Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

1977. november 17. • PETŐFI NÉPE • 5 BEMUTATJUK A KITÜNTETETTEKET Megyei művészeti díjasok -1977 A szabadság katonái Miként arról be­számoltunk lapunk­ban, a közelmúltban átadták a kitüntetet­teknek a megyei mű­vészeti díjakat. A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az idén művészi teljesítmé­nyéért, illetve az esz­tétikai ízlésfejlesztés terén kifejtett mun­kásságáért öt alkotó­nak ítélte oda a ran­gos kitüntetést. A következőkben őket mutatjuk be. • Beregi Vendel. • Gál Sándor. Kemény Endre. Sára Bernadette. • Vásárhelyi László. A zenekari oktatás kísérlete Beregi Vendel, a mélykúti út­törő fúvószenekar vezetője 15 éve tanít a helyi általános iskolában. Az együttes „életkora” is ugyan­ennyi esztendő. A zenekar meg­alakításakor az a cél vezette, hogy pótolja a községben hiány­zó zeneiskolai oktatást és fellen­dítse a gyerekek közösségi mű­vészeti nevelését. — Első feladatom az volt, hogy Mélykúton „rangot" szerezzek a fúvósmuzsika olykor lebecsült műfajának. Ez nem ment köny- nyen, hiszen hagyományokra nem tudtam támaszkodni, s hiányoztak a fúvós hangszereken játszó tanulók is. A korszerű vo­kális és a tömeges hangszertaní­tás gyakorlatának együttes al­kalmazásával megkíséreltem megszerettetni a fiatalokkal a kö­zös muzsikálás örömét. A játék és a munka, a szórakozás, és a fe­gyelem együttes hónapjaiban na­gyon kellett ügyelnem a helyes egyensúlyra, mert ebben rejlett a későbbi siker záloga... Visz- szatekdmtve az eltelt másfér évti­zedre, úgy tűnik, sikeres volt kí­sérletem, Ma már a község ap- raja-nagyja magáénak vallja az együttest. Mindenkor igényesség­re törekedtem; nem tartottam „zenei szentségtörésnek", hogy egy úttörő fúvószenekar nagy mesterek — Purcell, Mozart, Beethoven — kisebb lélegzetű al­kotásainak tolmácsolására is vá- ialkozzók... Együttesünk ma mér jelentős közösségformáló erő Mélykúton. és gyakorta sikerrel szerepelnek a megyei és országos fesztiválo­kon is. Festő és tanár Gál Sándor, a Kunszentmlkló- son élő, rövidesen 80. születés­napját ünneplő festő és tanár is­mert egyénisége a megye mű­vésztársadalmának. Főiskolás ta­nulmányai befejezése után Csong- rádra került, 1927 óta pedig a kunszentmi'klósi gimnáziumban tanított egészen nyugdíjaztatá­sáig. Mesterei: Csók István és Vaszary János volt, példaképe Barcsai Jenő. A megyei közös kiállítások állandó résztvevője, legutóbb a kecskeméti Katona József Múzeumban rendezett ön­álló tárlatot. — A festés életem nagyobbik részét töltötte ki. Elsősorban a valóság, a természet, az emberi munka ábrázolása érdekelt. Ál­talában reggel és kora este dol­goztam a szabadban, ahol a váz­lataimat készítettem a később megfestendő képek számára. Az egyszerűsítés, illetve a festmény egy-egy motívuma hangsúlyozott kiemelésének problémája Izgatott egész pályafutásom alatt.,. Né­hány alkalommal azt hiszem si­került eltalálnom a helyes ará­nyokat. Az ősz, a Tájkép, vagy a Szovjetunióban is kiállított A krumpliszedők című képeim ta­lán kiállják az idő próbáját... Kísérleteztem az ötvösséggel és_a kerámiakészítéssel is, az iparmű­vészeti munkához azonban olyan technikai feltételekre lett volna szükségem, amelyeket nem tud­tam előteremteni, A képzőművé­szet mellett a tanítás is sok örö­met szerzett, sok tehetséges em­ber pályájának elindításában se­gédkezhettem. Többek között Diószegi Balázst, Somogyi Lászlót, vagy a televízióból is Ismert Var­ga Balázst oktagattam a szép szeretettre, megismerésére — ta­lán nem eredménytelenül... Gál Sándor közvetlen tanítvá­nyain kívül pályatársai számára is sok segítséget nyújtott. Szak- felügyelőként a pedagógus kollé­gák tudását gyarapította tehetsé­gének és életművének gazdag ta­pasztalataival. , Mai magyar zeneszerzők bemutatása Kemény Endre karnagy 1969 óta vezeti a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekart. — Az együttes kezdetben azo­kat a lelkes zenebarátokat egye­sítette, akik anyagi ellenszolgál­tatás nélkül is szívesen vettek részt a közös muzsikálásban. A művészi színvonal növekedésével és ezzel együtt a feladatok meg­szaporodásával később túlhalad­tuk. az „amatőr státuszt”. Előbb némi fizetést kapott a tagság, je­lenleg viszont a harmincöt tagú zenekar már úgynevezett „félfüg­getlenített” zenészekből áll. Sok hányattatás után otthonra is lel­tünk a Megyei Művelődési Köz­pontban; a rendszeres próbalehe­tőség sokat jelent az együttes képességeinek kibontakoztatásá­ban. Évek óta már a Filharmó­nia által szervezett felnőtt- és Ifjúsági bérletsorozatban hang­versenyezünk szerte a megyében, sőt a fővárosban, a Zenekaadémia nagytermében is rendszeresen fel­léptünk, Eredeti célkitűzésem az volt, hogy az együttes Ismertesse meg a közönséget a szomszéd né­pek muzsikájával, és mutasson be minél több mai magyar zeneszer­zőt. Törekvésem jórészt ered­ménnyel Járt, Kadosa Pál szerzői estje például az egyik legjobban sikerült koncertünk volt .. . A többszörösen kiváló együttes karnagyának legközelebbi célja a továbblépés, hogy Kodály Zol­tán szülővárosa Szombathelyhez, vagy Debrecenhez hasonlóan mi­előbb teljesen függetlenített ön­álló zenekarral büszkélkedhessen. Klasszikus szerepkör Sára Bernadettet, a népszerű színésznőt legutóbb Alekszandr Stein; Verzió című drámájában láthatták Kecskeméten a színház barátai, Zanalda Gipplusz, a köl­tőnő szerepét játszotta érzékle­tesen és színesen. . — Pályámat a budapesti Nem­zeti Színház stúdiójában kezdtem el, a Színház és Filmművészeti Főiskolát 1974-ben végeztem el — azt hiszem kevesen tudják, hogy musical szakon. Érdekes módon Kecskeméten először drá­mai színésznőként léptem szín­padra, s ez a szerepkör többé- kevésbé azóta is megmaradt. Ak­kor nem kis feladattal bíztak meg: Schiller Don Carlos-ának Erzsébetét kellett eljátszanom. A nehéz, de szép bemutatkozás után továbbra is elsősorban klasszikus darabok szerepeit osz­tották rám. Shakespeare János királyának Blankája, a Téli Rege Perditája, egyaránt izgalmas, színészi szempontból is nagy le­hetőségeket kínáló feladat volt... Némiképp más eszközöket, játék­módot igényelt viszont Marinko- vics Glória című darabjának fő­szerepe, Soldhov Csendes Don­jában a Durinyuska, vagy tavaly például Németh László VII. Ger­gelyében Matild alakjának meg­formálása. Ami az eltelt rövid három évet illeti, igazán sze­rencsésnek mondhatom magamat. Sokat kellett dolgoznom, de volt miért, és ez megérte. Remélem, a közönség is megszeretett. A televízió és a filmgyár keveset foglalkoztat ugyan, de Kecske­méten kiélhetem ambícióimat, ez a legtöbb, amit egy színész kí­vánhat az életében. A népművészet értékeinek „visszatáplálása” Vásárhelyi László koreográfus, a Népművelési Intézet munka­társa régi közreműködője, szer­vezője és szakmai tanácsadója Bács-Kiskun megye méptámefesz- tlváljailnak és más rendezvényei­nek. — Második alkalommal isme­rik el Bács-Kiskun megyében munkásságomat, a néhány éve kapott Népek Barátsága kitün­tetés után most a megyei művé­szeti díj igazán jóleső „meglepe­tésként" érintett. Rendszereseb­ben a hatvanas évek végétől dol­gozom itt, ha jól emlékszem a Szüret az Aranyhomokon kecs­keméti rendezvényével keKdőd- tek el szorosabb kapcsolataink. Ezt követte a Duna menti folklór- fesztivál elveinek kidolgozása, majd megszervezése, amelynek során igyekeztem átadni a ren­dezőknek szakmai tapasztalatai­mat ... A legutóbb a tavalyi „hí­rős napok" megszervezésében se­gédkeztem a megyeszékhelyen. Kalocsán még gyakrabban meg­fordulok; én rendezem a már három éve Itt működő népmű­vészek színpadát. Az ország tán­cosainak kalocsai találkozói nemcsak a meghívott együttesek egymással való találkozásának szempontjából fontosak.; Műso­ruk nagy szerepet játszik az el­veszett népművészet értékeinek a társadalomiba való tudatos visz- szaplámtálásában, a különböző kultúrák vérkeringésének egy­másba kapcsolásában... A néptáncrendezvények iránt megnövekedett megyei érdeklődés azt jejzi, hogy sikerrel járnak azok törekvései, akik, mint Vá­sárhelyi László is, sok energiát szentelnek a népi hagyományok ápolásának és elterjesztésének. Pavlovits Miklós A szovjet film idei ünnepe egyik legjelentősebb eseménye kétségkívül Jurij Ozerov új, négyrészes, hatalmas filmeposzá­nak bemutatása a magyar kö­zönségnek. Magával ragadó az a szándék, amely Ozerov és tár­sai alkotói tevékenységében megnyilvánul: bemutatni azokat az ökoikat, tényezőket és követ­kezményeket, amelyek egyrészt a második világháború kirobbaná­sálhoz vezették, majd amelyek nyomán a fasizmus fölötti tel­jes győzelemig jutott el Európa. A Szovjetunió gigászi küzdelmé­nek végső betetőzéseként pedig Kelet-Európábán létrejöttek azok az államok, melyók a szocializ­mus útját választották a maguk számára. Emlékszünk mindannyian Mi­hail Romm Hétköznapi fasizmus című alkotására, amely arra ke­resett választ, milyen társadal­mi bázisokra támaszkodhatott a hitleri fasizmus, s hogyan vált azzá, ami. Emlékszünk Jurij Oze­rov előző vállalkozására, amely a közelmúlt történelmi eseménye­it mutatja meg, az európai tör­ténelem teljes szemhatárát vilá­gítja meg Felszabadulás című alkotásában. E nagyszabású fel­világosító szándék él tovább a szovjet film ünnepi hetén be­mutatott négyrészes hatalmas filmalkotásban, A szabadság ka­tonáiban. A film azoknak a helytállását mutatja meg, akik mérhetetlen véráldozatok árán részt vállaltaik a fasizmus igájá­ban szenvedő népek felszabadí­tásának hatalmas müvében. Oze­rov m$ve hitet tesz a kommunis­ta eszmék történelemformáló ere­je mellett. Megmutatja, hogy a II. világháború hadi eseményei­nek sodrában milyen szerepe volt a kommunista helytállásnak, ho­gyan nyilvánul meg az egyszerű katonák, vagy népükért áldoza­tokra kész államférfiak kommu­nista helytállásában az Interna­cionalizmus vezérlő ereje. Ozerov a II. világháború egyik legdöntőbb eseményével, a sztá­lingrádi győzelemmel Indítja filmjét, és összességében mintegy hétórás játékidővel egészen a fasizmus felett aratott győzele­mig viszi az eseményeket. A sztá­lingrádi győzelem után a szov-. jet katonák a védekezés keser ­ves esztendői! után támadásba lendülnek minden frontszakaszol i. Európa-szerte eszmélni kezdenek azok az erők. amelyek később a hitleri hadigépezet szétzúzásé bún Jelenet a filmből. egy-egy ország nemzeti határa­in belül a későbbiekben részt vállalnak. A délkelet-európai né­pek antifasiszta mozgalmai las- san-lassan kiszélesednek és nem­zeti ellenállássá terebélyesednek, hogy egyes országokban nyílt felkelés formájában ’lépjenek a történelem színpadára. A négy­részes, hatalmas dokumentációs apparátust felvonultató filmalko­tás „a szabadság katonáinak”, az antifasiszta harc vezetőinek és névtelenjeinek állít monumentá­lis emlékművet. A filmben a kelet-európai szo­cialista országok történelmének eseményei elevenednek meg. Több mint 250 színés z vállalkozott ar­ra, hogy az antifasiszta harc ve­zetőit és harcosait az adott or­szág keretein 'oelül megszemélye­sítse. Többségjük ma is élő, po­litikai személyiséget mutat be, ábrázol. A s.zovjet szereplők kö­zött például olyanok is láthatók, akik a fasir.nus elleni világmére­tű küzdelemben az élvonalban irányítottál«; a harcoló tömegeket, így Rákos zovMzklj, Zsukov mar­sall, Greosko és Konyev. A ma­gyar antifasiszta küzdelem ese­ményeivé! foglalkozó IV. rész­ben megszemélyesítik Kádár Já­nos elvtársat, Kállay Gyulát és Rajk Lászlót is. De megtalálha­tó a film alakjai között, a tör­ténelmi eseményeket színészi já­tékkal rekonstruáló képsorokban Todor Zsivkov, Sztanko Todorov, Gheorghlu-Dej, Gustáv Húsúk, Lúd v dk. Svoboda tábornok és so­kan mások. A művészi megvalósítás szín- vorwallát az igen magasra kitű­zött, politikai célok fémjelzik. A legszebb, legérdekesebb, és lég­in) itálbb magával ragadó jelene­tek azok, amelyekben árnyaltan, a:z ábrázolás sokoldalúi eszközeivel nnutatja be az alkotó a tömegek f orradalmi cselekvését, A varsói J felkelés mozzanatai, Prága fel- szabadulás előtti 'napjai, a Buda­pest felszabadulásáért indított harcok pillanatai, a döbbeneté* hitelességgel felépített helyszí­nek hasonlíthatatlanul nagyvona­lúak, és mindvégig izgalmasak. Az egyébként dokumentum hite­lességű, személyt vonatkozású és színészek, által megformált jele­netek hőfdka azonban ennél ki­sebb. A történelmi dokumentum- film itt a játékfilm módszereivel keveredik és óhatatlanul felis­merhetők az áthidalhatatlan ati- luskülönbségek. Igen érdekes alkotói módszer* Jurij Ozerov rendezőnek, hogy minden egyes szereplő a saját nemzeti nyelvén szólal meg, • hogy a megértés könnyebbé vál­jék, narrátor tolmácsolja a cse­hül, oroszul, németül, bolgárul és lengyelül szóló dialógusokat. Az indulatoktól mentes narráto­rt hang azonban nagyon gyakran csökkenti a lehetőségét annak, hogy a néző az egyébként mély átéléssel játszó színészekre fi­gyeljen. Mindezek ellenére a vállalko­zás nagyszerűsége teszi valóban hason li thatatlan íilmélménnyó Jurij Ozerov alkotását, amelynek legalább olyan sikert lehet jó­solni, mint amilyet a Felszabadí­tás című alkotás ért meg ha­zánkban. Cs. L. GERENCSÉR MIKLÓS: AUOUW ■ in !■ (20.) Körültekintőbben készült fel Ady a második látogatásra. 1914 pönkösdjén azzal a szándékkal érkezett meg Érmindszentről Csúcsára, hogy megkéri Boncza Berta kezét. Ezúttal tökéletesen sikerült minden. A Csúcsa köze­lében levő híres tájegységre, Ka­lotaszegi is ellátogattak. Ennek hatására született A Kalota part­ján című gyönyörű költemény. Kós Károly később így idézte fel a kirándulást az Erdélyi Heli­konban: „Délelőtt érkeztek és Szentki­rály meg Zentelke kálvinista né­pe éppen a templomból igyeke­zett kifelé. Es aki valaha látta Kalotaszeg magyar -népét temp- lombavonuláskor avagy templom­ból széledéskor. aki tudja, hogy Szentklrály-Zentelke magyarsága egyike a gyönyörű kalotaszegi nép leggyönyörűbbjének és ez a falu maga a legszebbek közül va­ló, aki elképzeli a szentkirályi kálvinista templomot, ahogyan a dombon, a lombök között áll, a domb alatt a kanyargó Kalota vi­zét, a nagy út hídjával, azontúl a lombos-virágos, színes-ékes fa­lut, melynek népe páratlan ősi viseletében, méltóságosan, lassan jön ki a cíntesemből és kanyaro­dik le a templomdomb útján a hídra, az elhiszi nekem, hogy en­nél csudálatosabb kép alig le­hetséges. A templomdomb oldalából, a Kiszely-féle öreg kertből fogta meg ezt a képet Ady Endre lelke. És elvonulva a társaságtól meg­született a vers: A Kalota part­ján ... A szentkirályi Visky-porta a Marótlaikára vezető út mentén van. Tágas, lombos telek ez és a két öreg fennyő is arra figyel­meztet, hogy itt urak laknak. Vi­rágos kis kert megett terpeszke­dik a fatomácos öreg kúria, mö­götte, mellette, az udvar, és azon túl a gyümölcskert csupa-csupa nemes almafáival. Kuglipálya is van a kertben. És akkor délután kuglizást csapott a vidám társa­ság. Kriegsparti járta és . „sze­gény” Ady Endre aggódva fohász­kodott neki a dobásnak: — Nimbuszom felét adnám oda egyetlen egyenes dobásért... Nagyon-nagyon vidám napja volt az a nap Ady Endrének. Pi­hentnek, nyugodtnak érezte ma­gát és mindenről beszélt, csak irodalomról nem. öreg Kata «én­je (Kiszely Kálmán vénkisasz- szany-(leánya) különösképpen megszerette az ő először látott öccsét. Boncza Bertuka pedig egész napon átal Ady Endre után Járt. udvarolt, hízelgett. dorom­bolt úgy, hogy nagyanyja meg nem állhatta és reászólt: — Hagyd békén már, folyton a sarkában vagy, nem tud sza­badulni tőled. öreg Kata néni vén szemei Is megláttak akkor sok mindent és Törökmének megjegyezte: — Meglátod, ez a Bandi elve­e/j RATlhl'lPát ” Jól látta Kata néni, Ady Endre távoli rokona. Eljegyzésnek szá­mított ez a pünkösdi látogatás. De a házasságkötés egyáltalán nem bizonyult könnyűnek. 19. VILÁGHÁBORÚ A pünkösdi hétfőt követő ked­den Ady már Budapesten volt. Ha új életkedvet is öntött belé a menyasszonya iránti vonzódás és a közeli házasság reménye, alap­vető nyugtalanságától szenvedett. Rossz előérzetek gyötörték a po­litikai viszonyok miatt. Pesten nem érezte jól magát, némi nyu­galmat keresve hazautazott Ér- mindszentre. Közben élénk leve­lezést folytatott menyasszonyá­val. Június 17-én értesítette Ber­ta, hogy Boncza Miklós nem egyezik bele a házasságba. De a jegyesek eltökéltségén ez mát sem változtatott. Pedig Boncza Miklós igen ko­nok, amellett nagy befolyású em­ber volt. Budapesten lakott, s po­litikai konzervatizmusa és feudá­lis világfelfogása ellenére telje­sen modern életet élt. Csak rit­kán látogatott el csúcsai birto­kára. Képviselősködött, közigaz­gatási lapot szerkesztett, ügyesen tőzsdézett és közeli barátság fűz­te Tisza István miniszterelnök­höz. Vérrokonát, édestestvérének lányát kényszerítette, hogy hozzá­menjen feleségül. A huszonhat évvel fiatalabb szerencsétlen te­remtés meghalt gyermekágyi láz­ban, s az újszülött leánykát, Ber­tát a nagyanyja. Boncza Miklós nővére vette gondjaiba. Csúcsán és Kolozsváron nevelte igen kö­rültekintő odaadással az árvát a nagymama-nagynéni a harmadik testvér, Malvina néni segítségé­vel, mígnem Berta egy svájci le­ánynevelő intézetbe került. On­nan hazatérve, érettségizett fel­nőttként voltaképpen az ő sza­va számított Csúcsán, ízlése és hajlama szerint rendezte be éle­tét. De a férjhezmenetel dol­gában az apa fenntartotta magá­nak a döntés jogát. Vélekedése szerint Ady Endre, aki az övével homlokegyenest ellenkező politi­kai és világnézeti ügyet vallott magáénak, szóba sem jöhetett. Lányát keményen eltiltotta a há­zasság tervétől. Parancsa nem okozott ijedel­met. Ady Csúcsára utazott, ezzel Is hangsúlyozva, hogy a lányhoz tartozik. Innen keltezte 1914. jú­nius 26-án Boncza Miklósnak szó­ló levelét, amelyben bel átást kért, egyúttal közölte, hogy házassági szándékáról semmiképp i nem haj­landó lemondani. Másnap, júni­us 27-én a lány küldött ugyan­ilyen tartalmú levelet apjának. Boncza Miklós természetesen haj- líthatatlan maradt. Akármilyen fontos volt Ady- nak a nősülés, a kőzugyekről egy pillanatra sem fordította el a fi­gyelmét. Költői és publicisztikai munkássága mellett aktív politi­kai szereplésre szánta el magát. Erősen hitt Jászi Os.zkár radiká­lis humanista koncepciójában, ezlért a Jász! elképzeléseire ala­puló programmal képviselői man­dátumra pályázott .'a Polgári Ra­dikális Párt szatmá ri jelöltjeként. Azt vallatta, hogy Magyarország demokratikus átalakításával együtt ugyancsak a demokráoia jegyében kell rendezni a nemze­tiségi ügyeket és föderális ala­pon, az önrendelkezési jog ér­vényesítésével Svájc mintájára szükséges korszerűsíteni a Kár­pátmedence társadalmi szerkeze­tét. Csúcsáról tehiát még június 27- én Nagyváradra ment, hogy részt vegyen a Polgári Radikális Párt másnapra hirdetett zászlóbontó gyűlésén. Másnap idejében a gyűlés színhelyén tartózkodtak, amikor délután maguk a nagy­váradi újságírók csaptak fel rik­kancsnak, és végig száguldva a városon a sobtében nyomott la­pok különkiadásaival, kiabálták a dermesztőén szenzációs hírt: — Szarajevóban megölték a trónörököst! Mindenki döbbenten fogadta a súlyos eseményről szóló bejelen­tést, de a jelenlevők közül Adyt rázta meg a legjobban. Elsárgult torka kiszáradt, rekedt, halk han­gon tudott csak beszélni. Néhány drámai tőmondattal pontosan megjósolta, mi fog követ­kezni: Világháború, a monar­chia összeomlása, forradalmak, a történelmi Magyarország vége. A társaságában levő Jászi Oszkár, gyermekkora óta jóbarátja, nem látta ennyire sötétnek a helyze­tet. Vitatta a háború lehetőségét, mert szerinte Európa szervezett munkássága ígéretéhez híven min­dent elkövet a béke érdekében, a militaristák megfékezésére. Bár csak Jászi Oszkárnak lett volna igaza. Nem tartották meg a tervezett gyűlést. Ady visszalépett a kép­viselő jelöltségtől. Elhatározását közölni akarta szatmári barátai­val. ezért Nagykárolyba utazott. Amikor híre jött a háború kitö­résének, már Otthon volt Érmlnd- szenten. Elkeseredettségét csak sú­lyosbította tehetetlensége. Nem a hadviselő felek egyikei vagy má­sika ellen volt, hanem magát a háborút kárhoztatta. Egyik fél győzelmét sem kíván ta, mert tud­ta, hogy az impéri’ amok véres ri­valizálásának semrrii köze sincs a népek igazi érdekeihez. Éppen ezért a mindaddig; példátlannak ígérkező pusztítás) jól nem látott kiutat. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents