Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-27 / 253. szám

1977. október 27. • PETŐFI KEPE • f ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK Erdei Ferenc - életműsorozat Szocialista munkára neveljük az ÉPSZER szakmunkástanulóit HÚSZ SZOBOR •A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műtermében az idén 20 nagyméretű szobor készül el. Az alkotások részben a vidéki városokat díszítik majd, (MTI-fotó — Hadas János — KS.) Színészek, társulatok vendégségben 1973-ban indult az Akadémia Kiadó szép kiállítású sorozata, melyben Erdei Ferenc művei — tanulmányaiból, cikkeiből, beszé­deiből válogatott tematikus köte­tek, valamint korábbi nagy munkáinak hasonmás kiadásai — jelennek meg. A közelmúltban került a könyvesboltokba az összkiadás két kötete, a Futóho­mok és a Mezőgazdaság és szö­vetkezet. A Futóhomok 1937-ben, az ak­kori „Magyarország felfedezése” sorozatban látott napvilágot. Ked­vező fogadtatásra talált, a kriti­kák elismerően nyilatkoztak róla. Még abban az évben megjelent a második kiadás is, a harmadik pedig a Magyar világ sorozatban, 1957-ben. A szerző e könyvét fő művei között tartotta számon. A Duna—Tisza köze — akkor nagyobbrészt Pest vármegye — népének életét hat nagy fejezet­ben tárgyalja: Budavidék, Pest- vidék, .Három város, Kiskunság, Dunamellék, Bácska. Vizsgálja az egyes települések kialakulásának történetét s a paraszti sors és társadalom alapvető kérdéseire keresi a választ. A könyv címe is utal a vidék egyik legjelleg­zetesebb vonására, amely nem­csak a táj képét, hanem az Itt élők egyéniségét Is meghatároz­ta: a homok és a homokkal foly­tatott küzdelem. Központi kér­désként vonul végig a parasztság polgárosodása és a mezővárosok — melyekben a paraszti öntudat és polgárosodás kiindulópontjait látta. Az anyag rendezésének szempontjaként Erdei Ferenc a paraszti életérzés és magatartás változását választotta, mint amely szoros összefüggésben állt ; a gazdálkodás, kultúra, életfor­ma és politikai hozzáállás tényei- vel. Érzékletes példákkal mutat­ja be azokat az okokat, melyek a Duna—Tisza közén — gyakran egymás szomszédságában, hason­ló természeti adottságok mellett is — óriási eltéréseket hoztak létre: egyik helyen ősi elmara­dottságban, máshol felvilágosult polgári szellemiben élő, és magas szinten termelő életerős paraszt­ságot. Éles megfigyelőképesség alap­ján, nagy tárgyi tudással, szo­ciológiai látásmóddal és szépiro­dalmi igénnyel megírt mű a Fu­tóhomok. „Ez a könyv mindig fontos marad, mint a helyi tü­neteik könyve” — írta róla 1937- ben Móricz Zsigmond. Bár akad­nak benne vitatható megállapí­tások — melyekre a szerző ma­ga is rámutatott az 1957-es ki­adás előszavában —a könyv egé­szében reális képet ad a harmin­cas évek itteni viszonyairól. Űj- raolvasása hasznos és élményt- adó, negyedszer! megjelenését csak őreimmel lehet üdvözölni. A Mezőgazdaság és szövetkezet című könyv Erdei Ferenc élet­művének szintén jelentős vállal- kozásai közé tartozik. Az 1940- es évek és az 1950-es évek első (elének aktív politikai tevékeny­sége után 1957-től — ekkor már az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatójaként — idejének túl­nyomó részét tudományos mun­kára fordíthatta. Agrárgazdasági kutatásainak első nagyobb össze­foglalása az a mű, mely most az 1959-es első kiadás hasonmása­ként jelent meg. A tanulmány történeti áttekin­tést ad a szövetkezetek fejlődé­séről, s választ keres a mező- gazdaság szocialista átalakulásá­nak, ezen belül a szövetkezetek fejlődését, s ezzel együtt haladó üzemi fejlődés menetét, a terme­lési viszonyok alakulását. Elemzi a kapitalizmus és a szocializmus különböző szövetkezeti típusait. Foglalkozik Lenin szövetkezeti tervének alapvető tételeivel, is­merteti a népi demokratikus és a kapitalista országok termelő- szövetkezeteit, s a kínai kommu­nákat. Tárgyalja a századfordu­lótól számítható magyarországi szövetkezeti fejlődést. A történe­ti áttekintések utón közgazdasági és üzemgazdasági elemzések se­gítségével kutatja, milyen szere­pet töltöttek és töltenek be a szövetkezetek a mezőgazdaság fejlődésében. Rendszerezi ezek formált, típusait, s vizsgál olyan izgalmas kérdéseket is, mint a mezőgazdaság Iparrá válásának vagy az egyéni-családi gazdaság fennmaradásának lehetőségeit. Erdei Ferencnek meghatározó él­ményei közé tartozott Lenin szö­vetkezeti terve, ez a köteten is érződik. Utolsó fejezetében kitér a fokozatosság kérdésének elem­zésére. Körösi Hona A ruhatárosnő szigorú, már- már sajnálkozó tekintettel mére­get. — Az előadásra? — kérdezi, annyi rosszallást sűrítve a hang- súlyozásba, amennyit csak tud. Bár a koncert csak nyolckor — egy óra múlva — kezdődik, a művelődési központ előcsarno­ka már .teli. S még mindig jön­nek, végeláthatatlanul a fiúk meg a lányok, öregebbet — ti- zennyolv év körülit — alig lát­ni köztük. Tlzenhárom-tizennégy- tlzenöt-tlzenhat évesék akik itt vannak. A fiúk farmerban és dzsekiben, filter nélküli cigaret­tával a szájuk sarkában, gör­nyedtem szeretnék, ha borzasz­tóan öregnek látszanának; félsza­vakkal beszélgetnek, titokzatosak — harsányan váltanak szót egy­mással. feltűnni akarnak. A lányok, keki szoknyában, és kekl ingben, kekl cipőben és ke­ld körömlakkal — 'keki-lányok? —, negyvennégyes, nagykookás, férfiingben; lelóg a válla a kö­nyökükig; az alig tizenévesek ki­festett szemmel marcona, vad, él­veteg nézéseket próbálgatnak; mosolyuk akár egy dinnyéé; csi- vitednek, szemeznek, üvegben né­zik magukat, készülnek az „elő­adásra”. Ketten, szörnyen-szűk trikó­ban, kordfarmerben pótszékért esedeznek: „Pestről Jöttünk,stop­pal, a fiúk után” lihegik szenve­délyesen. Senkinek sem néznek a szemébe, s mintha már nevetni sem tudnának, messzire figyel­nék, valahová e 1 , mintha má­sok lennének mint a többiek — Pedagógiai tevékenységünk fon­tos területe a tanulóink szocialis­ta munkára való nevelése. Ezen belül arra is törekszünk, hogy fiataljaink lássák, érezzék a tár­sadalmi munka szükségességét, jelentőségét és abban maguk is mindig aktivan vegyenek részt. Főként ezért szervezünk egyes vasárnapokon közösségi elfoglalt­ságát a Bács-Kiskun megyei Ta­nács Építési és Szerelőipari Vál­lalata kecskeméti diákotthonában lakó szakmunkástanulók részére. Legutóbb október 16-án került sor hasonló programra, Huszonhét tanulónk a kerekegy­házi Dózsa Termelőszövetkezet­ben szüretelt. Ott, ahol már Jó hírük van a 607-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet növen­dékeinek, akik röviddel ezelőtt több mint tíz napon át dolgoz­ták — átlagosan 70-es létszám­mal — a gazdaságban. Minthogy diákjaink is ehhez az Intézmény­hez tartoznak, hozzájárultunk szép eredményeikhez. A Jágfalvi Miklós nevelőtanár által szervezett társadalmi akció során összesen 813 puttony szőlőt szedtünk, s ez a mennyiség egy huszonháromezer lány közül hu­szonkétezertdlencszázkllencven- nyolc hiszi ezt, rajtuk kívül. Zsi- bongás. Megszólal a csengő, megkezdő­dik a küzdelem a mielőbbi beju­tásért. Az első sorba a Leglelke­sebb Rajongók Leglelkesebbjei szereztek jegyet, ordítozásra öb­lögetett torokkal, tapsra mosott tenyérrel foglalják el helyüket. Sötét; a tizenhárom erősítő ti­zenhárom vörös lámpája vörös­ük. Üvöltés, akárha a régesrégl Extázls 7—10-ig című filmből ve­títenének részleteket, mégis, mennyire más az akkor és a most; a résztvevők miatt kü­lönbözik, talán megmagyarázha­tatlanul, talán érthetően. Akkor — hány éve? — tiz? — azt éne­kelték: „el ne hidd, hogy meg­változtunk vezérnyszóra”, ma mást, az Ilyesfajta értelmet nél­külözőt, alkalmasint az „Égni kell annak, aki gyújtani akar” kezdetű nótát. Fogalmazhatni úgy is. hogy a beat megszűnt (törvényszerűen persze) a konvenció, a megszokott zene, s ami emögött van: egy bi­zonyos életforma elleni lázadás lenni; nem cél már — eszköz, a puszta szórakoztatás eszköze. Eb­ben mindenki és senki sem hi­bás, hisz azok, aldk továbbfej­lesztették a (kívánatosnak vélt Irányba ezt a fajta zenét —pél­dául az Emerson-trió — soha nem lettek igazán népszerűek; helyettük, jobb híján, a táncdal és a beat öszvérutódja, a pop bontakozott ki, hódit. De; nincs szó „hol vannak azok a régi szép Időik” kezdetű érzésekről..,. főre átszámítva öt és fél mázsás átlagnak felel meg. Brigádver­seny keretében dolgoztunk, s az első helyezést elért öt diák 200 puttonyon felül teljesített. Jólle­het nem éppen könnyű munka volt, mégis valamennyien becsü­lettel kivettük belőle a részünket. Nagyon elégedetten nyilatkoztak rólunk a szövetkezet vezetői 1*, akik ízletes pörkölttel vendégel­tek meg bennünket. Egyébként a négy és fél ezer forintos keresetünket a diákott­honunk díszítésére, csinosítására, felszereléseinek kiegészítésére for. dítjuk. Ám az odahaza maradt Ifjú szakmunkásjelöltek sem voltak tétlenek, ők ugyanis azon a va­sárnapon Kovács János vezető szákoktató Irányításával végeztek szintén értékes munkát, az új diákotthon építésénél serényked­tek. Summa summárum: az Ilyen álkeres társadalmi megmozdulás már gyakorlattá vált intézmé­nyünknél, mely a szocialista mun­kára történő nevelés egyik szép példáját adja! Kerékgyártó József Koncert. Tizenhárom erősítő ti­zenhárom hangfala szól, süketít, elég hozzáérni a gitárhoz, hogy felsírjon a száz watt, hogy — emiatt — felsikítson a közönség. Ál-átlényegülés, ál-azonosulás ez a zenével, kideríthetetlen okú, póznak tűnő utánzat. Cselekvés helyetti cselekvés, s ezért: üres, lényeg nélküli. Egy percre tűnik csupán szívből Jövőnek (ne fir­tassuk, szívből kell-e jönnie) a sikongatás, mikor két tini ösz- szenéz, pillanatra mindketten megnémulnak, mintha elszégyell­nék magukat. Utolsó akkordok, ováció, kifá­radt tömeg, lökdösődés a kijárat­nál, a lányok autogrammokért rohannak, a fiúk Is, de ők ké­nyelmesen csoszognak, oda se fi­gyelve. Aztán elmennek, út köz­ben rágyújtanak, cigarettájuk messzire píroslik, s csak reggel értik megint a halk szót. mert bedugult a fülük a zenétől, az üvöltéstől. 1. megjegyzés. A Piramis együttes múlt hét­főn két, színvonalas koncertet adott Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban. A pót­székeket is számítva ezerkétszáz- hatvannégy, huszonöt forintos jegy kelt él, különösebb propa­ganda nélkül. 2. megjegyzés. (Például.) Kecskeméten, a Megyei Műve­lődési Központban két hete, va­sárnap Irodalmi matinét rendez­tek. A meghívott költő-vendég­gel, a házigazdával együtt heten vettek részt a találkozón. Ballal József A KECSKEMÉTI színház egyik- másik Oszlopos Simeon előadása formaibontást sejtet. A gyülekező nézők Ismert művészekkel talál­koznak a folyosókon, az előcsar­nokban. Van, aki arra gondol, hogy Ismét valamilyen újítással lepik meg a közönséget. A figyelmesebbek gyorsan ész­reveszik, hogy Belépőt szorongat­nak a vendégek. Egylkén-másikán megjegyzés, „ahol hely van”. Allg-allg akad eladatlan jegy a bérlők: Is szorgalmasan eljáro- gatnak, Így még tekintélyes Kos- suth-díjas művészek is csak ilyen helyhez juthatnak. Vitatkoznak a látottakról-ballottakról, de jelen­létükkel szavaznak a' kecskemé­tiek. A szakmát meg lázba hozta a Katona József Színház, évad­nyitója. Nincs nap, hogy figyelő kollégák ne ülnének a széksorok­ban. A minap fővárosi és szolno­ki művészek adtak randevút. El- mélyülten figyelt Kútvölgyi Er­zsébet és Jobba Gabi, tapsolt Ig- lódl István és Jordán Tamás. Itt volt Hubay Miklós drámaíró, Szakács Eszter, Lázár Kati, Bor­dán Irén, Safranek Károly. Meg jó néhány tévés. ALIG TUDOM elhessegetni a csábító ötletet: ügyes fordulattal a szakma érdeklődését minősít­sem formabontásnak, rendkívüli eseménynek. Nem tehetem, ninas abban szenzáció, ha egy-egy má­sutt dolgozó művész is beül a nézőtérre. Régebben persze elkép­zelhetetlen volt ilyön népvándor­lás. Nyilván a motorizáció is meg­mozgatja az embereket, könnyíti uz utazást. Lényegesebb ennél a szemléletváltozás. Hajdanán a legtöbb teátrlsta kialakított ma­gának egy szerepkört és abban lubickolt unalomig. A kevés pró­ba szinte lehetetlenítette az elmé­lyülést, az előadás megformálását. A színészeket Inkább saját sze­repük érdekelte, mint az összjá- ték, a mű fogadtatása. Éppen Kecskeméten mesélte Bessenyei Ferenc, hogy neves, a második felvonásban „leszúrt”, kollégája csak a premieren tudta meg, mi­ként bűnhődött gyilkosa. A szö­vegkönyvet csak saját búcsúzá­sáig lapozta, sohasem várta meg a próbán a harmadik felvonást. A MAGYAR — tehát a fővárosi és a vidéki — színházak között kibontakozó versengés is hozzá­járult az állóvíz megkeveréséhea Most már figyelik egymást, ki hol tart, mit csinál. Az összehasonlí­tás lehetősége önmagában Is ösz­tönző tényező! Kölcsönösen gaz­dagítják a művészeket a tapaszta­latok, emelődik a mérce. Nem mi állapítottuk meg, országos véle­mény, hogy a kaposvári, kecske­méti, szolnoki társulat kezdemé­nyezései, törekvései különösen gyorsítják ezt a folyamatot. A vendégjátékok pedig könnyí­tik a vidéki társulatok dolgát. A nézők láthatják, hallhatják, hogy mint minden művészet, a színház ír keresi a hatékony kifejezést. A kicsit talán szokatlan megoldások „benne vannak a levegőben”. Nyilvánvalóvá válik, hogy másutt Is nagy becsvággyal készítik elő« bemutatókat. A viszonyítás gaz­dagítja az értékelés szempontjait, megóv a sikerek túlbecsülésétől. A kaposváriak Csillag a mág­lyán előadásán érlelt alakítások márkázták az ottani műhelyt. A pompás rendezés kitűnően érvé­nyesítette a művészek egyénisé­gét. Más stílusban keltették életre a szolnokiak Brecht és Puntila úr világát. LASSAN, LASSAN megszokjuk a vendégjátékokat. Rendszeressé válnak szerencsére. így jár jól a közönség, a magyar színházkul­túra. Heltai Nándor •X'X'X'X'X’X'X'XwXvXwX'XwXwXv.'XsvsVsVAVsVsvX’Xv/Xv.vXvXvX'X^X^X'X’X'X'X'X^X'X'X^X’X'XwX’XwXwXvXvX*!* M!»!».wKw!w!»!»!w!w!w!»Kwyw!w!w!ÍMM GERENCSÉR MIKLÓS: AllOilW ra~r^ d m | Ady Endre élettörténete (4) De mit tegyen egy ifjú, aki akaratában hajlíthatatlan, emberi jósága szerint viszont nagyon is belátó, engedékeny, a gyávaságig szófogadó, holott a lényeget te­kintve. akaratához való belső ra­gaszkodásában a kegyetlenségig bátor. Szótfogadni a szülőiknek, de be nem váltani meggyőződéssé vált illúziójukat — olyan ütköző­pont ez, amely hasonlít a bot­ránykőhöz. Mindenképpen bele kell botlani, még akikor is, ha egyelőre puha álcázással takarja a szülőszerető fiú belenyugvó en­gedékenysége. Egyetlen mondatban így fogal­mazta meg Ady a keserű ellen­tétet: „jogásznak kellett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna belőlem apám kedve sze­rint valamikor főszolgabíró, alis­pán, sőt mit tudom én mi, ám igen gyönge jogászocska voltam.” Bontsuk ki e mondat tanulsá­gos részleteit. Semmi szépet nem fogunk benne «találni, ám elénk tárul a 'későbbi lángész sajátos küzdelme a maga szuverén élet- útjáért, a senkitől se függő lel­ki, gondolati szabadságáért. Rend, logika van ott, ahol a felszín csak következetlenséget, zűrza­vart, akaratgyengeséget, sőt meg­bízhatatlanságot mutat. Igaz, hogy a zsenikre nem lehet kü­lön törvény, külön erkölcs, külön életízlés, de az is igaz, hogy os­tobaság lenne rájuk kényszeríteni az átlagos életnormákat. Kétség­telen, Ady Endre debreceni élet­módjában semmi követni való nem lehetett, s ma sem lehet azok számára, akik épp a társadalmi közfelfogás biztos védelmében növelhetik hasznossá képességei­ket. Ady a későbbi életművével Igazolta, hogy nem cselekedhetett másképp, s még neki, a rendkí­vüli képességek birtokosának Is áldatlan, csaknem összeroppanó kálvária volt a saját felelősségé­re hagyatkozó, nyárspolgári szem­mel nézve cseppet sem épületes életmód gyakorlása Az 1896—97-es tanév úgyszól­ván csak korhelyikedésekkel telt el Debrecenben, a jogakadémia hallgatói körében általános divat volt a lumpolás. Adynak tehát nem hiányzott az alkalom a ki­adós ivászatokhoz. A debreceni borostásabb fiatalember nehézsú­lyú borozásokkal folytatta a cí­vis-városban azt, amit a pelyhed- ző legény kezdő fokon megtanult zilahi 'gimnazista korában. Tanulni egyáltalán nem tanult, legalább is az akadémián. Az ol­vasással valószínű nem hagyott fel a korhelykedéssel múló hóna- pbk alatt sem. írói-költői ösztöne néha kiragadja a mámoros önfe- ledtségből, szórványosan küldöz­get verset, novellát Zilahra a „Szilágyságának, amely közli az írásokat Ida álnévvel. Egyéb ne­vezetesség nem jegyezhető fel er­ről a debreceni első esztendőről. A mulatozások hódolói annyira beleélték magukat a vásottságba, hogy még a Nagyerdőn könyvek­kel félrehúzódó. vizsgára készülő akadámdstákat Is szétrebbentet- ték, komiszul bosszantották. Mi sem nyilvánvalóbb, Ady nem állhatott oda vizsgáztató professzorai elé. 1897 nyarára a szülői házba ment vakációzni, né­mi bűnbánattal nekilátott pótolni az elmulasztottakat. Ügy ahogy, átrágta magát az első évfolyam tananyagén, és szeptember 7-én akként bántak vele a vizsgázta­tók, ahogy jóindulatból szokás a legbutább diákokkal: csüggedten és nagylelkűen átengedték. De nem akart Debrecenben maradni. Belátta, végzetes lehet ránézve az akadémia elszánt ivóiból verbu­válódott társaság, amelynek be­folyása alól nem tudta magát ki­vonni. Budapesten viszont szíve­sen tanult volna tovább. Ebbe pedig Ady Lőrinc, a fia miatt sokat aggódó apa nem egyezett bele — mert mekkora veszede­lem fenyegetné a bohém ifjút a rosszhírű fővárosban, ha még a szolid, kálvinista Debrecenben is magával ragadja a könnyelmű­ség? Végül Is a véletlen kínált meg­oldást a kétféle elképzelés kibé- kítésére. Valamely közeli isme­rősük küldött levelet Temesvár­ról, azt ajánlva, hogy Bandi vál­laljon állást a bánáti nagyváros­ban. Beszerzi írnoknak a királyi ítélőtáblához, ahol ellátást, szál­lást, és napi 90 krajcár díjazást fog kapni. Jártasságot szerez az igazságszolgáltatás gyakorlásában, s mint távhallgató nyugodtan, biztosan készülhet vizsgáira, mígnem a jogászi diploma birto­kába jut. Így már a szigorú apa sem el­lenezte, hogy a debreceni aka­démia helyett a Budapesti Jog- tudományi Egyetemre iratkozzon be a második évfolyamra, hiszen úgyis csak vizsgákra kell majd jelentkeznie Temesvári munkahe­lyéről. Ady tehát 1897 szeptem­ber első felében Budapestre uta­zott leckekönyve láttamoztatásá- ra és az esedékes tandíj befize­tésére. De barátok és alkalmi is­merősök társaságában megfeled­kezett úticéljáról — szórakozott éjszakáról éjszakára. Így a tan­díjjal együtt a hirtelen kölcsönt is elverte, majd ugyanerre a sors­ra jutott a hazulról kapott gyors­segély. A tandíj harmadszori ösz- szegét az Üllői út és a József körút sarkán levő Valéria kávé­házba kérte, s ez a szolidnak egyáltalán nem mondható cím mély megdöbbenést váltott ki az érmindszenti atyából, aki maga is szeretett ugyan mulatozni, de csak otthon, házilag. A városi, vigalmi helyeken szokásos mu­rik messze estek ízlésétől, azok­kal soha nem tudott megbarát­kozni. Bandi fiát ennek megfe­lelően — a tandíj harmadszori törlesztésével egy,időben — táv­irati paranccsal szigorúan Temes­várra irányította. Szerencsiétien lépés volt ez. Ady Endre élete végéig úgy em­legette temesvári hónapjait, mint magánember! sorsának legzor­dabb periódusát. 1897 szeptembe­rétől 1898 elejéig élt a bánáti nagyvárosban. A részleteket ho­mály fedi, mert életrajzi adatait illetően mindig zárkózott volt a költő, emlékező szemtanú pedig nem akadt a temesvári időtöl­téshez. Ínség, sivárság, magány volt az osztályrésze. A karácsonyt fűtetlen szobában, elhagyottan, lázas betegen töltötte. Ráadásul bajt szedett össze valami alkal­mi nőtől. Mindjárt újév után, pa­naszos hívására érte utazott az édesanyja, és zaklatott aggoda­lommal vitte haza fiát, aki ugyan már elmúlott 20 éves, de „Ides” mindig akkora gyengédségben ré­szesítette, mint csetlő-botló, fej­lődésében visszamaradt kis púja korában. Dehogy tett volna szemrehá­nyást a könnyelmű, botcsinálta jogászbojtárnak. Sőt a szigorú apa is annyira megijedt, hogy teljesen feledve neheztelését, se­rényen Iparkodott szeretettel, gondoskodással segédkezni fia mielőbbi gyógyulásában. Mert akárhogy volt, az Ady család leg­jellemzőbb tulajdonságaként az összetartás, az egymást segítő ra­gaszkodás gyorsan eloszlatta a múló neheztelést. 5. VÉGLEGES DÖNTÉS Temesvári sanyarúságából ha­marosan talpra állt egészségileg. Az otthoni jó bánásmód, az egy­mást követő szilágysági disznóto­rok valóságos daliává javították, így erőteljes fizikummal utazott márciusban Budapestre, hogy ap­ja meghagyása szerint rendezze joghallgatói kötelességeit. Nem tudott szótfogadni. Megint előke­rültek a tavaly szeptemberi cim­borák. és a kiskocsmák látoga­tásával gyorsan fogyott a pénz, gyorsan múlott az idő. Szorult helyzetében újabb pénzeket kért hazulról, ismét és ismét megfo­gadva, hogy jobb belátásra térül. Mintha lemásolta volna a fiatal Tolsztoj pétervári könnyelműsé­geit. 1898 március végén belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Utolsó 10 koronáján vonatjegyet váltott, de nem haza, hanem Zi­lahra Állhatatlan viselkedése mi­att egyelőre nem mert az apa szeme elé kerülni. Zlláhon, az Alma Mater sze­retett városában azonnal magám talált. Itt jól ismerték, képessé­geit sokra tartották, társasági te­kintélyét szolidárisán becsülték. Egyik barátja, Végh Miklós ott­hont adott neki, Z. Kiss Ernő ügyvéd pedig díjnokként alkal­mazta havi 30 forintért. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents