Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. október 8. A pártszervezetek kádermunkája és a szakszervezeti bizalmiak A munkásélet kezdetén • Az MSZMP Központi Bizott­sága 1973. november 28-i határo. zabában — amely a párt káderpo­litikájáról, a káder- és személy, zeti munka helyzetéről, valamint a főbb feladatokról szól —, kel­lőképpen hansúlyozza: a szocia­lista építés egyre bonyolultabb és egyre nagyobb hozzáértést, ügy­szeretet kívánó feladatai szüksé­gessé teszik, hogy a kádermunkát az előttünk álló követelmények­hez igazítsuk. A kádermunka a pártpolitika érvényesítése, lénye­gében a párt vezető-irányító sze­repét jelenti. Pártunk mindig megkülönböz­tetett figyelmet fordított a káder- munkára, nagy gonddal alakította ki a vezetők kiválasztását, neve­lését meghatározó alapelveket és módszereket. Tevékenységében azért szentel olyan nagy teret a kádermunkának, mert az a párt­munka továbbfejlesztésének egyik alapvető feltétele. A párt kádermunkájában jelen­tős szerepük van a pártalapszer- veknek, hiszen ott végezhető leg­hatékonyabban az utánpótlás ne­velése. E munka magasabb szín­vonalra emelése kulcskérdés. Nagymértékben az alapszerveze­teken múlik a káderpolitikai cé­lok. valóra váltása. • A pártalapszervezetek káder- munkája meglehetősen sokrétű. Fontos területét képezi a tömeg- szervezetek kádermunikájának be­folyásolása, természetesen a sok önállóságnak messzemenő tiszte- letbentartásával. A pértalapszer- veretek feladata elősegíteni, hogy a személyi kérdések eldön­tése a párt káderpolitikája alap­ján, annak érvényre juttatásával történjen. A tömegszervezeti kádermunka segítésének eredményes módja, ha a pártszervezetek a tömegszer­vezeti munkához értő, azt szíve­in végző, az adott szervezetben tekintéllyel és jó tömegkapcso­latokkal rendelkező párttagokat javasolnak a különböző tisztsé­gekre. • A szakszervezetek tevékeny­sége a közelmúltban új jelentősé­get kapót: megnövekedett a bi­zalmiak jogköre. A megnöveke­dett jogok a dolgozók jogai, ame­lyeket a bizalmiak az ő képvise­letükben, megbízásukból érvé­nyesítenek. A szakszervezeti bi­zalmiak megnövekedett jogköre az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztését szolgálja, a dolgozók jogkörének további szélesedését jelenti. Kifejezi a dolgozóknak a vezetésbe való bevonását, növe­li a felelősségüket az adott egy­ség egész tevékenységéért. Szük­ségtelen tovább hangoztatni a megnövekedett jogok területeit, de fontos, hogy ennek gyakorlati megvalósítása során a párt- és szakszervezetek között jó együtt­működés alakuljon ki. Kölcsönö­sen törekedni kell az együttmű­ködésre, egymás tájékoztatására. A pártalapszervezetek feladata elősegíteni és ellenőrizni, hogy az állami, gazdasági vezetők tartsák tiszteletben a szakszervezetek e fontos jogát és segítsék elő annak helyes gyakorlati alkalmazását. Segíteni kell a szakszervezeti bi­zalmiakat, hogy megnövelt hatás- és jogkörüket jól el tudják látni. • Több helyen a pártalapszer­vezetek nem ismerték fel a szak- szervezetek XXIII. kongresszusá­nak idevonatkozó határozatának, s a Minisztertanács intézkedései­nek politikai jelentőségét. Ügy érezték, túlsúlyba kerül az érdek- védelem, háttérbe szorul a poli­tikai nevelőmunka. Különféle gondok, problémák, merültek fel a gazdasági vezetők és szakszer­vezeti tisztségviselők körében e határozat végrehajtása során. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szakszervezeti bizalmiak kibővített jog- és hatáskörének gyakorlati alkalmazása — a kez­deti nehézségek után — jó irány­ba fejlődik. A bizalmiak aktívan közreműködnek a bérfejlesztések, jutalmak elosztásában, a kollek­tív szerződések módosításában és a szociálpolitikai célkitűzések ki­alakításában. Jelentős részük e kérdésekben kikéri munkatársaik véleményét, és egyre felkészül­tebben és meggyőzőbben képvise­lik és érvényesítik az indokolt csoportérdekeket. A bizalmiak ál­tal képviselt ügyekre egyre in­kább jellemző, hogy azok amun- kiüély politikai kérdéseivé vál­nak. Ugyan nem alakult ki még megfelelő egységes gyakorlat a lakáselosztás, a munkásszállás, és a magasabb kitüntetések odaíté­lésében, és a bizalmiaknak csak kisebb köre él az ellenőrzési és javaslattevő jogkörével. A szak- szervezetek kongresszusának ha­tározata és annak gyakorlati al­kalmazása azonban felkeltette a dolgozó kollektívák érdeklődését és növelte a szakszervezeti bi­zalmiak politikai súlyát. Több jel mutat már ma is arra, hogy a munkáskollaktívák, a szakszer­vezeti szervek a jövőben nagyobb felelősséggel választják majd meg a szakszervezeti bizalmiakat. A pártalapszervezetek nagyban segítették a szakszervezeti hatá­rozat végrehajtásának kibontako­zását, politikai céljának, jelentő­ségének megértetését. Hozzájárul­tak a téves nézetek és bizonyta­lanság eloszlatásához. A pártalap­szervezetek kötelességüknek tart­ják, hogy támogassák a szakszer­vezeti bizalmiak hatáskörének ér­vényesülését. • Ma még akadnak döccenők, késések a határozat megvalósítá­sában. Több helyen késik a mun­kahelyi jogkörök decentralizálása, a bizalmival egy szinten dolgozó gazdasági vezetőnek nincs megfe­lelő hatás- és jogköre. A szem­léletben! problémák sem szűntek meg, sőt egyes munkahelyeken újratermelődnek. A szakszerveze­ti bizalmiak tájékoztatását a nö­velt jogköröknek megfelelővé kell termi. A p>ártalap>szervezeteknek vizsgálni kell a pxárt • és a szak- szervezet eltérő szervezeti felépí­tésének hatásait. További segítsé­get, támogatást kell nyújtaniuk a szakszervezeti bizalmiaknak, hogy munkájukat jól elláthassák. Ugyanakkor ellenőrizniük is kell e munka politikai hatásait, időn­ként taggyűlésen, vezetőségi ülé­sen tárgyalják meg a végrehajtás tapasztalatait. A pártalapszervezetek minden­napi munkája során arról sem szabad megfeledkezni, hogy a leg­jobb határozat, a legprecízebb rendelet előírásai sem valósulnak meg automatikusan. A jó dönté­sek gyakorlati végrehajtása a ká­dereken múlik. A párt-, a szak- szervezeti munka, a munkahelyi feladatok megoldásának, a fejlő­désnek alapvető követelménye a kádermunka javításai • A munkahelyek pártalapszer- vezetei most mindenütt fordítsa­nak több figyelmet saját és a szakszervezeti szervek kádermun­kájára, s ezzel is segítsék élő fel­adataink sikeres megoldását.-S K. J. Nem is olyan régen az eszter­gályos szakmát választók között csak elvétve lehetett lányokat ta­lálni, ma már egyre inkább nö­vekszik számuk. A SZIM kecs­keméti gyárában, ahol a fizikai munkásak a köztudatban férfi­asnak nevezett szakmák képvi­selői, a dolgozók 43 százaléka nő. A gyár egyik legfiatalabb szak­munkását, Bereute Sárát kér­deztük, milyen út vezetett a Szaikmurik'ásHbdjzonyítványJg — A szüleim földművesek, ők biztattak tanulásra bennünket — mesélte pályaválasztása történe­tét. — A nővérem élelmiszer-el­adó szeretett volna lenni, de oda nem vették fel. Kényszerű­ségből választotta az esztergá­lyos szakmát. A MEZÖGÉP-nél dolgozik és annyit mesélt a miunkájáról, hogy kiváncsivá tett. Megismerkedtem én is a gépé­vel, a munkahelyével, a munka­társaival. így az én választásom már tudatos volt és nem is bán­tam meg. Csak az esett először rosszul, hogy nem a MEZÖGÉP-hez ke­rültem. Ma már azonban nem mennék el a SZIM-ből, mert a tanulóéveim — és azóta immár háramhónapas munkaviszonyom — alatt nagyszerű emberek vet­50 MILLIÓ PENGE • A Fővárosi Finommechanikai Vállalat a borotvapenge-gyártás technológiai korszerűsítése érde­kében 1970—77. között csaknem 23 millió forintot fordított fejlesz­tésre. A berendezéseket Angliából szállították. A gépsoron Super Fi­garó és Super Nova borotvapen­géket gyártanak, évente 450 millió darabot. Képünkön a bo­rotvapengék felülnyomása készül. (MTI-fotó: Balaton József .....,,7 felvétele—KS) M IRE KÉPES A HUSZONÖT MÁZSÁS MŰSZER ? AZ UNIVERSAL „LERAJZOLJA'’ AZ UNIVERZUMOT Csillagos ég alatt - déli tizenkettőkor Ülünk kényelmes, puha székeken, fejünket könnyedén hát­rahajtva. A tágas teremben „templomi” csend van. Elfogódot- tan, alig leplezhető belső izgalommal várakozunk. Majd fel­hangzik Vivaldi Négy évszakából a jól ismert tavaszi részlet, és a terem fokozatosan sötétedik; már-már alig látjuk a két és fél tonnás különös „masinát” középen. Azután alkonyodni kezd, a zene átvált, lassúbbodik. S amint a íölénk varázsolt végtelen kiterjedésű égbolton lefelé megy a Nap, a látóhatár szélén, vele átellenben — úgy tűnik, millió kilométerekre — felfelé kúszik a Hold. Még jobban sötétedik, majd feltüne­deznek a csillagok, ezer és százezer, tán millió: ránkborul — déli tizenkettőkor — az éjszaka. • A Planetárium bejárata. (Pavlovits Miklós felvétele) Jelek, ábrák, csillagokkal Tulajdonképpen hol vagyunk? Mi ez a „templomi” csend itt körülöttünk? Miféle különleges eszközökkel képesek fölénk vetí­teni az eget, ragyogó nappalon a gyönyörű éjszakát? Budapest egyik új büszkeségé­ben: a Planetáriumban va­gyunk. Jó ötlettel a TIT Bács- Kiskun megyei szervezete szer­vezte meg pedagógusok és köz- művelődési szakemberek számá­ra ezt a csoportos látogatást; hogy amit itt látnak, hallanak, vigyék el annak a jó hírét, szer­te a megyébe. S lám — ezt már az első percekben lehet tudni — van is, lesz is mit mesélni má­soknak, sokaknak. Ám közben míg az élménytől bódultán, a látványtól részegül- ten nézzük az ég végtelenjét, a szépséges ragyogású csillagsere­get, addig közben egy hang „el­igazítást” nyújt számunkra, hogy könnyebb legyen a tájékozódás. Képzeljük el: kint állunk vala­hol, egy hatalmas síkság közepén, mondjuk éppen a Kiskunság va­lamely részén, és az éjszaka mély­séges csendjében figyeljük az eget. Közben egy avatott szak­ember elmond minden tudniva­lót a látványról. (Jelen esetben itt Taracsák Gábor csillagász, a „Pillantás a végtelenbe” című műsor megszerkesztője és elő­adója.) Nézzük hát, mit is látunk és hallunk? Nem csak úgy általá­ban a csillagos eget. Hanem egy- szer-egyszer kinagyítva, külön közelítve, egy-egy „kisebb” rész­letet. (A zárójel azért kellett ide, mert az ilyen „kisebb” égbolt-ré­szecske olykor sokimiillió kilomé­tert foglal magában. (Kirajzolód­nak előttünk a formák, a messze múltban „kirajzolt” ábrák, jelek. Nemcsak a Göncölszekeret, a Fi- astyúkot meg a Tejutat érzékel­jük, de a Vízöntőt, a Bikát, a Kost, meg a roppant távoli And- romédát. Megjelenik a Véga és a Centaurus, „testközelben”. Köz­ben halljuk a hozzájuk fűződő mondákat, hiedelmeket, érdekes­nél is érdekesebb régi és újabb elképzeléseket. Folytatódik a va­rázslat. Mozgásban a bolygórendszer De nemcsak ezeket látjuk. El­visz minket a tudománynak ez a csodája az Egyenlítő fölé, meg a Déli-sarkra. Megnézhetjük az ottani égboltot, amit másképpen sose látunk. Tanulmányozhatjuk az égi mechanika jelenségeit, azokat a sokféle mozgásokat, amelyek mindig is bámulatba ej­tették a Föld gondolkodó, figye­lő emberéit. Megértjük minden eddiginél jobban a Nap, a Hold, meg a bolygók, napi, havi, évi helyváltoztatását; megismerjük az égbolt főköreit és vonatkozási rendszereit; azt a különös koor­dinátahálózatot, amely annyira izgató az összefüggéseket megér­teni akaró ember számára. És mennyi mindenben részünk lehet még itt, ebben a gondol­kodás-templomban, ebben az univerzumra kapuikat nyitó „szín­házban”, ebben a műszaki-tech­nikai csodavilágban. Egyszer a hatalmas rét közepén figyeljük a tiszta égboltot, máskor meg a nagyvárosok szennyeződésein ke­resztül látjuk — kevesebb él­ményt adódóan — ugyanazt. És egyszerre — talán ez a leginkább lenyűgöző látvány — eltávolo­dunk saját bolygórendszerünktől, és mintegy „kívülről” figyeljük szűkebb csillaghazánkat. Azt, amint szabályos és az anyag tör­vényei által megszabott pályán kering a Mars, a Vénusz, a Plú­tó és a többiek; no meg persze hűséges és okos társuk is: a Föld. Parányinak és roppant ha­talmasnak érezzük magunkat ezekben a bizsergetően kellemes percekben. Mire jó hát a Planetárium ? Ez a különös létesítmény, a technikailag kifinomított, bonyo­lult berendezéseivel együtt tu­lajdonképpen intézmény. A kor­szerű oktatás és közművelődés, konkrétabban: a korszerű tudo­mányos ismeretterjesztés sokféle hatást, s még több féle fontos és nélkülözhetetlen tudásanyagot, is­meretet nyújtó intézménye. Az impozáns épülettel, a „kerengő” folyosón látható állandó kiállítás­sal, a négyszáz személyt befoga­dó nézőtérrel és a világhírű Zeiss Művek UNIVERSAL elne­vezésű két és fél tonnás mű­szerével együtt. S mindez így, együtt, augusz­tus 20-a — az ünnepélyes meg­nyitás — napja óta szerda kivé­telével naponta 10 és 18 óra kö­zött megtekinthető. Budapesten, a Népligetben: az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszte­ződésénél. V. M. tek körül, segítettek, tanítottak. Most pedig én szeretnék majd bizonyítani. Első havi szakmun- kásteljesítanényem 43 százalék volt. Ez nagyon kevésnek tűnik, el is keseredtem emiatt, de meg­magyarázták, hogy ez a — ta- nulóévekbeli teljesítményhez ké­pest — nagy visszaesés termé­szetes, hiszen teljesen önállóan kell dolgoznunk. A következő hónapban 86 szá­zalékot értem el, de már telje­sítem a 100 százalékot is, és nem akarok megállni ennél az ered­ménynél sem. Büszke vagyok ar­ra, hogy nem kellett kivárni az új szakmunkásoknak nyújtott féléves türelmi időt, s már a harmadik hónapban nem kel­lett szégyenkeznem a teljesítmé­nyem miatt. Férfias szakma? Egyre inkább elnőiesedik. Az osztályunkban hat lány és tizenhat fiú tanul­ta ezt a szakmát, és egy lány sem morzsolódott le. Olyan au­tomata gépeink vannak, hogy könnyű fizikai munkának szá­mit az esztergályosé. Pontossá­got, figyelmet Igényel a mun­kánk és egy férfi vezetőnk sze­rint a nők az automata gépeken jobban megállják a helyüket a férfiaknál. Tizenhét évesen nincsenek nagi terveim. Egyelőre élvezem a szakma nehéz feladatait, örülök: ha segítség nélkül eljutok a meg­oldáshoz. Jó érzés, hogy önálló kereső vagyok és tanulom annak beosztását is. Később szeretnék majd továbbtanulni. Jövőre, ha megfelelek a követelményeknek; bekerülök egy szocialista brigád tagjai közé. Addig a KlSZ-szer- vezeten belül végzek társadalmi munkát. Aztán majd a brigád­társaim segítségével gondoskor dóm arról, hogy ne legyenek fe­leslegesen eltöltött perceim. ‘ ' Berkes írisz TÁRGYALÓTEREMBŐL Országúti tragédiák Három közlekedési balesetről írunk mostani cikkünkben. Nem azért választottuk ezt a hármat, mert különlegesek, hanem mert nagyon is szokványosak, ha egy­általán meg lehet szokni a bele­törődés szintjén a tragédiákat. Egyetlen ilyen esetbe sem sza­bad, nem lehet beletörődni, mint ahogyan olvasóinkat sem hagy­ják hidegen a karambolokról írott tudósítások, a bírósági ügyek. Valószínű azonban, hogy az a gépjárművezető, aki más által elkövetett tragédiáról ol­vas, nem tudja elképzelni, hogy vele is megtörténhet hasonló, ha italt fogyaszt, ha nem tartja be a közlekedés valamennyi szabá­lyát, ha meggondolatlan, figyel­metlen. Az alábbiakban azonban nem véletlen tragédiákról lesz sió. de ' természetesen nem is szándékos közlekedési.;, balese­tekről, hanem a két fogalom kö­zött elhelyezkedő gondatlanság­ból származó ügyekről. Nyerges József tatabányai la­kos szeptember végén — ponto­sabban 23-án — meglátogatta Kiskunfélegyházán ismerősét, Rádi György, Árpád utca 22. szám alatti lakost, aki apósjelölt­je volt. Az autószerelő Nyer­ges és Rádi ezen a napon késő éjszakáig ittak, majd másnap, szombaton reggel folytatták az italozást. Nagyon sokat ittak. Ké­sőbb a vérvétel során az orvo­sok Nyerges vérében 3,1 ezre­lék szeszt mutattak ki, ami sú­lyos ittasságnak felel meg. Ezen a szombati napon reggel kilenc óra után autóba ültek. Rádi György gépkocsijának vezetését átengedte a láthatóan részeg Nyergesnek, aki Kiskunfélegyhá­za határában egy be nem lát­ható, jobbra ívelő kanyarban előzni akart. Az autó előtt kerékpáron ha­ladt Tóth Sándorné, aki a jár­mű hátsó ülésén szállította négy­éves kislányát, előtte pedig egy másik biciklivel a hétéves Tóth Erika haladt. Őket akarta meg­előzni az ittas Nyerges József. Annyira azonban mégsem volt részeg, hogy ne vette volna ész­re a kanyarban vele szemben felbukkanó teherautót. Fékezett, de a kerékpáros asszonyt mégis elütötte, előre lökte, s felborult a hétéves kislány is. Óriási szerencse, hogy a gye­rekek és az asszony alig sérül­tek meg. Nemcsak a kerékpáro­soknak volt ez szerencse, hanem Nyergesnek is, akit a bíróság négyhónapi börtönre ítélt, négy­ezer forint pénzbüntetéssel súj­totta és tíz hónapra eltiltotta a jánművezetéstől. A börtönbünte­tés végrehajtását azonban három évi próbaidőre feltételesen fel­függesztették. Rádi György, aki átengedte a vezetést háromhónapi — három­évi próbaidőre feltételesen fel­függesztett — szabadságvesztést és 2500 forint pénzbüntetést ka­pott és ugyancsak 10 hónapra el­tiltották a vezetéstől. Egy másik ügyben halállal végződött a többszörös felelőt­lenség. Olyan ember halt meg, aki szabályosan, józan állapot­ban közlekedett. A vádlott Lo­vas Mihály, 25 éves fiatalember, Orgovány, III. kerület Tanya 254, szám alatti lakos. Ez az em­ber 1977. július 13-án a déli órákban Orgovány határában egy Pannónia motorkerékpárral haj­tott, hatvan kilométeres sebes­séggel. Ez önmagában még rend­ben lett volna. Csakhogy a mo­tort lopta, jogosítványa nem volt, gyakorlattal sem rendelkezett, ráadásul még ittas állapotban vezetett. Egy jobbra ívelő, élea kanyarban áttért a menetirány szerinti bal oldalra. Itt jött ve­le szemben — ugyancsak Pan­nóniával — Spanga Pál szakszö­vetkezeti tag, orgoványi lakos, akivel összeütköztek. Spanga olyan súlyosan -megsérült, hogy rövid idő alatt — a kórházba szállítás után tíz perccel — meg­halt. Lovas Mihály szintén sú­lyos sérüléseket szenvedett, a járművekben pedig összesen 10 ezer forintnyi kár keletkezett. Lovas Mihályt szeszes italtól befolyásolt állapotban, halálos közúti baleset gondatlan okozá­sának bűntette miatt két év négy hónapi börtönre ítélték, három évre eltiltották ä jármű- vezetéstől. Az ügyész súlyosbí­tásért, a vádlott és védője eny­hítésért fellebbezett, így az ítélet még nem jogerős. ' Vincze János Soltvadkert,1 Esze Tamás utca 2. szám alatti lakos okozta a következő balese­tet. A 22 éves fíatal&nber szep­tember 6-án a közs^j belterüle­tén — este hét óra tájban — it­tas állapotban vezette személy­autóját. A Lenin és a Zrínyi ut­cák kereszteződéséhez érve át­tért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol elütötte a vele szemben szabályosan közlekedő Gillich Béláné kerékpárost. Vin­cze észrevette, hogy valakit el­ütött, mégis továbbhajtott meg­állás nélkül. Hazament és el­mondta a feleségének, hogy el­ütött valakit, majd — ugyan­csak gépkocsival visszatért a helyszínre. De addigra a súlyo­san megsérült asszonyt elvitték a mentők. Gillioh Béláné sérü­léseinek gyógytartama körülbe­lül hat hónapra tehető. Amit Vincze János az ügyészi kihall­gatás során mondott, úgy érez­zük, valamennyi- ittasan közleke­dő gépjárművezetőre jellemző. Elmondta, hogy tisztában van azzal: ittasan nem szabad köz­lekedni, tudja, hogy az áldozat cserbenhagy ása bűncselekmény. Mégis volán mellé ült, gázolt és továbbhajtott. Mint ahogyan mindenki tudja a fenti szabályo­kat, mégis sokan nem törődnek vele, azt gondolják, ők akkor vezetnek biztonságosan, ha egy­két féldeci „erősítő” van a vé­rükben. A többiek azonban — a kerék­párosok, a gyalogosok, a józan ál­lapotban közlekedő autósok, mo­torosok — csak azt látják, hogy jön szembe egy jármű, majd minden indok nélkül elkezd bal­ra „húzni”. Rémület, csikorgás, csattanás. Ekkor derül ki, hogy az illetőben nyomás van ... Vin- tze Jánost a bíróság szeptember 12-én hozott ítéletével 1 év és nyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte, két évre eltiltotta a jár­művezetéstől. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Lehet, hogy olvasóink enyhé­nek találják az ítéleteket, külö­nösen, ha a tettesnek még nem is kell „leülnie” a kiszabott sza­badságvesztést. Látni kellene azonban, ha csak egyszer is azt a vádlottat, aki mondjuk, mint Vincze, húsz hónapot kapott. Nem kevés idő ez és mindenkép­pen alkalmas arra, hogy elgon­dolkozzon az illető. Persze csak azok tartják enyhének, akik köz­lekedési bűntett miatt még nem ültek a vádlottak padján. G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents