Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-21 / 222. szám

.í • PETŐFI NÉPE 9 1977. szeptember 21. események sorokban plAnbator ______________ A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mon­gol Népköztársaság kormányának meghívására kedden hivatalos ba­ráti látogatásra Ulánbátorba érke­zett Sztanko Todorov, a BKP KB PB tagja, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke. (TASZSZ) MOSZKVA A szovjet kormány meghívására kedden a Szovjetunióba érkezett Geire Hallgrimson izlandi minisz­terelnök. A szigetország kormány­fője többnapos látogatást tesz a Szovjetunióban, tárgyalásokat folytat a szovjet állam, a kormány vezetőivel. BELGRAD Milos Minies, a jugoszláv kor­mány alelnöke. külügyminiszter meghívására hétfőn este Belgrád- ba érkezett Faruk Kaddumi, a Palesztinái Felszabadítási Szerve­zet politikai osztályának vezetője. A két politikus nyomban ezt kö­vetően megkezdte tárgyalásait a közel-keleti helyzetről, a PFSZ tevékenységéről és az el nem kö­telezett országok közelgő New York-i külügyminiszteri értekez­letéről. LONDON Hétfőn este befejeződött 57 000 angol sütőipari dolgozó tíz nap óta tartó „kenyérsztrájkja”. A dolgozók és a munkáltatók mint­egy ötórás tárgyalásán létrejött megállapodásról részleteket nem közöltek. (AFP) BONN A kínai kormány meghívására kedden reggel kéthetes látogatás­ra Pekingbe utazott Manfred Wör- ner, a nyugatnémet parlament hadügyi bizottságának elnöke, az ellenzéki CDU—CSU hadügyi szóvivője. Útjára a Bundeswehr három volt magas rangú táborno­ka is elkíséri. RAWALPINDI Erich Honecker fogadta Gáspár Sándort BERLIN , Kocsis Tamás, az MTI tudósí­tója jelenti: Erich Honecker, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke kedden Berlinben fogadta Gáspár Sán­dort, az MSZMP Politikai Bi­zottságárak tagját, a SZOT fő­titkárát, aki s: kszervezeti kül­döttség élén hatnapos látogatást tett a Német Demokratikus Köz­társaságban. A szívélyes, baráti légkörű eszmecserén részt vett Harry Tisch, az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagja, az NDK szakszervezeteinek (FDGB) elnöke és dr. Szűrös Mátyás ber­lini magyar nagykövet. A SZOT-küldöttség látogatásá­ról a FDGB küldöttségével foly­tatott megbeszéléseiről közle­ményt adtak ki. A magyar SZOT-küldöttség kedd délután hazautazott Berlin­ből Budapestre. (MTI) Folytatják a baloldali csúcstalálkozót PÁRIZS A három francia baloldali párt i összekötő bizottságának keddi ülésén elhatározták, hogy a szeptember 14-én este félbe­szakadt baloldali csúcstalálkozót szerdán (közép-európai idő sze­rint 13,órakor) folytatják az FKP székházában. A felújítás előtt a legnagyobb különbség az államo­sítandó kilenc tőkecsoport leány­vállalatainak sorsát illetően mu­tatkozik a küldöttségek állás­pontjában. A kommunisták keddi bejelentése szerint az intézkedés­nek 729 cégre és a kommunisták által államosításra javasolt ko­hászati vállalatokra kell vonat­koznia. A szocialisták az államo­sítást a Holdingokon kívül mint­egy száz leányvállalatukra kí­vánják érvényesíteni. (MTI) NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Közel-keleti körkép A letartóztatott Ali Bhutto, volt pakisztáni miniszterelnök helyé­be, a Pakisztáni Néppárt élén. fe­lesége, Nusrat Bhutto lépett. Je­lenleg ő vezeti a PNP választási hadjáratát. (TELEFOTÓ — AP) Elég egy pillantás a térképre, vagy éppen a térségből érkező hírekre, és a szemlélő újra meg­győződik a régi igazságról: a dolgok összefüggenek. Az „élénk­ség” kifejezés csak nagyon elna­gyoltan érzékelteti azt a politi­kai, diplomáciai, sőt katonai sür­gés-forgást, amelynek a Közel- Keleten, vagy a Közel-Kelettel kapcsolatban tanúja a világ. Dajannal kapcsolatban „rejté­lyes utazgatásokról” ír a világ­sajtó, az egyiptomi külügymi­niszter Párizsban tárgyal, Da- maszkuszban komoly halasztással lehetett csak megnyitni a Palesz­tin Felszabadítási Szervezet Köz­ponti Tanácsának ülését, Dél- Libanonban fegyverek dörögnek — és ez csak egy, korántsem tel­jes, csokor a zaklatott térség fej­leményéiből.-;'''"' "• jj Kezdjük Dámaszkusszal. A szír' fővárosban 'tartott tízórás tanács-, kozást világszerte nagy érdeklő­dés kísérte. A legfontosabb pa­lesztin mozgalom legmagasabb vezető testületé, az 55 tagú Köz­ponti Tanács elsősorban az ame­rikai külügyminisztérium „elvi­nek” szánt nyilatkozatát tanul­mányozta: azt, vajon mennyire jelent ez a deklaráció valóban új elemet az amerikai magatar­tásban. A nyilatkozat lényege, hogy először ismeri el megfelelő súly- lval nemcsak a palesztin nép lé­tezését — ezzel együtt az önálló nemzeti léthez való jogát —, ha­nem azt is, hogy ennek az alap­vető ténynek a figyelembevétele a közel-keleti konfliktus megol­dásának kulcsa! A palesztin közlemény azonban továbbra is kifogásolja, hogy Washington csak az első lépést tette meg: nem vont le e meg­állapításból semmiféle gyakorlati következtetést. Erre pedig jelenleg a szoká­sosnál is nagyobb szükség lenne. Washingtonnak fontos szerepe lehetne abban, hogy Dél-Liba- nonban elhallgassanak az ismét megszólalt — elsősorban izraeli — fegyverek. Az itteni harcok kiújulása nemcsak a palesztin ta­nács ülését illetően okozott kése­delmet, hanem megnehezítheti a mégoly halvány rendezési remé­nyek megvalósulását is. Elméletben semmiféle határidő ^üígeti: ^-repdg?,é?i,;:k)Sói;le- teket. A gyakorlat azonban más.. a..feszültség a ,nwlő,..i4$vel,-pőt-. tön nő, és a dél-libanoni fejle­mények újra kérdésessé teszik: lehet-e ebben a térségben bár­milyen fegyveres harcot lokali­zálni ... Egyebek között ez teszi érthe­tővé Waldheim ENSZ-főtitkár nyilatkozatának drámai hangját. Mint mondta, azért sorsdöntő a jelenlegi szakasz, mert ha nem jön létre a genfi konferencia, el­kerülhetetlenné válik az újabb közel-keleti robbanás. Ez nem­csak politikai, hanem fizikai tör- vénj' is: a levezetetlen feszültség elkerülhetetlenül robbanáshoz ve­zet. H. E. mmm. Ma már senkisem vitatja, hogy 1917-ben valami gyöke­resen új született Oroszország — és az emberiség történe­tében. Februárban a Minden Oroszok Cárjának félelmetes elnyomó gépezetét elsöpörte az egyetlen erő, amely elsöpörhette — a Minden Oroszok Né­pe. A földkerekség egyhatodán hihetetlenül rövid idő alatt összeomlott a világ legreakciósabb birodalma. Mi épüljön e birodalom romjain? Milyen hatalom lépjen a régi helyébe? A legnagyobb elmék már akkor felismerték, hogy a kérdésre adandó válasz hosszabb távon az egész emberiség számára sorsdöntői. 1. „Lemondok a trónról...” A történelem útkereszteződése „Néhány hónap leforgása alatt — írja Konsztantyin Pausztovszkij _ Oroszország mindent kimon­dott, amiről évszázadok óta hall­gatott. Ezerkilenszáztizenhét feb­ruárjától őszéig az egész ország­ban éjjel-nappal gyűléseztek, szüntelenül és a legnagyobb ösz- szevisszaságban. A városok terein, emlékművek (tövében, klórszagú pályaudvaro­kon, gyárban, falun, piactéren, minden valamennyire lakott ház udvarán, lépcsőházában ember- tömegek zúgtak. Esküvések, felhívások, leleple­zések, szónoki hév — mindez tomboló ,Le vele!’ kiáltásokba, vagy lelkes, rekedt éljenzésbe Ifúlt. Mintha kocsi dübörögne vé­gig macskaköves úton, úgy hang­zott fel ez a kiabálás minden út­kereszteződésnél.” Oroszország akkor a törénelem útkereszteződése volt. Nemcsak az emberek hangulatát jellemez­te valami különös lebegés, ha­nem a hatalom jellegét is. Már­cius másódikán megalakult egy kabinet, amely igen stílszerűen nevezte magát Ideiglenes Kor­mánynak: az „ideiglenes” volt az egyetlen jelző, amelynek jogos­ságában e kormánnyal kapcsolat­ban senkisem kételkedett... A burzsoá kadet-párt képvise­lője, Miljukov a kabinet megala­kulásakor kijelentette: „A nép által létrehozott első társadalmi hatalmat már nem lesz olyan könnyű megdönteni”. Csakhogy ezt a hatalmat nem a nép hozta létre, a nép „csak” elsöpörte a gyűlölt régit. A népuralom csírá­ját nem ez a testület képviselte, hanem az a másik, amely már egy héttel korábban megalakult a cári Duma székhelyéül szolgáló Tauriai-palotában: a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje, amely­nek eredetileg kétszázötven, nem sokkal később már kétezer tagja volt. A szovjet új típusú, néphatal­mi szerv volt, tévedései is tük­rözték a benne képviselt tömegek tévedéseit. „Sírí csend támadt” Március 2-án, az Ideiglenes Kormány megalakulásának nap­ján még egy esemény híre járta be a világot: II. Miklós cár Pszkovban délután 15 órakor le­mondott. Egyik főtisztje, Danyi- lov tábornok, aki jelen volt a történelmi pillanatban, így em­lékezik: ,,... Síri csend támadt. A cár felállt és látszólag nem is tudva, mit tesz, az elfüggönyzött ab­lakra meredt. Szája lebiggyedt, amit még sohasem láttam és et­től egyébként oly nyugodt arca eltorzult. Látszott, hogy hihetet­len harc dúl a lelkében. Miklós cár hirtelen felénk fordult és szi­lárd hangon így szólt: — Döntöttem. Döntöttem, hogy lemondok a trónról Alekszej fiam javára .. A lemondás és a kormány megalakulásának időbeli egybe­esése véletlen. De a történelem­ben néha a véletleneknek is megvan a maguk jelképes jelen­tősége. Az Ideiglenes Kormány ugyanis nem a cárizmust akarta megdönteni. hanem — éppen a monarchia megmentése érdeké­ben — ezt a cárt lemondatni. Azok az emberek, akiket a vihar első szélvésze a bársonyszékbe repített, tehetetlenül, semmit sem értve álltak. Az események sodorták őket, nem ők irányítot­ták az eseményeket. Nem volt egy tettük, sőt szavuk, amely el ne késett volna. És mit értettek meg az esemé­Barre Moszkvába látogat A francia miniszterelnökség kedden .bejelentette, hogy Ray­mond Barre miniszterelnök, gaz­dasági és pénzügyminiszter szep­tember 28. és október 2. között látogatást tesz a Szovjetunióban. Raymond Barre a francia—szovjet „nagybizottság” 12. ülésén vesz részt mint e bizottság társelnöke. LAPSZEMLE Kína és Albánia A keddi Zsenmin Zsipao — idegen szerzők tollából — értésre adta, hogy a nemzetközi maoista mozgalomban „egyesek zűrzavart és szakadást” próbálnak előidéz­ni. Valószínűleg ez az első eset, hogy a KKP központi lapjának olvasói az Albán Munkapárt és szövetségesei felől fenyegető ve­szélyről értesülhetnek, ha virág­nyelven is. Ezt a polemikus elemet Kína azzal a módszerrel hozta nyil­vánosságra, hogy a Zsenmin Zsi- paóban közölték a sok, Itáliában működő szélsőbalos töredékpárt egyike központi bizottságának Hua Kuo-fenghez, a KKP elnö­kéhez intézett üzenetét. Ez az üzenet tartalmazza azt a részletet, hogy Liu Sao-csinek, majd Lin Piaonak és a „négyek bandájának” sem sikerült „elho­mályosítania és deformálnia” a Mao Ce-tung-i gondolatot, és ugyanígy: „sehova sem jutnak azok a személyek, akik a nem­zetközi kommunista (értsd:'mao­ista) mozgalmon belül zűrzavart és szakadást próbálnak előidéz­ni”. Ennek biztosítékát a szóban forgó „párt” mindenekelőtt a KKP jelenlegi vezetésében, ma­gában Hua Kuo-feng személyé­ben látja. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy az Albán Munkapártot támogató szakadár és töredékcsoportok egyik legnevesebbje, a Fosco Di- nucci vezette szervezet Olaszor­szágban működik, Olasz Marxis­ta—Leninista) Kommunista Párt névén. (MTI) A harminckettedik Immár harminckettedszer ült össze a New York-i East River partján emelkedő üvegpalotában a nemzetek világszervezetének legmagasabb fóruma, az ENSZ közgyűlése. Hogy a második vi­lágháború eredménye, a fasizmus szétzúzása nyomán megalakult szervezet mára mivé lett, arról önmagában is árulkodik egyet­len szám: a megvitatásra kerülő napirendi pontok száma eléri a százhuszonötöt! A kommentátorok gyakran és szívesen nevezik ezt az üvegpa­lotát olyan lombiknak, amelyben jól követhetők világunk nagy történelmi folyamatai; s amely­ben tisztán láthatók az eredmé­nyek és veszélyek. Abban, hogy ez így van, így lehet, főszerepet játszott a Szovjetunió és a szo­cialista országok diplomáciája. A Szovjetunió a világszervezet meg­alakulásának első pillanatától kezdve azért harcolt, hogy ezen a nem akármilyen fórumon va­lóban tükröződjenek a világon végbement változások. Elsősorban ezért sikerült az Egyesült Nemzetek Szervezetét a hidegháborús idők riasztó szava­zógépéből működő, életképes or­ganizmussá tenni, amelynek mű­ködése elé most is rokonszenvvel és konstruktív várakozással néz a nemzetközi közvélemény. A napirendi pontok mindegyi­kének megvan a maga egyete­mes vagy éppen regionális jelen­tősége. Mégsem véletlen, hogy ezekben a napokban a leszere­léssel a fegyverkezési hajsza megállításával kapcsolatos témá­ról esik a legtöbb szó. Ez az téma, amely az emberiség sorsá­nak valóban hamleti nagyságren­dű kérdése és amely ezer szállal kötődik más területekhez (hogy, csak egyet említsünk a sok kö­zül: a fegyverkezési hajsza költ­ségeinek alapos csökkenése jó­részt megoldhatná a világ élel­miszer- vagy éppen környezetvé­delmi gondjait). Biztató jel, hogy a szovjet erő­feszítések nyomán máris kitűz­ték New Yorkban az ENSZ rend­kívüli leszerelési ülésszakának dátumát. Ez nyilvánvalóan újabb nagy lépést jelent a szocialista országok által javasolt leszerelési világkonferencia összehívása fe­lé. Az egy-egy térséggel foglalko­zó problémák hordereje sem szo­rítkozik ma már az érintett ré­gióra — erre a legjobb példa a közel-keleti téma: a kérdés ren­dezése az. egész világ számára nyugodtabb légkört jelentene. A tőkés gyarmatbirodalmak egykori színhelye, az ébredő Afrika is súllyal szerepel a harminckette­dik ülésszak napirendjén. Jó ar­ra gondolni, hogy például a rho- desiai vagy a dél-afrikai kérdés­ben a résztvevők elsöprő többsé­ge az egyetlen emberséges, lehet­séges útra, az önrendelkezés út­jára szavaz majd. Az ülésszak kezdetén hazánk közvéleménye is bizakodva kí­ván jó, eredményes munkát az East River partján összesereglett küldötteknek. —t —c Az Ideisv™ félmilliomodik Lada Kedden készült el a voljgai autó­gyárban az idei év félmilliomodik Zsiguli — másik nevén Lada — gépkocsija. A gyár dolgozói ün­nepélyesen kísérték le a futósza­lagról a kocsit, amely a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára indított versenyben készült. A gyár jelenleg a Zsiguli hat változatát gyártja, köztük a leg­újabb, legerősebb típust, az 1600- ast. (MTI) nyékből a régi világ képviselői? „Szárnysegédem — emlékezik Alekszandr nagyherceg — hajnali szürkületkor, elkékült szájjal éb­resztett fel. A lemondó okirat volt.,. Felültem az ágyban, még egyszer elolvastam. Niki­nek (ez volt Miklós, azaz Nyi- kolaj cár beceneve a cári család­ban) nyilvánvalóan elment az esze. Mikor mondott le egy ural­kodó azért, mert a fővárosban kenyérhiány miatt zavargások voltak? A tartalékcsapatok áru­lása Petrográdon? De hiszen ti­zenötmilliós hadsereg felett ren­delkezett! .. ,,A kormány, amelynek tagja vagyok” A cár végül is — féltve a fiát — testvére, Mihail nagyherceg javára mondott le, Mihail vi­szont magát féltette. „Eltökéltem — jelentette ki március 3-án —, hogy csak abban az esetben fo­gadom el a legfelső hatalmat, ha ez lesz nagy népünk akarata .. Ez volt a Romanovok történeté­ben az első eset, amikor a cári família tagjait hirtelen szenvedé­lyesen érdekelni kezdte az orosz nép akarata ... Az Ideiglenes Kormányt azon­ban most sem érdekelte. Március negyedikén Miljukov külügymi­niszter táviratot intézett a szö­vetséges hatalmaknál akkreditált orosz nagykövethez, amelyben kijelentette: „A kormány, amely­nek tagja vagyok, minden erejé­vel igyekszik majd kivívni a győzelmet...” Az orosz nép azon­ban nem' katonai sikereket akart, hanem azonnali békét. Harmat Endre • A világszervezet munkájáról, a közel-keleti kérdésről Waldheil főtitkár sajtóértekezletet tartott. (Telefotó—AP) 880 MEGAWATT VILLAMOS ENERGIÁT AD VÉD AZ ÁR- ÉS BELVIZEK ELLEN A nagymaros-gabeikovói vízlépcsőrendszer (Következik: gúzsbaköti...”) „Kezén-lábán Mint ismeretes, a magyar és a csehszlovák kormányfők a na­pokban államközi szerződést ír- • tak alá a nagymaros—gabeikovói dunai vízlépcsőrendszer megva­lósításáról és üzemeltetéséről. Már évtizedekkel ezelőtt fel­merült annak gondolata, hogy a Duna menti országok sokoldalúan hasznosítsák a Duna természeti adottságaiban rejlő előnyöket. A KGST érintett tagállamai is ki­dolgozták együttes koncepciói­kat, amelyeknek lényege, hogy a Duna Dévény és Fekete-tenger közötti szakaszát komplex módon kell kihasználni. Ez azt jelenti, hogy a folyamot az energiaellá­tás, a vízellátás szolgálatába kell állítani, és olyan víziutat kell kialakítani, amely a Duna—Maj­na—Rajna csatorna megépültével a hajók számára nemzetközi ösz- szeköttetést teremt a Fekete-ten­ger és az Északi-tenger között. A terv végrehajtásának fontos része a nagymaros—gabeikovói vízlépcsőrendszer, amelynek lét­rehozására Magyarország és Cseh­szlovákia közösen vállalkozik. A két ország fele-fele arányban vesz részt a munkákban, s ugyanígy 50—50 százalékban ré­szesül a Gabcikovónál és Nagy­marosnál termelt energiából. A több mint tíz évre tervezett mun­kálatok során min^ a csehszlová­kiai Gabcikovón, mind Nagyma­roson vízerőművet és hajózsilipet magában foglaló vízlépcső épül, magyar és csehszlovák területen egyaránt létrehoznak olyan vé­delmi berendezéseket, gátrend­szert, amely a partmenti terüle­teket ár- és belvíz ellen védi, a víz szintjének emelésével pedig nemcsak kitűnő hajóutat terem­tenek. hanem a környező víz­művek kútjai számára is bősége­sen lesz talajvíz, s ezzel lénye­gesen javul a lakosság és az ipar vízellátása. A vízlépcsőépítés lé­nyegében folyamszabályozást je­lent. a víz megduzzasztását, med­rének kiszélesítését, s olyan gát­rendszer kiépítését, amely az eddigi legmagasabb árvíz idején tapasztalt vízszintet is biztonsá­gosan bírja, az árvizet és a jeget egyaránt levezeti. Így például az árvízveszélynek állandóan kitett Szigetközben sem kell a vízlép­csőrendszer fölépülte után elön­téstől tartani. A közös beruházási program elkészült, lebonyolódtak, illetve folyamatban vannak a talajme­chanikai és geodéziai felmérések kezdődik el az építéselőkészítő munka, egyelőre elsősorban cseh­szlovák területen. Az építkezés területén lebonyolítják a kisajá­tításokat, utakat, víz- és energia­vezetékeket, az építőapparátus részére lakásokat, irodákat, rak­tárakat építenek. Ezt követően Pozsony és Dunakiliti között mintegy 15 kilométeres szakaszon 4—5 kilométerre szélesítik a Duna medrét, s ezzel hatalmas hatvanmillió köbméter hasznos térfogatú víztározót létesítenek, megépül a dunakiliti duzzasztó, majd az úgynevezett felvízcsa­torna, ezt követi a gabeikovói vízlépcső és a védelmi rendszer építése. A nagymarosi szakaszon 1980—81-ben indul a munka. Vi- segrád és Nagymaros községek felett épül a vízlépcső, amely vízerőtelepből, duzzasztóműből és iker-hajózsilipből áll. A tervek szerint hat vízszintes tengelyű szovjet csőturbinát építenek be, amelyek összesen 160 megawatt villamos energiát termelnek. A jobb part és a vízerőtelep között épül a hét, egyenként 24 méter széles nyílású duzzasztómű. A vízlépcsőn keresztül közúti híd vezet majd, amely összeköttetést teremt Visegrád és Nagymaros között. A vízlépcsőhöz mindkét parton utak, a kezelő személyzet részére pedig lakótelep épül. A vízlépcső alatt, a víz esésének és mélységének növelésére a Szent­endrei-sziget mentén a Duna mindkét ágának medrét kotrás­sal mélyítik. A gabeikovói vízierőmű 720 megawatt teljesítményű lesz, a nagymarosival együtt tehát 880 megawatt villamos energiát szol­gáltat. (Jelenlegi legnagyobb vf- zierőművünk a kiskörei, amely­nek teljesítménye 28 megawatt.) Az erőmű gépegységeinek üzembe helyezését 1988-ban kez­dik meg Gabcikovóm Nagymaro­son pedig 1989—90-ig lépnek üzembe a turbinák. A nagysza­bású közös beruházás 1991-re fe-* jeződik be. (MTI) _) ■k OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents