Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-08 / 211. szám

•TCTiTlTT 1971. szeptember 8. PETŐFI NEPE • t ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó újdon­ságai közül említést érdemel Vla­gyimir Kanylvec Az Uljanov-csa- lád című életrajzi regénye. Az ukrán író évtizedek óta kutatja Lenin családjának életét, s a do­kumentumok, levelek, emlékezé­sek lassan regénnyé álltak össze, melyből megismerhetjük a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek orosz valóságát, egész légkörét, szellemét is. Friedrich Lessner a szerzője az Én vittem nyomdába a Kommunista Kiáltványt cím­mel most megjelent rendkívül érdekes memoárkötetnek, amely egy öreg kommunista visszaem­lékezéseit tartalmazza Marxra, Engelsre, s ismerteti a velük foly­tatott levelezését. A Tirrén-tenge- ri szigetek foglya a címe Ceslra Fiori memoárkötetének. A bátor kommunista tanítónő hosszú ra- boskodása kezdetén a fasizmus éveiben egy esztendőt töltött a csodálatosan szép fekvésű Pe- ruggiában levő félelmetes {egy­házban. Itteni élményeiről szól a kitűnő írói eszközökkel megírt visszaemlékezés, amely szinte at egész olasz társadalom kereszt- metszetét adja. A műszaki fej­lődés és az ipari munkások kap­csolatát, egymásra hatását vizs­gálja érdekes tanulmányköteté­ben — Technika, munka, szak- képzettség — dr. Rudas János. A kiadó megjelentette füzet alak­ban is Wírth Ádámnak, az MSZMP Központi Bizottsága Po­litikai Akadémiáján elhangzott előadását A szocialista tudatos­ság szerepe a fejlett szocializmus építésében címmel. Két miniatűr kiadvány is napvilágot látott a Kossuth Kiadó gondozásában: az egyik a Magyar jakobinus dala — Ady forradalmi verseivel, cikkeivel; a másik Szabó Ervin születésének 100. évfordulója al­kalmából látott napvilágot, Mad- zsar József tanulmányával és Szabó Ervinnek a Marx és En­gels válogatott művei első ma­gyar nyelvű kötetéhez írt elősza­vával. A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Pap Károly A nyol­cadik stáció című regényét, amely először a Nyugatban jelent meg „IGÉNYESEBBEK LETTEK AZ EMBEREK’' Kulturális körkép Madarasról VLAGYIMIR KANYIVEC . íz iMiAot (SALAD 1928-ban. A Szépirodalmi Kis­könyvtár új kötetében közreadott regény az író nemzedékének el­térő útjait fogalmazta meg: a közösséget elhagyó, a csak ,a természeti szépségek felé for­duló, illetve a közösségért fele­lősséget vállaló művész sorsát. Szabó Magda életműsorozatában látott napvilágot a Régimódi tör­ténet. Az új regény formája sze­rint nyomozás: az írónő egykori levelek, naplók, újságcikkek, csa­ládi ereklyék, idős emberek el­beszélései, saját gyermekkori em­lékei alapján nagyszüleinek és szüleinek alakját, történetét re­konstruálja. Az Európa Könyvkiadó a Szá­zadok — Emberek című soroza­tában jelentette meg Morisz Szi- masko A nagy mágus című re­gényét. Az Alma Ata-i szovjet író könyve a középkori Irán leg­mozgalmasabb, s talán legzava­rosabb időszakába, a szászánidák korába vezeti vissza az olvasót, miközben a kor egyik igen je­lentős vallási—társadalmi moz­galmának, az, úgynevezett maz- dakita mozgalomnak a sorsát is nyomon követi, születésétől el­bukásáig. Mai azerbajdzsán el­beszélők írásait tartalmazza a Modern Könyvtár új kötete, Re­pülő csészealj címmel. Észak-Bácska egyik rokonszen­ves községe Madaras. Valamikor délszlávok és németek éltek itt — ma magyar anyanyelvűek lak­ják. A Bácsalmás, Katymár és Bácsborsód közé beékelődött hely­ségnek egy időben rohamosan fo­gyott a lakossága: hatezerről négy­ezerre csökkent a létszám. Ám a lendületet kapott fejlődés meg­állította ezt a lehangoló folyama­tot. A dolgok dialektikus kölcsön­hatása folytán a kedvező válto­zásban az egyre gyorsabb ütem­ben gazdagodó tudatformálásnak is szerepe van. Ahol az egyesült termelőszövetkezetben ötvenegy mázsás a búza átlagtermése, s ahol három saját busz hordja- viszi a művelődni vágyókat a Szegedi Szabadtéri Játékokra, a Balatonra, Kecskemétre és a fő­városba, s ahol sikerült vonzó környezetet kialakítani tanulás­hoz, szórakozáshoz, ott szívesen megmaradnak a fiatalabbak is. Szobrok, kiállítások A tanácsházán beszélgetünk a község vezetőivel. Krizsák Károly elnök, Vágvölgyi János községi párttitkár, Felthausz József isko­laigazgató-helyettes (egyben a művelődési ház igazgatója) és Huszti József, a Béke Tsz elnök- helyettese nyílt őszinteséggel, sze­rényen. s a gondokat sem elhall­gatva beszél Madaras szellemi, közművelődési életéről. — Régebben elég sok viszály­kodás volt, amíg a két nagy tsz működött. Ez ugye, kihatott az egész falu életére? Egy hat-nyolc évvel ezelőtti szociográfia a hi­bák egész sorát tárta fel. Mi tör­tént azóta? — Az régen volt! Ma egység és örvendetesen növekvő nyuga­lom van itt. Rájöttünk, hogy mindent meg lehet valósítani kö­zösen, csak akarni kell. Mostan­ra teljesen megszűntek a csatá­rozások, ellenségeskedések. Ez magával hozta, hogy a keresetek emelkedtek. — Az életmód, a kulturális, ta­nulási igény? Ilyen tekintetben milyen tapasztalatokról számol­hatnak be? — Igényesebbek lettek az em­berek. Az olvasási igény, a lakás- kultúra, a nemesebb, tartalma­sabb szórakozás iránti törekvés szemlátomást fejlődött, erősödött az utóbbi esztendőkben. Megállt az elvándorlás, sőt: évente lega­lább tíz új családi ház épül ná­lunk. Szebb lett a község külső képe is. Az ide látogató idege­nek ezt mindig észreveszik, és szóvá is teszik előttünk. Ez jól­esik. Rózsáink és más virágaink, meg a gyümölcsfáink csalogatják az embereket. Az a tény, hogy előre moccant az iparosodás is, szintén közrejátszik az eredmé­nyekben. — Kevés helyen látni ilyen ra­gyogó tisztaságot a tanácsházán, ahol a bejáratnál kis kiállítás fo­gadja a látogatókat. íme, a szépen felszerelt klubszoba. • A művelődési ház — a névadó szobrával. — Igen: azt szeretnénk, hanem félve, hanem szeretettel és jó ér­zéssel jönnének hozzánk az ügy­felek. S egyben alkalmat adunk nekik arra, hogy megismerjék az eredményeinket, melyek az ő munkájukról is árulkodnak. Ilyen célzattal készítettünk egy nagy, régészeti lelőhely-térképet a nagyteremben. Hadd lássa min­denki, hogy a sok-sok itteni ása­tás, lelet gazdagítja a tudományt. Szerencsére a madarasiak erre nagyon büszkék, jogosan, hisz a feltárásokban, az értékek meg­mentésében ők is segédkeztek. — Említenének egy-két érde­kesebb leletet, feltárást? — Húszezer éves őskori telep; kétezer évesnél több avar teme­tő; értékes Árpád-kori település, honfoglaláskori temető; középko­ri templom maradványa; szarma­ta sírok, roxolán temetők stb. S mindez Madaras határában. — A művelődési házban sok szobrot, képet láttunk. Gyűjtik talán? — Az túlzás lenne. Szeretjük a szép környezetet, s irtózunk a kopárságtól. Az épület előtt a Pe- tőfi-szobor, bent Donatello és Verocchio életnagyságú alkotásai­nak másolatai, meg a Miskolczy- és Weintráger-művek gazdagít­ják a környezetünket. — Az előcsarnokban könyve­ket, folyóiratokat láttunk. Ezmin- dig igy van? — Mostanában igen. Igyek­szünk kis kiállításokkal Is felhív­ni a látogatók figyelmét mindar­ra, amit érdemes elolvasni. Mire a legbüszkébbek? — Említették az életmód vál­tozása mellett a lakosság közér­zetének, s igényességének javu­lását. Ezzel összefüggésben ho­gyan értékelik az iskolázottságot? — Az 1974-es közművelődési határozatának gyakorlati megva­lósítását kérte számon tőlünk ez év első felében a tanácsülés. S ezt vizsgálták többek között a járási pártbizottság munkatársai is. A megállapításaik, észrevéte­leik kedvezőek ránknézve. A határozat nyomán egy, közös igazgatás alá vontuk az oktatási és közművelődési intézményeket. Ennek előnye, hogy az óvoda, is­kola, könyvtár és a művelődési ház szorosabbra fűzheti kapcso­latait. Azután a munkahelyek ve­zetőinek segítségével felmértük a tanulási igényeket. Megállapítot­tuk, hogy a kor követelményeitől elmarad az iskolázottság. Akadt jó néhány analfabétánk (ma már alig van); sok volt olyan, akinek nem volt meg a nyolc általánosa. Sürgősen fellendítettük hát a dol­gozók iskoláját. S ezt úgy intéz­tük — és ma is így van —, hogy akik az általános felső tagozatán tanulnak, közben betanított mun­kássá lehetnek az egybekapcsolt szakmai tanfolyam segítségével. A tsz-ben a felmérés során kide­rült, hogy minden tizedik dolgo­zó tanulni akar valamilyen for­mában. Harminchatan jelentkez­tek középiskolába. A rendszeres ismeretterjesztő munkánkat is a felmérések alapján szerveztük. Az igények alapján választottuk ki a témákat. Elítéljük azt a szem­léletet, mely szerint a hallgató­nak azt mondják: „ez van, ezt kell szeretni”. Ebben a törekvé­sünkben számítunk a szocialista brigádokra éppen úgy, mint a diákokra, a termelőszövetkezeti tagokra és az értelmiséghez tar­tozókra. — Madaras kulturális élete az utóbbi években elég gyakran hal­lat magáról. Mire a legbüszkéb­bek? — örülünk, hogy a színházi előadásokat — több éves szünete­lés után — rendszeressé tehettük. Van rá igény. Az úttörőzeneka­runk kétszeres aranyérmes. Ez a lelkes, harminchat tagú együttes ma már egyenruhában muzsikál Geiger István vezetésével. Számos városban, községben és külföldön is szerepeltek már. Az ifjúsági klubunk országos módszervásá­ron díjat nyert. Eddig írókat, néprajzosokat, irodalomtörténé­szeket láttak vendégül. Berende­zésük, felszerelésük kifogástalan, a tagok igyekezete mintaszerű. S megemlíthetjük még a felnőtt és az ifjúsági citerazenekart, a dí­• Kiállítás a tanácsházán. T (Méhes! Éva felvételei) szítőművész szakkört (ennek hat­van tagja van), a honismereti kört, a magnósok klubját is. Eze­ket jónak, hasznosnak tartjuk. Akad tennivaló is Örömmel hallgattuk a község vezetőinek, a közművelődés Irá­nyítóinak beszámolóját közös munkájukról. Amikor a további tennivalókról kérdeztük őket, ezt mondták: — Az elért eredmények figyel­meztetnek a tennivalókra. Azt tartjuk, hogy amit eddig kihar­coltunk, úgy kell megtartani, hogy újabbakkal egészítsük ki si­kereinket. Szeretnénk jobban be­kapcsolni a mindennapi munká­ba az értelmiségieket. Mivel ki­nőttük — szerencsére —, a Pe­tőfiről elnevezett művelődési há­zat, törjük a fejünket a bővítés­ről. Nem könnyű dolog. A há­romszázhatvan férőhelyes nagy­terem gyakran kicsinek bizonyul; például az Állami Népi Együttes szereplésekor. A padlózatot ki kel­lene cserélni; sajnos, még nincs rá pénzünk. Azután szűk ma a könyvtárunk is. Keressük már az új helyet neki. A presszó a mű­velődési ház épületében van; sze­retnénk idővel elvitetni onnan. Fáj, hogy megszűnt a sok éven át sikeresen működő sakk-kör. Sze­retnénk feltámasztani. Van tehát, még mit tennünk ezután is. V. M. , TUNÉZIAI JEGYZET WWIM mAwh II. Hannibál mécsese Mire emlékeztet Karthágó? Le­gendás személyekre. Története összefonódik Didó királynő mesés alakjával, aki igazi asszonyi fur- fanggal jutott a városhoz. Akkora területet kért csak, amennyit egy ökör bőrével be lehet ta­karni. Majd az engedély birtoká­ban, a vékony szeletekre hasított bőrből akkora területet foglalt el, amelyen felépülhetett az ókor legtündöklőbb és legtragikusabb sorsú városállama. Ez áll a mesében. A valóság­ban türoszi és szidónii föníciai telepesek vetették meg a város alapját, ök honosították meg — elsőként Észak-Afriika természeti népei között — a városias telepü­lést és az ezzel együttjáró civili­záltabb életformát. Ily módon, amit szellemi örökségként hagy­tak az utókorra, az nem múlt el nyomtalanul, maga a város örök­re eltűnt. Földig rombolták a ró­maiak. Fénykorát Flaubert híres regé­nye, a Szalamlbó idézi fel. A kép­zeletszülte történetbe beleépítve a hajdanvolt város valóságos fé­nyeit, irigyelt gazdagságát. En­nek köszönhette a nagyságát és a vesztét is. Még Hannibál, a kor legnagyobb hadvezére és a punok félelmetes hírű harci ele­fántjai sem tudták megállítani a római birodalom terjeszkedését. • Korinthosz! oszlopfö, a római időkből. Csak késleltették a végzetet. A békés kereskedelem és a kímélet­len wilághódítás történelmi pár­viadalában győzött Róma és ke­gyetlen bosszút állt. Karthágót egyenlővé tette a földdel. Majd új várost épített a helyén, a ró­mai Karthágót, amely a biroda­lom hanyatlása után a vandálok fővárosa lett, tőlük az arabok foglalták el. Kíváncsian vártam a találko­zást Karthágóval. A híres város­sal. amelyet hol magasba emelt, hol mélybe taszított az egész em­beriség történetében szerepet ját­szó hatalmak szerencsés csillag­zata vagy végzete. Volt török gazdája is. Az ország 300 esz­tendeig tartozott a török biroda­lomhoz. Egybevetem a dátumo­kat és meglepő felfedezés birto­kába jutok. Budavár ostromáig — vagyis 145 évig — Magyarország egy része annak a császárságnak a fennhatósága alá tartozott, mint Karthágó. Kicsi a világ és véges minden hatalom. Mi maradt ránk a legrégibb időkből? Kövek. A Földközi-ten­gerre néző területet visszavette a természet. Szelíd fák vetnek hűs árnyékot az utak mentén sora­kozó urnákra. Állítólag ezekben temették el a Molokh-nak — a föníciaiak főistenének — felál­dozott elsőszülötteket. A turisták elborzadnak és több részletet sze­retnének hallani erről az ősi, barbár szertartásról. Erre nincs idő. Az idegenvezető még el sem hadarja a mondókáját, már jön a következő csoport. A lihegve to- vanyargalók lába alatt kövek ro­pognak. Ezek is sok mindenről mesélhetnének, de még csak kö­• A romok között bokrok zöldellnek, turisták vonulnak szakadatlanul» (Fényképezte: Radó Gyula) vetkeztetni sem lehet a rendelte­tésükre. Amit a pun város romjain emeltek a rómaiak, abból sem túl sok maradt. Töredékek. Fürdők medencéi, falmaradványok, szo­borcsonkok. Fejétől megfosztott márványoszlop mellett egy óriá­si istenkéz méteres mutatóujja mered a tenger felé. Arra, ahol valaha a fürge római ötevezősök meglepték és szétverték a nehéz­kes karthágói gályákat. A romváros egyik buzgó őre, látva érdeklődésemet, bizalmasan félrevon. Addig mutogat kézzel- lábbal, amíg megértem: nevezetes helyen állunk. Itt vetette a tűz­be Hamilkár az áldozatul kisze­melt csecsemőket. Színjátéka annyira kifejező, hogy szinte or­romban érzem az áldozati füst keserű szagát, holott Jól tudom: mesét hallak. Régesrégi vallási rítus újraköltött és kellően ki­színezett változatát. Így él tovább a múlt. Így szö­vődik a mába. Életbentartója az eleven képzelet és nem utolsó­sorban egy kis mellékes jövede­lem reménye. A mesélőnek ugyan­is kijár a borravaló. Az enyém, a nagyobb üzlet reményében, el­adásra is kínál különböző tár­gyakat. Szürke kaftánjának vég­telen mélységű zsebéből előkotor egy mécsest és megesküszik, hogy Hannibálé volt. Látva, hogy a be­cses ereklye nem teszi rám a kí­vánt hatást, egy marék aprópénz­zel próbálkozik. „Eredeti római példányok” — lódítja olyan meg­győzően, hogy nincs szívem el­rontani a játékot. Ügy teszek, mintha elhinném, amit mond, és sajnálkozva megmutatom a pénz­tárcámat. Lássa, hogy üres. Ek^ kor váratlan fordulat következik.' Szinte várom, hogy ősi pun át­kokat zúdítson a fejemre, amiért hiába pazarolta a drága idejét — más arab országokban így szok­ták az árusok — a tunéziai em­ber más. Minden, vagy majdnem minden helyzetben derűs, nyu­godt és udvarias. önkéntes kalauzom sem esik ki a szerepéből. Megérti a hely­zetet és a maga módján gaval- lérosan alkalmazkodik hozzá,' Odalép egy illatozó bokorhoz, vi­rágot tör és átnyújtja. Ha már nem vásároltam tőle semmit, vi­gyem ezt ajándékba. Mint a vi­rágzó élet jelképét a múlandóság kísértetvárosából. Vadas Zsuzsa t ■Jfr (Folytatjuk.) 4 • Az Antoninus-thermák maradványai Karthágóban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents