Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évi. 196. szám Ára: 1,20 Ft 1977. augusztus 20. szombat 3. oldal Kitüntetések Üdülnek a szövetkezetiek 4. oldal Egy munkásnö emlékei 4. oldal Másfajta fáradtság 4. oldal Megbirkóztak a természettel 5.0lda, Művelődés, irodalom, művészet 7. oldal Beleszólás megyei szinten ». OIdal Ünnepi tanácsülés és kollégiumavatás Kiskunhalason Alkotmányunk 28. évfordulója alkalmából tegnap délután Kiskunhalason, a Fáklya moziban ünnepi tanácsülést tartottak. Az ünnepi eseményen részt vett Halász József, hazánk belgrádi nagykövete, Kiskunhalas díszpolgára és Lajtai Benőné, a megyei párt-végrehajtóbizottságának tagja. Tánczos Sándor tanácselnök kö. szöntötte az ünnepi tanácsülés résztvevőit, a halasi gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek munkájában kiváló eredményt elért szocialista brigádok, munkáskollektívák tagjait. Ezután Nagy Csaba országgyűlési képviselő méltatta a legfontosabb törvényünk jelentőségét, az alkotmányunkban biztosított jogcdc és kötelességek egységét A képviselő beszéde után a kiskunhalasi mezőgazdasági üzemek dolgozói nevében a Vörös Szikra Termelőszövetkezet tagjai (Folytatás a 3, oldalon) magyar nép több mint ezeréves történelmének egyik legnagyobb eseménye az 1949. augusztus 20án megszületett alkotmány, amelynek vezérgondolata: „Minden hatalom a dolgozó népé!” A Magyar Népköztársaság Alkotmánya immáron csaknem hárorú évtizede szocialista társadalmi rendünk alaptörvénye. Csaknem harminc éve szentesítette azt a történelmi tényt, hogy hazánkban győzött a proletariátus diktatúrája, ugyanakkor megfogalmazódott az az előremutató tennivaló is, hogy a népi demokratikus állam legfőbb feladata az ország szocialista fejlődésének biztosítása. Visszatekintve az elmúlt időkre, egyértelműen azt kell megállapítanunk, hogy rövid idő alatt hatalmas történelmi utat tettünk meg. Forradalmi fejlődésünk jelentős állomásai voltak: a munkásosztály hatalmának kivívása, az ellenforradalmi felkelés leverése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a megye ipari fejlődése és az a technikai revolú- ció, amelynek napjainkban is tanúi vagyunk a mezőgazdaságban. A magyar nép számára soha el nem képzelt fejlődés léptékeinek vagyunk bizonyítói. Ennek következménye az is, hogy manapság már nem a felszabadulás előtti adottságainkkal hasonlítjuk össze a mai adatokat, hanem a legutóbbi évtizedeket az azt megelőzővel, vagy a különböző ötéves tervek során született vívmányokat. Az ország népességének már nagy hányada a felszabadulás után született, vált felnőtté, s csak könyvekből, visszaemlékező filmekből, az idősebb generáció elmondásaiból tudják, hogy mi volt valaha az ezeréves „alkotmányos" Magyarországon — amely csupán fikció volt a jogaikat követelő néptömegekkel szemben, hiszen a valóságban ilyen alkotmány nem létezett. Ez a gondolat csupán azért merült fel, mert a letűnt rend urai valamikor saját hatalmuk védelmében egyfajta alkotmányosságról szónokoltak, olyanról, amelyik kizárólag érdekeiket védi. Az új alkotmány megszületésének időpontjában élt, és felelősen tevékenykedő korosztály még nagyon jól tudta, hogy mit jelent a régi és az új alkotmány-megszabta jogok és kötelességek közötti különbség. 1949-ben tulajdonképpen egy ország sok évszázados jog- fosztottsága szűnt meg, és egy nép hatalmába vehette az állam valamennyi funkcióját, a munka, a pihenés, a művelődés sokrétű •tehetőségeit. A nemzetközi életben a hel- sinki dokumentumok aláírását követő és a belgrádi konferenciát megelőző időszakban Nyugaton nagy hírverés támadt arról, miként is állnak az emberi jogok a szocialista világban. Ennek a kitervelt támadásnak egyetlen indítéka a közvélemény megzavarása és félrevezetése annak „igazolására”, mintha bármelyik szocialista országban is gond volna az állampolgári jogok gyakorlásával. A régi magyar közmondás szerint az kiabál, akinek a háza ég. Nem most, már régóta tudjuk, hogy a polgári társadalmak mindössze deklarálják az emberi jogokat' amelyek megvalósulása csupán egy szűk réteg érdekeit szolgálja. Tehát a kinyilvánítás és a valóság között a tőkés társadalmi rendszerre jellemző különbségek vannak jelen nemcsak néhány, hanem minden vonatkozásban. Ezeket a vádakat olyan helyzetben emelik, amikor a tőkés világ politikusai előtt is teljesen nyilvánvaló a nyugati társadalmak válsága, a megszámlálhatatlanul sok belső feszültség, ahol a legnagyobb gondot az uralkodás számára az okozza, hogy miként védelmezhetik meg a bankok haMindenki törvénye mmmmmmm talmát, a progresszió nemzetközi méretekben való, kérlelhetetlen előretörésével szemben. Miként is kérheti számon a szocialista világrendszertől az emberi jogokat és azok gyakorlását egy olyan Amerikai Egyesült Államok és csatlósai, ahol több milliós népesség él munka nélkül, még többen nyomorban, ahol a faji megkülönböztetés és az üldözés valóságos polgárjogot nyert, ahol a közrendet felváltotta az anarchia. Es ha még mindehhez hozzávesszük azt, hogy ugyanezek a tőkés országok pénzzel, fegyverrel és a csalárdság különböző eszközeivel — világ zsandáraiként — segítik a glóbusz különböző pontjain meglevő reakciós rezsimeket, akkor vajon nem az álnok demagógia egyik már régen ismert példájával találkozunk? li/fi a I ? dür az, amit társadalmi rendünk több mint harminc év alatt sok-sok küzdelem árán, nagy céltudatossággal kivívott, és ami formájában és tartalmában egyaránt merőben különbözik mindattól, amit a polgári társadalmak produkálnak. Tulajdonképpen vívmányainkkal kapcsolatosan úgyszólván egyetlen ellentételezésük sincs, még akkor sem, hogyha berendezkedésük legfőbb előnyéül és félrevezető karakteréül a fogyasztói társadalmat jelölik meg. Miért állíthatjuk mindezt határozott biztonsággal? Azért, mert hazánkban minden alkotó tevékenység a dolgozó embert szolgálja, minden érte történik. Köztudott, hogy már régen megszűnt, még a részleges munka- nélküliség is (sőt, munkaerőgondjaink vannak), a létbizonytalanságot a létbiztonság váltotta fel, a dolgozó ember jövedelme évről évre emelkedik, bővül a szocialista ellátás, gyarapodnak azok a jegyek, amelyek — és ez csak a szocialista társadalomra jellemző —, kizárólag a dolgozó ember érdekében vannak. Az alkotmány alapján az állam fő funkciója a gazdasági és kulturális építőmunka szervezése. Éppen ezért .művelődik, s mind szélesebb mederben hömpölyög tovább a kulturális forradalom, amely elengedhetetlen feltétele a szocializmus eredményesebb építésének. Éppen a társadalmi rendszerek közötti különbségek láttán tudjuk, hogy a kinyilvánított szabadság önmagában mit sem ér, a legfőbb ismérv a „gyakorolt” szabadság. Ez váltja ki milliók tudatos cselekvését, amelyben az állam ereje rejlik. Amiről eddig szóltunk, szorosan összefügg a társadalom belső szerkezetének kedvező irányú és mindenki számára jól látható alakulásával. A társadalom osztályai és rétegei — melyeket valamikor megosztott, egymással szembe állított a magántulajdon — most a szocialista tulajdon alapján közelebb kerülnek egymáshoz, a közöttük kialakult viszonyt mindinkább az elvtársi, baráti együttműködés és a kölcsönös segítség jellemzi. Mindebben fontos tényező az, hogy bensőséges, őszinte és baráti pártunk viszonya a pártonkívüli milliókhoz. Az idő múlásával együtt fokozatosan szaporodnak azok a vonások, amelyek már az egyetemes, össznépi államra utalnak. Ennek alapja és továbfejlődésé- nek forrása a munkásosztály és a parasztság viszonylag magas arányánál fogva különösen nagy politikai jelentősége van. E szövetség köré formálódik továbbra is az a széles szocialista nemzeti egység, amely mindenkit tömörít, aki a szocializmus építéséért dolgozik. Ez a nemzeti egység szolgálja igazán hazafiságunkat, és proletár internacionalizmusunkat egy|l.y; $$§ aránt. Szocialista vívmányaink hazánk mai helyzete azonban nem pihenőt ígér, hanem további küzdelmet feltételez. r alán soha sem mondhatjuk hogy „terülj asztalkám” van, vagy lesz, hiszen a társadalom igényei mindig megelőzik annak lehetőségeit, anyagi teherbírását. A fejlett szocialista társadalom építésének folyamata is a mindig a más-más arculatú, menetközbeni változások állapotával jár együtt. Egyik igény kielégülése újabb igényt szül. Ezt észleltük az elmúlt három évtizedben és a jövőben is csak így adhatjuk fel a „leckét” magunknak. Az ország és a közvélemény számára a fejlődés nagy állomása a XI. pártkongresszus döntéseiben fogalmazódik meg. Lassan a következő kongresszusig szükséges idő félidejéhez érkezünk. Hivatalos mérleg ugyan nem készült még erről a két és fél esztendőről, de azt minden állampolgár tudja, hogy az ország ira- mos léptekkel halad előre, erejével képes nemzetközi gazdasági nehézségeket is áthidalni, amit a világban minden barátunk feltétlenül, de az ellenségünk is — kénytelen-kelletlen —, elismer. A megvalósulás második esz- tenjedébe érkezett az új ötéves terv, amely nagyméretű vállalkozás, hiszen az elmúlt év hiányait is ebben az esztendőben kell pótolnunk. Hazánk valamennyi állampolgára birtokában van az ország gazdasági helyzete ismeretének, arról sűrűn kap pontos és hiteles információt, és ezek tudatában is cselekszik. Éppen ezért nagy a tennivágyás, és egyre erősödik a tettrekészség légköre. Mindenki érzi, hogy becsülete van a jó munkának, és helye van a társadalmat jobbítani akaró, igaz szándékoknak. A párt- és állami vezetés munkastílusa, mint legfőbb ösztönző — olyan jelleget öltött, hogy nemcsak a nagy ügyekkel, hanem az embereket közvetlenül érintő, mindennapos „apró” kérdésekkel is a szocializmus szellemének megfelelően, a humanitás jegyében, felelősen foglalkozik. Annak ellenére, hogy augusztus 20. az , egyik nagy nemzeti ünnepeink sorában, számos ünnepség méltatja majd jelentőségét, munkás-paraszt találkozókon, baráti gyűléseken cserélik ki véleményüket az országépítés gondjairól és nem kevés létesítményt adnak át az alkotmány ünnepén, ezzel is fémjelezve egy nemzet alaptörvénye elévülhetetlen fontosságát. A paraszti otthonokban megszegik majd az idei búzatermés lisztjéből sütött kenyeret, jeléül annak a régi szokásnak, amely valaha ezt a napot a kenyér ünnepének nevezte. Valaha tényleg valóságos, emberboldogító jelentősége volt a kenyérnek. Ma azonban ez már szimbólum: ami jelzi, hogy betakarítottunk, a fontos táplálék az emberi szorgalom gyümölcse a raktárakba került. Az ünnepre írott cikk igyekszik alkalmat keresni arra is, hogy körülnézzen szűkebb hazánkban, a megyében. M it, s hogyan tettünk az első félévben? Egyértelműen mondhatjuk, hogy az eredmények jelentősek. A megye szocialista iparának termelése az előző évinél is nagyobb mértékben, 11,9 százalékai nőtt az év első felében. A termelésnövekedés 93 százalék erejéig a termelékenység javulásából származik. A mezőgazdaságban sikeresen elvégeztük az időarányosan szükséges munkálatokat, az aratás jó eredményekről tanúskodik. A beruházások is a várakozásnak megfelelően, tervszerűen haladnak. Javult a lakosság ellátása zöldségből és gyümölcsből egyaránt. A mezőgazdasági üzemek, a kisegítő- és háztáji gazdaságok erőfeszítései biztonságossá tették a fogyasztók igényeinek kielégítését. Ezt a közvélemény nagy megelégedéssel nyugtázza. Tehát az a szándék, ami szerint ebben az évben a múlt évi elmaradást is pótolni kell, együtt az éves előirányzattal, a megvalósulás reményét kelti. Ez pedig nem kis dolog: fő biztosítékát jelenti az ötödik ötéves terv valamennyi célkitűzése megvalósulásának. Hét hónap elteltével jól látható, hogy a gazdasági célok megoldása érdekében minden területen intenzív szervező munka folyik. Elmondható, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemekben egyaránt megnövekedett és állandósult a vezetők és az alkotó kollektívák problémaérzékenysége. De helyenként az is tapasztalható, hogy mintha túlzott volna a derűlátás, mintha kedvezőbbet mutatna a jelentésekben rögzített kép a valóságosnál. Ezalatt az értendő, hogy az egyes területek adatainak összegezése nem minden vonatkozásban esik egybe a megye statisztikai végeredményével. Éppen ezért ahol szükséges, érdemes figyelmet fordítani az adatok re- videálására, a formálódó mérleg egyensúlyára és helyes a magatartás: tartózkodni az év végi eredményekre vonatkozó minden — esetleg félrevezető — jóslástól. ok tennivalót követel még a hátralevő négy hónap. Az ipari termelésben meglehetősen nagy gondot jelent a minőségigények kielégítése, s amelynek hiánya jelentős bevételkiesést okoz. Figyelmet érdemel az emberi munkával való jobb, fegyelmezettebb gazdálkodás, a műszakok arányának növelése, a munkaidő-kiesés csökkentése, az üzem- és munkaszervezés változatlanul programban tartása. A mezőgazdaságban a nyári betakarítási munkálatok sikeres befejezése után bőven maradt még hátra tennivaló. Mondhatjuk, hogy a java még most következik. Nagy figyelem fordítandó a megtermelt értékek időben való betakarítására, azok mindenféle károsodástól való védelmére. Az üzemi és felvásárló telepek raktáraiban nagy felelősséggel kezeljenek minden mázsa terméket, amelyet a termelők szorgalma hozott létre. A mező- gazdaság tavasszal történt károsodása az időközben megfelelő ellenintézkedéseket kapott. A másodvetések, vagy egyéb kárpótló termelési intézkedések teljes megvalósítása ugyancsak sok hasznot hozhat egy-egy termelőüzem számára. Egy pillanatra se hagyjuk szem elől az emberekről való sokirányú gondoskodást, a velük való állandó foglalkozást. A munkában helytállók és nagy értékeket termelők anyagi és erkölcsi megbecsülését. Az említettek végső soron alkotó, jó légkörről tanúskodnak ország- és me- gyeszerte egyaránt. Az alkotmány ünnepén minden magyar állampolgár fenntartás nélkül állapíthatja meg, hogy alapjogai megvalósultak. A magyar népet már nem alázza meg emberi méltóságának sérelme, a társadalmi megkülönböztetés. Ellenkezőleg, élvezi a szocialista életmód előnyeit és a szorgalmas munkájával teremtett emberi életet. Népünk tudja, hogy a szocializmus előrehaladása az alkotó szorgalmas munka biztosítja élet- színvonalának, és kultúrájának állandó emelését. Rendszerünk, az ország belső rendje szilárd, a társadalom különböző osztályai, rétegei között szocialista érdekazonosság jött létre, s ma az ország, a megye népe mind szorosabban egybe forrva dolgozik a szocializmus felépítésén.
