Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
1977. október 1. • PETŐFI NEP« • K A pártépítés a kommunisták munkájának egyik értékmérője Pártunk taglétszámának, s a létszám összetételének alakulása fontos, politikai jelentőségű kérdés. Az összetétel alakulása befolyásolja ugyanis a munkásosztály vezető szerepének, a párt forradalmi élcsapat jellegének, a párt egységének érvényesülését. A párt tevékenységének sikere nem kis mértékben függ attól, milyen követelményeket támaszt tagjaival szentben, s hogy a társadalom mely rétegeiből egészíti ki sorait. Éppen ezért a kommunisták munkájának egyik értékmérője az utánpótlás nevelése, a pártépítés. A párttagság összetétele kedvező alakulásának érdekében céltudatosán tevékenykednek az alapszervezetek, s a pártszervek. Rendszeresen értékelik a tagfelvételi munka tapasztalatait és meghatározzák az ezzel kapcsolatos további feladatokat. Félévenként vagy évenként a pártvégrehajtóbizottságok, a pártépítési bizottságok is megtárgyalják a párttaggá nevelés, a felkészítés tapasztalatait. Elvi. politikai irányítással jól segítik az alapszervezetek pártépítő munkáját. A követelmények szerint Bács-Kiskun megyében az elmúlt másfél évben 1341-en lépték a kommunisták soraiba. Olyan emberekről van szó, akik eszmeileg, politikailag megfeleltek a párttagsággal szemben támasztott követelményeknek, ismerik, a magukénak vallják a párt politikáját, cselekvőn részt vállalnak a politikai célkitűzések megvalósításában. S ami szintén lényeges: emberi magatartásukért, példamutató munkájukért becsülik, tisztelik őket. A tavaly, s ez év első hat hónapjában felvett új párttagok nagyobbik fele munkás. Többségük gyárakban, nagyüzemekben dolgozik. A termelőszövetkezetekben is jelentős azoknak a száma, akik az elmúlt másfél éviben lettek a párt tagjai. A mezőgazdasági nagyüzemekben Q dolgozó, többségükben fizikai munkás új párttagok aránya 16 százalékos a megyei összes tagfelvételiben. A munkások és szövetkezeti parasztok mellett elsősorban értelmiségi és szellemi foglalkozá- súakkal gyarapodtak a párt sorai. örvendetes, hogy számosán műszaki értelmiségiek, illetve pedagógusok, de megtalálhatók közöttük az egészségügy, az államigazgatás, s az igazságügy területén dolgozó szakemberek is. A nőpolitikái határozat végrehajtása, a nők politikai, közéleti tevékenységének fejlődése, a szemléletváltozás és körükben a párt befolyásának erősödése megmutatkozik a tagfelvételben is. E tekintetben az ipari párt- szervezetekben tapasztalható a legnagyobb fejlődés. Kisebb mértékű az előrehaladás a mező- gazdasági üzemek pártszervezeteiben, ahol pedig az arra alkalmas nők párttaggá nevelése annál is kívánatosabb, mert eléggé alacsony a párttagságon belüli arányuk. Az ifjúkommunisták lehetőségei A fiatalok pártba való felvételének alakulása nagymértékben függ a KISZ politikai nevelőmunkájától. Vitathatatlan, hogy az elmúlt másfél évben a KISZ- szervezetek jelentős eredményeket értek el e téren is. Még mindig nem használják ki azonban kellően a lehetőségeket, örvendetesen általános gyakorlattá vált, hogy a pártba jelentkező ifjúkommunista egyik ajánlója a KISZ-taggyűlés. Egyelőre azonban viszonylag kevés a taggyűlési ajánlások száma, ami az eddiginél tudatosabb és hatékonyabb politikai nevelőmunkára figyelmeztet Tapasztalatok tanúsítják, hogy a lehetőségekhez képest a szak- szervezetekben is lassú a párt utánpótlásának nevelése; az ott dolgozó kommunisták kezdeményezőkészségének fokozására van szükség. Annál is inkább, mert a szakszervezetekben számos, olyan aktivista, közöttük sok ifjúmunkás dolgozik, akik alkalmasak, méltóak a párttagságra. Tartalmilag erősíteni a felkészítést A párttaggá válás folyamatát jól segíti a Politikai Bizottság 1975. szeptember 23-i határozata. Az úgynevezett konzulensi gyakorlat bevezetésének jelentős eredménye, hogy a párttagjelöltek felkészülésük során megismerték a párt alapvető eszméit, céljait, szerepét, szervezeti szabályzatát,,, S ezek ismeretében vállalták a kommunisták jogait és kötelességeit. A jelöltek felkészülése segítésének tapasztalataiból említésre kívánkozik, hogy ez általában egyéni beszélgetéseik keretében történik. Az idősebb, tapasztaltabb kommunista elbeszélget a felvételét kérő elvtárssal a munkásmozgalom történetéről, a párt eszméiről, szervezeti szabályzatáról. Előfordult azonban, hogy ezek az eszmecserék kevéssé voltak eszmei, politikai jellegűek, illetve kevés szó esett a helyi vonatkozású politikai kérdésekről. Olyan példa is akadt, hogy a konzulens mintegy átvette az ajánlók felelősségét, ami nyilvánvalóan helytelen. E tapasztalatok azt a következtetést kínálják, hogy tartalmilag erősíteni kell a felkészülés segítését. Érvényesítve a pártcsoportok szerepét A párttaggá nevelés, s a tagfelvétel legfőbb tapasztalatait számba véve, említésre kívánkozik még az alapszervezetek felelőssége. A pártépítő munkában továbbra is a párt XI. kongresz- szusának útmutatása és a megyei párt-végrehajtóbizottság 1975. március 11-i határozata az irányadó. A maradéktalan végrehajtás érdekében az alapszervezeti munka színvonalának emelése szükséges. Nincs erre általános recept: a helyi adottságok alapján, az adott terület pártszervezeti közösségének leleményességével, kezdeményezőkészségével sokféle módon történhet. Mindenütt alapvető azonban a legkisebb kommunista kollektívák, a pártcsoportok megnövekedett követelmények szerinti ténykedése. A legközvetlenebb és mindennapi kapcsolatban pártonkívüli társaikkal a pártcsoportok tagjai vannak. Együtt dolgoznak, ismerik, ismerhetik szinte egymás gondolatát is. A közös munkánál jobb alkalom pedig aligha kínálkozik a politizálásra, az emberi értékek megismerésére, a párttagságra alkalmasságról való meggyőződésre; egyszersmind * a személyes példa vonzó hatásával együtt a meggyőzésre, a párttaggá nevelésre. S ami szintén nem mellékes: a felvétel előtt álló jelöltről a pártcsoportban kialakult vélemény hangozzék el a taggyűlésen is. Ez nemcsak a döntést segíti elő, hanem — a taggyűlés fórumának jelentősége miatt — az új párttag útravaló- ja szempontjából is lényeges. Végezetül összevétve a pártépítő munka másfél évi tapasztalatait: a továbbiakban is alapvető. hogy a pártbizottságok, s az alapszervezetek a tagfelvétel tervezéséinél az eddigieknél jobban számoljanak a KISZ-ben és a szakszervezetekben rejlő lehetőségekkel. Ez ugyanis az egyik fontos biztosítéka a párttagságon belüli arányok egészséges fejlődésének. Hegedűs István a megyei pártbizottság PTO vezetője Orosz és szovjet szerzők művei a színházakban HATVAN ÉV - HATVAN KÉP A vidéki színházak orosz és szovjet szerzők művelnék bemutatásával köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. A Békés megyei Jókai Színház Borisz Vasziljev. Ne lőjetek fehér hattyúra című nagysikerű darabját mutatja be november 4-én. először hazánkban. A debreceni Csokonai Színházban november 18-án Csehov Három nővér című drámájának lesz az első előadása. Szovjet vendégrendező rendezi Stein verziójának kecskeméti bemutatóját. Csehov Ivanovjának premierje november 15-én lesz Miskolcon, a Pécsi Nemzeti Színház Róscsin Szerelvény a hátországban című drámáját november 25-re tűzte műsorra. Október 21-én Muszorgszkij Borisz Godunovját Szegeden. október 28-án Rahmanov Viharos alkonyat-ját Veszprémben mutatják be. A budapesti művészeti heteken öt vidéki színház klasszikus orosz és szovjet bemutatókkal szerepel a Fővárosi Operettszínházban. (MTI) Az orvostudomány fejlesztése Kubában 10. A RAPALLÓI EGYEZMÉNY 1922. áprilisában összeült a genovai konferencia, amely a sikertelen intervenciós kísérlet után, gazdasági szankciókkal akarta térdre kényszeríteni a Szovjetuniót. A terv azonban bumerángnak bizonyult. A Szovjetunió és Németország képviselői külön- megállapodást kötöttek és 1922. április 16-án aláírták a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a gazdasági együttműködésről szóló egyezményt. Ezzel megszűnt a Szovjetunió elszigeteltsége. Képünkön a szovjet delegáció, jobboldalt Csicserin külügyi népbiztos. Kubában tíz évvel ezelőtt létesülő az első orvostudományi kutató központ, s ma már tíz ilyen intézet működik az országban, jelentősen előmozdítva a korszerű gyógyászat eredményeit és a gyakorlati gyógyítást is. Az állam nem kíméli az anyagi eszközöket az orvostudomány fejlesztésére. A tudományos kutató központok munkájának támogatására ma annyi pénzt fordítanak, amennyit az egészségügyre 1958- ban összesen költöttek. Az intézetek szakemberei viszonzásul rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy az elért eredményeket a gyakorlatban is bevezessék, alkalmazzák. A kubai tudományos orvosi intézetek fejlesztésében elért sikerek elválaszthatatlanok az egészségügy terén elért egyéb vívmányoktól; A Kubai Köztársaság az orvosi ellátottságot tekintve első a latin-amerikai országok között. A forradalom óta több száz po- liklinikát, kórházat, rendelő intézetet hoztak létre, évente több ezer fiatal kap orvosi diplomát. 11. AZ ELSŐ TRAKTOR. 1924-ben megjelentek a földeken az elííl szovjet gyártmányú traktorok. Jelentős lépés volt ez a nagyüzem! mezőgazdaság megteremtése, a kollektivizálás felé vezető úton, amelyről 1927-ben a párt XV. kongresszusa hozott határozatot. 13. FÉNY A FALVAKBAN Mindez lehetővé tette számos korábbi veszélyes népbetegség — köztük a malária — teljes felszámolását. A latin-amerikai országok között ma Kubában a legalacsonyabb a gyermekhalandóság aránya is. (BUDAPRESS—PRENSA LATINA) 12. AZ ELSŐ TEHERAUTÓ 1928-ban megjelent az első szovjet gyártmányú teherautó, jelezvén, hogy a szovjet állam biztosan halad a maga választotta úton. Ipari fejlődését semmiféle bojkott sem tudta többé megakadályozni. Az orosz falvakban — ahol akár-» csak nálunk, évszázadokig mécsessel világítottak — kigyulladt a villanyfény. Hirdette, hogy a gyakorlati megvalósítás útjára lépett a VIII. szovjetkongresszus által 1920. decemberében jóváha- gyott lenini villamosítási terv, a GOELRO. ELŐKÉSZÜLETEK A JÖVŐ ÉVRE Összegezték az egyetemi felvételi vizsgák tapasztalatait Bár az egyetemek, főiskolák új elsőévesei már javában tanulnák, a felvételi vizsgák „utó- hullámai’’ még nem ültek el. Az Oktatási Minisztériumba még napjainkban is érkeznek beadványok, panaszos levelek. Az elutasítottak — nem utolsósorban «züleik — nehezen veszik tudomásul, hogy a keretszámok végesek. Az egyetemék, főiskolák nappali tagozataira az idén 16 100 elsőévest vehettek fel, á jelentkezők száma viszont meghaladta a 36 600-at. Nagyjából ugyanany- nyian pályáztak, mint tavaly,. és g felvételi keretszám sem változott lényegesen. Az óvónő, valamint a tanító- és tanárképző főiskolákra a tavalyinál mintegy 700-zal több elsőévest vettek fel, meglehetősen vegyesek a tapasztalatok a bölcsészkari jelentkezéseknél és felvételiknél. A. korábbi évek híradásai a sokszoros túljelentkezésékről — úgy tűnik. — kevéssé gondolkoztatták el az érettségizőket. A pesti bölcsészkaron például 57-en jelentkeztek régésznek, s csak 8 nyerhetett felvételt. A pszichológiai szakra a felvehetők 14-szerese jelentkezett. Az idén szélesebb körben alkalmazták a pedagógusképzőkben, s a bölcsészkarokon is az úgynevezett átirányítási rendszert, a továbbtanulás lehetőségét más intézményekben, azonban csak azoknak ajánlották fel, akik kifejezetten ezt kérték. Fellebbezésre a különböző felsőoktatási intézményekben a megadott keretszámok 6 százalékát tartották fenn. Mindent ösz- szevetve a fellebbezők 80—85 százalékának megnyugtató választ tudtak adni az Oktatási Minisztériumban. A műszaki felsőoktatásban ez az arány meghaladta a 90 százalékot. Különösen nehéz feladatat jelentett az építőmérnöki, az építészmérnöki, a vegyészmérnöki, valamint a villamosmérnöki karokra pályázók fellebbezésének elbírálása. A fellebbezők mintegy felének, harmadának nemet kellett mondani. Az idei tapasztalatok összesítésével egyidőben megkezdődött az Oktatási Minisztériumban a jövő évi felvételik előkészítése. Hozzákezdtek a továbbtanulási lehetőségeket ismertető tájékoztató könyv összeállításához. ezt mielőbb szeretnék az érdeklődők kezébe adni. A jövő szeptemberben induló tanári szakokról például a Művelődésügyi Közlönyben rövidesen előzetes tájékoztatót adnak. Januárban megkezdődik a felvételi írásbeli tételek kidolgozása is. (MTI) TUDUNK-E ÜGY ÉLNI? Garzonházi belülnézet Alig valamivel több mint egy éve, a kecskeméti garzonházba beköltöztek a lakók. A — hivatalos elnevezéssel élve — Fiatal Házasok Otthona benépesült. Méghozzá azokkal az ifjú emberekkel, akik nemcsak igényjogosultak voltak önálló lakásra, de ki is érdemelték azt, jó KlSZ-munká- jukkal. A javasló jellemzések szinte mindegyikében benne áll: „közösségi ember ”. Azt hiszem, ha külön-külön mindegyik lakót felkeresne egy érdeklődő, helyesnek találná a jellemzést. Mert mindegyikük közösségi ember. A munkahelyén. Többségük csak ott. Negyedik emelet M. az ujjain számolgat. — Három lakásban olyanok vannak, akiknek örül az ember, ha visszaköszönnek. Ügy képzeld el' hazajönnek a lakók, és azonmód bezárják az ajtót: belülről. A mi emeletünk ebből a szempontból tipikusnak mondható. Egyszerűen elzárkóznak, ami nem is lenne különös, ha bent a munkahelyükön nem pont ők lennének azok, akik leghangosabban ágálnak, hogy így közösség, úgy közösség. — Hogyan képzelted? — Másképp, jde ez így túl egyszerű. Mindenki fiatal, szinte mindenütt van gyerek, ez már valamiféle kapocs lehetne köztünk. De hát az ajtók nemcsak a felnőttek, de a gyerekek előtt is zárva vannak. — Ha rajtad állna, mit változtatnál meg? M. maga elé néz, firkál egy papírlapra. s mintha csak mellékesen említené, böki ki: — A csoda tudja. Mindenesetre elsősorban a lakókat. Emberi ügyek miatt is. Van olyan, aki a saját ajtaja előtt nem mossa fel a folyosót, aki eldobálja a csikket és szidja a házmestert, hogy nem tart rendet. Néhányan terveztük, hogy éjszaka felmossuk a folyosót, s utána mindenhová bedobunk egy cédulát: köszönjük, hogy felmostad, de mégse csináltuk meg, rájöttünk, ennek nincs értelme. — Minek lenne? — Ha tudnám, csinálnám. Ötödik emelet Ellentéte a negyediknek. Mindenki ismer mindenkit, a bejárati ajtók kinyitva, maga a folyosó pedig mintha óvodaforma lenne: játszanak a gyerekek. A negyedik emeleten lakók panaszkodnak: zajosan élnek a fontiek, minden szó lehallatszik, még éjszaka is, olyan hangok is, amik nem a gyerek fülébe valók. A csövek vezetik a szavakat, vigyázni kell. — Jó is, meg nem is — kételkedik hangosan J. — mert olyan állapot ez, mint a szerelem: senki nem tudja meddig tart. Attól félek, mi lesz, ha valaki megsértődik, s becsukja az ajtaját, tudniillik akkor az is bezárkózik, akire megsértődött, és így tovább, két nap alatt vissza az egész, Persze addig, amíg van: jó. És ez a lényeg. Hetedik emelet — Amikor beköltöztünk — meséli E. — egy katalógus várt a lakásban bennünket: kik a szomszédok, egyáltalán, hogy hívják a többieket. Szombaton volt a hurcolkodás, amikor valahogy elrendeztük a bútorokat, leültünk egy percre. A férjem kiment az erkélyre, visszajött, mondta: képzeld, a mi emeletünkön már mindenki beköltözött, kimosott ruhák száradnak a korláton. Néztünk csak egymásra: jól nézünk ki, senki se nézett ránk, kik vagyunk, amikor költözködtünk. — A kapcsolat a gyerekekkel kezdődött, s folytatódott, a harmadik hónapban átjött a szomszéd: én vagyok a Zoli anyja, ismerkedjünk meg. Jól van, örültünk. Beszélgettünk, ők is meghívtak hozzájuk: mentünk. Aztán valamelyik kölyköt kinevezték sztárnak, illett őt a legszebbnek tartani, de ilyesmik mindenütt vannak, nemcsak pont nálunk. — Egyszer találtunk egy cetlit a csapóajtón: szombaton bulit rendeznek ezek meg ezek, mindenkit várnak. Megyünk. A férjek összebeszéltek: venni kéne pár láda sört, vagy bort. De elkezdte az egyik, hogy a felesége már vett Cinzánót, a másiké meg Gordon’s gint. Cikisen kezdődött tehát a dolog. Na, este átmentünk, épp krimi volt a tévében, azt ugye meg kellett nézni, utána elzárták a tévét, hogy beszélgessünk. Mintha ez parancsra menne. Nagy hallgatások után bejött három tálca sütemény, meg két üveg valami, amit megettünk, megittunk. — Mintha itt minden visszafelé sülne el — töpreng E., ahogy emlékezik. — Közben az alul lakók meg irigyelnek bennünket, hogy milyen jó közösségben élünk! — Sokan vannak GYES-en ax asszonyok közül, kitalálták hát, hogy rendezzünk vetélkedőt. Kiosztották a szerepeket is: kérdés — író, szervező meg ilyesmik lettek. Jött ám az egyik, hamar a lexikont. Kijegyzetelte Heideg- gert, meg Herbert Spencert, át- nyálazta a Filozófiai kislexikont. Nagynehezen rábeszéltem, hogy könnyebb kérdéseket írjon, senki sem doktorált az egzisztenciái istákból. Az első fordulóban jó is volt, ment minden, mint a karikacsapás. A másodikban aztán csak belerakta a feneművelt kérdéseit. Persze, hogy mindenkineki eszébe jutott, hogy nem zárta el a csapot, meg hogy épp most várják a nagynénit, szóval egy se merte kikérni magának, hogy hülyének nézték. Szívjuk a cigarettát, hallgatunk. E. nagysokára szólal meg! — Végső soron a bútorokai egyszer ide, máskor meg oda teszi az ember. Lakni már úgy, ahogy tudunk. De néha muszáj elgondolkozni. Tudunk-e úgy élni a lakásban, ahogy azt tervezgettük; amikor még csak albérlet volt; amikor tulajdonképpen' semmink sem volt. Amikor csak meséltünk egymásnak a jövőről, ami, azt hittük, olyan lesz, amilyenné tesszük. S a kérdés váltd- zatlan: tudunk-e élni úgy? Érted, mire gondolok? □ □ □ Ismeretes, hogy a garzonház tervezőit nívódíijal jutalmazták! Rajtuk állt, milyen az épület kí- vülről-belülről. De csak ennyi. A többi a lakókon múlik. Szó van róla egyébként, hogy újabb garzonház épül. Ballal József | A Szovjetunió története
