Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

1917. november 23. • PETŐFI NÉPE • 5 MŰVÉSZETI DÍJAK, VENDÉGSZEREPLÉSEK, TARTALMAS KLUBÉLET Űj törekvések a Kalocsai Népi Együttesben A PÁRTHATÁR OZAT SZELLEMÉBEN Művelődés egy halasi gyárban A tíz évvel ezelőtt alakult Kalocsai Népi Együttes novem­berben kapta meg a kulturális kormányzattól a „legutolsó” hivatalos elismerést: a csoportot második alkalommal tüntet­ték ki a „Kiváló Együttes” címmel. Ezt megelőzően augusz­tus 20-án kaptak ugyancsak rangos kitüntetést; egyenletes művészi tevékenységéért az együttes a „Szocialista kultú­ráért” érdeméremben részesült. A koraősszel Szekszárdon megrendezett dél-dunántúli néptáncfesztiválon elnyerték a zsűri fődíját, tavasszal pedig nagy sikerrel szerepeltek az olaszországi Udinében megrendezett nemzetközi találkozón. A jelek szerint tehát minden arról tanúskodik, hogy az együttes eredményekben gazdag eseményekkel ünnepelte fennállásának tizedik fordulóját. Eredeti forrásból Tóth Ferenc művészeti veze­tővel az együtes „felépítéséről” kezdtük el beszélgetésünket. — Közösségünk lényegében „kettő plusz egy” csoportból áll — magyarázta. — A felnőttek negyvenes létszámú csoportjában a KISZ-korosztályú fiatalok mel­lett tíz idősebb énekes-táncos tag dolgozik, élükön a 73 éves özvegy Hideg Ferencné Gólya Boris né­nivel, a népművészet mesterével. Némiképpen különálló társulat a hatvanas létszámú gyerekcsoport, amely részint önálló műsorra is képes (ők vendégszerepeitek pél­dául idén nyáron a Krím-félszi- geten), de sok esetben a felnőt­tekkel közösen lépnek fel. E két közösség alkotja lényegében az együttest, mert a harmadik, az előkészítő csoport óvodásai még csak készülnek arra, hogy teljes értékű, a színpadon is fellépő ta­gokká váljanak, A csoportokat Pécsiné Ács Saroltával közösen vezetjük. Sárika néni elsősorban a néprajzi kutató-, gyűjtőmunkát végzi el, az egyes számok beta­nítása viszont inkább az én fel­adatom, bár kettőnk szakterüle­te között nincsen éles határvonal. — A Kalocsai Népi Együttes sikerének titka többek között a táncosok színpompás ruházata. Honnan szerzik be a szép népvi­seleteket? — A raktárunkban tárolt ru­haneműk értéke ma már megha­ladja a másfél millió forintot. Ka­locsai népviseletből hat teljes vál­tozatunk van, de hat-nyolc pá­rost fel tudunk öltöztetni sárkö­zi, kunsági, palóc, vagy széki ru­hákba is... A szoknyák, nadrá­gok és .mellények többsége itt ké­szült a városban. András Lajosné Pilisi Julianna, a népművészet mestere varrja a lányokét, a fiú­két pedig Korsós Orbán paraszt­szabó. Besegítenek még a házi­ipari szövetkezet dolgozói, a tá­volabbi tájakról pedig barátaink támogatását kérjük. A palóc vi­seleteket például Dudás Juli se­gítségével Galgamácsán készítet­ték el a helybéli asszonyok, hi­szen célunk a ruházatok esetében Is azonos a táncfeldolgozásökkal; mindig követjük az eredeti szo­kásokat, népviseleteket. A Kalocsai Népi Együttes mű­sorát régebben cigányzenekar kí­sérte. Országszerte egyre jobban elterjedt viszont a magyar nép­dalok eredeti hangvétellel és ha­gyományos népi hangszereken való megszólaltatása. — A tánccsoport miként tudja hasznosítani a népzenei kutatá­sok és az eredetiségre törekvő ze­nekari gyakorlat új eredményeit? Űj „divatok” a néptánc művészetben A cigányzenekari kíséretet már jónéhány éve tanárokból szerve­zett hét tagú zenekar váltotta fel nálunk. A kor „divatjának” meg­felelően viszont a közelmúltban már mi is megszerveztünk egy kis létszámú, régies stílusban mu­zsikáló együttest, amelynek tag­jai doromb, tekerőlant, töröksíp, citera és más hangszerek megszó­laltatására képesek. Ezzel együtt azonban sok minden megváltozik a színpadon. A zenekar, amely eddig „láthatatlanul”, csupán hangszeres kíséretet adott a hát­térben, most „megjelenik”, és ak­tív közreműködője lesz a tánc­nak. Át kellett tehát szerkeszteni a mozgásokat, be kellett vonni a zenészeket a jelenetek kompozí­cióiba ... ' — Nem nyomja el egy hatvan tagú éneklő-táncoló csoport eze­két a nem túlságosan erős hangú népi hangszereket? — De Igen, s ez a másik gon­dunk. Valóban meg kell oldani a tömegjelenetek eredeti hang­szereken való kíséretének kérdé­sét. Űj törekvéseirtk sikerét bizo­nyítja a dél-dunántúli néptánc­fesztivál nagydija, Szekszárdon ugyanis a nagyjelenetek táncosait eredeti paraszt fúvóségyüttes kí­sérte. Meghívtuk Hartáról a hely­béli lakodalmas fúvós zenekart, s a réz hangszerek archaikus hangzása jó kíséretét adta a hat­van tagú gyermekcsoportnak, Belső önmegújítás Tíz év nem kis idő egy művé­szeti közösség életében: nemze­dékek váltják már egymást a gyermek és a felnőtt csoportok­• „Fonyóházban”. A Kalocsai Ncpi Együttes felnőtt csoportjának táncjelenete. • „Haj, szénája". Kalocsa környéki gyermekjátékot táncolnak gyermekcsoport tagjai. ban. Megjelennek az egykori tán­cosok utódai; olyan kisfiúk és kislányok, akiknek szülei is rö- vldebb-hosszabb Ideig rendszere­sen felléptek a színpadokon. — Elmondható, hogy az együt­tes belső életét már az önmeg­újítás jellemzi — magyarázta Tóth Ferenc. — Visszatérnek hozzánk azok a fiúk, akiket kato­nai szolgálatuk, vagy tanulmá­nyaik szólítottak el ideiglenesen tőlünk, s most már Igazi, érett és rutinos férfitáncosokként hasz­nosíthatjuk tudásukat. „Kívülről” nem is nagyon veszünk fel tago­kat, az együttesbe való bejutás talán már csak az óvodáskorúak számára lehetséges... Az a hely­zet ugyanis, hogy rangot jelent, ha valaki elmondhatja magáról a városban: a népi együttes tagja vagyok. Nem csupán azért, mert sokat utazunk külföldre, hanem azért, mert valódi tekintélyt sze­reztünk magunknak. Az utóbbi fél évben hozzájárult ehhez új, végleges „lakóhelyünk”. A műve­lődési központban kapott öltözők, próba- és klubtermek nemcsak a rendszeres munkára, gyakorlás­ra, hanem a sokrétű és tartalmas közösségi életre is lehetőséget adnak. Vetítések, élménybeszá­molók, meghívott szakemberek előadásai élénkítik a klubnapok összejöveteleinek programjait, — Milyen műsorral készülnek a következő évre? — A Kalocsa környéki népszo­kások mellett rendszeresen fog­lalkozunk hazánk más, távolabbi tájegységeinek folklórjával is. A táncok koreográfiáját csaknem minden esetben az adott vidékről meghívott jeles szakemberek ké­szítik el, így azok részleteiben is hűek az eredeti népszokásolthoz. Nem egy alkalommal népi tán­cosokat is vendégül látunk, hogy bemutassák az eredeti mozgáso­kat. Legutóbb az öcsényi és a de- csi asszonyok álltak be a 'ml lá­nyaink közé táncolni.., Jövőre mezőségi anyagot szeretnénk fel­dolgozni, s terveink közöt t szere­pel palóc táncok betanulása Is. Ugyanakkor egy nagyszabású ösz- szeállítást is készítünk ti z év lég­szebb kalocsai táncaiból; a fel­újítás reméljük méltó módon tük­rözi majd együttesünk egy évti­zedes fejlődését és jelenét... Pavlovi ts Miklós Barátságos, mode: :n, csupaab- lak előtér, kényelmes, tágas ebéd­lő. Kint gépek zaja, finom por a levegőben. Építik a belső utakat a Kiskunhalasi Kötöttárugyárban, amely nemcsak „Daniella” véd­jegyű, ízléses, divatos termékei­ről híres, hanem — megyei és városi viszonylatbam is — kiemel­kedő üzemi kulturális tevékeny­ségéről, az itt dolgozók jó közös­ségi szelleméről. Lunger Pállal, a gyár közmű­velődési előadóijá val „székhelyén” a hangulatos, jól felszerelt könyv­tárklubban találkozom. „Lelkes fiatal gárda’’, így jellemzi a gyá­riakat. A több mint e-zer munkást fog­lalkoztató halas ii gyár, dolgozói­nak nyolcvan Százaléka harminc év alatti, ebbőU. háromszáz szak­munkás. Nagy részük a halasi szakmunkásképző intézetben vég­zett, s ami küliönösen fontos: gya­korlati idejük* )t már a gyár tan­műhelyeiben, töltötték, ahol a legmodernebb gépeken sajátíthat­ták el a szakma fogósait. A Kiskunh alasi Kötöttárugyár vezetői külör lösen nagy gondot lordítanak a továbbtanuló dolgo­zók támogató sóra. Helyet, konzul­tációs lehetőséget, teremtenek számukra a kapun -belül. Betaní­tott munkásgárdájukból évente 120—150 személyt küldenek isko­lába. A Kiskunhalasi Kötöttárugyár közművelődési terve — az 1974-es párlhatáro?:at szellemében — részletesen foglalkozik az általá­nos és szakműveltség fejlesztésé­vel, a továbbképzések lehetősé­geivel, a szocialista brigádok ön- művelő tevékenységével, az ama­tőr művészeti mozgalommal és még sok egyéb, konkrét kulturá­lis feladattal. Szocia lista szerződést kötöttek több ku lturális intézménnyel, így a kiskunhalasi Fegyveres Erők Klubjával Is, ahol rendszeresen fellép a gyári fiatalokból alakult Daniella Folk Együttes. Működé­süket máris elismeréssel jutal­mazták a balatoniéitól országos textiles fesztiválon, s a nagyma­rosi Ifjúsági találkozón. Rendszeresen működik és szín­vonalas programokat nyújt a gyár fiataljainak a Daniella Ifjúsági Klub. Például ügyességi és szel-; tómi vetélkedőt rendeznek a nép­hadsereg határőrség és a gyár csapatai között. S zenés irodalmi műsorral összekötött névadó estet tartanak az Angela Davis KISZ- alapszervezet tagjai a folk együt­tes és az ifjúsági klub irodalmi színpadának közreműködésével. (A színpad három fiatal szavaló- ja nemrég bejutott az SZMT ál­tal hirdetett szavalóverseny me­gyei döntőjébe.) Sok érdeklődőt vonz a klubban havonként rendezett politikai fó­rum. Legutóbb Gárdos Miklós, a Magyarország című hetilap szer­kesztője volt a vendégük. No­vemberi előadójuk Firon András, az Esti Hírlap külpolitikai ro­vatvezetője. A vállalat kulturális alapjából az idén 40 bérletet vásároltak a kecskeméti Katona József Szín­ház előadásaira. A bérletet első­sorban azok a dolgozók kapják, akik kiemelkedő termelő teljesít­mény mellett társadalmi tevé­kenységet is végeznek. A dolgozó­kat saját busz hozza-viszi a kecs­keméti előadásokra. Az üzem országjáró brigádjai is használják a gyári autóbuszt. A természetjáró túrák mellett igyekeznek minél több ismeret­terjesztő — városnéző, múzeum- látogató, s helytörténettel, törté­nelmi múlttal ismerkedő —prog­ramot szervezni. A szakkörök, a különböző gyűjtő- és szakmai klubok, a szép eredményeket fel­mutató üzemi sportkörök tevé­kenysége szintén az itteni kultu­rális élet szerves részei. Mostanában számtalan fóru­mon foglalkoznak a munkásmű­velődéssel. Kutatják a jó példá­kat, a legmegfelelőbb módszere­ket. A halasi gyár azoknak a munkahelyeknek egyike, ahol érezhetően tesznek is valamit a művelődésért, a jó közösségi szel­lem megteremtéséért. P. E. Az első népművész-mester • Karcagon él és dolgozik a világszerte ismert fazekas népmüvéM, Kántor Sándor, aki 19S3-ban hazánkban elsőként kapta meg a Népművészet Mestere cimet. Az idős mester vejével — Kun Gazda Ferenccel — együtt készíti a tálakat, a Miska- kancsókat és más figurális alkotásokat, melyek iránt külföldön is nagy az érdeklődés. (MTI-fotó, Branstetter Sándor felvétele — KS.) GERENCSÉR MIKLÓS: AIIOXNA? ■ i n !■ Ady Endre élettörténete (24.) Néhány nappal később sür- gönyileg kért édesanyjától Ko­lozsvárra háromszáz koronát. A pénzrt megkapta, de mivel Er- mindszenten sem álltak anyagilag valami jól, az anya jelzálogköl­csönt vett fel a birtokra. Ady Lőrinc pedig, a hetvenen felüli öregember elindult a messzi Szi­lágyságból szekéren a Kolozs mel- gyei hegyek közé. A már meg­romlott közbiztonság ellenére ki­téve magát az útonállók támadá­sának, százötven kilométert sze- kerezett a kért gabonával. Koc­kázatos útjára elkísérte egy Pus­kás nevű falubeli parasztember és az orosz Sándor, aki hadifo­golyként dolgozott az Ady-gazda- ságban. Szerencsésen megérkez­tek. Miután biztosították a csúcsai személyzet kenyerét, Ady Endre Pestre készült. Fogyó türelemmel várta az utazást, de gyengesége, betegsége miatt késlekednie kel­lett. Maradásra kényszerítette a hírhedt spanyol járvány is, ez a veszedelmes influenza, amely ez­rével szedte áldozatát. Végre vo­natra szállhattak 1918. október 28-án, s három nappal az ősziró­zsás forradalom kitörése előtt ér­keztek meg a fővárosba. Október 31-én este vitte, meg a Veres Pálné utcai lakásra a drá­mai hírt Bölöni György: ismeret­len tettes lelőtte gróf Tisza Ist­vánt, volt magyar miniszterelnö­köt. Ady, aki politikai szereplése kezdetétől engesztelhetetlen ellen­sége volt Tiszának, most kétség- beesett. — Nem lett volna szabad! Nem ez a megoldás! — kiáltotta. De az olyannyira várt forrada­lom átmenetileg felvillanyozta. Próbált erőt venni lebírhatatlan testi — és egyre gyakrabban elő­forduló szellemi — erőtlenségén. Akármekkora fáradságba ke­rült, megjelent a köztársaság ki­kiáltását szentesítő aktuson az Országház kupolacsarnokában. Egy oszlop tövéhez állított széken üldögélt, nem akarta észrevétetnl magát. Hatvány Lajos mégis meglátta a Nemzeti Tanács esküt tevó tagjainak sorából. Hívta a dobogóra, de Ady bágyadtan je­lezte, hogy nem tud, nem akar, s beszélni is képtelen. Ekkoriban már beszédzavarai voltak. Annak ellenére, hogy or­vosnak és barátnak egyaránt ki­tűnő ember, a kä|zvetlen szom­szédságukban lakó Pfeiffer Ernő vigyázott rá, egyik szívroham a másik után érte. Dadogása onnan eredt, hogy féloldali hűdés káro­sította idegrendszerét. Emiatt szellemi kihagyások mutatkoztak. Mégis, csodálatos módon voltak teljesen ép órái, amikor visszatért gondolkodásának régi ereje, fölé­nye. Ilyenkor tökéletesen ura volt akaratának, szellemének, inkább látszott egészséges sziesztázónak, semmint halálos betegnek. November 16-án Ignotus Pál, a régi barát és harcostárs, a Nyugat szerkesztője kereste fel, s kérte, írjon verset a folyóirat számára. Annyi átmeneti öntudatzavar után, a legszánandóbb fizikai és lelki elesettség ellenére Ady Endre képes volt összeszedni ma-, gát, hogy akárha az utolsó léleg­zetvétele árán is. de teljesíti a jő barát kérését. És az akaraterő nem hagyta cserben. Az utolsó, a legutolsó, a sír szélén írott Ady- vers épp olyan tökéletes lett. mint a költő fénykorában szüle­tett alkotások. Ez a vers az Üd­vözlet a győzőknek. Baljóslatú, bús nép a magyar Forradalomban élt s ránk 'hozták Gyógyítónak a háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. A vers többek között azért klasszikus, mert mondanivalója, gondolati jellemzői, erkölcsi minő­sége tökéletes öss zhangot mutat Ady egész életművével. Utolsó szívdobbanásáig Ívű maradt a for­radalom-emberség -magyarság hár más szintéziséhez, amelynek ki­munkálásában az; ő publicisztikai és költői zsenije vezérszerepet játszott. Ez valójában mindvégig magá­nyos szellemi óriás a végső stró­fák megírása után maradt egye­dül igazán, szemben a felfogott elmúlással. Negyvenedik (szüle­tésnapján, 191.8. november 23-ára virradóra össizetépte azt az egyet­len könyvet, amely minden útjá­ra elkísérte, s amelybe ezt je­gyezte 1906-’oan: „Ady Endre vén diák kedves; bibliája.”! Reggel dúltan, félig eszmélet­lenül találták szobájában. Ágya körül hevertek a tépett biblia lapjai. Belső borítóján lelték meg utolsó kézeírását: „Eli, Eli, La­ma Sabaktani”. Héber szavak ezek, Krisztustól valók, ö mond­ta, mielőtt kiszenvedett a ke­resztfán : „Én istenem, én iste­nem, miért hagytál el engem.” A rettenetes hajnal után nehe­zen sz.edte össze magát, de aztán megint türelmesen, józan eszmé­lettel viselkedett. Ha kellett, a régi pedantériával szedte össze magát. így történt akkor is, ami­kor Jászi Oszkár javaslatára hi­vatalos küldöttség kereste fel, el- hoízva a Nemzeti Tanács díszes okmányra fogalmazott írásos üd­vözletét. Hatvány Lajos, Hock János, Nagy György, Wildner Ödön, Mellemé Miskolczi Eugé­nia — valamennyien a Nemzeti Tanács tagjai — keresték fel. Ady a biztonság kedvéért papírra diktálta köszöntő sorait de még így sem tudott a szöveg végére jutni. Ennyit szándékozott mon­dani: „Betegen és meghatottan, há­lásan szorongatom a felém nyúj­tott kezet, dadogva, mert életem­ben sokat kiabáltam — dadogva is mondom, milyen jól esik ne­kem ez a mindennél nagyobb kitüntetés. Ügy érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradal­mam.” így is hitte. Annál szörnyűbb volt elszenvednie, hogy nem ve­het részt a nagy munkában. Nem akart, nem tudott beletörődni a tehetetlenségbe. November végén mindenképpen ott kívánt lenni a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén. Öccsébe kapaszkodott, úgy vánszorgott el a Veres Pálné utcából a Baross utca elején le­vő Fővárosi Könyvtárba, öt jelöl­ték és egyhangúlag meg is vá­lasztották elnöknek, s melléje al­elnökinek Móricz Zsigmondot. Ady szeretett volna az alkalom­hoz illő szép beszédet mondani. Kétszer is megpróbált szólni, de erejéből alig néhány szóra futot­ta. Egy ideig még ott maradt, fájdalmas belső tusakodással a kényszerű hallgatás miatt, majd letör ten oda súgta öccsének: — Nagyon fáradt vagyok.. . szeretnék lefeküdni... Kocsit nem kaptak, sűrűn meg-megállva támolygott haza. Másnap vitték meg neki a lesúj­tó hírt: Kaffka Margit kisfiával együtt a spanyol influenza áldo­zata lett. Keserű sírásra fakadt, és az érzelmi roham csillapultá­val halkan kijelentette: — Most már én következem!... 23. A NEMZET HALOTTJA Ami emberileg lehetséges volt, mindent megtettek érte. Magához kérte a Nyugat Részvénytársaság jelképes igazgatóját, a mecénás Kornfeld Móric bárót, s közölte vele, húszezer korona kölcsönre lenne szüksége, hogy anyagi gond nélkül gyógyíthassa magát. Azon­nal megkapta a hatalmas össze, get, méghozzá úgy, hogy meg sem terhelték vele a hagyatékát. Nyomban állandó ápolónőt fo­gadtak melléje. Botár Imréné megérdemli, hogy följegyezzük a nevét, mert ez a nagyszerű asz- szony a legnemesebb kötelesség­tudattal állt helyt a beteg költő mellett. Hozzáértő és fáradtsá­got nem ismerő munkájának kö­szönhetően átmeneti javulásnak örvendezhettek a barátok és a család. Kedve és igénye lett Adynak újra közeli ismerősökét fogadni. Ezekben a napokban látogatták meg a kormány tagjai, Jász! Oszkár, Garami Ernő, Kunfi Zsigmond, Szende Pál. A költő érdeklődött a politikai élet min­den részlete iránt. Aggódott is értük. Egy alkalommal, miután magas hivatalt viselő látogatói távoztak, szomorúan jegyezte meg: „A hónuk alatt hordják a fejüket” — a lehetséges megtor­lásokra célzott ezzel. (Folytatása következik.) _J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents