Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1977. szeptember *9. lIliiPillMliiillll • • • • .........v.v.v.v.v.v.v.VoV.v.v.v.v.v.v.v.VoW<<<<í*>>>>>>>X«>>>>>>>>>>fc>>2*! V izsgálatok magasfeszültséggel A Szovjet­unióban a szakemberek korszerűen fel­szerelt magas- feszültségű la­boratóriu­mokban pró­bálják ki a távvezeték al­kotórészeinek elektromos tu­lajdonságait és azok biztonsá­gosságát. Ha­talmas mester­séges villámok segítségével „vizsgáztat­ják” a szige­telőanyagokat és a kábeleket. A kábelmintát 7 millió volt- nyi feszültség­nek teszik ki; a próba né­hány mikro- tnásodpercig tart. Ha kibír­ta a kábel ezt a hatalmas terhelést, ha a feszültség nem ütötte át a szigetelést, ez azt je­lenti, hogy a vizsgált típusra nézve gyakorlatilag semmiféle túlterhelés nem lehet veszélyes. A feszültségimpulzusokat kel­tő hatalmas és bonyolult beren­dezés több méter magas szigete­lő lábakon áll. Ellipszoid alakú „feje” van, kisebb fémkorongok­ból, olyan ernyőből, amely meg­akadályozza a korona kialakulá­sát. a generátor kilépő szakasza fölött, ahol a feszültség eléri a maximumot. A gigantikus gene­rátor mellett parányinak tűnik az a próbapad, amelybe a vizs­gálandó kábel egy darabját, vagy a megfelelő távvezetéki alkat­elemet elhelyezik. A próba so­rán nemcsak azt vizsgálják, hogy • A szakemberek műszerekkel figyelik a magas- feszültségű laboratóriumban lejátszódó jelensége­ket. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) az anyag kibírja-e a szupernagy feszültséget, hanem azt is, ho­gyan viseli el a hőmérsékleti in­gadozásokat, a légköri hatáso­kat, a mechanikai terheléseket. A próbák megkezdésének idő­pontjáig mindenkinek el kell hagynia az ablakok nélküli, tá­gas kísérleti csarnokot. Az óriás villámok világában még elenyé­szően kis kockázatról sem lehet szó. A vizsgálatot végző szakem­berek biztonságos távolban, a műszerek adataira támaszkodva követik figyelemmel a magasfe­szültségű laboratóriumban folyó próbákat. A mérések eredményét regisztrálják is, a kapott adato­kat később részletesen értékelik és feldolgozzák. Erősebb a „gyengébb nem”? Nyugatnémet kutatók vizsgá­latai szerint a nők szelLemi tel­jesítőképessége a 30. és az 50. életév között változatlanul a csúcsponton marad, mig a férfiak teljesítménygörbéje e két évti­zed alatt mar süllyed. A gyer­mekkorban sem nyújtanak ki­sebb szellemi teljesítményt a lá­nyok, mint a fiúk, csak a képes­ségük jellegében van közöttük különbség; míg a fiúk lefözték a lányokat a labirintusrejtvények megoldásában és különféle mér­tani ábrák felismerésében, a lá­nyok a gyors reagálóképességet követelő feladatokat tudták job­ban megoldani, üzemi vizsgála­tok azt mutatták, hogy a nők teljesítőképessége gyakran na­gyobb, mint a férfiaké, és ke­vésbé hatnak rájuk a stressz­helyzetek. A „második műszak” ellenére a nők kevésbé idegesek, és ritkábban nyúlnak nyugtató­szerhez, mint a férfiak. Aluminium a repülőgépiparban Az alumíniumot korunk fémé­nek nevezik, joggal, hiszen az élei minden területére betört. Előnyös tulajdonságai, például a kis fajsúllyal párosult nagy szi­lárdság, az ennek következtében előálló súlycsökkenés, az üzem­anyagban, vontatási energiában megnyilvánuló megtakarítás, a hasznos teher növelésének a le­hetősége, a jó zajelnyelő képes­ség, stb., alkalmassá teszik fel- használását a járműiparban is. A gépkocsi, és autóbusz, vasúti kocsi és hajógyártásban egyre több helyen helyettesítenek vele más anyagot. Legnagyobb szere­pe azonban a repülőgépgyártás­ban van. Érdekes, hogy a magyarorszá­gi születésű Schwarz Dávid el­gondolásai alapján tervezték és készítették el Németországban 1897-ben az első merév vázú kor­mányozható léghajót, melynek szabadalmát Zeppelin megvette. 1917-ben jelent meg az első Jun- kers-gép, a Ju—4, amely telje­sen alumínium-ötvözetből ké­szült. Ugyancsak az első világ­háborúban készültek Tupoljev orosz tervező könnyűfém gépei is. Az 1930-as évek elején a re­pülési sebesség növekedésével kezdtek alumínium-lemez bur­kolatot alkalmazni a repülőgépe­ken, sőt a belső hossz- és ke­resztmerevítőket is alumínium­ból állították elő. Az alumínium nemcsak könnyűségénél, hanem jó megmunkálhatóságánál fogva is igen alkalmasnak bizonyult erre a célra. Ma már a repülő­gépek szárnyai, teste kizárólag alumínium-ötvözetből készülnek, a könnyű sportgépeken, a hang- sebességet jóval túllépő katonai gépeken, és az óriási teherbírá­sú személy-, és teherszállító gé­peken egyaránt. Legutóbb a Concorde típusú óriásgép készült alumínium-öt­vözetből. A felhasznált ötvözet­típust külön ebből a célból vizs­gálat alá vetették. A gépnél ugyanis nagy hőhatásokra is szá­mítottak. A 30 ezer órán át 130 Celsius-fok hőmérsékleten vég­zett szilárdsági kísérletek után a nyúlás 0,1 százalék alatt maradt. A repülőgépiparban hosszú ideig a szegecselés volt az egyet­len kötési mód, ezt látjuk a leg­több utasszállító gépen is. Üjab- ban elsősorban szárnyfelületek készülnek ponthegesztéssel és ra­gasztással is, valamint a kettő együttes alkalmazásával. • Sorozatban gyártott, alumínium-ötvözettel borított csehszlovák, su­gárhajtású gyakorló repülőgép. (MTI Külföldi Képszolgálat.) KÖZÜGY AZ ÉPÍTÉSZET Fiatal csoport fiatal titkára Gratulációval kezdtük Farkas Gábornál, a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat osz­tályvezetőjénél a látogatást. A nyáron vette át az Alpár Ignác emlékérmet. A tekintélyes elismerést az Építőipari Tudományos Egye­sület elnöksége adományozza az iparágat fej­lesztő tudományos, gazdasági, szervező mun­káért. Farkas Gábor évek óta titkárként tevé­kenykedik a 360 tagú megyei szervezetben. Nagy része van abban, hogy figyelnek rájuk: hatékonyan, eredményesen dolgoznak. Egyike a legfiatalabb kitüntetetteknek. • A Bács megyei Építőipari Vállalat munkásszállása. Továbbképzés? „Forintcsinálás?” Farkas Gábor szívesen beszél a* csoportról. — Az átlagéletkort tekintve joggal minősítenek minket a fia­tal jelzővel. Arra törekszünk, hogy kihasználjuk az ifjúságban található dinamizmust. Az indulás persze mindenütt nehéz, különösen a mi szak­mánkban. Nagy értékekkel dol­gozik a pályakezdő. Nagy a fe­lelősség, nagy a kockázat. Ráadá­sul az egyetemeken nem tanul­ják, oktatják, „szoktatják” a szel­lemi csoportmunkát, noha az élet­ben, a gyakorlatban ilyen keret­ben kezdik a munkát. Feszültsé­• A Kiskunsági Nemzeti Park épülő központja és a tervező. (Tóth Sándor és Méhes! Éva felvétele.) gek keletkeznek, nehéz a beil­leszkedés. Ráadásul erősen csábít a mel­lékes. Sok pénz kell a lakáshoz, berendezkedéshez, az esetleges autóvásárláshoz. Jaj annak a fia­tal diplomásnak, aki belemerül a „forintcsíinálásba”. Arra ösztön­zünk mindenkit, hogy jövője ér­dekében használja ki a tovább­képzési lehetőségeket. A szellemi, szakmai gyarapo­dáshoz, frissüléshez mi az idősze. rű feladatokhoz kapcsolódó elő­adásokkal csinálunk kedvet. Az új technológiák, szerkezetek, — Bocsásson meg, de úgy ér­zem, hogy az új kecskeméti főtér nem mindenben harmonizál a ko­rábbi elképzelésekkel. Mindenki elismeri, hogy lényegében jól kö­zelítették meg a nehéz tervezési problémát, de néhány részlet- kérdésben ellenvéleményeket hangoztatnak. — Igen, Mayer Antal kollé­gámat közösen készítettem a ter­veket. Eléggé nehéz dolgunk volt a rövid idő, a sokfajta, részben eltérő kívánság, szempont, érdek miatt. Olyan téregyüttes kialakí­tására törekedtünk, melyben min­denki talál valamit szabad idejé­nek kellemes eltöltéséhez — di­vatos kifejezést használva —, a kommunikációhoz. Legyen tehát minél több látnivaló. Még csak a kezdet-kezdetén tartunk. Hiány­zik a burkolat, a koncepciónak egy kis része valósult meg. To­anyagok gyors elterjedése min­denki számára szükségessé teszi a tájékozódást, a tanulást. Összejöveteleink, a tapasztalat- csere, a barátkozás fórumai. Ta­lálkozik a kivitelező a tervező­vel, a városfejlesztési szakember a házgyári technikussal és így to­vább. Keressük az országos, a nem­zetközi tájékozódás lehetőségeit, tudatosan bővítjük kapcsolatain­kat. Részben kezdeményezésünk­re vitatták meg az alföldi váro­sok fejlesztésének sajátos felada­tait. kényelmesebb praktikusabb la­kások kialakítása, a zeg-zugok el­tüntetése. Mostanában a házgyári építke­zés foglalkoztat. A minisztérium által kijelölt intézetek tervezhet­nek egyelőre ilyen technológiával, de reméljük, módosítják a ren­delkezést, Most már — talán — néhány nagyvárosban, így Kecs­keméten is kialakultak a feltéte­lek ahhoz, hogy mi is beleszól­hassunk a helyi házgyári termé­kek mikénti felhasználásába. Mégiscsak mi ismerjük legjobban az adottságokat, a kívánalmakat. — Hallottam, hogy sok társa­dalmi munkát is végez. — Szeretem munkatársaimat, jól érzem magam közöttük és termé­szetesen elvégzem, amit rám bíz­nak. Amikor megkérdezték 1975 őszén, hogy akarok-e munkásőr lenni, nem sokat gondolkoztam. Az idén január óta én vagyok a gyári raj parancsnoka. Örömmel veszek részt az elméleti és gyakor­lati kiképzéseken, s rajom tagjai­val is jól megértjük egymást. Az 1975-ös esztendő különben azért is nagyon nevezetes számomra, mert akkor vettek fel a párt tagjai sorába. Tavaly a szakszervezeti bi­zottság is a tagjai közé válasz­tott, én lettem a nőbizottság elnö­ke. Látja — teszi hozzá mosolyog­va — a termelő munkán kívül is akad tennivalóm. Mindemellett jut még idő a háztartásra, a két gyerek nevelésére is. Csaba fiam a Petőfi Gépipari Szakközépiskola harmadikos tanulója, Ildi pedig a hatodik általánosba jár. — No és úgy látom, még vadá­szatra is futja idejéből. — Édesapám valamikor vadász volt. Gyermekkoromban sokat gondoltam arra; de jó lenne, ha én is az lehetnék. Csak a múlt év­ben sikerült megvalósítani ezeket az álmaimat. Tanfolyamot végez­tem, beléptem a vadásztársaság­ba, s vásároltam egy öreg puskát. Ezeket — mutat körül a tró­feákra — már mind én lőttem. Három őzbak, három róka, meg azután sok nyúl és fácán maradt már a puskám csöve előtt. A kó­bor macskák sok kárt tesznek az apróvad állományban. Ezek irtá- tában Is értem el eredményeket. Társaimmal'most a Péteri-tó kör­nyékére készülünk vadkacsát lő­ni. Remélem, eredménnyel... O. L. Egy asszony a gyárból Kovácsné nemcsak a gyárban állja meg a helyét, szenvedélye egy nők körében ritka sport is, a vadászat — hallottam nemrégen a Habselyem Kötöttárugyár kis­kunfélegyházi gyárában. Amikor egy ízben kerestem a női vadászt, éppen szabadságon volt. Város­széli otthonában találtam meg. Róka- és macskabőrök, őzagan­csok díszítik a nádfedeles kis ház csöppnyi szobáját. Kovács Tibor- né meglepődve állt fel munkája mellől. — Mindig akad a családban varrnivaló — mondja —, ez azon­ban arra is jó — teszi hozzá —, hogy ne essek ki a gyakorlatból. Itt élek, ebben a földes kis albér­leti lakásban — mutat körül — remélem, nem sokáig. Épül már a Móra téren az a ház, amelyben gyermekeimmel együtt én is vég­re igazi otthonra találhatok. A gyár segítségével már befizettem 82 ezer forintot a másfél szobás la­kásra, amely remélhetően a jövő év szeptemberében beköltözhető lesz. Nagyon hálás vagyok az üzemnek, hogy 32 ezer forint hosz- szú lejáratú kölcsönnel segíti sok­éves gondunk megoldását. — Ezek szerint nem is szándé­kozik munkahelyet változtatni? — Ilyesmire akkor sem gondol­tam volna, ha nem kapok kölcsönt — mondja Kovácsné. — Nagyon sokat köszönhetek az ottani kol­lektívának, mindig segítettek, ha szükségem volt rá. — Mondjon erre példákat. — Hát nem nagy segítség az, hogy amikor két kicsi gyermek­kel magamra maradtam — elvál­• Kovács Ildinek tnég néhány évet várnia kell arra, hogy vadász le- • hessen, addig csak irigykedve gyönyörködik a szép trófeákban. (Opauszky László felvétele.) tam a férjemtől — itt kaptam munkát. Azelőtt könyvelő voltam, itt Félegyházán viszont nem sike­rült megfelelő állást találnom. Két húgom ebben a gyárban dol­gozott, később a harmadik is, és én sem bántam meg, hogy üzemi dolgozó lettem. Előbb betanított munkásként 1969-től 1972-ig, majd szalagvezetőnek osztottak be. Az igaz, hogy volt már gyakorlati ta­pasztalatom, éreztem azonban, hogy nem tudok még eleget. Ezért beiratkoztam a Ruhaipari Szakkö­zépiskolába, és 1976-ban érettsé­giztem. Sikeres tervező — A Magyar Építőművészek Szövetsége Bács-Kiskun megyei csoportjának kiállításán láttam néhány tervét. A BÁCSÉP új munkásszállása, a Kiskunsági Nemzeti Park épületcsoportja, a tompái határátkelőhely azt sej­teti, hogy jó érzékkel alkalmaz­kodik az adott feladatokhoz. — Hét évig a BÁCSÉP-nél dol­goztam a diploma megszerzése után. Közvetlenül tapasztalhat­tam a kivitelezők gondjait. A blokkos lakástípus továbbfejlesz­tésében kaptam feladatokat. Az alaprajz módosításával sikerült Tetszik, de... Az új főtér vátabra is hasznosnak tartom a távolságjelző monumentumot, de abban már nem vagyok biztos, hogy a legjobb helyen van. Ere­detileg nem emelkedett volna a tér szintje fölé. — Az elkövetkező években bi­zonyára nyílik mód a kisebb vál­toztatásokra. Előbb-utóbb sor ke­rül a sétáló övezet további bő­vítésére. Ha az alapkoncepció he­lyes, könnyű az igazítás. Parkas Gábor máris nagyszerű elgondolásokat ismertet. A Lut- her-udvar leendő sorsáról az új közigazgatási központra terelődik a beszélgetés, majd hirtelen for­dulattal a zománcművészeti alko­tótábor tapasztalataira. Minden­hez van felelős szava. Az Alpár- díjas Farkas Gábor „városban” gondolkodik. Heltal Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents