Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. augusztus 14. ként. Ez több, mint a tavalyi volt. Ha nem öntöznénk, ebből nem lenne semmi. — Mit isznak a vizes emberek, ha megszomjaznak? — Vizet! Van bőven, nekünk is jut belőle. — Akkor is, ha vége a műszaknak? — Utána, az más. Akkor minden jöhet, ami csak ki van írva a táblára. A tíz perc letelt, Botos János hóna alá kapja a vízágyút, Majoros Mihály a csövek átköltöztetésében segédkezik. A megitatott bokrok új erőre kaptak. Most már arra is képesek, hogy szépségversenyre hivják ki, a közöttük színesedő virágokat. — Kertészlányok dísze, így nevezzük ezeket a virágokat — közli Szabó Ferenc főágazatveze- tő. — Az a szokás, hogy mindig nevelnek palántákat a melegágyban és kiültetik. Szeretik a szépet. Ügy látszik, mások is, ebben a kerületben. A központi épületek köré valóságos díszkertet varázsolt Szalai István bácsi, a tsz nyugdíjazás előtt álló, idős dolgozója. — Mióta gyomorfekéllyel megoperáltak. nem bírom a nehéz munkát. Ezért tettek meg udvarosnak. A pénzemet megkapom, 2200 forint havonta, cserébe kertészkedem, locsolok, takarítok. Ahhoz képest, ami mögöttem van, ez a beosztás nagyon kedvező. — Mikor volt legnehezebb a dolga? — Amikor fiatal voltam, odahaza a szüleimnél. Meg amikor a magam gazdája lettem, akkor is. Rengeteget dolgoztam. — Miért? — Muszáj volt. Benne születtem a szőlőben, és annak a kezelése Hem tűrte a lustálkodást. Később sem lehetett lazítani. Amit nappal leszedtünk, éjjel vittük Kecskemétre. Nem úgy volt mint most. Éjjel alusznak, pihennek az emberek, nem kell a piacra menniük. — Mostanában többet pihen? — Nem mondhatnám. Van egy hold háztájink, azon kukoricát termesztek, ez a legjobb a jószágnak. A 6 naggyal és a 8 kismalaccal ugyan a feleségem vesződik, de este, mikor hazamegyek én is azt csinálom. Sokat betegeskedik, segítek neki. — Gyerekek nincsenek? — Hat családom van, de azok már a maguk szárnyán vannak mind. Eddig 11 unokával örvendeztettek meg, de lesz tqbb is, úgy veszem észre. Azért dolgozunk, hogy egy kicsivel segíteni tudjuk őket. — Kirándulni szokott-e? — Minden évben. A tsz elvitt már bennünket mindenhová az országban. Most is megyünk, augusztus 20-án Budapestre. Csak ilyen szép időnk legyen, mint most van. Az öntöző körbejár a virágok között. Ezek a rózsák illattal, szépséggel hálálják meg a gondoskodást. A földeken fürdőző növények pedig remélhetőleg gazdag terméssel. Vadas Zsuzsa • Botos János: „Ennek a kerületnek az öntözés a tő feladata. • Botos János és Majoros Mihály óránként vándorol tovább a vízágyúval. (Fényképezte: Méhesi Éva) Tavasz óta szakadatlanul dolgoznak a szivattyúk, megállás nélkül tart a szárazság elleni küzdelem, a kecskeméti Törekvés Tsz IÍI-as kerületében. A gazdaság jókora „zöldségeskertjében” 40 hektár pritaminpaprika, ugyanennyi káposzta beérését veszélyeztette a szeszélyes időjárás. Iára. Rajtuk múlik, hogy minden bokor egyenletesen jusson az éltető vízhez. — Pontosan óránként kell át- állnunk a vízágyúval. Elő van írva, hogy mennyit kell adnunk a növénynek. Az se jó, ha többet kap, de ezzel magunkkal is kiszúrnánk, még nagyobb sárban húzgálhatnánk a csöveket. Ez a locsolás kellemetlenebbik része. A sár egyébként is eszi a ruhát, a gumicsizmát, ami a sajátunk, védőöltözet ugyanis nem jár a „locsolkodóknak”. Évente több ruhát, cipőt szaggatunk el, mint bármelyik üzemben. Viszont ha befejeztünk egy áttelepítést, legalább tarthatunk egy kis cigarettaszünetet. — Mi van akkor, ha meghosz- szabbítják? Nagyot nevet. — Észrevennék. A vízkörök számából meg lehet állapítani, hogy tízszer, vagy csak hatszor vittük tovább a vízágyút. A lelkiismeretünk se vinne rá a csalásra. Jó látni az öntözött növényt és mellette azt, amelyik még nem kapott vizet. Ilyenkor érzi az ember, hogy van értelme a munkájának. — Milyen lesz az idei paprikatermés? — Ügy nézem jó. Igencsak megvan bokronként a negyedkiló. Ami azt jelenti, hogy hozzuk a súly tér vet, 189 mázsát hektáron— Május végén, június elején, vagyis a legkritikusabb időszakban, 45 napig nem hullott csapadék — tájékoztat Gyurász Mihály, a kerület vezetője. — Ezt követően kaptunk 8 mm-t, erre megint csak szárazság következett, így ment egész nyáron. Mivel mi a zöldségtermesztésre vagyunk berendezkedve, az öntözés nálunk létfontosságú. Tavasszal, amennyire lehetett korszerűsítettük a csőkutas öntözőberendezéseket, azóta villannyal dolgozunk, a régi Diesel-motorok helyett. Ezzel könnyebb lett a munka és nagyobb a szivattyúk teljesítménye. A 100 hektáros területen 32 kút üzemel. Eleinte két műszakban, éjjel-nappal mentek a motorok, most már elegendő az is, hogy reggel 6-tól este 6-ig működtetik őket. Automata berendezések híján, a tsz dolgozói végzik a csövek és a vízágyú mozgatását. Szép és'úgy tűnik köny- nyű, kellemes a feladatuk. — Főleg kifizetődő — emeli ki a lényeget Botos János, aki a többiekkel együtt minden munkát megfog, a kazalrakástól a betakarításig. Ügy számítják, hogy a locsolással összejön a havi 3300 forint. — Tény, hogy ez köny- nyebb, a többi mezőgazdasági munkától, de nagyobb figyelmet igényel. Tizenhármán ügyelnek a szépen zöldellő pritaminpaprika-tábA TORMAKRÉMTŐL A FÜSZERCSALÁDIG Eötvös-díjas szövetkezeti elnök Az ötlet és az újítók 1966-ban veszteséggel zárták az évet a kecskeméti fogyasztási szövetkezet élelmiszer-tartósító üzemei. Akkoriban helyezték Kiskunhalasról a megyeszékhelyre a tapasztalt szövetkezeti szakembert. Jó szemű, bátor vezetőnek, következetes kezdeményezőnek ismerték. Ezért hívták. Munkatársaival fölmérte a helyzetet, latolgatta a lehetőségeket. Reménytelennek látszott a nagy konzervgyárakkal a versenyzés. Céltalannak, fölöslegesnek! Nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetkezeti ipar kiegészítő szerepkörében sokat tehet a választék bővítéséért. A háziasszonyok munkáját könnyítő termékeket kerestek. Az elnök szobájában tucatnyi mintapéldány, oklevél tanúsítja: találtak. Ma már természetesnek tekintjük az ételízesítők bőségét Tíz esztendeje sokan tamáskod- tak. Bordós Lajos hitt e kezdeményezésben, munkatársai alkotókészségében. — Külföldön láttam, mennyire kelendők a tubusos készítmények. Gondoltam, mi is próbálkozunk valami hasonlóval. Létrehoztunk egy újítóbrigádot. Szövetkezeti emberekből, kültagokból; kitűnő szakemberek élnek Kecskeméten. A tormakrémmel jöttünk ki először. Gyorsan kivívta a vásárlók rokonszenvét. A gépcsoportok jobb kihasználására, a mutatkozó igények serkentésére kikísérleteztük ennek mustáros változatát. Az üzletekbe került csakhamar a Pirosarany, majd a zellerkészítmény, a fokhagyma- krém. Kereslet és haszon • Lniver AFÉSZ-termék egy kiállításon, J. (Tóth Sándor felvétele) [ már lemondtunk a hagymakrémről, míg megtaláltuk a megfelelő összetételt. A gomba egyelőre ellenáll kísérleteinknek, de előbb-utóbb ezzel is megjelenünk a piacon. — Mi a haszna mindebből az Un i vernek? — Túlságosan leegyszerűsítem a választ, ha azt mondom, hogy élelmiszeripari ágazatunk tavaly 10 százalékos nyereséggel dolgozott. A hétmillió forintból jut fejlesztésre' is. Idén 90 millió a termelési terv. Az üzlettel egyenlő fontosságú a lakosság szolgálata. Előfordul, hogy egyik-másik termékünkre átmenetileg ráfizetünk. Tovább gyártjuk, mert csak így lehetünk jelen a piacon, így elégíthetjük ki az igényeket. Számításainkat — mint jeleztem — megtaláljuk, azt hiszem a vásárlók is. Háztáji, nagyüzem Jól járnak a kisárutermelők! Viszonylag kisebb tételekben dolgozunk, nagyüzemek közreműködésére ezért kezdetben nem is gondolhattunk. A Pirosaranyhoz most már évi 2000 tonna paprika szükséges, erre már termelőszövetkezetekkel szerződtünk. Azzal növeltük termelési kedvüket, hogy bizonyos munkákat (a ko- csány lecsípése, mosás stb.) külön díjazzuk. Mindez sok tízezer devizát hoz az országnak. — Szép, szép, de hallottam a népi ellenőrzési bizottság beható érdeklődéséről... — Többször feljelentettek bennünket, személy szerint engem is. A nagy újítási díjakat kifogásolták. A vizsgálatok minket igazoltak. „Bárcsak minél több helyen támogatnák így az újítómozgalmat...” ezzel az óhajtással zárultak le az ellenőrzések. Azt tartom, hogy mindig voltak értelmetlen emberek. Rosszul cselekszik az a vezető, aki átmeneti kellemetlenségek miatt meghátrál, elveszti kezdeményező kedvét. Kínálat és ízlés — Mit terveznek, mivel gazdagítják a kínálatot? — Hamarosan ízléses műanyag tégelyekben a boltokba kerülnek új fűszerkészítményeink. A háziasszonyok csak a borsot, paprikát ismerik, elfelejtődnek, a régi magyar konyha jó ízei. "Elővet- tünk régi hajdani szakácskönyveket, tanácskoztunk táplálkozás-szakértővel. Négyféle keveréket ajánlunk. Sokat küszködtünk, míg idejutottunk. Hatvanötezer dolláros új gépsorral őröljük púderfinom- ságúra a felhasznált nyersanyagot. A berendezést más ételízesítők gyártásánál is hasznosítjuk. Gyorsan megtérül az exportfejlesztő hitel. Már ebben az~evben csaknem 70 ezer dollár értékű árut helyeztünk el nyugati piacokon. Milyen egyszerűnek látszik utólag egy új termékcsoport előállítása, bevezetése. Csak kapkodom a fejem a nehézségeket lát— va-hallva. Már fél éve a piacon lehetnének, ha nincsenek csomagolási gondok. A lábukat lejárták, míg kivitelezőt találtak az öáletes szállítókartonokra, az asztaldísznek is beillő műanyag tégelyekre. Millió ok a meghátrálásra, az igények leszállítására. Kezdeményezés, siker Újult erőfeszítésekkel küzdöttük le az olykor Himalájaként ellenálló vakondtúrás-akadályokat. Bordós Lajos mindig vállalta a kezdeményezés kockázatát, ügyelt látszólagos apróságokra is* noha elfoglalt ember. A megye legnagyobb fogyasztási szövetkezete tavaly 700 milliót forgalmazott. Az elsők között figyeltek fel a háztáji gazdaságok, a kiskertek igényeire. Évről évre nagyobb részt kérnek a megyeszékhely kereskedelmi ellátásából. A városi tanács segítségével ebben az ötéves tervben is több ezer négyzetméter üzlettérrel bővítik hálózatukat. Az Eötvös Lóránd-díj- jal a tavaszon kitüntetett Bordós Lajos, a tudomány egyik ágában sem jeleskedett. Hiába keressük tanulmányait a szaklapokban, nevét elméleti konferenciák előadói között. Kevesen szolgáltak rá ennyire a kitüntetésre! Az Univer ÁFÉSZ elnöke felismerte, hogy csak a legújabb tudományos eredmények hasznosításával, új módszerek bevezetésével, elmélyült piackutatással boldogulhatnak. Vállalta a kísérletek kockázatát, minden tőle telhetőt megtett a számukra elérhető szellemi energia hasznosításáért. — Miben különböznek termékeik a hagyományos konzervek- től? — Készítményeink 90 százalékát hideg úton állítjuk elő. Csak kifogástalan nyersanyaggal dolgozhatunk. Arra törekszünk, hogy termékeink megfeleljenek a közízlésnek, illetve jó irányban befolyásolják azt. Hosszas kísérletezéssel sikerült a szavatossági időt meghosszabbítani, az eredeti színt, zamatot megőrizni. Olykor évekig is eltart egy-egy új készítmény előállítása. MárA „különleges brigád” tagjai valóban tekintélyes summákat vettek fel. Egy fillérrel sem többet, de kevesebbet sem, mint amennyit a törvények, rendeletek előírnak, amennyit tevékenységük megér a szövetkezetnek. Hároméves szerződést kötünk velük, a forgalomba került termékek mennyisége, illetve jövedelmezősége arányában kapják díjazásukat. Segítenek a gyártási technológia kialakításában, kötelezik magúkat az üzemszerű termelés kezdetén mutatkozó esetleges hibák kijavítására. Végül is milyen ember a Munka Érdemrend arany, illetve ezüst fokozatával és sok más elismeréssel kitüntetett szövetkezeti elnök? Munkás, aki szüntelenül a holnapot figyeli. Igyekszik megteremteni a tudományos ismeretek vállalati hasznosulásának legjobb feltételeit. Ezt az indokolást olvastuk az Eötvös Loránd-díjat adományozó határozatban. Csatlakozunk a véleményhez. Heltai Nándor A legközelebbi falu úgy tizenöt kilométer ide. Tizenöt perc alatt odaérne. Még meg kell találni a tanácsházat, vagy a kolhozirodát, ahonnan telefonálni lehet. Megeshet, hogy a kapust sem találja ott: hajnaltájt többnyire már hazamennek aludni. Akkor meg kell keresni a tanácselnök házát. Ez is legalább tizenöt perc. \ztán telefonálni, és elmagyarázni a helyzetet az ügyeletes tizedesnek. Az fölébreszt egy hadnagyot, aki talán valamelyik irodában alszik, ahol akad fekvőhely, hiszen az éjszaka behozott részegek már elcsendesedtek, a jegyzőkönyveket már fölvették. A hadnagy telefonálna a területi központba az ügyeletes őrnagynak, és az riadóztatná a körzeteket. Ha minden simán megy, a motoros járőrök úgy negyven perc múlva zárják le az utakat. A rablók a legjobb helyet és időpontot választották. Negyven perc alatt már messzire lehet jutni, addigra már nagy forgalom lesz az utakon és gyakorlatilag semmi értelme nem lenne személyautók százait megállítani. Ráadásul a legközelebbi vasútállomásra is kimehetnek, és megállíthatnak egy sofőrt, akit senki sem látott. Szemjon teljesen nyugodtan gondolTa végig mindezt, mert tudta, hogy ezek az utolsó nyugodt pillanatok, nemsokára kitör a pánik. De kire lehet számítani? A mérnökre? Az ablaknál ül, beszorítja a szomszédnője. A zub- bonyos öregúr? Túlságosan öreg már. A hátsó üléseken helyezkedett el két fiú, egyetemisták, vagy felsőbb osztályos iskolások. Meg a hadnagyra ... Már neked is megkezdődött a háború, gondolta Szemjon, hadüzenet és harckocsi nélkül. Kár, hogy nincs fegyvered. Nem szabad fegyverrel szabadságra utazni. Ketten odamentek a diáklányhoz. Az tüntetőén kinézett az ablakon, a térdéről vették el a reti- küljét. Lehetne a feleségem, villant át Szemjon agyán, de azonnal szidni kezdte önmagát: — a legjobbkor jut ilyen az eszedbe, te idióta! Most az öreghez közeledtek. Mindjárt megkezdődik, érezte Szemjon, nem létezik, hogy ne történjen semmi. Csak ki kezdi el? Lehet, hogy mindenki arra vár, hogy majd én kezdem? Most először ijedt meg. Szemjon lenézett: a fegyver csöve egy kicsit leeresztve, de még mindig a bal lapockája alá irányult. Milyen rosszkor is történt mindez. Semmi sem dőlt el még Natas- kával a lakásügyben, be kéne menni a tanácsba, okvetlen és minél hamarabb be kell menni, különben megint lemarad az elosztáskor. Mégis nekem kell kezdeni, senki más nem vállalkozik? De akkor fölállt az öregúr. Lassan állt föl. A válla meggörnyedt, makacsul behúzta ősz fejét, úgy állt, ahogy azok az emberek állnak, akik mindenre készek. Meglehet, hogy az öreg már sokszor állt föl elsőnek életében. És rögtön utána a hadnagy is fölállt, bal vállát előretolva, ahogy bokszállásban állnak, a fiúk is felugrottak a hátsó üléseken. Az utastérben minden elcsendesedett. Azok ketten hátráltak, az öreg elől. Szemjon lépni készült, mére- ’ gette, hogyan Judná megfélőbbén leütni a századost. Már csak az autóban maradt ötödik férfi idegesítette. Mozdulatlanul ült a kormánynál és dohányzott. A százados hirtelen nyugtalanul hátranézett. Gépkocsizúgás hallatszott. Még csak nagyon halkan, de mégis mindenki meghallotta. A banda dermedten állt. Szemjon észrevette, hogy az utasok összenéznek. Hát mégis akadnak ilyen találkozások! Lehet, hogy a rendőrség, vagy a katonaság a legjobbkor érkezik? Még néhány pillanatig reménykedett, amíg meg nem jelent egy Pobeda — rögtön felismerte a körvonalairól. Magánkocsi. Az utolsó Pobeda több mint tizenöt évvel ezelőtt hagyta el a futószalagot, s csak egy nagyon pedáns embernél maradhatott meg. A sofőr fékezett, a százados intett a botjával. Nyilván nem bízott benne, hogy engedelmeskedni fog, remegve vibrált a fénypont a kezében: tovább, tovább. Ügy látszik, a százados megijedt. Az autó elhúzott mellettük. A hátsó üvegen álmosan nézett ki egy borzas hajú kislány. A rablók az ajtóhoz rohantak, gyorsan beugrottak az autóba, becsapták az ajtókat. A százados kapkodva köpenye zsebébe dugta Szemjon papírjait, szintén az autóhoz rohant, a sofőr mellé ült. A Volga nem száguldott tovább*, ahogy azt Szemjon remélte. Az odáig hallatszó izgatott hangokból ítélve megértette, hogy a fosztogatók nincsenek megelégedve. Szemjon hallotta, ahogy az egyiknek azt parancsolták, hogy szálljon ki. Megismételték a parancsot, majd csönd lett. Nincs az az erő, ami rávett« volna ezeket az embereket, hogy; kiszálljanak. , (Folytatjuk,) Tájkép, vizágyúval • Jut víz Szalai István bácsi virágjaira is.
