Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

1977. augusztus 5. • PETOF« .Ntifí. ^

AZ EREDMÉNYES OKTATÁS ALAPKÉRDÉSE: A KEZDETI SIKER

Iskolaelőkés zí tés Kiskunfélegyházán

• Az óvodákban elsajátított ábrázolási készség megkönnyíti majd a betűk és számok írását.

Közismert az a megállapítás, amely szerint gyorsuló időben élünk. A ma iskolába járó fiataloknak sokkal több, bonyolultabb ismeretet kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy eredményesen állják meg helyüket az életben, mint akár egy fél évszázada. Ebből származik az iskolai túlterheltség problémája és az a tény, hogy az oktatás hatékonysága világszerte az érdeklődés középpontjába került.

A fiatalság eredményes tanulásának kulcskérdése az iskola- kezdés sikere. A pedagógusok jól tudják, hogy mindazok, akik az általános iskola első osztályát sikerrel vezették, többségükben zökkenőmentesen végzik el a többi nyolcat is. Rendkívüli fontosságú tehát a gyerekek rendszeres ismeretszerzésére való felkészítése.

A rendelet háttere

Egy szovjet pedagógusházaspár néhány évvel ezelőtt eredményesen kísérletezett gyermekeiknek a számolás, az írás és olvasás tudományára való korai megta- níttatásával. A kicsinyek szobáját úgy rendezték be, hogy a falakon elhelyezett betűk, számok, egyszerű szavak dekorációi hamar megszokottá váltak, s a gyerekek rövidesen minden nehézség nélkül megértették jelentésüket. A kísérlet bizonysága szerint alkalmas környezetben már viszonylag korán a betűk és a számok elvont fogalmaival is meg képesek barátkozni a gyerkőcök, azaz már otthon jó alapot szerezhetnek az iskolái tanulás megkezdésére.

Az óvodák pedagógusai lényegében ugyanezen cél érdekében tevékenykednek. Három év alatt előkészítik az apróságokat az iskolai munkára, a rajz, az ének, az írás és a számolás alapelemeinek elsajátításával. Az óvodások döntő többsége így minden nehézség nélkül lát neki az első osztályban kapott feladatok elvégzéséhez.

Igen ám, de az óvodák nyújtotta előnyök élvezetéből még mindig igen sokan kimaradnak. Jórészt közülük kerülnek ki azok, akik számára az iskolakezdés bizony nem könnyű „leckét’’ jelent. Az eredményes általános iskolai oktatásban érdekelt szakembereknek tehát elsősorban az óvodák hiányát kell pótolniuk. A tankötelezettségi törvény eredményes végrehajtása; a bukások, évismétlések számának csökkentése, a tanulmányi átlag emelésének sikere mind-mind itt, az iskolai előkészítés munkájában gyökerezik.

Az Oktatási Minisztérium közelmúltban megjelent rendelete minden általános iskola számára kötelezően írja elő az egyéves előkészítő foglalkozások szervezését. Ezzel megszűnt az eddigi, úgynevezett 72 órás tanfolyam. Ügy tűnik tehat, megoldódott azon szülők problémája, akik szívesen könnyítették volna meg gyermekeik elsőosztályos tanulását.

A tapasztalatok bizonysága

Kiskunfélegyházán nem volt váratlan dolog a rendelet megjelenése. A városban dolgozó szakemberek ugyanis jól tudják, hogy az oktatásügy igen fontos feladata a hatékony iskolaelöké- szítés megszervezése. Jól tudják, mert hasznát maguk á pedagógusok tapasztalták.

Hét évvel ezelőtt a hatszáz- egynéhány elsős tanuló nyolcvan százaléka járt óvodába, illetve az ezt pótló iskolai előkészítő foglalkozásokra. Ugyanebben az évben az elsős bukottak aránya meghaladta a 9 százalékot.

Következetes munkával viszont elérték, hogy ma már gyakorlatilag szinte valamennyi gyerek részt vesz az előkészítés valamilyen formájában. A városi és a hozzátartozó községi, illetve tanyai tanintézetek első osztályaiban tavaly már csak

2,5 százalékos volt az évismétlő tanulók aránya. A két szám ösz- szevetése magáért beszél.

A városban minden ötéves gyerek résztvesz az egyéves előkészítő foglalkozásokon. Pálmo- nostoron és Kunszálláson az óvodákban oldják meg ezt a feladatot, Banikifalun és Gátéren egyéves az előkészítés, csupán a tizenegy tanyai általános iskolában szerveztek rövid, 72 órás tanfo• Fontos feladat a gyermekek fogalmazási — illetve beszédkészségének fejlesztése játékos módszerekkel.

• Jobbra: mesék, rajzok, kockák, tárgyak, — az iskolára való felkészítés segítőeszközei.

lyami foglalkozásokat. Jövőre viszont már ezekben is egész éves lesz a gyermekek felkészítése.

A beiskolázás kérdései

— Meggyőződésem, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni, az iskolaelőkészítés fontosságát — mondta Kovács Sándorné, a kiskunfélegyházi városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője beszélgetésünk alkalmával. — Nálunk a gyerekek megközelítően iskolaéretten kerülnek első osztályba, aminek politikai és pedagógiai jelentősége igen nagy. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy az óvodai, illetve az egyéves foglalkozások nem mentesítik az oktatásügyi szerveket az iskolaérettségi vizsgálatok megszervezésétől. Beiratkozás előtt nálunk valamennyi tanuló orvosi, pszichológiai és pedagógiai vizsgálaton vesz részt. A rászorulókat gyógy kezeltetjük, az esetleges beszédhibások számára speciális tanfolyamot rendezünk. A tanköteles korú gyerekek a szűrő”'- gálát eredményei alapár .nál elsősök közé, vagy

k- ős osztályokba, illetve

kisegítő iskolákba kerülnek. A felmentetteket pedig visszaküldjük még egy évre az óvodába.

Az előkészítés eredményessége ugyanis a differenciált beiskolázástól is nagymértékben függ; a különböző fejlettségű gyerekeket mindig a képességeiknek megfelelő osztályokba kell küldeni.

— Az úgynevezett korrekciós- osztályokba jórészt az egészséges, de ingerszegény környezetben nevelkedett gyerekek kerülnek — folytatta Kovács Sándorné. — Ezekben a csekély létszámú tanulócsoportokban a nevelők korszerű módszerekkel, csaknem egyénileg foglalkoznak a tanulókkal. Ennek eredményeképpen pedig többségük egy év alatt elsajátítja a tantermi követelményeket, és iskolai pályafutásukat sikeresen, s nem kudarccal kezdik. A felzárkóztatás eredményes. A gyerekek kétharmada általában a normál második osztályban folytatja tanulmányait, ketten-hárman az elsőben indulnak, néhányat pedig sajnos gyógypedagógiára kell utalni. Ez a beiskolázási gyakorlat sokban hozzájárul a bukások számának csökkenéséhez az iskolákban.

*

A tankötelezettségi törvény legfontosabb célkitűzése az, hogy a gyerekek mind nagyobb számban, nyolc év alatt végezzék el az általános iskolát. Kiskunfélegyházán és a városhoz tartozó települések tanintézeteiben a pedagógusok eredményes munkát végeznek az oktatás hatékonyabbá tételéért. Meggyőzően bizonyítja ezt az a tény, hogy míg

1971—72-ben az iskolákDan ösz- szesen 335 volt a bukott tanulók száma (az összlétszám 6,8 százaléka), addig tavalyi tanévben mindössze százharminckét gyereket (a diákság 2,8 százalékát), osztályoztak elégtelennel a tanárok.

Ebben a szép és jelentős eredményben igen "nagy szerepe van a tudatos, tervszerű iskolaelőkészítő munkának.

Pavlovits Miklós

• • • O^ClllJUUlf Cd 1 1 UlllllUl

* * egy iskolába vitték, egy nagy osztályba, amelyben még a régi helyén állt a fekete tábla és Gogol meg Tolsztoj arcképe. Úgy ötven ember lehetett az osztályban, de elég tágas volt, mert mindenki a fal mellett ült vagy feküdt. Mindenkitől kapott valamit. Csirkét, főtt tojást, házi kolbászt evett, még nyolc szem cukrot is adtak neki, tízig már el tudott számolni. Nem ette meg azonnal az egészet, három szemet későbbre hagyott.

Másnap reggel Trofimot kihallgatásra vitték. Szétvert szájjal jött vissza, az inge aljával töröl- gette a vért, nem volt zsebkendője. Szemjon ezt nagyon megjegyezte, mert az anyja mindig adott neki zsebkendőt, és haragudott, ha a kezével, vagy a ruhája ujjával törölte meg a száját.

Trofim odasúgta Szemjonnak, hogy kéredzkedjen ki a vécére. Szemjon nem akart, mert reggel már mindnyájukat kivitték és még nem kellett kimennie, de azért sem, mert éppen focizott egy férfival. Krétával a padlóra rajzolták a kaput, és egy papírga- lacsint lökdöstek. Amikor nem engedelmeskedett, Trofim úgy meghúzta a fülét, hogy fájt, és akkor Szemjon szót fogadott. Trofim kopogott az ajtón, és azt mondta, hogy a kisfiúnak vécére kell mennie.

Egy magas policáj vitte ki. Meleg tenyere izzadtságtól nyirkos. Szemjon szerette volna kihúzni és megtörölni a sajátját, de a policáj erősen fogta a kezét. A folyosón Oszipov állt. Szemjon rögtön megismerte. Ugyanazt a fényes csizmát viselte, sárga, csikorgó derékszíján pisztolytáska lógott. Szemjon köszönt neki, Oszipov elfordult, erre ő megsértődött, mert Oszipov éppen felé nézett, amikor Szemjon szép hangosan mondta, hogy „jó napot!”.

Az udvaron egy tiszttel találkoztak. A policáj kényszeredetten vigyorgott és azt mondta:

— Herr Hauptmann, a fiúnak -e-e — és mutatta' ahogy erőlködött. Szemjon ezt nevetségesnek találta, hiszen ő már nem kisbaba. A policáj a kerítéshez vitte Szemjont, félrehúzta az egyik deszkát, és odasúgta neki:

— Mássz át a drót alatt. Ne állj föl, csak kússzál, kússzál. Értetted? — súgta a policáj.

— Értem — mondta Szemjon.

— Ott egy öregasszony fog várni. Értetted?

— Igen — mondta Szemjon, pedig még semmit sem értett az egészből.

Átkúszott a kerítés alatt, és a bojtorjánnál valóban egy öregasszony várta. Futni kezdtek, a folyónál, a sás között egy éles fű megvágta Szemjon ujját.

— Szívd ki a sebet — tanácsolta az öregasszony.

Az öregasszony keresztet vetett, mormogott valamit, aztán beszélni kezdett:

— Ismertem Nyurkát, az anyádat, nálam lakott, amikor a tanítónőképzőbe járt. Az apádat is ismertem. Micsoda deli legény volt.

— Az öregasszony elmosolyodott.

— Mulatságos. Nyurkának már volt egy udvarlója, de jött az apád

és már vitte is. — Az öregasz- szony felnevetett. Egyetlen nagyon hosszú fog árválkodott a szájában, bandzsított és sántított is. Amikor Szemjon először olvasta a vasorrú bábáról szóló mesét, az öregasszonyról álmodott, és egyáltalán nem félt. Egyébként is minden mesét kitalálásnak tartott, és nem is félt tőlük sohasem.

1 'y Az öregasszonytól átvette egy fél lábú férfi, akinek csonka lábához mankót, erősítettek. Reggel jött, és új névre tanította Szemjont.

— Jegyezd meg, a neved Tyi- homirov, és Petykának hívnak, én meg a te apuskád vagyok.

— Nem apuskám, hanem apám — javította ki Szemjon.

— Nem, apuskád. Falun nem azt mondják, hogy „apa”, hanem „apuska”.

Szemjon gondolkodott, aztán beleegyezett, hiszen apja volt, miért ne hívhatná ezt apuskának. Ráérősen mentek, bár a ló egyáltalán nem látszott fáradtnak, az öreg meg időről-időre megkérdezte:

— Mi a vezetékneved?

— Tyihomirov — felelte Szemjon. Aztán bekanyarodtak az erdőbe, a fák mögül Oszipov jött elő és azt mondta:

— Aggyisten, Buszlajev!

Szemjon még az iskolaudvaron

megharagudott rá, és elhatározta, hogy nem válaszol.

— Mi az, nem ismertél meg? — kérdezte Oszipov.

— Talán maga megismert engem az iskolaudvaron? — vágta rá Szemjon.

— Akkor nem ismerhettelek meg, de most már szabad.

Oszipov mellén német géppisztoly lógott. Szemjon nagyon szerette volna megfogni, még nem látott ilyen közelről német géppisztolyt.

— Tudod mit — mondta a falábú ember —, add ide nekem a géppisztolyt. Majd én feltartom őket. j

— Miért, te? — ellenkezett Oszipov. — Én ezt jobban csinálom. Én ezt nagyon jól megcsinálom. f

Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte megkérdezni.

— Fél lábbal nem jutok mesz- szire, kár lenne a gyerekért!

— Nem lesz semmi baj — mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni.

Némán mentek tovább. Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik vele, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek hallgattak.

— Várj egy kicsit — mondta Oszipov. Széthajtotta a bokor ágait és figyelt.

— Na, mi van? — kérdezte a féllábú.

— Észrevesznek, ha a lovas kocsival megyünk — mondta Oszipov.

— Géppuskagolyó nem ér el idáig, és amíg átvergődnek a mocsáron, már messze leszünk.

— Ha van motorbiciklijük, megkerülik és úgy üldözhetnek. Itt kell hagyni a lovat.

— Sajnálom, jó kis hároméves.

— És az életedet nem sajnálod?

A kantárjánál fogva egy fához

kötötték a lovat, az legelészni kezdte a füvet, és elhessegette magáról a böglyöket. Szemjon a féllábúval nekivágott az erdőnek, Oszipov maradt...

Néhány éve Szemjonnak eszébe jutott ez a féllábú ember. Oszipov elmondta neki, hogy Tyihomirov udvarolt az anyjának, de az anyja nem ment hozzá férjhez. Szemjon szeretett volna TyihomiTáborozok Orfűn

• A nyíllal jelölt hely a kecskemétiek tábora.

A Mecsek egyik szurdokvölgyében, a

mesterségesen kialakított Pécsi-tó partján vertek tábort az idén a kecskeméti járás úttörőcsapatai.

Tizenegynapos váltásokban összesen 'hétszázötvenen élnek

lehetőséggel, indulnak elfoglalni a 29 sátrat a híres abaligeti autóversenyek közelében.

Amikor ezek a sorok megjelennek hel- véciai (fekete- erdei). jakab- szállási és bugaci úttörők készülnek a búcsúra. Nagyszerű napokat töltöttek együtt Juhász Rózsa és Probojácz Mik- lósné vezetésével.

A környezet — ez nyilvánvaló — minden Alföldről érkezett úttörő számára meglehetősen idegen, hiszen szemük mindenhol hegyeket lát, a levegő „erős”, az utak pedig jelzettek. _ (Ezeket az észrevételeket az előző csoportokban táborozok mondták el, és gyorsan hozzátették: tulajdonképpen ezek a különbségek voltak a legérdekesebbek.)

Természetesen valmennyien Pécsre indultak Kecskemétről, onnan autóbusszal Orfűre. Érkezés után elhelyezkedtek és megválasztották a tábori tanácsot.

A második napon a közvetlen környékkel ismerkedtek, a Vízfő- és a Sárkány forrással, a közeli múzeumokkal, ahol erdészeti, vadászati és malomipari emlékeket láthattak.

Délután rendbehozták a tábor környékét, még parkot is készítettek, hogy a tábornyitás legszebb látványosságához, a nyitótó bortűzhöz minden készen álljon, rendben legyen!

Az abaligeti túrára különösen a fiúk voltak kíváncsiak, hiszen esztendők óta Európa-hírű autóversenyek színhelye. A lányokat inkább a cseppkőbarlang .látványa vonzotta. Bár sokan látták már az aggtelekit, úgy nyilatkoztak ez is nagyon érdekes, emlékezetes volt számukra.

Az Orfűi-tóban szinte valamennyien megfürödtek, egyedülálló tapasztalatokkal lettek gazda-;

rovval találkozni, és beszélgetni egy kicsit az anyjáról. Arra is gondolt, hogy biztosan nagyon veszélyes dolog lehetett eg£ üldözött kisfiút kivinni a városból. Ha felismerték volna őket, Tyihomirov a mankójával nem tudott volna futni, s fegyvert sem vehetett magához, mert a policájok az ellenőrzési pontokon gondosan átvizsgálták a kocsikat, fegyvert kerestek, de leginkább abban reménykedtek, hogy kisüstit találnak. És a kisüstit nagyon gondosan kutatták.

Szemjon, amikor legutóbb a falujukban járt, elhatározta, hogy felkeresi Tyihomirovot, de az két évvel azelőtt meghalt. Oszipov mesélte, hogy Tyihomirov mindig kérdezősködött felőle, még egy képet' is kért Szemjonról Marija Trofimovnától. Tyihomirov sosem nősült meg, gyereke sem volt.

Szemjonnak eszébe jutott, hogyan vágtak át az erdőn Tyihomi- rovval, egész nap mentek, és Szemjon úgy elfáradt, hogy már lépni sem tudott, soha életében nem érzett ilyen fáradtságot. Tyihomirov felültette a hátára, biztosan nagyon nehéz volt cipelnie több órán át a nagy növésű ötéves fiút. Szemjon kényelmesen ült széles hátán. Erős vállába kapaszkodott, úgy aludt egy keveset, aztán nyárfaleveleket tépdesett a feje fölött, és egyszer olyan erősen megmarkolt egy ágat, hogy Tyihomirov elvesztette az egyensúlyát, és elesett. Szemjon felkacagott, mert Tyihomirov majdhogynem átbukfencezett a fején. Szemjon nevetett, Tyihomirov meg feltérdelt, nehezen lélegzett, az inge aljával letörölte arcáról az izzadságot. Szemjonnak valahányszor eszébe jutott ez a jelenet, mindig elszégyellte magát.

(Folytatjuk)

gabbak: ez a tó ugyanis hazánkban az egyetlen, amelyik völgyt» lévén hullámverésmentes! (Ezért is rendeznek itt gyakran nemzetközi kenu- és kajakversenyt.)

Természetesen ellátogattak Pécsre is. A dzsámit, a minaretet — képről — mindenki ismerte. Most más török-kori emlékeket is megnéztek, például Idrín baba türbéjét. Üzemlátogatásaikhoz nagy segítséget nyújtottak a Baranya megyei KISZ-bizottság munkatársai. Megszervezték a két híres gyár, a kesztyűgyár és a bőrgyár meglátogatását.

Nem állt volna azonban egyik csoport sem igazi úttörőkből, ha a környezetüket nem „térképezik” fel alaposan. Természetesen használták a Mecsekben gondosan jelzett utakat.

Voltak akik a zöld jelzést vá-/ lasztották, így gyalogtúrájukkal érintették a környék legszebb kilátóját, az István kilátót, és a hajdani Pálos kolostor romjait. A hosszabb gyalogtúrát kedvelők ezen az úton akár Sikortdáig is elmehettek.

Néhány csoporttal egyidőben más megyebeli úttörők is táboroztak a közelben. Felvették velük a kapcsolatot, még vetélkedőkre is sor került!

Minden eseményt gondosan bevezettek a tábori naplóba, még azokat a legendákat, helységneveket is, amiket az itt élő emberektől hallottak.

A tizedik napon került sor a táborozás értékelésére. Amit jól csináltak annak nagyon örültek, amit nem — azt is igyekeztek nyereségnek felfogni: úgy többet nem túráznak, kirándulnak...

Utolsó csoport készülődik most. Vasárnap már ők veszik át a táborhelyet. Szabadszállás, Kunszentmiklós, Tiszaalpór és Tiszakécske úttörői váltják az ottlevőket.

Mint ilyen esetekben mindig, nekik is sok napfényt, jó időt kívánunk! De nagyon gyorsan hozzátesszük, hogy akik esős napokat értek itt, azok sem szo- morkodtak, hiszen sok vetélkedőnek éppen ezek a napok teremtettek időt.

Végül egy nagy örömhírt tartogatunk, valamennyi kecskeméti járásbeli úttörőnek. Az úttörőelnökség határozata alapján ezen a helyen, a Pécsi-tó partján szeretnék felépíteni a faházakból állp állandó táborhelyet. Erre a döntésre akkor került sor, amikor szinte minden táborozó csapat azt jelentette, hogy máskor is, többször is szívesen eljönnek erre a helyre.

Ha a szükséges építési engedélyeket, területfoglalási lehetőséget sikerült beszerezni, akkor 1978-ban megkezdődik az építkezés, a tanévzárás után.

Rejtvény fej tőknek

A? elmúlt alkalommal közölt képrejtvény „hibáit” sokan megtaláltátok. A helyes megfejtés: a jobboldalon hiányzik a fáról egy ág, egy gomba, egy virág és a kalapból egy darab. A bal oldalon: a fáról egy levél, egy fűcsomó, és egy öv.

A helyes megfejtést beküldők neve közül Loránd Zoltán kisdobos, a Czollner téri általános Iskola úttörőcsapatának tagja (Harkály őrs) húzta ki a tíz nyertes nevét. Részükre könyvjutalmat postáztunk.

A nyertesek: Adám Ildikó, Foktő; Kothencz Éva, Jakabszállás; Nagy Zoltán, Kisszállás; Dobrosi Agnes, Tiszakécske; Lantos Ilona, Kiskunfélegyháza ; Mészáros Ferenc, Imre- hegy; Nagy Erzsébet, Szeremle; I'leszkán Zsuzsanna, Bácsalmás: Borbély Gábor, Kecskemét; Szabadszállási László, Jakabszállás.

Pajtások! Figyeljétek az Úttörőéletet. hamarosan újra közlünk rejtvényt részetekre.

Selmecl Katalin