Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-13 / 215. szám

í LÁTOGATÁS A MŰSZAKI, TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS NYELVI ST itO í ; r • Lézer-klub és újgörög tanfolyam 1977-ben. A műszaki, természettudomá­nyi és nyelvi stúdiót! * így kezdeném a választ, ha kérdeznék, hogy mi újat hozott a Megyei Művelődési Központ Kecskemét kulturális életébe. Más kezdeményezésekről, pró­bálkozásokról is tudok, de céltu­datosságával, dinamizmusával az első helyre kívánkozik ez az In­tézmény. így nevezem és méltán, noha egyetlen népművelő dolgozik a harminc négyzetméteres stúdió­ban. A használni akarás, a szük­ségletek felismerése, a felvállalt ügyek fontosságának tudata már­is szétfeszítette a kereteket. Hasz­nosítják a nehezen föllelhető sza­bad felületeket: útmutatókat, tá­jékoztatókat tesznek közszemlé­re. Az audiovizuális eszközök egy csoportját a kiállítóteremhez kapcsolódó — azt hiszem téli­kertnek szánt — szobácskábán működtetik. Ott vannak az előtér­ben, ha kell kimennek az utcára. Szüntelenül szélesítik működési terüket. A Horák Béla gondozásában működő „intézmény" szinte a semmiből jött létre és ma a Me­gyei Művelődési Központ talán legjobban felszerelt részlege. A „fölöslegből'’ segítik a természet- tudományos és műszaki ismeret­terjesztésben kitűnt művelődési házakat. A kecskeméti kulturális intéz­mény tervezésekor pénz hiányá­ban vagy egyéb okokból mellőz­ték a természettudományi előadó, barkácsműhely kialakítására, a planetárium odatelepítésére vo­natkozó javaslatokat. (Ez utóbbi­nak a fenntartása legalább két­szer annyiba kerül majd egy kü­lön épületben, arról nem is szól­ván, hogy ott, elkülönítve lé­nyegesen kisebb hatással működ­het ...) Szerencsére a nagy jóindulat­tal természettudományi és mű­szaki stúdiónak kinevezett szo­bában egy elapaszthatatlan kez­deményező kedvű közművelő lá­tott munkához. Horák Béla szüntelenül azt ku­tatja, hogy a vállalt ügy mivel juthatna előre. Nincsenek meg a feltételek? Sebaj! Majd megte­remti, toborzott szövetségesekkel beszerzi a szükséges felszerelést. Tekintélyes eszköztárat ügyes­kedtek öfesze. Kértek, ha kellett, érveltek, kiszimatolták, hol kap­ható valami könyvjóváírásra. Au­tomata filmvetítőgép, jó néhány magnetofon, zártláncú televízió, képmagnó, műsorvevő, húszsze­mélyes nyelvi labor, írásvetítő áll készenlétben. Megkeresték a legjobbszakem- bereket és az alkalmi kapcsola­tokat tartós együttműködéssé fej­lesztették. A jól megválasztott tanfolyamvezetőknek. előadók­nak is tulajdonítható a rendez­vényeik iránt mutatkozó érdek­lődés. Több akadémikus, egyete­mi tanár, gyakorló szakember tanúsítja, hogy, megfelelő körül­mények között, jó közegben tart­hatták meg előadásukat. Majd mindegyikük vállalt további sze­replést. A stúdiót immár orszá­gos fórumokon is jegyzik, a ven­dégek terjesztik jó hírét. Vázlatos áttekintés is érzékel­teti sokirányú tevékenységüket. A program összeállításánál fia­talokra, középkorúakra és idő­sekre egyaránt gondolnak. Á legkisebbek főként a Kis tudósok elnevezésű szakköröket kedvelik. A kis technikus, tanár vagy mér­nök, maga is feladatot kap, elő­adással adhat számot hozzáérté­séről, próbálkozásairól.. Egymás látókörét tágítják, természetesen a szakkörvezető szíves közremű­ködésével. Ki-ki oklevelet, igazo­lást kap teljesítményéről. Szíve­sen látják őket az akvarisztikai, a geológiai szakkörben, az ifjú rádiósok között. A középfokú iskolák növendé­keit is bőséges választékkal vár­ják. Érthetően népszerűek a kü­lönféle egyetemi előkészítők. A matematika, a fizika, a biológia elsajátítását, mélyebb megértését segítik. A szakmunkásképző in­tézetek tanulói számára a gya­korlatból vett példákkal magya­rázzák a fontosabb fizikai fogal­makat. jelenségeket. \ A tudományos eredmények gyors népszerűsítését elsődleges tennivalói közé sorozza a műsza­ki, természettudományi és nyelvi stúdió. Az újság varázsával ösz­tönzik tanulásra az érdeklődőket, ugyanakkor' könnyítik a szakem­berek továbbképzését. A most alakuló lézer-klubba . töm,Őrülnek a legújabb tudományos,' techni­kai vívmányok iránt érdeklődők. Magyar Tudományos Akadémia Sorozatban mutatják he a kutató intézeteit. A TIT - városi szervezetével közösen hirdették meg a Kétezredik év felé című sorozatot. Lapunkban is többször beszá­moltunk a gépkocsivezetők, szak­mai tudását növelő rendezvénye­ikről. Szeptembertől a hivatáso-- sok részére Korszerű gépjármű­elektronika címmel indítanak tan­folyamot. Látogatottak közleke­dési fórumaik., Az elméleti ismereteket min­dig vegyítik gyakorlati tudniva­lókkal, módot adnak kísérletek, feladatok elvégzésére. A. kis ki­bernetikusok például logikai fel­adványokat oldhatnak meg az audiovizuális technikai eszkö­zök használatát oktató tanfolyam résztvevői zárt láncú tévét ke­zelnek, fényképet készítenek, na­gyítanak. Nyelvtanfolyamaik elsősorban praktikus célúak. Turistáknak, gyors Ismeretekre vágyóknak ajánlják. Segédeszközök — mag­nószalagon rögzített programok, hangosított dia-sorozatok stb. — könnyítik az elsajátítást. Ki sej­tette, hogy az általuk hirdetett újgörög, finn tanfolyamokra is lesz elég jelentkező. Írtam már, keresik a megfelelő embereket. A görög tanfolyamot például a Kecskemétén élő Andródi Paja- nóta veáeti és ő készítette az írá­sos tájékoztatókat. Intézménynek neveztem az egyszemélyes műszaki, termé­szettudományi és nyelvi stúdiót, noha egyetlen ..mindenes” intézi ügyeit. Befejezésként egy jelző­vel egészítem ki megállapításo­mat: kitűnő intézmény. deltái Nándor 1077. szeptember 13. • PETŐFI NÉPE • * Szókincsünk nagyon jelentős részét minden magyar ember is­meri, ezek a szavak a legalapve­tőbb, leggyakoribb fogalmak nyel­vi kifejezői. Az asztal, ember, madár, három, ír, pl. általánosan ismertek, de vannak olyanok is, amelyek csak az ország egyes vi­dékein használatosak. Ezek a táj­nyelvi vagy nyelvjárási szavak. Egy részük megmaradt táj nyel­vi szinten, de néhányuk később, főként az irodalom közvetítésével, bekerült a köznyelvbe is (pl. csa­takos, eszkábál, galacsín, lagyma­tag). A nyelvújítók egyik csak dicsérhető szókincsbővítési módja volt a táj nyelvi szavak köznyel­vivé tétele (pl. doboz1, hullám, ke­lengye, repkény). Néhány szónak azonban megváltoztatták a jelen­tését, így lett a szénatartó rekesz jelentésű páhó páholy alakban a színházban a nézőtéren válasz­fallal elkerített hely kifejezője, így kapott új jelentést az erede­tileg^ batyut, tarisznyát jelentő bútor is. / De családnevek is utalhatnak bizonyos nyelvterületekre. A Cakó név (gólyát jelent) a Felső-Tisza vidékére utal, a Bugát család Gömörből hozta a nevét, mert ott nevezik így a bogarat. A Csollány és az Ollós név a Dunántúlhoz kapcsolódik, ott nevezik a csa­lánt csollánynak, és ott mondják az őröl igét öli-nek (pl. A jó ma­lom mindent megöli). De a Ge­rencsér, Gelencsér családnév is a Dunántúlra utal, mert a fazekas jelentésű gerencsér szó csak itt ismeretes. Az Ortó nevűek palóc vidékről származnak, ott mondják az irtást ortás-nak, az írtó-t Ottó­nak. E néhány kiragadott példa alap­ján meggyőződhetünk arról, hogy a nyelvjárásokkal, tájnyelvekkel < is behatóan foglalkoznunk kell, ha ismerni akarjuk nyelvünk tel­jes szókincsét. A nyelvtörténeti fe. lődés sok ősi eredetű, régebbi köznyelvi szinten élő szót szőri- • tott vissza tájnyelvi szóvá. így a régi genny, váladék jelentésű ősi uráli eredetű ev szavunk ma már csak nyelvjárási szó, pedig régen általánosan ismert szó volt, ezt bizonyítja szócsaládja is (eves, pvesedik, evesség). A mocsár’ je­lentésű hány szó is jellegzetesen dunántúli tájszó maradt. A szé­kely nyelvjárás tartotta meg régi csötört (negyedrész), koszta (gó­lya), odor (odú), tege (tegnap) szavunkat is. Ma már csak nyelv.' járási szó a mái (mell), szalu (fej­sze), eme (nőstény, koca), jonh (belsőfész), súly (pattanás) sza­vunk is. Szavaink területi jellegét kutat­va nyelvjárásainknak nemcsak a mi korunkra kialakult helyzetét kell vizsgálnunk, hanem vissza kell mennünk nyelvünk történe­tében. Felvetések szerint már az ősi nyelvben is voltak bizonyos eltérések. Sok későbbi változás eredetét ebben a régi korban kell keresnünk. Így pl. már a vándor­sz kettősség is régebbi keletű le­het. Pl.: sömör — szem, senyved — szenved, sor — szerv Ez a ket­tősség a szókincsbővítés eredmé­nyes eszköze lett, gondoljunk csata a szer főnévre, a sor elkülönült változatára, amely gazdag szócsa­láddá terebélyesedve szókincsünta fontos elemévé lett (pl. szerez, szerszám). Kezdetben csak népcsoport-tör­zsi használatú szavaink lehettek. A törzsek letelepedési helyét nyelvészeink kikövetkeztették, de a törzsek felbomlása után telje­sen megváltozott a magyarság el­helyezkedése. A földrajzi neveta közszói némi tájékoztatást nyúj­tanak. Így pl. a folyó jelentésű, már kisalt jó szavunkat csak as ország keleti részén használták. Ma már csak helynevek eleme­ként maradt fenn: Sajó, Hejő, Berettyó (Berek+jó). A töltés je­lentésű öttevény csak a nyugati nyelvterület, az ér, patak jelen­tésű erge és a vizenyős hely 'je­lentésű szomoga az északkeleti nyelvterület szava. Minden új nyelvi jelenség ke­letkezése területi-nyelvjárási szempontból egygócú vagy több- gócú lehet (az előbbi egy helyről indul el, az utóbbi több helyről azonos vagy különböző időben). A burgonya keleti palóc grulf/a el­nevezése keleti szlovák eredetű és tipikusan egygócú keletkezésű. De a pióca — pióka változat más­más szláv nyelvből, a zsúp és a zsuf peejig más-más német nyelv­járásból ered. Ez utóbbiakat ket­tős nyelvjárási átvételeknek ne­vezzük. Néha ugyanazt a fogalmat több tájszó is kifejezi. így a Fagopy- rum tataricum neveként a hajdi­na, a tatárka és a pohánka ke­rült hozzánk különféle utakbn, a XV. században, de a XVII. szá­zadból a keleti nyelvterületen megjelent egy- új, román eredetű elnevezés, a haricska. A hajdina horvát eredetű dunántúli szó, a pohánka szlovák eredetű, és a pa­lóc vidéken honos, a tatárka pe­dig ukrán eredetű és északkeleten használt szó. A román eredetű, többnyire a juhászattal kapcsola­tos tájnyelvi átvételek nem ter­jedtek nyugat felé (pl. bdcs, pa- kvlár, esztena). A kukorica tájnyelvi részben már köznyelvi változatai a ten­geri, a törökbúza és a máié. A szláv eredetű málnát a Dunán­túl és a Kis-Alföldön német ere­detű szaval himpér-nek nevezik. De jórészt területi megoszlással neveznek egy gyümölcsöt eper­nek, földiepernek, vagy szamócá­nak. Személyes élményeimmel feje­zem be a tájszavak ismertetését: a csiripiszli, keszőce, borsos pumpos, kövesztett szalonna, preshurka és prósza dunántúli szavak gyermekkorom jó ízeit ele­venítik fel bennem. Kiss István i •X?X,X!X!X!X?X?X?X?X!X!X!X,X,X*X?X?**X*X,X*X#X*X#X*X,X#X#X,X*X,X,X#X*X,X,X,Jw&.' Szókincsünk földrajzi tagolódása lások korára kikövetkeztetett, s —• •XbáXvX'XvX'X-X-X'XvXvXvXv.*: TUNÉZIAI JEGYZET VI. „Nagy kút, kerekes tevekút...” Tunézia legősibb „mozija”, a tuniszi Bardo Múzeum, Afrika egyik leggazdagabb gyűjtemé­nyének otthona. Csodálatos szép­ségű mozaikjai színesfilmként pergetik vissza a régmúlt, apró színes kövekből megalkotott kró­nikáját. Megismertetnek rég ki­veszett állatokkal és növények­kel, valamint az ország őslako­sainak, a berbereknek az élet­módjával. Megnézhetjük, milyen volt a berber elefánt, amikor még nem pusztult ki és örülhetünk, hogy a faliképeken vicsorító ragadd- zók közül egy sem kerülhet már az utunkba. Teve annál több. Furcsa módon egy sem látható a mozaikokon. A magát berber származású­nak valló idegenvezetőnk, meg­örül az élesszemű észrevételnek. Olyan dallamos németséggel, ahogyan csak az arabok képesek „megzenésíteni” ezt az egyálta­lán nem *nuzsikális nyelvet, tud­tunkra adja, hogy Tunézia nem­zeti állata_nem a teve, hanem a ló. Az első tevét a rómaiak hoz­ták be. A teve tehát nem volt tuné­ziai állat, viszont annyira azzá lett. hogy tele van velük az or­szág. Rajtuk tevegeltetik a ro­mantikát szomjazó túristákat, té­ve húzza az ekét, amivel a pa­rasztok szántanak, tevéből ké­szül az a számtalan táska és mindenféle méretű díszteve, amelyekkel tömve vannak a ba­zárok, sőt 1 Kerouanban megte­kinthettünk egy levét, amint ép­pen a város vízellátásán mun­kálkodott. Egy kerek helyiségben járt kör­be. mindkét szemén formás gyé­kénykosárral, hogy el ne szédül­jön. Jártában csikorogva fordult a kút, vödrökkel teliaggatott óriáskereke'. A víz a vödrökből egy jókora tárolóba ömlött, on­nét vidáman csörgedezett tova, a hazak aljába vájt csatornákon, íme, a kerekeskút tevésített, arab változata. A látvány, mint egy megele­venedett mozaik, az idők válto­zatlanságát is érzékeltette. Ilyen témájú műalkotás ugyan soha nem létezett, mivel az arab val­lás tiltja az élőlények ábrázolá­sát, a szerkezet viszont tagadha­tatlanul muzeális darab. A mód­szer is ősrégi. A múlt egyébként más dol­gokban is kitapintható. Benneél a városfalak vörössessárga tég­láiban, a házak formáiban, anya­gában, az ételek ízében és a vi- seletekben. A kézművesek szer­számaiban és generációk hosszú sorától örökölt mozdulataikban. A piac mesebeli kavarodásában, valamint az európaiakat megle­pő szokásokban. Ml tagadás, magam is megré­mültem, amikor a Sfax-ba tartó sivatagi express, „Grand com­• Egy. a sok tuniszi mozi közül. (Fényképezte: Radó Gyula.) • A kerekes- kulat hajtó teve és vidám őre. fortos’’, osztályon felüli kupéjá­ban megláttanp arab utitársnőm kezét. Mintha vérbe mártotta Vol­na, vöröslött. A férjével, párhó­napos gyönyörű kisfiával utazó fiatalasszony nem úgy nézett ki, mirrt aki a fonalfestés alantas munkáját végzi, ápolt külsejéből ítélve a kézmosástól sem irtózik. Akkor mitől olyan gyanús-vörö­sek az újjal7 Később megtudtam, hogy erre­felé régi szokás, befesteni a me­nyasszonyok kezét. Vízjel elke­vernek egy különleges virágport, ezt rákenik, a . kezükre — vallá­sosabb érzülé'tQek a hajukra és az arcukra is, — és egy napig rajta hagyják: Így készül a világ legtartósabb pirosítója. Lemoshar tat lan, és évekig megmarad. Uti- társnöm időközben egy fiúcskát is a világra holott és még min­dig nem kopott ie róla az eskü­vői díszfestés. Sok furcsaságot tapasztalhat az ember idegenben. Szívósan to­vábbélő vallási hagyományokat, amelyek még jobban kiélezik az ellentétet múlt és jelen között. II* Két arcot visel a főváros is, Tu­nisz. A Francia városkapun túl a régi arab városrész bűvöl el, sok­színű látnivalóival, a kapun be­lül lüktet, épül, a modern nagy­város. Légkondicionált üzletek, fényűző éttermek, gyönyörű há­zakkal szegélyezett sugárutak, hatalmas forgalom és rengeteg mozi. Műsoruk különleges. Mondhat­ni egyedülálló az arab világban. Van szex és horror, valamint a kettő kombinációja eredeti amerikai, hongkongi, illetve francia recept szerint. Óriáspla­kátok hirdetik King-Kong-ot, a gorilla szupersztárt. A csábítás nagy, a kiváncsi tömeggel együtt mi is besodródunk egy jókorai mozi légkondicionált nézőterére^ Élő berber elefánt helyett lás­sunk egy igazi, agyonreklámozott amerikai filmszörnyeteget. King- Kong meg is jelenik a széles­vásznon, ám hamarosan kiderül, hogy nem gonosz, hanem jósá­gos. Egész torz lénye, csupa csö- pögős érzelmesség. Ekkora mé­retű ízléstelenség láttán valóban meg kell a szívnek hasadnia. A bárgyú jeleneten hangosan nevet a közönség. A tunéziaknata jó a humora, egészséges a gon­dolkodása és merőben más az íz­lése. Hogy King-Kong Tunisz­ban nevetségessé vált, ennek kö­szönhető. Vadas Zsuzsa (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents