Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-05 / 234. szám

1917. október 5. • PETŐFI NÉPE • 3 v magvak V^NtPW^UlLSWV. . MlCtll t9ftk*U«QZUKtOUl K É»* - V^«***" .■ , UTÓN - A TÁRSADALOMBA Állami vezetésünk, az illetékes tárcák különös gondot for­dítanak — s ezt rendeletek sóra bizonyítja — a cigánylakos­ság helyzetének javítására, beilleszkedésük elősegítésére. Ma már a cigányok közül egyre többen szakítanak az előítéletek­kel, az idejét múlt tradíciókkal, a hányatott, máról -holnapra élettel, s igyekeznek nemcsak élni állampolgári jogaikkal, hanem ilyen irányú kötelességeiknek is becsülettel eleget tenni. Megyénk egyik olyan települését kerestük fel a közelmúlt­ban, ahol a lakosság számához viszonyítva elég tekintélyes a cigánynépesség aránya. Kecelen nemrégiben elnökségi ülé­sen vitatta meg a cigánykérdést a Hazafias Népfront nagy­községi bizottsága. A 12 éve fennálló oktatási intéz­ményit tavaly kéttaintermesre bő­vítették, külön étkezőhelyiséget ^-létesítettek, s a nevelők létszá­ma a kezdeti eggyel, majd ket­tővel szemben jelenleg négy. Az ő munkájukat két technikai dol­gozó segíti. A napközis rendszerű iskola növendékei a tanítás előtt fürdőt vesznek, tiszta ruhába öl­töznek. Tízórait, ebédet és uzson­nát is kapnak a szilosi iskolások. A beiskolázás eredményességé­re vall, hogy a kezdő — az 1965— 66-os — oktatási év harmincas létszámával szemben az elmúlt tanévben 55 tanulót tartottak szá­mon ebben az iskolában. Es — bár a számok ezt nem érzékelte­tik kellőképp — a konszolidáló­dás, a felvilágosulás jele az is, hogy tavaly az általános iskola 7. osztályát heten, a 8.-at ketten elvégezték, Az Iskola udvara egyébként a nem cigány tanuló­kéval közös, ami elősegíti a ba- rátkozást, Ismerkedést, az előíté­letek, ósdi korlátok dön-tögetését Is. Az életkori megoszlás hozta magával, hogy az egyik tante­remben az 1—3., a másikban a 4—8. osztályosok oktatása folyik. Nem kell bővebben magyarázni,1 hogy a cigányiskola nevelőire, más pedagógustársaikhoz képest; sokszoros feladatok hárulnak. Kezdve azon, hogy a gondjukra bízott kicsinyeket — megértőén, türelemmel — rá kell nevelni a mindennapos higiéniára, a kul­turált étkezésre stb. S folytatva azzal, hogy a nagyobb növendé­kek egyike-másika már 13—14 éves korában életközösségre lép valakivel, s emiatt lemorzsolódik, ■kimarad az iskolából. A tanulók legtöbbjének először is a magyar nyelvet kell elsajátítania. Mivel óvodába nemigen járnak, híjával vannak mindennemű előképzett­ségnek. Ezeket a hiányosságokat igye­keznek ellensúlyozni az — 1970- ben megjelent miniszteri rende­lettel életre hívott — előkészítő foglalkozások révén. Ezek kere­tében az általános iskola első osztályába készülő cigánygyerme­kek a tanköteles korúvá válásuk esztendejében januártól júniusig sajátítják el az alapvető ismere­teket, az iskolába járáshoz elen­gedhetetlen tudnivalókat. Emel­lett persze állandó, s egyre erő­södő törekvése a nevelőknek az Is. hogy a szülőket az óvodába járatásra rábírják. □ □ □ Társadalmunk határozott lé­péseket tesz a cigánylakosság fel- emelkedéséért, emberhez méltó életkörülményeik megteremtésé­ért, a munka megkedveltetéséért; s a rendszeres oktatásba, műve­lődésbe való bevonással Is szor­galmazza beilleszkedésüket. Ke­celen — Szlloson — Is már jó ideje ezen munkálkodnak. J. T. Távoli kultúrák üzenete AZ UTÓBBI időben megnöve­kedőit az érdeklődés a régészet iránt, nagyon gyorsan elfogynak a könyvesboltok polcairól azok a kiadványok, amelyek akár Idő­ben, akár térben távoli, ősi kul­túrák történetéről, kialakulásáról, emlékeiről szólnak. A Gondolat Könyvkiadó e tárgykörből két ér­dekes kiadvánnyal örvendeztette meg a történelmi témák Iránt fogékony olvasókat. Az egyik Miloslav Stlngl cseh­szlovák szakíró érdekes összefog­lalása, amely A maja városok cí­met viseli. Az író lényegre törő tömörséggel foglalja össze a kö­zép. és dél-amerikai ősi indián városromok kutatásának, felfe­dezésének történetét ^ a szak­emberek által bőségesen megvi­tatott állásfoglalásokat. A kutatá­sokat egyébként Igen nehézzé te­szi az a körülmény, hogy a spa­nyol gyarmati hódítások idősza­kában egyrészt a hittérítők, más­részt a mindenre elszánt és nem túlságosan nagy műveltséggel rendelkező katonák még a legvi­rágzóbb indián kultúráknak is a teljes pusztulását okozták, hi­szen az írott emlékeken túl az akkor már hanyatlóban levő bi­rodalmak kincsestárait kifosztot­ták és a keresztény vallás ter­jesztésének ürügyén minden je­lentősebb és történetileg értékel­hető mítoszt, történelmi emléket kegyetlen következetességgel meg­semmisítettek. A .kutatás nehézségeit az is szaporítja, hogy az őserdő a ma­ga buja vegetációjával tovább folytatta a pusztítást és a mai kutatóknak valóságos erdőrenge­teget kell tulajdonképpen csak­nem teljes épségben megmaradt épületegyüttesekről letakart tani, hogy a régészet eszközeivel hoz­zálássanak azok értékeléséhez, minősítéséhez. Miioslav Stlngl könyve érdekes részleteket közöl tia Venta, Palenque, Uxmal, etli­chen, Itza, Lafona, Xalapa, Bo- nampack és más lelőhelyek fel­tárásáról. A könyv mindenik fe­jezete lényegében történelmi Visszapillantásokat is tartalmaz és bár tudományos szempontból hitelt érdemlő adatokat tartal­maz, tehát lényegében a legne­mesebb Ismeretterjesztés jegyé­ben végezte feladatát könyve iro­dalmi fordulatokban gazdag. Iz­galmas olvasmány. UGYANCSAK a Gondolat Könyvkiadó bocsátotta közre Horst Klengel német nyelven több mint egy évtizede kiadott művét, melynek címe Az ókort Szíria története és kultúrája. A magyar kiadás előszavában fi­gyelmeztet a szerző, hogy az el­múlt tíz esztendőben — elsősor­ban a Szíriái Arab Köztársaság területén — újabb kutatások kez­dődtek, vagy éppen fejeződtek be,’ melyeknek tudományos eredmé­nyeit részben már most is beépít ti a történettudomány ennek a területnek az őstörténetébe, sőt az eredmények között akadnak Olyanok is, melyek egészen új megvilágításba helyeznek koráb­ban megdönthetetlennek vélt kro­nológiai vélekedéséket, történel­mi megítéléseket, Egyebek mel­lett felhívja a figyelmet a szerző például egy olasz régészek ál­tal végzett ásatásra, mely 1975. őszén végződött be. Paoló Matt- hlae professzor Aleppótól délre megtalálta az Euírátesz melletti kultúrák ékírásos levéltáraiban gyakran említett, de helyét te­kintve Ismeretlen Ebla városát; ■amelynek összedőlt királyi palo­tájában egy teljesen épen ma­radt tizenötezer agyagtáblából ál-' ló könyvtárra akadtak. Az agyag­táblák f ápol cakón, abban a sor­rendiben feküdtek, ahogyan a ko­rabeli diplomáciai kapcsolatok. Il­letve gazdasági problémák, a könyvtár őrzőinek és kezelőinek szempontjai megkívánták. A tűz következtében elpusztultak ugyan az állványók, de az épület helyi­ségeiben a földön fekve, ponto­san ugyanabban a sorrendben ásták ki a régészek a táblákat, ahogyan évezredekkel korábban odahelyezték őket. A hatalmas anyag feldolgozása még folyamat, ban van, de különös érdekessé­ge a leileteknek, hogy a szövegek egy része egy eddig teljesen is­meretlen, régi sémii nyelven író­dott, amelyre eddig még utalást sem találtak más ásatások emlé­keiben. A KÖNYV EGYÉBKÉNT tu­dományos alapossággal először az ókori Szíria fogalmát tisztáz­za, íbiszen akkor a mai Törökor­szág déli területeit is ideszámí­tották, valamint a mai Libanoni Köztársaság egyes részeit is. A táj városállamainak történetével folytatódik a mű, részletesen tár­gyalja az akkori, meg-imegújuló hatalmi harcokat, sőt az ősi kánaánil irodalom emlékeinek egy részét is magyarra fordítva ol­vashatják az érdeklődők. Rész­letesen foglalkozik a könyv a hettiták, az ősi asszír birodalom történetével és emlékeivel, és egészen Nagy Sándorig vezeti a vidék az ősi Szíria történelmé­nek eseményeit. Figyelemre mél­tó, hogy az Illusztrációnak szánd képanyag a tárgyalt terület ke­véssé ismert, nálunk nemigen publikált emlékeiről készített fényképeket Is közöl, és bősége­sen megjelöli a szerző által fel­használt szakirodalmat Is. Cs. L. ftiMWÍÍííiíiiK'iwiííííííííiííftw Őszi utazás Szász-Svájcban • Régi ágyúk a königsteini vár tövében. r Lezajlottak a nagy nyári uta­zások. Hazánkfiai élményekkel el­telve, és nem kevesen közülük csomagokkal megrakodva érkez­tek vissza külföldi ütjukról. Kö­zeli szocialista országokba menni ma már nem számít említésre méltó vállalkozásnak. A „kalan­dozó magyarok” közül jó néhá- nyán távoli, egzotikusnak számító földrészekre is ellátogatnak, pénztárca és érdeklődés, vállal­kozó szellem kérdése az egész. Akik nehezebben szánják rá ma­gukat a kimozdulásra — mivel azt tartják, hogy itthon is akad még bőségesen látni és megis­merni Való —, azok számára bi- zonyára megfelel egy közelebbi és mégis romantikus közép-euró­pai táj, mondjuk az IBUSZ őszi túráinak jegyzékében ajánlott NDK-beli Szász-Svájc megtekin- tése is. ■Bevallom, azok közé tartozom; akik nehezen mozdulnak ki ha­zulról, s akiknek még egy szimp­la IBUSZ-út is sok izgalommal és készülődéssel jár. Csak amikor már kiderül, hogy minden a leg­nagyobb rendben, robog velünk a vonat, s a fülkében csupa ba­rátságos ember ül, a csoport ve­zetője pedig egy kedvesen közlé­keny, igen rátermett és segítő­kész hölgy, aki gondos anyuka módjára törődik velünk, akkor nyugszanak meg az idegeink. Mármint a ritkábban és félszegen utazóké, mint akik közé maga­mat is sorolom. Kiderül aztán, hogy az ilyen őszi utaknak is megvan a vará­zsa. Az a húszegynéhány ember, aki itt „bandába” verődött, csupa egyszerű, kispénzű utas, főleg nyugdíjasok — akad köztük het­ven éven túli házaspár —, né­hány fiatal, talán nászutasok, kö­zépkorúak is, többen már az el­ső félórában előszedik a kisuno- ka fényképét. Az őszhöz illő tár­saság ez, egy halom élettapaszta­lattal és nem szűnő kíváncsiság­gal megáldva, nem is titkolják, hogy az elmulasztottak pótlásá­nak vágya, az utazás élményszer­ző ingere vezérli legtöbbjüket. A Hungária-expressz fülkéjé­ből nézzük a tájat reggeltől es-> tig, amíg besötétedik odakünn. A síkságról így érünk el a hegyvi­dékre, elhagyjuk Pozsonyt, Bmót és Prágát, s ilyenkor mindenki az ablakhoz tódul egy kis élmény­gyűjtésre, Még látjuk a kanyar­gós Vltavát, aztán feltűnik — itt még a mi Tiszánknál is keske­nyebb folyócskaaz Elba. Csak az útlevelünket pecsételő határ­őr kiskatonák udvarias feltűnése jelzi, hogy az NDK területén já­runk. Szemerkélő esőben érke­zünk :az úti célunkhoz, a határ­hoz nem messzire levő üdülőhely­re, Bad Schandauba, ahol a ké­Az Elba folyó Bad Schandaunál. • A Königstcinből ilyen a kilátás. Jobbra: valahol itt ereszkedett le Giraud tábornok. nyelmes Elbhotelben lesz a szál­lásunk hét éjszakán át. Később kiderült, hogy a szabad idő egy részét is’ szivesen itt töltöttük, mert — bár csak szeptember ele­je volt — a hűvösre fordult idő miatt másnap befűtöttek, s itt volt a legkellemesebb, amikor az eső újra és újra makacsul el­eredt. * Világért sem szeretnék úti­könyveket másolni, ezért csak annyit, hogy az NDK-beli Szász- Svájc nagy élményt jelent a ma­gyarországi/ síksághoz, kisebb dombokhoz, lankás tájakhoz szo­kott embernek. De más az éghaj­lat is. Nálunk már száradt a fű, itt pedig még labdarúgó-pályá­hoz hasonló szép, selymes pázsi­tokon legelésztek a villanypász­tor drótjai közt őrzött nagy tő- gyü tehenek a hegyoldalak csücs­kében, folyóvölgyekben. Aztán hirtelen égnek szökő homokkő­sziklák zárták el a látóhatárt, hogy egy merész kanyar után újabb csodálnivalónak • adjanak helyet. A mi váraink maradékai, kő- omladékai kedélyes turistalátvá­nyosságok a meredek platón ma­gasodó és szinte elterpeszkedő városnyi Königstein várához ké­pest. Hányán szenvedtek Itt ra­boskodva az elmúlt száz év so­rán: Mihail Bakunyin orosz for­radalmár, Auguszt Bebel, a né­met munkásvezér, Fritz Heckert, a Német Kommunista Párt egyik alapítója, az első világhábo­rús orosz tisztek, a másodikban franciák. Innen szökött meg — állítólag egy villámhárító drót­ján lekúszva — Giraut tábornok; korábban a francia ellenállás egyik vezetője. A történelmi mű­emlék ma sok tanulságos állandó kiállítás színhelye, kedvelt kirán­dulóhely. Sziklák, kövek, fantasztikus alakzatban vonulnak az Elba túlJ só partján is. A híres-nevezetes Bastei (Bástya)-körzet rengeteg' látványossága. Egy alkalmi kirán­dulást is tettünk döcögő kisvasút- tal„— csak az eső elállna már, hogy fotózni lehessen! — Bad Schandauból a Lichtenhaini víz­eséshez. És ringatni senkit sem kellett vacsora után a kellemes szálláshelyen. F. Tóth Pál (Folytatjuk.) 1 Mint a téma egyik legjobb is­merőjét, a cigányság érdekeinek lelkes szószólóját, Udvarhelyi Istvánt, az Arany János Általá­nos . Iskola igazgatóját kértük meg, hogy vázolja a jelenlegi helyzetet. . A beszélgetés során megtudtuk, hogy Kecel 10 600 főnyi lakossá­gából mintegy 270 a cigány. A korábbi, főként vályógvetö élet­módot napjainkra egyre többek­nél váltja fel rendezett munka- viszony, a termelő vállalatoknál váló elhelyezkedés és munkavég­zés. Egy hozzávetőleges statiszti­ka szerint 23 cigányférfi dolgozik útépítő vállalatnál, 30 nő végez i^éíjy^MPjtát,..... szakszövetkezet­ben, segít a gyümölcs- és á téi- mépybetakafíji^ál, 20—25-en pe­dig; a zenész 'szakmában keresik“ kenyerüket. A munkához való vi­szonyuk ilyen előnyös változása tagadhatatlanul a fejlődés, a szemlélet-. Illetve tudatformá­lódás jele, bár azt Is hozzá kell tenni, hogy egy részük a kerese­tét még ma sem képes ésszerűen beosztani. — Emlékszem, hogy a 60-as években a munkára szoktatásuk­kal külön községi bizottság fog­lalkozott — mondja Udvarhelyi István. — Akikor azonban igen csekély eredménnyel, hiszen ha munkát vállaltak Is, a kollektíva, a brigád tagjai dolgoztak rend­szerint helyettük. Ebihez képest feltétlenül javult a helyzet. A ci­gánytelep közösségében még száz. tízen Iáiknak, de mind gyakoribb jelenség a beköltözés a faluba, az épületvásárlás. A korábban mostohább körül­mények közt működő, a Szllos határrészen levő Iskolában, amely­nek pedagógusai a cigánytanulók nevelésére vállalkoztak, egy éve örvendetes változások történtek.

Next

/
Thumbnails
Contents