Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

1917. augusztus 9. • PETŐFI NÉPE • fe

RENDEZI: RÉVÉSZ GYÖRGY

Film készül az Ady-évfordulóra

Budapesten, a MAFILM műtermei mostanában az Ady-év- forduló alkalmából készülő film munkálataitól hangosak. A Ki Iá. tott engem című színes nagyjátékfilm forgatókönyvét Hubay Miklós irta, rendezője Révész György, az operatőri feladatokat pedig Szécsényi Ferenc látja el.

Az alkotásban, amelynek forgatását augusztus végén fejezik

be, sok jelentős színészegyéniség működik közre. A fontosabb szerepeket Törőcsik Mari, Saf- ranek Károly, Hernádi Judit, Bánfalvi Agnes, Sára Bernadett, Bujtor István, Lukács Sándor, Székhelyi József és Trau b Dezső játsszák.

A Ki látott engem díszbemutatóját november 22-re tervezik.

• Révész György rendező beállítja Ady halotti maszkja leemelésének jelenetét. (Révész György, Szécsényi Ferenc operatőr és a szobrász szerepében Ascher Tamás.)

• Egy érdekes jelenet a készülő filmből. A kávéházi kokott (Hernádi Judit) és az Ady halálhírét hozó Ojságárusnő (Tábort Nóra).

Csehszlovákia háromezer vára és kastélya

Csehszlovákiában és Morvaországban a műemlékvédelmi szakemberek két és fél ezer várat és kastélyt tartanak számon. Sok száz közülük műemlék-ritkaságnak számít. Sok várban laknak, vagy közösségi célt szolgálnak, mint hivatalok, iskolák, üdülők, kórházak.

Az épen maradt, műemlékként féltve őrzött várak mellett, amelyekre évente 500 millió koronát költ az állam, igen sok a várrom is. A prágai kuriózumgyűj- tők klubjának tagjai nemreg megszámolták, jegyzékbe szedték a várakat és romokat. E lajstrom szerint az országban több mint háromezer a várak, paloták, romos és ép erődítmények, udvarházak száma.

A műemlékekben gazdag városok közül kiemelkedik Prága. A cseh fővárosban 61 értékes műemléket tartanak számon, köztük a Hradzsin csodálatos épületeit. A legtöbb vár és várkastély — 135 *— a dél-csehországi Klatovy járásban van. A legrégebbi várak, kastélyok kora ezer évre tehető.

A nagyközönség számára nyitva álló 140 vármúzeum is sok érdekes látnivalóval szolgál: óramúzeum, ikongyűjtemény, kínai porcelánok és más ritkaságok. A várakat övező parkok is gyönyörűek, így például a konopis- tei rózsaliget, a vlasimi park kínai pavilonja, a veltrusyi vadaskert, a dobrisi francia park. (BUDAPRESS—PRAGOPRESS)

Az emigráció és hazánk

Beszélgetés dr. Szabó Zoltánnal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával

NÉPMŰVÉSZETI

„HÁZIMŰZEL'U”

A nyári hónapokban különösen sok magyar születésű ember látogat vissza szülőföldjére. Közreműködésükkel, részvételükkel jelentős kulturális rendezvényekre kerül sor ebben az időszakban. Mindez időszerűvé teszi a kérdést: milyen a viszonyunk a tőkés országokba kivándorolt egykori honfitársainkhoz, milyen politikát folytatunk irányukban? Erről beszélgettünk az egyik legilletékesebbel: dr. Szabó Zoltánnal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával.

— Azzal kezdeném, hogy jelenleg mintegy 1,2—1,3 millió magyar vagy magyar származású ember él a tőkés országokban, jelentős részük a tengeren túl. ötven százalékuk hazánkban született, a többiek — és ezek száma egyre növekszik — már a befogadó országban látták meg a napvilágot, a második vagy a harmadik nemzedékhez tartoznak.

A tőkés országokban élő első nemzedékbeli magyarokat nagyon sok szál köti szülőföldjükhöz. Köti őket mindenekelőtt a származás, a magyar néphez való tartozás tudata; az anyanyelv; mindaz, amit a magyar kultúrából ismernek. Erős szálakat és kötődést jelentenek a ma is élő családi, rokoni, baráti kapcsolatok. A második, harmadik generációhoz tartozóknál mindez természetesen halványabb, de jelentős részüknél ugyancsak jelen van, tapasztalható. Kanadában például nemrég egy hivatalos szociológiai felmérés állapította meg, hogy az ország középső, főleg mezőgazda- sági területein élő magyaroknak a harmadik nemzedéke is beszél magyarul, s elevenen él bennük származásuk, nemzeti hovatartozásuk tudata. Tapasztalható az is, hogy a kint született fiatalabb nemzedékben fokozódik az érdeklődés szüleik, nagyszüleik hazája, annak mai élete iránt. Közülük is sokan látogatnak Magyarországra, s mivel őket nem kötik az egykori tapasztalatok, előítéletek, gyakran az első ■ nemzedéknél „nyitottabban”, tárgyilagosabban tudják megítélni a látottakat.

— Ez már tulajdonképpen elvezet ahhoz a kérdéshez: milyen mértékben kívánnak a kint élők kapcsolatot tartani Magyarországgal, s nekünk mi ebben az álláspontunk?

— Ügy vélem, ez a kapcsolat mindkét részről fontos, s fenntartásához és erősítéséhez kölcsönös érdek fűződik; A kivándoroltak és leszármazottaik számottevő része meg akarja őrizni a Magyarországhoz fűző szálakat, nem akarja elfelejteni, illetve szeretné megtanulni a magyar nyelvet, valamilyen módon kapcsolódni kíván a magyar kultúrához. De nekünk is érdekünk, hogy ebben segítsük őket, s eközben előmozdítsuk, hogy reális, hű képet alakíthassanak ki a szocializmust építő Magyar Népköztársaság életéről. Ez politikai szempontból nem kis jelentőségű, hiszen hazánk mai életének megismerése széles körben segít eloszlatni a reakció szocialistaellenes propagandájának hatását.

— A jobboldali, hazánkkal szemben ellenséges emigráció éppen ezért ellenzi dühödten a kapcsolatok fenntartását és erősítését. Hatása azonban csak viszonylag szűk körre korlátozódik, s egyre inkább csökken. Ezt jelzi a haza- látogatók számának fokozódása is: 1970-ben 120 ezren, jelenleg már

évente 160—180 ezren látogatnak Magyarországra. Tudjuk, hogy nagy többségük világnézete, politikai meggyőződése nem azonos a mienkével, de ezzel együtt is lojális a viszonyuk hozzánk, elfogadják, hogy egykori hazájuk (illetve szüleik hazája) a szocializmus útját választotta. Más természetesen a horthysta rendszer elől kivándoroltak és gyermekeik soraiból kikerülő baloldali gondolkodásúak nézőpontja: ők a politikánkkal való egyetértésből kiindulva építik a kapcsolatokat.

— Milyen formában, miféle módszerekkel segítjük elő a tőkés országokban élő magyarok és a szülőföld kapcsolatának fennmaradását és erősödését?

— A kapcsolatok teremtésében és fenntartásában a különféle társadalmi, kulturális, tömegközlési szervek, szervezetek széles köre vesz részt. Ezek sorában fontos helyet foglal el a Magyarok Világszövetsége, amelynek az a rendeltetése, hivatása, hogy összekötő kapocs legyen az úgynevezett szórványmagyarság és a szülőföld között. Tevékenységünknek sokféle formája van. Lapunk, kéthetenként 80 ezer példányban megjelenő Magyar Hírek rendszeresen tájékoztatja a külföldön élőket a magyar nép életéről, jelent formáló és jövőt építő munkájáról. A Világszövetség segíti a magyar kultúra és nyelv ápolásával, terjesztésével, megőrzésével foglalkozó klubok, egyesületek munkáját, együttműködik minden olyan társadalmi szervezetid, amely kapcsolatot keres, tart fenn velünk. Segíti ellátni őket magyar könyvekkel, folyóiratokkal, hanglemezekkel, játékfilmekkel. Kulturális rendezvényeikre neves magyar művészeket utaztatunk. Ez év eddigi hónapjaiban például, kilenc európai ország 19 városában több mint 30 előadással szerepeltek magyar művészek, műsoraikban''"'megemlékezve Ady Endréről, és terjesztve a múlt és a rfiái itodalrfif és zenei, kulturális értékeit. Szervező, összefogó, összetartó jellegük miatt nyújt segítséget a Világszövetség az egyesületek társadalmi rendezvényeihez, társas összejövetelihez is. Az egyesületek szervezte csoportos hazalátogatást segíti a Világszövetség utazási irodája azzal is, hogy a látogatók számára túrákat szervez az ország különböző vidékei múltjának és jelenének, kulturális és történelmi értékeinek megismerése céljából.

— Nem kevés azoknak az egyéni, egyedi ügyeknek a száma, amelyekkel tanácsot vagy intézkedést kérve keresik meg a Magyarok Világszövetségét. Évente csaknem ezer látogatót fogadnak a Világ- szövetség munkatársai és mintegy négyezer levélbeli megkeresésben járnak el. Nem egy esetben a Magyarok Világszövetségéhez küldött és az innen kapott levél az egyetlen kapcsolat idős, magukra

VALEIMTyilM

CSEI&IMII6

ifMiTOrf^na

1 C Még Moszkvában mondta Nataska Szemjonnak, hogy okvetlen szervez majd a könyvtárban egy író-olvasó találkozót, meghívja azokat, akik a partizánmozgalomról írtak, s ő ia elmondja majd, hogy személyesen ismeri az egyik könyv hősét.

Az asztalnál az ismerősökről beszélgettek, így Marija Trofimov- náról is szót ejtettek.

— Megfélemlítették. Egész életében fél valamitől — mondta Oszipov.

— És maga félt a háborúban? — kérdezte Nataska, megtalálva a kellő pillanatot, hogy rátérhessen a kérdéseire. Egy kis füzetet vett elő, és engedélyt kért, hogy lejegyezhesse a szavait. Oszipov és az igazgató összenéztek.

Oszipov a titkos összejövetelekről, a diverziókról kezdett mesélni. Hangosan beszélt, mintha nem ia egy kis szobában, hanem egy teremben lenne. Lassan,

ahogy a feladatokat szokták diktálni, ismételte meg az elmondottakat, hogy Nataska le tudja jegyezni. Az asztalnál hirtelen mindenki unatkozni kezdett.

— És maga félt akkor? — kérdezte újra Nataska, mert Oszipov nem válaszolt a kérdésére.

— Igen jelentette ki határozottan Oszipov. Szemjon megérezte, hogy idegesítik Nataska kérdései, az Ugybuzgósága, a füzet az asztalon, az ennivaló között.

Nataska mindig nagyon agilis volt. Még iskolás korában olvasott egy könyvet egy neves angol nőről, közéleti személyiségről, és példaképéül választotta. Jeligéje is volt: előbb a munka, s csak aztán vagyok nő. Elég butaság, döntötte el magában rögtön Szemjon. Miért félnek annyira egyszerű nőnek lenni, gondolta, miközben hallgatta, ahogy Nataska Oszipovval beszélget.

— De ez biztosan másfajta félelem volt: a bajtársaik életét féltették és nem a sajátjukat? — Nataska szerette volna Oszipov elbeszélését előre kigondolt mederbe terelni.

— Amikor átmegy az utcán, a maga életére gondol inkább, vagy a barátaiéra? — kérdezte Oszipov.

— Erre valahogy sosem gondolok — felelte Nataska. — Egyszerűen csak átmegyek az utcán.

— Hát éppen ez az — mondta Oszipov. — A normális ember nem gondol naponta életre, halálra, győzelemre, vereségre.,, £1 és teszi a dolgát. Akkor engem sem a félelem gyötört, dühvei voltam tele.

— Gyűlölettel — javította ki Nataska.

— Talán gyűlölettel — hagyta rá Oszipov. — Nem gondolkoztunk akkor a terminológián. Régebben, a háború előtt még vadászni sem jártam. De akkor ölni akartam. Még félni is kezdtem: nem fogom tudni türtőztetni magam és fényes nappal lövöldözni kezdek.

— De hát türtőztetni kellett magát — mondta megértőén Nataska.

— Nem tudom — felelte Oszipov. — Talán nem is mindig kellett.

Bizonyára ez már egy régi és eldöntetlen vita-kérdés lehetett köztük, mert az igazgató is közbeszólt :

— Mi ott az iskolában, semmit sem tudtunk segíteni. Mindössze öt ember, meg egy tucat illegális munkán levő elvtárs, a német garnizon meg nagyobb egy zászlóaljnál.

— Talán mégis lehetett volna — ellenkezett Oszipov. — Legfeljebb mi is meghalunk.

maradt magyarok és a szülőföld között.

— A nyelv alapvető fontosságú tényezője a nemzeti jelleg megőrzésének. Miként tudjuk segíteni a magyar nyelv ápolásában, megőrzésében azokat, akiknek erre igényük van?

— Az úgynevezett szórványmagyarságban élők zöme meg akarja őrizni nyelvét, sőt olyan szándék is él bennük, hogy gyermekeik tanulják meg a magyar nyelvet, ismerjék meg a magyarság kulturális értékeit. Ehhez nyújt segítséget az anyanyelvi mozgalom, a magyar kultúra hazai és külföldi személyiségeinek részvételével rendezett anyanyelvi konferenciák, s az e munkát irányító társadalmi szerv: az anyanyelvi konferencia védnöksége. A mozgalom a magyar nyelv külföldi oktatóit és tanulóit tankönyvek, módszertani segédanyagok kiadásával segíti, a tanároknak nyaranta Debrecenben továbbképző tan- folyamot rendezünk. Egykori honfitársaink 7—14 éves gyerekei a Balaton melletti nyári táborokban, a 15—18 évesek a sárospataki nyári kollégiumban tanulhatják nyelvünket, ismerkedhetnek irodalmi, zenei, tánckultúránkkal.

Az augusztus 8—13. között rendezett III. anyanyelvi konferencia újabb fontos állomása ennek a munkának; elősegíti, hogy a magyarságukat megőrizni szándékozók ehhez a jövőben is megkapjanak tőlünk minden szükséges segítséget — fejezte be nyilatkozatát a Magyarok Világszövetségének főtitkára. (KS)

A tulajdonos kincsei között(MTI-fotó: Várkonyi Péter felvétele—KS)

Nemes szenvedélynek hódol Laki Károly ÁFOR-tisztviselS. Hosszú évek óta gyűjt népművészeti tárgyakat és ma már több ezer darab tulajdonosa. Mátyásföldi lakása valóságos hdzimú- zeum. Számos ritka, értékes darab van a gyűjteményben.

Laki Károly örül, ha a művészi kivitelű tárgyak másnak is örömet okoznak. Lakásának aj-í taja az érdeklődők előtt mindig nyitva áll.

Gondatlan és gondtalan

— Eldöntött tény — mondta az igazgató. — Kamatostul megfizettünk nekik, elvégeztük a feladatot, mindenki tudja.

— Igen, — hagyta rá Oszipov. — A szó szoros értelmében kinyírtuk őket a legvégén, nyolcán maradtak életben az egész helyőrségből, utána iratok alapján ellenőriztem.

Nataska leírta a „kinyírtuk” szót, gondolkozott, áthúzta és odaírta: „csapdát állítottunk nekik és megsemmisítettük őket”.

— És mi lett később azokkal, akik illegalitásban dolgoztak a városban? Meséljen a további életútjukról — kérte Nataska. — Hisz maga is nagy ember volt.

— Én mindig középtermetű voltam — mondta Oszipov.

— Átvitt értelemben gondoltam — helyesbített Nataska.

— Én is — válaszolta Oszipov.

Szemjon maga is szeretett hősökről olvasni. Traktoristák és falusi könyvtárvezetők, szélesre kötött nyakkendős fiatalemberek, rövid hajú nők, „Vorosilov-i lövész” jelvénnyel a kabáthajtókájukon, s a mellette levő képen ugyanazok a nők húsz év múlva: miniszterek és tábornokok, híres sebészek és szanatóriumigazgatók.

Oszipov felsorolta beosztásuk és rendfokozatuk szerint az életben maradt volt illegális harcosokat, és az elégedett Nataska aludni ment. (Folytatjuk.)

Nemrég az egyik utazási iroda gondatlan utazást hirdetett. Mosolyogva vagy inkább bosszankodva olvastuk: ilyen őszintén megmondják, hogy ne sokat vár janak az utazástól, hiszen amit gondatlanul készítenek elő, az nem is sikerülhet. Néhány nap múlva újra -megjelent az a hirdetés, de már gondtalan utazást ígért. Ez a jó kifejezés: aki utazik, szeretné elfelejteni gondját- baját, és csak az utazás örömeire vágyik.

Bizony nagy a különbség a két változat között. A gondatlan szó felületes, nem gondos, hanem hanyag munka jelzője leheti A gondtalan szó jelentése pedig gondoktól nem ’háborított, gond nélküli. Mindkét szó alapszava a gond, amelynek alapjelentése: nyugtalanító, nehezen megoldható kérdésekkel való foglalkozás, az ezekkel járó lelkiállapot. Igaz, hogy van a szónak gondosság, sőt valamiről való gondoskodás jelentése is.

Ez a példa arra int, hogy óvatosak legyünk a szavak használatában. Nyelvünkben vannak alakpárok, tőváltozatok, nagyon hasonló hangalakú szópárok, amelyeket könnyen össze lehet téveszteni. Ezek a nyelv változásának, fejlődésének a megnyilvánulásai. A kettős alakú szavak külön jelentésűek, így velük a nyelv a kifejezést gazdagítja. Kora lovszky Miklós így jellemzi ezeket az alakváltozatokat: „A ny elv itt a legkevesebb eszközzel, legnagyobb gazdaságossággal, pusztán alak-, ill. elemmódosítással fejez ki új értelmet vagy je- lentésárnyailatot, ill. a meglevő kettősséget használja fel különbségtételre.”

Felsorolunk néhány fosztóképzős alakváltozatot, hogy világosan lássuk a jelentés módosulását és az alakváltozatok eltérő használatát. Értetlen és érthetetlen: mindkettő az értéssel, megértéssel kapcsolatos. Az értetlen, nehéz felfogású, nem megértő személyt jelent. (Üjabban gyakran használjuk az értő szót: pl. értő módon foglalkozik valamivel. Az értetlen ennek éppen az ellenkezője.) Érthetetlen pedig valamilyen általunk nehezen érthető dologra vonatkozik.

Az álomtalan és álmatlan ia más-más jelentésű. Alomtalan az alvás lehet, álmatlan pedig az éjszaka. Tehát álmatlan az a személy, aki nein tud (el)aludni, vagy az az időszak, amit alvás nélkül töltünk.

Gyámolatlan a védtelen, a segítő, pártfogó nélküli ember (nem gyámolítja senki). Gyámolta- lanoknak pedig az ügyefogyotta- kat, tehetetleneket vagy esetleg gyámolítáara szorulókat nevezzük. Ugyanígy különbség van a lélektelen és a lelketlen jelentése között is. Az első érzéketlen, közömbös ember jelzője vagy a művészi átélés nélküli műalkotásé. Lelketlen pedig a szívtelenül kegyetlen, embertelenül viselkedő személy. De a Lapjelentése szerint

olyan élőlényt is jelenthet, amelynek nincs lelke.

Ismerjük, de nem mindig pontosan, mai jelentésüknek megfelelően használjuk az íztelen és ízetlen szavakat is. Mai értelmezésünk szerint íztelen, az étel éa ízetlen (átvitt értelemben) a sértő, illetlen tréfa. A mai átvitt értelmű változat a régebbi. Ez vonatkozott ételre és viselkedési módra is, de amikor a másik fosztóképzős változat is megjelent, a nyelvre jellemző módon megosztoztak a két jelentésen. Ez különben az említett változatokat mind jellemzi.

Még néhány nyelvtörténeti szempontból érdekes példával egészítjük ki a mondottakat.

Az érdemtelen szó ma azt a személyt jelenti, aki valamit meg nem érdemel. Pl.: Érdemtelen vagy erre a kitüntetésre. Petőfi az Európa csendes, újra csendej c. verse utolsó szakában azt mondja a szabadságról: „Vagy kell-e még több, hogy áldásod nem érdemeden szálljon ránk?" Ez az érdemetlen már kiavult nyelvünkből, mivel jelentése alig tért el a másik változatétól.

A hirtelen szót akkor használj juk, ha valami előzmény nélkül és gyorsan bekövetkezik. Ez már másodlagos jelentése. Eredeti jelentése az volt, hogy valami hír nélkül történt. Megint csak Petőfit idézzük az eredeti jelentés használatára. 1848-ban az £v végén c. versét így fejezi be: „S szólj erősen, lantom, hogyha —- Már utolsó e dalod; — Hirtelen ne haljon ő meg! — Zengjék vissza az időnek — Bércei, a századok.” Hirtelen, vagyis úgy, hogy híre se maradjon.

A páratlan szót ma annak a kifejezésére használjuk, aminek nincs párja (pl. páratlan kesztyű), vagy ami rendkívüli, kiváló (pl. szorgalom, eredmény). De van egy másik, ritkábban használt fosztóképzős változata is: pártalan olyan személyt jelent, akinek mncs párja).

Az Időtlen és idétlen szópár is összetartozik. Az idétlen az időtlen szóhasadásos párja. Az idő tőből alakult származékoktól alakjában is elkülönülve elszigetelődött az idő szócsaládjától. Ezt aa elszigetelődést a jelentés változása is bizonyítja. Legrégibb jelen* tése idő előtt született, koraszülött volt. Későbbi jelentése nem kellő időben történő volt. Mai ja* lentése: kellemetlenül torz (pL hang), otromba, ízléstelen (pl. tréfa), ostoba (személy).

A képtelen szó a képes szópárjaként használatos. Első jelentése még a megjelenésre vonatkozott (rút), később fejlődött ki nem képes jelentése. Ha pl. fosztóképzőa alakkal akarjuk kifejezni, hogy egy könyvben nincsenek képek, akkor nem képtelent, hanem esetleg a képetlent használjuk.

A példákból kitűnik, hogy a fosztóképzős alakváltozatok is a nyelvi kifejezés gazdagodását jelentik.

Klsi István