Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-06 / 209. szám
1977. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE • 3}Árpád-emlékünnepség Opusztaszeren Márta Ferenc, az MTA főtitkára mondott beszédet A Csongrád megyei Ópusztaszer határában levő Millenniumi- emlékműnél vasárnap tartották meg a hagyományos Árpád-em- lékünnepséget, s az ezzel egybekötött munkás—paraszt találkozót. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke — aki egyben az Ópusztaszeri Országos Emlékbizottság elnöke is —, s ott voltak a megye párt- és állami vezetői, köztük Komócsin Mihály, a Csongrád megyei párt- bizottság első titkára és Perjési László, a megyei tanács elnöke. Ünnepi beszédet Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára mondott. — Emlékhelyeink között is megkülönböztetett figyelem fordul arra a vidékre, amely Ópusztaszer környékén terül el. Hazánk történelmének kiemelkedő eseményei zajlottak le ezen a tájon, amelyek egy-egy új korszak kezdetét jelezték népünk történetében. Több mint ezer éve — TILOS A KEVERÉS 896-ban — ez a hely volt az első magyar országgyűlés színhelye, ahol az országnak minden szokástörvényét elrendezték, elindítva ezzel a magyar állam megalapításának folyamatát. 1945. március 29-én pedig itt, az emlékmű szomszédságában kezdődött meg jelenkori történetünk nyitányaként a földosztás — hangsúlyozta. — A felszabadulás által megnyílt lehetőségekkel jól sáfárkodott a dolgozó nép. Az 1945- tel elkezdődött új honfoglalássorozatok közé tartozik az is, hogy az oktatás, a művelődés lehetősége széles dolgozó tömegek számára vált lehetővé. Befejezésül aláhúzta: elismerés illeti a Csongrád megyei kezdeményezést a neves történelmi emlékhely felkarolására. A kezdeményezésből országos ügy lett. Ópusztaszer tartalmi szimbólumával az egész országé, közös kincsünk és maradandó élményünk. A nagygyűlést kulturális műsor követte. Csak első • osztályú élelmiszert szabad előrecsomagoltan forgalomba hozni A Belkereskedelmi Minisztérium a kulturáltabb kiszolgálás, a vásárlási idő rövidítése és a bolti munka hatékonyságának növelése érdekében az előrecsomagolt élelmiszerek körének és mennyiségének állandó bővítését szorgalmazza, s ellenőrzi is e követelmény érvényesülését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fogyasztók többsége szívesen vásárolja az előrecsomagolt élelmiszereket. Az ellenőrzések megállapították, hogy a boltokban előrecsomagolt tőkehús, húskészítmény, zöldség és gyümölcs általában megfelel a minőségi követelményeknek. Többször előfordul azonban, hogy a csomagolásnál keverik az árut, ami jogos elégedetlenséget vált ki a fogyasztók körében. KÉPERNYŐ Az Olt ári Szentség hintája Állítom, az indulat adta Mé- rimée kezébe a tollat. A látszólagos cinizmus, kívülállás, szenv- telenség csak leplezte valódi énjét Magas rangú állami tisztviselőként, a császári udvar bizalmasaként belelátott a politika, az uralkodó réteg kártyáiba, beleütközött a szép szavak és a valóság ellentmondásaiba, tapasztalhatta sok potentát romlottságát. ítéletet mondott azzal, hogy foglalkozott velük. Módszere miatt tartjuk szenvtelennek. Hiszi, vallja, hogy a tények feltárása, bemutatása magában hordozza az író állásfoglalását, véleményét. Rezzenéstelen faarccal beszél égbekiáltó gazságokról, mert tudja, hogy az olvasók keze szorul ökölbe, az ismertetett történet kelt indulatot. Ezért szinte mindig a cselekmény legfontosabb mozzanataira, a legfontosabb szereplőkre vetíti érdeklődésének fényét; a környezet, a háttér, a kapcsolatok, az előzmények, a következmények, a mellékfigurák megvilágítását tudatosan mellőzi. Más a szó. más a kép! Ádám Ottó, a televízióban most -vetített Az Oltári Szentség hintája tévéváltozatának rendezője hűségesen betartotta az író „utasításait”, ragaszkodott ábrázolási módszeréhez. Az eltérő közeg miatt így azonban kicsit elhalkultak az ironikus felhangok, nem vettük észre Mérimée-nek a sorok között bújkáló csúfondáros mosolyát, olykor összeránduló szemöldökét. A hűség tehát egy árnyalatnyit, egy cseppet módosított a kitűnő írás hangulatán, mondandóján, csökkentette valamelyest a bírálat élét. Ádám Ottó — ha hihetünk a Rádióújságban közölt előzetesnek — a színészekre bízta az „író szöveg mögötti közlendőit”. A tehetséges, „jó ösztönű” művészek- valóban szinte lubickoltak a kitűnő szerepekben, nagy önfegyelemmel kerülték el a hasonló típusok ábrázolásában szokott és emiatt néha elfogadott túlzásokat, sablonokat. Majd mindegyikük teljes embert ábrázolt az egy adott helyzetben megmutatott figurában, de nem pótolhatták a rendezőnél hiányzó indulatot. Vajda László, Piros Ildikó, Paudits Béla — híven Ádám Ottó elképzeléséhez —, finom eszközökkel tolmácsolta a szereplők lélekrezdüléseit, apró' ügyeskedéseit, az ösztönző érdekeket, A kitűnő, jól összeválogatott együttes minden tagja hozzájárult ahhoz, hogy — az említett hiányérzet ellenére — igen kellemesen szórakoztunk. Gyerekkocsik, bébiételek A Hét műsorában kiemelkedett a kisgyerekes szülők gondjait érzékeltető riport. Szerencsére a feleslegesen bőbeszédű bevezető nem terelte el figyelmünket és már az első képsoroktól kezdve éreztük, hogy indulattal készült ez a műsor, A világért sem szeretnénk egyedi esetből általános, kizárólagos törvényszerűségeket kiolvasni és az intimitások kutatása sincs szándékunkban. Hallomásból tudjuk, hogy a riporter maga is kismama és fel- tehetően saját bosszúságainak is „köszönhető”, hogy most nem jutott hely a változtatást, a cselekvést visszafogó igen, de, ámbár, jóllehet fordulatoknak. Nem hallotta, nem panaszokból, nem áttételességük miatt kevésbé ér- íékletes jelentésekből tudja, hogy ügyetlenek egynémely gyermek- játékok, nincs összhang egyben- másban az óvodák és a bölcsődék között, hogy kevés a használható gyerekkocsi, hogy lejárt szavatosságú bébiételeket is árusítanak . Az általánosítás, mások tapasztalataival, véleményével való ösz- szevetés során megmaradt, tüzelt az intézkedést követelő, sürgető indulat. Ügy látszik, hogy a nagy társadalompolitikai elhatározás — sokgyerekesek segítése, a kismamák helyzetének könnyítése —, maradéktalan érvényesítéséhez a világos rendelkezések, anyagi támogatás mellett olykor ilyen kritikai hangvétel is kell. Hogy mindenki értsen a szóból és még- inkább tegyen is valamit. Heltai Nándor Milliárdos károk előzhetők meg A szemlélet szemlélete A minisztérium nemrégen kiadott rendelkezése hangsúlyozta, hogy az előrecsomagolás széles körű elterjesztésének alapvető feltétele a vásárlók bizalmának megnyerése és megtartása. Ezért kötelezte a vállalatokat, a szövetkezeteket, az iparban és a boltokban előrecsomagolt élelmiszerek minőségének folyamatos és szigorú ellenőrzésére. A rendelkezés szerint tilos az áru keverése, kizárólag azonosan jó minőségű, friss és csak egész részeket tartalmazó hús- és húskészítmények. valamint a szabvány I. osztályú előírásainak megfelelő — egyenletesen érett és egyforma nagyságú — zöldség és gyümölcs hozható előrecsomagoltan forgalomba. (MTI) Ä korrózió a technika fejlődésének arányában egyre nagyobb kárt okoz a mezőgazdaságban is. Mind több gép és berendezés, vegyszer kerül a termelésbe. A fémeknek — a környezet hatására — jelentkező elváltozása, rongálódása leggyakrabban rozsda formájában jelenkezik. Az évi kárt több milliárd forintra becsülik. Ezért egyre inkább napirendre kerül a védekezés. Keresik a leghatásosabb, legolcsóbb módszereket. A korrózió elleni védelemmel kapcsolatban azonban számos gond jelentkezik. A használatban levő festékek, lakkok általában 30 százalék szerves oldószert tartalmaznak, ehhez a hígítás során újabb 20—30 százalék ilyen anyag kerül. Ezek az oldószerek a festés alatt és közvetlen utána elpárolognak, szennyezik a környezetet. Ezt teszik a gyártó üze. mek is. Már t évtizedekkel ezelőtt kísérleteztek az úgynevezett vizeslakkokkal, amelynek az az alap- gondolata. hogy az éghető, szerves oldószereket vízzel helyettesítsék. Akkoriban még nem volt napirenden a környezetvédelem. Ez utóbbi azonban néhány éve égető gondokat okoz. Ezért keresik a környezetre nem ártalmas vegyszerek előállításának lehetőségeit. Egyik ilyen az említett vízben oldódó festékek, lakkok gyártása és alkalmazása. A mezőgazdasági szövetkezetekben is szükségessé vált a korrózió elleni védelem, a nagyértékű gépek, berendezések élettartamának meghosszabbítása. Ezért is kezdeményezte a Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a közelmúltban azt a bemutatót, amely a károk modern módszerekkel történő megelőzését szolgálta. Az eseményre a vaskúti Bácska Termelőszövetkezetben került sor. Ez alkalommal két svájci cég is jelentkezett a vízben oldódó lakkok, festékek alkalmazásának bemutatására. A tapasztalatcserén a területi szövetség körzetében levő szövetkezetek szakvezetői vettek részt. Nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, hiszen anyagilag ki sem fejezhető az a nyereség, amely a korrózióvédelem Során jelentkezik. A gépeket, berendezéseket szinte újjá lehet varázsolni. A védelemhez szükséges vegyszerek, szerszámok beszerezhetők. K. S. Európai költők budapesti találkozója Az európai költők IV. budapesti találkozóját október 9. és 16. között rendezi meg a Magyar írók Szövetsége — mondta Garai Gábor, az írószövetség főtitkára az MTI-nek. — Az idei találkozó az Ady-' centenáriumhoz kötődik; az Ady- emlékbizottság kiemelt programjai között szerepel. Az eseményre mintegy 80 külföldi vendéget várunk. — A találkozón három kérdést vitatunk meg. A főtéma „A költészet forradalma és a forradalom költészete — Ady Endre születésének 100. évfordulóján” címet viseli. — Nagyjából ismerjük, hogy Közép- és Kelet-Európábán a román, a szlovák, a délszláv költészetben Ady Endrének milyen erjesztő, megtermékenyítő hatása volt. Kevésbé tudjuk, mennyire sugárzott ki Ady hatása a szű- kebb irodalmi körökön kívül Nyugat-Európába. — A harmadik téma inkább a mába nyúlik át, s ezért egy-egy fiatal írót, |lletve költőt, Dobai Pétert és Veress Miklóst kértük fel a vitaindítóra. Napjaink elkötelezett költészetének lehetőségeiről és küldetéséről folyik majd az eszmecsere. • A korrózióvédelem egyik mozzanata, hogy a rozsdát és egyéb szennyeződéseket előbb eltávolítják a felületről. • Gyorsan megy a lakkozás a korszerű szerszámokkal. • Divat lett, miért is tagadnánk, egy-egy feladat gyengébb végrehajtása esetén, nagyobb hiba, vagy mulasztás elemzésekor végül is oda kilyukadni, hogy egyes vezetőknek, szakembereknek, vagy beosztottaknak — nem megfelelő a szemlélete. Tehát: azon kell változtatni, s a nem kívánatos jelenség, hátráltató körülmény azonnal eltűnik az adott vállalat, ágazat, vagy akár al népgazdaság életéből.' Ülök például a nagy gyár termelési értekezletén, s hallom a következőket: „Bizony — így a felszólaló — a karbantartóknak változtattok kellene a szemléletükön, hí. -«sn nem egyszer, noha megígérik, hogy rögtön jönnek, csak másnap, vagy csak az újabb sürgetésre jelennek meg”. Tehát — ennek ez a lényege — pontatlanok a karbantartók, mert rossz a szemléletük. Ülök egy másik értekezleten; s hallom, hogy ott meg a gyáregységvezetők szemléletével elégedetlenek, ugyanis szüntelenül hol ilyen, hol amolyan drága, nagy teljesítményű gépet akarnak megvetetni a központtal, bár a meglevőket sem használják ki megfelelően. Lám: pazarolnak a gyáregységvezetők, mert rossz a szemléletük. Ülök a harmadik értekezleten, a téma a minőség, s hallom, hogy csapnivaló a vállalatok szemlélete, mert alig-alig tesznek valamit a minőség javításáért, stabilizálásáért. — Tehát, azért gyenge a, termék, mert nem megfelelő a gyártók szemlélete. • Kár a példákat tovább sorolni, bizonyosan mindenki sokszor hallott már hasonló „dörgedelmeket”. Pontosabban: rutinból fakadó megállapításokat a jelenségek valódi okainak feltárása helyett. Ezért azután egyáltalában nem véletlen, hogy többnyire, akiknek az effajta bírálat szól a szemlélet javításáról — azok’ sem tudnak mit kezdeni az ilyen programmal. Hiszen — s ez a lényeg — az ember szemléleté, hozzáállása a munkához, igen bonyolult tudati, gondolati, s egyszersmind gazdasági folyamat, amelynek alakításában a legnagyobb szerepe a környezetnek van, s többnyire nem az egyes embernek. Egyszerűsítve: egy-egy ember szemlélete legalább 90 százalékban a környezetétől, az objektív feltételektől, lehetőségektől és — a többiek szemléletétől,' magatartásától függ. Ha csal^ egyetlen gyárban lenne kifogásolható a minőség, akkor ott valóban egyesek, vagy, sokak hozzáállásával van a baj. Ha viszont a vállalatok jó részénél, túl gyakran kell elégedetlenkedni a termékek minőségével, akkor ennek gyökerét alighanem a termelési folyamatokban érdemes keresni, s nem az egyes emberek, vezetők, beosztottak magatartásában, vagy csak ebben. • A karbantartó például azonnal pontos lesz, ha a munkája elbírálását, s a fizetése vagy jutalma mértékét sikerűi jobban ahhoz kötni, hogy mennek-e a gépek, vagy sem. Vagy: a gyáregységvezetők többnyire azért akarnak minden korszerű berendezésből egy-egy példányt, mert sok helyen még gyenge lábakon áll a nagyvállalaton belül a szakosítás és a kooperáció. A technológiailag szakosított vállalatnál elég lesz egy-egy fajta nagy teljesítményű gépből néhány darab, ahhoz, amihez ma nyolcat, tízet használnak. A minőség is, ahol gyenge, nem attól válik-e kifogásolhatóvá — sokkal inkább mint a korszerűtlen vezetői szemlélettől —, hogy például a rosszabb minőség, a garanciális javítások, a selejt miatt fellépő költségek, a teljes termelési ráfordításoknak csupán 1—2 százalékát teszik ki. Ennyit, a milliárdos termelési értékeket előállító vállalatok meg sem érezhetnek. A minőség alighanem akkor javulna, ha például a vezetői jutalmakat, a garanciális költsér gek, vagy a reklamációk mértékéhez szabnák. Nagyon sokszor, sok helyen tulajdonképpen nem kellene elfogadni azt. a kritikát, amely csak a szemléletet hibáztatja, és megáll annak bírálatánál, hiszen az igazi elemzésnek akkor kellene következni, amikor valahol, valamilyen kérdésben tapasztalható lesz a szemlélet káros volta. • Ha ennek forrását, okát sikerül feltárni, s azon változtatni, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a vizsgált témában, tartósan közelebb kerül a vállalat a társadalom és a népgazdaság számára kívánatos magatartáshoz. G. F. HAZAI BARANGOLAS Egy néprajzos magánya Álmos, poros, fülledt délután a faluszélen, Biharnagybajomban, itt a Sárrét közepén. Ahol élnek még a régi szokások, az ősi beidegződések, az egykori hiedelmek. Itt, ahol a zegzugos kicsi utcák lomboktól ölelt házaiban az öregek időnként még babonákról, betyárokról, különös tüneményekről mesélnek a fiataloknak. És ezeket a kincset érő közléseket évtizedek óta ellesi az emberek ajkáról a tudós Szűcs Sándor, a messze földön ismert, s tisztelt néprajzgyűjtő. A múlt értékeit a mába és jövőbe átmentő tudomány értője-tudója. □ □ □ — Egyedül élek, mióta elment — tavaly — a feleségem — így kezdi a beszélgetést, majd folytatja: — A magányt mindig szerettem, de az egyedüllét nagyon rossz. Az más, egészen más ... — S a munkája? — Sok év kellene ahhoz, hogy az összegyűjtött anyagaimat feldolgozzam. Hogy cikkek, tanulmányok, könyvek legyenek a cédulákból, a füzetekből. A legfájóbb, hogy saját gyorsírásommal jegyeztem mindent; más elolvas-, ni azokat nem képes. — Annál fontosabb, hogy dolgozzon — mondom biztatóul. Felsóhajt: — Ügy kellene...! De... De valami roppant akadályoz ma még... És ki tudja, meddig. A társam hiánya ... □ □ □ Ám azután csoda történik. A hetvennégy esztendős, megfáradt férfi egyre inkább tűzbejön a szóba kerülő témák, a felvillanó emlékek hatására. Aki nehezen ment bele a beszélgetésbe, most alig akarja abbahagyni. A kétszáz-egynéhány esztendeje épült családi ház -egyik fehérgerendás, hűvös szobájában ülünk. Érdekes beszélgetés közben lep meg bennünket az alkony. • Sándor bácsi a teraszon. — Hogyan lett etnográfus? — Kisgyerek koromban, bár mindig sok dolog volt, jutott idő a beszélgetésre, a mesélésre. Volt egy öregasszony ismerősünk akkoriban; csodálatos1» történeteket tudott. Nem tündérekről, ördögökről, hanem egyszerű, hétköznapi emberekről. És mesélt édesanyám is, szerettem hallgatni. — S azután? — Egyetemen tanultam, hivatásom lett a gyűjtés. Én szerencsés voltam ebben a szép munkában ; meg tudtam beszéltetni az emberekét. Különösen az idősebbjeitől lehetett érdekes dolgot hallani, tanulni... v □ □ □ Sándor bácsi hosszan elnéz maga elé; egy ideig nem akarom megzavarni, míg aztán ezt mondja: —■ Elém sorakoznak néha a régi adatközlőim. Látom őket tisztán magam előtt, a szavukat is hallani vélem. Látom Kocsi Sándor bácsit, aki az udvarán szelídített darvakat nevelt; látom Búr Bálintot, amint ül a fa alatt és mesél, mesél egyre; aztán az öreg Éles Lászlót, amint jön hazafelé a határból, a fogolycsirkék megkövetik — értett a nyelvükön —; őróla mondták, amikor meghalt, hogy „Nagy Rózsa». Sándor volt őkelme!” Mivelhogy sok betyártörténetet tudott. □ □ □ — Igaz, hogy „vándorügyvédnek” hívták a parasztemberek? — Ez azért volt, mert elintéztem az ügyes-bajos dolgaikat. — Gyűjtés közben? — Igen. Gyalogszerrel jártam a környéket, meg az ország más tájait. Gyűjtöttem egy időben Kiskunhalas környékén is. Akkoriban ott élt Nagy Czirok László néprajzos kollégám, jól ismertem őt, és becsültem. A kiskunsági pásztoréletről remek könyvet írt. — Jó néhány könyve megjelent már. Van-e készülőben újabb? — Nyomdában van a vízi világ életéről szóló munkám. A Magvető adja ki. □ □ □ Később kiülünk a kicsi teraszra. A. házigazda kedvenc kutyá- , ja, a Tisza is mellénk telepedik. — Értelmes, szeretetre méltó jószág — mondja Sándor bácsi. Aztán nézzük az udvar és a kert fáit, az elsuhanó felhőket, hallgatjuk a csendet, élvezzük a meghitt nyugalmat. Jó itt Bajomban — így szól később a házigazda. — Nem is vágyott el soha innen? — Nem én, sohasem ... □ □ □ A kiskapuban, búcsúzáskor elő- . hozom ismét a munkát. Ezt mondja ekkor: — Persze, érzem én, hogy kell csinálni... Majd gyűjtök erőt hozzá. Csak legyen »egészség ... S még hozzáteszi, mintegy .önmaga biztatásaként: — Hisz a jegyzeteimet senki nem tudja elolvasni, amint mondtam! Márpedig azokat meg kell menteni; és nekem kell megcsinálni ... Varga Mihály
