Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1911. október 15. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Fémmegmunkáló gépek A világ ttmunegmunkáló gépel­jek termelésében a múlt évben B1 százalékos arányban vettek W®t a szocialista országok. A termelésének mintegy 60 ■zázaOéka a Szovjetunióban, az NSZK-ban. az USA-ban és Ja­pánban összpontosul. A szer- axámgépgyártás 1972 és 1975 kö­zött több, mint 60 százalékkal bővült, ezen belül a szocialista «wszágofoé még erőtel jesebben, 70 százalékkal. Ugyanebben az Idő­szakban az export világviszony­latban 66 százalékkal emelkedett, de a múlt évben némileg csök­kent A szerszámgépgyártók kö­zött mindinkább szélesedik a gyártási szakosodás és kooperá­ció. Az utóbbi években a Szov­jetunió, Lengyelország és Ma­gyarország kötötte a legtöbb nyu­gati vonatkozású kooperációs szerződést. A nyugati szakmai körök szerint ismét növekednek az igények, s ennek alapján 1979 és 1980 között évente átlagosan 7—8 százalékkal bővül a fém- megmunkáló gépek termelése. • ezen belül évi 9 százalékkal a műanyag-megmunkáló gépek gyártása. Automatikus mérőberendezés Automatikus mérőberendezést fejleszt ki a Szovjetunió részére a Műszeripari Kutató Intézet. A készülék a számítások szerint óránként kétezer Integrált áram­kört vizsgáztat. A komplett be­rendezés jövőre készül el. A ku­tatóintézetben kifejlesztett ellen­őrző rendszer körülbelül három­millió forintba kerül. A szovjet Ml több, mint ötvenöt rendelt belőle, s arról is szó van, hogy a berendezésekért cserébe integ­rált áramköröket szállítana, A KGST-országok hajóépítése A KOST legutóbbi, XXXI. var­sói ülésszaka kijelölte a komplex program további megvalósításá­nak, s többek között a hosszútávú közlekedési célprogram kidolgo­zásának útjait Meghatározták a tengeri hajók, valamint a folyami, víztárolói és tavi hajózásra alkalmas jármű­vek tervezésének és építésének alapvető irányait. Bulgária, Ma­gyarország, az NDK, Lengyelor­szág, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia hajóipara a világ legnagyobb komplexumává vált, amely rendelkezik a további fej­lődéshez szükséges erőforrások, kai és feltételekkel. A hetvenes évek első öt éve volt az első specializációs meg­állapodás megvalósításának idő­szaka. Ennek alapján a hét euró­pai KGST-ország jelentős mér­tékben kiegészítette tengeri flot­táját. Ugyanebben az időszakban különböző belső hajózásra alkal­mas vlzljárműveket Is üzembe helyeztek. Közben a hajók paraméterei Is Javultak. A tengerhajózásban az elmúlt öt évben épített szárazra­kományt szállító hajók átlagos vízkiszorítása 80 százalékkal, a tartályhajóké pedig 150 százalék, kai nőtt; az utasszállítók átlagos energlaellátottsága 20 százalék­kal, a vontatóké 60 százalékkal, a feldolgozó hajóké 70 százalékkal lett magasabb. A belvízi flottá­ban 20 százalékkal nőtt a száraz, rakományt szállító hajók teher­szállító képessége. 1975-ben a következő öt évre meghosszabbították a tengeri és folyami hajók, valamint a kiegé. szító berendezések gyártásának sokoldalú speclallzáclójáról szóló megállapodást. Több, mint egy- harmadával bővült a típusok szá­ma. s Így Jelenleg már 38-féle hajót gyártanak. Az új típusok Iránti igényt az újfajta rakományok megjelenése, a korszerűbb szállítási és rakodá­si módozatok, a kontinentális ta­lapzat és a világóceán tüzelő, anyag- és ásványkincsforrásainak feltárása, a 200 mérföldes halá­szati zónák bevezetése diktálta. A KGST-országok olyan hajók épí­téséhez fogtak, amelyeken parti, és úszódaruk segítsége nélkül le. hét elvégezni a rakodási művele. teket. A sólyákról óriási, 80 da- rab, egyenként 450 tonna súlyú vontató befogadására képes rako­dó dereglye kerül le. Bővül a fa. fuvarozó hajók családja, amelyek soktonnás kötegekben szállítják a fát. Fejlődik a kombinált kőolaj., ércszállítók termelése. Ezeknek az óriásoknak a befogadóképessége eléri a 150—200 ezer tonnát. A • A szevasztopoll kikötőben is magyar óriásdaru dolgozik. kék országúton gázszállítók is közlekednek, amelyek cseppfolyós gáz és ammónia, valamint külön* böző vegyipari termékek szállí­tására alkalmasak. Mivel sok állam bevezette a 200 mérföldes halászati zónát, a fel­dolgozó flottát távolsági hajókkal egészítik majd ki, amelyeken a zsákmányt végtermékké dolgoz­zák fel. A tengeri vontatók osz­tályát kiegészítik majd a vonta­tó- mentóhajókkal. Megkezdődik a 6000 méteres feltáró fúrásokhoz szükséges úszó fúróberendezése­ket és telepeket kiszolgáló hajók, a különböző rendeltetésű tudo­mányos kutatóhajók gyártása. A belvízi flottát tolóhajókkal szere, llk fel, valamint vegyes hajókkal, amelyek tengeri és folyami szál­lításra egyaránt alkalmasak. Olyan komplex automatizáclóval ellátott hajókat fs kívánnak épí. tenl, amelyek lehetővé teszik, hogy több őrén keresztül sze­mélyzet nélkül, távolsági Irányí­tással szolgálják ki az úszó erő. müveket a kormányíülkéből. A navigációs berendezések gondos, kodnak a hajók megbízható üze­meltetéséről, miután összekötte­tésben állnak a parti és az Órái- lomásokkal. A KGST-országok kiegészítik egymást a hajóépítő komplexum fejlesztésében. A jelenlegi öt­éves időszakban 29 féle hajó köl­csönös szállítását tervezik, ezen belül 17 típusét sokoldalú áru- csere^orgalmi megállapodások alapján. Bulgária gyáraiban egyenként százezer tonnás óriástankereket, rakodóhajókat, vegyes tankereket, úszó műhelyeket gyártanak. Ma­gyarország és Csehszlovákia, amelyeknek nincs közvetlen ki­járatuk a tengerhez, tengeri ha- jókkal Is kiegészítik a testvéri országok flottáit. Nagy feladatok állnak az NDK, Lengyelország, Románia hajógyárai előtt Is, amelyek a legkülönbözőbb tér. mékeket fogják készíteni; konté­nerszállítókat, halász- és hűtőha­jókat. Lengyelország 75 000 köb. méteres gázszállító hajók építésé­re specializálódik. Sokat tesznek a közös ügyért a Szovjetunió hajóépítői is. Rájuk húszféle tengeri és tizennyolc, féle folyami hajó építése vár. Csak néhány közülük; 150 000 tonnás tartályhajók, 6000 méteres mélységben dolgozó úszó fúróbe- rendezéeek, tudományos kutató, hajók, gázturbinákkal és generá­torokkal ellátott úszó erőművek, amelyek 24 000 kilowatt villamos­energiát állítanak majd elő és amelyeket a Szovjetunió távol­északi partvidékein használnak majd. (APN—MTI) I. Mezőgazdaságunk egyik legerőteljeseb­ben fejlődő ágazata a búzatermesztés. Az utóbbi évtizedben az országos termésátlagok megduplázódtak, s ezzel felzárkóztunk a vi­lágranglista élmezőnyébe. Mindez elsősorban Meggyőződésem azonban, hogy i a termésátlagok növelésének le­hetőségeit még nem merítettük ki. Ezt bizonyítják a kutatóinté­zetekben és az élenjáró gazdasá­gokban elért, az országos átlagot jóval meghaladó terméseredmé­nyek is. A további termésnöve­lés érdekében szükséges gyor­sabb ütemben elterjeszteni a na- j gyobb termőképességű, jobb ag­ronómiái tulajdonságú búzafajtá. knt, amelyek megválasztásánál a termőhelyi viszonyokat is figye­lembe kell venni. Az agrotechni- ! kai színvonal további növelésé­ben vannak a legnagyobb lehe­tőségeink. Ez különösen a gyen­gébb terméseredményeket elérő gazdaságokban okozhat majd ho­zamnövekedést. Egyre jobban kel] törekedni a fajtaspecifikus agro­technika alkalmazására. Közben nem feledkezhetünk meg a tech­nikai háttér folyamatos javításé, ról sem. Ezek megvalósításához azonban szüntelenül gyarapítani kell az ágazatokban dolgozók szakismeretét, az agronómia! és műszaki kutatások újabb ered­ményei alapján. A Gabonatermesztési Kutató Intézetben Szegeden és vidéki te­lepein beható kutatómunka fo­lyik újabb, nagy termőképességű és jó tulajdonságú búza, árpa, ku­korica, cirok stb. fajták előállítá­sára és speciális agrotechnikájuk kidolgozására, továbbá külföldi fajták meghonosítására. Ennek eredményeként az ország búza- vetés-területéndk mintegy 40 szá­zalékán az intézet nemesitől által előállított és a fajtafenntartott szovjet búzafajtákat termesztik.' Ezekhez agrotechnikai ajánláso­kat is nyújtunk. • A növényminta feldolgozásinak egyik monanmta a számlálása. Képünkön] Földes Gynláné, Benedek Insréné, Petrás Oá- borné, Kiss Kálmánné, a Gabonatermesztési Kutató Intését fülöpr szállási kísérleti telepén termesstett búzafajták kalászát számolM (Méhezi Éva felvétele) Bőtermő fajták Intézetünk jelenleg legjobb el­ismert búzafajtája a CKF 2, a GK 3 és a fajtafenntartott szov­jet Jubllejnaja 50. Ezenkívül szá­mos ígéretes fajtajelöltünk van, melyek közül a GK Szeged Igen nagy termésével és kiváló szár­szilárdságával, a GK Tlszatáj pe­dig nagy fehérjetartalmával tű­nik ki. Bács-Kiskun megyében a fülöpszállásl, és Dél-Pest megyé­ben a szúnyogpusztai telepünkön évek óta folyó fajtaösszehasonlí­tó kísérleteinkben valamennyi elismert hazai és forgalomba ho­zatalra engedélyezett külföldi fajtát behatóan vizsgáljuk. Ezek­ben a GKF 2. fajta adja a leg­nagyobb termést, gyakran mege­lőzve a közismerten nagy termő­képességű jugoszláv Száva takar, mánybúza fajtát. A GKF 2. után többnyire a GK 3., majd a Jubl­lejnaja 50. következett. Ezek kis. parcellás körülmények között, több év átlagában hektáronként 70—85 mázsás szemtermést ad­tak. Ezen eredményeik, amelyek többé-kevésbé eltérnek a Dunán­túlon és a Tiszántúlon végzett kísérletekétől, rávilágítanak arra, hogy a fajták termés szerinti rangsorát a talajviszonyok is igen jelentősen befolyásolják. A ter­mesztendő fajták kiválasztásánál tehát a termőhelyi viszonyokat Is figyelembe kell venni. A Duna— Tisza közi erősen meszes talajo­kon a GKF 2. és a GK 3. külö­nösen jól viselkedik és ezért ezeknek a maffiái lényegesen na­gyobb területű termesztése — megfelelő agrotechnika mellett — Indokolt. E jó minőségű étkezési búzafajták termése évről évre nő a fajtafenntartó nemesitő munka eredményeként. Kiváló alkalmaz­kodó képessége, erőteljes bokro­sod ása, jó szárazságtűrése és vi- szonylag szerény termőhelyi igé­nye miatt a gyenge minőségű Du­na—Tisza közi talajoknak jelenleg ezek a legjobb fajtái. A fajták termőképességének kellő kihasználása ctsak a növény Igényeit és a termőhelyi viszo­nyokat alapúi vevő, az úgyneve. zett fajtaspecifikus agrotechniká­val valósítható meg. Ennek ki­dolgozása érdekében az ország több helyén részletes kísérleteket végzünk. Ezek eredményei alap­ján néhány szempontra hívnám fel a gazdaságok szíves figyelmét. Tápanyagéit Át ás A szakszerű tápanyagellátás az egyik legfontosabb termésnövelő tényező. Kísérleteink szerint meg. felelő műtrágyázással hektáron­ként 8—20 mázsás terméstöbble­tet lehet elérni, az időjárástól, a fajtától, a talaj tápanyagkészle­tétől és az előveteménytől füg­gően. A szükségesnél nagyobb tápanyagok hatására túl sűrű és magasabb állomány alakul ki, amelyben a gombabetegségek jobban elterjednek. Ez a megdő­léshez, a szemszoruláshoz és a ne­hezebb betakarítási lehetőség mellett, terméscsökkenéshez ve­zethet, különösen akkor, ha a te. nyészldő csapadékos. Az optimá­lisnál kisebb trágyaadagokkal pe­dig gyenge fejlődést és kevesebb termést kapunk. Helyes tápanyag adag és arány csak a talaj old­ható tápanyagtartalma Ismereté, ben, az adott talajon várható ter­mésátlagok, a búzafajta fizioló­giai tápanyagigénye és az előve- temény függvényében számítható ki. Ezért nagyon fontos, hogy a talaj oldható tápanyagtartalmát kb. háromévenként megvizsgál­tassuk é9 a táblatörzskönyvet pontosan vezessük. A közepes tápanyagtartalmú meszes réti ta­lajokon végzett kísérleteink ered­ményei szerint hektáronként át­lagosan 300—350 kg nitrogén, foszfor és kálium hatóanyag adag bizonyult optimálisnak. Tápanya. gokban szegényebb talajokon en­nél többet, a gazdagabbakon ke­vesebbet célszerű felhasználni. Ezeket 1,0—1,5 :1:1,0—1,8 arányi ban alkalmazzuk a talajtól, a faj. tától és az előveteményektól füg­gően. A nitrogén műtrágya kiszórásá­val kapcsolatban azt ajánljuk, hogy az egész évi adagnak mint­egy félét közvetlenül a vetőszán. tás előtt a foszforral és a kálium­mal együtt, míg a másik felét a búza fejlettségétől függően tál vége és a szárbeindulás közötti Időszakban, lehetőleg két egyenlő részletben adjuk ki. 1977-ben sok helyen nagymértékű megdőlést okozott az, hogy a nitrogént — a búza rendkívüli fejlettsége elle­nére — egy adagban márciusban kiszórták. Nem következett be megdőlés ott, ahol fejtrágyázást csak áprilisban és a szokásosnál kisebb adaggal végezték el. Gyen* gén fejlett állományt korábban és nagyobb adaggal lehet fejtrágyáz- ni, mint az erősen fejlettet Azok a gazdaságok, amelyek ezt a munkát repülőgéppel meg tud­ják oldani, törekedjenek a két­szeri fejtrágyázásra, mivel a bú. za a legtöbb nitrogént a szárba- szökkenéstől a virágzásig igényli. Ilyen esetben a nitrogén adagot hektáronként 20—30 kilogrammal megnövelhetjük a fajta Uszthar- mat érzékenységétől függően. A lombtrágyázás Is erőteljesen kezd elterjedni. Ezzel kapcsolat­ban azonban hangsúlyoznom kell, hogy ez nem pótolja, hanem csak kiegészíti a szokásos trágyázást. Az eddigi tapasztalatok szerint a termést elsősorban akkor növeli, ha a vegetácüós időszakban a nö. vény tápanyagfelvételében zava­rok állnak be. Ilyenkor a lomb­trágyázás gyors és hatásos mód­szernek bizonyul. A lombtrágyáb jelentőségét fokozza ezek mikro, elem-tartalma, amely a búzámig nöségét javítja. A dohányhoz szív kell Matkói dohányszárítók kettős szereposztásban A dohányszárítás idénymunka. A májusban palántáit do­hánytövek július elején adják az első szedhető tőleveleket, ezután jönnek a legértékesebb deréklevelek, s a szezon vé­gén érik a hegylevél, a legkisebb, de legerősebb. Egy-egy tő­ről 16—20 levelet törhetnek. Leveleznek a dohányszedők, le­veleznek a válogatók, mert legalább kétszer minden dohány­levelet kézbe kell venni a feldolgozásnak ebben az első sza­kaszában. A matkói dohányszárító szeré­nyen meghúzódik a soltvadkerti út és kisvasút mellett, csak a kémény mutatja az erre járóknak az üzem létét. Vajda István telepvezető ré­gi dohányos. Kertészet a tanult szakmája, a szülői ház pedig a kis­kunhalasi dohánybeváltó mellett lévén — belecsöppent a szakmába. Jó harminc év alatt végigjárta az ország dohánytermő vidékeit, volt kétkezi munkás, dolgozott a ter­meltetésben, évek óta pedig telep­vezetőként forog élete — változat­lanul — a dohány körül. A szak­ma csínját-bínját megtanulta, is­mereteit pedig tovább adta. A do­hány szárítása és válogatása kü­lönleges képességet, kifinomult színérzéket kíván, amit nem köny- nyű elsajáttíttatni, különösen azokkal, akik akkor láttak először dohányt, amikor ide jöttek dolgoz­ni. A korai fagy a dohány földeken is okozott károkat, mégis az sum­mázható, ritka jó év volt az idei. A környékből — Tiszakécskétől az orgoványi. bugaci határig — közel másfélszáz egyéni dohánytermelő, valamint két termelőszövetkezet, a kunszállási Alkotmány és a tl­szakécskei Tisza Gyöngye hozza ide a termését. A számok is a jó termést dokumentálják, 11 ezer mázsa zölddohányt váltottak be, míg tavaly 8 ezer 300 mázsát. A bőséges termés nagy próbára tet­te az üzem dolgozóit, akik megbir­kóztak a megnövekedett feladat­tal. A telepvezető azt mondja: a do­hányhoz szív kell. Dohányhoz való szíve van özv. Tímár Józsefnénak is. Még nem állt a szárító, amikor ide költöz­tek. Férje lett a vagyonőre az épü­lő üzemnek. 1946-ban szárítottak először. Ilonka néni azóta itt dol­gozik, mikor hol volt rá szükség. Elleste a szakma fogásait, ma ő az egyik észlelő, beállítja, szabá­lyozza a szárítók hőfokát, páratar­talmát, váltott műszakban őrkö­dik, hogy a dohánylevelek optimá­lis körülmények között érlelődje­nek. Azt híresztelik róla, a hőmé­rőre is csak azért néz, hogy ellen­őrizze, azt mutatja-e, amit érez. A telepvezető rábóllnt a mendemon­dára. Ilonka néni már nyugdíjas, de el sem tudná képzelni, hogy az új évad kezdetén ne legyen itt. Sokszor még álmában is a dohány­nyal bíbelődik. A zöld dohánylevelek hatásos fo­gyókúrát tartanak a szárító kam­rákban. A beszállításkor még 84 százalék vizet tartalmaznak, a 120 —130 órás kezelés után a 100 má­zsa zöld levélből 16 mázsa enyhén sárga dohány lesz. Ezután követ­kezik a válogatás, kosarakba ke­rül külön a legszebb világos színű, külön a kisebb, nagyobb, barná- sabb színárnyalatú levél. Ezzel a művelettel befejezi matkói pálya­futását a dohány, indítják Szol­nokra, a gépi fermentáló üzembe. Nem kis dicsőség, s az asszonyok kitartó szorgalommal kialakított színérzékét dicséri, hogy a minő­sítésüket mindig elfogadják Szol­nokon. Legalább egy év múlik el, mire az itt szárított dohányból füstölnivaló lesz. A szárító nyolcvan dolgozója kö­zül 65, az asszonyok, lányok szá­ma. Jönnek ide dolgozni a fiata­lok is, mert az idényjellegű mun­kából két évvel ezelőtt, előnyös együttműködési szerződés révén, lehetővé vált az egész évi foglal­koztatásuk. Amikor az utolsó bá­lát is szétválogatják a raktárhelyi­ség nagytakarítása következik, sa sötétkék munkásköpenyt hófehér­re cserélik. A Duna Csokoládégyár szerelői két szalagot állítanak fel, s a dohányosokból csokoládésok lesznek, desszertet csomagolnak. Az üzemben dolgozó nők átlagke­resett 2300 forint körül mozog. A környékből Helvéciáról, Jakab- szállásról és a tanyákról kerékpár­ral, klsvasúton, vagy autóbusszal érkeznek ide reggel 6 órára, s dél­után kettőkor szétszélednek, hogy otthon a második műszakot is idő­ben elkezdhessék. Az egyműszakos munkarend ezért is kedvező a szá­rító nődolgozóinak. Munkájuk nem könnyű, bár az utóbbi két évben korszerűsítették az üzemet. A tűsorkeretes szárítás bevezetése tette például lehetővé azt, hogy az állandó létszámmal nemcsak a szárítást, hanem a vá­logatást is elvégezzék. Itt van már a berakást segítő ügyes kis masi­na is, kicsit későn érkezett, így csak a jövő évben tudják kipró­bálni, de remélik, hogy a nehéz fi­zikai munka egy részét átveszi. Az idei rekordszezon befejezése után azzal a jó érzéssel térnek át a szárító dolgozói a második „sze­reposztásra”, hogy a bőséges ter­mést minőségi feldolgozás után In­dították útjára. Nagy Mária Vetésidő A búza optimális vetésldeje ok­tóber 5—20-a között van. Az en­nél sóikkal korábbi, szeptember végi vetése általában kevesebbet terem, mivel állati kártevők és növényi kórokozók ezt jobban megtámadják, továbbá gyakoribb a téli tőpusztulás és a megdőlés, A túl késői, október végi, novem­ber eleji vetésű búzák szintén ke­vesebbet teremnek, mert a fejlet! len, gyenge növényzet jobban ká­rosodhat, legyengülhet a tél fo­lyamán, amit a tenyés^idő hátra­levő részében már nem tud teli jesen kiheverni. A GK 3, GKF 2. és a Jubilejnaja 50 a vetésidőre kevésbé reagálnak, ezért ezeknek optimális vetésidő intervalluma széles (október 5—25). A rövldebb tenyészidejű búzák, Száva, Rá- nák, Libéllula, GK Szeged fj. ve­tésideje október 15—25, a mar- tonvásári búzáké október 1—10 között van. Harmati litván í tudományos osztályvezető Gabonatermesztési Kutató Intézet (Folytatjuk) A VILÁGRANGLISTA ÉLMEZŐNYÉBEN A BÚZATERMESZTÉS SZEGEDI FAJTÁK A VETÉSTERÜLET 40 SZÁZALÉKÁN Együttműködés a megye gazdaságaival a nagyobb termőképességű, korszerűbb bű- zafajták megjelenésének, az agrotechnika és a műszaki bázis színvonala alapvető fokozá­sának köszönhető.

Next

/
Thumbnails
Contents