Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

1977. november 23. 0 PETŐFI NÉPE • 3 TESTVÉRLAPUNK ÍRJA Kláva Danyilenko elvtársnő útja A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom vi­lágraszóló győzelme “— után még sok megpró­báltatás várt Szovjet Oroszországra és a többi köztársaságra is. A társadalomformáló vívmányokat meg kellett szilárdíta­ni, a kezdeményezéseket polgárháborúban kellett megvédeni az ellenforradalmároktól, Ennek a harcnak jelentős csatái zaj­lottak testvérmegyénkben, a Krím-félszigeten. Az események egyik fontos szereplőjével ismertet meg A. Miscsenko, az Ukrán Kommunista Párt krími területi bizottsága pártarchi- vumának a munkatársa, aki K. K. Danyilenkóról és izgal­mas küldetéséről írt cikket a Szimferopolban megjelenő Krímszkaja Pravda számára. Bevezetőjében egy szovjet filmre, a Fényes tűzön át című alkotásra emlékeztet a szerző. Mint megjegyzi, ebben feltű­nik a felderítőnő alakja, aki keresztülvágja magát a Vrangel által elfoglalt Krímen, és kapcsolatot teremt a bolsevikok földalatti mozgalmával. A színésznő, Tatjana Doronyina egy­szerű orosz asszonyt formált meg, aki a forradalom ügyének szentelte egész lényét. Ez a mozzanat valóban szerepel a polgárháború történetében, bár némileg másképp alakultak a dolgok, mint a filmen... A krími kommunisták hosz- szú időn át — 1919 végé­től egészen 1920 közepéig — ne­héz körülmények 'között és a központjuktól teljesen elszigetel­ve harcoltak a fehérgárdisták el­len. Sokan igyekeztek átjutni a határvonalon Szovjet Oroszor­szágba a Krím középső részéből is, de a kémelhárítás kezébe ke­rültek. A vállalkozás végül is egy ügyes lánynak, Kláva Danyilen- kónak sikerült 1920 nyarán. (Az igazi neve Andonyeva volt. A Danyilenko mozgalmi álnév.) Ki volt ő, akit a polgárháború hősei között emlegetnek? Kláva egy néptanító sokgyer­mekes családjában született. Ki­tüntetéssel végezte a gimnázi­umot, majd tanítani kezdett a zemsztvo-iskolában. Tizenkilenc éves korában Pétervárra utazott, hogy az egyetemen folytassa ta­nulmányait. Itt találta 1917-ben a februári forradalom. A forra­dalmi diáksággal együtt részt •vett a tüntetésekben. Nyáron hazautazott a szüleihez vakációra Alekszandrovszkba, a mai Zaporozsjeba, és politikai munkát végzett a munkások kö­zött. Amikor 1917. novemberében Alekszandrovszkban is forradal­mi felkelés robbant ki, Kláva he­lye a barikádokon volt. Miközben golyók süvítettek felette, sebesül­teket kötözött, kimentette őket a tűzből. Februárban Klávát fölvették a bolsevik pártba, és belépett a Vörös Hadsereg soraiba. Ápolónő- Vér lett. A tanulás gondolata sohasem hagyta nyugodni. Szimferopolba utazott, ahol fölvették a Tavrijai Egyetemre. De nem tartott soká­ig a tanulás. Nyugtalanító idők jártak. 1919 tavaszán Kláva hazatért Alek­szandrovszkba, hogy pártmunkát végezzen. Részt vett az úgyneve­zett grigorjevi zendülés elfojtásá­ban is. TT" özeledett Gyenyikin ellen- forradalmi frontja. A vá­rosban fölkészültek a „föld alat­ti” tevékenységre. Kláva megbí­zatása az illegális Vöröskereszt soraiba szólt. Segítettek a fron­ton harcolók családjain, megmen­tették őket az éhségtől, ébren tartották a Vörös Hadsereg győ­zelmében vetett hitet. Az illegalitásban működő bi­zottság megbízatását teljesítve, Klavgyija hol a város egyik, hol a másik pontján tűnt fel. Kö­vette a csapatok mozgását. Az átvonuló tiszteknek eszükbe sem jutott, hogy ez a karcsú, elegáns, álmodozó szemű és rövid fekete fátylat viselő kislány azonos az­zal, akit a kémelhárításuk keres. A tapasztalatok megedzették a jellemét, fölkészítették a még ne­hezebb munkára. 1920 áprilisá­ban megbízták Klávát, hogy ke­rüljön Vrangel seregének a há­tába. J. P. Gaven, a krími területi pártbizottság titkára, aki akkor Melitopolban tartózkodott, a leg­apróbb részletekig elemezte vele, hogy miként juthat át a front­vonalon. Nagyon izgult a sike­rért. Kláva nyugtatta meg, mond­ván, hogy ismeri egy kissé a Krí­met, tanult az egyetemén; az ed­digiek során már nem egyszer keresztülvergődött a frontvona­lon, száz kilométereket gyalogolt. Klávát ellátták útlevéllel és pa­raszti ruhával. A kabátra, a gom­bok helyére varrták fel azokat a szövettel bevont briliánsokat, amelyeket át kellett adnia a krí­mi társaiknak. Ezerkilencszázhúsz egyik má­jusi éjjelén a halászok kitették Klávát a Krím partjára, a ho­mokkal borított földnyelvre. Reg­gelre elérte a Bakkal nevű fa­lut. Azt a látszatot keltve, hogy a parasztoktól terményt szerez be, végighaladt a félsziget sztyep- pés részén. Jevpatorijában nagy kockázattal sikerült kapcsolatba lépnie az illegális pártbizottság városi titkárával, akitől megtud­ta, hogy a pártbizottság az erdő­be települt át, és nincs semmi közvetlen kapcsolatuk, akárcsak a szimferopoli szervezettel sem. El kell jutnia Szevasztopolba. Ugyanott verte fel parancsnoki szállását Vrangel. Különleges en­gedélyre volt szükség. Kockáztat­ni kellett, teherkocsin utazni, amely tömve volt spekulánsok­kal. A szevasztopoli elvtársak meg­adták a szimferopoli titkos hely címét, ahol találkozott Szofja Szerovával, a szevasztopoli ille­gális városi pártbizottság elhunyt titkárának az özvegyével. Sz. Szerovával és néhány hely­beli kísérővel, az egyik nyári es­te Kláva elindult az erdőbe. Többször csak csodával határos módon sikerült elkerülni a talál­kozást a portyázó kozákkal. Az egyik alkalommal, az erdő szélén lovas osztag tűnt fel ........Nagyon v eszélyes helyzet volt. Úgy lát­szott, semmi kétség sem férhet hozzá, hogy felfedeznek bennün­ket” — emlékezett vissza később az esetre Klavgyija Konsztantyi- novna. Végre megérkeztek az övéik­hez. A/fiután ismertette az Orosz­-*-VA országi Kommunista (bol­sevik) Párt IX. kongresszusának határozatait, valamint a Szovjet Rozzant járművek az országúton A motorizáció gyors fejlődésé­vel — sajnos —, sem az alkatrész, utánpótlás, sem a javítóipar nem tud lépést tartani. Ez a tény, no meg az emberi felelőtlenség idéz elő olyan eseteket amelyeket nap mint nap tapasztalunk az ország­utakon. A kiskőrösi rendőrkapi­tányság közlekedési önkéntes rendőri csoport parancsnoka, Lé- vay János, aki társaival időkö­zönként műszaki szempontból el­lenőrzi a forgalomban részt vevő gépjárműveket, a következőket mondotta: — A gépjárművek ellenőrzésé­nek szükségességét nem kell túl­ságosan indokolni, hiszen az az általános tapasztalat, hogy az át­vizsgált közlekedési eszközök 50— 60 százalékánál található kisebb- nagyobb műszaki hiányosság. Ezek elsősorban forgalombizton­sági szempontból jelentenek gon­dokat, ugyanis veszély észlelése esetén a rossz fékhatás megnöve­li a fékutat, a kopott kormánymű sem teszi lehetővé a biztonságos manőverezést, és sorolhatnám to­vább. Az önkéntes rendőrökkel tar­tottam, akik az Izsák—Kiskőrös— Kalocsa, illetve az Akasztó—Solt- vadkent közötti úton vizsgálták felül a gépjárműveket. Bélák Ist- i'án, a KPM Autófelügyelet mű­szaki vizsgabiztosa, Kelemen Já­nos pedig a Volán 9. sz. Vállalat művezetője mesterei a gépjár­műveknek, ítéletükben meg le­het bízni. A két útszakaszon 21 gépjár­művét vettek vizsgálat alá a szak. értők, s 11 jármű, tehát több mint 50 százalék, nem felelt meg a műszaki követelményeknek. A ZA—71—71 forgalmi rend­számú személygépkocsi tulajdo­nosa Papp Lajos, az ellenőrzés ideje alatt egyetlen szót sem szólt, a tényeket nem kellett ma­gyarázni. A Polski Fiaton ugyan­is bőven volt hiba. Az ablaktör­lő, az első, hátsó lökésgátló hiány­zott, a lámpatestek kötöződróttal voltak felerősítve, a bal első gumi simára volt kopva, nem működött az üzemi és a kézifék. Az apróbb hibákat már fel sem soroljuk. A Polski forgalmi rend­számát és a forgalmi engedélyét a helyszínen bevonták, s csak akkor kaphatja meg a tulajdonos, 0 Űj rendszámú, de rossz mű­szaki állapotú Polski Fiat. 0 Ezt az oldalkocsis motorkerék­párt ismét le kell vizsgáztatni. ha gépkocsiját ismét levizsgáz­tatja. Egy aránylag új Volvo közele­dett az ellenőrzés helye felé. Megállították. Bárki fogadni mert volna, hogy ezen nem találnak a műszaki ellenőrök hibát. Pedig találtak: kormányösszekötőrúd gömbfejei, valamint a segédkar perselyezése erősen kopott volt. Ugyanakkor a gépjármű forgalmi engedélye lejárt. Így Hirsch Jó­zsef, Soltvadkert, Lenin utca 29. szám alatti lakos gépkocsijáról is bevonták a hatósági jelzéseket. , Hasonló sorsra jutott Szávai József, Tabdi, Kossuth utca 58. szám alatti lakos oldalkocsis mo­torkerékpárja. Ezen a járművön 0 A Volvóról is lekerült a rend­szám. a motorkerékpár és az oldalkocsi csapágyai kopottak voltak, a gu­mikat simára koptatta a sok ezer kilométer, a lengéscsillapítók ha­tástalanok voltak, s törött volt a hátsólámpa. Persze nem minden gépjármű­ről vetették le a rendszámtáblát. Legtöbben a helyszínen kifizetett bírsággal „úsztak meg” a rend­ellenességet. Kétszáz forintot fi­zetett Boda Imre, Pirtó, Új utca 25. szám alatti lakos, mert sze­mélyautója világításának bekötése szakszerűtlen volt, s az ablak­törlő nem működött. Réthy Mik­lós, Akasztó, Vörös Hadsereg útja 3. szám alatti lakos ugyancsak ennyit fizetett, mert Skoda sze­mélygépkocsijának féklámpája nem égett, a világítás bekötése nem volt megfelelő. Stumbl Já­nos. Dunatetétlen, Arany János utca 4. szám alatti lakos Moszk­vicsának tolatólámpája nem vi­lágított, le volt kopva az első gumiköpeny, s a kormány holt­játéka a megengedettnél nagyobb volt. A felsorolást még lehetne foly­tatni azokkal, akiket figyelmez­tettek a műszaki hiányosságok pótlására, kijavítására, s azokkal akik mindent megígértek, hogy máskor üzembiztos járművel in­dulnak útnak. Ezt szükségtelen­nek tartjuk, arra azonban felhív­juk a figyelmet, hogy a rossz műszaki állapot, a hibás gép­kocsi súlyos baleseti veszélyt je­lent. S nem fenyegetés, csupán ajánlás: az országutakon nap mint nap ott vannak a műszaki ellenőrök. Gémes Gábor Oroszországban kialakult helyze­tet Sz. J. Babahannal, a területi illegális kommunista párt titká­rával és a pártbizottság tagjai­val, átadta a briliánsokat, és ér­tesüléseket kapott a krími föld­alatti mozgalom állapotáról. Ez­után Kláva elindult visszafelé, a nem kevésbé veszélyes útra, gon­dosan elrejtve a megbízólevelét. (Ezt az okmányt a krími tájmú­zeum őrzi.) Alusta ... Szimferopol... Min­den egyes forduló veszélyeket rej­tett. Végül újra Jevpatorija. Itt ellátták a lengyel konzulátus biz­tonságot nyújtó irataival. De hiá­ba; a szovjet területre csak a ten­geren át lehetett eljutni. A Fekete-tengeren töltött né­hány nap után (az út végére már nem maradt se élelem, se víz), a halászcsónak kikötött az odesszai partnál. Semmit sem pihenve, Klavgyija egyenesen J. P. Gaven- hez sietett a beszámolóval. Tel­jesítette tehát a rendkívül nehéz és veszélyes feladatot. A kapcso­lat létrejött a központ és a krí­mi illegális mozgalom között. "P zerkilencszázhúsz július 21- én, az OK(b)P Központi Bizottsága szervezési bizottságá­nak a tagjai jelentést hallgattak meg a krími pártszervezetek helyzetéről és tevékenységéről. Az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága segítsé­get: embereket és fegyvereket küldött a félszigetre. Augusztus­ban külön csoport érkezett A. V. Mokrouszov vezetésével a Krím­be, a partizánharc irányítására. Szeptember 21-én megnyitották a déli frontot M, V. Frunzeval az élen. Október végén pedig teljes győzelemmel fejeződött be a Vö­rös Hadsereg támadása. Lenin nagyra értékelte ezt, a Vörös Hadsereg történetében az egyik „legragyogóbb fejezetnek” nevez­te. Vrangel seregének a szétveré­se után K. K. Danyilenkót párt- munkával bízták meg Szevaszto­polba n 1920 decemberétől 1921 márciusáig, majd Jaltában a kö­vetkező év novemberétől fél esz­tendőn át. Ezt követően párt- és tanácsi munkát végzett Moszkvá­ban. Amikor megromlott az egészsége, visszatért Jaltába. Végül, 1939. január 20-án szűnt meg dobogni a szíve „a szerény, energikus, határozott és rendít­hetetlen bolseviknak”. Ezekkel a szavakkal vettek tőle búcsút a jaltai kommunisták. Fordította: Halász Ferenc KENDŐZETLENÜL: Hirdetőre szükség van Váratlanul érkezett és megle­petést okozott a napokban a Kis­kunhalasi Városi Tanácson az az ajánlott küldemény, amelynek feladója a Magyar Hirdető. A levélben a cég országos hálózati osztálya értesíti a hivatal veze­tőit, hogy kiskunhalasi kirendelt­ségét — annak, úgymond, gazda­ságtalan fenntartása, működése miatt — október 26-án megszün­tette. Egyben javasolja: esetleges hirdetési igényeikkel a halasiak forduljanak bizalommal a kecs­keméti vagy a szegedi irodához. Az intézkedés közgazdasági szempontból talán érthető, eset­leg még dicsérendő is, hisz egy ráfizetéses részleget leghelyesebb minél előbb felszámolni. Csak­hogy. A Magyar Hirdető nélkü­lözhetetlen és másra át nem ru­házható lakossági, közületi szol­gáltatást végez. Plakátokat, kü­lönféle fali hirdetményeket ter­jeszt és ragaszt, sajtóhirdetéseket vesz fel és továbbít a megyei és az összes országos laphoz. Ké­szíttet, illetve közvetít ezen kí­vül reklámot a rádiónak és a te­levíziónak, valamint propaganda- filmeket, kártyanaptárakat, s kü­lönféle ajándéktárgyakat, meg­rendelésre, bárkinek. És akkor még nem is teljes a lista. Fölösleges szakembernek len­ni ahhoz, hogy megállapítsuk: ezek a szolgáltatások közszükség­letet elégítenek ki, s mint ilye­nek, nem hiányozhatnak egyetlen nagyobb lélekszámú településről sem. Különösen nem a biztató urbanizációs távlatok elé néző, s az átlagosnál dinamikusabban fejlődő Kiskunhalasról. Mint ahogy nem lehet megoldás a 60 —70 kilométer távolságra történő állandó levelezgetés, telefonálás, avagy utazgatás sem. Így látják a városi pártbizottságon, és a tanácsnál is. Nem tudnak egyet­érteni a döntéssel, tehát: annak sürgős felülvizsgálatát kérik. Ami bennünket illet, a hala­siak véleményét osztjuk. És min­den körültekintést, együttműkö­dési szándékot, üzleti érzéket nélkülöző eljárásnak tartjuk; ha egy vállalat — pillanatnyi érde­keinek megfelelően — máról hol­napra ilyesfajta kész tények elé állít több mint 30 ezer embert. Kutasi Ferenc BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Űj víztároló épül Vietnamban 0 Gyorsított ütemben épül a Nip folyó vizét hasznosító Yen Lant víztároló. A 230 millió köbméter űrtartalmú tároló 20 ezer hektárnyi* terület öntözését teszi lehetővé. (Fotó — VNA — MTI — KS.) A szovjet földműves A kedvezőtlen időjárási viszo­nyok ellenére a Szovjetunió 1977- ben a legfontosabb mezőgazdasá­gi kultúrákból, elsősorban gabo­nából és gyapotból eléggé jó ter­mést takarít be. ' * Az egyik szibériai kolhoz nö­vénytermesztője egyszer megje­gyezte, hogy a Szovjetunió éghaj­lati viszonyai között a földműve­lés olyan sakkpartira emlékeztet, ahol a természet játszik a fehér figurákkal, azaz ö léphet először. A végeredmény attól függ, hogy a földműves ellenlépése mennyi­re hatásos. Nos, az „1977. évi parti” a kö­vetkezőképpen alakult: — Ukrajna: a nyár derekán zá­poresők, a földek erősen elgyo­mosodtak. a gabona megdőlt, a betakarítási feltételek megrom­lottak. — Volga-vidék: a vegetációs időszakban kevés csapadék. — Szibéria és Kazahsztán: ke­vés csapadék az egész év folya­mán, a betakarítási időszakban viszont esők, korai havazások... Gyakorlatilag tehát az ország valamennyi nagy éléstárában — Észak-Kaukázus és Oroszország európai részének feketeföldű öve­zete kivételével — az időjárási viszonyok kedvezőtlenül alakul­tak, ami, sajnos, a Szovjetunió­ban gyakran megtörténik. A föld és az éghajlat együttes lehetősé­geinek elemzésénél a tudósok gyakran használják a ;,bioklima­tikus potenciál” fogalmat. Ez a potenciál a Szovjetunió mezőgaz­dasági övezetében nem magas: mindössze fele az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Európa biokli­matikus potenciáljának. Elég megemlíteni, hogy a Szovjetunió a kenyérgabona kétharmad ré­szét az úgynevezett kockázatos övezetben termeli, amíg az Egye­sült Államokban például a szán­tóterületnek csak egy százaléka fekszik ebben a zónában. A tavalyi, 1976-os év — szov­jet mértékkel mérve — kedvező volt. Az ország eddigi történetében a legnagyobb gabonatermést ta­karították be — 224 millió ton­nát Az idei év azonban újra megmutatta, hogy a természeti viszonyok alakulása kiszámítha­tatlan. A hasonlattal élve, a megnyi­tás nehéz helyzetbe hozta a szov­A modern Varsó jet földművest. Milyen ellenlé­péssel válaszolt a megnyitásra? A Szovjetunió minden évben növeli a vízgazdálkodási létesít­mények építésének beruházási összegeit, így az idén is növe­kedtek a mesterségesen öntözött vetésterületek, ami csökkenteti» a csapadék hiányát, különösen • Volga-vidéken, ahol a legértéke­sebb búzafajtákat termesztik. A műtrágyák gyártásában a Szov­jetunió az utóbbi években a* első helyre került a világon. Ugyanezt el lehet mondani a gép­parkról is: a traktorok kibocsá­tása januártól szeptemberig, az­az a mezőgazdasági munka legin­tenzívebb időszakában meghalad^ ta a tervben előirányzott meny-- ‘ nyiséget, s ez megkönnyítette a nehéz körülmények között vég­zett betakarítási munkákat. A mezőgazdasági termelés beír terjesítésének fokozására az ál­lam hatalmas összeget fordított. Az állam a mezőgazdasági szek­tort úgy tekinti, mint országos méretű gazdasági egységet. Amíg a kolhozok és állami gazdaságok erőfeszítéseikkel külön-külön nemi mindig tudták semlegesíteni az időjárás szeszélyeit, a Szovjetunió mezőgazdaságának, mint egész­nek, ez sikerült. V Az eredmények végleges ösz- szegezése még nem történt meg. Bár a Szovjetunió északi terüle­tein már tél van, a déli részeken még folyik a rizs, a cirok, a ku­korica betakarítása. A különböző területekről beérkezett jelentések alapján az előzetes összegezést már el lehet végezni: a Szovjet­unió 1977-ben a legfontosabb mezőgazdasági kultúrákból, min­denekelőtt gabonából és gyapot­ból elég jó termést takarít be. Már most el lehet mondani, hogy az 1975-ös pusztító aszály következményeit felszámolták. A szarvasmarha-állományt, amely az elmúlt évben a takarmány­hiány miatt lecsóikként, sikerüli helyreállítani, s az állomány to­vább növekszik. A kedvezőtlen időjárási viszo­nyok ellenére betakarított jó ter­més azt bizonyítja, hogy a tize­dik ötéves tervben (1976—1980) előirányzott magas növekedési ütemnek reális biztosítéka van. Lev Voszkreszenszkij (APN — KS.) 0 A lengyel főváros egyik új nevezetessége a Lazienkowska felüljáró és a Visztula körút. (Fotó: CAF — MTI — KS.) Kapcsolat a Krímmel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents