Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-24 / 225. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1971. szeptember Í4. A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL Pártépítés megalapozott terv szerint Az év első felében a megyeszékhely pártalapszervezetei százöt, arra alkalmas személy felvételével gyarapították a párttagság sorait, önmagában keveset mond ez az eredmény. A múlt évi százharmincnégy tagfelvétellel összehasonlítva azonban szembetűnő a fejlődés. Viszont elemezve a félévi tapasztalatokat, az is kiviláglik, hogy az újonnan felvett párttagok összetétele, így a munkások, s főleg a fiatalok és a nők aránya elmarad az erre vonatkozó 'párthatározatban hosszabb távra előirányzottól. Ez pedig azt is jelzi, hogy a tervszerű és folyamatos pártépítő munka nem erőssége még minden alapszervezetnek. A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Bemutatjuk Dévényi Tibort Budapesten, a Karolina úton van egy érdekes kutatóintézet: a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja Biokémiai Intézetének enzimológiával foglalkozó kutatói dolgoznak itt. A földszinten jobbra található az intézet tudományos tanácsadójának, Dévényi Tibornak, a biokémiai tudó** mányok doktorának dolgozószobája. Am a belépőt alapos meglepetések érik: tudósra jellemző szigornak, komolyságnak nyoma sincs. Dévényi Tibor és a TELECHROM. AM A KÜLÖNBEN IS túlhaladott íélévi adatok boncolgatása helyett Ismerkedjünk a tagfelvételi, s az azt előkészítő munka gyakorlatával, módszereivel, például a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Annál is inkább, mert a városi pártbizottságon az üzemben működő pártszervezeteket azok között.tartják számon, amelyekben figyelmet érdemlően tervszerű az utánpótlás nevelése, a pártépítés. Érdeklődésünkre Csonka Pálné, az üzemi pártvezetőség titkára készségesen adott betekintést a pártépítő murika helyi gyakorlatába. Nagyon őszinte, s nem egy szempontból tanulságos tájékoztatással szolgált. íme közreadjuk: — Mert nagyonis a lényeghez tartozik, érzésem szerint önkritikus megállapítással kell kezdenem. Pártvezetőségünk korábban hibázott azzal, hogy a párttaggá nevelés oly . fontos munkáját szinte teljes mértékben a három pártalapszervezet önállóságára bízta. Igaz, vezetőségi üléseinken Ismétlődően téma volt a tagfelvétel, a gyakorlat azonban valahol mindig megrekedt. Míg rá nem jöttünk, hogy szűk körben „tapogatózunk”, képletesen szólva: a fától nem láttuk az erdőt. Amikor elkészült a vállalat múlt évi munkájának mérlege és megtörtént a brigádértékelés, kiderült: öt kiváló szocialista brigádunk van. E közösségek tagjai messzemenően megfelelnek a hármas követelménynek. És a legkiválóbbakon túl még harminchárom szocialista brigád, amely között számos rászolgált már az elismerés különböző fokozataira. Mennyi nagyszerű ember! Kiválóak a termelésben, a társadalmi munkában úgyszintén. Csak a város fejlesztéséért 11 ezer társadalmi munkaórát dolgoztak tavaly vállalatunk szocialista brigádjai. S milyen sokan vannak e közösségek tagjai között az olyanok, akik gyakran két-háromféle, nagyon komoly társadalmi megbízatást is ellátnak. Párttagságra érett, kész káderek, hiszen politikailag is felkészültek. Nálunk a pártoktatásban csak a párttagok vesznek részt; a szocialista brigádok tagjai a politikai vitakörökben gyarapítják ismereteiket. Miért nem szerepelnek ezek a nevek a pártépítő terveinkben?! — tettük fel magunknak a kérdést. Aztán pártvezetőségi ülésen elhangzott az Indítvány: csináljunk egy programot. De hogyan? Nagyon meredek dolog lenne úgy tervezni, hogy ennyi hónap alatt X párttagot nevelünk. Szó, szó után, végül is megbeszéltük a kiválasztás időszakának feladatait. A HÁROM alapszervezeti vezetőség megkezdte a tervkészítést; pártszervezetenként tíz-tizenöt személyt vettek számításba. Következő mozzanatként körülnéztek, hogy a számításba vettek közül ki melyik pártcsoport vonzáskörnyékén dolgozik. S a tervbe máris feljegyezték, ki foglalkozik az Illetővel. Tartalmazza a terv azt is, hogy a párttagok közül kikkel dolgozik együtt legalább két éve, tehát kik azok, akik közvetlenül ismerik munkáját, s azt Is, hogy ki javasolta az illető párttaggá nevelését. E tekintetben nagyon jó az együttműködésünk a KISZ-szel és a szakszervezettel. S még valami: a tavasszal egymást követő három napon, munkaidő után a régi párthatározatok felelevenítésére kis házitanfolyam-félét szerveztünk a három alapszervezet és az öt KISZ-alapszervezet vezetőségének részvételével. A városi pártbizottság munkatársa, akit a pártépítésre vonatkozó határozatok ismertetésére kértünk fel, nagyon emlékezetes előadást tartott. A KMP megalakulásától kezdve napjainkig végigvitte, érzékeltette a pártépítés jelentőségét. A lényeg, hogy a pártban a legjobbaknak van helye, a munkásosztály élcsapatához tartozni nagy megtiszteltetés! Ez a házitanfolyam óriási lendületet adott. Elvégre: üzemünk ezerhatszáz dolgozója között ezerkétszáz a fizikai munkás, többségük nő és a sok-sok fiatal. Nagyszerű bázis! VISSZATÉRVE azonban az előkészítés időszakához: a kiszemelt pártonkívüli elvtárssal a közelben dolgozó, ezzel megbízott párttag beszélget. Ha jó a talaj, a következő lépést a pártvezetőség valamely tagja teszi meg. Ilyenkor tisztázódik ki milyen társadalmi munkát végez, illetve az adottságok szerint vagy alkalmi, vagy állandó feladattal bízzák meg. A pártépítési terv további részében a taggá nevelés időszakának feladatait rögzítjük. így a többi között azt, hogy milyen megbízatást kapott a jelölt, ki vagy kik értékelik annak teljesítését és mikor. Az értékelés nagyon igényesen történik; őszinte szóval azt is megmondjuk, ha történetesen többet várunk az illetőtől. A kővetkező mozzanat a konzulens kijelölése, a vele való egyeztetés alapján az Is, hogy mikorra várható az adott személy felkészülése. Üzemünkben ezt a feladatot Körmöczi Béláné és Ménesi József elvtársak látják el állandó pártmegbízatásként és nagy felelősséggel. Bizonyításként csak egy példa: az első félévben felvett négy párttag egyike, Földházi János targoncavezető. Róla érdemes megemlíteni, hogy amikor először jelentkezett, nem volt meg a nyolcadik általános Iskolai osztálya. Miután elvégezte, hozta a bizonyítványt, s újólag kérte a pártba való felvételét. Ménesi József, aki segítette a felkészülésben, a kedvező véleménye mellé a pártszervezet vezetőségének szóló javaslatát is leírta: kevés- szavú ember, de amit mond, az velős, arra építeni lehet. Ezt vegye figyelembe a vezetőség, bizonyára hasznos lenne olyan párt- feladattal megbízni, amely beszélgetéssel jár... , Említettem, hogy az első félévben négy tagfelvételünk volt; harminc éven aluli munkások, két férfi és két nő. S mivel folyamatosan beérik a tervszerű munkánk gyümölcse, a szeptemberben esedékes taggyűlésekre hat újabb felvétel van előkészítve. Többségüknek a KISZ-tag- gyűlés az ajánlója. VÉGÜL HADD kanyarodjam vissza ahhoz, amivel kezdtem: Okultunk a korábbi kihagyásunkból. Pártvezetőségünk tagjai nyitott szemmel és nyitott füllel vesznek részt a termelési tanácskozásokon, a különböző gyűléseken, vállalati összejöveteleken. Sok nálunk a tehetséges, derék ember, akire érdemes odafigyelnünk. S ilyen tekintetben nem nélkülözzük a KISZ és a szakszervezet segítségét, jelzéseit sem. így tehát folyamatosan új nevekkel frissül és a tagfelvételi munka hatékony segítségét szolgálja a pártépítési tervünk. P. I. A szobában élénk színek, a könyvespolcon kabalakígyó figura, a falon tréfás feliratok és érdekes kollázsok, amelyeken a képzőművészet történetének ismert alkotásai pajzán és humoros figurákkal keverednek. (Dévényi Tibor szerint ezeket egy másik énje, „Krippl-Rónai” alkotta ...) Ha már a humornál tartunk, az őszülő, igen szellemesen társalgó, szinte „csínytevésre kész” arcki- fejezésű tudós esetében nem is olyan furcsa, hogy szobája inkább egy bőhumorú kollégista diákéra emlékeztet — ha utánagondolunk, hogy ő írta a Doktor Ezésez Géza karrierje, avagy tudósok és rágcsálók című, viharos sikert elért paródiát, amelyről többen állítják, hogy a tudományos élet „Parkin- son-törvényeit” tartalmazza. Mint a könyv ajánlásában fogalmazta: azoknak szól, akik már tudnak nevetni magukon — vagy legalábbis másokon... Aki ezek utón azt hinné, hogy Dévényi Tibor esetében a komoly tudománytól a humor felé „elfaj- zó” tudósról van szó, alaposan téved. A „Krippl-Rónai” kollázsok, a könyv csak pihentető kitérő volt, mint ahogy az a még kéziratban levő második könyve, amelyben a turizmus, a világjárás humoros oldalait mutatja be. Mint mondja: első könyvét is eredetileg „házi használatra” irta, eszében sem volt kiadatni, a jót derülő kollégák beszélték rá. Állami-díját viszont korántsem humoráért kapta, hanem olyan vizsgálati módszer kidolgozásáért, mely szinte forradalmian új a növénynemesítésben mind nagyobb fontosságot nyerő fehérje-analitikában, pontosabban az aminosav- analitikában. A növénynemesítők egyik fő célja az utóbbi időben, hogy a vizsgált növény fehérje- tartalma mind magasabb legyen, és a fehérjét alkotó aminosav- komponensek mind jobban megközelítsék az emberi táplálkozásban létfontosságú állati fehérjék tulajdonságait. Így például a gabonafélékben a lizin, a hüvelyeseknél a kéntartalmú aminosavak részarányának növelése fontos feladat. Ennek megvalósításához azonban sok, esetleg sokezer növényegyed fehérje-analízisére van szükség, mégpedig rövid idő alatt, hogy a kísérleti táblákból kiválasszák a kívánt tulajdonságokkal rendelkező egyedeket. Ehhez segít a Dévényi Tibor és a Chinoin nagytétényi gyáregységének mérnökei által kidolgozott TELECHROM nevű műszer. Ennek alapja az Állami-díjjal jutalmazott ioncserélő vékonyréteg- kromatográfia. A fóliára vitt műgyanta a vizsgálandó anyagból sávonkénti elszíneződéssel mutatja ki az egyes aminosavak jelenlétét, és az elszíneződés kiterjedéséből a kérdéses komponens körülbelüli mennyiségére, részarányára is következtetni lehet. Ez azonban nem volt elég: a pontos mennyiségi analízishez kellett az új műszer. Az ötlet 1974-ben született, és hat hónapon belül a prototípus már üzemelt. Ez három fiatal mérnöknek köszönhető. Kerényi Gyula, Pataki Tibor és Dévényi János valószlnűtlenül gyorsan állították elő az első variánst. (Dévényi János különben a profesz- szor fia, aki ugyanúgy segíti munkájában, mint lánya, Dévényi Erika, aki viszont könyvét illusztrálta bájos, humoros rajzok sokaságával.) A Chinoin nagytétényi gyáregységében folytatódó munkához a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérjeprogram irodája is komoly segítséget nyújtott. A prototípust a Nemzetközi Atomerő Ügynökség, az IAEA Bécs melletti, Seibersdorfban levő laboratóriumában is bemutatták, 1974 végén. Az IAEA véleménye: néhány módosítás után ők is szívesen használnák a készüléket. Elsősorban a mintákat érzékelő TV-kamera és az eredményeket szinte tetszés szerinti csoportosításban, automatikusan, néhány másodperc alatt sorozatban megadó komputer és az összekapcsoló egység kifejlesztése okozott gondot. Mivel megfelelő hazai részegységeket nem találtak, gyümölcsöző kooperációt hoztak létre a METRIMPEX és a már említett segítő szervek közreműködésével. A müncheni EUROLAB cég gondoskodott speciális Bosch-kame- rákról és a műszer és a gép kapcsolatát biztosító Imterface nevű részegységről. Ugyanakkor Magyarországon kívül kizárólagos forgalmazási joggal rendelkezik, és a nullszéria után még 1977-ben a sorozatgyártás is megindul. Ez évben 25 komplett laboratóriumot gyártanak, amelyek valutáris bevétele a népgazdaság számára csaknem egymillió nyugatnémet márkát jelent. A napi 800—1000 analízis elvégzéséré képes műszer sikere bizonyítja: a kutató tudomány és a gyakorlat igenis lehet közvetlen, nemcsak eszmei, hanem konkrét anyagi hasznot is jelentő kapcsolatban. Dévényi Tibor személye pedig arra „bizonyíték”, hogy a mindezt megvalósítani képes tudós humorral és egészséges öniróniával „fűszerezve” olyan sokoldalú ember is lehet, amilyenre az átlagember a „tudós" szó hallatán nem is gondolna ... Sz. J. I. A gyökereknél Szakszervezeti iroda az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyáregységében. Olyan, mint a hasonló rendeltetésű helyiségek. Most még a tekintetben is, hogy a nagy meleg miatt szintén nyitva az ajtaja. A keskeny asztalvégen három fiatal nő tárgyal. „Asztalfőn” a házigazda, Kristóf Klára szb-titkár. Tőle kétfelől: Kertész Jánosné, a városi szakmaközi bizottság titkára és Antonovich Mátyásné szakszervezeti nő- és ifjúságfelelős, ugyancsak szakmaközi minőségben. Egyébként a szomszéd Habselyemgyár dolgozója. — Tessék, foglaljon helyet. Mi negyedóra alatt végzünk már. Addig kapcsolódjon a beszélgetésbe. — Előzékenykedik Kertész Jánosné, és tájékoztat a témáról. A többi félegyházi üzemmel együtt itt is afelől érdeklődnek, mit tett a szakszervezet az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásáért, s ezt hogyan segítette elő az szb. Jólesik a vendégszerető bizalom, csak kár, hogy eszmecseréjük végefelé tartanak. Így „bekapcsolódásom” — érthetően és jobbára — csupán odahall- gatásra szorítkozhat. Kérem is, ne zavartassák magukat. Az szb-titkár előtt irományok, hogy belőlük — szükség esetén adatokkal támasszon alá válaszokat. Igaz, — időnként számokra is rákérdeznek a vendégek, de a lényeg a mozgalmi munka tartalmán van. A visszautalgatásokból kivehető, hogy az szb rendszeresen figyelemmel kíséri a fiatalok élet- és munkakörülményeinek alakulását. Nemcsak a KISZ-Vezetőkkel mindennapos a találkozás, hanem a fiatalok is teljes bizalommal keresik fel például az szb-titkárt. Hogyne, mikor életkorára nézve is közülük való még. Amellett az 1100-at kitevő dolgozói létszám közel háromnegyede nő és több mint fele 30 éven aluli. Ismételten szóbahozzák a munkavédelmi helyzet javulását, a nevelés-oktatás módszerességét. Kristóf Klára megjegyzése is sokat mond. _ Bizony, az a két esztendővel ezelőtti súlyos b aleset fiatalkorúval történt. Mindannyiunkat nagyon megrendített. Üj bekezdés a jegyzetlapokon. — Tavaly kilencen vettek részt a Szakma Ifjú Mestere versenyben, az Idén sikerült huszonhármukat beszervezni. — Miből következett a változás? — A múlt évben nem éppen nagy önbizalommal indultak a gyerekek. Az Is mutatta, hogy tizenöten jelentkeztek, de mire oda került a sor, kilencen maradtak. — Vajon más nem játszott közre? — Biztosan lehetett egyéb ok is... Pedig igazán sok jóindulattal kezelte az ügyet a gazdasági vezetés... Most nyilván az is rangosabbá tette a vetélkedést, hogy nem szűkül le az egyszeri gyakorlati s elméleti erőpróbára, ami után szintén egyszeri jutalom következett. Az idei versenynél a gazdasági vezető, a művezető a benevezettek egész évi eredményeit, magatartását is figyelembe veszi, így kerülhető el olyan igazságtalanság, hogy valaki arra az egy alkalomra összeszedi magát, beleadja minden tudását a díjért, — holott máskor hanyag, lusta, felületes, fegyelmezetlen. Idén órabéremeléssel is minősítenek. Latolgatják az új szempontok s feltételek előnyeit. Meg azt is firtatják közös fejtöréssel, mi adna még lökést a szakmai igényesség továbbgyűrű- zésének? Az szb-titkár jól tapint rá. — Sajnos, még nem sikerült elérni, hogy a fiatal technikusok bekapcsolódjanak az Alkotó Ifjúság pályázatba. Pedig példamutatásuk is húzóerő volna. — Visszatérve a Szakma Ifjú Mestere vetélkedésre, — segítik-e őket a felkészülésben? — Erdősi Dezsőnéről mondhatom a legjobbat, ö nagyon szeret foglalkozni a fiatalokkal. Az ő szalagjáról jelentkeztek legtöbben a versenyre is. A szakmaközi titkár hozzáteszi. — Ez neki is jó. Annál jobban ragaszkodnak hozzá az ifjú szaktársak. Nem kívánkoznak el a szalagjáról... Vagy az üzemből. Mert azért szó esett máshová távozott fiatalokról is. Kézenfekvő, hogy a tájékozódás következő fejezete a beilleszkedés. — A harmadéves szakmunkástanulók második félévben kerülnek ki a tanműhelyből szalagra — fejtegeti Kristóf Klára, s ecseteli az ilyenkor szokásos ünnepélyes aktust, amivel az immár szakmunkás-jelöltekké előlépő ifjakat fogadják a műhelyben. Szerény halksággal — több oldalról is megvilágítja az szb-titkár, miért fontos ráfigyelni a szakszervezetnek, a bizalmiaknak, hogy a fiatalok beilleszkedése minél simábban menjen. Mennél zökkenőmentesebben veszik át a szalagrltmust, szokják meg az összedolgozást, a közösségi szellemet, annál hamarabb érik el a szakmunkás-teljesítményeket a vizsga letétele után. Nem mindegy, milyen példákat látnak maguk körül. Jó indulás a felnőtt életbe, ha a termelő munka örömei mellett számításaikat is mielőbb meglelik. Van mire odafigyelnem. — Mennyi a nyolc általánost el nem végzettek száma? — lapoz füzetében a következő oldalra Kertész Jánosné, s várja a jegyezni valót. Kristóf Klára állához emeli kezét, töpreng. — Elég magas — válaszolja átmenetileg, míg utánanéz papírjaiból pontosabb adatnak. Azalatt meg lehet említeni a város más üzemeiben is tapasztalható képet. A szakmaközi titkár egyik legutóbbi látogatásakor ezt látta. — Nemcsak a tanyai, külterületi hátrányos viszonyok következménye. Sajnos, szép számmal dolgoznak 5—6 osztállyal a hátuk mögött „városi” fiatalok is. Surrognak a jegyzetlapok, siklanak a tollak az iskolázottságra vonatkozó információknál. A szakmai képzés jövője biztató. Az új tanműhelyben mintegy kilencvenen tanulnak — az I—III. osztályban — cipőfelsőrész-készítést. A cipőgyártó munkások szakképzésére 400 órás tanfolyam indult. Ez is haladás, de szakmunkástanuló-képzés is elkelne már — cipőgyártásból. Fülelek. Más a felsőrészkészítés s más a gyártás? Az előbbi nem „cipőgyártáshoz” tartozó valami? Később — az üzemben is meggyőződhetek róla: két szakmája ez a cipőkészítésnek. Közben Kristóf Klára megjegyzését kapom el, s írom be noteszomba. — Nyilvánvalóan — a cipőgyártó szakma propagandája körül is van még mit tenni. Másképp nem csupán felsőrészkészítő tanulónak jelentkeznének fiatalok... Sokan azt képzelhetik még a cipőszakmáról, hogy az ma is a kisasztalnál, a spanglinál tart. Pedig látogatnak iskolások is ide. Sőt nyáron — időszaki munkára is rendszeresen jönnek. S ugye — ez még nem elég a szakma népszerűsítéséhez. ■ Kristóf Klára még egy kis mosolyos iróniáig is elmegy. — Az iparunkat ért nemritka bírálat, hogy „rosz- szak a cipők” — ezzel is összefüggésben van. Elég szép kövér jegyzetelésükkel elkészültek a szakmaközls vendégek. Majdnem egyszerre, s a hangjukból Is jól kivehető megkönnyebbüléssel mondják. — De most már ideje lemenni az üzembe! — Enélkül nem végez teljes munkát az ember — vallja Kertész Jánosné, aki a városi pártvezetőségnek s a megyei pártbizottságnak is tagja. Járjuk a műhelyeket a három tisztségviselővel. Pompás gépsorok, szemrevaló szerkezetek. Olyan technlclzált munkafolyamatok, amelyeken biztosan megtalálja a cipőipari szakma jó ízét az érdekességre fogékony fiatalság. Persze, a megkedveltetéstől is sok függ. A már benne levők magatartásától. — De rég jártam erre! — sóhajt Antonovich Mátyásné. — Csókolom! — köszön oda egy ugyancsak szürkéllő hajú munkásnőnek. — Szervusz. Bírjátok még? — Jaj, alig bírom... — Tán a szagtól szoktál már el? — évődik kedves csipkelődéssel a fürge, idős asszony. — Hogy mondhat ilyet... Épp alig bírom tartani magam, hogy oda ne álljak a gép mellé. Idesúgják. Fülöp Gyuláné a néni. Túl a nyugdíjkorhatáron, — még mindig mindene a gyár. Alapítótag volt. — Szükség is van kardos természetére a szalagon. — Egészítik ki a röpke jellemzést. Két gépre is rámutat Kristóf Klára. — Itt dolgozott Kertész Jánosné; ezen is, meg azon is. Egyre érthetőbb a testvérien, barátian szívélyes fogadtatás, ahogy a tűződében, szabászaton, az előkészítőben vagy a gyártó üzemben üdvözlik a „hivatalos” látogatókat. — Mind a ketten innen indultunk. A vállalat első tanulói közül valók vagyunk... — Világosít fel a szakmaközi titkár, de ideje sincs folytatni, mert alighogy kilépünk a szabadba, máris egy munkás tréfás huzakodására kell figyelni. — Nini, — hát vissza akartok jönni?! — Megjavítod a gépem, Imre? — Meg én. — Ügy, mint régen. — Még tán jobban .. Addig is — szervusztok. Csuka Imre szerelő máris tovább siet. Kertész Jánosné rásímogat egy nyárfa vastag törzsére. — Ezt a fát még én ültettem... Tóth István •
