Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

1917. szeptember 2*. • PETŐFI NEPE • f Szobrok a bronzkori időkből Mongol és szovjet régészek kö­zös kutatással kő- és bronzkori leleteket tártak fel a Mongol Népköztársaság területén. Mun­kájuk nagymértékben hozzájárul a közép-ázsiai törzsek kő- és bronzkorszakbeli történetének alapos megismeréséhez. A közelmúltban több száz kő­lappal fedett bronzkori sírra buk­kantak. Az időszámítás előtti II. és I. évezredben ez hagyományos temetkezési mód volt. A sírgöd­rökben a halottakat hátukra fek­tetve. fejükkel Kelet irányában helyezték el, s az esetek többsé­gében a halott feje alá „kőpár­nát” készítettek. Több sírból pat­tintott kőszerszámok, csontkapa- rók, magvak kerültek elő. Érde­kes lelet a sírokban talált állato­kat — szarvast, vaddisznót, já­vorszarvast — ábrázoló számta­lan szobrocska is. Ezeket a szik­lákon talált állatábrázolásokkal vetették egybe. A mongóliai szik­larajzok kultikus ábrázolások, éa két csoportba oszthatók. A vörötf festékkel készített állatábrázolá­sok főleg Mongólia erdő-, és sztyeppe vidékein terjedtek el. A relief-szerű — a sziklák agyagá­ba vájt — képek gyakorlatilag mindenfelé megtalálhatók. A kő^ be vésett képek vadászjelenete-' ket ábrázolnak. Különösen érté­kesek a kerekes kocsikról készüli reliefek; ezek a helyi bronzkori törzsek viszonylag magas kultú­rájáról tanúskodnak. A bronzeszközök megjelenése valósággal forradalmasította a tör­zsek életét. A mongol múzeumod az i. e. II—I. évezredből szárma­zó bronzkések, nyílhegyek, szob­rocskák. díszítő elemek, ékszerek ezreit őrzik. (BUDAPRESS— MONCAME) Tíz esztendeje a diákok vizs­gáztak, most egy kicsit az őket oklevéllel kibocsátó intézmény. Vajon megfelelő útravalóval bo­csátották-« el őket, erre is kér­tek és kaptak választ a kiosztott felmérő lapokon. Dr. Lovas Béla, a főigazgatói iroda vezetője által összesített adatok szerint a meg­jelentek közül ketten igazgató- ként dolgoznak, tízen főmérnöki, műszáki vezetői beosztásban te­vékenykednek. Osztályvezetőként, vagy ennfek 'helyetteseként hu­szonhármán kamatoztatják a Kecsíkeméten elsajátítóttakat. Az 1967-ben diplomázottak között találunk pártbizottsági osztályve­zetőt, ktsz-elnökökét, műszaki ta­nárokat, főművezetőket. Ketten iparengedélyt váltottak, egyikük szakmájának országosan elismert művelője. Egy asszony otthon ma­radt, vezeti a háztartást. A több­ség elégedett a fizetésével. Az adatlapot 'kitöltők egyharmadának ötezer forintnál nagyobb az alap­bére. A Kohó- és Gépipari Minisz­térium vállalatainál helyezkedtek el a legtöbben, annyian, mint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó gazdasá­gokban, üzemekben és a tanácsi vállalatoknál együttvéve. Néhá- nyan az állami építőiparban, má­sok a szövetkezeti ágazatban, töb­ben különféle szervezetekben, irányító testületekben dolgoznak. Sikerült és teljesítette az első pró­batételt. 22 millió Ft értékű kü­lönleges exportmunkát irányított, teljes elismeréssel. Méltán kapta meg a Kiváló ifjú technikus, majd a Kiváló ifjú mérnök címet. Mihelsz László már diákévei alatt kitűnt céltudatosságával, alapos­ságával. Évről évre nagyobb fel­adatokkal bízták meg. Ma egy ezer dolgozóval termelő békés­csabai gyár főmérnöke. Varga Ist­ván Császártöltésen vívta ki az emberek elismerését, járult hozzá egy kis üzem fejlesztéséhez. „Szorgalmas, értelmes, igen jó képességű” állapította meg a bi­zottság Vári Csabáról. 15 pon­tot kapott és fölvették, noha érettségi nélkül jelentkezett. Jól végzett, ma a Mechanikai Mérő­műszerek Gyára kecskeméti gyár­egységének az igazgatója. Megnőtt egy évtized alatt a fciiskőla, de még többet gyara­podtak tudásban az innen-onnan összegyűlt, átirányított volt növen­dékek, az úttörők. Jó, bizonyító erejű munkájuk­nak, a kezdeményezés kockázatát vállaló, az elért eredményeket megtartó, sokszorozó oktatóknak is köszönhető, hogy az Óperencián túli elhagyott laktanya helyén működő főiskola egyre inkább „bent van” Bács-Kiskun megye gazdasági, kulturális életében Heltai Nándor • így kezdődött... é* így folytatódott. Nemzetközi éremkiállítás Hol tartana ma Kecskemét, Bács-Kiskun megye a Gépipari, Automatizálási és Műszaki Főis­kola nélkül? Az a legkevesebb, bár ez se cse­kélység, hogy szegényesebb képet mutatna az Izsáki út. Szintele- nebbül működne jó néhány egye­sület, szervezet, sportkör a főisko­lás tanárok, diákok n,élkül. Csak az innen kikerült szakemberekkel fejlődhetett ilyen dinamikusan a megyé ipara. Lehetetlenség az évről évre növekvő, kisugárzó szellemi energia hasznának fel­mérése. Iskola, szinte a semmiből f A kérdés korántsem szónoki. Az intézmény annak köszönheti létét, hogy szükségességét, távla­tos lehetőségeit idejekorán fölis­merő kezdeményezők — minde­nekelőtt az ügyet önérdekei elé helyező Fekete Rudolf vezérigaz­gató — hatékony szövetségeseket találtak a megyei és városi párt­ós állami vezetőkben. Mások is kapkodtak felsőfokú műszaki in­tézményért, s érveltek fűnél-fá- nál: hogy jön a csizma az asztal­ra, az ipartalan homokra a mű­szaki tudományok legújabb ága­zataiban működő mérnököket fel­készítő intézmény. Se hagyomány, se igény, se épület, se felszerelés, Egyben-másban igazuk is volt, csak az épülő szocializmus dina­mizmusát, a gazdasági struktúra gyors átalakulását, az alapítók el- apaszthatatlan optimizmusát nem vették figyelembe. A kezdet mint a mese. „Túl az Óperencián volt egy laktanya — Kovács igazgatónak volt itt sok baja..így emlékezik a tréfás intézeti tanárinduló. A BRG kecs­keméti gyárának mostani főmér­nöke, az első igazgató szívesen használta volna ama bizonyos va­rázsszőnyeget, annyi dolga volt, annyi helyen intézkedett egy­szerre. Az 1964. augusztus 5-én ki­adott első számú igazgatói utasí­tásban kénytelen csip-csup dol­gokkal foglalkozni. I/d: „az épü­let részére számokkal ellátott kulcstábla készítése”, 8/c: „az ud­var gaztalanítása, szemétgyűjtő helyek kijelölése”, I/f: „hamved- rek elhelyezése a folyosókon”. A sok gondot feledtette a legfon­tosabb bejelentés: 1964. szeptem­ber 7-én a kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum megnyitja kapuit.” Bevallható, néhányan jót ka­cagtak eme információ olvasása­kor. „Itt?, majd jövőre, ha min­den jól megy”. Kazánházban a matematikát... Tévedtek! Igaz a diákok tanu­lás helyett falakat húztak, árkot ástak a fűtővezetékekhez, meg­teremtették a képzés elemi felté­teleit. „Hallgatók építették ezt az iskolát — kazánházban tanulták a matematikát.” így igaz, de megtanulták. Három év múltán 136-an állam­vizsgáztak sikerrel. Közülük mintegy kilencvenen jöttek az el­ső hívó szóra a tízéves találkozó­ra. Hozzászoktak a gyors változá­sokhoz, de néhányan csak kap­kodták a fejüket, alig ismertek rá hajdani iskolájukra. A látvány­tól. felkészítve is meglepődve hall­gatták dr. Molnár Benedek fő­igazgató tájékoztatóját, a gyors fejlődést tanúsító adatokat, Haj­danán 42 státusszal gazdálkodha­tott a szervező alapítót felváltó Silling János igazgató. Most 280- an dolgoznak a GAMF-on, a fő­iskolává érdemesült intézetben. Közülük ketten kandidátusi cím birtokosai (többen jelöltjei), ti­zenöten műszaki doktorok. A jó hangulatú összejövetelen megtapsolták Polinszky Károly miniszter üdvözlő levelét. (Hátha tudták volna, hogy a felsőfoikú technikumok megszüntetéséiről, il­letve előléptetéséről kialakult vi­ták időszakában így indokolta a Kecskemét számára kedvező dön­tést: „'Azért lesz itt főiskola, mert már van.” Vagyis a feltételek, az oktató-nevelő munka eredményei gyorsan elérték vagy megközelí­tették a magasabb követelménye­ket. • Jobboldalt: „Francesca” • Vlagyimir Makronszov: Örökké él. • Köszöntőt mond: Asztalomé Simon Sára Szem­mérnök. • Érdeklődést keltett a GAMF-tájékoztató. (Katkics András felvételei.) Nemzetközi éremkiállítás nyílt Budapesten, a Nemzeti Galériában. Képeink a kiállí­táson készültek. • Robert Elderton: Hermaphrodite találkozása Salmacis najáddal. Sokan itt maradtak Többen maradtak Bács-Kiskun megyében, mint ahányan innen jelentkeztek. Kivétel nélkül jónak mondták a képzést. Szinlte mindnyájan úgy vélik, hogy a kecskeméti intézet­ben megtalálták az elméleti és gyakorlati ismeretek megfelelő arányát, az életre készítették fel őket. Talán egy 'kicsivel több köz- gazdasági ismeret elkelt volna — véleményük szerint —, de pótol­ták azóta, ami akkor a tananyag­ból kimaradt. Talán ez a legfontosabb! Majd mindenkiben felébresztették a to­vábbtanulás, az önképzés vágyát. A végzettek mintegy negyven szá­zaléka párttag, egyhaltoda egyete­mi — vagy azzal egyenértékű — tanulmányokat folytatott. Szeretik munkájukat, megtalálták számí­tásaikat: csak minden nyolcadik diplomás változtatott eddig két­szer vagy ennél többször munka­helyet. Legszívesebben mindenkit meg­kértem volna életútja elmondá­sára. Bizonyító sorsok Pásztor Gyulának az okozott a legnagyobb gondot, hogy 21 éve­sen miként fogadtassa\el magát. ÖTEN A RÉGIEK KÖZÜL A nemzetiségi tudat művelői Napjainkban, amikor nemzetiségi politi­kánk gyakorlati megvalósítása közben min­denfelé az országban — így Bács-Kiskunban is — egyre több eredményről adhatunk szá­mot, érthetően fel-felvetődik az a téma is, hogy előttünk jó ideje éltek olyan emberek e tájon, akik valamilyen formában részesei voltak a nemzetiségi érzés erősödésének. Ez alkalommal öt olyan egykor élt férfiúra igyekszünk felhívni a figyelmet — közülük két szerb, egy bunyevác, egy szlovák és egy német — akikre egyaránt az volt a jellemző életükben, hogy akartak — és tudtak — tenni valamit cselekvőén, a velük egy nyel­ven beszélőkért. S még egy közös vonásuk miatt kerülnek most így egymás mellé e cikkben: azért, mert valamennyien itt szület­tek, illetve e tájon munkálkodtak annak ide­jén. Beck Károly Egyik méltatója így nevezi: a szellemdús költő. Baján 1818- ban született, és ott gyerekeske- dett, kit az Alföld egyik felfede- zőjeként tartanak számon. Vogl és Lenau mellett. A Balatont is dicsőítette költeményeiben. Ver­ses regénye: „Jankó, a magyar csikós” hatással volt Eötvös Jó­zsefre is. Orvosnak készült; ám aztán teljesen az irodalomnak szentelte az életét. Lenaunak, a magyar származású nagy osztrák költőnek barátja volt. Élete so­rán, találkozott Petőfivel is. Éle­te tragédiája, hogy noha az oszt­rák irodalom nagy és jelentős alakja lett, idős korában nyomo­rognia kellett. Volt úgy, hogy gyűjtést rendeztek a támogatá­sára. A Baján eltöltött éveiről azt írják: ott „bőséges alkalma nyílt, hogy közelről megfigyelje a magyar nép életét és szokása­it.” 1879-ben halt meg Bécsben. Mijo Mándity Katymár község délszláv lako­sai méltán Tehetnek büszkék rá, író, pedagógus és szerkesztő volt egyszemélyben. S ami miatt a neve leginkább fennmaradt a nemzetiségek körében: ő volt az első hazánkban, aki bunyevác nyelvű tankönyvet írt, s ugyan­akkor szerkesztette a „Névén” című bunyevác lapot is, sok éven át. Közben, mert hogy annyira szerette népét, fajtáját, nem for­dított hátat a pedagógiának sem. Kilenc esztendőn át nevelte, ta­nította a katymári bunyevác csa-’ ládok gyermekeit. Életrajzírója így summázza életét és jelentős­ségét: „Iván Antunovity bácskai bu­nyevác—sokác reformátor és fel­világosult költő legméltóbb és legkövetkezetesebb tanítványa, követője Mándity Mijo.” Ezt az elismerő véleményt egészíti ki az a mondat, amely a Magyar Köz- alkalmazottak 1942-es Almanach- jában olvashatunk róla: „Vezető bunyevác személyiség... sokat tett a magyar tanítók érdeké­ben is.” Zmáj—Jovanovics Teljes nevén: Zmáj—Jovanovics János. 1833-ban született, Újvidé­ken. Orvosnak tanult, ne előtte Kiskunhalason járt középiskolá­ba. Sziklay László az egyik nem­régiben megjelent könyvében (Szomszédainkról) azt írja, hogy ebben a városban ismerkedett meg a későbbi író a magyar kul­túrával. Szerelmes, hazafias és szatiri­kus versekkel hívta fel magára a figyelmet. Sokat tett azért, hogy szerb létére megismertesse saját népével a magyar irodal­mat. Lefordította szerbre Petőfi János vitézét, Arany Toldiját és Madách nagy művét is. A szere­lem és a családi élet örömeit fes­tette meg „Gyulityi” (Rózsák) cí­mű verseskötetében. írt balladá­kat és románcokat is. És humo­ros lapokat szerkesztett, meg gyermekújságot. Ezekből is lát­szik a sokoldalúsága, munkasze­retete. Kamenlczán élte utolsó éveit, és ott is halt meg, 1904- ben. Vujics Joachim A romantikus életű utazó, író és pedagógus 1772-ben született Baján. Tanító volt, majd tanár. Miután felhagyott a tanítással, azután egész életét az utazgatá­soknak, az egyes országok, népek megismerésének szentelte. Köny­vet írt többek között a Krím fél­szigetről is. Ö volt a szerb szín­játszás egyik úttörője. Színtársu­latot szervezett, amelyek fellép­tek Aradon, Temesváron és Pes­ten is. írt nyelvtankönyvet is, föld­rajzi tanulmányt és drámát is, „Petrovics Fekete György szerb vezér” teímmel. Fordításai is meg­jelentek: olasz és német költők műveit tette át anyanyelvére. Belgrádban halt meg, 1847-ben. Leska István Sajnos, róla nagyon keveset tudunk. De azt igen, hogy évekig a megyénkben Dunaegyháza köz­ségben élt. Pontosabban 1798 és 1810 között. A költő és író híres volt nagy könyvtáráról. A Hein­rich Gusztáv-féle négykötetes iro­dalomtörténetben ez a mondat is olvasható róla: „egy elismert nyelvészeti munka szerzője”. A „Nyelvőr” egyik számában meg ez áll vele kapcsolatban: „Szá­mos magyar szó tót eredetét ki­mutatta.” Még azt is érdemes megemlíteni — amint Tóth Szőllőa Mihály írja monográfiájában —, hogy Leska István felesége is költő volt. Méghozzá nem is akármilyen; hisz volt idő, amikor irodalomtörténészek kutatták elJ veszett kéziratait falujában. Ami sajnos, hiába. Pontos életrajzi adataikat nem ismerjük. Varga Mihály Találkoztak a kecskeméti y műszaki főiskola legelső évfolyamán végzett technikusok, mérnökök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents