Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

1977. november 85. • PETŐFI NÉPE • 9 Német nemzetiségi tanítóképzés Anyanyelvi témák a diákkörökön Elkészült az új tagozatos tanterv A hazai német nemzetiségi ta­nítóképzés két évtizeddel ezelőtt indult meg a pécsi képzőben. Ké­sőbb, miután megszűnt a közép­fokú pedagógusképzés, a létre­jött vagy átszervezett felsőíokű intézményekben oldották meg a nemzetiségi tanítóképzést. Baján egy évtized óta képeznek a dél- BZláv mellett német anyanyelvű nevelőket. Ez alatt az idő alatt a Sugovica-parti városban össze­sen mintegy félszáz fiatal szer­zett nemzetiségi oktatásra jogo­sító tanítód diplomát. □ □ □ Kezdettől fogva az volt a cél, hogy a nemzetiségi iskolák alsó tagozataira megfelelően képzett, az anyanyelvet jól beszélő peda­gógusok kerüljenek. Olyan alapo­sén felikészült tanítók, akik az ok­tatás és nevelés mellett közmű­velődési feladatokat is képesek elvégezni, a helyenként változó igényeknek megfelelően. Olyan lelkes és szorgalmas nevelőkre Van szükség a nem magyar anya­nyelvű lakosság — különösen az ifjúság — körében, akik aktívan résztvesznek a hagyományőrzés­ben, a sajátos kulturális értékek megmentésében és közkinccsé té­telében. A Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetsége a közel­múltban megtárgyalta a Bajai Tanítóképző Főiskola német nem­zetiségi tagozatának munkáját. Az ülésre elemző, értékelő jelen­tést készített dr. Gaszner István, bz intézmény főigazgatója, aki egyben kezdettől fogva irányítja a német tagozat munkáját. Az összegező jelentés számbavefte az eredményeket, és felsorolta a még szükséges tennivalókat. □ □ □ Kezdetben óraadó tanárok ta­nították a hallgatókat, heti há­rom órában. Ez az óramennyiség azonban kevésnek bizonyult; időközben heti négy órára emel­ték a, tanításiidőt, s azt is elér­ték. hogy ma már — Petöcz Já- nosné tanársegéd — főállású pe­dagógus irányítja a német nem­zetiségi tanítóképzést. Hat féléven át heti négy óra: összességében nem kevés idő. Ám az élet, a ta­pasztalat ismétlődően azt mutat­ja, hogy még ezt a megnövelt időráfordítást is javítani kell majd a következőkben. Ez a fel­ismerés és törekvés többek kö­zött nemzetiségi politikánk ered­ményeinek gazdagodását is jelzi. □ □ □ Szó' esett az említett ülésen ar­ról is, hogy mi segíti és mi hát­ráltatja a német nemzetiségi ta­nítóképzést a bajai felsőfokú in­tézményben. Kedvezően befolyásolja a kép­zést, hogy ma már a rendelet­nek megfelelően a nemzetiségi ta­nítójelöltek kötelesek második szakkollégiumuknak felvenni a nemzetiségi képzést. Ezzel függ össze, hogy közülük egyre többen szerepelnek a tudományos diák­körökön nemzetiségi vonatkozású témákkal. íme, egy cím az elké­szült tanulmányok közül: „A né­met nagylány népviselete Álma­melléken”. (Szerzője, Romics Te­réz a zsűri kiemelt első díját kapta.) Az ezer kötetes német nyelvű könyvtár, az évente is­métlődő tanulmányutakkal együtt ugyancsak jó segítő. □ □ □ S mi az, ami ma még gondot okoz? Az például, hogy viszony­lag kevesen érettségiznek nem­zetiségi középiskolában a leen­dő tanítók közül. Az eddigi ked­vezőtlen arányon javítani akar­nak. Ugyanakkor — s ez a dolog másik oldala — évente mindig jelentkeznek felvételre olyanok, akik a nyelvet kiválóan bírják, de a pontszámúk kevés. Ezen, sajnos egyelőre nem tudnak se­gíteni. Legfeljebb csak fájlalják, hogy így van. Hasonló gond az is, hogy a levelező hallgatók többsé­ge még mindig képesítés nélküli nevelő. Akadályozó tényező, hogy kevés a főiskolai tankönyv és jegyzet a német tagozatosak ré­szére. Biztató viszont, hogy e problémát a jelek szerint hama­rosan megoldják, ők maguk. Varga Mihály A MOSZKVAI MŰVÉSZ SZÍNHÁZ BUDAPESTEN • A fővárosi Nemzeti Színházban november 19-én Csehov „Ivanov” cí­mű színművét mutatta be a Szovjetunió Lenin- és a Munka Vörös Zászló rendjével kitüntetett Moszkvai Akadémiai Művész Színbáz társulata. Ké­pűnkön: Ivanov szerepében I. M. Szmoktunovszkij, a Szovjetunió kiváló művésze és Anna Petrovna, Ivanov feleségének szerepében. A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Bemutatjuk Köpeczi Béla akadémikust A tudomány kiválóságai közül ezúttal a történet- és irodalomtu­dományok egyik hazai művelő­jét mutatjuk be. Köpeczi Béla 1921-ben, Nagy- enyeden született. Ismerős hely­ségnév: az enyedi diákok, az in- ternátus élete, harcaik irodal­munkban is sűrűn elevenednek fel. Mégis: Köpeczi Béla a diákok életét nem Enyeden, hanem az éppoly nagyhírű kolozsvári re­formátus kollégiumban élte vé­gig, az elemitől az érettségiig. Az erdélyi kultúra jellegzetességei; az eleven történelmi múlt és a soknyelvűség meghatározóan ha­tottak rá. 1940-ben lett az Eötvös- kollégium tagja, és megkezdte ta­nulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem fran­cia—román szakán. Tanulmányait 1946-ban fejezte be, majd még abban az évben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Disszertáció­jának témája: Bethlen Miklós francia emlékiratai. A magyar, francia kultúra és történelem kapcsolatát kutatta. Ebben nagy segítségére volt az 1946-ban Pá­rizsba kapott ösztöndíj, melynek révén az École Normale Supé- riur-be (a francia „Eötvös-kollé- giumba”) került. A Sorbonne-on, Párizs híres egyetemén történel­met és romanisztikát hallgatott, majd ott is doktorált, 1949-ben. Ottani közvéleménytörténeti ve­tületű értekezésének címe: Ma­gyar felkelések a francia közvé­leményben, VÍV. Lajos korában (1664—1715). Érdeklődése ily módon a Thö­köly- és a Rákóczi-féle szabad­ságharcok, valamint azok fran­cia kapcsolatai felé fordult. Párizsból hazatérve a könyvki­adás területén dolgozott. 1953 után előbb a Kiadói Tanács el­nökhelyettesévé. majd a Kiadói Főigazgatóság főigazgató-helyette­sévé, végül főigazgatójává nevez­ték ki. A magyar művelődéstör­ténet egyik legérdekesebb kor­szakában állt felelős poszton. 1964- től a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője lett. 1966-ban jelent meg a Rá- kőczi-szabadságharc és Franciaor­szág című munkája, amelynek alapján még 1965-ben megszerez­te a tudományok doktora címet. (A kandidátusi fokozatot addigi munkásságáért még a Kiadói Fő- igazgatóságon töltött években megkapta). A könyv bővített vál­tozata francia nyelven 1971-ben jelent meg, Franciaország és Magyarország a XVIII. század elején” címmel. 1965- ben nevezték ki egyetemi tanárrá, majd 1967 és 197(1 között az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem francia tanszékét vezet­te. Ugyancsak 1967—1970 között az egyetem rektorhelyettese volt. A Magyar Tudományos Akadé­mia 1967-ben választotta levelező tagjává. 1976-ban pedig az Aka­démia rendes tagjainak sorába választották. Időközben fontos akadémiai tisztségekre is megválasztották: 1970-ben az MTA főtitkárhelyet­tese lett. 1972. és 1975 között az Akadémia főtitkára volt, 1975-től újra főtitkárhelyettes. Emellett igen széles körű tudományos és társadalmi tevékenységet is foly­tat Köpeczi Béla. A Társadalom- tudományi Koordinációs Bizottság elnöke, a Magyar Tudomány és a Helikon Világirodalmi Fi­gyelő című folyóiratok főszerkesz­tője, az Akadémiai Kiadó kiadói tanácsának elnöke, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kul­túrpolitikai munkaközösség tagja, a Nemzetközi összehasonlító Iro­dalomtörténeti Társaság alelnöke — többek között. Mint ember, hogyan győzi mindezt? Hány órából áll Kö­peczi Béla egy napja? Fáradtan mosolyogva mondja: — „Inkább beosztás, mint órák kérdése. A hét vége, a szombat és a vasárnap tudományos mun­káé. A péntek az egyetemé, ahol öt órát tartok, a többi napokon az Akadémia ügyeivel foglalko­zom. A változatosság önmagában is pihentető, és úgy érzem: az is pihenés, ha az ember örömet szerző, de addig végzett munká­jától eltérő feladatokat old meg.” Amire büázke: az általa szer­vezett tudományos „műhelyek” sorozata. Ilyen a mátrafüredi nemzetközi konferenciasorozat, melynek témája a felvilágosodás Magyarországon, Közép- és Ke­let-Európábán a XVIII. század­ban. De e műhelyek közé tarto­zik a francia és magyar történé­szek kollokviumainak sorozata is, amelynek eredményeként már napvilágot látott a francia és a magyar parasztság párhuzamos története, de nyomdában van már a nemességről szóló hasonló mun­ka is. Készülnek! az értelmiség párhuzamos történetével foglalko­zó konferencia megrendezésére. A Rákóczi-évet tudományos ülés­szakok egész sora készítette elő, amelyekben Köpeczi Bélának szintén sok érdeme volt. 1976-ban jelent meg könyve, amely a Thököly-felkelésnek az európai közvéleményre gyakorolt hatásáról szól „Magyarország a kereszténység ellensége” címmel. Kutatói módszeréről szólva, Köpeczi Béla elmondta: a levél­tárakban, könyvtárakban elsősor­ban a korabeli sajtót, pamflet-iro­dalmat, történeti és földrajzi írá­sokat az úgynevezett „hétköznapi irodalmat” keresi meg. Eddig zömmel történeti mun­kásságáról esett szó — pedig, mint akadémikus, és mint társa­dalmi ember is, sokat foglalkozik napjaink ideológiai és társadalmi problémáival egyaránt. Antoló­giákat adott ki az egzisztencia­lizmusról, a szocialista realizmus­ról, könyvet írt az „új baloldal” ideológiájáról, és a magyar kul­túra 30 évéről. Kutatói hitvallá­sában is tükröződik mindez: „Nemcsak a múltat kutatni, bár ez kedvtelés is, de a jelent és jövőt mint tudós, és mint felelős ember, elemző módon vizsgálni — ez kötelesség!” Sz. J. I. Látogatóban a Damjanich János nevét viselő csapatnál Az Iskola, ahová a Damjanich János úttörőcsapat tagjai járnak Kecskemét szélén áll — az utol­só ház a Halasi úton. A belvá­rosi iskolákba Járók talán el sem tudják képzelni, micsoda szabad­ságot, kötetlenséget jelent ez az idejáró pajtásóknak, hiszen az út másik oldala beépítetlen, üres te­rület. A csapat tagjai — mintegy há­romszázan — folyamatosan hal­latnak magukról! Legutóbb, a Testvérvárosunk Szimferopol — vetélkedőn az úttörőházban, tu­catnyi versenyző csapat között a második helyezést érték el! Jog­gal büszkék erre a helyezésre a versenyzők: Vasadi Marianna, Péter Arnold és Keresztes Má­ria, akik rajvezetőjük, Réthey . Zsuzsanna irányításával készül- 1 tek a nagy eseményre. Hozzávetőlegesen hatvanan jár­nak az úttörőház valamelyik szak­körére. Ez azért meglepően nagy szám, mert sokan még az isko­lától is távol laknak. Mozgalmi munkájukhoz nagy­szerű keretet nyújt az Iskola alag­sorában levő csapatotthon. A va­lamikori szenespincéből a szülők, a csapatot patronáló gyárak és üzemek ifjúgárdistái és természe­tesen az úttörők hangulatos, fa­burkolatú, kétrészes csapatotthont varázsoltak. Most minden őrsi gyűlést itt tartanak meg, eseten­ként itt ülésezik a csapattanács is. A hatodikosok pedig védnök­séget vállaltak a csapatotthon fe­lett: rendszeresen takarítják, rendibetartják! Ez a gondoskodás kiterjed az iskolára is. Az elmúlt évek során sok út­törő. aki ebben a csapatban is­merkedett a mozgalmi munkával visszajárt, ifiként tevékenykedett. Ebben az esztendőben — örven­detesen — egyre több a csapatot patronáló, környéken levő gyár­ban, üzemben dolgozó KISZ-fia- tal. A közeli AGROKER, a Hab­selyem Kötöttárugyár, a MEZŐ­GÉP Vállalat fiataljai ugyancsak igyekeznek minden eseményen, megmozduláson résztvenni! Szin­te a csapat tagjának, „családtag­nak” tekintik Bodor Zoltánt, aki lankadatlan szorgalommal mindig eljön! Legutóbb a Habselyem Kö­töttárugyár fiataljai tettek figye­lemreméltó felajánlást: különbö­ző kézimunkára tanítják meg a pajtásokat, a kéthetenként sor- rakerülő foglalkozásokon! Valamennyien büszkék arra is, • Négyen pihentek meg a ván- dortáborozók közül a Börzsöny­ben. A háttérben levő Csóványos kilátójához Igyekeznek. hogy a kisiskolák közötti versen­gésben kamarakórusok rendszere­sen az első helyen végez! Mosta­nában „kivitelezték” az Egy csa­lád — egy őrs — elnevezésű moz- -galmat. Ennek kedves megnyilvá­nulása volt, hogy az ötödikesele egyik őrse, tizenkét lány, a csa­patvezetőtől kapott meghívást! A foglalkozást megtartották, zenés ajándékot is kaptak: táncház-fel­vételeket hallgattak meg hangle­mezről. Záporoznak a mozgalmi tevé­kenységben kapott örömök, hi­szen ide sorolják, hogy a Szép magyar beszéd versenyén, Ko­lozsvári Piroska az első, Fodor Margit a második helyei szerezte meg! A szaktárgyi vetél­kedőn, történelemből Balogh Jós­ka jeleskedett: a városi verse­nyen lett első! A Halasi útiak rendszeresen szerepelnek a kü­lönböző szavalóversenyeken, és mindig szép sikerrel; Szurok Mar­git, Szabados Margit és Szabó Erika neve mindig az elsők között van. Az elmúlt ősszel a hetedik­nyolcadik osztályosok a helyi Ma­gyar—Szovjet Barátság Termelő- szövetkezetben dolgoztak: kuko­ricát törtek, szőlőt szedtek. Mun­kájukkal a közös gazdaság elé­gedett volt. A Nagy Október eseményeinek megünneplésére méltó módon ké­szültek. Közösen hallgatták meg a rádióban elhangzó felhívást. Az akadályversenyen a hatodikosok Világjáró őrse ért el nagyszerű eredményt; 53 ponttal lettek el­sők! A legtöbb forradalmi tettet a nyolcadikosok Barátság raja hajtotta végre, ezért zászlójukra szalagot kaptak. A kisdobosok, az udvaron nádból felépítették Le­nin razlivt- ■ hajlékát, kunyhójá­nak mását. Jó közösséget találtunk a Ha­lasi úti iskolában. Az esztendő jelmondata szerint valóban együtt dolgoznak —, egymásért. Ezt su­gallja a csapatnaplójuk első ol­dalán olvasható jelmondatuk Is: Nem vagyunk több, csak egy-egy tégla, de együtt mi vagyunk a HÁZ. Eszerint élnék, dolgoznak, tanulnak! Immár tizenkettedik alkalom­mal rendezik meg a kecskeméti úttörőházban a békenapi szavaló­versenyt. Az idén — a bíráló bi­zottság tagjainak megállapítás» szerint — a várakozáson felül, nagyon jól sikerült! Az előzetes, ősapátoknál folyó versenyek után harmincnyolc kis­dobos és ötvennégy úttörő állt „rajthoz”. A szabadon választott költemé­nyek előadását szakértőkből álló bíráló bizottság pontozta. A kis­dobosok közül a harmadikos Csu­ti Éva, illetve a negyedikes Job­bágy Kati volt a legjobb. (Az ÉZI, illetve a Jókai utcai csapat tagjai.) Az úttörők két korcsoportban versengtek. Az ötödikes-hatodi­kos kategóriában három első he­lyezést ítéltek oda: Katona Tfin­de és Repkérly Anita a Béke té­rt, Kapocsi Andrea a Jókai ut­cai csapattól jött szavalni. A he­tedikes-nyolcadikosok közül Var­éra Andrea, Györffi Erika, Szabó Gábor és Lovas Ágnes emelke­dett ki tudásával! Selmeci Katalin Az Ady-élmény Kecskeméten A Figyelő, a Hét, a Nyugat, a Budapesti Napló néhány pél­dányban járt Kecskemétre. Ke­vesen olvastak költeményeket. A fcétarcú alföldi városban mégis viszonylag korán hatott Ady Endre híre, szava, példája. A ha­zai elmaradottságra rádöbbent, a kisvárosi létben fuldokló, az át­alakítást benső igényből, alkatuk parancsából is sürgető radikális fiatalok olvasták. Az új idők új dalai általuk terjedtek, erjesztet­ték. Néhány középiskolai tanárnak, s különösen a református főgim­názium demokratikus szellemé­nek is tulajdonítható, hogy itt többen ráéreztek Ady jelentősé­gére. A főreálban tanított a nagyon méltatlanul feledett kitűnő Szán­tó Kálmán. Középiskolai tan­könyvben ő írt először a költő­ről. 1910-ben így mutatta be a gimnazistáknak: „Legújabban lé­pett föl Ady Endre, aki új érzé­sekkel és új formáikkal próbálja elbágyadt líránkat megifjítani és a letaposott ösvények helyett új utakat nyitni költészetünkben”. Gondoljunk csak rá. hogy mi­lyen órákat tarthatott, hogyan lelkesíthette fogékonyabb növen­dékeit. A Tibold Márton Molter Ká­roly kecskeméti emlékeit Is megörökítő regény talán legérde­kesebb lapjai az Ady berobbaná- sát felidézők. A református fő­gimnázium három örökké vitat­kozó jóbarátját szinte elnémítot­ta egy új, szokatlan vers: „Góg és Magóg fia vagyok én...” „... ezután mindhárman va­dászták azt az Ady Endrét. Itt is, ott is bukkantak majd heten­ként egy-egy költeményére, s lázasan vitték el egymásnak. Szinte összebékítette hármuk kü­lönböző fülét, szemét és szívét, ámít ezekből a versekből kihal­lottak. Nem is a versek hatották meg őket, hanem nyugtalan hát­terük. a lázító félhangok, a for­radalmi ütem, mely nyelvben és mondanivalóban sodorta őket egy ismeretlen cél felé. Végül Móréh egyet, a Vér és Aranyt elszavalta az önképzőkörben...’’ Mi tagadás, szinte hatás nélkül s hümmögött az elnök is. De oda­figyelt akinek füle volt a szépre; aiz igazra, aki céllal élt Talán a nála fiatalabb Tóth László is a magukban lelkesed ők közé tartozott. Ha ott yolt. biz­tosan. Iskolai jutalompénzeiből minden hozzáférhető Ady-kötetet megvásárolt. Róla beszélgetett a Munkásotthonban, majd jogaka- démista barátaival, beleszőtte a tömör, nagysugárzású verssorokat felszólalásaiba: befolyásolta ma­gatartását, bontakozó világnéze­tét. A vidék alignalig vett tudo­mást az új irodalmi jelenségekről; Adyt inkább csúfolkodó, nyelv- öltögető, lekezelő írások mutat­ták be” másutt, mint tár­gyilagos elemzésekkel. Jó érzéssel számolhat be a ké­sei utód arról, hogy a kecskemé­ti újságírók nem kapcsolódtak a hecckampányba. Ma is meglepő távlatossággal szólt a Holnapról és vezéregyéniségéről Peterdi Andor az Alföldi Híradó 1908. szeptember 12-1 számában: Villámtüzes bizonyossággal lát­ta; hógy Adyval valami egészen új, más kezdődött: „Fáj a szí­vem. hogy ennek a névnek csak kis tért szentelhetek most, véle külön kell foglalkoznunk, az ő jelentőségét nem lehet egy-két tárcahasábon elintézni. Rá kell mutatni azokra a csudálatos szépségekre, amiket vitt aZ ő költészetébe. Olyan név ez. me­lyet minden magyar embernek ismerni kell... Adyval a halha­tatlanok kicsi száma szaporo­dott.” A szocialista Peterdit szép fi­noman eltessékelték Kecskemét­ről, alaposabb elemzést csak a valóságfeltáró Alföld 1914. má­jusi számában találunk. Szőri József az új értelmű hazafis ág zászlójának tekinti írásait, an­nak a hazafiságnak mely .,a ter­melő osztályok gazdasági szerve­zetében és értelmi nevelésében keresi a nemzet fönnmaradásá­nak és fejlődésének biztosité­káit.” A polgári radikalizmus képvi­selője: noha „úgyszólván minden költeménye szöveg ahhoz a for­radalmi ütemű dallamhoz, mely a jogtalan milliók győzelmét ho­zó hajnalt várja, idézi és türel­metlenül sürgeti.” Petőfi mellett a legnagyobb magyar hazafias költőnek tartja; mert úgyszólván minden létkér­déssel foglalkozik, mert sajátja­ként érzi a nemzet sebeit. Hozzáértően elemzi Ady vers- zenéjét. ;A szó fonetikai tartal­mát előtte senki se használta ki ilyen mértékben”. Ugyanebben a számban Sisa Miklós, a Galilei Kör későbbi elnöke A közeljövő irodalmi irányai című tanulmá­nyában, azt hangsúlyozza, hogy Ady társadalomformáló tényező. Azon töpreng, hogy ^...megis­métlődhetnék-e a nagy csoda?” Vagyis: ;,nemcsak a társadalom szülné az írókat, de az írók sok­kal inkább a maguk képére for­málnák eszméiket, terveiket, gon­dolataikat." A „csoda” szóban ott lapul a felelet is. Az első világháború vége felé tűnnek föl ismét verssorai, több­nyire a békét sürgető cikkek nyomósítására citált idézetként. Az ő szavai zárják a várva várt fegyvemyugvásrói tudósító köz­leményt és az ő verseit mondják forradalmi összejöveteleken. Ady-költemónnyel köszöntik az első szabad május elsejét és az ő kötetein „nőtt föl” Sinkó Ervin, hónapokig Kecskemét vá­rosparancsnoka. A Horthy-toorszak szűkagyú koriferusai hazafiatlanSággal, er­kölcstelenséggel vádolták. Az ak­koriban egyhén szólva konzerva­tív hazaffy-elnöke így ünnepelte, „védte” a születése ötvenedik évfordulójára rendezett esten. „Nem vádolom sem hazafi atlan- sággal, sem istentagadással, sem immoralitással, mert megszenve­dett érte... Nagy elfogultság, ha az lebeg szemünk előtt, hogy an­nak idején az 6 nevével tűzték ki a vörös zászlót. Nemcsak elő­készítője, hanem á befelé korha­dó világ ostorozója is volt. Élet» egy tanulságos negatívum.” Rosenauer Miklós egy év múl­tán már Ady barátait szólítja. Le­gyen Ady-kör, elnök, jegyző cí­mek nélkül. Szunyoghy Farka* 1928-ban egy debreceni kiadvány ürügyén áttekinti az Ady-kérdés történetét. (Kecskeméti Lapok« 1928. február 19.) Mándoki Erzsébet költő, újságé író újabb két évtized múltán « magyarság legnagyobb költője- ként méltatja Megállapítja: ki­váló szociológus is volt! Jelképnek is tekinthető, hogy a felszabadulás után már a Kecs­keméti Lapok első száma Ady Endre utcát javasol. Még Pesten dörögnek az ágyúk, amikor a tankerületi főigazgató sürgeti »1 igazibb Ady-kópet A nyilatkozat szomszédságában olvasható A proletár fiú verse. A lap fejlécén ez a dátum állt: 1945. január 4J Csaknem hetven esztendő teilt el azóta, hogy Peterdi Andor az Alföldi Híradóban leközölte A Hortobágy poétáját. ,;A Kunfaj-, ta, nagyszemű legény” régóta ai sírban, de élőbb, mint valaha.' Itt Kecskeméten is. ahová csak gőzösről tekintett he oiykor-oly? kor. Heltal Nándor ,

Next

/
Thumbnails
Contents