Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-15 / 243. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. október 15.

A termelőszövetkezetek megalakulásakor először a gazdálkodás fejlesztéséhez nélkülözhetetlen beruházásokat, anyagi javakat kellett megteremteni. Ma már a nagyüzemekben legtöbb helyen jut anyagi fedezet a tagság szociális igényeinek kielégítésére is. Általánossá vált — ha differenciáltan is — a házasságkötési, bevonulási, leszerelési, szülési segély. A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében a tagszövetkezetek csaknem 60 százalékában megoldották az üzemi étkeztetést és a gazdaságok 40 százaléka járul hozzá anyagilag is a községi gyermek- intézmények támogatásához.

Negyven tagszövetkezetben létesítettek korszerű szociális épületeket, tizennyolc közös gazdaságban megoldották a kulturált munkásszállítást. Tizenkét helyen terjesztették ki a munkaruha- juttatást minden ott dolgozó részére.

Bár a felsorolt juttatások nem váltak általánossá, de hasznos kezdeményezésnek tekinthetjük őket. Nagymértékben hozzájárulnak különösen a fiatalabb szövetkezeti tagok gondjainak enyhítéséhez.

A fiatalok letelepedését elősegítő gazdasági-szociális intézkedések közül kiemelkedik a lakáshoz való juttatás. A területi szövetség összesítése szerint a tag- szövetkezetekben dolgozó fiatalok több, mint 60 százaléka házas, csaknem 40 százalékuk saját lakással rendelkezik. Munkahelyhez kötődésüket nagyban elősegíti a lakásépítési támogatás, illetve a letelepedési segély, amelyet a szövetkezetek anyagi lehetőségeitől függően biztosítanak.

Az 1974—76 köziötti években a megye termelőszövetkezetei 16,5 millió forint lakásépítési támogatást nyújtottak a fiatalok részére. Ennek csaknem 60 százalékát a bácskai és a Duna menti szövetkezetekben fizették.

A támogatás egy része kedvezményes telekjuttatásban, fuvarkedvezményben, esetleg szerződéshez kötött, vissza nem térítendő anyagi támogatás nyújtásában jelentkezik. Számos termelőszövetkezetben évente meghatározott lakásépítési alapot képeznek, melynek felosztásáról a fiatalok köréből alakult bizottság dönt. Ebben a törekvésben jó eredményeket mutat fel a vaskúti .Bácska, a bácsbokodi Aranykalász, a hajósi József Attila Termelőszövetkezet. A dávodi Augusztus 20. és a bajai Augusztus 20. Termelőszövetkezetben már lakótelep épült. Újszerű a rémi Dózsa Termelőszövetkezetben a fiatal házasoknak létesített átmeneti szolgálati lakás. Ez lehetővé teszi, hogy a fiatalok anyagi helyzetük megszilárdulásáig viszonylag olcsóbban, kulturált körülmények között lakjanak.

Még vannak különbségek az ipari és a mezőgazdasági üzemekben szervezett akciók feltételeiben. Várható, hogy ezek a differenciák a következő esztendőkben — a népgazdaság anyagi lehetőségeinek változásával — megszűnnek.

K. S.

A habselyemgyáriak Csehszlovákiában

• Rögtönzött tapasztalatcsere az egyik szalagon.

• Gyors vázlatrajz kerül a jegyzetfüzetekbe erről a biztonságos, kerekeken gördülő állványról.

A Habselyem és Kötöttárugyár kecskeméti 3. számú gyárának nyolctagú küldöttsége Zala Ferenc főmérnök vezetésével a közelmúltban tanulságos kiránduláson vett részt. Csehszlovákiába, Pöstyéntől, az Európa-hírű fürdőhelytől alig néhány kilométerre levő Vrbavéra, a Trikota gyárba látogattak.

Rudolf Stranava, a gyár műszaki főmérnöke fogadta a kecskemétieket, s Janka Megovának, a készáruraktár dolgozójának tolmácsolása mellett részletes ismertetőt adott a gyár életéről, munkájáról. Tájékoztatójában elmondotta, hogy a 3700 dolgozót foglalkoztató gyárnak két másik községben is van telephelye.

— Munkásnőink szorgalmát és szaktudását dicséri — mondta a többi között a műszaki igazgató —, hogy a Trikota védjeggyel ellátott fehérneműk, blúzok, gyermekruhák és más termékek egyre nagyabb sikert aratnak nemcsak a hazai, hanem a külföldi megrendelők körében is.

A továbbiakban részletes tájékoztatót adott arról, hogy teljes erővel folyik a gyár nagyszabású bővítése, amelynek befejezését a jövő év közepére tervezik. Nagy gondot fordítanak a szakmunkások képzésére, saját iparitanuló otthonukban helyezik el a szakmát tanuló fiatalokat. A községtől nyolc kilométerre a gyárnak úttörőtábora is van, ahol egyszerre 150 gyermek tölthet kellemes napokat.

A rövid tájékoztató után Iván Durec mérnök vezetésével a kecskeméti szakemberek végigjárták a hatalmas üzemet. Iván Durec alig győzött válaszolni a sok kérdésre, amelynek lényegét a vendégek szorgalmasan jegyez- gették. Meglátogatták a fortó és szövő részleget, majd hosszasan időztek a varrodában és a készáruraktárban.

A gyárlátogatás után a vendéglátók megmutatták a hatalmas Ízlésesen berendezett éttermet, amelynek konyhájában egyszerre 1100 személynek főznek. Ebéd után a gyár melletti hatalmas kultúrkombinát megtekintése következett. Kényelmes klubtermek várják itt a látogatót, s a 400 személyes színházteremben rendszeres filmvetítést és színházi előadásokat tartanak. A 11 ezer kötetes könyvtárnak is sok az olvasója, rendelkezésükre állnak itt a szépirodalmi művek

mellett % különböző szakkönyvek

is.

A látogatás végén Zala Ferenc főmérnök mondott köszönetét Rudolf Stranava műszaki Igazgatónak a kedves fogadtatásért.

Az újságírónak — akinek a látogatás ideje alatt a fotózás miatt nem sok lehetősége volt a

jegyzetelésre, a főmérnök a következő tájékoztatót adta:

— Igen hasznos volt ez a tapasztalatcsere, amelyre nem utolsósorban azért került sor, mert gyárunk fejlesztés előtt áll. Az Aj — közeljövőben átadásra kerülő — műhelycsarnokunkban már szeretnénk bevezetni olyan új módszereket, amelyek egyben könnyebbé és gyorsabbá is tennék a munkát.

Megnyerte itt a tetszésünket a többi között például az, hogy az anyagokat külön rekeszekben tárolják, s ezeket egymás fölé is lehet helyezni.

Nálunk a szabászatról az úgynevezett csomagok összekötözve érkeznek a szalagra. Az itteni dolgozók munkáját jelentősen gyorsítja, hogy ezeket a csomagokat kötözés nélkül műanyag rekeszekben továbbítják egymáshoz, görgőkön mozgó szalagokon. Egyik bevezetésre váró tapasztalatunk a többi között az is, hogy a meózás üveglappal borított asztalon történik, s az üveg alatt szemnyugtató zöldes-sárgás anyag van. A minőségi ellenőr így sokkal biztosabban megtalálja a készáru esetleges hibáját.

Amikor hazaérünk, összeülünk, s megbeszéljük részleteiben a (Trikota gyári tapasztalatainkat. Bízunk abban, hogy új üzemünkben a munka megszervezését jelentősen segítik majd az itt látottak. O. L.

• Rudolf Stranava műszaki igazgató büszkén mutatja az épülő új gyár makettjét. (Opauszky László felvételei.)

HATAN EGY CÉLÉRT

Pedagógusok brigádja

Sokat hallunk, olvasunk mostanában a szocialista brigádod életéről, sokirányú tevékenységéről. Ám azt ritkábban tapasztaljuk, hogy brigádot alakítottak a pedagógusok Pedig van rá példa, amint az alábbiakból is kiderül. A közös ösz- szefogásról, nemes törekvésekről szívesen számolunk be olvasóinknak.

— Nagyon egyszerűen kezdődött ... — emlékezik Hordós Ká- rolyné kecskeméti iskolavezető. Az elmúlt tanévben egyetlen takarítónőnk, aki egyben fűtő is, megbetegedett. Nem kaptunk helyettest, és az idejáró száznegyven kisgyermeket egy reggel hideg termek várták. Nem tudtunk jobbat kitalálni: összefogtunk öten és munkabrigádot alakítottunk. Bejöttünk reggel hat órára, kitakarítottuk az iskolát, ellapátoltuk a havat és befűtöt- tünk.

Én voltam a „bányász” — mosolyog —, az egybeálló iszapszén hegyből megtöltöttem a kannákat, míg a többiek kisalakoltak. Úgy kellett dolgoznunk, hogy hét órára az egyik terem meleg legyen; ha egy gyermek korábban érkezik, ne fagyoskodjon kinn az ajtó előtt. Mikor mindennel elkészültünk, nyolc óra lett; kezdhettünk tanítani.

Később visszatért minden a régi kerékvágásba: meggyógyult a mi kedves segítőtársunk. És mi egy tapasztalattal lettünk okosabbak: úgy tudunk együtt dolgozni, mint a fogaskerekek. Ezt a megszerzett tapasztalatot pedig nem hagyhattuk kárbaveszni.., öten voltunk és két „kültag: Simon Jenöné logopédus és Felföldi Károlyné. ö a felsőtagozatba indulókat az orosz nyelvtannal ismertette meg.

Iskolánkat ekkor már hosszabb ideje a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának egyik szocialista brigádja patronálta. Mindenben segítettek, amikor hívtuk őket. A brigáddá alakulásunkhoz ők adták az utolsó biztatást. Hiszen mi is ugyanúgy, együtt, a közösségért akartunk dolgozni. Váci Mihály nevét választottuk. És elkészítettük a feladattervet, az egyénit és a közöset. Most az új tanévben hatan vagyunk: Nyúl Ilona, Melegh Béláné, Tra- jer Teréz, Horváth Gyuláné, dr, Tassy Gergelyné szakfelügyelő és

jómagam. A két külső az idén is brigádtag maradt.

'Hét órakor nyitjuk ki a kaput a gyerekek előtt és gondozzuk ai udvart, a kertet. Azt, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, kölcsönösen segítjük egymást, nem is említem: eddig így volt. Azt viszont jónak tartom, amit a mi szakmánkban újítani tudtunk. Felosztottuk a tárgyakat egymás között; egy tárggyal kapcsolatban mindent — új eredményeket, módszereket is — tudni, alkalmazni kell annak, aki vállalta. Talán példát mondok; jobban érthető. Sok nálunk a hátrányos helyzetű kisgyermek, akinek nincs otthon módja gyakorolni az olvasást. Meleghné kolléganőnk elvállalta: minden idejáró gyermekkel foglalkozik, hogy az olvasás, a szép kiejtés a lehető legjobb legyen. Ebbe a munkába kapcsolódik be Simonná — a „kültag" —, aki szükség szerint a beszédhibát is kijavítja. Nyúl Jolán a saját munkáján kívül a számtanofetatást választotta pótfeladatnak. Szemléltető eszközöket készít, korrepetál, függetlenül attól, hogy melyik osztályba jár a „nebuló”: A:s ellenőrzésre szakfelügyelőnket, dr. Tassy Gergely- nét kértük fel.

Ahogyan igazi brigádtagokhoz illik, közösen megyünk moziba, kirándulni. Elhatároztuk, hogy tanulmányozzuk a megye munkásmozgalmának történetét; már hozzá is fogtunk. Patronálunk három nyugdíjas pedagógust. Ez különösen nagy öröm számunkra. Szervezettebben, gondosabban ugyan, de azt csináljuk, amit eddig: tanítunk. S jó közösségben, nyugodt légkörben munkálkodunk ebben a városszéli, alsótagozatos iskolában. Egyetlen gondunk van, mióta megvan a brigádunk. Milyen értékelési rendszert alakítsunk ki? Hogyan mérjük a magunk munkáját? Szeretnénk, ha erre is mihamarabb választ tudnánk adni önmagunknak.

S. K.

SZÉLCSATORNÁBAN A NYUGATI PÁLYAUDVAR

• A Budapesti Műszaki Egyetem szélcsatornájában vizsgálják a Nyugati pályaudvar makettjét. Az áramlástani tanszék szakemberei ail mérik, hogy a műemlékként számontartott épület tetőtartó vasszerkezete megfelel-e a szigorú biztonsági előírásoknak. (MTI-fotó - Csikós Gábor — KS.)

%

Együtt lenni

• r

JO • •

• Az emberi lét legnagyobb öröme, hogy vagyunk, és az, hogy nem egyedül vagyunk.

Bolond példa jutott az eszembe. Sokszor gondolom mostanában, azokkal lenne jó együtt élni még egyszer, akikkel bocskort kötöttünk a szalmán pörzsölt disznó lábára, és lekapkodtuk a körmét. Ha elmondanám valakinek, legyintene rá: korszerűtlen vagyok. A szalmás pörasölés fölött eljárt az idő. Különben pedig, ha annyira megkívántam, menjek el a vágóhídra, biztosan adnának a körömből két zsákkal is.

A példa, ha bolond is, nem jön magától. Azokkal is jó lenne együtt — vétkeink azóta elévültek talán — akikkel esténként együtt loptuk a lépcsők alá sorakoztatott hordókból a menza savanyú uborkáját. Az előző felelő erre Is azt mondaná, korszerűtlen vagyok. Menjek be a boltba, mérik az Uborkát, minek ide a lépcsők alja?

Ennél nagyobb bolondságok is beleférnek az emberbe, és bolondabb válaszok is születnek. Azt is mondhatná a felelgető ember, miután megérzi, hogy nem körömről és nem uborkáról van szó, mit sóvárgok és tíz ember után, húsz év után? Üljek be egy színházba, ott sokkal többen vannak.

Merjem kimondani ilyen bevezető után, hogy közművelődésünk fájdalmas gondjára akarom terelni a szót? Nem a pörzsölt disznó körmét, és nem a savanyú uborkát akarom vagánykodó szentségtörőként együtt említeni a művelődési házakkal, azokról beszélnék csak, akikkel jó együtt lenni. Tudja mindenki, ezért épültek e házak, hogy más is, mi is okosabbak legyünk. Hogy halljuk a szép szót és gyarapodjunk általa. Arra is választ kellene azonban adni, miért járnak olyan kevesen ezekbe a házakba.

Amióta szabadművelődés, népművelés és közművelődés neveket említünk egy gyönyörű föladat és nagyszerű folyamat jelölésére, a közösség szó el nem maradhat mellőlük. Megkérdezek valakit, hatvan felé jár már, mit szeretne most legjobban. Azt mondja, összehívni a régi bandát, fölállni, a színpadra, és eljátszani a János vitézt. Itt a nagyszínpad. nézze meg ott. Azt mondja, nem értek én ehhez. Gondoljam hozzá, hogy a muraközis kocsis játszotta a királyt, a boltos Juci meg a francia királylányt, a boszorkány szegény, azóta meg is halt. Nem is játszani, együtt lenni lenne jó. Énekkarnak. tánccsoportnak, zenekarnak kell a taps, anélkül kiszikkadna belőlük a lelkesedés, de legjobban az egymáshoz tartozás kell. Tíz éve együtt volt klub tagjai is azt mondják, együtt lenni jó. Köz- művelődésünk, ha kacsalábon forog is a háza, ennél többet nem adhat. A többi legtöbbször ebből születik.

Tartoznunk kell valakihez. Aki csak teng-leng, élni se tud, dolgozni se. Kisodródik valahová a hullám szélére, a part alá, amíg el nem pereg feje fölött az idő. Behúzódik szobájába, és azt is a rádióból tudja meg, hogy esik az eső. Nem győzünk panaszkodni, mi lesz, mi lenne velünk, ha eleresztenénk egymás kezét. Atomizálódik a társadalom — így mondják — és elidegenedünk egymástól. Meghal a lépcsőházban egy ember, akkor tudjuk meg, hogy nem is ismertük — így panaszkodott valaki nemrégen az újságban. Dermesztő perspektíva.

Prófétai hevülettel áll elő némely népművelőnk — amíg meg nem únja —, és hirdeti az igét: jöjjetek hozzám, áldott lelkek, majd én megművellek benneteket! Van ilyen rendezvény, van olyan rendezvény, mind értetek van, tessék választani. Fél év múlva fölszakad belőle a panasz: az istennek se jönnek! Behergeli magát, még ilyet is mond: ezeknek, kultúra? Ha meditálni is szeret, elméletet is gyárt: most olyan korban élünk, hogy közömbösek az emberek, elmosódnak a nagy, hősi célok, nincsenek lelkesítő távlatok, Valami valóban elmosódott.

Jól emlékszem a népművelésnek arra a korszakára. amikor újra fölfedezte, hogy a közösségek nélkül moccanni se tud. Klubok alakultak sorba, amíg meg nem jelent ennek a mozgalomnak is a kórokozója, a „klubosítás” Akkor mindenből klub lett. Ha a bölcs és megingathatatlan előadó nem állva, hanem fotelben ülve mondta el vagy olvasta föl ugyanolyan unalmas és megemészthetetlen előadását, már klubszerűségről beszéltünk. Tudok olyan hajdanvolt nagy jó klubról, ahová valóban az összetartozás vitte el az embereket. Rájuk fejelt a művelődési ház,, és azt mondta: itt az előadó, de nincs közönsége, és itt vagytok ti, éppen rátok fér. Tiltakoztak, hogy őket ez nem érdekli, rájuk ripakodott: ezért fűtök én nektek, ezért világítok? Fölsőbb segédlettel ez a klub is megszűnt.

• Nem vétett többet a hivatal a tanyai olvasókörökkel sem, csak elfelejtette, hogy ezek közösségek. Ha elvisszük őket álomszép előadásra, és töltjük beléjük a jobbító szózatot, erejüktől megfosztva hallgatják. Közösségből közönség lesznek.

Jól tudom, millió és egy gondot vetettem föl. Ki tetejezze be az olvasókört, ha beesik az eső? Ki nyissa.^ ki csukja? Pénzt adjanak erre is, amikor művelődési házaink is szegények? Ha elaprózzuk a

falatot, mindenki éhes marad. Mégis föl kell tennünk a kérdést: szabad-e mesterségesen megszüntetnünk azt, ami a fejlődés természetes folyamataként alakult, és ott mostanáig jobb nincsen?

Ha ezt elkérdezem, az olvasóköröktől is eljutok egy régi sóhajomhoz, a tanyai iskolákhoz. Kínáljuk őket boldognak-boldogtalannak, raktárnak, magtárnak. A környék népe mindig arra fordított«' fejét, ha világosság gyúlt ablakában esténként, Most? Nem tud hová fordulni.

• Mit akarsz velúk? Nem érted, hogy nincs ráJ juk igény? — hallom mindig, ha elsiratom őket Persze, hogy nem értem, mert aki bizonyítani akarja, nem jön oda velem, megkérdezni a kinn maradókat. Csak azt mondja, megszűnt az iskola, mert a gyerekek jobb helyen tanulhatnak. Olyan igaz ez, vitatni se lehet, de nemcsak ebből áll a világ.

Kitoupálódtunk ágrólszakadt szegénységünkből. Harminc év előtti mércénkhez ha odaállunk, gazdagnak mondhatjuk magunkat. De ha elveszítjük egymást, idegtépő rohanásunk csak sivatag-gazdagságot teremne- Boldog csak az lehet, aki tartozik valakiihez-valaklMhez.

• Művelődési házaink munkatársai panaszkodnak. rendezvényeikre alig tudnak közönséget szervezni. Az egyik így buggyant ki: Aranyszájú Szent Jánost idehoznám, csak jönnének. Valószínű, nincs más orvosság, közönség helyett megint közösséget kell szerveznünk. Ahol pedig van, ott mindenáron megtartani. A kettő között nem egy hang a különbség: egy világ.

H. D.

Segítik

Si

fiatalokat