Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

1977. szeptember 8. • PETŐFI N&PE • C Az első csengőszó előtt \ SZEPTEMBER 2-4 KÖZÖTT: Kertészeti Szakcsoportok és a Kertbarát Körök megyei kiállítása Kecskeméten A jövő héten benépesülnek az oktatási intézmények, diákok tíz- és százezrei látnak hozzá az új tanévben ismereteik gyarapítá­sához. A napokban a kiskunfél­egyházi 608. számú Iparitanuló Intézetbe látogattunk, ahol Sere­ge Gábor igazgatótól érdeklőd­tünk a tanév megkezdésének elő­készületeiről. — Intézkedtünk oktatási-neve­lési rendjében változás lesz — mondta az igazgató. — Ebben a tanévben már sor kerül az új közismereti dokumentáció beve­zetésére, a magyar nyelv és iro­dalom, a matematika, fizika és a v testnevelés oktatása új tanterv szerint, új könyvek segítségével történik. Bevezetjük az egységes képzést, azaz megszűnik a tago­zatos rendszerű oktatás. A szakoktatók részére a közel­múltban volt kétszer háromnapos továbbképzés és itt megismerked­tek az új követelményekkel. A helybeli és Bács megyei szak­oktatók mellett -négy egységből voltak résztvevői ezeknek a hasznos tanfolyamoknak. A köz­ismereti tárgyakat oktató taná­raink — tizenegy pedagógus — Kecskeméten ismerkedett meg az új névelési-oktatási követelmé­nyekkel. — A fiatalok oktatását segítő eszközök állománya is gyarapo­dott? — Természetesen mindent el­követünk azért, hogy az oktatás minél szemléltetőbb legyen és tanulóink könnyebben elsajátít­hassák a tananyagot. Tovább ja­vult a mérőszoba műszerezettsé­ge, a hegesztők tanműhelyébe új képvetítő berendezés került. Ugyancsak egy mozgóábrás ve­títőt kapott a fémipari alapkép­ző műhely. Gyarapodott a vil­lanyszerelők műhelyének felsze­relése is. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezek­nek az eszközöknek a beszerzése viszonylag alcsón megoldható. Tanáraink, szakoktatóink a ta­nulók segítségével általában ma­guk nyújtanak segítséget. — Hány új diák hallgatja majd az első csengőszót? — Sajnos, kevesebb, mint amennyinek kellene. Az elsősöket tíz szakmában 340 fiú és lány képviseli az évnyitón. Akik még nem gondolták meg, van lehető­ség a felvételre. Szeptember 15-ig még elfogadjuk különböző építő­ipari szakmák, szerkezeti lakato­sok jövendő képviselőinek jelent­kezését. Annak is örülnénk, ha jelentkeznének lányok a mű­anyagfeldolgozó szakma tanulá­sára. O. L. • A mérőszoba „gazdája” Né­meth Sándor szakoktató elége­detten állapítja meg, hogy a szi­lárdság vizsgálatra használatos szakítógép, amelyet nem régen vásároltak, jól működik. • Faragó József vil­lanyszerelő szakoktató irányításával készítették a tanulók a képünkön látható — az oktatást könnyítő — új berendezést. Czinkóczi József és Körösi István villanyszerelő tanulók segíte­nek a beren­dezés üzem­készségének ellenőrzésében. Dr. Király Lászlónak, a megyei tanács osztályvezetőjének meg­nyitó beszédével ma délben „tár­ja kapuit” a Bács-Kiskun megyei Kertészeti Szakcsoportok és Kert­barát Körök kiállítása — Kecs­keméten, az SZMT Művelődési Központjában (Rákóczi út 3.) és várja a látogatókat szeptember 2-án 12 órától 4-én 15 óráig. A rendezvény címéből is kitű­nik, hogy a kertbarátmozgalom kiterebélyesedésével a kiállítás­formák is kinőtték az eddigi ke­reteket. Tavaly — a Kecskeméti Kertbarát Kör kiállítása volt az úttörő. Példáját idén nyáron a korai zöldségfélék kiállítása kö­vette Kiskőrösön —, s ezúttal te­rületi mértékben. E két első ren­dezvény jellemzője volt, hogy termel vényei két a kiskertesek, azokon egyénileg mutatták be jóllehet, Kiskőrösön már egy-két kiskertközösség is bemutatkozott produktumaival. A ma megnyíló termékbemu­tató már — ismételjük — a Bács- Kiskun megyei Kertészeti Szak­csoportok és Kertbarát Körök, te- 'hát köz össégek kiállítása. Így hozta ezt magával a mozga­lom térhódítása, a kertbarátok számának gyarapodása, ami cél­szerűen elősegítette . egyúttal kö­zösségekbe, szakcsoportokba, kö­rökbe való önkéntes tömörülése­ket is. Nyilvánvaló tehát, hogy egyéni termékeikkel is közössé­gük égisze alatt jelennek meg a megyei kiállításon. Ide benevez­ni is közösségeknek lehetett. Ez egyúttal azt a nívót is biz­tosítja, ami megnyugtatóan, igaz­ságosan a legjobb, legszebb ter­mények bemutatóit juttatja a me­Tapasztalatcserével egybekö­tött gépesített szilvaszedési be­mutatót tartottak csütörtökön a Bajai Mezőgazdasági Kombinát­ban. A résztvevők, a hasonló gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdaságok kertészei, megtekin­tették a kombimat 142 hektáros szilvaültetvényét, ahol a szedés is gépesített. A terebélyes fákról Kilby-féle gép rázza le a termést, amelynek műveleteit most széle­sebb körben is bemutatták. A gye kistermelőinek reprezentán­saiként a nagykőrösi Cifrakert­ben 1977. szeptember 15—18. kö­zött megrendezésre kerülő orszá­gos kiállításra. A Hazafias Népfront megyei titkárságán előzetesen tájékoz­tattak bennünket, arról, hogy a ma kezdődő kiállításon közel harmincféle terméket mutat be a benevezett mintegy húsz szak­csoport és négy kertbarát kör. Egy-egy közösségen belül 2-től 20-ig vehető a kiállító tagok szá­ma. A termékek közül a papri­ka, szőlő s alma dominál meny- nyiségével, de természetesen pa­radicsomot, zöldség-, s gyümölcs- féléket egyaránt szép választék­kal találnak a látogatók. A terményeken kívül láthatóak még a kiállításon azok a legsike­rültebb kisgép-konstrukciók, munkaeszközök, amelyeket ezer­mester kistermelők maguk bar­kácsoltak. Van ezek közt hydrau- likus préstől kerti kapáig több­féle. A zsűri az első 3 helyezettet ítéli majd méltónak a nagykő­rösi, országos kiállításon vajó részvételre. Különböző srcorvek különdíjaival is jutalmazzák a ki­emelkedően szereplő kiállító kö­zösségeket. Elismerő oklevél min­den résztvevőnek kijár. A kiállításra mindenkit szere­tettel vár a rendezőség, amely arról is gondoskodott, hogy — a Bács-Kiskun megyei Növényvé­delmi és Agrokémiai Állomás szervezésében — növényvédelmi és agrokémiai szaktanácsadást vehessenek igénybe az érdeklő­dők. T. I. törzseit „ölelő” kar rázásától hul­ló szilvát ponyvával fogják fel, s így tiszta, hamvas marad a gyü­mölcs. Egy-egy fának a leszüre- telése, a felkészüléssel együtt, két percet vesz igénybe. Így naponta 150—200 'kézi szedő munkáját pó­tolja a gép. A tavalyi és az idei év gyakorlata tapasztalata után megfelelőnek találják a kertészek a gyümölcsrázót, amelyből több kellene. Hamvas marad a géppel szedett szilva HAZAI BARANGOLÁS A nyugtalan Dankó Imre Amikor a közelmúltban elha­tároztam, hogy a kéthetes szo- boszlói pihenés közben ki-kiruc- canok Debrecen környékére, ho­gyan is határoztam volna más­képp, mint hogy legelőször Dan­kó Imrét látogatom meg tudo­mányos műhelyében? Mert alig­ha hiszem, hogy akadna valaki, aki nálánál jobb, s lelkesebb se­gítőm, kalauzom lehetett volna e sajátos arculatú, s még sajáto­sabb történetű magyar vidéken. S azt is nehezen tudom elkép­zelni, hogy sok változatosabb, színesebb életút akad, mint az övé. Aki azt vallja, hogy Vastól Szabolcsig otthon érzi magát, az a bölcsészdoktori diploma meg­szerzése óta gimnáziumi tanár volt Hajdúnánáson, igazgató Szentendrén, muzeológus Sáros­patakon, Baján és Túrkevén. S igazgatta a gyulai, pécsi, debre­ceni múzeumot is. Ez utóbbit ma is még. A munkásságát „fellel- tározó” bibliográfia csaknem hatszáz munkáját sorolja fel. A tanulmányain, cikkein, kri­tikáin kívül egy sereg önálló kötete jelent meg, s szerkesztett — jelenleg is — évkönyveket, alkalmi kiadványokat, ismertető füzeteket, sorozatokat. Többek között a nevéhez fűződik az az­óta is élő „Bajai füzetek” elin­dítása. Kétszer kapta meg idáig a Szocialista Kultúráért jelvényt, kiérdemelte a Kiváló Tanár és a Kiváló Népművelő kitüntetést, valamint több más elismerés mellett a Móra-emlékjelvényt. A l húszévesek „világmegváltó” szen­vedélye, meg a mindent látó s értő öregek bölcsessége egyaránt fellelhető benne beszélgetés köz­ben. A legújabb Magyar Népraj­zi Lexikon több mint harminc sort szentel Dankó Imre kandi­dátus méltatására. Kotodes Bacs-Kiskunhoz \ — Ügy tudjuk, hogy Kecske­méthez és környékéhez régóta szoros szálak fűzik. Szívesen hal­lanánk erről valamit. — Kevesen tudják manapság, hogy Kunszentmiklós néhány év­tizeddel ezelőtt a hentesek és mészárosok virágzó központja, gyümölcsöző élettere volt. A mé­száros apám révén így kerültünk ebbe a szívemnek ma is annyira kedves helységbe. Mint ottani gimnazista, nagyszerű tanáraim­nak sokat köszönhetek. A lelkes, ifjú Miklóssy János, a kitűnő felkészültségű Illyés Bálint, s a festőművész Gál Sándor mély hatással voltak rám, mely nem múlt el azóta sem. A kiskunsági tájhoz és népé­hez erősen kötődöm. Apám Sza­badszálláson van eltemetve. A szalkszentmártoni múzeum létre­hozásában segédkeztem. Halas múltját és jelenét ismerem. Nagy Czirok László ottani munkássá­gát nagyra értékelem ma is. — És Kecskemét? — Annak idején az első utam Tóth Lászlóhoz vezetett. Ez ak­kor volt, amikor a Válasz című folyóiratot a hírős városban nyomták. Emlékszem, még sak­koztam is Laci bácsival, sőt se­gítettem az ő szerkesztésében megjelenő Magyar Sakkvilág korrigálásában. Németh László­val és Sárközi Györggyel voltam nála akkor. Később már igazi ismerősként mentem dolgozni Kecskemétre, majd Bajára, a múzeumba. Ma is érdeklődve ol­vasok vagy hallok minden Bács- Kiskunból érkező híradást. „Az egyéniség teremt összhangot” — ön pedagógusnak készült. Magyar-történelem-angol szakos középiskolai tanár. Tanított és gimnáziumot vezetett sokáig. Ho­gyan, miként lett muzeológus? — Kezdettől volt bennem va­lami nyugtalanság. Ezért kezdtem új és új dolgokhoz, s jórészt ez vezetett állásaim változtatásá­ban. Muzeológusnak lenni elég összetett, sokrétű tevékenységgel jár. Az ember egy intézményhá­lózatot irányít, közművelődési munkát meg egyéni kutatásokat végez. Azután ír és megjelentet nyelvészeti, művészeti és hely- történeti cikkeket, tanulmányo­kat, ír monográfiát vagy éppen­séggel hazai és külföldi művek­ről kritikát stb. Nos, muzeoló­gus képzés még ma sem folyik hazánkban. Erre a pályára az érdeklődése különös vonzódása viszi az embert. Ügy is mond­hatnám: kényszeríti. Azért, gon­dolom, nem tűnik ez ellentmon­dásnak — én mégis elsősorban nevelőnek érzem magam. Nevel­ni nemcsak az iskolapadban le­het! Már hajdúnánási tanárko­dásom idején, fiatalon egyúttal bekapcsolódtam a helyi lap mun­kájába, s szabadművelődési fel­ügyelő voltam. Kezdettől fogva sok minden érdekelt. Így kerül­tem idejekorán kapcsolatba a népi írókkal, tudós történészek­kel, kutatókkal, politikusokkal. — öt múzeumot, tizenöt kiál­lító helyet irányít, s összesen százhúsz ember munkáját kell szerveznie. Emellett gyűjt, kutat, előadást tart, könyvet ír, szer­keszt. Hogyan képes mindezt harmonikus egységbe foglalni? — Az egyéniség teremt össz­hangot mindebben. Nincs benne semmi ördöngösség. — Nem nagyon fárasztó ilyen sokféle munkát végezni? < — Nehéz; persze, hogy az... De szerencsémre van egy képes­ségem: az egyik munkát a má­sikhoz viszonyítva pihenésnek érzem. Ugyanis én nem ismerem el a létjogosultságát az olyan pi­henésnek, amikor az ember tel­jesen elengedi magát, s, élvezi a semmittevést. Hajdúk, kiskunok — Elég egy pillantást vetni ed­digi publikációinak bibliográfiá­jára, tüstént szemünkbe tűnik, a tematikai gazdagság. írt a haj­dúk eredetéről, Baja irodalmá­ról, a Nagykunságról és a Kis­kunságról, az állattenyésztés tör­ténetéről, a gyulai fazekasságról, a pécsi tímárokról, a vályogve­tésről, a népi építkezésekről, az egykori aratósztrájkokról, a ju­goszláviai néprajzi kutatásokról, a bulgáriai Kossuth-kultuszról, az angliai múzeumokról, vala­mint vásárokról, lacikonyhákról, kéziratos térképekről, halászat­ról — és sok-sok egyéb témáról még. Mi az, ami önt a leginkább érdekli ezek közül? — A társadalmi élet perifériá­in élő emberek élete, küzdelme, sorsa. Többek között a régi kol­dusok, hajcsárok, gyepmesterek, pákászok és vízhordók különös világa. — Sokszor írt az a Hajdúság és a Kiskunság történetéről, az itt élő népek .életéről, szokásaik­ról stb. Vett-e észre hasonlósá­got — vagy különbséget a két tájegység között? — Azonosság, hogy mindkettőn szabadalmazott népség és kato­naság élt sokáig. S az is, hogy a mezővárosi fejlődési törvények voltak a szabályozók, s a jellem­zők. — S a különbség? •• — Hogy a hajdúk jogi kategó­riában léteztek, a kunok viszont külön etnikai alapon. Tudjuk, hogy saját nyelvük, történetük, zárt társadalmi helyzetük volt, amikor letelepítették őket az or­szágban. Valójában a középkori nemzetiségek közé sorolhatjuk őket. — Szeretnék hallani a további terveiről. — Az a mintegy harmincezer cédula, amely ládáimban megla­pul, sokáig ad még feladatot. Vannak félig kész, befejezésre váró munkáim. Ezek között első helyen áll „A magykr vásárok világa” című könyv, mely mint­egy nyolcszáz oldalon monogra­fikus igénnyel hű képet igyek­szik adni a magyar népi árucse­re történetéről, formáiról? vala­mint gazdasági, társadalmi és kulturális összefüggéseiről. Varga Mihály PANORÁMA .................. < ■ .................................. _ __ Nemzetközi összefogás a jegesmedvékért A jegesmedve a világ egyik legritkább ragadozója, a mínusz 15—40 C-fok hőmérsékletű terü­leteken századokon át élt szinte ismeretlenül. Ma már \ritka állat, a jelenlegi állományt mintegy 10 000-re becsülik, s ebből kö­rülbelül 1—2 ezer példány él Grönlandon. Az eszkimó vadá­szok évente 100—150 jegesmed­vét ölnek meg. Félő, hogy a faj rövid időn belül kihal. Ennek megakadályozására öt ország: a Szovjetunió, Kanada, Norvégia, Dánia, és az Amerikai Egyesült Államok összefogott az „ismeret­len” jegesmedve életmódjának a tanulmányozására természetes környezetében, és teljes kipusz­tulásának a megakadályozására. Dániából 1976-ban indult el az első mentőexpedíció Északkelet- Grönlandba. A kilenctagú társa­ság kéthónapi grönlandi tartóz­kodása alatt 52 jegesmedvét fi­gyelt meg, s ezek közül 24-et el is fogtak és megjelöltek. Az ál­latokat repülőgépről kutatták fel, és rádióval irányították nyomuk­ba a szánkón közlekedő kutató­társakat. Ezek altatóinjekciókat lőttek a medvékbe, majd meg­mérték az állatok nagyságát és súlyát, vérmintát vettek tőlük. • Képünk: a leningrádi állat- kertben készült. Továbbá megjelölték a fülüket ét a felső ajkukba számot tetovál­tak, hogy később — ennek alap­ján azonosítva őket, megállapít­hassák vándorlásuk területét. A jegesmedve a világ minden nagyobb állatkertjében megtalál­ható, érdekes módon még a me­leg éghajlatú nápolyi állatkerti­ben is. Csúcsukra állított lakókockák Egy holland építész „hadat üzent” a. függőleges falaknak, amikor a képen látható módon tervezett meg egy lakóházat. A különös építményben a három lakószinten összesen 105 négyzet- méternyi lakótér van, s'ehhez já­rul még az alagsorban rendelke-. zésre álló terület. A kocka alsó részében, ahol a csúcsból a lapok szétágaznak, úgy érezhetik ma­gukat a lakók, mint egy tölcsér­ben; egészen fönt pedig sátorsze­rű a tetőzet. A lakókocka egy. üreges vas- betonoszlopon áll, ebbe építették be a lépcsőfeljárót. Aki ezen fel­megy, az alsó lakószintre lép be, amely egy viharba került hajó benyomását kelti; a falak és az ablakok ugyanis felfelé kiszélese- dően ferdék. Ezzel szemben a két felső szint befelé — hajló fal­felületeivel inkább padlástérla­kásokra hasonlít. Csak a zuha­nyozó —, mely a beépített kony­hával együtt a ház tengelyében, a vizesblokk két oldalán fog­lal helyet — maradt függőlege* falú ebben a modern „elvarázsolt kastélyban,,. Az ég felé nyíld ablakon, felső szinteken,' ,a hat­szögletű alaprajz következtében sok erkély és fülke adódik. A la­kókocka felső csúcsában levő kis helyiség „dűzzogónak” éppúgy ki­képezhető, mint kis barkácsmű- helynek, „lombkunyhónak”, vagy csillagnézőnek. A csúcsára állított lakókocka ötlete egy azok közül, amelyek gyökeresen szakítani akarnak a hagyományokkal. Több évvel ezelőtt már gyorsan múló szen­zációt keltett a gömbház terve. Kiderült róla, hogy nem több ér­dekességnél, egyszerűen játék a formákkal. Maradandóan tartós sikerre majd egy olyan megoldás számíthat, ami tömeggyártásra alkalmas, praktikus, olcsó és tet­szetős lesz. Az időnként felbuk­kanó építészeti furcsaságok — amilyen ez az „élőfa-ház” is — a felsorolt követelmények közül csak egynek-egynek felelnek^ meg. Energiatakarékosság - kenguru módra A természettudósok sokat töp­rengenek azon, hogyan akadá­lyozzák meg az állatvilágban rit­kaságnak számító kenguruk kiir­tását. Az utóbbi időben ugyanis értékes prémjéért előszeretettel vadásszák a kengurut. Az állatok (első tömeges |irtását még, az ausztráliai marhatenyésztők kezd­ték el; kártevőknek tartották a kengurukat, mivel gyakran meg­dézsmálták a vetést. A kengurunak egyik jellegze­tessége a hasoldalon levő er­szény. Mivel az újszülött kengu­ruk rendkívül fejletlenek, any­juk a kicsinyeket világrajöttük után az erszényébe, illetőleg az ott levő emlőre helyezi. A tejet az első időkben a szopásra is kép­telen apróságok szájába sajátos izom segítségével fecskendezi be a kengurumama. A fiatalok hat­nyolc hónapig tartózkodnak az erszényben. Az állat másik jellegzetessége az, hogy hatalmas, fejlett hátsó lábain ugrálva változtatja helyét, miközben izmos farkát támasz­tékul használja. A kengururól ki­derítették a kutatók, hogy annak ugrálásokkal való haladása sok­kal gazdaságosabb más állatok négy lábon történő futásánál: kevesebb anyagcsere-energiára van szüksége a helyzetváltozta­táshoz. Futás közben műszerrel mérték a különböző állatok oxi­génszükségletét. Megállapították, hogy a négylábúak oxígénfel- használása a sebesség fokozódá­sával arányosan növekszik. A kenguru kétlábas ugrálásánál, még az egyre gyorsuló sebesség esetén is megközelítően egyenle­tes maradt az oxigénfelhasználás» Érdekes, hogy miközben a keni guru egyre sebesebben halad, a* időegységre eső ugrások száma nem változik, i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents