Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-25 / 277. szám
1977. november 85. • PETŐFI NÉPE • 9 Német nemzetiségi tanítóképzés Anyanyelvi témák a diákkörökön Elkészült az új tagozatos tanterv A hazai német nemzetiségi tanítóképzés két évtizeddel ezelőtt indult meg a pécsi képzőben. Később, miután megszűnt a középfokú pedagógusképzés, a létrejött vagy átszervezett felsőíokű intézményekben oldották meg a nemzetiségi tanítóképzést. Baján egy évtized óta képeznek a dél- BZláv mellett német anyanyelvű nevelőket. Ez alatt az idő alatt a Sugovica-parti városban összesen mintegy félszáz fiatal szerzett nemzetiségi oktatásra jogosító tanítód diplomát. □ □ □ Kezdettől fogva az volt a cél, hogy a nemzetiségi iskolák alsó tagozataira megfelelően képzett, az anyanyelvet jól beszélő pedagógusok kerüljenek. Olyan alaposén felikészült tanítók, akik az oktatás és nevelés mellett közművelődési feladatokat is képesek elvégezni, a helyenként változó igényeknek megfelelően. Olyan lelkes és szorgalmas nevelőkre Van szükség a nem magyar anyanyelvű lakosság — különösen az ifjúság — körében, akik aktívan résztvesznek a hagyományőrzésben, a sajátos kulturális értékek megmentésében és közkinccsé tételében. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége a közelmúltban megtárgyalta a Bajai Tanítóképző Főiskola német nemzetiségi tagozatának munkáját. Az ülésre elemző, értékelő jelentést készített dr. Gaszner István, bz intézmény főigazgatója, aki egyben kezdettől fogva irányítja a német tagozat munkáját. Az összegező jelentés számbavefte az eredményeket, és felsorolta a még szükséges tennivalókat. □ □ □ Kezdetben óraadó tanárok tanították a hallgatókat, heti három órában. Ez az óramennyiség azonban kevésnek bizonyult; időközben heti négy órára emelték a, tanításiidőt, s azt is elérték. hogy ma már — Petöcz Já- nosné tanársegéd — főállású pedagógus irányítja a német nemzetiségi tanítóképzést. Hat féléven át heti négy óra: összességében nem kevés idő. Ám az élet, a tapasztalat ismétlődően azt mutatja, hogy még ezt a megnövelt időráfordítást is javítani kell majd a következőkben. Ez a felismerés és törekvés többek között nemzetiségi politikánk eredményeinek gazdagodását is jelzi. □ □ □ Szó' esett az említett ülésen arról is, hogy mi segíti és mi hátráltatja a német nemzetiségi tanítóképzést a bajai felsőfokú intézményben. Kedvezően befolyásolja a képzést, hogy ma már a rendeletnek megfelelően a nemzetiségi tanítójelöltek kötelesek második szakkollégiumuknak felvenni a nemzetiségi képzést. Ezzel függ össze, hogy közülük egyre többen szerepelnek a tudományos diákkörökön nemzetiségi vonatkozású témákkal. íme, egy cím az elkészült tanulmányok közül: „A német nagylány népviselete Álmamelléken”. (Szerzője, Romics Teréz a zsűri kiemelt első díját kapta.) Az ezer kötetes német nyelvű könyvtár, az évente ismétlődő tanulmányutakkal együtt ugyancsak jó segítő. □ □ □ S mi az, ami ma még gondot okoz? Az például, hogy viszonylag kevesen érettségiznek nemzetiségi középiskolában a leendő tanítók közül. Az eddigi kedvezőtlen arányon javítani akarnak. Ugyanakkor — s ez a dolog másik oldala — évente mindig jelentkeznek felvételre olyanok, akik a nyelvet kiválóan bírják, de a pontszámúk kevés. Ezen, sajnos egyelőre nem tudnak segíteni. Legfeljebb csak fájlalják, hogy így van. Hasonló gond az is, hogy a levelező hallgatók többsége még mindig képesítés nélküli nevelő. Akadályozó tényező, hogy kevés a főiskolai tankönyv és jegyzet a német tagozatosak részére. Biztató viszont, hogy e problémát a jelek szerint hamarosan megoldják, ők maguk. Varga Mihály A MOSZKVAI MŰVÉSZ SZÍNHÁZ BUDAPESTEN • A fővárosi Nemzeti Színházban november 19-én Csehov „Ivanov” című színművét mutatta be a Szovjetunió Lenin- és a Munka Vörös Zászló rendjével kitüntetett Moszkvai Akadémiai Művész Színbáz társulata. Képűnkön: Ivanov szerepében I. M. Szmoktunovszkij, a Szovjetunió kiváló művésze és Anna Petrovna, Ivanov feleségének szerepében. A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Bemutatjuk Köpeczi Béla akadémikust A tudomány kiválóságai közül ezúttal a történet- és irodalomtudományok egyik hazai művelőjét mutatjuk be. Köpeczi Béla 1921-ben, Nagy- enyeden született. Ismerős helységnév: az enyedi diákok, az in- ternátus élete, harcaik irodalmunkban is sűrűn elevenednek fel. Mégis: Köpeczi Béla a diákok életét nem Enyeden, hanem az éppoly nagyhírű kolozsvári református kollégiumban élte végig, az elemitől az érettségiig. Az erdélyi kultúra jellegzetességei; az eleven történelmi múlt és a soknyelvűség meghatározóan hatottak rá. 1940-ben lett az Eötvös- kollégium tagja, és megkezdte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem francia—román szakán. Tanulmányait 1946-ban fejezte be, majd még abban az évben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Disszertációjának témája: Bethlen Miklós francia emlékiratai. A magyar, francia kultúra és történelem kapcsolatát kutatta. Ebben nagy segítségére volt az 1946-ban Párizsba kapott ösztöndíj, melynek révén az École Normale Supé- riur-be (a francia „Eötvös-kollé- giumba”) került. A Sorbonne-on, Párizs híres egyetemén történelmet és romanisztikát hallgatott, majd ott is doktorált, 1949-ben. Ottani közvéleménytörténeti vetületű értekezésének címe: Magyar felkelések a francia közvéleményben, VÍV. Lajos korában (1664—1715). Érdeklődése ily módon a Thököly- és a Rákóczi-féle szabadságharcok, valamint azok francia kapcsolatai felé fordult. Párizsból hazatérve a könyvkiadás területén dolgozott. 1953 után előbb a Kiadói Tanács elnökhelyettesévé. majd a Kiadói Főigazgatóság főigazgató-helyettesévé, végül főigazgatójává nevezték ki. A magyar művelődéstörténet egyik legérdekesebb korszakában állt felelős poszton. 1964- től a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője lett. 1966-ban jelent meg a Rá- kőczi-szabadságharc és Franciaország című munkája, amelynek alapján még 1965-ben megszerezte a tudományok doktora címet. (A kandidátusi fokozatot addigi munkásságáért még a Kiadói Fő- igazgatóságon töltött években megkapta). A könyv bővített változata francia nyelven 1971-ben jelent meg, Franciaország és Magyarország a XVIII. század elején” címmel. 1965- ben nevezték ki egyetemi tanárrá, majd 1967 és 197(1 között az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem francia tanszékét vezette. Ugyancsak 1967—1970 között az egyetem rektorhelyettese volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta levelező tagjává. 1976-ban pedig az Akadémia rendes tagjainak sorába választották. Időközben fontos akadémiai tisztségekre is megválasztották: 1970-ben az MTA főtitkárhelyettese lett. 1972. és 1975 között az Akadémia főtitkára volt, 1975-től újra főtitkárhelyettes. Emellett igen széles körű tudományos és társadalmi tevékenységet is folytat Köpeczi Béla. A Társadalom- tudományi Koordinációs Bizottság elnöke, a Magyar Tudomány és a Helikon Világirodalmi Figyelő című folyóiratok főszerkesztője, az Akadémiai Kiadó kiadói tanácsának elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kultúrpolitikai munkaközösség tagja, a Nemzetközi összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság alelnöke — többek között. Mint ember, hogyan győzi mindezt? Hány órából áll Köpeczi Béla egy napja? Fáradtan mosolyogva mondja: — „Inkább beosztás, mint órák kérdése. A hét vége, a szombat és a vasárnap tudományos munkáé. A péntek az egyetemé, ahol öt órát tartok, a többi napokon az Akadémia ügyeivel foglalkozom. A változatosság önmagában is pihentető, és úgy érzem: az is pihenés, ha az ember örömet szerző, de addig végzett munkájától eltérő feladatokat old meg.” Amire büázke: az általa szervezett tudományos „műhelyek” sorozata. Ilyen a mátrafüredi nemzetközi konferenciasorozat, melynek témája a felvilágosodás Magyarországon, Közép- és Kelet-Európábán a XVIII. században. De e műhelyek közé tartozik a francia és magyar történészek kollokviumainak sorozata is, amelynek eredményeként már napvilágot látott a francia és a magyar parasztság párhuzamos története, de nyomdában van már a nemességről szóló hasonló munka is. Készülnek! az értelmiség párhuzamos történetével foglalkozó konferencia megrendezésére. A Rákóczi-évet tudományos ülésszakok egész sora készítette elő, amelyekben Köpeczi Bélának szintén sok érdeme volt. 1976-ban jelent meg könyve, amely a Thököly-felkelésnek az európai közvéleményre gyakorolt hatásáról szól „Magyarország a kereszténység ellensége” címmel. Kutatói módszeréről szólva, Köpeczi Béla elmondta: a levéltárakban, könyvtárakban elsősorban a korabeli sajtót, pamflet-irodalmat, történeti és földrajzi írásokat az úgynevezett „hétköznapi irodalmat” keresi meg. Eddig zömmel történeti munkásságáról esett szó — pedig, mint akadémikus, és mint társadalmi ember is, sokat foglalkozik napjaink ideológiai és társadalmi problémáival egyaránt. Antológiákat adott ki az egzisztencializmusról, a szocialista realizmusról, könyvet írt az „új baloldal” ideológiájáról, és a magyar kultúra 30 évéről. Kutatói hitvallásában is tükröződik mindez: „Nemcsak a múltat kutatni, bár ez kedvtelés is, de a jelent és jövőt mint tudós, és mint felelős ember, elemző módon vizsgálni — ez kötelesség!” Sz. J. I. Látogatóban a Damjanich János nevét viselő csapatnál Az Iskola, ahová a Damjanich János úttörőcsapat tagjai járnak Kecskemét szélén áll — az utolsó ház a Halasi úton. A belvárosi iskolákba Járók talán el sem tudják képzelni, micsoda szabadságot, kötetlenséget jelent ez az idejáró pajtásóknak, hiszen az út másik oldala beépítetlen, üres terület. A csapat tagjai — mintegy háromszázan — folyamatosan hallatnak magukról! Legutóbb, a Testvérvárosunk Szimferopol — vetélkedőn az úttörőházban, tucatnyi versenyző csapat között a második helyezést érték el! Joggal büszkék erre a helyezésre a versenyzők: Vasadi Marianna, Péter Arnold és Keresztes Mária, akik rajvezetőjük, Réthey . Zsuzsanna irányításával készül- 1 tek a nagy eseményre. Hozzávetőlegesen hatvanan járnak az úttörőház valamelyik szakkörére. Ez azért meglepően nagy szám, mert sokan még az iskolától is távol laknak. Mozgalmi munkájukhoz nagyszerű keretet nyújt az Iskola alagsorában levő csapatotthon. A valamikori szenespincéből a szülők, a csapatot patronáló gyárak és üzemek ifjúgárdistái és természetesen az úttörők hangulatos, faburkolatú, kétrészes csapatotthont varázsoltak. Most minden őrsi gyűlést itt tartanak meg, esetenként itt ülésezik a csapattanács is. A hatodikosok pedig védnökséget vállaltak a csapatotthon felett: rendszeresen takarítják, rendibetartják! Ez a gondoskodás kiterjed az iskolára is. Az elmúlt évek során sok úttörő. aki ebben a csapatban ismerkedett a mozgalmi munkával visszajárt, ifiként tevékenykedett. Ebben az esztendőben — örvendetesen — egyre több a csapatot patronáló, környéken levő gyárban, üzemben dolgozó KISZ-fia- tal. A közeli AGROKER, a Habselyem Kötöttárugyár, a MEZŐGÉP Vállalat fiataljai ugyancsak igyekeznek minden eseményen, megmozduláson résztvenni! Szinte a csapat tagjának, „családtagnak” tekintik Bodor Zoltánt, aki lankadatlan szorgalommal mindig eljön! Legutóbb a Habselyem Kötöttárugyár fiataljai tettek figyelemreméltó felajánlást: különböző kézimunkára tanítják meg a pajtásokat, a kéthetenként sor- rakerülő foglalkozásokon! Valamennyien büszkék arra is, • Négyen pihentek meg a ván- dortáborozók közül a Börzsönyben. A háttérben levő Csóványos kilátójához Igyekeznek. hogy a kisiskolák közötti versengésben kamarakórusok rendszeresen az első helyen végez! Mostanában „kivitelezték” az Egy család — egy őrs — elnevezésű moz- -galmat. Ennek kedves megnyilvánulása volt, hogy az ötödikesele egyik őrse, tizenkét lány, a csapatvezetőtől kapott meghívást! A foglalkozást megtartották, zenés ajándékot is kaptak: táncház-felvételeket hallgattak meg hanglemezről. Záporoznak a mozgalmi tevékenységben kapott örömök, hiszen ide sorolják, hogy a Szép magyar beszéd versenyén, Kolozsvári Piroska az első, Fodor Margit a második helyei szerezte meg! A szaktárgyi vetélkedőn, történelemből Balogh Jóska jeleskedett: a városi versenyen lett első! A Halasi útiak rendszeresen szerepelnek a különböző szavalóversenyeken, és mindig szép sikerrel; Szurok Margit, Szabados Margit és Szabó Erika neve mindig az elsők között van. Az elmúlt ősszel a hetediknyolcadik osztályosok a helyi Magyar—Szovjet Barátság Termelő- szövetkezetben dolgoztak: kukoricát törtek, szőlőt szedtek. Munkájukkal a közös gazdaság elégedett volt. A Nagy Október eseményeinek megünneplésére méltó módon készültek. Közösen hallgatták meg a rádióban elhangzó felhívást. Az akadályversenyen a hatodikosok Világjáró őrse ért el nagyszerű eredményt; 53 ponttal lettek elsők! A legtöbb forradalmi tettet a nyolcadikosok Barátság raja hajtotta végre, ezért zászlójukra szalagot kaptak. A kisdobosok, az udvaron nádból felépítették Lenin razlivt- ■ hajlékát, kunyhójának mását. Jó közösséget találtunk a Halasi úti iskolában. Az esztendő jelmondata szerint valóban együtt dolgoznak —, egymásért. Ezt sugallja a csapatnaplójuk első oldalán olvasható jelmondatuk Is: Nem vagyunk több, csak egy-egy tégla, de együtt mi vagyunk a HÁZ. Eszerint élnék, dolgoznak, tanulnak! Immár tizenkettedik alkalommal rendezik meg a kecskeméti úttörőházban a békenapi szavalóversenyt. Az idén — a bíráló bizottság tagjainak megállapítás» szerint — a várakozáson felül, nagyon jól sikerült! Az előzetes, ősapátoknál folyó versenyek után harmincnyolc kisdobos és ötvennégy úttörő állt „rajthoz”. A szabadon választott költemények előadását szakértőkből álló bíráló bizottság pontozta. A kisdobosok közül a harmadikos Csuti Éva, illetve a negyedikes Jobbágy Kati volt a legjobb. (Az ÉZI, illetve a Jókai utcai csapat tagjai.) Az úttörők két korcsoportban versengtek. Az ötödikes-hatodikos kategóriában három első helyezést ítéltek oda: Katona Tfinde és Repkérly Anita a Béke tért, Kapocsi Andrea a Jókai utcai csapattól jött szavalni. A hetedikes-nyolcadikosok közül Varéra Andrea, Györffi Erika, Szabó Gábor és Lovas Ágnes emelkedett ki tudásával! Selmeci Katalin Az Ady-élmény Kecskeméten A Figyelő, a Hét, a Nyugat, a Budapesti Napló néhány példányban járt Kecskemétre. Kevesen olvastak költeményeket. A fcétarcú alföldi városban mégis viszonylag korán hatott Ady Endre híre, szava, példája. A hazai elmaradottságra rádöbbent, a kisvárosi létben fuldokló, az átalakítást benső igényből, alkatuk parancsából is sürgető radikális fiatalok olvasták. Az új idők új dalai általuk terjedtek, erjesztették. Néhány középiskolai tanárnak, s különösen a református főgimnázium demokratikus szellemének is tulajdonítható, hogy itt többen ráéreztek Ady jelentőségére. A főreálban tanított a nagyon méltatlanul feledett kitűnő Szántó Kálmán. Középiskolai tankönyvben ő írt először a költőről. 1910-ben így mutatta be a gimnazistáknak: „Legújabban lépett föl Ady Endre, aki új érzésekkel és új formáikkal próbálja elbágyadt líránkat megifjítani és a letaposott ösvények helyett új utakat nyitni költészetünkben”. Gondoljunk csak rá. hogy milyen órákat tarthatott, hogyan lelkesíthette fogékonyabb növendékeit. A Tibold Márton Molter Károly kecskeméti emlékeit Is megörökítő regény talán legérdekesebb lapjai az Ady berobbaná- sát felidézők. A református főgimnázium három örökké vitatkozó jóbarátját szinte elnémította egy új, szokatlan vers: „Góg és Magóg fia vagyok én...” „... ezután mindhárman vadászták azt az Ady Endrét. Itt is, ott is bukkantak majd hetenként egy-egy költeményére, s lázasan vitték el egymásnak. Szinte összebékítette hármuk különböző fülét, szemét és szívét, ámít ezekből a versekből kihallottak. Nem is a versek hatották meg őket, hanem nyugtalan hátterük. a lázító félhangok, a forradalmi ütem, mely nyelvben és mondanivalóban sodorta őket egy ismeretlen cél felé. Végül Móréh egyet, a Vér és Aranyt elszavalta az önképzőkörben...’’ Mi tagadás, szinte hatás nélkül s hümmögött az elnök is. De odafigyelt akinek füle volt a szépre; aiz igazra, aki céllal élt Talán a nála fiatalabb Tóth László is a magukban lelkesed ők közé tartozott. Ha ott yolt. biztosan. Iskolai jutalompénzeiből minden hozzáférhető Ady-kötetet megvásárolt. Róla beszélgetett a Munkásotthonban, majd jogaka- démista barátaival, beleszőtte a tömör, nagysugárzású verssorokat felszólalásaiba: befolyásolta magatartását, bontakozó világnézetét. A vidék alignalig vett tudomást az új irodalmi jelenségekről; Adyt inkább csúfolkodó, nyelv- öltögető, lekezelő írások mutatták be” másutt, mint tárgyilagos elemzésekkel. Jó érzéssel számolhat be a kései utód arról, hogy a kecskeméti újságírók nem kapcsolódtak a hecckampányba. Ma is meglepő távlatossággal szólt a Holnapról és vezéregyéniségéről Peterdi Andor az Alföldi Híradó 1908. szeptember 12-1 számában: Villámtüzes bizonyossággal látta; hógy Adyval valami egészen új, más kezdődött: „Fáj a szívem. hogy ennek a névnek csak kis tért szentelhetek most, véle külön kell foglalkoznunk, az ő jelentőségét nem lehet egy-két tárcahasábon elintézni. Rá kell mutatni azokra a csudálatos szépségekre, amiket vitt aZ ő költészetébe. Olyan név ez. melyet minden magyar embernek ismerni kell... Adyval a halhatatlanok kicsi száma szaporodott.” A szocialista Peterdit szép finoman eltessékelték Kecskemétről, alaposabb elemzést csak a valóságfeltáró Alföld 1914. májusi számában találunk. Szőri József az új értelmű hazafis ág zászlójának tekinti írásait, annak a hazafiságnak mely .,a termelő osztályok gazdasági szervezetében és értelmi nevelésében keresi a nemzet fönnmaradásának és fejlődésének biztositékáit.” A polgári radikalizmus képviselője: noha „úgyszólván minden költeménye szöveg ahhoz a forradalmi ütemű dallamhoz, mely a jogtalan milliók győzelmét hozó hajnalt várja, idézi és türelmetlenül sürgeti.” Petőfi mellett a legnagyobb magyar hazafias költőnek tartja; mert úgyszólván minden létkérdéssel foglalkozik, mert sajátjaként érzi a nemzet sebeit. Hozzáértően elemzi Ady vers- zenéjét. ;A szó fonetikai tartalmát előtte senki se használta ki ilyen mértékben”. Ugyanebben a számban Sisa Miklós, a Galilei Kör későbbi elnöke A közeljövő irodalmi irányai című tanulmányában, azt hangsúlyozza, hogy Ady társadalomformáló tényező. Azon töpreng, hogy ^...megismétlődhetnék-e a nagy csoda?” Vagyis: ;,nemcsak a társadalom szülné az írókat, de az írók sokkal inkább a maguk képére formálnák eszméiket, terveiket, gondolataikat." A „csoda” szóban ott lapul a felelet is. Az első világháború vége felé tűnnek föl ismét verssorai, többnyire a békét sürgető cikkek nyomósítására citált idézetként. Az ő szavai zárják a várva várt fegyvemyugvásrói tudósító közleményt és az ő verseit mondják forradalmi összejöveteleken. Ady-költemónnyel köszöntik az első szabad május elsejét és az ő kötetein „nőtt föl” Sinkó Ervin, hónapokig Kecskemét városparancsnoka. A Horthy-toorszak szűkagyú koriferusai hazafiatlanSággal, erkölcstelenséggel vádolták. Az akkoriban egyhén szólva konzervatív hazaffy-elnöke így ünnepelte, „védte” a születése ötvenedik évfordulójára rendezett esten. „Nem vádolom sem hazafi atlan- sággal, sem istentagadással, sem immoralitással, mert megszenvedett érte... Nagy elfogultság, ha az lebeg szemünk előtt, hogy annak idején az 6 nevével tűzték ki a vörös zászlót. Nemcsak előkészítője, hanem á befelé korhadó világ ostorozója is volt. Élet» egy tanulságos negatívum.” Rosenauer Miklós egy év múltán már Ady barátait szólítja. Legyen Ady-kör, elnök, jegyző címek nélkül. Szunyoghy Farka* 1928-ban egy debreceni kiadvány ürügyén áttekinti az Ady-kérdés történetét. (Kecskeméti Lapok« 1928. február 19.) Mándoki Erzsébet költő, újságé író újabb két évtized múltán « magyarság legnagyobb költője- ként méltatja Megállapítja: kiváló szociológus is volt! Jelképnek is tekinthető, hogy a felszabadulás után már a Kecskeméti Lapok első száma Ady Endre utcát javasol. Még Pesten dörögnek az ágyúk, amikor a tankerületi főigazgató sürgeti »1 igazibb Ady-kópet A nyilatkozat szomszédságában olvasható A proletár fiú verse. A lap fejlécén ez a dátum állt: 1945. január 4J Csaknem hetven esztendő teilt el azóta, hogy Peterdi Andor az Alföldi Híradóban leközölte A Hortobágy poétáját. ,;A Kunfaj-, ta, nagyszemű legény” régóta ai sírban, de élőbb, mint valaha.' Itt Kecskeméten is. ahová csak gőzösről tekintett he oiykor-oly? kor. Heltal Nándor ,