Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-26 / 278. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 26. I A tagfelvételi munka, a párt összetételének céltudatos ala­kítása a pártszervezetek fontos feladata. Mi a jelentősége, melyek a meghatározó elvei és fő céljai énnek a tevékeny­ségnek? — erről beszélgettünk Nagy Tiborral, az MSZMP Központi Bizottságának oszályvezető-helyettesével. IPAR A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBEN Legjelentősebb az élelmíszerfeldolgozás — A Központi Bizottságnak a tagkönyvcsere tanulságait összegező határozata ismétel­ten leszögezi, hogy -,,a tagfel­vételi munkára nagy gondot kell fordítani”. Miért tulajdo­nítunk ilyen nagy fontosságot ennek a munkának, mi a je­lentősége további előrehaladá­sunk szempontjából? — Ügy gondolom, e kérdés megítélésekor is a párt program- nyilatkozatában megfogalmazott távlati célnak, a fejlett szocialis­ta társadalom felépítésének köve­telményeiből kell kiindulnunk. A lejlett szocialista társadalom csak úgy teremthető meg, ha tovább erősítjük, fejlesztjük a párt ve­zető szerepét. Márpedig a vezető szerep gyakorlati érvényesülése — más tényezők mellett — nagy. mértékben függ a párt összetéte­létől, attól, hogy a párttagság a maga egészében mennyire képes eleget tenni a társadalmi folya­matok irányításában reá háruló követelményeknek. A tennivalók megoldásában természetesen fon­tos szerepük van a párt vezető testületéinek, irányító munkájuk színvonalának, de tévedés lenne a párt vezető szerepének érvénye­sülését pusztán erre korlátozni. Végső fokon a párttagság a ma­ga egészében gyakorolja ezt a szerepet. Ezért tekintjük alapve­tő politikai kérdésnek, hogy a párt soraiba újonnan bekerülők Is minden szempontból megfelel­jenek a vezető szerep érvényesí­tésével járó elvárásoknak, alkal­masak legyenek az ebből adódó teendők ellátására. Ugyanakkor a helyes tagfelvételek egészükben véve kedvezően hatnak a párt összetételére, belső szociális struktúrájára, s ilyen értelemben is biztosíthatják az összhangot, a tagfelvételi munka és a fejlett szocializmus építésének társadal­mi-politikai szükségletei között. A fejlődés jelenlegi szaka­szában milyen elvek szerint kívánjuk alakítani a párt ösz- szetételét, milyen arányokat tekintünk optimálisnak? — Elmondhatjuk, hogy a tár­sadalom életében végbement vál­tozások. a* utóbbi három évtized társadalmi fejlődése, a párt ösz- szetételében az utánpótlás bázi­sának alakulásában is tükröződ­nek. A párttagok között' a tár­sadalom minden osztályának, ré­tegének legjobbjai megtalálhatók. Ez természetes és pozitív jelen­ség; ennek megőrzésére törek­szünk a továbbiakban is. Ehhez a lehetőség is kedvező, hiszen a termelési és osztályviszonyok megváltozásával lényegében elhá­rultak azok a korlátok, amelyek a fejlődés korábbi időszakában egyes rétegek tagjai számára ele­ve lehetetlenné tették, mások számára erősen megnehezítették a párthoz való eljutást. A szo­cialista fejlődés jelentősen kiszé­lesítette azt a társadalmi bázist; ahonnan a párt a maga utánpót­lását merítheti. Ezekből kiindul­va szögezi le a Központi Bizott­ság 1977. júniusi határozata, hogy mindenféle mechanikus kategori­zálást mellőzve, a munkások, me­zőgazdasági dolgozók, termelő­szövetkezeti parasztok, értelmisé­giek és alkalmazottak legjobbjait kell párttaggá nevelni. — Ez azonban a kérdésnek csak egyik oldala. A másik az, hogy pártunk változatlanul meg­őrizte osztályjellegét, az MSZMP — mint neve is kifejezi — ma is a munkásosztály pártja. A párt a szocializmus felépítésén mun­kálkodva a munkásság osztály­céljainak megvalósítását szolgál­ja, politikája megtestesíti társa­dalmunk vezető osztályának alapvető érdekeit. Ez a párt ösz- szetételének alakítása során nem hagyható figyelmen kívül. Válto­zatlanul irányadó a XI. kongresz. szus határozata, mely szerint a tagfelvétel fő bázisai a nagyüze­mek, s az utánpótlás nevelése so­rán különleges figyelmet kell fordítani a munkásokra, általá­ban a fizikai dolgozókra. Politi­kánk következetes megvalósítása és a társadalmi problémák pon­tos érzékelése szempontjából egyaránt szükséges, hogy orszá­gosan a fizikai dolgozók, a mun­kásak és a termelőszövetkezeti parasztok, vagyis társadalmunk két alapvető osztályának tagjai többségben legyenek a pártba felvettek között. Az említettekkel együtt to­vábbra is érvényes, hogy a felvételi kérelem elbírálásában mindig az egyén alkalmassá­gának körültekintő, szigorú mérlegelése a legfontosabb. Ilyen tekintetben mely köve­telmények érdemelnek külön­leges figyelmet a jelenlegi idő. szakban? —• Itt is az elmúlt években végbement fejlődésből kell kiin­dulnunk. Társadalmunk politikai- ideológiai arculata sokat válto­zott, nagyot fejlődött; a párton kívüliek tömegei gondolkodás- módjukban. világszemléletükben, mindennapi magatartásukban kö­zelebb kerültek a kommunista felfogáshoz. Ilyen értelemben is javultak a tagfelvételi munka feltételei. De politikai-ideológiai értelemben még nem tűnt el minden különbség az élcsapat és a dolgozó tömegek között, saját tagjaitól a párt változatlanul az átlagosnál többet vár el, többet igényel. Ezért a szocializmust meggyőződéssel építő, a párttal rokonszenvező dolgozók közül csak azokat vehetjük fel a párt­ba, akik egyrészt készek, más­részt pedig képesek, alkalmasak ezeknek a többletfeladatoknak a vállalására és teljesítésére. — A gondos egyéni elbírálás során különleges figyelmet érde­mel a politikai meggyőződés és aktivitás, a készség és képesség a párt politikájának képviseleté­re, terjesztésére, megvédésére, gyakorlati megvalósítására. Igen fontosak az ideológiai-világnézeti követelmények, vagyis a szerve­zeti szabályzat azon előírásainak érvényesítése, hogy a pártnak az lehet tagja, aki magáévá teszi a marxista-leninista eszméket. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt új tagja felvételkor már rendelkezzen bizonyos közéleti tapasztalattal, jártassággal, vagy­is előzőén végezzen mozgalmi te­vékenységet valamely tömegszer­vezetben, a társadalmi életben. Nagyon fontos, hegy a pártba bekerülő munkája és magatartá­sa — a közösségben és a ma­gánéletben egyaránt — feleljen meg a párt felfogásának; ilyen értelemben legyen példamutató. Helyes, ha a pártszervezetek ezeknek a tényezőknek nagy fi­gyelmet szentelnek a felvétel so­rán. s az azt megelőző nevelő- munkában. Ez utóbbi megállapításból is értelemszerűen következik, hogy a pártépités, a párt után­pótlásáról való gondoskodás nem korlátozódik pusztán a tagfelvétel eseményéret ha­nem több annál. Melyek e folyamat legfontosabb jellem­zői? — E folyamat, melyet a kom­munistává nevelés, kommunistá­vá válás folyamatának nevezhe­tünk, valóban szélesebb, sokré­tűbb. mint maga a felvétel. Ja­varészt a tömegszervezetekben; társadalmi mozgalmakban, szocia­lista brigádokban kezdődik: itt szerzik meg az első közéleti ta­pasztalatokat, itt figyel fel rájuk a pártszervezet, az itt folytatott politikai tevékenység érleli meg többnyire az elhatározást a párt­ba való belépésre. Ezért tekintjük az e területen dolgozó párttagok fontos politikai kötelezettségének, pártfeladatának, hogy tudatosan vizsgálják környezetüket, foglal­kozzanak a párton kívüli aktivis­tákkal. A tagfelvételt meg kell, hogy előzze a felkészítés a párt­tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére, meg kell ismertetni a jelentkezővel, hogy milyen po­litikai közösségbe kerül és mi vár itt rá. Tehát az utánpótlás neve­lése megelőzi a felvételről való szavazást, de nem is ér ezzel vé­get. A kommunistává válás, illet­ve nevelés folyamata tovább folytatódik és kell is, hogy foly­tatódjék a pártéletben való rész­vétel. a politikai ismeretek elsa­játítása, a pártmegbízatások tel­jesítése során. Ebben fontos sze­repet játszanak ajánlói, pártcso­portja, de végső fokon a párt- szervezet egész kollektívája is. összefoglalóan azt mondhatom, hogy a párttaggá nevelő munká­ban a hangsúly most nem a mennyiségen van, hanem a mi­nőségen. Az a pártszervezet végez eredményes, jó munkát, amelyik olyan embereket vesz fel soraiba; akik minden szempontból alkal­masak a párttagsággal járó kö­telezettségek teljesítésére, s amelyik képes ilyen embereket kinevelni a párttal rokonszenve- zók, a velünk együtthaladók so­raiból — fejezte be nyilatkozatát Nagy Tibor. Gy. L. A mezőgazdasági nagyüzemek — állami gazdaságiók, termelő- és szakszövetkezetek, szövetkezeti társulások — az alaptevékeny­ségen túl, másféle termelő mun­kát is végeznek. A melléktevé­kenységek kialakulását több gaz­dasági tényező ösztönözte. Az egyik legfontosabb, hogy a mun­kaerőt, például a betakarítás idején is elő kell teremteni. Az úgynevezett munkacsúcsok idején az ipari üzemekből vonják 'ki a munkáskezeket. Különösen a kedvezőtlen adott­ságú gazdaságok szorgalmazták a melléktevékenység kialakítását. Ösztönözte ezt a kedvezményes adózás is, amely elősegítette a jövedelmezőség fokozását. A mezőgazdasági nagyüzemek tavaly 588 feldolgozási helyen vé­geztek ipari tevékenységet, mely­nek eredményeként 4,2 milliárd forint árbevételt értek el. Ez az összeg megközelíti a megyei szék­helyű ipari vállalatok és ipari szövetkezetek áruértékesítésének egyharmadát. Az ipari tevékeny­ség gyors növekedését — a már említetteken kívül — egyéb okok is segítették. Például a romlé­kony, vagy nagy tömegű termé­nyek helybeni feldolgozásával, fél­kész termékké alakításával a veszteségek lényegesen csökkent­hetők. Az élelmiszeripar fejlesz­tését ösztönözték a termékértéke­sítésben jelentkező szervezési hiá­nyosságok. is. Az ipari munka mértékének növekedése a feldolgozási helyek csökkenése mellett ment végbe. Más szóval, koncentrálódott az ipar. Tavaly egy feldolgozóhely­re átlagosan 7,1 millió forint ár­bevétel jutott. Az állami gazda­ságok értek el legmagasabb fokú koncentráltságot, ami elsősorban a nagyüzemi borászatnak köszön­hető. Az állami gazdaságok borá­szatának árbevétele 1976-ban 17 feldolgozási helyen 1587 millió forint volt. A szövetkezetek 67 telepén összesen 658 millió fo­rint árbevételt értek el. A legnagyobb részarányt a be­vételben — 1976-ban 76 százalé­kot —, a mezőgazdasági tevé­kenységhez legszorosabban kötő­dő élelmiszeripari feldolgozás képviselte. A kormány erre vo­natkozó határozatával úgy sza­bályozta a szövetkezetek mellék- tevékenységét, hogy elősegítse a mezőgazdasági termények, ter­mékek feldolgozásával és értéke­sítésével kapcsolatos munkát. Ezért is fejlődött az élelmiszer ­• A szank-mórlcgátl Petőfi Ter­melőszövetkezet Ipari Özemének termékei. feldolgozás az átlagosnál gyor­sabban megyénkben is. Jelentő­ségét növeli, hogy az ipar helyen­kénti szűk kapacitását jól kiegé­szíti. Tavaly például a mezőgaz­dasági nagyüzemek élelmiszeripa­ra több ezer tonna tőkehúst, rriái-> fél ezer tonna gyümölcskonzer- vet, ennél valamivel több sava­nyúságot, csaknem 5 ezer tonna kenyeret, 1,8 millió ihektóliter bort termelt, hogy csak a legfon­tosabbakat említsük. Az élelmi- szeripari termékek zömét a fel­vásárló és feldolgozó vállalatok­nak, valamint a kiskereskedelem­nek adták át, 7 százalékát pedig saját elárusítóhelyen értékesítet­ték. A statisztikai adatok szerint a megye adja az ország mezőgaz­dasági termékértékesítésének 11— 12 százalékát. Az ipari tevékeny­ség árbevételéből viszont ennél jóval nagyobb arányban részese­dik. A megyei mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszeripari tevé­kenysége az országosnak több mint egynegyedét adja, a mező- gazdasági ipari szolgáltatásnak pedig mintegy hetedét. A szolgál­tatáson belül a gépjavításból csaknem egyharmaddal részesedik a megye. Az ipari tevékenység koncent­ráltabb, mint másutt az ország­ban. Egy-egy feldolgozóhelyre ju­tó árbevétel több mint kétszere­se az országos átlagnak. Ezen be. lül az élelmiszeripari tevékeny­ségnél két és félszeres az arány. Héjjas Magdolna, ------ • a megyei statisztikai hivatal közgazdásza TALLÓZÁS ÜZEMI LAPOKBAN Munkaidőn kívül Az általános műveltség gyarapítása ma már tömegigény. Megnyilatkozik a szakmai ismeretek, a korszerű technika el­sajátításában, az olvasás, az irodalom, a művészetek iránti vonzódásban, a politikai és társadalmi kérdésekben, a világ dolgaiban való tökéletesebb eligazodás érdekében tett törek­vésekben. Ebben a folyamatban mindjobban kitárulkoznak azok a tulajdonságok, amelyek a szabad idő kitöltését kulturált, cél­tudatos tevékenységgé alakítják. Felszínre jönnek azok az ér­tékek, amelyek nemcsak a művelőit, de mindannyiunkat gaz­dagítanak. A ZENGŐ SZOBÁBAN • A Magyar Tudományos Aka­démia Akusztikai Kutató Intéze­tében vizsgálják a beszéd és a hallás sajátosságait, valamint ott próbálják ki a különféle akuszti­kai elemeket, berendezéseket is. Képünkön: akusztikai hangelnye­lők mérése a zengő szobában. (MTI-fotó, Balaton József felvé­tele — KS.) KARÁCSONYRA... • A Budapesti Csokoládégyár­ban az idén karácsonyra több mint 230 vagon szaloncukrot gyártanak. (MTI-fotó, Tóth Gyu­la felvétele — Telcfoto — KS.) wtadnri wQwli 4»l|»«*le«fc «apja Most csak egyetlen üzemi új­ságnak, a Lam part Zománcípari Művek lapjának, sőt annak is csak a ZIM Kecskeméti Gyárára vonatkozó cikkeit tekintettük át. És ezek a hírek, tudósítások is bizonyítják, milyen sokrétű, ér­tékes az a .tevékenység, amelyet munkaidőn túl művelnek az üzem dolgozói. Jóllehet a „Zománc” legutóbbi számai természetesen az üzeme­ket leginkább átható, nagyszerű mozgalomról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulójának, valamint a vasasszak­szervezet centenáriumának tisz­teletére kialakult munkaverseny­ről cikkeztek jelentőségüknek megfelelő bőséggel, nem hagyták figyelmen kívül azokat a dolgo­kat. amelyek értelmesen, a kö­zösség hasznára, örömére töltik ki a szabad időt. Vetélkedősorozat Itt van mindjárt az a vetélke­dősorozat, amely szorosan kap­csolódik a jelentős évfordulók­hoz. A Lámpáit Zománcipari Müvek valamennyi szocialista brigádja résztvett abban a szel­lemi játékban, amelynek az élen maradt legjobb tizenkét csapata a döntőbe jutott. A budafoki gyár szépen beren­dezett nagytermében gyűltek ösz- sze a gyárak szocialista brigád­jai, majd Studer Béla villámkér­déseivel kezdődött a tízfordulós játék. Záporoztak a kérdések, a feleletek, gyors kezek szántották a papírt. Sport, zenei, politikai tudásukról, felkészültségükről ad­tak számot a legjobb brigádok, de nem jöttek zavarba a föld­rajzi, film- és képzőművészeti kérdésektől sem. Az egyes fordulók után mind­jobban felhevült a hangulat, míg végül Süveges Zoltán csengőjé­nek a hangja az utolsó kérdés- csoport gondolkodási idejének le­jártát jelezte. Izgalmas összesí­tés után számunkra is örömtel­jes a végeredmény. A győzelmet a ZIM kecskeméti gyára Delta szocialista brigádja: Tamási Gab­riella, Karsay Imre, Halász Ist­ván. Gubcsó István összetételű csapata szerezte meg. Második a Vegyipari Gépgyár „Termelési” brigádjának, a harmadik a vezér- igazgatóság „Martos Flóra”-bri- gádjának a csapata. További három helyezett csa­pat is jutalmat kapott. A versennyel voltaképpen a maratoni vetélkedősorozat min­den résztvevője nyert. Ez a ba­nálisnak hangzó mondat azonban sok olvasást, történelmi búvárko­dást, lexikális adattömeg felku­tatását és azoknak a megfelelő helyen való felelevenítését, ami életünk tényeinek, jelenségeinek feltárását, megértését takarja. Tehát rengeteg ismeretanyag fel­halmozását és általa a műveltség gyarapodását. Rádióhallgatók klubja 1976 decemberében alakult meg a Moszkvai Rádió magyar nyel­vű adásai kecskeméti hallgatói­nak klubja. Az alakuló ülésen 9 kecskeméti üzem, vállalat, intéz­mény képviselői vettek részt, s úgy határoztak, hogy negyed­évenként más-más üzem, intéz­mény, vállalat MSZBT-tagcso- portja rendezi meg a klubtagok baráti találkozóját. Az idei legutóbbi találkozót a ZIM kecskeméti gyárának MSZBT-tagcsoportja rendezte, az üzem klubhelyiségében. A talál­kozó keretében Vázsonyi Miklós, a FÉMMUNKÁS Vállalat kecs­keméti gyára MSZBT-tagcsoport- jának elnöke vetítette le azt a színes filmet, amelyet a tagcso­portok, illetve a Moszkvai Rádió kecskeméti hallgatói klubjának a Szovjetunióban járt küldöttsége látogatása alkalmából a Szovjet­unióban forgattak. A filmvetítést menet közben értékes adatokkal igen színesen kommentálta. A megjelentek nagy érdeklődéssel nézték a gyönyörű színes felvé­teleket. Külön élményt jelentettek a Csillagvárosban készült felvéte­lek, a filmbe nagyon ügyesen be­dolgozott, az űrhajósok életét, ki­képzését bemutató filmsorok ve­títése. Az egyórás, igen tartalmas és gyönyörű színekkel pompázó film megtekintése után a mintegy hat­van résztvevő közösen meghall­gatta a moszkvai rádió 19 óra­kor kezdődött magyar nyelvű adását. Az adásban a rádió ma­gyar osztálya külön üdvözölte a klubest résztvevőit és néhány mondatban bemutatta vállalatun­kat és gyárunkat a magyar adás hallgatóinak. Kalapács és rajztoU Varga Imre, a ZIM kecskeméti gyára műszaki fejlesztési csoport­jának lakatosa. Szabad idejében fest, rajzol. A gyár dolgozói mindannyian jól ismerik, hiszen az üzemi klubban már három­szor rendezett kiállítást alkotá­saiból. öt esztendő óta dolgozik a gyárban, azóta ismert a kép­zőművészeti tevékenysége is. Tu­datosan 16 éves kora óta foglal­kozik festészettel, rajzolással, grafikákat, metszeteket is készít. Mikor érdeklődése szenvedéllyé vált, a képzőművészeti szakkör­ben fejlesztette készségét. Kez­detben Goór Imre, a megyeszék­helyen élő tehetséges festőmű­vész, majd Palkó József volt a mestere. Varga Imre eddig már több önálló kiállításon jelentkezett a nyilvánosság előtt. 1971-ben az egészségügyi dolgozók klubjában mutatkozott be. A gyárban, mun­kahelyén három kiállításon sze­repelt. Egy alkalommal pedig Hódmezővásárhelyen, a Tornyai Múzeumban rendezett csoportos kiállításon mutatta be néhány al­kotását. Eddigi legnagyobb sike­rének az 1973-ban rendezett ama­tőr képzőművészeti kiállítás fő­dijának az elnyerését tartja. Most a „Munkásábrázolás a képzőművészetben” című pályá­zatra készít alkotásokat. — Ez a probléma nagyon ösz- szetett és izgalmas — mondja jelenlegi tevékenységéről. — A hatalom kérdése már régóta el­dőlt, a felszabadulás előtt — többségében paraszti összetételű társadalomban megkezdődött a munkássá válás folyamata, kiala­kult az úgynevezett első nemze- dékű munkások típusa, akiknek nincsenek jelentős munkásha- gyományaik, fél lábbal még a mezőgazdaságban állnak, de már megélhetési forrósnak tekintik az ipari munkából származó jöve­delmet. A munkásokat most már a hét­köznapi életben kell ábrázolni, elmúlt a heroikus ábrázolások ko­ra Ez sokkal nehezebb, mert a hétköznapok szürkébbek, mint a harci időszakok. Mégis a minden­napi munka képezi a társadalom alapját, azokat a munkásokat kell ábrázolni, és úgy kell áb­rázolni, hogy ezek a hétközna­pi vonások domináljanak az al­kotásokban — mondotta Varga Imre. Hogy üzemben végzett munká­járól nem szólt? Pedig az sem jelentéktelen. Mégis arról inkább a szabad idejében készített al­kotásai vallanak. A diákköri szenvedély Rózsa Imréről szólnak a követ­kező sorok. Az ő cikkeiből tal­lóztunk az üzemi lapból. Ebből kitűnik, hogy kollégánkról, a „Zománc” című újság külső mun­katársáról van szó. Adottságai alapján hivatásos újságíró is lehetne. Írásait a gon­dos szerkezet és jó stílus jellem­zi. Már az iskolában is szeretett fogalmazni, s ahogy mondja,1 mint a gimnázium önképzőköré­nek elnöke, megszokta a szabatos fogalmazást. Általában könnyen ír, ha a szükséges tárgyismerete megvan. Márpedig megvan, mert a gyárban tíz évvel ezelőtt fizi­kai munkásként, az öntvénytisz­tító üzemben kezdett dolgozni. Két évvel később az öntödei mű­helybizottság tagja lett, majd 1971-ben műhelytitkára tanfolya­mot végzett. Alapító tagja volta Rajk László nevű szocialista bri­gádnak. Most, hogy már a gyár munkaverseny-felelőse — ötödik esztendeje —, továbbra is patro­nálja a brigádot. Nemrég fejezte be a Marxiz­mus—Leninismus esti egyetem speciális kollégiumát. Sokféle tár­sadalmi munkát vállalt. Az üze­mi szakszervezeti bizottság tit­kárhelyettese, a szakszervezetibb; zottség mellett működő termeiéi si bizottság vezetője, s évek ótai propagandistája. Három éven át szakszervezeti szemináriumvezető volt, jelenleg a szocialista brigád­vezetők szemináriumát vezeti. Az íráson kívül az olvasás a hobbija. — Körülbelül ezer kötete* könyvtáram van — mondja —; s az olvasás iránti szenvedélye­met mind az öt gyermekem örib költe. A másik kedves időtöltés sem a keresztrejtvényfej tés, a harmadiknak a bélyeggyűjtési említhetem. Rengeteg újságot, fo. lyóiratot fizetek elő. bizonyítéka annak, mivé omoj kedhet bármely munkás, akine akarata, képessége van arra, hog szabad idejét okosan, céltudatc san használja fel, önmaga örí mére is. Társadalmunk lényegé bői ered, hogy korlátlan leheti ség tárul fel mindenki előtt, al a köz javára hasznosat, szépe jót akar cselekedni. És mind töt ben élnek a lehetőséggel, azaz m már tömegigény a műveltség gya rapításának igénye. B. A. A párt összetétele - a párt minősége

Next

/
Thumbnails
Contents