Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

Síi 1977. november 22. ® PETŐFI NÉPE • 9 Sokan Ismerik Kecskemét két ér­dekes és értékes szakmai gyűjtemé­nyét: a régi orvosi, valamint a gyógy­szerészeti eszközök tárét. A rokon gyűjteményekből néhány hete a me­gyeszékhely technika házában rendez­tek kiállítást, amelyet Ismét sokan megtekintettek; a vendégkönyv be­jegyzései szerint megcsodáltak. Azt viszont kevesebben tudják, hogy eze­ket antik szakkönyvtárak egészítik ki. A régi egészségügyi könyvek soka­ságának egy része nemcsak szakma- történetlleg érdemel figyelmet, hanem az egykori magyar és európai könyv­kiadást is reprezentálja. A muzeális orvosi könyvritka­ságokról dr. Réthy Aladár nyu­galmazott főorvossal beszélget­tünk a gyűjtemény ideiglenes he­lyén, a széchenyivárosi orvos-nő­vérszállás kis földszinti szobájá­ban. Megkapó és tiszteletre méltó: az idős ember amilyen lelkes gyűjtő, olyan fáradhatatlan be­szélgető partner is. Elmondja, hogy zömmel kecs­keméti, kiskunfélegyházi, kalo­csai, kiskunhalasi, továbbá szarva­si és budapesti patrónusoktól, nagyrészt orvosoktól került a gyűjteménybe a sok könyvritka­ság. Legutóbb, nem kis meglepe­tésére, a miskolci egyetemvá­rosból dr. Czekkel János docens küldött igen értékes régi könyv­kollekciót. A már együtt levő mintegy 270 kötet orvosi könyv az elmúlt két évszázad szellemi terméke. A „könyvmatuzsálemek” közül el­sőként egy állatorvosi szakköny­vet mutat, amelyet az 1700-as években használtak. Csaknem 200 éve nyomatták, Frankfurt am Mainben, az emberi test betegsé­geinek leírását. Egy 1770-ből szár­mazó könyv korabeli orvosi elő­adásokat tartalmaz. „A szép nem állapotjárói” szóló nőgyógyászati könyvet 1825-ben nyomtatták, Pesten. A gyűjteménybe került sok egyéb között a század elején • Katona Zsigmond két unokája a nagyapa öreg könyveit mutatja. (Tóth Sándor felvétele.) V napvilágot látott első magyar bá­bakönyv 1911. évi második kiadá­sa is. A könyvtár tovább gyarapszik. Űjabban a kecskeméti megyei kórház orvosi könyvtára ajánlot­ta fel hogy átadja „divatjamúlt” szakkönyveit. Kétszer ennyi, több mint 500 könyv sorakozik a megyei gyógy­szerésztörténeti gyűjtemény Batthyány utcai — ugyancsak át­meneti — helyiségében. Gondozó­ja, Lóránt Nándor nyugdíjas gyógyszerész sorra szedi le a pol­cokról a legritkább könyveket. Néhányat ezek közül is felje­gyeztünk. A Nemzetközi Gyógy- szerészettörténeti Társaság aján­dékpéldánya az az Antidotárium- utánnyomás (betegségek ellensze­reinek gyűjteménye), amelyet 1471-ben — ősnyomtatvány _ — Kölnben adtak ki. Az elmúlt négy évszázad bécsi, pozsonyi, bam- bergi, kőnigsbergi, pesti és budai kiadású gyógyszerészeti, termé­szettudományi, vegyészeti köny­vei sorakoznak itt. Az első magyar nyelven is megjelent gyógyszerkönyv érde­kessége, hogy 1871-ben miár a decimális — tízes — számrend­szert alkalmazta, noha azt tör­vényesen csak három évvel ké­sőbb tették kötelezővé. Helyi vo­natkozású az első nyilvános kecs­keméti gyógyszertár tulajdonosá­tól, Baumgartner Ferenctől szár­mazó, 1762-es kiadású — latin nyelvű — kémiakönyv. Ez ké­sőbb a város országos hírű gyógy­szerészéhez, Katona Zsigmondhoz került. Az ő egykori könyvtárá­ból —- közvetetten — több más szakkönyv visszajutott a gyűjte­ménybe. A híres patikus szakmai tárgyú könyveit Kecskeméten élő unokái, Katona Margit és Katona Piroska régen átadták a fővárosi gyűjteményeknek, s onnan került vissza néhány a megyei gyűjte­ménybe. A két könyvtár egyébként használatban van; jó forrása a szakdolgozatok, pályamunkák szerzőinek, a szakmai ismeretter­jesztőiknek, az egyetemi, főiskolai kutatóknak is. Felkeresték békés­csabai, szekszárdi, legutóbb pe­dig nyíregyházi búvárkodók is. Nyíregyházán például a MEZŐ­GÉP Vállalat egyik szocialista brigádja szellemi vetélkedőn vett részt. S talán első hallásra hihe­tetlennek tűnik, a brigádküldöt­tek Kecskemétre jöttek. Tudtak a gyűjteményről, s könyveket köl­csönöztek. Aztán köszönő levél­ben közölték, hogy azok segítsé­gével győztek a szellemi tornán. Azt is megtudtuk, hogy a bu­dapesti Semmelweis-múzeum terve szerint a „hírős városban” alakítják ki a két szakmatörténet egyik vidéki — alföldi — bázis- intézményét. Könyvtárait össze­sen ezer kötetesnél is nagyobbra tervezik. Rapi Miklós Oplonti kincsei Pontosan 1888 éve nyoma ve­szett egy gazdag városkának. Oplonti volt a neve. Az időszá­mításunk utáni 79. év augusztus 24. napján eltűnt a Vezúv láva- és hamurétegei alatt. A szom­szédos helységekben, a világhírű Pompejiben és Herculaneumban immár 200 éve végeznek ásatá­sokat, Oplontiban azonban csu­pán tíz éve merült először a földbe a régészek ásója. Az el­múlt évtizedben olyan kincsek kerültek napvilágra, amelyek gazdagság és szépség tekinteté­ben a pompeji leletet is túlszár­nyalják. Régóta tudják már, hogy Op­lonti létezett. Késő római kori katonai■ térképek középkori má­solatain nagyobbnak tüntették fel a várost, mint például Pompe- 3it. Alfonso de Franciscis pro­fesszor, az ásatások vezetője meg­találta Oplonti nevét ezen a tér­képen és keresni is kezdte a mai Torre Annunziata városban, nem messze Nápolytól. Kiderült, hogy Oplonti pontosan a modern vá­ros sűrűn beépült központja alatt nyugszik — nem könnyű kiindu­ló helyzet egy régész számára. Egész Itáliában nem ástak ki még olyan nagy és gyönyörű luxusvillát, mint itt. Eddig több ezer négyzetméterét tárta fel a régészcsoport. Az 56 méter hosz- szú, 30 méter széles római villa (külső falai eredetileg négy mé­ter magasak voltak) hat méter vastagságú láva- és hamuréteg alatt fekszik. A klasszikus stí­lusú épület központjában 10~X.15 méter méretű atrium van, ket­tős oszlopsorral az egyik végén. Csaknem valamennyi belső fa­lat freskók, festmények borítot­tak, Oszlopokat, ajtókat, vázá­kat, virágfüzéreket, pávákat áb­rázolnak tér-perspektívában. * Meglepetésre halottakat nem találtak Oplontiban. Ennek az a valószínű oka, hogy Oplonti egé­szen közel fekszik a tengerhez, és az ott élt gazdag családoknak sok hajójuk, csónakjuk volt. Röviddel a Vezúv kitörése után urak és rabszolgák a tengerre szálltak — és megmenekültek. Pompejiben és Herculaneum- ban viszont számos tetemet ta­láltak. Egyszerű emberekét, akik védőén átkarolva egész , vagyo­nukat — olcsó ékszereket vagy pénzeszacskót — megfulladtak az izzó lávában és hamuban. Claudius császárról tudják, hogy valahol Nápolytól délre nyári villája volt. Talán éppen az a pompás épület, amelynek maradványait már feltárták. Sajnos, a további ásatás nagy nehézségbe ütközik, mert Torre Annunziata főutcája éppen fer­dén átszeli a villát. Jelenleg nincs kilátás a főutca áthelyezé­sére. A legfőbb akadálya ennek az egykori tésztagyár, amelyet éppen a legértékesebb régészeti leletek fölé építettek. Torre An­nunziata valaha a világ „ma­karóni-fővárosa’’ volt, tésztaké­szítői azonban régóta munkanél­küliek — a gyár leállt. Egy római újság nemrégiben ezt írta: „Csákányt kell fogni a tésztagyárra és tovább kell foly­tatni az értékes régészeti leletek kiásását. Családok százainak le­het majd munkát és kenyeret adni, ha a szegény Torre An­nunziata (65 ezer lakos) turista­látványosság lesz.” (A Delta cikke alapján) • 1915 őszén feleségével, Boncza Bertával. redi üdülést ajánlott az orvos. A költő kapott az alkalmon; ha re­dukáltan is, de átélhette a nagy utazások izgalmait. „Most minden ár elsöpri gátját, Készítsétek az útiládát” — írta ajzott várako­zással. Mégsem valósult meg a Bala- tonfüredhez fűzött reménye. Ál­matlansága mitsem csökkent, emiatt még ingerlékenyebbé vált, rosszkedvűen, türelmetlenül visel­kedett önmagával szemben, Csinszkát viszont hagyta kedvére szórakozni. A fiatalasszony ugyanis most ízlelte meg vagyoni önállóságát, sorra kipróbálta újonnan varratott divatos ruháit, naphosszat a korzón sétált korban és rangban hozzá illő hölgyek tár­saságában. Ady ezt nem is bánta, legalább zavartalanul iszogathatta savanyúvizes borát a fürdőtelepi kiskocsmák lugasában. A nyár elejét Érmindiszenten töltötték az egybegyűlt családdal, az igazi nyaralási idényre haza­tértek Csúcsára, és amit csak re­méltek, de Ady meg nem kapott egészségben Balatonfüredtől, azt megadta a Sebes-Körös. Fürdő­zéssel, napozással tűrhetően rend­bejött a költő. Csak éppen nem volt képes alkalmazni önmagára azt a bölcs teóriát, amelyet elő­adott öccsének arról a bizonyos repedt pohárról. Átmeneti gyógyulását ősszel újabb súlyos hanyatlás követte. Októberben felköltöztek Pestre. Még nem a Veres Pálné utcai la­kásba, mert akörül még tartott a huzavona. Egyelőre a Duna- korzón levő fényes Hungária Szállodában laktak. Csinszka be­lemerült a pazarló költekezésbe, egyszerűen képtelen volt magát mérsékelni, noha Ady szemrehá­nyásokat tett neki, s amiatt is váltig panaszkodott, hogy számára túl zajos, túl forgalmas a Hun­gária. Követelte, költözzenek át a csendes Magyar Királyba. Csinszka erről hallani sem akart, méltóságukon alulinak tartotta az olcsó hotelt. Végül mindketten engedtek és harmadik megoldás­ként a Vadászkürtöt választották. Innen már a végleges otthonba költözhettek 1917 novemberének második felében. Mire megérték az áhított napot, Ady idegeit alaposan megtépázta a sok izgalom. Betegsége súlyo­sabbnak bizonyult, semhogy há­zilag kezelhették volna, Csinsz­ka mégsem engedte szanatórium­ba szállítani. Konok ellenkezését az tette elfogadhatóvá, hogy való­ban a legnagyobb önfeláldozással gondoskodott férjéről. A sok iz­gatott vita után hangulatuk végül mégis jóra fordult: lakásszentelő- re megérkezett Érmindszentről az idős Ady-házaspár, magával hoz­va mindenféle hazai finomságot, nem feledkezve meg a jó érmellé- ki borról sem. Talán ez volt az a néhány nap, amikor Ady Endre utoljára boldognak mondhatta magát. Irodalom történetileg az a leg­fontosabb 1917 őszéből, hogy ek­kor készült A halottak élén című kötet, Ady életében az utolsó. Hatvány Lajos, a barát és mecé­nás válogatta, szerkesztette. A költő éber figyelemmel kísérte a munkát, minden apró részletbe beleszólt, mert még olyan ember­ben sem bízott meg teljesen esz­tétikai ügyekben, aki száz és száz esetben bizonyította értő jóindu­latát, türelmes önzetlenségét. Elég az hozzá, hogy kínkeserve­sen egyeztek meg sorról sorra, részletről részletre, és Hatvány Lajos tapintatos szívósságának köszönhetően reprezentatív kötet láthatott napvilágot 1917 decem­berében ama versekből, amelyek a háború alatt íródtak. Ady nem akarta Pesten tölteni a karácsonyt és az újévet. Ra­gaszkodott ahhoz, hogy gyenge fi­zikai állapota ellenére utazzanak Csúcsára. Az ünnepek után meg­nyugodva, valamivel jobb álla­potban érkezett vissza a Veres Pálné utcába, kívánságára felköl­tözött velük Berta néni, Csinszka nagyanyja, akit gyengéd szerete- tével tüntetett ki a költő. 1918 elejétől nagy élet zajlott a Veres Pálné utcai lakásban. Iga­zi Parnasszussá lett Ady Endre otthona. Aki számított valakinek a művészetben és az irodalomban, az mind megfordult itt esténként, délutánonként Schöpflin Aladár­tól Bölöni Györgyig, Hatvány La­jostól Babits Mihályig, Móricz Zsigmondtól Fenyő Miksáig, Igno­tus Páltól Jászi Oszkárig. Ady az állandósult testi gyengeség miatt ritkán mozdult ki a lakásból, el­vétve vállalkozott egy-egy ven­déglői vacsorára vagy rövid sé­tára , a Duna-korzón. Ám otthon is sokat adott közismert ápoltsá- gára. Mindig elegáns volt, akkor is, ha teveszőr köntösét viselte. Néha napokig nem kelt fel, ilyen­kor csak bizalmasabb vendégeit fogadta. Igaz, ami igaz: Boncza Berta képes volt a nagy költőhöz mél­tó igényes otthont teremteni. De a költekezést erősen túlzásba vitte. A válogatottan értékes antik búto­rok, vagyont érő szőnyegek ren­geteg pénzbe kerültek. Ruhái úgy­szintén. A háztartás is sokat emésztett, pedig az ágyhoz-lakás- hoz kötött Ady korántsem költhe­tett annyit, mint hajdanán. Kész­pénzük vészes gyorsasággal fo­gyott. Ezért, részben a mértékte­len költekezés elől is menekülve, 1918 június utolsó hetében hosz- szabb időre visszavonultak Csú­csára. 22. FORRADALOM, KÖZTÁRSASÁG Esős, rossz nyaruk volt Csúcsán. Ady állapota egyre romlott. Csak suttogva tudott beszélni, déli egy óra is elmúlt, mire összeszedte magát, de külsejére változatlanul sokat adott. És mindenekelőtt a tájékozottságra. Alig érthető, hogy ebben az ernyedt, halálosan beteg állapotában is pontosan tudta, mi történik a világban. Megjegyzései, tömör értékelései kísértetiesen pontosak voltak. Egy-egy napra fizikailag is talpra állt, a megtévesztésig életerős be­nyomást keltve. A rövid megúju­lások után annál tehetetlenebből zuhant vissza a teljes letörtségbe. Nem tudni a pontos okát, miért idegenedett el Csinszkától foko­zatosan. Ekkor már alig bízott benne. A maga módján áldozat- . kész feleség sokat szenvedett emiatt, hiszen a beteg növekvő el­lenszenve nélkül is elég bánatot okozott neki Ady reménytelen egészségi állapota. De a tőle meg­szokott intellektuális fegyelemmel viselte nehéz helyzetét, tűrt ó* helytállt a kötelességében. Töb­bet, sokkal többet nyújtott ma­gatartásával emberi érettségben, erkölcsi önfegyelemben, mint amennyire képesnek hihették hu­szonhárom éves létére. Ha néha kifakadt, azt is a nagybeteg em­berért. tette. Ezért tehát bármit állítanak Csinszkáról azok, akik­nek valamiért ellenszenves, mel­lette szól maga a tény: hősiesen gondoskodott a nehezen kezelhető, önmaga fizikai romlását siettető költőről. Augusztusban sürgősen magá­hoz hívta Csúcsára édesanyját Ady. Közölte vele, hogy kriptát akar építtetni Érmindszenten, mi­nél hamarabb. És könyörgött, ha­ladéktalanul vigye magával, mert otthon kíván meghalni. Gyászos beszélgetés volt. Ady Lőrincné nem mutathatta ki kétségbeesé­sét, vigasztalta gyermekét, ahogy tudta, pedig főképp ő szorult vi­gasztalásra. Reménytelenül, ösz- szetörten búcsúzott el fiától, akit most látott utoljára. Noha épp elég gondja volt ön­magával Adynak, jutott figyelmé­ből arra is, hogy törődjön a csú­csai ház kenyerével. Súlyos hábo­rús viszonyok lévén, sehogy nem szerezhették be a környéken a szükséges gabonát. Levélben kér­te apját, juttasson el valahogy Csúcsára hat métermázsa búzát — pontosan annyit, amennyit fej­adagként engedélyeztek a ható­ságok. (Folytatása következik.) Ady száz arca „Ady-kép” címmel nagyszabású kiállítás nyílt meg pénte­ken délután a költő századik születésnapjának tiszteletére Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. W. Somogyi Agnes művészettörténész rendezésében, akit többször üdvö­zölhettük a kecskeméti alkotótelep vendégei között is, kora­beli dokumentumok és festmények, szobrok, grafikák soka­sága kíséri nyomon Ady Endre életútját. A yáltozatos tartóz­kodási helyeket — Debrecentől Párizsig, Csúcsától Budapes­tig — eredeti képeslapok idézik. Sikerült összeállítani az ed­digi legteljesebb fotógyűjteményt is. Ezt a feladatot a múzeum fiatal munkatársa, E. Csorba Csilla végezte el. A teljes ikonográfiái leírás alig egy-két hete jelent meg a Tegnapok és holnapok árján című vaskos centenáriumi kiadványban és a kötet egyik tudományos szenzációját jelenti. Ilyen teljességre törekvő fotórendszere­zés és leírás ugyanis mindeddig ismeretlen a hazai irodalom- történetben. A fényképikonográfia és a be­vezető tanulmány „Ady száz ar­ca” címmel látott napvilágot. Vajon hogyan sikerült összegyűj­teni és rendszerezni a gazdag anyagot; megállapítani a helyet, időpontot és más kérdésekre is választ találni? — A múzeumban tárolt fotók rendszerezése közben született az ötlet, hogy érdemes lenne más­honnan is számbavenni az Ady Endréről készült fotókat — mond­ja E. Csorba Csilla az egyik ka­talógusokkal zsúfolt teremben. — Először a budapesti és vidéki közgyűjteményekhez fordultunk; majd fölkerestem a költő életéből ismerős barátokat, az irodalom- történészeket és magángyűj tőket is, akik eredeti fényképekkel, hasznos információkkal segítet­tek. Jártam például Dénes Zsó­fiánál, majd György Ernő ügy­védnél, a holnaposok társasága egyik támogatójánál, az iroda­lomtörténész Vezér Erzsébetnél és - Kozocsa Sándornál. Hozzájá­rult a gyűjteményemhez a család leszármazottja Ady Olga, Jobbágy Károly költő, Kazimir _ Károly rendező és Móricz Virág író is. A feldolgozásban nagyon sokat i köszönhetek Láng Józsefnek, az ’ Ady-filológia egyik legjobb is­merőjének, aki a Tegnapok és hqlnapok árján című tanulmány- kötetet szerkesztette. — Végül is hány fénykép ma­radt fenn Adyról? — összesen 360 fotót rendsze­reztem, ebből kilencvenhat az eredeti felvétel. A többi sokszo­rosítás, és bőven akad olyan is, amelyik valamilyen részlet kina­gyításából származik. Székely Aladár volt az egyetlen fotómű­vészünk, akinek a műtermét Ady rendszeresen látogatta. Szakított a hagyományos, inkább festésze­ti. hatásokra törekvő beállítások­kal, és így rajta múlott; hogy jellemábrázoló, a lényeget felmu­tató fotók maradtak fenn Ady­ról. De sok mindenről tanúskod­nak az amatőr képek is. — Mi volt a legnehezebb az ikonográfia összeállításakor? — Talán az, hogy nemcsak a • Ady Endre 1908-ban. korabeli folyóiratokat, heti- és napilapokat kellett végignéznii hanem Ady utóéletének az iro­dalmát is, egészen napjainkig; Közben félrevezető adatok is fel­bukkantak, amelyeket igyekeztem helyesbíteni. Mindez a kezdeti első lépést jelenti a majdani és mindenképpen nagyszabású vál­lalkozáshoz; az Ady-kutatás szá­mára mindinkább nélkülözhetett len ikonográfiái munkához. Ä feldolgozás korántsem zárult lej szeretnénk felkutatni az esetleg még lappangó fotókat és szükség van a várható további pontosít tásra is. * A fotókon tehát Ady száz ar­ca,- száz arckifejezése villan fel; A fényképek zöme a Petőfi Iro­dalmi Múzeum tulajdonában van# és látható is a centenáriumi ki­állításon a fővárosban. Olva- sóinknak azokat mutatjuk be köt zülük, amelyek most készültek Székely Aladár üvegnegatívjairől és először jelennek meg a sajtót ban. Halász Ferenc • Ez a felvétel szintén 1908-ban készült. (23.) Hiába az örökölt vagyon, hiába a fejedelmi szerződés, ez a vers hűen vall arról, hogy Ady nyo­morultnak, vigasztalhatatlannak érezte magát a Háborús világ ijesztő tényei és még ijesztőbb kilátásai miatt. Máraius második hetében tér­tek vissza Csúcsára, hogy ott érje őket a kitavaszodás, de Adyt me­gint elővették a testi nyavalyák. Mindenféle baja ellen balatonfü­GERENCSÉR MIKLÓS: &m®mm TUDOMÁNYOS HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Ady Endre élettörténete Egészségügyi könyvkincsek Kecskeméten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents