Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

4 • PETŐFI NÉPE t 1917. augusztus 9. Pártmegbízatás Szakadatlanul, nap mint nap ott vannak az élet minden területén a párt munká­sai, s okos, meggyőző szó- vatl, vagy ép­pen szemé­lyes példamu­tatással teszik egyre lendüle­tesebbé a szo­cializmus épí­tését. Erről beszélgettünk a napokban An- talicz Mihály- lyal, a Szer­számgépipari Művek kecske­méti gyárának megbízott párt- ti tikárával. • Benedek András egyetemes mérőóra hitelesítést végez. (Opauszky László (elvétele.) — A Köz­ponti Bizott­ság, a megyei és a városi pártbizottság határozatainak végrehajtása nyil­vánvaló, hogy csak a párttagok­ra kötelező — mondja a titkár. — A határozatok jó része azon­ban gazdasági célkitűzéseket is tartalmaz. Éppen ezért nálunk az a módszer honosodott meg, hogy a gyár vezetői — akik maguk is párttagok — a párthatározatokat gazdasági intézkedésekkel tá­masztják alá. Az ily módon ho­zott döntések végrehajtása pedig már a pártonkívüliekre is köte­lező. Természetesen mindez nem elegendő a párt célkitűzéseinek megvalósításához- A pártalap- szervezet vezetősége ezért politi­kai feladatokkal bízza meg a pártcsoportokat. Nagyon haté­konynak bizonyult az az intéz­kedés, miszerint a művezetők po­litikailag a pártcsoportok hatás­körébe lettek sorolva, s azok számoltatják be őket a feladatok végrehajtásáról. A legfontosabb a munka folyamatában mégis az, hogy a pártcsoportok személyre szólóan minden hozzájuk tarto­zó párttagnak adnak valamilyen pár tmegbí za tást. Ily módon a gyárban minden párttagnak van feladata, amit becsülettel végre is hajt. Adácsi Imre elvtársat például a propa­gandaanyag- terjesztéssel bíztuk meg. Erre vonatkozóan tervet is kapott, amit túlteljesített. Leg­alább ilyen jelentőségű azonban az a tevékenység, amit a pártta­gok a személyre szóló agitáció- ban fejtenek ki. Gyárunkat eleve kétműszakos- ra tervezték, hiszen sok a ma­gas termelékenységű gépünk. Ezek megfelelő kihasználása nem közömbös a népgazdaság számá­ra. Nem volt könnyű a második műszak megszervezése. Voltak zökkenők, most is vannak. Ma már mégis kétszer annyian dolgoznak két műszakban, mint egy-két évvel ezelőtt, s ez nem utolsósorban a politikai munka eredménye is. □ □ □ Benedek András, a meó vezető­helyettese kapcsolódik a beszélge­tésbe. Nyolc éve tagja a pártnak, pártmegbízatása: KlSZ-propagan- dista. Nem kis feladat, hiszen a gyár dolgozóinak 60—65 százalé­ka fiatal. — A pártmunkát én úgy fogom fel, hogy az fontos közéleti tevé­kenység — hangsúlyozza már be­szélgetésünk elején. — Az elvi tisztánlátás, a határozott politikai állásfoglalás rendkívül fontos ré­sze a dolgozók körében végzett pártmunkának, párosulnia kell azonban ehhez a személyes példa- mutatásnak is. S mivel napjaink­ban különleges hangsúlyt kapott a szocializmus építésében a gaz­dasági munka, a kettőt együtt is kell végezni. Beosztásom módot nyújt arra, hogy eléggé széleskörűen lássam a termelés mozzanatát. Nagy pon­tossággal előállított termékeket gyártunk, emiatt a minőségre na­gyon kell ügyelni. Pártmunkám­ban ezért fontos helyet foglal el a technológiai fegyelem betartá­sára való nevelés. A gyárban igen sikeresen folyik a párt, a szak- szervezeti és KISZ-, valamint az állami oktatás, 570 dolgozónk kö­zül 317 tanul. A politikai képzett­séggel tehát nincs baj, mégsem nélkülözhető a személyekig menő, az egyéni agitáció. Nos, hát amikor észreveszem meózás közben a hibás munka­darabot, felkeresem készítőjét és megbeszélem vele, hogy a selej- tet ne adja tovább. Sok munkás­hoz odamegyek, hogy munka köz­ben rendszeresen használják mé­rőműszereiket. A többi párttagok­kal együtt igyekszünk az öntuda­tukra hatni és kezd már kibonta­kozni, úgymond mozgalommá vál­ni dolgozóink körében a munka önellenőrzése. □ □ □ Beszélgető partnereimmel még hosszan elemeztük a SZIM kecs­keméti gyárában folyó pártmun­kát. A többi között szó esett arról, hogy a pártmegbízatásoknak ak­kor van értelme, ha a célkitűzés konkrét, és reális tartalma van. Különösen az érdekviszonyok tisztázására kell nagy gondot for­dítani. Sokszor előfordul, hogy a dolgozó nem közvetlenül, vagy csak távlatokban érzi hasznát erő­feszítéseinek, esetleges társadal­mi munkájának. Az egyén, a gyár és a népgazdaság érdekei azon­ban mindig egybeesnek, s ezt ér­zékletesen magyarázzák meg a pártonkívüli társaiknak a SZIM kommunistái. Ez lehet a magya­rázata annak is, ma már sokkal könnyebb kommunista műszakot szervezni az üzemben, mint pár évvel ezelőtt, s azon mindenki részt is vesz. Nagy Ottó Az újítók klubja A vállalatoknak és a népgazdaságnak több millió forintot eredményező újítások iránt egyre nagyobb az igény, s ma már az üzemek legnagyobb része kéri is a dolgozók ilyen jel­legű tevékenységét. Ösztönzőleg hatott az MSZMP Központi Bizottságának múlt év decemberi határozata is, amely a párt- és gazdasági vezetők fel­adatává teszi, hogy rendszeresen tájékoztassák a dolgozókat a he­lyi és a népgazdasági tervben megfogalmazott feladatokról, s ehhez „Igényeljék javaslataikat, bátorítsák a tervek megvalósí­tását segítő kezdeményezéseket. Ez fontos feltétele a dolgozók al­kotó aktivitásának. Karolják fel a dolgozók termelési mozgalmait, támogassák az újítókat...” A Kecskeméten csaknem két esztendeje létrehozott újítóklub vezetője, Szabó Lajos, a ZIM nyugdíjas főmérnöke. Elöljáró­ban arra kértük, beszéljen a cé­lokról, amelyért az újítók kö­zösségiét létrehozták. — A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére és támogatásával megalakult klub­ban elsősorban az újitómozgalom népszerűsítése, a technikai, tech­nológiai változtatásokban rejlő gazdasági tartalékok felszínre hozása, illetve segítése a legfon­tosabb célunk. Ügy is fogalmaz­hatnám, hogy tömegmozgalommá kell tennünk az újítási tevékeny­séget. Emellett még azt is fon­tosnak tartjuk, hogy klubunkon keresztül a gazdasági vezetők fi­gyelmét jobban felkeltsük az újítások iránt és a lehetséges esz­közökkel segítsük a fizikai és szellemi dolgozók termelésmódo­sítási javaslatainak mielőbbi gyakorlati megvalósulását. Meg­győződésem, hogy a műszaki ha­ladás úttörői, a technikai, tech­nológiai fejlődés mozgatói és elő­revivői az újítók. — A klub milyen segítséget tud nyújtani? — Havonta egyszer munkaidő után az újítással foglalkozó fizi­kai és szellemi dolgozók közül huszonöten-ötvenen jönnek el a foglalkozásokra. Elsősorban azt akarjuk föltárni, hogy az újítási rendelet adta feltételek között az ötlet hogyan juthat el a legrövi­debb úton a megvalósításig. Ezért minden klubfoglalkozásunkra meghívtuk az Országos Találmá­nyi Hivatal egy-egy munkatársát, aki ismertette a rendeleteket, és panaszaikra, kérdéseikre választ adott az újítóknak. A klubfog­lalkozás lehetőséget nyújt a ta­pasztalatok, elképzelések kicseré­lésére, a jó ötletek, elgondolások elterejdését segíti. — Két alkalommal mutatkoz­tak már be az újítók egy-egy ki­állításon. Kérem, összegezze ezek tapasztalatait. — Tervünkben szerepelt, hogy a műszaki hetek időszakában az újítók kiállításon mutatják be legjobb alkotásaikat. Tavaly ti­zenkét kecskeméti vállalat újítói mutatták be legsikeresebb ötle­teiket. Azokat, amelyek több vál­lalatnál alkalmazhatók, jutal­mazták is, összesen 4500 forint került kiosztásra. Az idén a Tu­domány és Technika Házában a munka- és balesetvédelemmel foglalkozó újításokat mutattuk be. Ez már megyei jellegű volt, huszonyolc vállalat dolgozóitól több, mint száz újítást láthattak az érdeklődők, örvendetes, hogy az ipari üzemeken kívül nyolc mezőgazdasági is résztvett ezen a kiállításon. Az SZMT, valamint /. Országos Munkavédelmi Fel­ügyelőség összesen 11 ezer forint jutalmat adott a legjobb újítók­nak. Mindkét kiállítás jó alka­lom volt nemcsak az újítás nép­szerűsítésére, hanem arra is, hogy a vállalatok, a' mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelmét az ilyen jellegű tevékenység gazda­sági hasznára irányítsa és remél­hetőleg arra is ösztönözte az ille­tékeseket. hogy jobban segítsék az újításokkal foglalkozó dolgo­zókat. Jövőre is hasonló kiállí­tásra kerül sor Kecskeméten, amikoris az anyag- és energia­megtakarítás érdekében végzett újításokat mutatjuk be. Cs. I. FILMJEGYZET Felragyog tiszta, szép fényű csillag • Jelenet a filmből. A LENFILM Stúdió új, gon­dosan megszer­kesztett. széles távlatokat mu­tató történelmi filmalkotással mutatkozik be ezekben a na­pokban a ma­gvar , mozikö- zönségnek. A cím egyesek számára kissé furcsának tűn­het. az eléggé szokatlan sor­rendje a sza­vaknak tulaj­donképpen arra utal hogy Pus­kin egyik ver­séből vették a címnek választott idézetet, Aprily Lajos fordításában. Az említett „tiszta fényű csillag" egyébként a nemesi származású orosz forradal­márok nagyszabású tettére, az ön­kényuralom és a hűbéri hatalom megdöntését sürgető dekabrista felkelésre utal. Ezen a néven em­líti a történelem ezt a nagyszerű vállalkozást, amelyet 1. Miklós cár elvakult kegyetlenséggel torolt meg, kivégeztetvén a mozgalom legfőbb vezetőit, a gyanúba keve­redettek és a kisebb „bűnökkel” vádoltakat pedig Szibériába szám­űzték. Itt elevenen eltemetve, ez­rével pusztultak el az elkövetke­zendő évtizedekben a forradalom harcosai. A film tulajdonképpen két rész­re taaolódik. Az első részben szin­te mikroszkóp alá helyezve a cári arisztokrácia életének mozzana­tait. Aprólékos részletességgel tér ki mindenre, ami ennek a társa­dalmi osztálynak az életét jelle­mezheti. Ez a részletező feldolgo­zásmód egy kissé visszafogja az események indulását. Később azonban ez az aprólékosság az események lelki indítékainak, hát­terének aazdaa motivációja szem­pontjából teljes mértékben meg­térül, beleolvad a film egész ha­talmas folyamába. A film első felében lényegében három főúri forradalmár lelki fej­lődésének mozzanatai tárulnak fel a néző előtt. Trubeckoj, Volkonsz- kij és Annyenkov különböző uta­kon és fejlődési távlatokkal kísér­ve jut el a cárizmussal való szem­befordulásig. Emellett egyik sze­replő sem válik valamilyenfajta átlagtípust képviselő papírosfigu- rává. Átsüt cselekedeteiken a fel­kelés romantikus buzgalma, az erények és eszmények tisztelete. Ugyanez a kemény sorsvállalás mutatkozik meg a férjüket Szibé­riába is elkísérő feleségek maga­tartásában. Mindhárman a családi boldogságot, a biztos gazdasági hátteret, saját családjukat is oda­haayják, hogy azonosulhassanak férjük sorsával. A film második részében fel­gyorsulnak az események. S kü­lönösen egy mesterien kidolgozott epizód teszi fel a koronát az egyébként is kitűnően szerkesz­tett kétrészes filmre. Az egyik asszonyt ugyanis cári utasításra különböző mesterkedésekkel teljes hat hónapon keresztül visszatart­ja Omszkban a terület főkor­mányzója. Az epizód legfőbb érté­két az egyik női főszereplő nagy­szerű játéka mellett az adja meg, hogy a kormányzót Innokentij Szmoktunovszkij, a szovjet film­művészet e páratlanul nagy egyé­nisége alakítja. A film tömegjelenetei is kitű­nően megkomponáltak. A rendező Vladimir Motil különösen a fel­kelők vezetőinek kivégzést jele­netét formálja meg tökéletesen, s ebben a vállalkozásban vele egyenértékű társa az operatőr Dmitrij Meszhijev. A szereposztás egészen a legki­sebb mellékalak megformálójáig parádés és reprezentatív. A Szibé­riába száműzött három férfi ala­kítójának egyike Alekszej Bata­lov. akit a Szállnak a darvak cí­mű filmalkotásból ismert meg a közönség; Volkonszkij herceget Oleg Sztrizsenov játsza, a harma­dik férfi főszereplő pedig Igor Kosztolevszkij. A feleségek közül meg kell említenünk Irina Kup- csenkót. akire a Vány a bácsi sze­reposztásából emlékezünk Natalia Bondarcsukot. akit legutóbb a Solaris című filmben láttunk, a harmadik főszereplő Éva Sikulsz- ka. Elismerést érdemel Iszaak Svarc romantikus, szélesen áradó kisérő zenéje is. mely néha drámai ma­gasságokba emelkedik. 1 O Kattant a hadnagy ön- gyújtója. — Na, mi újság? — kérdezte Szem jón. — Két óra múlva megérkezem — mondta a hadnagy. — Tehát nem sikerült megis­merkedni vele? — Elkéstem — vallotta be a hadnagy. — Korábban kellett vol­na kezdeni, meg ki tudja, hogy reagálna rá. — Azt sosem lehet tudni. — Egyébként van, akivel járok. Pontosabban yolt — helyesbített a hadnagy. — Most vesztünk ősz­S2C. — Mi miatt? — érdeklődött Szemjon. — Csak úgy. Nem akart hoz­zám jönni. Várjunk egy kicsit, mondta. — Talán még nem biztos a dol­gában — vélte Szemjon. — Ha nem vagy biztos benne, ne vedd meg — mondják nálunk a faluban. Ilyen esetben bizonyo­sat kell tudni. Bizonygatni értel­metlenség. Vagy szeret, vagy nem — különösen ha egy katonatiszt­ről van szó. — Miért? — kérdezte Szemjon. — Mert a polgári életben a sze­relmen kívül mindenkinek meg­van a maga dolga. De engem el­küldenek egy távoli helyőrségbe, a feleségem természetesen velem jön, ott nincs szükség a szakmá­jára, tehát csak feleség lesz, csak a szerelem és a gyerek maradnak. Hogy ezt valaki vállalja, ahhoz abszolút szerelem kell. Olyan, amire azt mondják: szerelem az első látásra. Ha halogatja az időt, ha az érzelmeinek fokát, mélysé­gét méricskéli, akkor csak azt mondhatom: ha nem vagy biztos a dolgodban, ne vedd meg... ... Nataska nagyon jól érezte magát falun. — Egész életemben ellaknék itt — mondta, amikor egy este a fo­lyóparton ültek. „Dehogy laknál” — gondolta Szemjon akkor. Az első megpróbáltatást a kemence jelentené. A falusi kemencét fű­teni nem kis munka. Nem egé­szen úgy van, hogy a gáztűzhely gombját elcsavarjuk, odatartjuk az égő gyufát, és már ég a tűz. A falusi kemencét kora hajnal­ban begyújtják, igaz, hogy az ebéd meleg marad benne, de es­tére újra csak be kell gyújtani. Főleg télidőben. És vízért járni és mosni, a fürdőházban begyújta­ni, a tehenet fejni. De semmit sem szólt. Nataska életében először járt igazi orosz faluban, s nem egy nyírfaerdőben meghúzódó nyara­lónegyedben. Marija Trofimovna házában minden érdekes volt szá­mára. Szemügyre vette az edény­fogót, maga próbálta vele kihúzni a fazekat a kemencéből, és majd­nem kiborította a két napra fő­zött scsit. Marija Trofimovna még a há­ború előtt elvégezte a tanítónő­képzőt, majd egy katonához ment férjhez, és bár akkoriban ritka­ságszámba ment a válás, egy évig sem éltek együtt, elvált a férjétől és hazament a szülőfalujába. Most, hogy már ilyen régóta él falun, igazi falusi asszony lett be­lőle, csak egy kicsit divatosab­ban öltözött, mert gyakrabban ment fel a városba, és nem tudott és nem is akart lemaradni a vá­rosi tanítónők mögött. Tehenet, tyúkokat, malacot tar­tott, maga végezte a ház körüli munkát, a tanítói fizetése csak kiegészítés volt, és nem a fő meg­élhetési forrása. Nagyapa ládáit nem dobta ki, de vett egy lakko­zott német fehérneműs szekrényt, összecsukható fotelágyat, és egy hatalmas állólámpát, amit csak akkor gyújtott meg, ha vendégek jöttek. A vitrin üvege mögött az „Iskola és család” és az „Üttörő” című folyóiratok bekötött számait őrizte, a falat orosz festők ké­peinek reprodukciói díszítették. Mellettük, fényképek, egy nagy keretbe foglalva, ahogy az falun szokás, hosszan lehetett néze­getni, mint valami mozaikot. Na­taska igyekezett kitalálni, ki ki­csoda lehet. — A nagyapád? Szemjon igennel válaszolt. Nagyapja egészen fiatalkori képe volt, húszéves lehetett amikor készült. Dölyfösen előre szegezett áll, zászlósi rangjelzés, szűk mel­lén csak nehezen fért el a négy nagy György-kereszt. — Alacsony növésű volt? — kérdezte Nataska. — Miből találtad ki? — Az alacsony férfiak mindig magasabbnak szeretnének látsza­ni, és általában magasra tartják fejüket a fényképész előtt. Te lá­tod, magas vagy, és épp fordítva, mindig meggörnyedsz. Nataska megtalálta az anyja fényképét is. A háttérben vászon­ra festett pálmák díszelegtek. Magas széken ült, krepdesin ru­hában, egy műrózsa a mellén, és bizonyosan csak nehezen tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. A legtöbb'kép Marija Trofimov- náról készült. Egy teljes keretet foglaltak el, és aki nem tudta, azt hihette, hogy egy és ugyanazt a képet sokszorosították. Az iskolá­val a háttérben a lócán ült Ma­rija Trofimovna, körülötte fiúk és lányok. De ha jól megnézte valaki a képeket, észre lehetet venni, hogy változtak a gyerekek és változott Marija Trofimovna is. Minden harmadik, negyedik képen más-más ruhát viselt, és egyre kövérebb lett. Szemjon hu­szonkilenc képet számolt össze. Az általános iskola huszonkilenc évzárójáról készültek. Több mint félezer embert taní­tottam — közölte büszkén Ma­rija Trofimovna. (Folytatjuk) DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG A felelőtlen motorozás vége Egy tizenhat éves diákfiú, bár tudta, hogy 23 éves barátja ve­zetői jogosítvánnyal nem rendel­kezik, motorkerékpáron hosszabb kirándulásra ment vele. Az idő­sebbik vezetett, amikor az esti órákban nekiütköztek egy sza­bályosan kivilágított, lezárt so­rompónak és mindketten megsé­rültek. A diák ötven százalékban véglegesen rokkant lett; az or­vosszakértői vélemény szerint ál­lapota a jövőben csak rosszab­bodhat. A fiatalember az Állami Biztosító megyei igazgatósága el­len a járásbíróságon baleseti kár­térítés és havi járadék fizetésé­ért pert indított. Az alsófokú bí­róságok ellentétes ítéletei után a Legfelsőbb Bíróság — a legfőbb ügyész törvényességi óvásának helyt adva — a következőképpen döntött: — Aki a közúti közlekedésben mint utas. annak ismeretében vesz részt, hogy a gépjárműve­zetőnek nincs jogosítványa, bal­eset esetén teljes kártérítésre nem tarthat igényt. Ilyenkor ugyanis számolnia kell azzal, hogy a saját és a mások életét, testi épségét veszélynek teszi ki. Ebben az esetben tehát — gon­datlanság miatt —, kármegosz­tásnak van helye. A közrehatás arányának megállapításánál el­sősorban azt kell figyelembe venni, hogy a motorkerékpár ve­zető és karambolt okozó fiatal­ember magatartása idézte elő a bajt, mert a tizenihat éves fiút a viszonylag hosszú útra magával vitte. Egy huszonhárom éves fia­talembernek van annyi életta­pasztalata, hogy elvárható tőle a veszélyhelyzet felismerése és a motorkerékpár használatára vo­natkozó jogszabályok megtartása. Mindezek mérlegelésével a Leg­felsőbb Bíróság, a kármegosztás, elvét alkalmazva, az Állami Biz­tosítót a kár nyolcvan százalé­kának megtérítésére kötelezte. Egy marós viszontagságai Egy gépgyár marósa igen nagy értékű készülék elkészítésén dol­gozott. Munka közben a maró­tárcsa három milliméter mélyen belemart az egyik horonyfal lej­tős felületébe. A vizsgálat során megállapították: az illető a tech­nológiai előírásoktól eltérően, a marást a munkadarabon alátá­masztás nélkül és a megenge­dettnél magasabb fordulatszám­mal végezte. Ezért fegyelmi bün­tetésül alapórabérét, csökkentet­ték és más gépre helyezték át. A határozat hatályon kívül he­lyezéséért a marós a munkaügyi bíróságon pert indított. Elismer­te. hogy a technológiai utasítá­sokat nem tartotta be, de azzal védekezett, hogy véleménye sze­rint a kár a marókés meglazulá- sának tudható be. A vállalat jogi képviselője a bíróságon kijelen­tette; a gyárnak egyelőre pénz­ben is kifejezhető kára nincs, de a megrendelővel szemben az ere­detileg másfél éves garancia he­lyett három évet kellett vállal­nia. A munkaügyi bíróság a ma­róst a fegyelmi büntetés alól az­zal az indokolással mentesítette, hogy vétkességét nem látta bi­zonyítottnak. Szerinte a hiba okát a tanúk csak feltételezésre ala­pították. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint a marós maga is elismerte, hogy a tech­nológiai utasítást megszegte. Ezt annál kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni, mert a munkada­rab alátámasztásának mellőzése a technológiai utasítás egyéb pontjainak megsértését is maga után vonhatta. — A bíróság nem tisztázta — hangzik tovább —, hogy a ma­rós milyen fordulatszámmal dol­gozott, a marókés megfelelő jni- nőségű volt-e, a gyár rendalke- zett-e a szükséges köszörülő be­rendezéssel. Nem vizsgálta a bí­róság a helyszíni körülményeket sem, pedig a felek előadása erre vonatkozóan is ellentétes. A ma­rós ugyanis arra hivatkozott, hogy tőle három és fél méternyire 300 tonnás présgép dolgozott, s nincs tisztázva, hogy ennek működése volt-e kihatással a marógépre. A tényállás tehát éppen a legfonto­sabb kérdésben nem világos, vagyis abban, hogy a marós kö­vetett-e el fegyelmi vétséget. Csak körültekintő vizsgálat után lehet eldönteni, hogy a gyárban helyesen értékelték-e a munkás magatartását, és hogy a kiszabott fegyelmi büntetés az elkövetett vétséggel arányban áll-e. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents