mértékben példára serkentő. Kiskunhalas „tudós pátriárkája”, aki gazdag életében „nagyot, maradandót alkotott” — mint Horváth János írta róla a húszas években —, „hatalmas, tudós egyéniség volt”. Akinek tisztes tekintélyű alakjára az utódok szemével is tisztelettel kell feltekintenünk. Többek között ezt sugalmazza a ma embere számára is a Szegeden élő néprajztudós: Bálint Sándor, aki Szilády Áron pályáját először megrajzolta, ma is értékes, kicsi könyvében. Azzal még gazdagabb volt ez a nagyszerű alkotói pálya, életút, hogy. a tudós Szilády Áron közélett ember is tudott, akart lenni. Halas képviselőjeként sokat tett városáért. Jellemző a kor visszásságaira, bántó ellentmondásaira, hogy ahol élt, oly hosszú időn át,1 a szűkebb haza, amelyért tenni Képes volt, bizony — ne szépíti sük — eléggé értetlenül vette tudomásul jelenlétét. Bálint Sándor szerint „nem igen értették meg”. Am Horváth János keményebben fogalmaz, mikor erről mond utólag ítéletet: „A város vezetőinek szűk látókörű, rosszindulatú int- rikálása űzte évtizedes magányba, élete utolsó, szomorú időszakában Kecskeméthez köti — a jelenleg is az itteni levéltárban látható kéziratos, a hírős városba címzett levelein kívül —, hogy itt kapta meg a halált okozó betegségét. A szakállas, szálfatermetű, szigorú zordságú nagy öreg... Nem lenne, nem lehet teljes a kép róla akkor, ha nem említjük végül az egyik nagy és maradandónak bizonyult művét, a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumot. Ha tudta volna, ha megérhette volna, hogy az az intézmény, amelyért küzdött, amelyet felvirágoztatott, néhány évtizeddel halála után egy ragyogóan fejlődő, s egyre inkább sajátos szellemi arculatot mutató kisváros egyik jövőt formáló „műhelye” lesz majd, talán enyhült volna magánya, s belső feszültségektől, indulatoktól terhes szigora. A róla elnevezett gimnázium, s az ugyancsak nevét viselő képzőművészeti galéria együttes tevékenysége messze földön ismert — és példamutató. Jórészt az ő szellemében. Varga Mihály OLEG KOSEVOJ-DOMBORMŰ A Fővárosi Emlékmű Fel. Ugyelőség megbízásából László Péter szobrászművész elkészítette Oleg Kosevoj- nak, a legendás hírű kraszno- dári Ifjú Gárda vezetőjének domborművét. Az alkotás az Oleg Kosevoj nevét viselő Ganz-MÁVAG gyári szakmunkásképző intézet falát díszíti majd rövidesen. Dusanbei „könyvkincsek” immwmmimmmm Ady Endre élettörténete (10.) Ady elutasította a fejére hüllő vádakat. Neki semmi köze nem volt a feudalizmust konzerválni akaró erőkhöz. Hazafisága a legcsekélyebb rokonságot se mutatta a nacionalizmussal. Mindenestől elvetette a közjogi alapot és a nemesi nosztalgiáikat dédelgető 1848-as Függetlenségi Pártot sem szívlelhette túlságosan, sőt sokszor beszélt megvetéssel annak begyöpösödött jobbszárnyáról. A radikális polgári átalakulás elGERENCSÉR MIKLÓS: mm szánt híve volt, és mivel a Fejér- vóry-kormány — noha az udvar oktrojálta — meghirdette a demokratikus reformokat, Ady szemében pedig egyedül ez. volt a fontos. Tévedésének ez a magyarázata. Bécs politikájáért persze ő sem lelkesedett. Pontosan látta e politika hol nyílt, hol rejtetett ma- gyarellenességét. Ebben a vonatkozásban soha, egyetlen szóval sem kedvezett az osztrák hegemóniának. De tudomásul kellett vennie azt a tényt, hogy a kettős monarchia osztrák tartományaiban sokkal haladottabb, demokratikusabb állapotok gyökeresedtek meg, mint aminőket Magyar- ország belpolitikai önállósággal rendelkező uralkodó osztályai felmutathattak. És a kiegyenlítődést épp a nacionalista tényezők hátráltatták. Ezért nevetett fölényesen Ady a hazafiatlanság, sőt a hazaárulás demagóg vádjára. Derekasan teljesítette a faltörő kos szerepét. Egyvégtében, lázasan dolgozott, s a pesti sodrásból kis időre Léda szakította ki. Május végén, június elején együtt üdültek Bajorországban. Politikai csatározásai közben költőként is termékeny. 1905 folyamán összegyűltek az Űj versek, s 1906 elejére ígérkezett a kötet megjelenése. Közben nem szűntek a személye elleni támadások. Még Zilálton is dühödten szidták, mire megírta a „Szilágyságában: Pest az más, az ottani piszkolódás hidegen hagyja, de azt el nem tűri, hogy szülőföldjén a senkik töröljék bele sáros csizmájukat. « 1906 áprilisában jelent meg az Üj versek című kötet. Eleddig páratlan hevességű betűharc indult mellette és ellene. Hívei új- jongtak, a magyar líra forradalmát ünnepelték, ellenségei vastag gorombaságokkal támadták. Közülük még az a kötekedő volt a legfinomabb, aki a Sóhajtás a hajnalban című versére célozva így szellemeskedett: „Mennyi szép vers van, Ady úr, és az mind a másé!” Ha a politikában nem is de a konzervatív kulturális falon nagy rést sikerült ütnie Ady Endrének. Kötetével valóban új korszak kezdődött nemcsak az irodalmi, de az egész szellemi életben. Miközben forrongtak a versel körül támadt viták, fáradtan, megviselt idegekkel hagyta el Budapestet, 1906 június 17-én. Léda hívta, sietett hozzá Párizsba. 10. „MINDEN RAMSZAKADT” Ügy látszott, egészségének és kedélyének tartós hasznára válik a párizsi időzés. A most kezdődő 'krónikus álmatlanság okozta kellemetlenségeket leszámítva, jó hangulatban .teltek a nyári hetek, ■ s hogy minél alaposabban 'kiheverhesse Ady idegei megviseltsé- gét, hosszabb Földközi-tenger haelléki útra készülődött Lédával. Szeptemberben indultak el a több hónapra tervezett portyázásra. De a nyugalmat, erőgyűjtést ígérő utazás csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sűrűn küldözgettek lapokat Bölöniéknek Párizsba és Magyarországra a hozzátartozóknak, s ezek a néhány soros beszámolók szinte csak panaszról, zaklatottságról adtak hírt. Ady elhatalmasodó űzötitségét jelzi az is, hogy sehol nem érezte jól magát tartósan. Eleinte csupán néhány napig bírta ki egy-egy városban, így cikáztak Nápoly- ból Velencébe, Velencéből Fiúméba. Fiúméból Monacóba, Nizzába. Október közepén végre megállapodtak a francia Riviérán. Az utazás nem hozta meg a szerelmesek közti kívánt harmóniát sem. Kezdett kialakulni köztük a „sem veled, sem nélküled” állapot, noha ekkor még mindketten nagyon akarták az egymástól remélt kölcsönös boldogságot. Valljuk meg, a vágyott egyetértés elérésében a költő nehezen kiszámítható, szeszélyekkel teli természete jelentette a legnagyobb akadályt. Léda haza is utazott november közepén, Ady pedig decemberig maradt a francia Riviérán. Amikor ő is visszatért Párizsba, véglegesen elköltözött a rue de Levis 92-b61, tehát abból a házból, amelyben Diósiék 'laktak, E háztól eléggé távol, a Szajna ellenkező partján fészkelte be magát a'rue de Constantinople 15. alatt levő Európa Hotelbe. Olyannyira ragaszkodott ehhez az olcsó, viszonylag csendes szállodához, hogy legtöbbször itt foglaltatott szobát, ha kiutazott Párizsba. Lédához fűződő barátsága, ragaszkodása mindazonáltal folyamatos maradt, noha kapcsolatukban időről időre sok feszültség halmozódott fel. Nem célunk feltárni az összezördülések részletes okait, megtette ezt a lehető leghitelesebb Bölöni György Az igazi Ady című könyvében. Röviden csak annyit, hogy Léda szinte emberfeletti odaadással iparkodott ideális körülményeket teremteni Ady számára a nyugodt élethez, a zavartalan alkotó munkához. Ady szívesen élt a gyengédség előnyeivel, ha kedve úgy tartotta, de iszonyodott mindenféle gyámkodástól. Megsértődött, haragra lobbant, ha szóvátették egészségrongáló életmódját. A magasabb rendű emberi féltést közönséges asszony! féltékenységnek minősítette, noha tudta, hogy Igazságtalan az asszonyhoz. Kétségtelen, Léda rengeteget tűrt, Ady mégis szívesen hitette el magával, hogy ő hozza a nagyobb áldozatot. Pesti önállóságában óvó intelmek nélkül éjszakázhatott, kocsmáZhatott, senkinek sem tartozott elszámolással. Hiába tudta, hogy az ilyen rendszertelenség a legbiztosabb útja az önrongálásnak életmódja mellett konokul kitartott, Léda, aki mély szerelme mellett mély felelősséggel viseltetett iránta nem nézhette tétlenül az önpusztítást. Ady pedig el nem tűrhette a passzióinak szóló kritikát. Gyakori összezördüléseik ellenére naponta meglátogatta Dió- siékat. és a békesség es periódusok feledtették egy időre a cl-' vaikodások okozta keserűséget. Az összhang ilyen nevezetes emléke lett 1906 karácsonya. Azóta, hogy Ady Endre sivár nyomorúságban, egyedül, betegen, fűtet- len szobában élte át temesvári karácsonyát, az ünnepekre tűzön- vízen át minden évben szüleihez iparkodott. Ezúttal Párizsban maradt karácsonyra. Érmind-' szentről haialmas disznótorost csomagot küldött az „Ides”, a töltöttkáposztával teli cserépfazék is épségben megérkezett. Nagy lakomát csaptak a rue de LevisenJ s a remek estét még évtizedek múlva is vidáman emlegette Bölöni György és Itóka, aki akkor Bölöni menyasszonya volt, majd pedig a felesége lett. Talán azért vált oly emléke^ zetessé ez a vidám karácsony; mert utána keserű megpróbálta-; tások következtek Ady Endre életében. Nem adatott neki Pá-' rizsban több ilyen boldog alkalom. örökös pénzgondjai miatti munkájában versenyt kellett futnia az órákkal, erejét napicikkek írására kényszerült szétforgácsolni. Mégis maradt energiája —í habár kétségbeesett erőfeszítések árán — a nagyszerű költői teljesítményekre. Tartotta magát ahhoz a fogadalmához, hogy min-' den évben új verseskötettel lép a nyilvánosság elé. 1906-ban éa 1907-ben a Vér és arany pompás versei íródtak. E versek, de még-, inkább a tanúsított termékenység alapján aligha gyaníthattál« a kívülállók, hogy az ünnepelt éa szidalmazott, de mindenképpen sikeres Ady Endre a létfenntartás elemi gondjaival viaskodik; (Folytatjuk.)
