Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-21 / 248. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1977. október 21. A termelőszövetkezetek érdekében Beszélgetés dr. Czimbalmos Bélával, a TOT főtitkárával „Az újítómozgalom a műszaki haladás társadalmi erőforrása, a dolgozók önként vállalt és tudatos alkotótevékenységének szervezett formája. Célja, hogy a dolgozók — munkaköri kötelességük ellátásán túl — újítási javaslatokkal segítsék a műszaki fejlődést, a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának növelését.” Fent idézett sorok önmagukért beszélnek, nem kell bizonygatni jelentőségét. Konkrétabban azt, hogy milyen szerepe lehet az újítómozgalomnak a mezőgazdasági üzemek eredményének növelésében. Munkánk egyik része abból áll, hogy segítséget nyújtsunk a termelőszövetkezeteknek a párt és a kormány politikájából eredő gazdasági, társadalmi, kulturális stb. feladataik megoldásában. A TOT és a területi szövetségek muslk feladata az, hogy közreműködjenek a termelőszövetkezetek munkáját, fejlődését és tagságuk helyzetének javítását, problémáik megszüntetését segítő állami Intézkedések időben való létrehozásában, valumlnt az, hogy a hozott döntések végrehajtását gátló tényezőket feltárják, és ezeket az össztársadalmi érdekekkel összhangban folyamatosan kiszorítsák a termelés mechanizmusából. Ami a kérdés második felére vonatkozik, arról bátran elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz év,során eleven, egyre erősbödő kapcsolat teremtődött a szövetkezetek, a területi szövetségek és az Országos Tanács között. így a TOT a megyei szövetségek közreműködésével tájékoztatni tudja a termelőszövetkezeteket és azok tagságát a fontosabb népgazdasági igényekről, a mezőgazdaság fejlesztésének irányairól, a gazdálkodás minden lényeges kérdéséről. A TOT a szövetségekkel együtt — a szövetkezetek igényei alapján — rendszeresen elemzi, megvitatja az egyes üzemek gazdálkodását, a közgazdasági szabályozók hatását, javaslatokat tesz a szakosodás irányaira, a munka- szervezés és munkadíjazás módszereire, formáira. — Vitás kérdésekben mivel bizonyítja a TOT a maga igazát? — A szövetkezetek számára általunk ajánlott út helyességét mindenkor meggyőzéssel bizonyítjuk: a mozgalom erejével, a szocialista brigádok mozgósításával, tapasztalatcserék szervezésével, a kipróbált módszerek elterjesztésével, a 'beruházásokhoz n>újtott támogatással, ellenőrzéssel és más szolgáltatásokkal. A mozgalmi módszerek mellett azonban anyagi támogatással is előmozdítjuk a társadalmi célok megvalósítását. — Miben mutatkozik meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szocialista Jellegének folyamatos fejlődése? — Alkotmányunk és a módosított szövetkezeti törvényünk is kifejezi, hogy a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulajdon más formáival egyenrangú és azzal azonos védelemben részesül. Ez a tétel tükrözi azt a mélyreható változást, ami a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a nagyüzemek kialakulásával, az Ipar és a mezőgazdaság együttműködése új formáinak megjelenésével, a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésében végbement. A tagság bevitt vagyonának (föld, állat, felszerelés stb.) súlya egyre mérséklődik, meghatározóvá vált a közös gazdálkodás, a közös munka eredményeként felhalmozódó oszthatatlan szövetkezeti vagyon jelentősége. Az 1960-as évek közepén a tsz-ek használatában levő földek 72 százaléka még a tagok személyi tulajdonában volt. Napjainkban a tsz-ek földjeinek már 44 százaléka szövetkezeti közös tulajdonban van és csupán alig fele a tagok személyi tulajdona. Míg például 1968-ban alig 60 milliárd forint volt az oszthatatlan közös szövetkezeti vagyon értéke, ez ma meghaladja a 120 milliárd forintot. Elmondhatjuk, hogy a kollektív munka, a közvetlen anyagi érdekeltség és a tudati fejlődés együttes hatására a tagság céljai azonosultak a szövetkezet céljaival, erősödöttt a közös tulajdonosi és gazdálkodói felfogás. A mezőgazdasági szövetkezetek szocialista jellegének erősödését objektív tényezők is elősegítik: a jelenlegi munkaképes dolgozók egyharmada már a felszabadulás után született; a tsz-ékben rendszeresen munkát végzők 40 százaléka soha nem folytatott egyéni gazdálkodást; és egyharmaduk kifejezetten ipari jellegű munkát végez a tsz-ekben. A ma dolgozó tagok és alkalmazottak legalább "60 százaléka nem vitt be egyetlen barázda földet sem a tsz-ekbe, illetve nincs és nem is volt föld- tulajdona. így a másfél évtizedes közös munka hatására átalakult. azok gondolkodása is, akik alapítói voltak a szövetkezeteknek. Ez a két réteg ugyanis együtt él és dolgozik, egymásra hat, ugyanakkor osztályszövetségeséhez, a munkásosztályhoz folyamatosan közeledve formálja önmagát és környezetét. Mindezek eredményeként megváltoztak a szövetkezetek belső viszonyai is. Megnövekedőt a tagok aktivitása, a több települést átfogó szövetkezetekben is keresik a (közös ügyek megvitatásának, eldöntésének legmegfelelőbb módját. Ezért Igen jelentős, hogy a szövetkezeti jogszabályok idei módosítása magával hozta a küldöttgyűlések szerepének, jogkörének erősítését, bővítését, amitől érdemibbé válhat a szövetkezeti demokrácia érvényesülése is. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági viszony ugyanis'kettős természetű: egyrészt tulajdonviszony, másrészt munkaviszony. A szövetkezet tulajdonosai, vagyis valamennyi tag, minden lényeges gazdasági és társadalmi ügyben dön. tési jogkörrel rendelkezik. E jogok gyakorlása a szövetkezeti ön- kormányzat keretében a szövetkezeti demokrácia fórumain történik. A közgyűlés, a küldöttgyűlés mellett ma már a munkahelyi közösségek is egyre inkább beilleszkednek az önkormányzat rendszerébe, működésük egyre hatékonyabbá válik. A munkahelyi közösségek intézményrendszerének megteremtésében, működésében, döntési, véleményezési, javaslattételi jogainak biztosításában, szocialista közösségekké való fejlődésük folyamatában felbecsülhetetlen a szövetkezetek pártszervezeteinek szerepe és felelőssége. — Hogyan oldják meg a termelőszövetkezetek a munkaerőutánpótlás gondjait? — Míg 1960-ban az aktív7 keresőknek még 39 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, addig napjainkban az itt dolgozók aránya alig éri el a 20 százalékot. A mintegy 1500 mezőgazdasági termelőszövetkezetben hatszázezernél valamivel többen dolgoznak rendszeresen. Az V. ötéves terv a mezőgazdasági keresők számának 130—150 ezer fős, és a mezőgazdasági keresők arányának további 3 százalékos csökkenésével számol. Ez a csökkenés teljes egészében a termelőszövetkezeteknél várható. A munkaerőgondok enyhítését csak a szervezettebb, hatékonyabb munkától, a belső tartalékok feltárásától várhatjuk. Ezért egyre inkább arra kell törekednünk, hogy a szövetkezetekben is a tervezői munka szerves részévé váljon a munkaerő-gazdálkodás, a dolgozók utánpótlásának, képzésének, díjazásának tudatosabb szervezése. Kedvezőbb munkafeltételeket kell teremtenünk, mindenekelőtt a munkaidő rendezésével, a kulturált és jól szervezett munkahelyekkel. Lényeges feladatunk, hogy a fiatalok előtt is vonzóbbá tegyük a mezőgazdasági munkát. A TOT igyekezete azonban ehhez kevés. Egész társadalmunknak kell igyekeznie, hogy a közvélemény egésze pozitívan ítélje meg a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. Az eddigieknél jobban tiszteljék és becsüljék azokat a fiatalokat, akik a társadalmi termelésnek ebben a szférájában keresik a helyüket, de ne feled, kezzenek meg a tsz-nyugdíjasok- ról és járadékosokról sem, akik közül jelenleg mintegy 80 ezren vállalnak rendszeres munkát a szövetkezetekben. — Hogyan terjednek a nagyüzemi termelési módszerek? — Ezeknek a módszereknek kialakítását nagymértékben elősegítette az, hogy megteremtődtek a valóban közös nagyüzemi gazdálkodás területi feltételei. 1960- ban például 4507 tsz működött az országban, földterületük átlagosan 857 hektár volt. Napjainkban, az egyesülések következtében. a tsz-ek száma 1407-re csökkent, ugyanakkor a közös gazdaságok átlagos földterülete 3500 hektárra nőtt. Csak így van mód a legkorszerűbb gépek, eljárások, módszerek és technológiák alkalmazására. Most mintegy 1,2 millió hektár földterületen 50 iparszerű termelési rendszer működik hazánkban. Ezek zöme növénytermesztő rendszer, elsősorban kukoricát, cukorrépát és takarmánynövényeket termelnek. A tények tanúsága szerint az így elért eredmények 10—50 százalékkal magasabbak a nagyüzemi termelési rendszereken kívülieknél. Ezekkel az eredményekkel azonban nem elégszünk meg. A MÉM-mel együtt éppen azon fáradozunk, hogy újabb termelési rendszerek honosodjanak meg és azokban az átlagosnál kedvezőtlenebb talaj- viszonyok és egyéb körülmények között levő termelőszövetkezetek Is részt vehessenek. Sajnos, ma még kevés a lehetőség arra, hogy ezek a szövetkezetek is tagjai legyenek valamfelyik létező iparszerű termelési rendszernek. Ügy tűnik, hogy az állattenyésztő rendszerek megszervezése meggyorsíthatná a korszerűbb, gazdaságosabb termelési módiszerek térhódítását és ebben mi mind a MÉM-mel, mind a kutató és tudományos intézményekkel fokozottabban együttműködünk. Irreális célokat azonban nem tűzünk magunk elé, mert a fejlett módszerek alkalmazása általában csak jól szervezett, (legalább közepes színvonalon működő üzemekben lehetséges — mondotta befejezésül dr. Czimbalmos Béla. Szabályzat és feladatterv Amíg 1975-ben a Homokhátságon csak a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben' és a la- Josmizsei Almavirág Szakszövetkezetben folyt szervezetten az újítómozgalom, tavaly már egy tucat szövetkezetben készítettek újítási szabályzatot, valamint feladattervet. Külön említést érdemel a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet, ahol a for. gódobos lucernaszárító berendezés technológiai szerelési munkálatait megkönnyítő újítási ja. vaslat másfél millió forintos megtakarítást eredményezett. Ugyancsak kiemelkedik a gazdaságok közül a szabadszállási Lenin, valamint a móricgátl Petőfi Termelőszövetkezet. Bár ez utóbbi nem könyvelhet el olyan eredményeket, mint a két előbb említett gazdaság, mégis érdemes nyomon követni a fejlődést. A szövetkezetben 1975 decemberében nyújtották be az első újítást, azóta csaknem húsz olyan ötlettel álltak elő a dolgozók, aminek többsége nemcsak a munkát könnyítette, hanem jelentős megtakarítást is eredményezett. Sz. Kovács János művezető például megoldotta az M 3,5-es csavaranya géppel történő mélyítését. Korábban kézzel végezték el ezt a műveletet, így alacsony volt a hatékonyság. Műszakonként csak háromezer csavaranyát tudtak elkészíteni a hagyományos módszerrel, holott a megrendelő igénye négyezer lett volna. A rezgődobos anyasorjázó automata elkészítésével ez a gond megoldódott, és darabonként két- filléres megtakarítást eredményezett. Biztató a Szabó János ko- váosmester által szerkesztett trá- gyabemunkáló gép, amit főként a szőlőültetvényekben lehet majd hatékonyan alkalmazni, ha a műszaki próbák során alkalmasnak bizonyul a feladat elvégzésére. A munkavédelmet is segíti Természetes, hogy a jó ötletek megvalósításának haszna nemcsak a megtakarításban, a munkaidő hatékonyabb kihasználásában mérhető, hanem egyebek mellett elősegítheti a balesetek megelőzését a munkakörülmények javítását. 'Az említett gazdaságok kiraPAPRIKASZÜRET M. M. • A bátyai Piros Paprika Mg. Tsz dolgozói hektáronként 80—100 mázsás paprikatermést szüretelnek, amelyet a Kalocsa-vidékl Fűszer- paprika- és Konzervipari Vállalat dolgoz fel. A hazai szükségletek kielégítésén tál, négymillió dollár értékben exportálnak paprikát a tőkés országokba. Mint képünkön Is látható, paprikaszedés idején a Kalocsa környéki községek házait paprikafüzérek díszítik. (MTI-fotó: Ruzsonyl felvétele—KS) Az akaratra építettek Éppen kopogtatnék, amikor belülről megnyitják az ajtót. De a kilincset fogó titkárnőt az igazgató néhány percre visszatartja még, mondván: — Záradékul tegyük még hozzá, hogy: „A fentieket a torgaui gyár igazgatójával a napokban telefonon is közöltem.” A MEZŐGÉP Vállalat kiskőrösi gyáregysége vezetőjének irodájában együtt találom az esedékes megbeszélni valót éppen befejező vezérkart: Walther Menyhért igazgatót, Tarnóczky Zoltán főmérnököt, Somogyi György műszaki osztályvezetőt és Szénái Miklós párttitkárt. Minthogy a gyáregységnek az NDK-beli céggel való együttműködéséről, s főleg az éves terv teljesítésének kilátásairól érdeklődőm, erről tájékoztatni valamennyien szívesen szakítanak Időt. A vezető munkatársak tekintete az Igazgatóra összpontosul, ő pedig jólesően kezdi újságolni: — Tavaly augusztus végéig 83 650 forint volt az egy személyre eső anyagmentes termelési érték, ez év azonos időszakában viszont 117 ezer forint ez a mutató. Vállalati összesemben ez 51 millió. Ugyanez idő alatt a tervezett hetvennel szemben hetvenegymillió forint értéket termeltünk. S kilátásaink az év végéig? Mintegy százszázalékos túlteljesítéssel számolunk. Alighanem aláterveztek — villan át agyamon. A főmérnök azonban mintha gondolataimba látna, máris így veszi át a szót: — Ez az eredmény 89 százalékkal nagyobb, mimt a bázisidőszakban elért, az idei tervhez képest 6 százalékos a túlteljesítés. Különösen az utóbbi érzékelteti, hogy nem egy laza terv teljesítéséről van szó. Mellesleg, az idén nyolc hónap alatt elértük a tavalyi 26 milliós nyereséget. — A siker titka? Partnereim összenéznek, s a pillanatnyi csendet a párttitkár töri meg. — Az üzemszervezési intézkedések! A KB erről szóló határozatának végrehajtása kamatozik... S az, hogy a gazdasági vezetés jóelőre megköti a szerződést, felkészülhetünk a feladatokra. S ismét a főmérnök, beszél: — A termékszerkezet teljesen rendezett: kultivátort és ventillátort gyártunk, össztermelésünk 60 százaléka a közvetlen export. — A Weimari Mezőgazdasági Gépgyár torgaui gyára elégedett a munkánkkal, kiszállított termékeink továbbra is méltóak a kiváló minősítésre — toldja meg a műszaki osztályvezető. Walther Menyhért pedig mintegy hangosan gondolkodva megjegyzi: — Az első lépés lényegében két évvel ezelőtt a szellemi kapacitás, a szakemberek biztosítása volt. Egyikük éppen Tarnóczky elvtárs, a főmérnök. És természetesen, a megnövekedett feladat ismeretében. az üzem- és munkaszervezés. Ehhez, főleg a gyártás előkészítéséhez igen értékes segítséget kaptunk az NDK-beli partnerünktől. — Tulajdonképpen miként is kezdődött, hogyan jött létre a kapcsolat a torgaui gyárral? — A két állam közötti megállapodás keretében az NDK-beli cég képviselői megkeresték a MEZŐGÉP Trösztöt. Hozzánk a vállalat megyei igazgatója hozta a partnert. S akkor jó másfélórás tárgyalás itt, nálunk ... Talán emlékszik rá, milyen szegényes adottságokkal rendelkeztünk két esztendővel ezelőtt. A nagy akaraton kívül szinte semmink. Csak a bátorság. Talán ez fogta meg partnerünket. A torgaui gyár akkor már leállt a kultivátor gyártásáról, a mezőgazdaság pedig szinte ki volt éhezve rá. Az NDK piac évente sokat felvesz .. Partnerünk tehát ugyancsak bátran, az akarásunkban bízott. — A jelek szerint nem csalatkozott — gondolom az igazgató szavaihoz. De máris a főmérnökre. s a műszaki osztályvezetőre figyelek, akik felváltva magyarázzák, hogy évente miként szervezik meg a termelést, ml mindenre kell ügyelni az intézkedési terv készítésekor. Aztán, hogy a személyi feltételekkel együtt a szervezés eredményeként javult a termelés előkészítése, ezt követően pedig a kiszolgálása. Mert létrehozták a félkészanyag-rak- tárt, megerősítették a diszpécser- szolgálatot, meg hogy néhány vonatkozásban módosítottak a torgaui cégtől átvett technológián, és változtattak a termék konstrukcióján is, természetesen á partner jóváhagyásával. S hogy máris látják, tudják például, miként csökkenthető tovább az anyag- mozgatás útja, vagy hogy a de- kádprogram készítésével is tovább pontosítható a gyártás folyamata. Az igazgató azonban újabb mozzanattal hozakodik elő. • — Beruházni Is kellett az előbbre lépéshez. Pénzünk kevés; kényszerülve voltunk, hogy amit csak lehetséges, a saját erőnkből oldjuk meg. Tavaly aztán, elsősorban a hiányzó gépek pótlását kezdtük meg, hitelből. Ez év augusztus végéig 9,3 milliót költöttünk gépekre, s az év végéig még 8,1 millió forint szolgál ugyanilyen célra, mintegy 2 millió pedig épületberuhá2iásra. A tervidőszak végéig pedig további 42 millió szolgálja gyáregységünk fejlődését. Szandi Miklós párttitkár napjainkra tereli a szót: — A hatvanadik évforduló közeledtével nem mulaszthatjuk el gadott példák. Még számos szövetkezetét lehetne felsorolni, ahol hasonlóan jó kezdeményezések láthatnak napvilágot. Az eredmények ellenére azonban még ma sem áll magas szinten az újítómozgalcm a mezőgazda- sági szövetkezetekben. Sok a kiaknázatlan lehetőség, pedig a kezdeményezőkészségre, az új ötletek gyors megvalósítására napjainkban nagy szükség van. Szükség van, mert a megnövekedett gazdasági feladatok miatt nagyobb teher hárul a mezőgazdasági üzemekre. Egy-egy jó módszer, például egy gép termelékenyebbé tétele enyhíthet a termelési gondokon, hozzájárulhat az eredmények növeléséhez. Segítheti ezt a szocialista brigádmozgalom is, hiszen a kollektívák szempontjából sem közömbös, hogy mennyi újítást vezetnek be a termelésbe és mennyi annak a haszna. Nem kell bizonygatni, mert szinte köztudott, hogy a fejlődéssel párhuzamosan emelkedik az újítások mércéje, Így egyre nehezebbé válik, hogy egy ember hozzon létre kimagasló műszaki, technikai megoldásokat. Ha az újítás kollektív munkává vélik, Jó kiegészítőjévé válhat a szocialista brigádmozgalomnak. Mérhető eredmények A szövetkezetekben a vezetőségnek, az ellenőrzési bizottságnak és ahol már van a szakszervezetnek is segíteni kell az újító- mozgalom elterjedését. A szövetkezetekben elkészített újítási szabályzatok a korábbi évektől eltérően ma már jobban tükrözik az Ide vonatkozó rendeleteket, az üzemek sajátos társadalmi feladatait. A szabályzatok többsége tartalmazza a termelésben és a gazdálkodásban jelentkező Időszerű tennivalókat. A célok pontos megfogalmazása nemcsak ahhoz nyújt segítséget, hogy az üzem számára a legfontosabb megoldásra váró problémákkal foglalkozzanak a dolgozók, hanem hozzájárul az újítási kedv növeléséhez. A pályázók is biztosak lehetnek benne, hogy nem kezdeményeztek hiába, ötleteik a termelésiben hasznosulnak. Az újítási kedv növelését a mozgalom továbbfejlesztését szolgálja az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Rendelet írja elő, hogy a szerzőt újításának hasznosítása esetén a jelentkező eredmény arányában díj illeti meg, így a dolgozók közvetlenül érzik munkájuk értelmét és azt, hogy újításukra szükség van. Érdemes biztatni azokat is, akiknek sikertelen az első próbálkozásuk. Megfelelő támogatással belőlük is újítók válhatnak. Néhány biztató szó, némi anyagi elismerés, nemegyszer bebizonyította már ösztönző hatását. Ha mindezt figyelembe veszik a gazdaságok, akkor nemcsak a termelésben hasznosítható ötleteket nyernek, hanem könnyebben meg tudják valósítani takarékossági célkltű- zéseiket i*s> A megye termelőszövetkezeteiben tavaly csaknem 3 millió forint megtakarítást eredményeztek az újítások. Ez az összeg több odafigyeléssel, szervezettebb munkával esetleg meg Is duplázható. Bóna Zoltán megemlíteni: a csepeli felhíváshoz csatlakozva, munkáskollektívánk vállalta, hogy november 7-ig eleget tesz a szovjetunióbell megrendelésnek, teljesíti a ven- tillátorexport-tervét. Másik vállalásunk értelmében a gyáregy. ség december 15-re teljesíti az éves tervet. A brlgádvezetökkel beszélgetve, egybehangzó a vélemény: teljesül! S amiről szintén nem esett szó: lényegesen megjavultak nálunk a munkahelyi körülmények. Világos, tágas műhelyek; az új festőműhely üzembe helyezésével hamarosan megszűnik a nehéz és as egészségre ártalmas munka. Aztán a fürdési lehetőség, műhelyenként hűtőszekrény, a felújított üzemi konyha, s a nemrégiben vásárolt panorámással együtt, immár négy autóbusz. És az igény a kitekintés, a külföldi túrák iránt. Számosán voltak már cse. reüdülésen is az NDK-ban. — Kénytelenek leszünk például még egy tanárt keresni, mert akkora az érdeklődés a német nyelv, tanfolyam Iránt. Eddig hatvanan jelentkeztek — egészíti ki az igazgató. S azt Ls megemlíti, hogy szeptember 1-től egyelőre csatolt munkakörben, a szociális ellátást felügyelő megbízott is működik a gyáregységben. Beszélgetésünk végén Somogyi György műszaki osztályvezető nagyon halkan megemlíti: — Szeretnénk a kiváló címet elérni, reményeink vannak ... Mi pedig őszintén kívánjuk a teljesülésüket! Perny Irén J A műszaki haladás társadalmi erőforrása ^ mezőgaadasági szövetkezetek 10 évvel ezelőtt hoztak letre társadalmi, érdekképviseleti, mozgalmi szer- /rrivín*’ d lermelőíizövetkezetek Országos Tanácsát (lOT) és a területi szövetségeket. Hogy miből áll konkrétan a TOT és a területi szövetségek munkája, milyen eredményeket értek el az elmúlt évtizedben, arról dr. Czimbalmos Bélával, a TOT főtitkárával beszélgettünk.
