Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-17 / 270. szám
1977. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 A szabálytalanság egyenlő a baleseti veszéllyel Valamennyi gépjárművezető, de még a gyalogosan közlekedő is tudja: a közlekedési szabálytalanság minden esetben baleseti veszély forrása és sokszor csupán a véletlennek köszönhető, hogy nem következik be szerencsétlenség. A rendőrség közlekedési járőrei — a megye úthálózatához viszonyítva, sajnos, kevesen vannak — a nap minden órájában ott vannak a közutakon. Kritikus szemmel ellenőrzik a forgalmat, és gyors, hathatós intézkedéssel igyekeznek jobb belátásra bírni a szabályok ellen vétőket. Céljuk a kulturált, a biztonságos közlekedés megteremtése. Nem rajtuk, hanem az állampolgárokon, a közlekedőkön múlik, ha ez sokszor másképpen van. Néhány kirívó eset a sok ezer ‘közül. Egy járműszerelvény — vontató. s a hozzákapcsolt pótkocsi — vezetése, az azzal történő manőverezés kedvező időben is nehéz feladat, hát még ködben, rossz látási viszonyok között. A 44-es számú úton, amely köztudottan jelentős forgalmat bonyolít le, állította meg a járőr Golov ics György vontatóvezetőt, a Szikrai Állami Gazdaság pótkocsis vontatójával. Nem ok nélkül, ugyanis a vontatón csupán a helyzetjelző lámpa világított annak ellenére, hogy a látási viszonyok csupán 40 méter láthatóságot biztosítottak. A járőr nevelési szándéka nyilvánvaló volt, hiszen száz forintra akarta megbírságolni, ám Golovics kijelentette: „ilyesmire nincs pénzem”. A vontatóvezető viselkedése mindenképpen elítélendő, hiszen a kivilágítás hiánya súlyos baleseti veszélyt rejt magában. Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi tulajdonban is jelentős anyagi kárt okozhatott volna egy ütközés. A rendőr eljárása — miután súlyos szabálytalanságról van szó — jó szándékú volt, ám a feljelentésben nemcsak a kivi- lágítatlanság, de a vontatóvezető „észrevétele” is belekerült. Nagyon gyakori a megyében a jogosítvány nélküli vezetés. Egy példát ezek közül is. Kerekdombon figyelte meg a rendőrjárőr azt a fiatalembert, áki észrevéve a rendőrségi gépkocsit, motorkerékpárjával el akart hajtani. Csupán 600 méter „egérutat” nyert, amikor uíolérték és igazoltatták Monitcs István, Tisza- kécske, Kerekdomb dűlő 224. szám alatt lakó vontatóvezetőt. A jovosítvány nem, de a magyarázat nyomban „előkerült”. Műszaki és KRESZ elméleti vizsgát már tett, de vezetői vizsgára még nem hívták be. A motorkerékpár kilométerórája 5314 kilométert mutatott, s Monitcs a jármű első tulajdonosa. Feltehető, sőt nyilvánvaló, hogy a fiatalember ennyit motorozott vezetői engedély nélkül. Még elgondolni is rossz, hogy hányszor veszélyeztette a közlekedés biztonságát. Közlekedési szakemberek, rendőrök, ügyészek, bírók számtalan felvilágosító előadáson, sőt valamennyi fórumon kérik, követelik az ittas járművezetők elleni erélyesebb fellépést. Sajnálatos, hogy a megyében az ittas járművezetők száma még nem csökken, holott a legveszélyesebbek a közlekedésben. Többségük valamifajta bocsánatos 'bűnnek tartja az ittas vezetést. Talán fel sem fogják, hogy milyen súlyos bűnt követnek el önmaguk és embertársaik ellen. íme a példa: a Hetényegyháza felé vezető úton egy segédmotoros kerékpár halad. Hátsó világítása üzemképtelen, ezért állítja meg a járőr. Igazoltatás közben a rendőrnek feltűnik Borbola Pál gépkocsivezető, Kecskemét, Belsőnyír 78/a. szám alatti lakos szokatlan fej- forgatása. Előkerül az alkohol- szonda, amelynek reagense barnára színezödik. Borbola Pál tehát szeszes italt fogyasztott. Nem is tagadta. Negyedórával ezelőtt egy korsó sört hajtott le. Arra valószínűleg nem gondolt, hogv ez a korsó sör a kenyerébe kerülhet, hiszen vezetői engedélyét bevonhatják, s így nem ülhet gépkocsira. Gémes Gábor A XL VIT jegyében A XI. Világ- ifjúsági és Diáktalálkozó nemzetközi előkészítő bizottsága Kuba fővárosában, Havannában tartotta harmadik ülését. A tanácskozáson 69 ország 79 szervezete, illetve nemzeti előkészítő bizottsága képviseletében, valamint 15 nemzetközi és regionális ifjúsági és diákszervezet nevében 202 küldött vett részt. A többi közt ekkor véglegesítették a XI. VIT időpontját is. A találkozót a Moncada-laktanya ostromának negyedszázados jubileumán, 1978. július 28. és augusztus 5-e között rendezik meg. A latin-amerikai szocialista országban a felkészülés jól halad, s hogy Kubában a szó szoros érteimében nemzeti ügy a VIT, azt az is mutatja, hogy előkészítő bizottságukat Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, az Államtanács elnöke vezeti. A VIT jelszava: „Az antidm- perialista szolidaritásért, a békéért és a boldogságért!" Amint azt az említett tanácskozáson résztvevők elhatározták, a jelszóban kifejezett nagyszerű célkitűzéseket a programok tartalmában is tükrözni kell, ezért a rendezvények a fesztivál széles nemzetközi jellegét hangsúlyozzák, s különböző szinten minden résztvevő érdekeinek megfelelően, az ifjú nemzedékek harcával foglalkozzanak. Ügy döntötték, hogy a találkozó minden napját egy-egy fő témakörnek szentelik. A megnyitón például a népek, az ifjúság, a diákság harca az imperializmus, a kolonial izmus, a fajüldözés és az apartheid ellen címszóval rendeznek tanácskozást. A nemzetközi előkészítő bizottság határozott a konkrét ügyeket intéző úgynevezett áldandó bizottság felállításáról is — ebben a „pénzügyminiszteri” posztóit — amint az már hagyomány — hazánk kapta. Felhívták a figyelmet arra, hogy a nemzeti előkészítő bizottságok fontos szerepet játszanak a XI. VIT előkészítő munkájának összehangolásában és megoldásában, azzal, hogy összefogják hazájukban azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fesztiválmozgalom nemes céljait, eszméit szolgálják. A magyar előkészítő bizottság már megalakult, s a múlt héten — a KISZ KB határozatának alapján — első alkalommal a Bács-Kiskun megyei operatív bizottság is összeült. A testületnek a párt- és társadalmi, tömegszervezetek képviselői, gazdasági és agitációs munkával foglalkozó szakemberek, vezetők a tagjai. Feladatuk, a többi között, a XI. VIT előkészítéséhez kapcsolódó közös megyei rendezvények, akciók megszervezése. Az első ülésen nagyjából körvonalazódtak a politikai, a kulturális, valamint a sport- és turisztikai rendezvényeik tervei. Így például 1978. április 22-én megyénk valamennyi KlSZ-szerve- zetét VIT-műszakra hívják fel. A nemzetközi szolidaritási __nap alkalmából ifjúsági nagygyűlést terveznek, s a hagyományos ifjúsági találkozók Tőserdőn, a Vadkerti-tónál, a Szelidi-tónál a VIT jegyében bonyolódnának le. Szó volt arról, hogy a megyei klubtanács pályázatot ír ki a VIT gondolatának, jelszavának népszerűsítésére, s szintén pályázaton vehetnek részt a hivatásos és amatőr fotósok Bács-Kiskun fiataljainak életét, munkáját bemutató felvételeikkel. A KISZ-bi- zottság hagyományos akciója, a „Könyv és ifjúság” jövőre a latin-amerikai népek irodalmát és zenéjét is megismertetné az ifjúsági szövetség tagjaival és az érdeklődő fiatalokkal. Tervbe .vették fesztiválolimpia elnevezésű tömegsportakció megszervezését is. B. J. Rendezvénytervek Bács-Kiskunban Krímben, barátaink földjén SZIMFEROPOLTÓL JALTÁIG (1.) Szimferopolban szemerkélt az eső. A repülőtéren a TU—134-esből kibújva itt láttuk meg először azt a földet, azokat az embereket, akiket testvéreinknek, barátainknak tekintünk immár másfél évtizede a Szimferopol—Kecskemét, illetve a Krím terület és Bács-Kiskun megye testvérkapcsolatai révén. A történelmi múlt is erős, csaknem személyes kapocs. Mindannyiunknak eszébe jutottak a múltat és mai életünket szorosan összekötő, barátságunkat évtizedek óta elmélyítő események, ugyanakkor a napjainkban egyre szorosabbá váló munkakapcsolatok is. A Bács-Kiskun megye tsz-ei- ből és szakszövetkezeteiből a szőlész-borász szakemberek közül negyvenen az IBUSZ és az In- tourist szervezésében Krím terület lakóinak életével, a híres szovjet Riviérával, valamint a novodzsánkoji szovhoz munkájával ismerkedtünk. A szimferopoli repülőtérről autóbusszal Jalta felé indultunk. Csaknem száz kilométer megtétele állt előttünk. Hegyeken át vezet a jól kiépített háromsávos autóút. Mindannyian elcsodálkoztunk: a Krím központját a fürdővárossal me-, netrendszerű trolibuszjárat is összeköti. Az utunk egyharmad részén elértük a Krím hegység 790 méter magas hágóját, amely a leg- festőibb szakasza a Szimferopol —Jalta közötti országúinak. Innét már lefelé kanyarog a szerpentin, s a Fekete-tengert is megpillantottuk, amint Alustához értünk. S az idő? Nyoma sincs esőnek, felhőnek. Napsütésben szikrázik a tenger, a hegyek sziklái. A hegy ugyanis választóvonal, tenger felé eső részén már mediterrán az éghajlat, a francia, az olasz Riviérával csaknem azonos hőmérsékletű és növényzetű a terület. Alusta a legnapsütésesebb üdülőhelye a tengerpartnak, ahol több szanatórium és autós kém-- ping is található. A várostól néhány kilométerre az út mentén látható a Kutuzovszkij-fontaine, szökőkút, és a hadvezért ábrázoló dombormű, aki 26 éves korában a törökökkel vívott harcban a szemén itt szenvedett súlyos sérülést. Majd a legendákkal övezett Medve-hegy tűnt szemünk elé, amely hét és fél kilométer hosszan nyúlik a tengerbe. Itt kezdődik Artyek, az úttörők paradicsoma, ahol évente hétezer szovjet, valamint nagyon sok országból érkező gyermek tölti a nyarat. Nem messze voltunk már Jaltától, de előtte Gur- zufon, a nevezetes kisvároson is áthaladtunk. Puskin — saját vallomása szerint — életének leg• Tengerjáró hajók és uszályok a kikötőben. tozlk Jaltához. Rendezett, mindenütt aszfaltos utak, sétányok és sok-sok liget. Akác, babér, cédrus, magnólia, pálma és liliomfák százai az utak mentén. Jaltában több mint másfél száz hektárt tesz ki a parkok területe. A város főutcája Lenin nevét viseli, és egyben Jalta tengerparti sétánya. A központban láttuk Lenin, Gorkij és Csehov szobrát, a Csehov színházat és múzeumot, valamint itt vannak a jelentősebb üzletek is. közöttük a nagy választékot bemutató háromemeletes új üzletház, amely leginkább a kecskeméti Alföld Áruház „szerkezetére” emlékeztetett. A magyaroknak mindig látványosság a tengeri kikötő. A jaltai a kisebbek közé -tartozik, de ide is befutnak több emeletes óceánjárók, valamint hatalmas teherszállító hajók. A kikötő fölött néhány száz méterre a libegő, amely pár perc alatt felvitt a Gorka elnevezésű étteremhez, ahonnét pompás kilátás nyílt a Fekete-ten- ger-parti városra. Innét vagy háromszáz lépcső vezet a Krím hőseinek. a felszabadítóknak emelt hatalmas henger alakú emlékműhöz. Meghatódva álltunk a szabadságért hatvan évvel ezelőtt életüket áldozó névtelen hősök emlékművénél, arra is gondolva, hogy az orosz emberek -ma sem felejtik és sohasem akarják feledni azokat, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teljes győzelméért életüket sem sajnálták. Csabai István (Folytatjuk.) • A Jalta- szálló. boldogabb három hetét itt töltötte. A költőről -nevezték el a víz fölé nyúló sziklatömeg egyik szintjét, a másikat pedig a világhírű énekesről, Sa-ljapinról, aki itt sokszor énekelt népdalokat a környék lakóinak. És Jalta. A Fekete-tenger gyöngyszeme, az üdülni, pihenni vágyók és gyógyulást keresők Mekkája, nevezhetjük Csehov városának is, de úgy is szólhatunk róla: Mark Twain. Majakovszkij, Tolsztoj, Gorkij, Salja- pin, Csajkovszkij... — s még sorolhatnánk a híres művészeket, írókat, költőket, -tudósokat — -egyik legkedveltebb alkotóhelye. A tengerpart mellett az In- tourist legújabb szállodája előtt állt meg az autóbuszunk. A 16 emeletes Jalta-szállóban egyszerre 2700-an lakhatnak. A több mint tíz lift, az összkomfortos szobák, az éttermek, kávéházak, bárok, valamint csónakállomása és strandja mind az ide érkezők 'kényelmét, pihenését, szórakozását szolgálja, A szállót a festői szépségű Masszandrai Park félkörben öleli át. A Jaltában töltött napok felejthetetlenek maradtak. Megismertük a különleges ízekkel, szokatlan fűszerekkel szolgáló orosz konyhát, a sziklamorzsa- lékos tengerpartot, a barátságos, segítőkész szovjet embereket, a Szovjetunió ázsiai területéről is ide érkezett, színes, látványos ruhákban, fejfedőkben sétálgató -nőket, férfiakat. S ami még feltűnő volt: a fegyelmezettség, a rend és a nagy-nagy tisztaság. A Jajla hegység patkó alakú völgyében elterülő városnak 70 ezer az állandó lakója. Csaknem száz szanatórium és üdülő tarÜzemi hátrányós helyzetűek Hátrányos helyzetű iskolai tanulókról szoktunk beszélni — hátrányos helyzetű felnőttekről nem. Pedig ilyenek is vannak — fiatalok, meglettebbek egyaránt. Mégpedig üzemekben, mégpedig szintén „iskolai” szempontból. Csak nem szoktuk őket hátrányos helyzetűekként emlegetni, mert — dolgozó emberekről lévén szó — félreértést akozhatna. Olyan akusztikája, mellékzöngéje lenne a dolognak, mintha azok a bizonyos munkásemberek — szociális értelemben, kereseti lehetőségek, életviszonyok oldaláról volnának hátrányos helyzetűek. Holott — éppen ebből a szempontból, sok esetben, éppen az a látszat, hogy semmiféle hátrányban nincs az az ember, aki nem végezte el a 8 általánost. Rahajt — és megkeres annyit, mint társai, akiknek az alapiskolázottsága nem hiányzik. De pont ez a többlet, az izomerőtől, a szervezet szívósságától függő nagyobb testi energia-ráfordítás teremti meg azt a „jótékony”, ám csalóka látszatot, mintha „munkás alapfokon” 5—6 általánossal is el lehetne úgy boldogulni, mint a 8. osztályról is -megszerzett bizonyítvánnyal. Segéd munkásként. És segédmunkásokra szintén nagy szükség van, az ő szakmai megjelölésük vezeti be a munkásfel- vételekről szóló hirdetőtáblákat. Ez mind igaz. De -meddig?! Sokszor írunk, beszélünk napjainkban Bács-Kiskun megye társadalmának dinamikus^ ütemű át- rétegződéséről. Az aktív keresők többsége ma már nálunk is — munkás. Tizenkét esztendeje még 63 000 volt megyénkben a munkások száma — a múlt év végén már 95 000 — s közülük 70 000 dolgozik az iparban. Most már azonban egyre kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy a munkásság számbeli növekedésével párhuzamosan a műszaki, technikai színvonal is emelkedett, és a szükségszerűen növekvő mennyiségi és minőségi követelményeket mindig-mindig jobban képzett munkásokkal tudjuk megvalósítani. Márpedig eté- ren — úgymond — tyúkszemet tör nagyobbat lépni ^ szándékozó lábunkon a szűk cipő. Egyre inkább azokon a helyeken. ahol sehogy se akar csökkenni az iskolai alapműveltség nélküliek száma. Mert még mindig 22 ezer olyan munkás él a megyében, aki nem végezte el az általános iskola 8 osztályát. S többségük nagyüzemben dolgozik. Ebből a 22 ezerből 5 ezer a harminc éven aluliak száma, ami arra utal. hogy továbbra is nagy számban áramlanak be a felnőtt dolgozók közé fiatalok, akiknek nagyrésze csak azért nem járta végig a 8 általánost, mert szüleik, pedagógusaik, és a tanácsi szervek erre nem fordítottak kellő figyelmet és nem érvényesítették az idevonatkozó törvényeket, rendeleteket. Ezt állapította meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi — a szakszervezeti nevelő munka helyzetével — foglalkozó ülése is. A számok azt tükrözik tehát, hogy ez az elégtelen iskolázottság újratermelődik, önmagunkat csapnánk be. ha ezt nem ismernénk be tárgyilagosan. Még akkor is. ha általános tapasztalataink szerint növekvőben van a dolgozók tanulási kedve. Többen akarnak tudni az emberek. Általános, szakmai és politikai felkészültségben nagyobb műveltségre törekszenek. De ez a kedvező tendencia sem \ volt még képes mindenütt megfelelő társadalmi megbecsülést, rangot kivívni a tanuló embernek. Ámbár ilyen közömbös környezetben is sokszor elhangzik felelősek részéről a csinosra csiszolt tétel, amely szerint a szocialista emberi értékek általánossá válása nemcsak szándék kérdése, hanem függ az adott kulturális, műveltségi színvonaltól is. Pedig belegondolhatnánk, hogy milyen tiszteletet és támogatást érdemelnek, akik meglett korban képezik magukat. Talnulni sosem könnyű, különösen nem az felnőttként, amikor a munkahelyi és családi kötelezettségek nagyon sók más gonddal is leterhelik a dolgozó embert. Még nehezebbé válik a tanulás, ha az élet legfontosabb színterén, a munkahelyen elmarad a bátorítás, a biztató szó és egyáltalán ennek az erőfeszítésnek az elismerése. A hiányos alapműveltség újratermelődését az e kérdésben érdekelt valamennyi szerv, személy eddiginél céltudatosabb együttműködésével kell megállítanunk — szögezte le szóbeli kiegészítésében Némedi Sándor. — Ez a feltétele annak, hogy szakmai műveltségben, a szakmunkások arányának növelésében előbbre jussunk. Mert a hiányos alapműveltség is oka annak, hogy üzemeinknél, vállalatainknál még mindig kevés a szakmunkások száma. (46 százalék a szakmunkásók aránya, a segédmunkásoké pedig 54 százalékú Joggal fűzte mindehhez dr. Búzás János, a Dolgozók Iskolája igazgatója: „Legdöntőbb feladat, hogy az üzemekben, munkahelyéken győzzük meg a dolgozókat — elsősorban a szülőket — az alapműveltség megszerzésének fontosságáról.” Igen lényeges gondolat. Nemcsak a — kevés iskolájuk miatt hátrányosabb helyzetű dolgozókról van benne szó, hanem ugyan ezekről a termelőkről, mint szülőkről is, akik rövidlátó felfogásukkal gyereküket is hátrányos helyzetűvé teszik, amikor nincsenek rajta, hogy megszereztessék velük a végbizonyítványt. 8 általánosról. Ahol az az eset áll fenn, hogy se a .szülő, se dolgozó gyermeke nem végezte el a 8 általánost —, ott már bizony a hiányos alapműveltség bővített -újratermeléséről beszélhetünk. A felnőttoktatás kiterjesztésében különösen szükségszerű érvényesítenie a szakszervezetnek — nevelő szerepét. Meg kell értetnie a tanulatlanságukkal megeléged ők ezreivel, hogy sajátma- guk állítanak korlátokat boldogulásuk elé —, ha nem szerzik meg legalább az alapot. Alapműveltség nélkül nem képesek magasabb szakmai képzettségre — szákmunkásbizonyítványra s onnét tovább vezető tudásra — szert tenni, önművelésükben is erősen behatárolt nívóig juthatnak előre, hiszen 5—6 általános osztályú alapozással nem is lehet igazán élvezni azt a sókoldalú információt sem, amit ezer oldalról kap a társadalom. No és nem csupán szakmai kultúráról van itt szó. amikor a felnőttoktatásról mint vállalati és egyéni érdéktalálkozásról beszélünk. Halász Rudolfnak, a bajai Vízügyi Igazgatóság képviselőjének egyik mélyértelmű megállapítására utalunk még. Aszerint — az általános és szakmai •műveltség, iskolázottság fontos előfeltétel a munkások vezetővé való nevelése szemszögéből is. Tóth István A műszaki fejlődés mozgatórugója Napjainkban az elektronika és az elektrotechnika- jelentős mértékben meghatározza a bolgár népgazdaság ipari arculatát. A Bolgár Népköztársaságban rendkívül rövid idő alatt teremtették meg a 'korszerű technika leggyümölcsözőbb ágazatainak anyagi bázisát. 1971—1975 között a bolgár népgazdaság össztermelésének évi átlagos növekedése 19,3 százalékos volt. Az elektronika és az elekrotechnikai ipar pedig több mint 10-szeresére növelte termelését. Megkezdődött az egységes „RJAD” elektronikus számítógép-rendszer alapvető részegységeinek tömeges termelése; így például az ESZR—2020 középméretű computer és a perifériarendszer 'központig vezérművének szériatermelése. A bolgár ipar napjainkban több típusban gyárt elektronikus, 'integrált áramkörű zsebszámológépeket, hordozható villanyi rógépet. Az automatizációs rendszerek termelése az elmúlt öt év alatt 3,2-szeresére, az elektronikai részegységeké pedig 2,7-szeresére nőtt. Jelentősen bővült az elektromos háztartási cikkek és az orvosi műszerek termelése is. Az 1976—1980-as időszakra vonatkozó program a számítástechnikai készülékek termelésének 225 százalékos, a híradástechnikai termékek előállításának 230 százalékos, a félvezetős mikroelektronikai termékek gyártásának 240 százalékos, az elektro- energetiikai nagyberendezések termelésének pedig 241 százalékos növekedését irányozza elő. (SOFIAPRESS—BUDAPRESS)
