Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-16 / 192. szám

1977. augusztus 16. • PETŐFI NÉPE § 3

Túl a hatvanon...

A fenti megállapítás riportalanyunkra kétszeresen is érvényes. A bácsalmási Csúcs Mátyás ugyanis hatvanadik születésnapján adott életében hatvanadszor vért, s azóta már a hatvanegyedik véradásra is sor került. Tudomásunk szerint eddig a megyében ezt a rekordot senki nem szárnyalta túl!

— Mikor és milyen körülmények közt adott először vért — kérdezzük, a szép kerttel övezett kis családi ház egyik szobájában beszélgetve.

• — Az egyik munkatársam véletlen baleset következtében tüdőlövést kapott. Több mint negyven éve már ennek. Nyomban jelentkeztem donornak. Őszinte volt az örömöm, amikor megtudtam, hogy a tőlem kapott öt és fél deciliter vér megmentette az életét. A felszabadulást követően rendszeres véradóvá váltam.

— Bizony minden harmadik hónapban tudtam már, mikor kell készíteni a fehér inget, mert indul Bajára. Nem ritkán pedig váratlan távirat hívta őt sürgős véradáshoz — szól közbe a feleség. Majd' büszkén mutatja a Vöröskereszt Családi Lapjának

1975. júliusi számát. A címlapon a Salgótarjánban akkor rendezett országos véradó konferencia résztvevőinek sorában Matyi bácsit is felfedezhetjük.

— Emlékezetes számomra ez az esemény. Az 50. véradásom alkalmából itt kaptam meg az arany jelvényt. De ezen kívüLis számos kitüntetést, oklevelet őrzök.

A szóba falán ott látjuk a bekeretezett elismeréseket, mellettük díszesen megmtinkált bronz és fa dísztárgyakat. Egy részüket most, a 60. véradás alkalmával kapta. S a tagtársak, barátok jubiláns ajándékait rejtik a vitrinek is: étkészleteket, pohárgarnitúrákat. '

— Mi késztet, ösztönöz valakit arra, hogy az életet mentők népes és megbecsült családjába lépjen?

— A segíteni akarás, a sajnálat, a szánalom. Annak tudatában, hogy erős, egészséges vagyok, szinte kötelességemnek éreztem mindig ezt az emberbaráti feladatot, a közömbösség pedig vétek lenne. Anyagi érdekek sohasem vezéreltek, ellenszolgáltatást nem vártam. De azért talán nem hiúság, ha bevallom, hogy a számos köszönőlevél igen jólesett, amit azok küldtek, akik tőlem kaptak vért. Akadt olyan is, aki személyesen keresett fel.

— Némelyek attól félnek, hogy a vérvétel legyengíti őket...

— Mesebeszéd. Nekem egyet.

• „Túl a hatvanon”, a kertben, a rózsák közt. (Méhesi Éva felvétele.)

len alkalommal sem kellett még csak lefeküdnöm, pihennem sem a véradás után. A vérnyomásom- egyenletesen 160 körüli. Előny még, hogy a véradókat állandóan vizsgálják, tehát bármilyen bajt nyomban kiszűrhetnek, csírájában elfojthatnak. Mindenkinek, akinek az egészsége engedi, csak javasolni tudom.

— Van-e olyan ismerőse, akit Matyi bácsi szervezett be véradónak?

— Nem is egy. Folytattam én már munkahelyi agitációt is. Volt, aki kezdetben húzódozott, de aztán csaknem az egész kollektíva velem együtt vonult vért adni. S név szerint is említhetem az egyik fiatal szomszédomat, Molnár Pált, aki az én szavamra lett donor.

... Szép nagy kert, kellemes otthon: itt élnek Csúcs Mátyásék. Baromfit nevelnek, dolgozgatnak a kertben, amely megtermi a szükségletükhöz valót. Mint mondják, hiányát semminek sem látják, a nyugdíjukkal elégedettek. Matyi -bácsi, amióta nyugdíjas, szabadon rendelkezik az idejével.

— Ügy kelek-fekszem, ahogyan jólesik. Ha kedvem tartja, a kertben tüsténkedem, vagy olykor egy-egy alkalmi munkát vállalok. Kőműves a szakmám. Ami meg a véradást illeti, ha nem is annyira gyakran, mint eddig, de továbbra is kötelességemnek érzem, ott van a szándékaim közt. Legalább még 5—6 évig. Míg az erőm, egészségem engedi.

Jóba Tibor

Anyagi ösztönzés a gazdasági építéstervezésre és tipizálásra

KÉPERNYŐ

Fölösleges kérdőjel

Közvetve is igényekéi' ébreszthet, taníthat a tévé.

Kedden este a ráismerés örömével néztem a Románkori művészet az NDt^-ban kisfilmet.

Jártam a legtöbb bemutatott épületben. Csodáltam a komor oszloperdőket, a századokkal dacoló mozaikokat.

Emlékeimet, ismereteimet ez a film rendszerezte, sokszorozta az akkori élményt. A kamera közelről szemügyre vehette, amit csak távolból nézhettem, kiemelte az összetartozó stílusjegyeket.

Nehéz lenne eldönteni, kinek adnak többet az ilyen útifilmek, művészettörténeti kalauzok. Annak idején utazásom előtt vetítette a tévé a középkori Qued- linburgot bemutató összeállítást. Alig vártam, hogy a valóságban is rríegkereshessem a varázslatos szépségű utcákat, azonosítsam az előzetes információkat'a valósággal. Többet láttam, tapasztaltam, mint a kedvcsináló, tájékoztató előzetes nélkül.

A románkori művészeti emlékeket felidéző film utólag gyarapította, gazdagította ismereteimet, növelte az utazás hasznosságának a tudatát.

Így vannak ezzel a szomszédos országokba utazó százezrek.

A készülékeket nem vihetik magukkal útikalauzként, de a képernyőn látottak-hallottak

mégis elkísérik őket.

♦

Katkó István: Szimulánsok című tévéfilmje szerdán létező típust jelenített meg. A képlet igaz — tudjuk tapasztalatból —, de a figura magatartását elhitető, magyarázó érvek a történet vége előtt elfogytak, ezért hatott a befejezés kinyilatkoztatásnak, eről- tetettnek.

Szurdi Miklós a kecskeméti színház művésze olykor a vázlatos jelenetekbe is életet vitt.

•

Csütörtök. Kitűnő, szellemes játék a Most mutasd meg! Hangulatos, ötletes, kellemes szórakozás, társasjáték ez a „találd ki”. Fél évszázada persze könnyedén megfejtették volna a gyerekek a legfurfangosabb rejtvényt is. Akkoriban még mutogatós módszerrel tanították az olvasást. Minden betűhöz, hanghoz meghatározott jel tartozott. A leggyengébbekbe is belesúlykolták, hogy a jobb fül melletti körözés „e”- bötűt jelent. Változnak az idők, változnak a tudnivalók, tudniil- lők.

*

Mind gyakrabban jelentkezik a Szegedi Körzeti Stúdió. (Pénteken a kecskeméti patikamúzeumról készült riportot láttuk, vasárnap délelőtt a Pajtás Kupa döntőjét.) Alakulgat a stáb.

*

Ásatag humor, sok elcsépelt ötlet, szegényes kiállítás: varieté napjaikban. Ne bántsuk a tévét, mert ahogyan mondják „ez van”. Csak azt közvetíthetik, amit a műfaj legjobbjai produkálnak. A szombati őfelsége a férfi, se joibb, sem rosszabb nem volt a hasonló termékeknél. A minél ritkább viszontlátásra.

*

Inkább kétszer egy jó filmet, mint egyszer egy rosszat. Az Ostromállapotot feltehetően az a néhány százezer ember is szívesen nézte, akik már látták a moziban. A jó film olyan mint a jó könyv: mindig talál benne az ember új értéket, szépséget. Tetszett a vasárnap vetített film.

H. N.

• A válaszút valójában nem azonos lehetőségek közötti döntés, mégis sűrűn és sokak úgy mérlegelnek: építeni vagy rekonstruálni? A fölösleges kérdőjel sok milliárdjába kerül a népgazdaságnak, mert hiszen falakat emelni, üzemcsarnokokat tető alá hozni akkor, amikor a termelés haszna alig gyarapodik, kidobott pénz. Persze, nagy hiba, lenne az általánosítás, a kivételt nem ismerő szabály felállítása. Az árukibocsátás elért szintjének — mennyiségének, minőségének — megtartása, a termelékenység nagy fokú növekedését lehetővé tevő technológiai változtatás olykor elkerülhetetlenné teszi az építést.

Nem ezekről az esetekről van szó, hanem azokról, amikor a fejlesztési terveket úgy fogalmazzák : Először legyen egy tágas üzemcsarnokunk ... Tavaly a szocialista szektor összes beruházásaiból — 150 milliárd forintból — 66 milliárdot emésztett fel az építés. Ennek tekintélyes része — gondoljunk csak a lakásokra, kórházakra, iskolákra — jogos társadalmi szükségleteket elégített ki. Természetes az is, hogy ahol szűz területen emelnek ipari üzemet, ott építeni kell. Az azonban ellentmond a józan észnek, hogy megfelelő állapotú, még évtizedekig használható üzemépületek, műhelycsarnokok kerülnek bontócsákány alá, csupán azért, mert az érintettek úgy határoztak, szebbet akarnak. A szebbre vannak indokok: világosabb, tágasabb, jobb munkakörülményeket kínál, könnyebb az anyagmozgatás, s így tovább. Ha lenne szá- molatlanul forint, az érvek mél- tányolhatónak bizonyulnának. Fejlesztési pénzszűkében azonban döntő, mire megy el, s mekkora hasznot hoz a beruházási summa.

• Maroknyit kiemelve a kínálkozó példák közül: 1975-ben a pamutszövetek hatvan százaléka készült automata gépeken, 1980- ra ez az arány 80—85 százalékra emelkedik, s a forrás a rekonstrukció. Az ötödik ötéves terv idején 60—65 kilogrammal csökken az egy tonna acélnyersvas termeléséhez felhasznált kohókoksz mennyisége, s ezt szintén a rekonstrukciós fejlesztés teszi lehetővé. A szakemberek által technológiai rekonstrukcióként jelölt folyamat dinamikus kibontakozásának terepe a fényforrásgyártás — itt háromszorosára nő a tőkés export öt év alatt —, továbbá a kábelgyártó gépek előállítása, az energetikai villamosgépek és berendezések termelése.

• Az idézett példák erősítik gondolatsorunk indokoltságát. Hiszen ezek az iparterületek gyakorlati bizonyítékát szolgáltatják a kérdőjel fölöslegességének, igazolják a párt XI. kongresszusa határozatában foglaltak végrehajthatóságát, tudniillik, azt, hogy

a feldolgozó iparon belül elsődlegesek a rekonstrukciós jellegű fejlesztések. Valamit érzékeltet az ilyesfajta arányok módosulásából a gépipar példája. Ebben az ágazatban 1976 és 1980 között a fejlesztési kiadásokból a vállalati források — saját alapok és hitelek — kilencven százalékkal részesednek. Amiben van építés is, de növekvő súllyal új technika, technológia, mert — úgy tűnik — a beruházók a saját pénz helyét jobban megnézik, mint tették korábban az állam által adottal.

Ismét lépve egyet, s megint- csak más irányban: idén, az első félév végén több, mint 14 ezer építményen dolgozott a kivitelező építőtábor, öt esztendő alatt némi mérséklődés tapasztalható az egyszerre emelt létesítmények számában — a munka valamelyest koncentráltabb —, ám ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy ezeknek a feladatoknak a költségvetési összege hatvanról 82 milliárd forintra nőtt. Azaz úgy- ahogy kevesebb helyen, de nagyobb értékben építtetnek a beruházók. A gyarapodó feladatok friss következménye; az Állami Tervbizottság határozata szerint négymilliárd forint terven felüli fejlesztési hitelt kap az építőipar, sokfelé kiterjedő s bonyolult következményei vannak tehát az építési „éhségnek”. Igenám, csakhogy az Állami Tervbizottság — lám, lehet következtésen érvényesíteni az össztársadalmi érdekeket — a hitel elnyerésének feltételei között kikötötte a harmincszázalékos saját forrás előteremtését, a már meglevő gépek, berendezések jó kihasználásának igazolását, az élőmunka megtakarítást. S azt is, hogy a hitel felhasználása nem járhat számottevő építési igénnyel, s ugyanakkor a beruházás 15—20 százalékos nyereséget hozzon.

Kemény próba, >.de: szükségszerű. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták — s mutatják ma is —, a beruházási eszközök mennyiségi gyarapodásától elmarad az ösz- szetétel változása, több pénz megy építésre, mint' ami elkerülhetetlen. Emiatt azután nem ritka: a felépült új üzemcsarnokba a tegnapelőtti technika és technológia telepedik be, megörökítve így az elavult termelési feltételeket a „korszerű” épületbén.

• Vizsgálatok igazolják: az ipar állóeszközein belül a gépek, berendezések állománya elavultabb, mint az épületeké, s más, építmény jellegű javaké. A fejlett ipari országokban ennek éppen a fordítottja a jellemző, holott anyagi tehetősségük jócskán meghaladja hazai lehetőségeinket, s lám mégis, takarékosak. Arra költenek sokat, amire érdemes, ami hamar visszatéríti a kiadásokat: gépekre, berendezésekre, technológiákra.

L. G.

Kaposváron készül a Druzsba

A Finom- mechanikai Vállalat

III. számú gyárában.

Kaposvárott készítik; a Druzsba néven ismert mikrohullámú tévéláncot, szovjet negrendelésre.

Az első félévben 76 miliő forint érté- ű berendezést gyártottak.

Az idén Indiába is szállítanak

A praktikusról és a prakticizmusról

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium két korábbi rendelete elvi lehetőséget nyújtott arra, hogy a műszaki tervező vállalatok a közreműködők közvetlen anyagi ösztönzésével is segítsék a beruházások hatékonyságát növelő műszaki-gazdasági megoldások és a típustervek kidolgozását, a beruházási költségek csökkentését, illetve a beruházás üzembe helyezési határidejének előrehozását. A végrehajtás szabályairól most adtak ki közös közleményt. Ez összefoglalja azokat a hatékonysági, gazdaságossági feladatokat, amelyeknek teljesítéséért prémiumot fizethetnek és jutalmat adhatnak a vállalatok tervezésfejlesztési és kockázati alapjának, valamint részesedési alapjának felhasználásával.

Az anyagi ösztönzésnek ez a rendszere, a korábbiaktól eltérően, elsősorban a személyi érdekeltségre épül, mert mind a tipizálásában, mind a beruházási költségmegtakarításban és határidő előrehozatalban a prémiumösszeg 70 százalékát egyéni feladatokra kell kitűzni, s csak 30 százalékát lehet felhasználni jutalmazásra a vállalati szintű feltételek teljesítése esetén. A hathatósabb anyagi ösztönzést célozza, hogy a személyre szóló feladat elvégzésekor úgyszólA csillagászok birodalmának nevezik a Prága közelében fekvő Ondrzejev kisvárost. Itt működik az ország határain túl is jól ismert obszervatórium, amely a kozmikus objektumok megfigyelését és fényképezését végzi.

Jelenleg az obszervatórium

ván azonnal ki kell fizetni a kitűzött összeget, még akkor is, ha az ugyanahhoz a létesítményhez fűződő egyéb prémiumfeladatokat mások nem teljesítik — tehát a kifizetés független a vállalati eredménytől.

Az új rendelkezés függeléke részletesen felsorolja azokat az építési rendszereket, szerkezeteket, építményeket, egységesítési feladatokat, amelyeket a középtávú népgazdasági tervekkel összhangban szorgalmaz az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium.

A premizálható tipizálási feladatokat pályázati rendszer keretében kell megoldani, amely szerint a tervező vállalat felügyeleti szerve bírálja el, hogy a benyújtott típusterv-javaslat

megfelel-e a tervidőszak építéspolitikai, műszaki feladatainak, hogy összhangban áll-e a kivitelező és szerkezetgyártó ipar technikai lehetőségeivel, s jutalom összege arányos-e a feladat nép- gazdasági jelentőségével. Hasonlóképpen a felügyeleti szerv értékeli a kész típustervet vagy tipizált szerkezettervet, s döntéséről 30 napon belül írásban értesíti a vállalatot. A premizálható, jutalmazható munkakörök jegyzékét a kollektív szerződésben, illetve szövetkezet esetében a munkaügyi szabályzatban is rögzíteni kell. (MTI)

kollektívája az Interkozmosz- program keretén belül végzett kutatásokkal foglalkozik. Csehszlovák tudományos és telemetri- kus berendezéseket helyeztek el eddig már több Interkozmosz- szputnyikon és „Vertikál” típusú geofizikai rakétán.

Praktikus — mondjuk egy öltözékre, mert jó mozogni benne. Praktikus — állítjuk egy megoldásról, mert kéznél levő, mert hasznos bizonyos tennivalók elvégzésére. Mindennapi életünk tele van praktikus megoldásokkal. Mert „praktikus” nem szólnunk akkor, ha jobb hallgatni, nem vitatkozni például a közlekedési rendőrrel — ha éppen ugyancsak praktikus meggondolásból — nem a zebrán keresztül mentünk át a túloldali kirakathoz. Ez persze már arra figyelmeztet, hogy a praktikus nem is mindig praktikus.

Ez utóbbi tanulságot természetesen átfogalmazhatjuk más életbölcsességre is. Például arra, hogy „nem mindig a legrövidebb út vezet a célhoz”. De tulajdonképpen felesleges is folytatnunk. A praktikusnak szigorú mértéke van, azaz megvan a megfelelő, jól körülhatárolt helye az életünkben. Ha ezen túllép, márcsak átmeneti, ideiglenes jelleggel megoldás, amelyre kényszerhelyzetek szorítanak rá bennünket nemegyszer. Még messzebb távolodván pedig e körtől, még ellentmondásosabbá válik a gyakorlatban. Vegyük például a borravalózást. Adok, mert más is ad. Így „praktikus”, mert gyorsabb (?) és pontosabb (?) a kiszolgálás, vagy mert lesz egyáltalán kiszolgálás. Csakhogy, ha mindenki ad, akkor hamar oda a készségesség. Többet kell adni, hogy újra megjelenjen. De másnak is többet kell adni, úgy, hogy a dolognak rossz végtelenje támad. A praktikusnak ' látszó megoldás visszájára fordul, s felfokozza a problémát, anélkül, hogy megoldaná. A praktikus pedig fogalmilag is átcsapott önmaga mértéktelenségébe, a prak- ticizmusba, saját megoldásnélküliségébe.

Praktikus játék a szavakkal? — kérdezhetné valaki. Lehetséges. Mentségül szóljon azonban: a prakticizmus ellen. A prakti- cizmus ellen, amely feltételezi, hogy az égvilágon mindent közvetlen és kézenfekvő megoldásokra lehet redukálni. Az igazság ezzel szemben azonban az, hogy vállalnunk kell a „kerülő- utakat”, a vállalkozás és cselek- , vés sokféleségét, amely az aktuális szükségletek kielégítésén túl a feltételek és különösen a jövőbeni feltételek megteremtésének áttételes, nem-praktikus útjai is bennefoglaltatnak. Annál is inkább, mert a „praktikusban”, az elhallgatáshoz, a kenőpénzhez és a borravalózáshoz hasonló jelenségekben eleve van egy konzervatív elem: negatívumaiban is olyannak fogadja el a valóságot, amilyen. „Különbékét” köt ezzel a negatív valósággal. Különbékét, amely azonban különböző veszélyek kockázatát rejti magában: a „színvallás” elmaradása lelkiis- meretfurdalást eredményezhet, gyermekeinknél negatív megítélést válthat ki, a borravalózás pedig zsebünk számára is soknak bizonyul. Mindig újra és újra felmerül tehát: lehetünk-e büntetlenül, akár önmagunkkal szemben és önmagunk előtt is egyáltalán „praktikusak”?

A prakticizmus ellenében felsorakoztatható érvek azonban jóval túllépnek a személyes élet nehézségein és erkölcsiségének dilemmáin, s társadalmi ellentmondásokat és károkat okozó következményeket is magukban foglalnak.

Egy vállalat vezetése lehet például „praktikus”, azaz lehetőségei által adott, vagy éppen „kiügyeskedett” rövidtávú nyereségessége mellett elhanyagolhatja távlati fejlesztési politikáját, jövő nyereségességének feltételét. Rövid távon — akár még a büntetlenség látszatával is —, tehet úgy, hogy nem veszi számításba a gazdasági élet egészének fejlődéstendenciáit, igényeinek dinamikáját. Találhat átmeneti megoldásokat problémái áthidalására, időleges elodázására. „Praktikus” döntéseinek következményei azonban sokkal mesz- szebb gyűrűzhetnek mint saját rendelkezési körének határai. Nemcsak saját gárdájának jövőjét kockáztatja, hanem népgazdasági szinten is negatívan hat, hiszen csökkenti ennek, " mint egésznek a teljesítményét is.

Hasonlóképpen hatna, ha — mondjuk — oktatási és képzési rendszerünket egyszerűen hozzáigazítanánk termelési rendszerünk felbecsült szükségleteihez. „Praktikusnak” tűnhetne, mert legolcsóbbnak, és főleg leginkább megtérülőnek látszik. Nem kellene küzdeni túlképzéssel, és a belőle adódó egyéb feszültségekkel. Mégis: nem bizonyulna-e

nagy lemondásnak szocialista társadalmunk összteljesítménye szempontjából? Nem fosztanánk-e meg eleve magunkat olyan kényszerhelyzetektől, amelyekből csak előrelépni lehetne? Azoktól a dinamikus feszültségektől és ellentmondásoktól, amelyekből a fejlődés mindig is származott? A praktikusság a közép- szerűség világának bizonyulna ezúttal is. A szocializmus azonban nem leszorít, hanem hozzáköt valamihez, egy állapothoz, hanem mobizál, s ezért ellentmond és küszködik minden középszerűséggel.

A prakticizmus ily módon újabb és újabb problémákat teremtő, ellentmondásokat (megoldás helyett) elodázó gondolkodásmód és magatartás. Az ösztönösség jele; a tudatosság, a széles elméleti látókör hiányának á tanúsága a gazdaságban, a politikai-közéleti tevékenységben, az oktatásban és nevelésben — életünk valamilyen területén. Ezért kell fellépnünk ellene. Ellenszere az elméletileg is felkészült, széleslátókörű, kulturált politikai és erkölcsi magatartás, amely nem kis állóvizekben kívánja megsütni pecsenyéjét, hanem az ellentmondások közegében képes mozogni és tevékenykedni, átfogva az ellentmondások teljességét is. Vagyis: az alkotó és gondolkodó ember küzdelme, az alkotó és gondolkodó társadalom vállalása ...

H. I.

A csillagászok birodalma

■!

Hat nap, hat megjegyzés

/ *