Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-15 / 217. szám

1977. szeptember 15. • PETŐFI NÉPE • 3 A neheze még hátravan (1.) Gondok' a zöldség-gyümölcs átvételben, feldolgozásban Bács-Kiskun megyeiek a Századokban ELŐNYÖS AZ ELADÓNAK - ÉS A VEVŐNEK Többen úgy vélekednek: az idén túltermelés van zöldség­félékből és néhány gyümölcsből is. Rögvest módosítani kell ezen a szemléleten, ugyanis szükséges az ideihez hasonló termelés a hazai ellátás és az export miatt. Hogy most mégis gondok, döccenők tapasztalhatók a megtermelt áru felvásár­lásával, értékesítésével, arra mutat, hogy a kereskedelem és a feldolgozóipar szervezettsége, felkészültsége jócskán elma­rad a követelményektől. Előrelátás — felkészülés A párt- és kormányhatározat­tok, az ezt követő kedvezmények és támogatások az egész ország­ban nagyot lendítettek a zöldség­gyümölcstermesztés fejlesztésén. Ámbár a támogatási rendszer alaposabb kimunkálása, a nép- gazdasági igényeket jobban szol­gáló termelést eredményezhetett volna. Ezzel kapcsolatban elegen­dő említeni^ hogy az állami tá­mogatás elnyeréséhez csupán a zöldségtermő területet kellett bi­zonyos mértékben növelni, s ar­ról nem történt intézkedés, mi­lyen fajokat, fajtákat termeszte­nek a gazdaságok. Emiatt is meg­történik egyes zöldségfélékből az igényeken felüli termelés és az ezt követő selejtezés, így például nyári káposztából, s máris tudott, hogy a növény őszi fajtájából ugyancsak a kelleténél több te­rem. Hasonlóak a kilátások gyö­kérből, sárgarépából, paradicsom­ból, s még paprikafélékből is. E gondolathoz fogódzva arról is szólni kell, hogy hazánkban évek óta képtelenek az illetékesek fel­mérni a zöldségszükséglete't. Mennyi kell a fogyasztásra, az iparnak és exportra. A spontán termelés végső soron olyan arány­talanságot, telítettséget okoz egy- egy termékből, aminek következ­ménye az átvevők kapkodásában tükröződik. Ez még talán a „bo­csánatos bűnök” közé sorolható, az esetleges következmény, neve­zetesen a termelői kedv jövő évi jelentős csökkenése azonban már nem. Nézzük a másik oldalt is. Az őszi érésű növényeken a tavaszi fagykárnak, a nyáreleji aszály­nak — parányi túlzással azt mondhatjuk — nyoma sincs. A csodálatos nyári és ősz eleji idő­járás a termésérést serkenti, oly­annyira, hogy 5—10 nappal ko­rábban szedhetők egyes zöldség­félék és gyümölcsök. Az átlag­termések a tervezettet jelentősen meghaladják. Ezek után jogosnak vélhető a •kérdés: Lehet-e ilyen körülmé­nyek között előreláthatóan. jól tervezni, fel kell'-e készülnie az iparnak és kereskedelemnek a je­lenlegihez hasonló árudömpingre? Mielőtt erre választ adnánk, te­kintsük át a termelés, a felvá­sárlás és kereskedelem, valamint a feldolgozóipar munkáját, hely­zetét. Fejlesztési aránytalanságok Az országban az elmúlt eszten­dőhöz képest 16 százalékkal nőtt az idén a zöldségtermő terület. A múlt hónap végéig több, mint 60 százalékban nagyobb mennyiségű árut vásárolt fel a kereskedelem és az ipar. A nagyarányú terü­let- és árunövekedés Bács-Kis­kun megyére is jellemző. Két­ezer hektárral több, s így 21 ezer hektáron ültettek és vetettek zöldségfélét a megyében. A ter­més 5—6 ezer vagonnal ígérkezik többnek a tervezettnél, s a sze­zon végéig összesen mintegy 27 ezer vagonnyit kell felvásárolni, értékesíteni, tárolni, illetve fel­dolgozni, tartósítani. Az utóbbi évtized legnagyobb árumennyisé­gét, s ezzel együtt a legnagyobb feladatot is jelenti ez Valameny- nyi érdekelt vállalatnak, mező- gazdasági üzemnek. ■ Csakhogy a kereskedelem és az ipar — legalábbis megyénkben — ugyanolyan műszaki, techni­kai színvonalon és eszközállo­mánnyal pórbálja a • termékfel­vásárlást és feldolgozást megol­dani, mint tavaly. Annak ellené­re, hogy csaknem egy éve már köztudott: 1977-ben lényegesen több zöldséget termelnek a me­zőgazdasági üzemek, sőt a ház­táji és kisegítő gazdaságok is.- Magony Imre, a Kiskunsági TE- SZÖV titkára ezért is fogalmaz­ta a két héttel ezelőtti zöldség­gyümölcs operatív bizottsági érte­kezleten a következő mondatot: a mezőgazdaság zöldségtermelésé­nek fejlesztése nincs összehangol­va a felvásárló' és ipari szervek műszaki fejlesztésével. Miért? Ne titkoljuk el, vannak önkritikus vezetők, akik be me­rik vallani; kevés esélyt adtak még tavasszal is, hogy a magyar mezőgazdaság képes lesz a terv­ben meghatározott, tehát a 7—8 százalékos termelésnövelésre. No­ha ez nem teljes válasz a miért­re, ugyanis a fejlesztéshez pénz is kell, nemcsak elhatározás, de sajnos ez utóbbiból sem volt tele a tarisznya. Ez pedig a szerve­zésben mérhető, például az áru- irányításban a megye határain túlra, vagy éppen a 24-ik órában njegoldódó tartály, láda, egyszó­val göngyöleg-ellátásban és vas­úti szállításban. S még egy súlyos gondról kell szólni a műszaki hiányosságok mellett, a munkaerő csökkenésé­ről. Nem is volna ez baj, ha gé­pek váltanák fel a kétkezi mun­kát, csakhogy ilyet nagyon-na- gyon kevés helyen lehet tapasz­talni, Ennek is tulajdonítható, hogy a napokban folyamatos „üzemmé” vált a kereskedelem és feldolgozás. A csücsök csúcsa Ha . valaki azt hinné, hogy a zöldségdömpingen egy-két napon belül túl vagyunk, nagyot téved. Még hetekig a földeken látjuk a növények jórészét. A mezőgazda­ságban most kezdődik a takar­mányféleségek betakarítása, va­lamint a szőlő- és gyümölcsszü­ret, amelynek nagyobb része ké­zi munkaerőt igényel. Szőlő, gyü­mölcs, takarmány és zöldség be­takarítása azonos időszakban... úgy vélem a felsorolásból is ér­ződik, hogy most lesz a csúcs­munkák csúcsa a szedésben, a szállításban, a feldolgozásban és a tárolásban egyaránt. Ingujjra gyűrkőzhet mindenki, s az irányí­tók, szervezők leginkább, hogy a sok munkával, fáradsággal és költséggel megtermelt, igen jó minőségű termés ne menjen ve­szendőbe, valóban a népgazdaság asztalára kerüljön. Vegyünk sorra néhány felvá­sárlót és feldolgozót. Az UNIVER ÁFÉSZ a tervezettnél húsz szá­zalékkal több, mintegy 1200 va­gon áru átvételére számít a sze­zon végéig. A paradicsom 70, a paprika 10 százalékát felvásárol­ták. A háztáji gazdaságoktól há­romszáz vagon szőlőt — a tava­lyinak csaknem háromszorosát — vesznek át. Szeszipari feldolgo­záshoz háromszáz vagon szilvát és téli almát vásárolnak. A saját feldolgozóikba, valamint a me­gyei ZÖLDÉRT-nek szállítják az árut. A hetényegyházi konzervüze­mük két hete kezdte el a prita- min- és egyéb paprikafélék fel­dolgozását, s terveik szerint 220 'vagonnyi nyersanyagból készíte­nek ételízesítőt. Ezt a mennyisé­get növelni tudják, ha kapnak tubusokat, amelyekbe a Piros­aranyt és társait tölthetik. Jelen­leg három-négy vagonnál több paprikafélét nem tudnak átvenni naponta. Á megye ÁFÉSZ-ei július vé­géig másfélszer több zöldséget és gyümölcsöt vásároltak, mint ta­valy a hasonló időszakban, s az az előrejelzések szerint négyezer vagonnyi lesz az összes felvásár­lás. Ez egyben azt jelenti, hogy 20 százalékkal szállítanak többet a termelők, mint amennyire szerződtek. Különösen nagy ter­més ígérkezik pritaminpapriká- ból, kétszerese a vártnak. A megyei ZÖLDÉRT vállalat kétszer több zöldséget, gyümöl­csöt vásárolt fel az elmúlt nyolc hónapban, mint tavaly ilyenkor. Minden fogyasztásra és feldolgo­zásra alkalmas terméket átvesz­nek, a szerződéseken felülit sza­badáron. Az őszön még tíz-tizen- egyezer vagonnyi termék felvá­sárlása várható. Legtöbbet para­dicsomból és paprikából, ezer, il­letve mfesfélezer vagonnyit, de jelentős a fejeskáposzta hatszáz, a burgonya két és fél ezer va- gonos mennyisége is. A napokban ismét lehetőségük nyílt a para­dicsom és paprika-export folyta­tására, annak ellenére, hogy a tervezett 300 vagonnyi paradi­csom-exportot már teljesítették. Pritamin- és elsőosztályú tölteni- való paprikából a külföldi piacon szinte minden mennyiség elad­ható. Ennek elszállításához ter­mészetesen elegendő láda kell, ugyancsak a paradicsom átvételé­hez is, amelynek legnagyobb ré­szét a Kecskeméti Konzervgyár­ba szállítják. Értékesíthetetlen készlet is ösz- szegyűlt a vállalatnál. Lecsó mi­nőségű paprikából — ezt az ipar csak szeletelve veszi ót, pedig nincs munkaerő a vállalatnál, fel­dolgozni pedig nem tudják —, va­lamint karalábéból és céklából tetemes mennyiséget kell meg­semmisíteni vagy fillérekért ta­karmányozási célra nagyüzemek­nek átadni. A megyei ZÖLDÉRTEN nem mülik Néhány szó a ZÖLDÉRT árai­ról, annak előrebocsátásával, hogy a megyei vállalatnak alkalmaz­kodnia kell a központ, a ZÖLD- KER árpolitikájához, esetenként — például a szőlőnél — kötele­zően betartva az előírt felvásár­lási és értékesítési árat. A múlt hónap utolsó hetében jelentős volt az árrés, egyebek között a kétféle fajtájú és minőségű zöld­babnál, amelyet négy és három forintért vettek át, de hat, illet­ve négyötvenért értékesítettek. Az elsőosztályú paradicsomot 2,40 forintért felvásárolták* viszont 3.50-ért adták el. Orszá­gos rendelkezés is született, amely szerint szeptember 1—10 között a paradicsom felvásárlási és értéke­sítési ára közötti különbség nem lehet több egy forintnál. Vajon látott-e a kedves olva­só az üzletekben másodosztályú szőlőt? E sorok írója nem, csak azt tudja, hogy a nagybogyójú csemegeszőlőnek van másodosz­tályba sorolt felvásárlási óra a bo­gyó, illetve a fürtnagyság szerint. A felvásárlási árak kilónként pe­dig tíz forint (másodosztály hét), fogyasztói ár 14 (másodosztály 11) forint. A megyei ZÖLDÉRT-ről még annyit: erejük és lehetőségeik szerint mindent megtesznek, hogy a felvásárlás folyamatosabb, zök- kenőmentesebb legyen. Arról vi­szont nem tehetnek, hogy a gon­dok több hónapos előrejelzésére megkésve reagált a ZÖLDKER bizonyára érzékeny „komputere”. A göngyöleg-ellátás, az áruex­port, vagy a felesleges termékek más megyékbe, városokba, fel­dolgozóhelyekre való továbbítá­sa, ha szervezettebben gördülne, a napokban tapasztalt kapkodás­ra bizonyára nem került volna sor. Csabai István (Folytatjuk) A Századok című történelmi fo­lyóirat nemrégiben megjelent leg­újabb számában Benda Kálmán kritikát jelentetett meg, Helytör­téneti kötetek címmel. Jó érzés­sel vettük tudomásul, hogy a szerinte bírálatra érdemes, most ismertetett kiadványoknak mint­egy a fele megyénkben látott napvilágot az utóbbi esztendők­ben. A rangos orgánumban ol­vasható értékelés is azt mutatja, hogy szűkebb hazánkban erősö­dik az érdeklődés a múlt emlé­kei iránt. Azt írja a szerző — aki maga is történész —, hogy Fekete Já­nos könyvében Kiskunfélegyháza településtörténetérftek kitűnő ösz- szefoglalását adja. S megdicséri, elismerő szavakkal illeti az S. Göldner Márta—Kőhegyi Mihály szerzőpárt is. részleges Madaras­monográfiájukért. A fentieken kívül foglalkozik még a cikkíró a Türr István Mú­zeum Kiadványai című sorozat 19. kötetével is, amelynek szer­kesztője a bajai régész, Kőhegyi Mihály. A könyv a bajai feren­ces zárda úgynevezett Háztörté­netét ismerteti, megfelelő jegy­zetekkel ellátva. Hatvani Dániel: Szent-Istvántól Felsőszentivánig című falumonográfiáját és Bárth János: A kalocsai szállások te­lepülésföldrajza című tanulmány- kötetét ismerteti még a fentebb említett írásában Benda Kálmán. Ez utóbbiról azt állítja, hogy „ki­tűnően példázza a történeti és néprajzi módszer együttes fel- használásának előnyeit és ered­ményeit”. —a —y. A cím meglehető­sen pontatlan, hiszen távolról sem az egész kereskedelemben, ha­nem annak csupán egy ágában — az élelmiszer kiskereskedelemben — valamint a vendéglátásban és a szállodaiparban vezették be a kö­zelmúltban, július elsején a mű­szakpótlékot. Az. intézkedés így is mintegy 130 000 dolgozót érint kedvezően; átlagosan 160—180 forinttal nőtt a több műszakban foglalkoztatottak havi jövedelme. A műszakpótlék, a már koráb­ban bevezetett munkahelyi pót­lékkal együtt, jelentősen javítja az élelmiszer kiskereskedelemben dolgozók helyzetét, ami annál is inkább örvendetes, mivel ebben a szakmában túlnyomó többség­ben, 80 százalékban nők dolgoz­nak, méghozzá keményen, mond­hatni férfimódra. Hiszen min­denki tudja, naponta láthatja, mint birkóznak a nehéz sörös, colás, tejes rekeszekkel, emelge­tik a súlyos csomagokat létrán állva a raktár magas polcaira, vagy hordják ki az eladótérbe. Ezt, a nőknek igen csak meg­erőltető munkát kevesen vállal­ják; kevesebben, mint amennyi eladóra szükség lenne. Miközben az élelmiszerboltok forgalma ál­landóan nőtt, az elárusítók lét­száma — elsősorban a nagy vá­rosokban — folyvást csökkent. Megesett, hogy boltokat kellett bezárni a munkaerőhiány miatt. A bérintézkedésék remélhetőleg nemcsak csökkentik az elvándor­lást a kereskedelemiből, hanem — egyéb szociális és más gondos­kodással, íg3' például a gépesítés fokozásával együtt — talán előbb-utóbb növelik is a létszá­mot, vonzóvá teszik az eladói szakmát. Az eladóit? Legalábbis az élelmiszer-eladóit. Hiszen az ipar­cikk-kereskedelem dolgozói nem kapnak műszakpótlékot, holott az áruházakban, a TÜZÉP-telepe- ken. a nagyobb üzletekben ők is két műszakban dolgoznak. Nem valamiféle elvi álláspont tett kü­lönbséget a két szakma munkásai között, hanem a lehetőség és a kényszerűség. A lehetőség, amennyiben pillanatnyilag ennyi­re telt az anyagi erőből, az álla­mi támogatásból. A kényszerű­ség, amennyiben az élelmiszer- kereskedelemben tapasztalt mun­Moszkvai csepeli tapasztalatcsere Műszakpótlék a kereskedelemben kaerőhiány helyenként már-rhár veszélyeztette a lakosság alapve­tő áruellátását. Ha nem is min­denütt az említett szélsőséges módon, hogy eladók hiányában be kellett zárni élelmiszerbolto­kat. de úgy szinte mindenütt, hogy hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt, piszkos kosara­kat kényszerültünk használni, mert nem volt, aki tisztán tartá­sukról gondoskodjék, vagy sűrűn voltak vitáink az elárusítókkal, elvégre ahol kevés a dolgozó, ott nehéz fegyelmet tartani. Talán korai mindezt múlt idő­ben állítani, elvégre a jövedelem növekedése nem egycsapásra érezteti hatását, meg azután a többlet nem is olyan nagy ösz- s'.eg, hogy alapvetően befolyá­solja a munkaerő mozgását, vagy a munkafegyelmet. A műszak- pótléknak azonban van még egy, figyelemre méltó előnye. Olyan módon növeli a jövedelmet, hogy egyúttal az állóeszközök jobb ki­használására is ösztönöz. Miként'1 Az élelmiszer-áruhá­zak. az éttermek, a szállodák, de a legkisebb tej- vagy pékboltok is állóeszközt képviselnek, olyan értéket, amilyenből újat létre­hozni nagyon sok pénzbe kerül. Ha az üzlethelyiségeket, a hűtő­gépeket, a pénztárgépeket én egyéb értékes berendezéseket a több műszak révén —, amelyet most már szívesebben vállalnak a dolgozók — jobban kihasznál­ják. akkor a vállalatok megkö­zelítően azonos eredményre jut­nak. mintha súlyos milliókért be­ruháznának. A műszakpótlék természetesen így sem helyettesítheti az új ke­reskedelmi egységek építését —■ a hálózatot nemcsak elmaradott­sága. hanem a vásárlói igények folytonos növekedése miatt is ál- lantíóan fejleszteni, bővíteni kelt.’ De a műszakpótlék bevezetése olyan intézkedés, amely úgy nö­veli az eladók jövedelmét, hogy kézben jobb gazdálkodásra, ösz­tönzi a vállalatokat is. És ugyan­akkor — ha közvetve is — min­denkinek juttat, aki vásárol, ven­déglőben vagy munkahelyén ét­kezik. G. Zs. Szuper-exkavátor • A moszkvai Köszörűgép Gyár tíz fős brigádja egy hónapos tapasz­talatcserére érkezett a Csepel Művek szerszámgépgyárába. Ugyan­akkor tíztagú csepeli brigád utazott a szovjet testvérüzembe. A Novokramatorszki Gépgyárban készítik az ERSRD—5250 jelíj rotoros, lépegető exkavátort, amely külszíni fejtésről óránként 5250 tonna szenet képes közvetlenül a vasúti vagonokba juttatni. Ez a leg-- nagyobb teljesítményű exkavátor, amit a szovjet iparban ez idáig előállítottak. FILMJEGYZET Pillangó Henri Chaiv riére világhírű regénye évek óta magyar for­dításban is hoz­záférhető. Tisz­tes sikert aratott Pillangónak, a jellegzetes francia vagánynak a története, amely lényegében önélet­rajzi ihletésű. A szerző valóban végigjárta a fran­cia büntetőintézetek egész sorát és mint a történet is elmeséli, megszökött az egyik legkegyetlenebb börtönből, az Ördögszigetről. A színes, rendkívül fordulatos regény minden kü­lönlegességét és érdekességét természetesen nem adhatta vissza egy ilyen film-adaptáció még akkor sem. hogyha Dalton Trumbó forgatókönyve jóvol­tából kétrészesre is sikerült a produkció. A* legér­zékletesebb eszközökkel, a francia büntetőintézetek rendkívüli kegyetlenségét ábrázolja a film. Hátborzongató jelenetek egész sora követi ágymást, különösen a történet első felében, mert a második részben már a fősze­replő makacs és soha nem csi­tuló szabadulásvágyának fordu­latai, részletei kerülnek vászon­ra. A tömörítés általában sikerült, bár a második részben voltak las. sabban csordogáló jelenetek, fél­reérthetetlenül azért, hogy Steve McQueen szereplőtársa, a kitű­nő Dustin Hoffman színészi adott­ságainak teljes skáláját végig játszhassa. Egyébként a történet némileg el is tér a regénytől, éppen a tö­mörítés érdekében. Bár a kezdő képsorok félreérthetetlenül tájé­koztatják a nézőt, hogy a főhős egy párizsi vagány, akit gyilkos­ságért ítéltek életfogytiglanra, mégis a Pillangó rokonszenvessé válik a néző előtt. A film alap­ját képező regény egyes olyan fordulatai, melyek Pillangó jelle­mének teljesebb képét kirajzol­hatnák, ugyanis teljesen hiányoz, nak az adaptációból. Franklin ,1. Schaffner, a jólismert amerikai filmrendező azonban sók tekin­tetben a látvány érdekességével is kárpótolja a nézőt esetleges hiányérzetéért, ami a film és a regény összehasonlításából adód­9 Duslin Hoffman a film egyik jelenetében. hat. Ragyogóan érdekes, rendkí­vül jellegzetes, s kitűnően meg­komponált színes képsorok kö­vetik egymást, a technika tökéle­tes, a vágások precízek, ponto­sak, jól kidolgozottak, mint azt- már a rendező egy másik, Ma­gyarországon is játszott filmjével, a Majmok bolygójával is bebizo­nyította. így aztán egyesek talán csak az erőszak ellen harcoló hőst láthatják a szerző-főszerep­lőben, nem pedig hivatásos kasz- szafúrót, akit a francia igazság­szolgáltatás elítélt. A néző szá­múra egyetlen egy vigasz marad. A film befejező képsorai után felirat tájékoztat róla, hogy az Ördög-sziget mint büntetőintézet azóta megszűnt létezni, az elem- bertelenítő büntetési módszerek ma már hiányoznak az igazság­szolgáltatás kelléktárából. Természetesen nemcsak a for­gatókönyv egyes fordulatai és fogásai teszik rokonszenvessé ezt a különös figurát, a Pillangót, hanem elsősorban maga a fősze­replő színész, Steve McQueen, ez a keménykötésű, robosztusán egy­szerű játékstílust képviselő (egy- egy pillanatra Jean Gabin csa­vargó-figurái jutnak az ember eszébe), az összes játéklehetősége­ket kihasználja, egyetlen mosoly nélkül járja be filmbeli útját, s a néző minden mozdulatában ér­zi a nagy önuralom-adta feszült­séget, egy megaláztatásokat tűrni nem tudó, erős ember lenyűgöző indulatait. Igen jól formálta meg a sötétzárkában megtört, csak­nem az őrület szegényén járó em­beri roncs alakját is. De hason­lóan árnyalatos, gazdagon színe­zett alakítást nyújt filmbeli tár­sa, Dustin Hoffman is. Ö egé­szen más embertípust képvisel, ő az örökóvatos, a mérlegelő, a gyáva ember, aki az események kérlelhetetlen kényszere folytán mer és akar csak cselekedni. Szólnunk kell az operatőri munka erényeiről is. Fred Koene- kamp nevére eddig még nemigen figyelhetett föl a néző. Tapasztalt, szakmáját mesteri fokon ismerő szakembernek mutatkozott, méltó társa volt a rendezőnek. Cs. L. Új, értékes lelet Madarason Annak idején hírül adtuk, hogy a mad ara si Árvái dűlőben, az úgynevezett Jován-tanyán egy igazi ritkaságra bukkantak: rá­leltek egy szarvasmotívummal díszített, öntött bronz melldíszre; mely a honfoglalás koráról ad értékes adatokat a régészeknek, s történészeknek. A zsugorított: csontváz a lómaradványokkal együtt — s még a veretes csiz­ma, karperec stb. — arra enge­dett következtetni, hogy egy egyíkor élt gazdag nő sírjára bukkantak a keresők. Az pedig, hogy kissé távolabb gyermeksírt és a közelében három másik sírt is találtak, azt mutatta, hogy esetleg érdemes tovább ásni. Nemrégiben visszamentek a helyszínre: Kőhegyi Mihály ré­gész irányításával tovább kutat­tak. Az a tény is biztatta őket a tudományos kíváncsiságon túl, hogy a Duna—Tisza köze déli ré­szén csupán ezen a helyen ta­láltak eddig honfoglalás kori te­metkezési helyet. Ezúttal egy tízszer kétméteres, úgynevezett „szelvény” kiásását végezték el,' S a megfeszített munka meghoz­ta a gyümölcsét: a „szelvény” legszélén, az utolsó centiméte­reknél otT feküdt az ezeréves-- 'hél idősebb felnőtt np — zsugo­rítva. S a tavalyihoz hasonló volt a gazdagsága. Az ingriyakdíszítő- je például kettős rombuszsorból állott, Ez az egykori nomád ke­leti viseletté utal. Ennek a mindenképpen érde­kes és értékes temetkezési hfely- nek ezzel tehát sikerült a végé­re járni. A részletes és szakszem rű, tudományos igényű feldolgo­zás még hátra van. Ám azt máé tudják, hogy a feltárt sírok ősz-’ szefüggő egészet képeznek. S hogy ezekben egy jómódúj anyagilag is tekintélyes nagycsa­lád tagjait temették el a honfog­lalás idején. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents