Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
Táblák a Széchenyivárosba • „Műtermi” pillanatkép. „Lakótelepi egységeink si- j, vár, unalmas, lélektelen egyformasága az esztétikai problémákon túl állandóan bosszantó keresgélésre is késztet: nehezen sőt úgyszólván alig tudunk tájékozódni. Az utcatáblák szám- táblák is csaik közvetlen közelről, olvashatósági távolságról informálnak. Nincs kiemelkedő tájékozódó pont, például torony, vagy szobor, ami eligazítana, de hely sincsl a házak között ilyenekre. A méretarányok és lehetőségek azt sugallják, hogy az utcatáblák ürügyén, azok helyén, azokkal együtt kell létrehoznunk, nagyobb távolságban is jól > látható, egymástól megkülönböztethető irányító formákat...” — írta Kátay Mihály, a Kecskeméten harmadik alkalommal megrendezett nemzetközi zománcművészeti alkotótelep idei programjának ismertetőjében. Ez tehát az a feladat, amely a vállalkozó szellemű magyar és szovjet művészeket a megyeszékhelyre vonzotta 1977 nyarán. Litvániából és Moldvából A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán „berendezett” műteremben dolgozó zománcművészek között már szinte megszokottan csengenek az orosz szavak. Idén négyen érkeztek a Szovjetunióból, Vaszilij Bobunov és Oktjábrina Karandaseva Moszkvából, Lirtja Andriukaitite Rigából, Vladiszlav Cbuh pedig Kisinyevből, Moldvából. Ö egyébként a csoport vezetője. Vladiszlav Obuh beszélgetésünk során elmondotta, hogy a szovjet művészeti ^szövetségtől „kap--, ták még a íeíihivást a mai^rpr-'w szági. jüköi^telepcé. való jel£nt&er,.;, zésre. A tavaly és az azelőtt itt járt kollégáik a kecskeméti tábor jó hírét költötték, s ők is szívesen vállalkoztak az utazásra. A két hölgy eredetileg ékszerész, ők pedig az úgynevezett monumentális műfaj 'képviselői. — Monumentalistáknak nálunk azokat a művészeket nevezik, akik a környezet élénkítését, színesítését szolgáló, méretüket tekintve nagy formátumú alkotásokat hoznak létre — magyarázza. — így hát készítünk freskókat, fémdomborításokat, mozaikokat —, tehát olyan esztétikai • Morelli Edit munka közben. kérdéssel foglalkozunk, amelyek a magyar kollégákat is érdeklik. Ami a zománcnak az épületdíszítésre való hasznosítását illeti, el kell mondanom 'hogy mindkettőnk számára újdonságot jelent, hiszen nálunk jórészt csak az ékszerkészítésben alkalmazzák az ötvösök. Azt tudtuk, hogy az NDK-bao és Magyarországon is eredményesen próbálkoztak már középületek zománcdíszítésével, a technika elsajátítása viszont^ — ez itt számunkra Kecskeméten hamar kiderült egyáltalában nem egyszerű. Ezért magyar társainktól eltérően mi elsősorban tanulgatunk, 'kísérletezgetünk, hiszen legalább jó fél év lenne szükséges a szakma legfontosabb fortélyainak elsajátításához. Véleményem szerint a kísérletezés megéri a belefektetett fáradtságot, mert igaz ugyan, hogy a zománc jellegénél fogva hideg anyag, de megfelelő helyen alkalmazva, igen hatásosan oldhatja fel az építészeti környezet egyhangúságát. Ügy. tudom, Moszkvában is terveznek egy zo- mánoművészeti telepet a kecskeméti alkotótáboréhoz hasonló célkitűzésekkel ... A beszélgetésbe bekapcsolódó Livija Andriukaitite elmondta: nem először jár hazánkban. Két évvel ezelőtt az általa készített’-,li „ékszerekből, repesett öná.llp,k>. * állítást Budapesten. Véleménye valóság ellentmondása szerint elképzelhető zománcdí- szítás belső falfelületeken is. ö maga is most ismerkedik meg e sajátos műfaj díszítési technikájával az alkotótelepen jól érzi magát. ralis útbaigazító tábla elkészítésén dolgozik. Idén harmadik alkalommal vesz részt az alkotótábor munkájában, így módjában áll megítélni a szervezők törekvéseit. — Az én véleményem az, hogy a kecskeméti alkotótelepek programja logikusan következik egymásból — mondja. — Ez alatt kedvező fejlődést értek. Nem érzem túlságosan szűknek az idei tematikát, annak ellenére sem, hogy ezekkel az útbaigazító táblákkal tavaly még egyikünk sem akart foglalkozni. Az az igazság, hogy igen nagy szükség van ezekre a konkrét jelentést hordozó díszítőelemekre, amelyek a lakótelepek sivárságának feloldása mellett az útbaigazítás követelményeit is tartalmazzák. A társadalom, az ott lakó ezrek igénylik azt, hogy környezetük egy kissé egyedi, s ezáltal emberibb is legyen. Az építészek — úgy tűnik —, hogy sok mindent sokszorosítani akarnak, mi viszont az egyedi jelleg érvényesítéséért szeretnénk „harcba” indulni saját eszközeinkkel. Azonos elemek variált ismételgetésével, a változatlan változatosság színi és formai játékaival kívánunk megkülönböztető jegyeket „elültetni” az alsó vákopojc A szükséglet: társadalmi Kék-sárga, színes utcatáblák, házszámok sorakoznak egymás mellett a földön és asztalon, ahol Petrilla István egy zománclapokból összeállítandó nagyobb, figu• A szakmai megbeszélés résztvevői: Kátay Andriukaitite és Kótai József ötvösművész. Mihály, Livija Morelli Edit, aki tavaly a kecskeméti Kéttemplom közi tetőátkötés kazettás mennyezetének zománcdíszítési tervét készítette el, idén ismét a táborban dolgozik. — Amikor megkaptam a megyei tanács előzetes programját előbb nagyon megörültem, majd hogy gondolkodni kezdtem a feladaton rájöttem, milyen nehéz fába kell vágnunk a fejszénket — magyarázza. — Az a helyzet ugyanis, hogy nekünk, zománco- soknak a valóságban feszülő, már könyörtelenül „létező” ellentmondásokat kellene feloldanunk. A tömeges építés és az élő ember, a lakótelepi környezet és az emberi igények mindennapi szembenállását kellene tompítanunk talán nem is az erre a célra alkalmas eszközeinkkel. Megoldhatja-e ezt' a feladatot néhány tábla, ha még oly sikeres is?... Aligha ... Ennek ellenére mégis vállaltam a próbálkozást, mert a feladat rendkívül fontos, égető... Bök minden más lenne persze ha az építészekkel együtt dolgoznánk, már a tervezés időszakában ... Ettől az álomtól azonban még messze vagyunk, hiszen ki is garantálná, hogy egy ma tervezett házra — öt év múlva, ha elkészül — ilyen és ilyen műalkotást fog felszerelni. Nyilvánvalóan senki. Azután arról is szó esett, hogy terveinket sorozatban gyártsák, noha ezeknek lényegében egyedi alkotásoknak kell lenniük — legalábbis csak ez esetben van értelmük ... Gondjaikat sorolhatnám még tovább, de nem • Obuh Vladiszlav az égetés eredményességét tanulmányozza. teszem, mert félreérthetnék. Hiszen mindezeket csak a vállalkozás nehézségeinek érzékeltetésére említettem... * A három évvel ezelőtti egyéni, .^Jormairmüfájl kísérletektől egyenes út vezet az idei tábor résztvevőinek gondolkodó, töprengő, közösségi elkötelezettségű munkálkodásáig. Talán nem túlzó az- a megállapítás Sem, hogy a jelenleg itt időző művészeket elsősorban nem esztétikai jellegű kérdések izgatják, hanem a „praktikum”. Amely városrendezéssel, környezétesztétikával, közlekedéssel és számos más szakterülettel van kapcsolatban. Fúr- csának hat, de sok más tudományág gondolatai lappangnak az asztalokon heverő vázlatok, félig már megvalósult tervek mögött. A cél az, hogy a résztvevők alkotásai legyenek hasznosan szépek; jelentsenek valamit a betűk—számok nyelvén, de jelentsenek még ennél többet is a színek és a formák hátterében. És csak azután — mondhatnánk úgy is: de akkor is — legyenek ízlésesek, változatosak, egyéniek. A zománcművészeti alkotótáborban dolgozók munkájának ■ eredményeit egy hónap múlva már minden érdeklődő megtekintheti ott, ahová szánták őket, Kecskeméten, a Széchenyiváros- ben. Paviovits Miklós 1 1 1 C Hárman maradtak az asz- tálnál. — Figyelj csak — mondta Oszi- pov. — A feleséged szörnyen unalmas valaki. — Szemjon hallgatott. Ügy szerette Nataskát, amilyen. — Világos — mondta Oszipov. — A kérdés el van döntve, vitának helye nincs. — Igen, részemről minden esetre eldöntött kérdés — jelentette ki Szemjon. — Helyes — mondta Oszipov. — Az ember ne hagyja bántani a feleségét. — Még nem a feleségem, de azért nem hagyom megbántani. — És te hogy élsz? — kérdezte Oszipov. • Vaszilij Bobunov zománcképei. (Pásztor Zoltán felvételei) — Jól — felelte Szemjon. — Minden rendben. Ne sértődj meg, 1977. augusztus 19. • PETŐFI NEPE 9 15 ŰJ KÖNYVEK A Gondolat Könyvkiadó két értékes Ady-kiadvánnyal jelentkezett. Az Életem nyitott könyve c. ötkötetes gyűjteményben Kova- lovszky Miklós Ady önéletrajzi írásaiból, verseiből és leveleiből válogatva kísérli meg felvázolni a költő szellemi harcokban gazdag életútját, művészi és politikai tevékenységét. A másik könyv egy átdolgozott új kiadás, címe: Ady Endre. Élete és pályája. A kötet szerzője: Vezér Erzsébet. Az ismert Ady-kutató könyvében arra a feladatra vállalkozott, hogy rövid, tömör, de sok mindenre kiterjedő összefoglalást nyújtson a költő életéről, művészetének legfontosabb jellemzőiről, s egyben az Ady-irodalom leglényegesebb pontjairól. A Nagy magyar írók sorozatban látott napvilágot Po- mogáts Béla Radnóti Miklósról írt monográfiája. A szerző a gazdag, de nehezen hozzáférhető Radnóti- irodalomra támaszkodva — és a szakirodalomban eddig kevésbé érintett mozzanatokat is feltárva — ismerteti a költő művészi és eszmei fejlődését, művészetének sajátosságait, a magyar lírában betöltött helyét, továbbá műfordításait, valamint prózai és kritikai munkáit is. Az ipolytarnóci megkövesedett óriásfa és az ősvilági lábnyom, az annakidején tudományos szenzációként ható ipolytarnóci lelet a témája Tasnádi Ku- bacska András munkájának, amely Expedíció az időben címmel látott napvilágot. Az érdekes leírás visszaviszi az olvasót az őskorba, s a megkövesedett nyomok lalapján megeleveníti a 20—30 millió évvel ezelőtti ősi tájat, annak gazdag állat- és növényvilágát. A magyar néruiajz klasszikusai sorozatban látott napvilágot Az ősi társadalom magyar kutatói című kötet, a legkiválóbb magyar kutatók munkáiból válogatott szemelvényekkel. Henri Lhote érdekes munkája a Sziklafestmények a Szaharában; Stefan Heym életrajzi regénye a Lassal- le; a Szemtől szemben sorozatban Fajth Tibor és Nádor Tamás Puccini életével, munkásságával ismerteti meg az érdeklődőt. A Világjárók sorozatban jelent meg az Ország, várbs, híres ember Moldoványi Ákos tollából, sok érdekes, részben színes fotóval. Az Európa Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg A volo- kalamszki országutat, Alekszandr Bek híres regényét,, amely hosszú idő után jelent meg ismét, ez alkalommal A győzelem könyvtára sorozatban. A nagysikerű regény a Honvédő Háború kezdeti szakaszában játszódik, és Moszkva hősi védelmének történetét eleveníti fel. Az író — hűséges krónikásként — nem csupán az önmagában is rendkívül érdekes, izgalmas harcokról számol be, hanem azt is megmutatja: hogyan kovácsoló- dott ütőképes, bátor, fegyelmezett katonai egységgé az eredetileg fegyelmezetlen, heterogén civilekből Momis-Uli Baurdzsan főhadnagy zászlóalja. Szintén a Nagy Honvédő Háború idején játszódik Ju- rij Bondarev A part című most megjelent regényének cselekménye. Az Európa-zsebkönyvek sorozat új kötetei: Stephan Herm- lin: Cornelius-híd című elbeszélés kötete; Mervyn Jones regénye, a Jelen, múlt, jövő; a szovjet írók új elbeszéléseit tartalmazó Téli köd című antológia és Anatolij Krivonszoj regénye, a Süss föl, nap. A Századok — emberek sorozatban jelent meg David Garnett történelmi regénye, Pokahontasz avagy Virginia gyöngye címmel; a Lyra mundi Henri Lhote Sziklafestmények a Szaharában CORNELIUS-HID EURÓPA 2SEBKÖNYVEK sorozatban Paul Éluard verseidnek válogatott kötete. Az Akadémia Könyvkiadó újdonságai közül említést érdemel a Kortársaink sorozatban Illés Endréről írt kötet, melynek szerzője a nemrég elhunyt Dersl Tamás. Az író műfajainak időrendjét követve a kismonográfia érzékelteti azt a szemléleti-esztétikai átalakulást, amely a most 75 éves Illés Endrét a szocialista társadalom hazai megvalósításának céljaival fokozatosan azonosuló íróvá tette. Megjelent Vas Ida Munka és logika című könyve, amely adalék a hegeli úgynevezett abszolút eszme kritikai elemzéséhez. de Marija Trofimovna valami pletykát emlegetett a polgári múltadról. — Ezt szóbeszéd nélkül is tudja mindenki. — És még valami: furcsa, hogy olyan egyszerűen elengedtek abból a magas beosztásból! — Már egy éve nyugdíjas vagyok. A szűk látókörű ember mindig megtalálja a magyarázatát a maga számára. Illegális múlt, hős, főnök, aztán hirtelen majdhogynem maga talpalja a cipőket. Tehát valami nincs rendjén, lehet, hogy az erkölcsi életével kapcsolatban merült fel valami kifogásolható? Nem, még mindig ugyanazzal a feleségével él. Akkor talán policáj korában csinált valamit? — A megfelelő tájékoztatás hiánya mindig szóbeszédre adhat alkalmat — jegyezte meg az igazgató. — Köpök rá. Egy félévig csak horgásztam, de nem bírtam tovább. Manapság csak mosolyognak a nyugdíjasokon, és senki sem gondolja, hogy mi mindig tevékeny életet éltünk, nem bírjuk a tétlenséget. Ha megtorpanunk — meghalunk. Jól talpalják nálam a cipőket? Mondd meg az igazat! — Jól — erősítette meg az igazgató. Javultak a szolgáltatások, mióta Oszipov ott dolgozik. — Ez is valami. — Az élet bonyolult — folytatta az igazgató. — Azt mondod, hogy a szűk látókörű ember! Én meg azt, hogy az emberek emlékezőtehetsége jó. Nemrégiben elhatároztam, hogy ellenőrzőm az elsősöket cigarettáznak-e az iskolában. És tudod, mit mondtak a hátam mögött, amikor az egyik zsebéből kihúztam a cigarettát? Policáj. A fiúcska mindössze hétéves. Egy régi ismerősöm unokája. — Mi a tanulság? — kérdezte Oszipov. — Ne menj el policáj- nak te csirkefogó. — Az emberek mindenre emlékeznek — mondta az igazgató. — De lehet, úgy vélik, hogy nem azért mentél oda, mert oda küldtek, ez volt a feladatod, hanem magadtól mentél, aztán meggondoltad magad, és megértetted, hogy mit kell tenned. — Hát, így van az Szenya — nevetett Oszipov. — Jegyezd megL ezt jól! — Az emberek nem felejtenek: megjegyzik á jót is, a rosszat Is. — A rosszra tovább emlékeznek — mondta az igazgató. (Folytatjuk) ■
