Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-29 / 255. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977, október S9. Fémmunkás módra Idézet a Fémmunkás Vállalat munkaverseny felajánlásából: Vállaljuk M darab, szovjet exportra kertlló, 187 millió forint értéka csarnok határidő előtti elkészítését november 7-re. Vállaljuk 237 darab, 27 millió forint értékű, Uszty-IUmszkbe szállítandó gépi és kézi mozgatású csarnokkapu határidő előtti elkészítését november 7- re. A fentiek megvalósítása a vállalat kecskeméti gyárának feladata. Hasznos és jelentős vállalkozás, mert nemcsak a termelés átütemezésével érik el, hanem — mint az idézett doko- mentum következő oldalán olvasható — a szocialista export 13 százalékos, 38 millió forintos, túlteljesítésével. S ezzel szoros ösz- szefüggésben ők fogják „hozni” a célul kitűzött 36 millió forintos eredménytöbblet javarészét is. A Fémmunkás kecskeméti gyárának vállalása méltó az ünnephez, s magéhoz a gyorsan erősödő kollektívához. Van már mit elmondani a november 7-i határidő előtt is felajánlásuk történetéről és teljesítéséről. Brigádvállalások nyomán A vállalati dokumentum ez év március 10-én kelt. Csaknem két hónappal a csepeli dolgozók felhívása után. Megfogalmazását nem hamarkodták el. Annak ellenére sem, hogy rögtön a felhívást követő napokban 42 brigád tett írásban felajánlást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibonta- • kozó munkaversenyben. Ez pedig több, mint fele a gyár brigádjainak. — A munkaverseny mozgalom még a kongresszusi verseny idején élénkült meg nálunk, majd az uszty-ilimszki megrendelés határidő előtti teljesítése növelte a munkaverseny becsületét. Az erkölcsi és anyagi téren egyaránt sikeres előző két esztendő hatására egymás után alakultak a gyárban a brigádok. Érezték a dolgozók, hogy munkájukat komolyan veszik, s mind többen akartak résztvenni a munkaversenyben. Ilyen szakaszban találta a gyárat a csepeli felhívás — Idézi fel az év eleji hangulatot Laczi István termelési főmérnök. 0 foglalja össze a felajánlás megszületésének körülményeit is: — A sok brigádvállalás, csatlakozási javaslat összegyúrása után nem volt kis munka. Gazdasági. politikai és társadalmi vezetők közösen dolgoztak rajta, hogy összhangba hozzák a tervcélokkal, s természetesen a gyári, vállalati lehetőségekkel. A hazai forduló zárultával, a termelési tanácskozások vitái után küldtük fel munikaverseny-javas- latunkat a vállalat vezetői elé, hogy végül ők illesszék be a fontosabb érdekek és a lehetőségek szabta határok közé. ök is egyszerűsítettek, célsze- rűsítettek, mint azt 'korábban már tettük mi is, így születtek meg a vállalati munkaverseny • A gyár nagycsarnoka, ahol a Szovjetunió részére a csarnokszerkezetek készülnek. (Tóth Sándor felvétele.) célok. Nem a brigádok vállalásaiból tehát, hanem azok nyomán. Bár azok is beillettek a teljesíthető feladatokba, a két dolog mégsem volt azonos. Nem tettek a dolgozók felajánlást például a csarnok-kapuk határidő előtti elkészítésére. Nem tudták, hogy annak feltételeit is meg tudja teremteni a vezétés. Mi tudtuk, hogy sikerülni fog, ezért belevettük a felajánlásba. A mi versenyünk nemcsak a szovjet export túlteljesítéséért folyik. Egy termelési akció kivételével résztveszünk a vállalat valamennyi célkitűzésének megvalósításában. A nagyberuházásokra való pontos szállításokban, egyes szerkezetépítések határidő előtti megvalósításában, a rezsi- költségek csökkentésében szintén nem csekély feladatunk van. Valamennyit vállalhattuk, mert céljaink itt a gyárban közösek. Én magam egyébként is azt vallom, hogy akkor alhatok nyugodtan, ha olyan termelési feladatot adok ki a műhelyeknek, amelyet a bri- gádválialások is támogatnak. Egy a kockázat — Megfordítva is igaz a tétel — mondja Kőtörő Miklós főkönyvelő. — A fő feladatokban a vezetők és a dolgozók között teljes érdekazonosság van. Kudarc esetén ugyanaz fájna a vezetőknek, mint a dolgozóknak. Mindenki azonos erkölcsi és anyagi kockázatot vállal. A brigádmozgalom céljai közül ezekben az éveikben a súlypont fokozottan is a gazdaságiakra jut. Ezeknek hagyománya van a gyárban, de a nem közvetlenül termelőterületen dolgozó kollektívák számára ez mégis kevésbé járt út. Az idei munkaverseny célok azonban őket is megmozgatták. A feladat jellegéből következtek saját tennivalóik. A tervezettnél több vasszerkezet elkészítéséhez .több anyagra van szükség. Ezt beszerezni, megmozgatni, érkezését és elszállítását pedig könyvelni kell. Egyengetni a gyártás és a késztermék útját. Mozgósítani a kooperáló A szén reneszánsza Az olajválság, úgy látszik, nagy lendületet adott a széntermelés fejlődésének. Az 1971-es átmeneti visszaesés után előbb lassan, újabban azonban elég ■gyorsan növekszik a világtermelés. 1973-ról 1974-re például 1 milliárd 779 millió tonnáról 1 milliárd 824 millió tonnára. Ez a szám nem tartalmazza az egyébként igen jelentős kínai termelést, viszont megjfelelő átszámítással benne foglaltatik a barnaszén és a lignit is. Az olaj drágulása azzal járt, hogy ma már olyan széntelepeket is érdemes kiaknázni, amelyek a közelmúltban még gazdaságtalannak számítottak, emellett egyes szénhidrogénekben szegény országok a biztonság érdekében is fokozták széntermelésüket. A világ legnagyobb széntermelő országa a Szovjetunió, ahol évente kb. 3 százalékkal növekszik a termelés és 700 millió tonna körül van. A növekedés — ha más termelési ágakra gondolunk — talán lassúnak tűnik, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunió a szénhidrogénekben is igen gazdag ország, ezért a fejlesztés lassabb üteme tudatos, az energiaszerkezet átalakítását célozza. A Szovjetuniót a világranglistán az Egyesült Államok követi, azt pedig Lengyelország, amely egyre jobban elhúz az utána következő Angliától. A valamikor vezető angol széntermelés mind lejjebb és lejjebb csúszik, s talán csak azért tartja negyedik helyét is, mivel a rangsorban következő Nyugat-Németország is valame• Képünkön: Üjra munkába állított aknaszállító berendezés. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) lyest visszafogja a termelését. Ezután India követ; kezik, majd a Dél-Afrikai Köztársaság, s az évi 60 millió tonna körüli termeléssel Ausztrália zárja le a világ vezető kőszéntermelő államainak sorát. Barnaszén-termelésben a világranglista élén mintegy 250 millió tonnás évi termelésével az NDK áll, kb. 100 millió tonnával megelőzvén az utána következő Szovjetuniót. partnereket, elkészíteni a szerszámokat, makulátlanul rendben tartani a gépeket... Szóval, akad feladata az előkészítőknek, a karbantartóknak, a könyvelőknek, a rakodóknak is. így kerek a gyári munkaverseny. Szerencse, hogy a legtöbb fronton vannak tapasztalt, elismert brigádok, akiket címük kötelez a jó munkára, akikre lehet számítani. Váratlan feladat Eddig jórészt a vállalás megszületéséről szóltunk; Hasonlóan izgalmasan alakult azonban a teljesítés története is. A megrendelő szovjetunióbeli vállalat ugyanis — a nyár derekán — módosította' igényét. A tizenhét közül az egyik csarnokot darupályával felszerelve, a 237 kapu közül pedig huszonhármat a töb- biétől eltérő műszaki megoldással (kérték. — Ennek teljesítését is vállaltuk — mondja a főmérnök — ez pedig már többet jelentett eredeti célunknál. Többet kértünk a dolgozóktól, mind amire vállalkoztak. Váratlan feladatot kaptak a műszakiak, módosítani kellett a műhelyek termelési programját is. önmagában az új típusokhoz egyharmadával több munkára van szükség, a hirtelen jött feladat azonban ennél is többet kívánt. Még hátra van egy hét az ünnepig. de már most bizonyos, hogy sikerül teljesíteni a feladatot. A 17 csarnok — köztük a darupályával felszerelt — és a 237 csarnok kapu — köztük a 23 új konstrukciójú — utolsó szállítmányai is idejében elhagyják a kecskeméti gyárat. Eddig csaknem 300 vagon vasszerkezetet adtak fel. Az sem közömbös, hogy az év végéig még — terven felül újabb hat csarnokot és hatvanhét kaput készítenek el. — Azok a brigádok ugyanis, akik már teljesítették vállalásukat — mondja Varga László mun- kaverseny-felelős — a többleten dolgoznak. Hívás nélkül, maguktól jelentkeztek újabb felajánlással, kértek feladatot a hátralevő hónapokra. Zsembery Ágnes ÁRAK, ADÓK, DOTÁCIÓK A világpiac nyomása A politika elsődlegességének megfelelően, a viszonylagos ár- stabilitásra helyezzük a hangsúlyt, és csak igen visszafogottan éltünk és élünk az áremelés gazdasági fejlődést pezsdítő lehetőségével. Mindezek ellenére szándékainktól függetlenül — de tervszerűen és nem spontán módon —, a fogyasztói árszínvonal növekedési üteme gyorsult az utóbbi években. Vegyük köze. lebbről szemügyre, hogyan alakult hazánk és a fejlett tókés országok fogyasztói árszínvonala az utóbbi években A FOGYASZTÓI ARAK ALAKULÁSA (Az éves növekedési ütem %-ban) ország 1971 1972 1973 1974 1975 1976 Magyarország 2,0 . 2,9 3,3 1,8 3,8 5,0 Ausztria 4,7 6,3 7,5 9ft 8,5 7,3 Belgium 4,3 5,5 7,0 12,7 12,7 9,2 Egyesült Királyság 9,4 7,1 9,2 16,0 24,3 16,5 Franciaország 5,5 6,2 7,3 13,7 11,8 9,2 Hollandia Német Szövetségi 7,6 7,8 7,9 9,7 10,2 8,8 Köztársaság 5,3 5,5 6,9 7,0 6,0 4,5 Olaszország 4,8 5,7 10,8 19,1 17,0 16,8 Svájc 6,6 6,7 8,7 9,8 6,7 1,7 Svédország 7,4 6,0 6,8 9,9 9,8 10,3 Egyesült Államok 4,3 3,3 6,2 11,0 9,1 5,8 Tőkés országok átlaga 6.0 6,0 ■.jr 11,8 11,6 9,0 lf£> ri "tV. »' A hazai számsorhoz hozzávehet jük az 1977-es 3,8—4;0%-ra előirányzott árszínvonal-növekedést, amely minden bizonnyal — a kedvező zöldségár-alakulás eredményeként — még a 3,8%- os minimumnál is kisebb lesz. A magyar áremelkedés mértéke hullámzó, érződik rajta az árszínvonal visszafogására irányuló törekvés, de a valamelyest felgyorsult növekedési ütemet ez csupán fékezni tudta, teljesen megállítani nem. Számaink így is kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját. A tőkés országokban az infláció 1974-ben érte el csúcspontját az energiahordozók és a nyersanyagok árának robbanásszerű növekedése miatt. Hazánkban ugyanebben az évben volt a legkisebb mértékű az utolsó hat esztendő, árnövekedése. Tavaly a legtöbb' tőkés országban az áremelkedés üteme valamelyest mérséklődött az előző időszakhoz képest. Az 1971—-1973-as növekedési ütemet azonban többnyire még így is erősen meghaladja. Az USA és az NSZK tavalyi viszonylag mérsékelt árnövekedése jórészt a választási előkészületek „eredménye”. A külföldi kalandozás után térjünk vissza a hazai vizekre. A fogyasztói árszínvonalnál lényegesen gyorsabban növekedtek nálunk a termelés és a forgalom költséged. A költségnövekedésben a világpiaci áremelkedés volt döntő hatású. Szocialista terv- gazdálkodásunk e hatásokkal szemben nem tehetetlen és nem is tétlen. A tőkés világpiaci áremelkedések -belföldi árszínvonalnövelő hatását többféle módszeri kombinálva fékezzük le. — Módosítjuk pl. a valuta^ árfolyamot, felértékeljük a forintot az inflálódó tőkés devizákhoz képest. Ez ellensúlyozza aa általános inflációs hatásokat, ami nem csekélység, de érzéketlen a világpiaci ár-arány módosulások iránt. — A belföldi árszínvonalra aa gyakorolja a legnagyobb nyomást, hogy az import áremelkedések hátasát nem tudjuk telje# mértékben áthárítani az exportárak emelése révén külföldi vevőinkre. Egyértelműen jelzi ezt az a tény, hogy 1973 és 1975 között 15 százalékkal romlottak a külkereskedelmi cserearányok,' (1975-től szocialista piacokon is fokozatosan növekednek külkereskedelmi . veszteségeink.) A világpiaci ár nyomást import ártámogatások — költségvetési kiadások — 'mértékét az állam teherviselő képessége határozza meg. A világpiaci áremelkedések tej hát — bár visszafogottan, de — emelik a belföldi árszínvonalat,' Hasonló irányba hat a termelési költségek .növekedése is. Mindenekelőtt növekszik a termelési költségek kétharmad részét kitelő anyagköltség. Az anyagkölt. ségek növekedése részben az import áremelkedések következménye. De hozzájárul ehhez az értékesebb, igényesebb anyagok, a szakosított kooperációs termékei* növekvő felhasználási aránya is,' A fejlesztések sem mindig csökkentik, nemegyszer növelik a termelés költségeit. A házgyári lakások, a könnyűszerkezetes iskolák, üzletek drágábbak a hagyományosoknál. De a növekvő igények az ismert munkaerő- hiány miatt csak ilyen korszerűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munkafeltételek létrehozása többnyire ugyancsak növeli a termékek önköltségét. iat.-W.iil' K. J. wmmmm GERENCSÉR MIKLÓS: Ady Endre élettörténete (6.) 1899 karácsonyára úgy utazott haza, hogy fölmondta debreceni állását, a Január 2-án Érmlnd- izantről egyenesen Nagyváradra sietett. 6. A NAGYVÁRADI ÉVEK önbecsüléssel teli úrként kezdte is Így Is folytatta pályafutását Nagyváradon. Szó sem lehetett többé a debreceni éhbéres rabszolga munkáról. Mindjárt az elején a kivételes képességű pályatársat tisztelték 'benne kollégái. Nagyvárad a kor színvonalán álló szellemi központ volt, stílusát, igényeit az európai mérce jellemezte, liberális körei hangsúlyozottan szemben álltak a feudális, provinciális, konzervatív attitűddel. „Ez a nyugtalan, szidós, in- teligens város sok mindent átformált bennem” — vallotta később a költő. Pedig egyelőre szorosabb világnézet határok között mozoghatott csupán, mint hírlapíró, mert a Tisza-család lapja, a Szabadság alkalmazta. Köztudott, hogy Tisza Kálmán és később fia, István, Bihar vármegyét vallhatták fészküknek, mint itteni birtokosok. A kormányzó politikai erő, a Szabadelvű Párt diktátor uraiként szint* megfellebbezhetetlen tekintélyt követeltek maguknak a hatalom Jogán. Gróf Tisza István apánál is keményebb pártvezért gyakorlatot folytatott, s csak természetes, hogy pártjának lapja, a Szabadság szolgaian követte utasításait. Bárki megjósolhatta, rövid ideig lesz képes elviselni ezt a kordát a szellemi önállóság meggyőződéséé híve, a személyes szabadság agitátora, a politikai és társadalmi liberalizmus szószólója' Ady Endre. Helyzetét a lapnál egyelőre tűrhetővé tette, hogy olyan kiváló barátokat és kollégákat rendelt melléje a sors, mint Nagy Endre és Bíró Lajos. Mindketten nagyszerű, s hozzá hasonló felfogású tehetségek. Debreceni párbajának kellemetlen utóhatásaként ötnapi államfogházra ítélték. Kérésére halasztással, Szegeden tölthette le a büntetést. De hamarosan perbe fogták politikai okból is. A kormánypárti lapban nem bírálhatta túl keményen a visszás társadalmi tüneteket, megtette hát a Nagyváradi Friss Újságban, amelynek külső munkatársként dolgozott, sőt helyettesítőként szerkesztette is. „Egy kis séta” címmel itt jelentette meg a maga kiélezett stílusában a nagyváradi kanonokok villái és a szomszédságukban levő nyomornegyed szembetűnő kontrasztjáról szóló cikkét. A klérus lapja, a szintén tehetségesen szerkesztett Tiszán, túl hevesen reagált Ady cikkére, a polémiába beleszólt a többi újság is, így a kanonokok ellen cikkező szerző a helyi közvélemény Izgatott érdeklődésének al- nya lett. Mivel négy napilapja volt Nagyváradnak, zajos zenebona támadt Ady Endre körül, hevesen cikkeztek ellene és mellette, és a sajtópolémálval egyidejű törvényszéki tárgyalások is nagy érdeklődés mellett zajlottak. A vádat és a védelmet képviselő jogászok hosszú beszédekben tettek ki magukért. Mindenki tisztában volt azzal, hogy Ady Endre sajtópere kiváló alkalom a konzervatív és a liberális erők közti soha nem szűnő küzdelemre. Bár a nyilvános szócsatáiból a liberálisok kerültek ki győztesen, Adyt hárommá pl államfogházra Ítélt* a nagyváradi törvényszék sajtó útján elkövetett rágalmazásért. A szorzó presztízsének azonban hasonlíthatatlanul többet használt, semmint ártott az ítélet. A sajtó, mint tömegtájékoztatási vívmány, nálunk akkoriban kezdte élni virágkorát, mégpedig a cseperedő polgárság jóvoltából. Szerepe kizárólagos volt. Nem lévén sem rádió, sem televízió, a telefon és a távirat viszont már rendelkezésre állt. a közönség nagy hír éhségét egyre gyorsabban elégíthette ki a napi sajtó. Jelentőségéihez híven nőtt az újságírók fontossága, tekintélye, különösen, ha hivatásuk társadalmi rangjához kiváló tehetség társulhatott. Az árnyaltság kedvéért megjegyzendő, hogy a sajtó, az újságírás a feltörekvő polgári körök szemében tűnt különösen becsesnek, mert a konzervatív, feudális erők más értékrend szerint gondolkodtak. Ugyanazt a tehetséges újságírót — esetünkben Ady Endrét — a liberális polgárok, kereskedők. Iparosok, értelmiségiek valósággal bálványozták, míg a feudális rangok, a születési előjogok tisztelői a közönséges, gyanús egzisz- tenclájú íirkászt látták benne. Ady a vérzékenységig önérzetes volt, így érthető, ha a valóságos, személyétől független társadalmi Igazságtalanságok ellen fordult, szolidárisán azokkal, akik nem haboztak elismerni, támogatni tehetségét, s akik szintén a konzervatív előjogok eltörlését akarták, legyűrve minden politikai és világnézeti akadályt a liberális polgári Jogok, a szabadverseny érdekében. Bízvást kijelenhetjük, hogy az az Ady Endre, akinek életművét halhatatlannak Ítéli az utókor, Nagyváradon született meg. Végső kibontakozáséban elhatározó jelentőségű vált a Nagyváradi Napló létrejötte. Fehér Dezső lapja fejezte <ki legpregnánsabban a nagyváradi liberális polgárság érdekeit, törekvéseit, s ez a lap nyitott korlátlan teret Ady Endre publicisztikai, riporteri, költői munkásságához. Ady lett a lap fő erőssége. írásai az országos hírlapi színvonal fölött feszegették, bírálták a letűnésre érett, reakciós közállapotokat, amiért is népszerűsége éppúgy megállíthatatlanul nőtt. mint ellenzőinek tábora Cikked alapján a többi nagyvárosban és Budapesten is figyelemmel kísérték munkásságát. Tény, hogy Ady Endre nélkül soha nem szerezte volna meg kivételes tekintélyét a Nagyváradi Napló sem a 'korabeli közvélemény szemében, sem a hazai sajtótörténetben. Mai szóhasználat szerint sztárként élte napjait Ady Nagyváradon. Szerette a sikert, a dicsőséget, el Is követett mindent, hogy része legyen benne. Mozgalmas, változatos, reflektorfényben ragyogó életmódja közepette a könnyedebb szórakozásokat is megengedte magának, híven a kor ízléséhez. A vele azonos ízlést valló nők osztatlanul rajongtak érte, s noha a legmárkásabb vendégnek számított a város előkelő szórakozó helyein — a Mül- lerájban, a Széchenyi Kioszkban, a Korona kávéházban —, Inkább a cseppet sem nobilis Bodegában szeretett borozgatni, másodrangú kocsisbor és harmadrangú cigányzene mellett. Fontosabb életrajzi tényezői közé tartozik, hogy Nagyváradon írta és készítette elő kiadásra második 'kötetét, a Még egyszer verseit. Egész akkori hangvételére jellemző, az előfizetési felhívása: „Egy kötetet akarok kiadni. Versek lesznek benne. A címe e* lesz: Még egyszer. Aid két koronát nem sajnál kidobni egy verseskötetért, írja nevét a túloldali gyűjtőívre. A kötet szeptemberben jelenik meg. s mivel a versek jók. természetesen magamnak kell kiadnom. Szeret-' ném, ha nem fizetnék nagyon sokat reá.” Akkor nyílott meg Nagyváradon a vadonatúj Szigligeti Színház és magától értetődő, hogy a bemutatandó első he-' lyi szerzők közül Ady sem hiányozhatott. Bíró Lajos és Dénes Sándor társaságában került színlapra 1902 szeptemberében „Műhelyben” című egyfelvonésosávgL' A várt siker elmaradt. Kiderült,' Ady Endre nagyszerű újságíró, páratlan költőtehetség, de a színpadi komponálás nem az ő ke? nyere. Ettől függetlenül nagy nimbusza volt színházi berkek«' ben, a a legkiválóbbak tartottak vele barátságot: meghitt, kölcsönös beosülés fűzte Újházi Edé-' hez, a színésznők közül pedig Fe* dák Sári és Márkus Emilia tisztelte benne a kivételes művészt Ugyancsak 1902-ben találkozott Jókai Mórral, akinek könyveli oly buzgón falta nagykárolyi és zilahi gimnazista korában. Jókai fiatal feleségével, Grósz Bellával együtt vett részt Kolozsváron Fadrusz János hires Mátyás-szobra felavatásán. (Folytatása következik.) " ]
