Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-06 / 184. szám
4 • PETŐFI NÉPE t 1917. augusztus 9. Pártmegbízatás Szakadatlanul, nap mint nap ott vannak az élet minden területén a párt munkásai, s okos, meggyőző szó- vatl, vagy éppen személyes példamutatással teszik egyre lendületesebbé a szocializmus építését. Erről beszélgettünk a napokban An- talicz Mihály- lyal, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának megbízott párt- ti tikárával. • Benedek András egyetemes mérőóra hitelesítést végez. (Opauszky László (elvétele.) — A Központi Bizottság, a megyei és a városi pártbizottság határozatainak végrehajtása nyilvánvaló, hogy csak a párttagokra kötelező — mondja a titkár. — A határozatok jó része azonban gazdasági célkitűzéseket is tartalmaz. Éppen ezért nálunk az a módszer honosodott meg, hogy a gyár vezetői — akik maguk is párttagok — a párthatározatokat gazdasági intézkedésekkel támasztják alá. Az ily módon hozott döntések végrehajtása pedig már a pártonkívüliekre is kötelező. Természetesen mindez nem elegendő a párt célkitűzéseinek megvalósításához- A pártalap- szervezet vezetősége ezért politikai feladatokkal bízza meg a pártcsoportokat. Nagyon hatékonynak bizonyult az az intézkedés, miszerint a művezetők politikailag a pártcsoportok hatáskörébe lettek sorolva, s azok számoltatják be őket a feladatok végrehajtásáról. A legfontosabb a munka folyamatában mégis az, hogy a pártcsoportok személyre szólóan minden hozzájuk tartozó párttagnak adnak valamilyen pár tmegbí za tást. Ily módon a gyárban minden párttagnak van feladata, amit becsülettel végre is hajt. Adácsi Imre elvtársat például a propagandaanyag- terjesztéssel bíztuk meg. Erre vonatkozóan tervet is kapott, amit túlteljesített. Legalább ilyen jelentőségű azonban az a tevékenység, amit a párttagok a személyre szóló agitáció- ban fejtenek ki. Gyárunkat eleve kétműszakos- ra tervezték, hiszen sok a magas termelékenységű gépünk. Ezek megfelelő kihasználása nem közömbös a népgazdaság számára. Nem volt könnyű a második műszak megszervezése. Voltak zökkenők, most is vannak. Ma már mégis kétszer annyian dolgoznak két műszakban, mint egy-két évvel ezelőtt, s ez nem utolsósorban a politikai munka eredménye is. □ □ □ Benedek András, a meó vezetőhelyettese kapcsolódik a beszélgetésbe. Nyolc éve tagja a pártnak, pártmegbízatása: KlSZ-propagan- dista. Nem kis feladat, hiszen a gyár dolgozóinak 60—65 százaléka fiatal. — A pártmunkát én úgy fogom fel, hogy az fontos közéleti tevékenység — hangsúlyozza már beszélgetésünk elején. — Az elvi tisztánlátás, a határozott politikai állásfoglalás rendkívül fontos része a dolgozók körében végzett pártmunkának, párosulnia kell azonban ehhez a személyes példa- mutatásnak is. S mivel napjainkban különleges hangsúlyt kapott a szocializmus építésében a gazdasági munka, a kettőt együtt is kell végezni. Beosztásom módot nyújt arra, hogy eléggé széleskörűen lássam a termelés mozzanatát. Nagy pontossággal előállított termékeket gyártunk, emiatt a minőségre nagyon kell ügyelni. Pártmunkámban ezért fontos helyet foglal el a technológiai fegyelem betartására való nevelés. A gyárban igen sikeresen folyik a párt, a szak- szervezeti és KISZ-, valamint az állami oktatás, 570 dolgozónk közül 317 tanul. A politikai képzettséggel tehát nincs baj, mégsem nélkülözhető a személyekig menő, az egyéni agitáció. Nos, hát amikor észreveszem meózás közben a hibás munkadarabot, felkeresem készítőjét és megbeszélem vele, hogy a selej- tet ne adja tovább. Sok munkáshoz odamegyek, hogy munka közben rendszeresen használják mérőműszereiket. A többi párttagokkal együtt igyekszünk az öntudatukra hatni és kezd már kibontakozni, úgymond mozgalommá válni dolgozóink körében a munka önellenőrzése. □ □ □ Beszélgető partnereimmel még hosszan elemeztük a SZIM kecskeméti gyárában folyó pártmunkát. A többi között szó esett arról, hogy a pártmegbízatásoknak akkor van értelme, ha a célkitűzés konkrét, és reális tartalma van. Különösen az érdekviszonyok tisztázására kell nagy gondot fordítani. Sokszor előfordul, hogy a dolgozó nem közvetlenül, vagy csak távlatokban érzi hasznát erőfeszítéseinek, esetleges társadalmi munkájának. Az egyén, a gyár és a népgazdaság érdekei azonban mindig egybeesnek, s ezt érzékletesen magyarázzák meg a pártonkívüli társaiknak a SZIM kommunistái. Ez lehet a magyarázata annak is, ma már sokkal könnyebb kommunista műszakot szervezni az üzemben, mint pár évvel ezelőtt, s azon mindenki részt is vesz. Nagy Ottó Az újítók klubja A vállalatoknak és a népgazdaságnak több millió forintot eredményező újítások iránt egyre nagyobb az igény, s ma már az üzemek legnagyobb része kéri is a dolgozók ilyen jellegű tevékenységét. Ösztönzőleg hatott az MSZMP Központi Bizottságának múlt év decemberi határozata is, amely a párt- és gazdasági vezetők feladatává teszi, hogy rendszeresen tájékoztassák a dolgozókat a helyi és a népgazdasági tervben megfogalmazott feladatokról, s ehhez „Igényeljék javaslataikat, bátorítsák a tervek megvalósítását segítő kezdeményezéseket. Ez fontos feltétele a dolgozók alkotó aktivitásának. Karolják fel a dolgozók termelési mozgalmait, támogassák az újítókat...” A Kecskeméten csaknem két esztendeje létrehozott újítóklub vezetője, Szabó Lajos, a ZIM nyugdíjas főmérnöke. Elöljáróban arra kértük, beszéljen a célokról, amelyért az újítók közösségiét létrehozták. — A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére és támogatásával megalakult klubban elsősorban az újitómozgalom népszerűsítése, a technikai, technológiai változtatásokban rejlő gazdasági tartalékok felszínre hozása, illetve segítése a legfontosabb célunk. Ügy is fogalmazhatnám, hogy tömegmozgalommá kell tennünk az újítási tevékenységet. Emellett még azt is fontosnak tartjuk, hogy klubunkon keresztül a gazdasági vezetők figyelmét jobban felkeltsük az újítások iránt és a lehetséges eszközökkel segítsük a fizikai és szellemi dolgozók termelésmódosítási javaslatainak mielőbbi gyakorlati megvalósulását. Meggyőződésem, hogy a műszaki haladás úttörői, a technikai, technológiai fejlődés mozgatói és előrevivői az újítók. — A klub milyen segítséget tud nyújtani? — Havonta egyszer munkaidő után az újítással foglalkozó fizikai és szellemi dolgozók közül huszonöten-ötvenen jönnek el a foglalkozásokra. Elsősorban azt akarjuk föltárni, hogy az újítási rendelet adta feltételek között az ötlet hogyan juthat el a legrövidebb úton a megvalósításig. Ezért minden klubfoglalkozásunkra meghívtuk az Országos Találmányi Hivatal egy-egy munkatársát, aki ismertette a rendeleteket, és panaszaikra, kérdéseikre választ adott az újítóknak. A klubfoglalkozás lehetőséget nyújt a tapasztalatok, elképzelések kicserélésére, a jó ötletek, elgondolások elterejdését segíti. — Két alkalommal mutatkoztak már be az újítók egy-egy kiállításon. Kérem, összegezze ezek tapasztalatait. — Tervünkben szerepelt, hogy a műszaki hetek időszakában az újítók kiállításon mutatják be legjobb alkotásaikat. Tavaly tizenkét kecskeméti vállalat újítói mutatták be legsikeresebb ötleteiket. Azokat, amelyek több vállalatnál alkalmazhatók, jutalmazták is, összesen 4500 forint került kiosztásra. Az idén a Tudomány és Technika Házában a munka- és balesetvédelemmel foglalkozó újításokat mutattuk be. Ez már megyei jellegű volt, huszonyolc vállalat dolgozóitól több, mint száz újítást láthattak az érdeklődők, örvendetes, hogy az ipari üzemeken kívül nyolc mezőgazdasági is résztvett ezen a kiállításon. Az SZMT, valamint /. Országos Munkavédelmi Felügyelőség összesen 11 ezer forint jutalmat adott a legjobb újítóknak. Mindkét kiállítás jó alkalom volt nemcsak az újítás népszerűsítésére, hanem arra is, hogy a vállalatok, a' mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelmét az ilyen jellegű tevékenység gazdasági hasznára irányítsa és remélhetőleg arra is ösztönözte az illetékeseket. hogy jobban segítsék az újításokkal foglalkozó dolgozókat. Jövőre is hasonló kiállításra kerül sor Kecskeméten, amikoris az anyag- és energiamegtakarítás érdekében végzett újításokat mutatjuk be. Cs. I. FILMJEGYZET Felragyog tiszta, szép fényű csillag • Jelenet a filmből. A LENFILM Stúdió új, gondosan megszerkesztett. széles távlatokat mutató történelmi filmalkotással mutatkozik be ezekben a napokban a magvar , mozikö- zönségnek. A cím egyesek számára kissé furcsának tűnhet. az eléggé szokatlan sorrendje a szavaknak tulajdonképpen arra utal hogy Puskin egyik verséből vették a címnek választott idézetet, Aprily Lajos fordításában. Az említett „tiszta fényű csillag" egyébként a nemesi származású orosz forradalmárok nagyszabású tettére, az önkényuralom és a hűbéri hatalom megdöntését sürgető dekabrista felkelésre utal. Ezen a néven említi a történelem ezt a nagyszerű vállalkozást, amelyet 1. Miklós cár elvakult kegyetlenséggel torolt meg, kivégeztetvén a mozgalom legfőbb vezetőit, a gyanúba keveredettek és a kisebb „bűnökkel” vádoltakat pedig Szibériába száműzték. Itt elevenen eltemetve, ezrével pusztultak el az elkövetkezendő évtizedekben a forradalom harcosai. A film tulajdonképpen két részre taaolódik. Az első részben szinte mikroszkóp alá helyezve a cári arisztokrácia életének mozzanatait. Aprólékos részletességgel tér ki mindenre, ami ennek a társadalmi osztálynak az életét jellemezheti. Ez a részletező feldolgozásmód egy kissé visszafogja az események indulását. Később azonban ez az aprólékosság az események lelki indítékainak, hátterének aazdaa motivációja szempontjából teljes mértékben megtérül, beleolvad a film egész hatalmas folyamába. A film első felében lényegében három főúri forradalmár lelki fejlődésének mozzanatai tárulnak fel a néző előtt. Trubeckoj, Volkonsz- kij és Annyenkov különböző utakon és fejlődési távlatokkal kísérve jut el a cárizmussal való szembefordulásig. Emellett egyik szereplő sem válik valamilyenfajta átlagtípust képviselő papírosfigu- rává. Átsüt cselekedeteiken a felkelés romantikus buzgalma, az erények és eszmények tisztelete. Ugyanez a kemény sorsvállalás mutatkozik meg a férjüket Szibériába is elkísérő feleségek magatartásában. Mindhárman a családi boldogságot, a biztos gazdasági hátteret, saját családjukat is odahaayják, hogy azonosulhassanak férjük sorsával. A film második részében felgyorsulnak az események. S különösen egy mesterien kidolgozott epizód teszi fel a koronát az egyébként is kitűnően szerkesztett kétrészes filmre. Az egyik asszonyt ugyanis cári utasításra különböző mesterkedésekkel teljes hat hónapon keresztül visszatartja Omszkban a terület főkormányzója. Az epizód legfőbb értékét az egyik női főszereplő nagyszerű játéka mellett az adja meg, hogy a kormányzót Innokentij Szmoktunovszkij, a szovjet filmművészet e páratlanul nagy egyénisége alakítja. A film tömegjelenetei is kitűnően megkomponáltak. A rendező Vladimir Motil különösen a felkelők vezetőinek kivégzést jelenetét formálja meg tökéletesen, s ebben a vállalkozásban vele egyenértékű társa az operatőr Dmitrij Meszhijev. A szereposztás egészen a legkisebb mellékalak megformálójáig parádés és reprezentatív. A Szibériába száműzött három férfi alakítójának egyike Alekszej Batalov. akit a Szállnak a darvak című filmalkotásból ismert meg a közönség; Volkonszkij herceget Oleg Sztrizsenov játsza, a harmadik férfi főszereplő pedig Igor Kosztolevszkij. A feleségek közül meg kell említenünk Irina Kup- csenkót. akire a Vány a bácsi szereposztásából emlékezünk Natalia Bondarcsukot. akit legutóbb a Solaris című filmben láttunk, a harmadik főszereplő Éva Sikulsz- ka. Elismerést érdemel Iszaak Svarc romantikus, szélesen áradó kisérő zenéje is. mely néha drámai magasságokba emelkedik. 1 O Kattant a hadnagy ön- gyújtója. — Na, mi újság? — kérdezte Szem jón. — Két óra múlva megérkezem — mondta a hadnagy. — Tehát nem sikerült megismerkedni vele? — Elkéstem — vallotta be a hadnagy. — Korábban kellett volna kezdeni, meg ki tudja, hogy reagálna rá. — Azt sosem lehet tudni. — Egyébként van, akivel járok. Pontosabban yolt — helyesbített a hadnagy. — Most vesztünk őszS2C. — Mi miatt? — érdeklődött Szemjon. — Csak úgy. Nem akart hozzám jönni. Várjunk egy kicsit, mondta. — Talán még nem biztos a dolgában — vélte Szemjon. — Ha nem vagy biztos benne, ne vedd meg — mondják nálunk a faluban. Ilyen esetben bizonyosat kell tudni. Bizonygatni értelmetlenség. Vagy szeret, vagy nem — különösen ha egy katonatisztről van szó. — Miért? — kérdezte Szemjon. — Mert a polgári életben a szerelmen kívül mindenkinek megvan a maga dolga. De engem elküldenek egy távoli helyőrségbe, a feleségem természetesen velem jön, ott nincs szükség a szakmájára, tehát csak feleség lesz, csak a szerelem és a gyerek maradnak. Hogy ezt valaki vállalja, ahhoz abszolút szerelem kell. Olyan, amire azt mondják: szerelem az első látásra. Ha halogatja az időt, ha az érzelmeinek fokát, mélységét méricskéli, akkor csak azt mondhatom: ha nem vagy biztos a dolgodban, ne vedd meg... ... Nataska nagyon jól érezte magát falun. — Egész életemben ellaknék itt — mondta, amikor egy este a folyóparton ültek. „Dehogy laknál” — gondolta Szemjon akkor. Az első megpróbáltatást a kemence jelentené. A falusi kemencét fűteni nem kis munka. Nem egészen úgy van, hogy a gáztűzhely gombját elcsavarjuk, odatartjuk az égő gyufát, és már ég a tűz. A falusi kemencét kora hajnalban begyújtják, igaz, hogy az ebéd meleg marad benne, de estére újra csak be kell gyújtani. Főleg télidőben. És vízért járni és mosni, a fürdőházban begyújtani, a tehenet fejni. De semmit sem szólt. Nataska életében először járt igazi orosz faluban, s nem egy nyírfaerdőben meghúzódó nyaralónegyedben. Marija Trofimovna házában minden érdekes volt számára. Szemügyre vette az edényfogót, maga próbálta vele kihúzni a fazekat a kemencéből, és majdnem kiborította a két napra főzött scsit. Marija Trofimovna még a háború előtt elvégezte a tanítónőképzőt, majd egy katonához ment férjhez, és bár akkoriban ritkaságszámba ment a válás, egy évig sem éltek együtt, elvált a férjétől és hazament a szülőfalujába. Most, hogy már ilyen régóta él falun, igazi falusi asszony lett belőle, csak egy kicsit divatosabban öltözött, mert gyakrabban ment fel a városba, és nem tudott és nem is akart lemaradni a városi tanítónők mögött. Tehenet, tyúkokat, malacot tartott, maga végezte a ház körüli munkát, a tanítói fizetése csak kiegészítés volt, és nem a fő megélhetési forrása. Nagyapa ládáit nem dobta ki, de vett egy lakkozott német fehérneműs szekrényt, összecsukható fotelágyat, és egy hatalmas állólámpát, amit csak akkor gyújtott meg, ha vendégek jöttek. A vitrin üvege mögött az „Iskola és család” és az „Üttörő” című folyóiratok bekötött számait őrizte, a falat orosz festők képeinek reprodukciói díszítették. Mellettük, fényképek, egy nagy keretbe foglalva, ahogy az falun szokás, hosszan lehetett nézegetni, mint valami mozaikot. Nataska igyekezett kitalálni, ki kicsoda lehet. — A nagyapád? Szemjon igennel válaszolt. Nagyapja egészen fiatalkori képe volt, húszéves lehetett amikor készült. Dölyfösen előre szegezett áll, zászlósi rangjelzés, szűk mellén csak nehezen fért el a négy nagy György-kereszt. — Alacsony növésű volt? — kérdezte Nataska. — Miből találtad ki? — Az alacsony férfiak mindig magasabbnak szeretnének látszani, és általában magasra tartják fejüket a fényképész előtt. Te látod, magas vagy, és épp fordítva, mindig meggörnyedsz. Nataska megtalálta az anyja fényképét is. A háttérben vászonra festett pálmák díszelegtek. Magas széken ült, krepdesin ruhában, egy műrózsa a mellén, és bizonyosan csak nehezen tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. A legtöbb'kép Marija Trofimov- náról készült. Egy teljes keretet foglaltak el, és aki nem tudta, azt hihette, hogy egy és ugyanazt a képet sokszorosították. Az iskolával a háttérben a lócán ült Marija Trofimovna, körülötte fiúk és lányok. De ha jól megnézte valaki a képeket, észre lehetet venni, hogy változtak a gyerekek és változott Marija Trofimovna is. Minden harmadik, negyedik képen más-más ruhát viselt, és egyre kövérebb lett. Szemjon huszonkilenc képet számolt össze. Az általános iskola huszonkilenc évzárójáról készültek. Több mint félezer embert tanítottam — közölte büszkén Marija Trofimovna. (Folytatjuk) DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG A felelőtlen motorozás vége Egy tizenhat éves diákfiú, bár tudta, hogy 23 éves barátja vezetői jogosítvánnyal nem rendelkezik, motorkerékpáron hosszabb kirándulásra ment vele. Az idősebbik vezetett, amikor az esti órákban nekiütköztek egy szabályosan kivilágított, lezárt sorompónak és mindketten megsérültek. A diák ötven százalékban véglegesen rokkant lett; az orvosszakértői vélemény szerint állapota a jövőben csak rosszabbodhat. A fiatalember az Állami Biztosító megyei igazgatósága ellen a járásbíróságon baleseti kártérítés és havi járadék fizetéséért pert indított. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után a Legfelsőbb Bíróság — a legfőbb ügyész törvényességi óvásának helyt adva — a következőképpen döntött: — Aki a közúti közlekedésben mint utas. annak ismeretében vesz részt, hogy a gépjárművezetőnek nincs jogosítványa, baleset esetén teljes kártérítésre nem tarthat igényt. Ilyenkor ugyanis számolnia kell azzal, hogy a saját és a mások életét, testi épségét veszélynek teszi ki. Ebben az esetben tehát — gondatlanság miatt —, kármegosztásnak van helye. A közrehatás arányának megállapításánál elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a motorkerékpár vezető és karambolt okozó fiatalember magatartása idézte elő a bajt, mert a tizenihat éves fiút a viszonylag hosszú útra magával vitte. Egy huszonhárom éves fiatalembernek van annyi élettapasztalata, hogy elvárható tőle a veszélyhelyzet felismerése és a motorkerékpár használatára vonatkozó jogszabályok megtartása. Mindezek mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság, a kármegosztás, elvét alkalmazva, az Állami Biztosítót a kár nyolcvan százalékának megtérítésére kötelezte. Egy marós viszontagságai Egy gépgyár marósa igen nagy értékű készülék elkészítésén dolgozott. Munka közben a marótárcsa három milliméter mélyen belemart az egyik horonyfal lejtős felületébe. A vizsgálat során megállapították: az illető a technológiai előírásoktól eltérően, a marást a munkadarabon alátámasztás nélkül és a megengedettnél magasabb fordulatszámmal végezte. Ezért fegyelmi büntetésül alapórabérét, csökkentették és más gépre helyezték át. A határozat hatályon kívül helyezéséért a marós a munkaügyi bíróságon pert indított. Elismerte. hogy a technológiai utasításokat nem tartotta be, de azzal védekezett, hogy véleménye szerint a kár a marókés meglazulá- sának tudható be. A vállalat jogi képviselője a bíróságon kijelentette; a gyárnak egyelőre pénzben is kifejezhető kára nincs, de a megrendelővel szemben az eredetileg másfél éves garancia helyett három évet kellett vállalnia. A munkaügyi bíróság a maróst a fegyelmi büntetés alól azzal az indokolással mentesítette, hogy vétkességét nem látta bizonyítottnak. Szerinte a hiba okát a tanúk csak feltételezésre alapították. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint a marós maga is elismerte, hogy a technológiai utasítást megszegte. Ezt annál kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni, mert a munkadarab alátámasztásának mellőzése a technológiai utasítás egyéb pontjainak megsértését is maga után vonhatta. — A bíróság nem tisztázta — hangzik tovább —, hogy a marós milyen fordulatszámmal dolgozott, a marókés megfelelő jni- nőségű volt-e, a gyár rendalke- zett-e a szükséges köszörülő berendezéssel. Nem vizsgálta a bíróság a helyszíni körülményeket sem, pedig a felek előadása erre vonatkozóan is ellentétes. A marós ugyanis arra hivatkozott, hogy tőle három és fél méternyire 300 tonnás présgép dolgozott, s nincs tisztázva, hogy ennek működése volt-e kihatással a marógépre. A tényállás tehát éppen a legfontosabb kérdésben nem világos, vagyis abban, hogy a marós követett-e el fegyelmi vétséget. Csak körültekintő vizsgálat után lehet eldönteni, hogy a gyárban helyesen értékelték-e a munkás magatartását, és hogy a kiszabott fegyelmi büntetés az elkövetett vétséggel arányban áll-e. H. E.
