Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-13 / 215. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. szeptember 13. A téglagyártást még nem lehet „leírni” SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Gazdasági integráció az energetikában • Innen termelik ki a tégla nyersanyagát. E helyt azelőtt kiöregedett gyümölcsös állt. 1 Németh Jenő és Lipóczki Pál szedi el a nyerstéglát a vágóautomatáról. , Itt — az épp most érkezett szőlőrakományt vizitálják, amott rekeszeket szortíroznak. Gépkocsik ajtaja csapódik; egyikből ag- ronómus-féle fiatalember ugrik ki, és gémkapcsos papírokkal máris eltűnik az egyik irodaajtón át. Szinte a küszöbön ütközik válla haspnló korú férfiéval. Mosoly, rövid intés, „szevasz”, és ez utóbbi legény egy másik személyautóba vágja magát. Telexgép zakatöl, telefon csörög. Az elnöki előszobában is egymás sarkában az" ügyeikben járók. „Deák elvtárs?” — Mindjárt visz- szajön. — „Én egy bejegyzést intéznék ... Evvel a személyazonosságival ... Sajnos ...” — Mikor halt meg szegény? — „Ha meghívnánk, mikorra jönne be Szeged?” — És zajlik a forgalom a lakiteleki Szikra Tsz központjában. Olyan tempóban, hogy még tán a kilincset se kell egymás kezéből átvenni. Be se érkezik csukódni az ajtó. De megy minden simán, nyugodtan, lárma nélkül. Az adminisztrátornő érti a dolgát, tájékozott a mozgásról. • Cseh László, Radics Sándor, és Árvái József kanalat cserél a felhordón. Dandárjában az őszi nagy betakarítás, de mint látható, a termelőszövetkezet központja a nagy család életének ezernyi mozzanatát tükrözi..'. Lesz-e ideje dr. Deák Istvánnak, a téesz 1 elnökének — most — a téglagyárról informálni? Van. Nyugalma is magyarázza, hogy a szüntelen iövés-menés ellenére kapkodásnál nyoma sincs. Csaknem kis-monográfiát rögtönöz a téglagyárról. De most kapcsolódjunk csak ehhez a mondatához; — Ezerkilencszázhetvenkettő- ben a részvényeket megvásároltuk, azóta saját tulajdonunkként működik. Ezt megelőzően — tudniillik — hat téesz szövetsége birtokolta, de mint gesztor, végeredményben már (akkor is a Szikra üzemeltette. Annak előtte pedig... De hát nem gyártörténetet akarok írni... Annyit azonban megemlítek, hogy volt valamikor a hatvanas évek elején időszak, amikor leállították a téglagyárat. Mert gazdaságtalan volt. No de járt úgy seregnyi téglagyár akkoriban országszerte. Az élet hamarosan bizonyította. hogy ha színre léptek is új és új építőanyagok — salakblokk, panel, s mennyi társuk —, és ha a házgyáraké Is a jövő. de már a jelen is. a téglagyártást nem lehet csak úgy máról-holnapra leírni. Elég, ha csak a családi- ház-építésre gondolunk. Hetvenkettőben a gyár vezetőjéül állította a téesz Bolesza Pétert, aki azóta irányítja — jelenleg közel negyven ember munkáját. A cél: a termelőszövetkezet és a környező gazdaságok szükségletein túl a lakosság igényeinek kielégítése. A kecskeméti fÜZÉP-pel áll szerződésben a téesz — s az diszponálja a termékek nagy részét Lakitelekre, Tiszakécskére. Ebből a gyárból látják el téglával azonkívül Ti- szaalpár, Nyárlőrinc és László- falva lakosságát is. Nincs hát megrendelés híján a lakiteleki téglagyár. Máskülönben — a kecskeméti megszűntével — csak Kunszeritmártonban és Mezőtúron 1 működik ilyen üzem legközelebb. — Most érzékeljük, hogy amíg megfelelő anyagunk lesz hozzá, gyártani is tudunk, mért vevő lesz a kisméretű téglára. Ügy, hogy a ma meglevő szerződés majd újabb öt esztendőre megújítható a TÜZÉP-pel 1981— 82 után. Megéri tehát a költség, amit a téesz eddig is befektetett a téglagyár gépesítésébe — habár ez, Deák elvtárs szavaival élve. „nem is a legmodernebb már —; hogy színeket, tetőszerkezetet, szociális létesítményeket építettek, hoztak létre; javították a munkakörülményeket, korszerűsítették a technológiái, gojí- i, doskodtak ivóvízről. Hol van a téglagyár mai képe, elevensége attól, amivel abban a bizonyos „szü'nidőben” bú- sította a vonaton, országúton arrafelé járókat. De szomorú volt az az elhagyatottság. Úgy romlottomlott ott a gidres-gödrös prérin, mint valami őskultúra robosztus maradványa. Ma? A körkemence, a rózsaszín cserepes színek körül és között százezrével az „boglyákba” sorakozva. S amit égetésre váró tégla, katonás a „maga téglaszínén” a kemencékből kihordanak, -arra már úgyszólván a tetthelyen a megrendelő teherautója, sráfkocsija • Cseh Lásalóné, Domokos Jánosíné, Kormos Jánosnc és Radics Sán- dorné „boglyákba” rakja a nyerstéglákat. Hármasával — egyszerre 14 kilót emelnek. (Méhes! Éva felvételei.) Bolesza Péter kalauzol körül bennünket. Kezdjük a hektárnyi „gödörrel”, ahonnét kotrógép szalagján futó kanalak hordják fölfelé a sárga anyagot. Szórják a csillékbe, s azokat terhükkel együtt húzza el sínpályáján a „kuli”-nak becézett kismotor. El az adagolóba, ahonnét szalagon „száll fel” a nyersanyag a keve- rőteknőbe, ez a Simahengerbe továbbítja, azon keresztül meg egy csigaprés, nyomja az agyagszürké, zsírosíényű masszát a vágó automatába. Onnét nyomul kifelé az immár eredeti alakjukra szabott téglák milliomja. Csakugyan milliónyi. Egy esztendőre 4 millió kisméretű tégla a terv. — Amiből már csak 350—360 ezer darab hiányzik, s utána „megelőzzük magunkat” — somolyog szerényen Bolesza Péter, miközben a sín útját követjük. Jobbról- balról koros nyárfákkal, fűvel, bokrokkal benőtt régi mélyedések. Mennyi házravaló kikerült ezekből nemzedékek során! S mennyit „szanáltak” már belőlük, hogy a helyükön emeletes beton- épületek magasodjanak.-. De még mindig „mélyülnek” az új — hektárnyi medencék, adják az agyagot további házakhoz, óvodákhoz, gazdasági épületekhez, speciális létesítményekhez... A gödör helyén, ahonnét eljöttünk, kiöregedett gyümölcsös tengődött ... — Pontosan hányán dolgoznak most a gyárban? — Harmincötén. Mondhatni, tősgyökeres téglagyáriak. Persze, mind tsz-tag. Sorolja, kik a legrégebbiek, n húsz éve körüli téglások. Tombácz Ferenc, Domokos János, Hegedűs János, Tóth József, Németh Jenő. No és a nők közül: Kormos Já- nosné, Domokos Jánosné, Rubos .Mihályné ugyancsak tisztességes időt lehúztak már a szakmában. Aminek a nehezét bárki „mérlegelheti”, s átszámítgathatja sok' szempotból. De izom- és ízület- nyűvő hatását ilyen adatokból* különösen. Egy-egy tégla súlya 4 —4.2 kilogramm. Férfit, nőt egyaránt próbára tesznek a kézzel végzett olyan műveletek, mint a lerakás, berakás. Nézzük csak a lerakó asszonykák, lányok napi teljesítményeit. A csillékből hármasával emelik le, s rakják célszerű „felállásba” a téglákat. Száradáshoz — akár a szabad ég alatti platzon, akár a fedett színekben téli égetésre. Egyszerre tehát 14 kiló körüli súlyokat emelnek, helyeznek el 3,60 m'-es alapokra. — Terheléssel tehát 4 kilométernyi hosszan mozgatják a 14 kilo súlyt egy műszakban — csinál egy gyors számítást a telepvezető. ötezres normával ez közel 250 mázsa össz-súlynak felel meg. A berakóé sem kevésbé köny- nvebb munka. Ezer darabonként 17 forint a bér. úgy — hogy 10 ezer téglát kell bepokolniok 170 forint keresetért. Ez meg 400 mázsát t<esz ki. Pedig — mint már szó volt róla — több mindent. így az anyag- szállítást is gépesítették. Képzeljük el. amikor még a nyersanyagki termelés is kézierőveí történt, s a csilléket ugynnesak puszta emberi erő tolta-vonta megrakottan, üresen . . . így nézzük a felvételeket Is. Tóth István A villamosenergetika az anyagi termelés azon ágazatai közé .tartozik, ahol különösen gyors ütemű a szocialista gazdasági integráció fejlődése. A villamosenergetika terén az integrációs folyamat már az ötvenes évek végén megindult. A tagországok létrehozták az Egyesített Energetikai Rendszert, amelyet a későbbiekben Béké- , nek neveztek el. Tagjai; Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Az egyesített energiarendszereket 25 darab 400, és 220 darab 1J0 kilovoltos államközi nagyfeszültségű energiatovábbító, vezeték köti össze. A rendszerben működő villamoserőművek összteljesítménye 1976-ban elérte a 80 millió kilowattot. Az éves termelés ugyancsak meghaladta a 380 milliárd kilowattórát. Egyre szélesebb körben hasznosítják azokat az előnyöket, amelyeket a hatalmas nemzetközi rendszeren belül az európai KOST-országok állami energiaellátó rendszereinek párhuzamos üzemelése nyújt. A fokozódó energiacsere az államok között igen nagy jelentőségű az egyes oi szágok energiaszükségletének kielégítésében. Különösen érvényes ez Bulgária, Magyarország és Csehszlovákia esetében. A leterhelési és a teljesítmény-tartalékolási grafikonok összeegyeztetése a rendszeren belül plusz 1800 megawattot jelent, azaz 330 millió rubel megtakarítását. Ennyit kellene beruházniuk a tagországoknak azonos energiatermelő kapacitások létrehozására, ha a rendszeren kívül maradtak volna. Az áramfejlesztő vagy más berendezések üzemzavara esetén biztonsági rendszer lép működésbe. Az azonnali kölcsönös segítség kizárja annak lehetőségét, hogy zavar keletkezzen az energiaellátásban, ezzel jelentős nép- gazdasági veszteségtől menti meg az országot. Az EER továbbfejlesztése a tervek szerint a Béke-rendszer éa a Szovjetunió Égységés Villamosenergetikai Rendszere összekapcsolásán alapul. A 80-as évek elején az európai KGST-országokban 25 atomenergia termelő erőmű működik majd, mintegy 12,5 millió kilowatt összteljesítménnyel. A következő időszakban pedig még fokozottabb ütemben fejlesztik az atomenergia felhasználását. E program megvalósítását segíti elő a KGST- országokban a hatalmas atom- energetikai gépgyárak gyors építése is. Ezek feladata lesz korszerű gépekkel és berendezésékkel ellátni az épülő erőműveket. A Szovjetunióban megkezdődött a volgodonszki reaktorgyár — az Atommas — építkezése. Az itt készülő berendezéseket a KGST-országok erőműveiben is alkalmazzák majd. Fokozatosan kialakul a tudományos és műszaki fejlődés eredményeire támaszkodó együttműködés, a gazdasági integráció újabb ága. A KGST-országokban ma még túlnyomórészt szerves fűtőanya• Az egyik moszkvai hőerőmű, amelyik a távfűtés melegvíz szükségé letét is megtermeli. got tüzelő hőerőművekben termelik a villamosenergiát. Ezek még hosszú időn keresztül meghatározó szerepet játszanak. Csak a hőerőművekben lehetséges a nagy mennyiségben található, gyengébb minőségű tüzelőanyagok — barnaszén, lignit, pala — ipari hasznosítása. Az Észtországban működő nagy teljesítményű erőművek üzemeltetési tapasztalatai az ilyenfajta villamosáram termelés olcsóságáról tanúskodnak. Az irányelvek széles körű együttműködést írnak elő a hőenergetikában. A tervek szerint olyan intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek hatékonyabbá teszik a tüzelőanyag-felhasználást. Nagy teljesítményű, 300— 500 megawattos, a Szovjetunióban pedig 800—1200 megawattos automatizált erőműveket kell üzembe helyezni. Űjabb fejlődési szakasz előtt áll a városok táv- hőellátását megoldó kombinált vülamosáram- és hőtermelés is. A következő fontos energiaforrás a vízierő. Jelenleg a KGST- országok területén a vízienergiaforrások mindössze 30 százalékát használják ki. Sajátos helyzetet teremt, hogy az energiát hordozó folyók és vízgyűjtő medencék nagy része az országhatárok mentén, vagy több ország területén találhatók. Több ország érdekelt a Duna víztartalékainak egyelőre még nem megoldott kiaknázásában. A KGST vízügyi szervei, az- országok szükségleteit figyelembe véve. még a hatvanas évek elején komplex hasznosítási programot dolgoztak ki. Lehetőség van többlépcsős vízierőműrendszer létrehozására a folyamon. Fnnek évi villamosenergia-ter- nielését 22,5 milliárd kilowatt- . órára tervezték. Román—jugoszláv együttműködéssel már megépült a Dzserdap—Vaskapu energetikai és hajózási rendszer. A villamoserőmű termelése meghaladja az évi tízmilliárd kilowattórát. A közeljövőben a vízlépcső rendszer újabb egységei épülnek fel. A cseh—magyar szakaszon a Dzser- dap II., a bolgár—román határon pedig a Mikupol—Turnu— Megurele. A hatalmas vízierőművek építése a Szovjetunióban is folytatódik. A nemzetközi energiaegyesülésben együttműködő áilami, energiarendszerek üzemeltetési sajátosságai a távvezeték-hálózattal szemben is új követelményeket támasztanak. A kutatások eredményei azt bizonyították, hogy az országok közötti áram- továbbításra a 750 kilovoltos vezeték a legmegfelelőbb. Az alaphálózat két gyűrűből áll majd, amelyeket az érdekelt országok az északi és a déli körzetben építenek meg közösen. Ennek első láncszeme lesz a Viny- nyica és Albertirsa között már épülő távvezeték. Üzembe helyezésével gyakorlatilag megvalósul a Béke-rendszernek és a Szovjetunió Egységes Energiarendszerének párhuzamos üzemeltetése. A vezetéken a Szovjetunió évente 6,4 milliárd kilowattóra energiát szállít majd partnereinek. A közeljövőben a Szovjetunió—Románia—Bulgária és a Szovjetunió—Lengyelország szakaszokon épül hasonló, 750 kilovoltos távvezeték. Az alaphálózat 1990-re elkészül és 4400 megawatt „rendszerközi effektus” realizálását teszi lehetővé. Ilyen teljesítményű önálló erőművek építése 800 millió transzferábilis rubelbe kerülnek. Ha ebből az összegből levonjuk a távvezetékek építésének költségeit, akkor a tiszta megtakarítás eléri a 400 millió transzfer- rábilis rubelt. (APN—MTI) GONDOS ELŐKÉSZÜLET SZABADSZÁLLÁSON KÉTEZER HEKTÁR ŐSZI TERMÉMY Gépesített betakarítás a Lenin Tsz-ben A szabadszállási Lenin Tsz-ben csakúgy, mint másutt, a nyári munkánál sokkai nagyobb feladat az őszi betakarítás. *A tennivalók összehangolása bonyolultabb, hiszen csaknem kétezer hektárról, főként munkaigényes növények termését kell leszedni és összegyűjteni. Van fűszerpaprika, szója, napraforgó, különleges étkezési konzervpaprika és 950 hektár kukorica, amiből 668 hektár vetőmagnak való. A szövetkezet gazdái jól ismerik az őszi munka nehézségeit, hiszen nem először találkoznak vele. Évek óta derekasán részt vesznek a közös munkában. Jól tudják, elsősorban rajtuk múlik, hogy idejében biztonságos helyre kerüljön a termény, a kertészeti termék. És ami a korszerű termelési 1 módszerek alkalmazása folytán növekvő mennyiségben várható, az a lehető legkisebb veszteséggel jusson a magtárba, a tárolóhelyre vagy a feldolgozó üzembe. Az idén is számít a szövetkezet vezetősége a nyugdíjasokra, akik erejükhöz mérten mindig ott voltak, amikor a legtöbbet kellett tenni a termés szedésében. A jól alkalmazott anyagi ösztönzés a személyes érdekeltséget is megteremti a számukra. ‘ A szövetkezet folyamatosan korszerűsíti a munkakörülményeket és javítja a szociális ellátás színvonalát. Ennek eredményét minden szövetkezeti dolgozó tapasztalhatja. Fontos az is, hogy az őszi betakarításhoz, talajmunkához és vetéshez elegendő és korszerű gépe- legyen a közös gazdaságnak. Ez a másik feltétele a terv teljesítésének. A gépműhely dolgozói rendszeresen karbantartják a gépeket, javítják a hibás berendezést, hogy amikor szükséges, minden munkaeszköz használható legyen. A Lenin1 Tsz műszaki fejlesztési terve végrehajtására az idén 13 és félmillióért szerez be korszerű eszközöket, mert számos olyan munkaigényes növényt termeszt, amelynek gépesítését meg kell oldania. Ilyen a helyrevetett fűszerpaprika, a konzerviparnak termesztett étkezési paprika, valamint a szőlő, az alma és több más kertészeti növény. A 668 hektár vetőmagkukorica termésének a szedésére korszerű csőtörőgépet vásárolt. Biztató az a kísérlet, amely egyes zöldségfélék gépesített betakarításának megoldására irányul? Mindezek összesé- gükben jelzik a szabadszállási közös gazdaságban az őszi felkészülés, a munkaszervezés sokrétűségét. ■A kétezer hektár vetésterületű őszi termés betakarítására, a munka jó elvégzésére biztosíték a közös gazdaság valamennyi dolgozójának kötelességérzete, szorgalma, a szövetkezet párt- és gazdasági vezetőségének, az irányító szakembereknek a tudása, tapasztalata. Sok olyan működési terület, termelési feladat van a Lenin Tsz-ben, ahol épp az idei jó munka alapján lehet előre lépni, a termelést fejleszteni, a hozamot növelni. Meglepetést tartogathat az időjárás, bár a mezőgazdasági nagyüzem ezzel mindig számol. Ennek megfelelően készítette el az őszi Idénymunka tervét. Annyi bizonyos, hogy 1977, év első felében a Lenin Tsz égész közössége eleget tett a rá hárult követelményeknek. Ez várható az esztendő következő szakaszában is. Amit a szövetkezeti dolgozók munkafelajánlásukban vállaltak, teljesítik. Ily módon még többet tud adni a gazdaság közfogyaszr tásra és exportra. Szűcs Sándor a szabadszállási Lenin Tsz elnökhelyettese • A kemencében — 35 fok körüli melegben — Jánosi József és Beké Menyhért rakja a téglát — előszárításhoz.
