Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-03 / 181. szám
1917. augusztus 3. • PETŐFI NEPE 9 $ A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKA Bemutatjuk: Stark Ervint A professzornak több arca is van. Az első az emberé, ezt egy szabálytalan interjúkészítés során ismertem meg. Tél volt, és nem is túl enyhe. Kényszerítő körülmények miatt egy kiskutya is „elkísért” az interjúra, és a fagyban nem mertem a kocsiban hagyni. De magammal vinni sem. Ezért kissé óvatosan léptem be az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének kapuján, a portásnál puhatolózva: mit szólna Stark professzor, ha kutyástul állítanék be? A portás somolygott: Bonifác mellett el fér.. • Bonifác végül is jókora tarka kandúrnak bizonyult, „akit” a külföldi tudományos világnak az intézetben járt képviselői is ismernek. Ugyanis a professzor titkárnője viszi naponta magával ölklömnyi kora óta hazulról, és a cica napjai jó részét az igazgatói szobában tölti. A „másik” arc jóval komolyabb. A tudósé, aki kísérletezik, néha éppen állatokon is, hogy az emberi szervezetben lezajló fo- lyamatökat jobban megértse, aki hisz tudományában, azzal együtt, hogy ismeri annak korlátáit. Mint mondja: „A tudomány ma még sok mindenre nem tud választ adni, sőt, van amit még helyesen megkérdezni sem tud. De ha azt nézzük, amit már elértünk, és amit idejében és jól tudunk megkérdezni — az nagyon sok!” Persze, ehhez hozzáteszi: kérdezni, általában, könnyű. De akkor kérdezni, amikor a helyes válasz alapfeltételei már adottak — ez sokkal nehezebb ... Ez eddig két „arc” volt. A harmadikat fényképen is láthatjuk. És ez a meglepetés arca. Hiszen a tudóst, különösen az akadémikust többnyire ősz hajjal, bajusszal, netán épp szakállal képzeljük magunk elé- És Stark Ervin fiatalos arcán ilyesminek nyoma sincs. Igaz, ezt életkora sem indokolná: 54 évesen érte el azt, hogy a belső el- választású mirigyekkel kapcsolatos kutatásaiért a világ legismertebb embereit bemutató Who’s who? 1976—1977-es kiadásába is bekerült. (Ebben túl sok, a határokon belül élő ma-, gyár nem fordul elő, tudósban pedig ritka a 60 év alatti életkor.) Az út idáig térben, időben hosszú volt. Nyírbogdányban született, Nyíregyházán érettségizett, az orvostudománnyal a debreceni egyetem orvosi karán ismerkedett. Nem is akárhogyan: már harmadéves hallgatóként, mint „díjtalan külsős”, az élettani tanszéken dolgozott. Debrecenben választotta a kutatóorvosi hivatást. Miért? „Jónéhány, érdekfeszítő egyetemi előadás végén hangzott így a professzori „zárszó”: erre ma az orvostudomány még nem tud választ adni. Gyötört a kíváncsiság: válasznak pedig lennie kell! És ha magam is megpróbálnék ehhez segíteni? Talán ezért...” 1950-ben avatták orvossá. A következő évben Budapestre került aspiránsnak, az I. számú Belgyógyászati Klinikára. „Jó kezekbe, mert máig is az orvosként, kutatóként és emberként egyaránt kiváló Rusznyák Istvánt vallja mesterének- 1956-ban védte meg kandidátusi értekezését, a mellékvesekéreg-hormonok elválasztását szabályozó mechanizmusok tárgykörében. 1969-ben pedig a tudományok doktora címet szerezte meg, tovább tanulmányozva e problémát, az ACTH- hormon elválasztás szabályozásának mechanizmusát vizsgálva az egyedi fejlődés különböző szintjein. A két védés között 13 év telt el. Ez idő alatt végzett munkájáról, mint élete egyik legérdekesebb időszakáról emlékezik. Eközben alakult meg, és lett világszerte ismert és elismert ép- 'pen a belső elválasztású mirigyek területén végzett kutatási kapcsán az intézet, amelynek 1970 óta igazgatója. Annakidején, amikor az intézetet megszervezték, egyes osztályait a különböző egyetemi tanszékeken alakították meg. így a Rusznyák-tanszéken is. Az intézet első igazgatója is Rusznyák professzor lett. A széles körű társadalmi tevékenysége miatt igen elfoglalt igazgató mellett az akkor 36 éves Stark Ervin nagy részt vállalt az intézet létrehozásában, és később a mindennapi munka irányításában. Az új intézet megnyitásakor, 1963-ban került kutatócsoportjába hat olyan fiatal orvos, akik közül öten ma már kandidátusok, egy pedig a tudományok doktora, és éppen az itt végzett munka volt disszertációjuk alapja. Erre az eredményre Stark Ervin büszkébb, mint saját sikereire. Pedig azokból is akad bőven. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta levelező tagjává. 1971- ben a párizsi egyetem élettani tanszékére hívták meg vendég- professzornak. Az MTA és az Egészségügyi Minisztérium Endokrinológiai Kutatásokkal Foglalkozó Bizottságának és a Tudományos Minősítő Bizottság orvosi elméleti szakbizottságának elnöke- Főszerkesztője az Acta Medicának, az orvostudomány egyik szakfolyóiratának. Alapító tagja az Európai összehasonlító Endokrinológiai Társaságnak és a Nemzetközi Neuro-Endokrinoló- giai Társaságnak is. Neuro-endokrinológia? A belső elválasztású mirigyek idegrendszeri szabályozásával foglalkozó tudományág. Tízegynéhány éve már, hogy Stark akadémikus és munkatársai figyelmüket elsősorban e területre irányítják. Ez az ágazat nagy távlatban olyan Ismereteket adhat a közvetlenül gyógyítással foglalkozó orvosok sok, ma még csak kevéssé ismert és ezért kevéssé gyógyítható betegség válik hosszú távon gyógyíthatóvá, megelőzhetővé. Az endokrinológia, illetve a neuro-endokrinológia ma már számos, a gyakorlatban is bevált nagyszerű eredményt mutathat fel. Például a hormonális fogamzásgátlást, amelyet ma már az egész világ használ. És a Starte Ervin és kutatótársai által is vizsgáit életfolyamatok alapján talán nem is távoli jövőben egy sor, ma még megoldatlan kérdés (mint például a törpevagy óriás-növés, az anyatejelválasztás zavarai) — is a múlt problémájává válnak. Sz. J. I. Béke és Szocializmus A kommunista ás munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának júliusi száma közli Erich Honeckernek, a NSZEP Központi Bizottsága első titkárának „Hat évtizedes küzdelem a békéért és az emberiség boldogságáért” című cikkét, amely méltatja a lenini békepolitika következetes alkalmazásának eredményeit. „A kommunisták összeforratt- sága a béke és a szocializmus sikerének legfőbb biztosítéka” címmel jelent meg a folyóiratban Borisz Ponomarjovnak, az SZKP, Politikai Bizottsága póttagjának, a Központi Bizottság titkárának cikke. A Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei-politikai nevelőmunkájáról tájékoztatja az olvasókat Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Társadalmi előrehaladásunk új követelményei szükségszerűen megnövelték a szubjektív tényezők, ezen belül is a szocialista tudatosság és életmód jelentőségét. Az utóbbi időben a kapitalista országok sajtója sokat ír az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásáról. Melyek ezek a nemzetközi kötelezettségek, milyen jogokat és szabadságokat nyilvánítanak ki, és hogyan tartja meg őket? Ezekre a kérdésekre ad részletes választ Bliscsenko szovjet professzor, valamint Alberto Kohen argentin közíró, számos jogi munka szerzője. (KS) Mesélnek a sárguló lapok Gyerekek az erdőben # Közös éneklés a szabadban. (Tóth Sándor felvételei.) Évekkel ezelőtt a nyári napközis foglalkozásokat még a tantermekben és az iskolaudvarban tartották. Forró, száraz betonkockák között, kerülgetve az épületet tatarozó munkásokat, töprengve az ötleteken, hogyan tegyék kellemesebbé, vidámabbá a nyarat a diákoknak. Tíz kilométerre Kecskeméttől. Fehértón pedig kihasználatlanul feküdt a hajdani úttörőtábor kiépítve. felszerelve, villannyal, víz. vezetékkel ellátva. Néhány pedagógus, aki meglátta a lehetőségeket, hogy az erdei tábor birtokbavételével megoldódik e probléma, kéréssel fordult az illetékesekhez. Zöld utat kaptak. és 1970-ben kisebb, nagyobb javítgatások után megindultak a bérelt, több száz gyereket szállító autóbuszok. Azóta minden évben ott töltenek két hónapot, reggel nyolc órától délután fél ötig a város napközis tanulói. Közben a csoportok cserélődnek, de bárki igényelheti a nyolc hetes terminust is. A szabályos, tervszerű napirend észrevétlenül megerősíti a gyerekekben a fegyelem, a köztulajdon védelmének fogalmát.- Hogyan zajlik le egy-egy nap? — kérdeztük Kiss Gábornét, a Leninvárosi Általános Iskola nevelőjét. aki a tábor megbízott vezetője. — Megérkezésünk után felolvassuk az aznapi programot, amit egy jelmondat határoz meg: Tisztaság, sport, természet, ének. Ennek jegyében tervezzük a napirendet. Szerepel ebben csoportok közötti vetélkedő, sportverseny, barangolás, közös séta, játékos daltanulás. Kötelező tevékenységünk minden reggel a takarítás. Kerti szerszámokat adunk a gyerekeknek és a csendes pihenőül szolgáló sátrak között, a főtéren gereblyéznek, söpörnek. locsolnak. A sátrak rend- bentartását ellenőrizzük, az eredményt pontozzuk, s ezt kiakasztjuk közszemlére. A legügyesebb, legszorgalmasabb brigádot záráskor megdicsérjük, esetleg édesség, gél jutalmazzuk. Kijelöljük az ügyeletes iskolát, hogy tanulóik segítsenek terítésben, felügyeljenek a rendre és elmossák a poharakat. — Honnan kapják az ebédet és mennyibe kerül ez a tanulóknak? — A Fémmunkás Vállalat szállítja mindennap, és a szokásos napközis térítési díjat fizetik érte. A körletrend után a négy pedagógus és gyakorlatát itt töltő tíz tanárképző főiskolás 20—25 alsótagozatos diákkal külön utakra indul. Vannak, akik portyáznak a közeli gyíkleső tisztáson, leveleket, virágokat, makkot, tobozt gyűjtenek, ezeket papírra ragaszt, ják, vagy figurákat készítenek belőlük. Mások' rajzolnak, festenek, számháborút játszanak, tollas- és zsinórlabdáznak, pingpongoznak, fociznak. De nemcsak a természet lehetőségeit élvezik: a friss, tiszta levegőt. a fák nyugalmát, a csendet, a harmóniát, hanem érdekes, változatos programokat szerveznek. Hetenként kétszer a Moziüzemi Vállalat vetít ifjúsági és rajzfilmeket. Ki mit tudón döntik el. ki játszik és ad elő legnagyobb sikerrel verseket, dalokat, paródiád kát. Izgalmas versengés, hiszen a helyezetteket díjazzák. Az MHSZ lövészszakkörének tagjai a nagyobbakat tanítják a légpuska használatára. A Megyei Művelődési Központ barkácsszakköre együtt dolgozik a gyerekekkel a nádtetős szűrök faasztalainál. — Távol a várostól, egy erdő közepén élnek. Ha valami baj adódik, kihez fordulnak? — Telefonon kapcsolatot tudunk teremteni bárkivel. Egyébként sem hagynak magunkra. Naponta orvos jár ki hozzánk; szerencsére idáig baleset, megbetegedés nem fordult elő. A megyei tanács művelődési osztályától és az Alsófokú Oktatási Intézmények Gondnokságától is meglátogatnak időnként. A tisztaságot a KÖJÁL ellenőrzi, s elégedettek a táborral. — S hogyan vélekednek erről az erdő fiai, lányai? — Örülök, hogy jöhetünk idei Jó a levegő, szép az erdő és rengeteget játszunk. Minden megvan; ami nekünk kell. — Még a szüleimmel se megyek olyan simán kirándulni, mint ide. mert otthon még tollaslabda sincs. Íme, két fiatal véleménye. Székeli Valéria • Egy izgalmas pillanat a mérkőzésen. Ezúttal régi-régi iskolai osztály- naplókkal kezdjük. Nézzük meg hát, hogy mi-mindent láthatunk, ha nem sajnálva a fáradtságot, belelapozunk a száz, kétszáz éves, régóta porosodó könyvekbe. Nem egyszer, sőt nagyon is sokszor, mélységesen elgondolkoztató, lehangoló dolgokkal találkozunk. ,,Nem osztályozható” Mándics Mihály kitűnő könyvében (A csávolyi iskola) olvashatjuk. hogy a múlt század közepén, 1854-ben a helybeli iskolát még szalmával fűtötték. A gyerekeknek akkor még nem volt kötelező a tanulás, s amúgy is csak télen volt oktatás, elsősorban a nagy nyári munkák miatt. így történhetett azután, hogy ebben az egyébként rokonszenves faluban még a múlt század végén is ezerhatszáznál több analfabéta volt. Ez azt jelenti, hogy Csá- voly lakói közül csupán minden harmadik ember tudott írni-ol- vasni. Ha tovább lapozunk az iskolák dokumentumaiban, azt látjuk, hogy a későbbiek során alig változott valamicskét a helyzet. Volt olyan esztendő e század elején, amikor a garai bunyevác osztály nyolcvan tanulójából évközben csaknem húszán kimaradtak. Egy másik ottani osztályban, ahol magyar és délszláv gyerekek jártak együtt, 1914-ben a sok hiányzás miatt harminchárom tanuló kimaradt év közben. Az osztálynaplóban ilyen és hasonló bejegyzéseket olvashatunk: „Hanyagul járt, nem osztályozható”. „Nem látogatta az iskolát.” „Kimaradt.” Az ember csak nézi ezeket a bejegyzéseket, s nem győz csodálkozni, elgondolkozni, tépelőd- ni. És így, utólag is, sajnálni kezdi a derék és jobb sorsra érdemes elődeink gyermekeit. Alad- sics Antalt, Sokacz Józsefet és Gyurákovics Fábiánt, valamint sok-sok mást még, akik bizony nem azt az életet érdemelték vol> na, amiben akaratuk ellenére részük lehetett. Bikity, Pathola, Bokmostra Lehet, hogy ma már sokan nem tudják: a század elején, pontosabban 1904-ben miniszteri rendelettel megváltoztatták több megyénkben helység nevét. Így lett a régi Jankováczból Jánoshalma, Bikity faluból Bácsbokod, és Ma- teovicsból Mátételke. Amikor utólag a régi idők eseményeiben, történéseiben búvárkodó erről a változásról olvas, akkor akaratlanul is eszébe jut: e három névváltoztatás semmi azokhoz a névcserékhez képest, amelyeknek a régebbi századik itteni lakói tanúi lehettek a gyorsan múló időben. Nézzünk ezekre is néhány példát az alábbiakban. A mai Vaskút községnek több neve volt régebben. Hívták Bácskáinak, Baskútnak, Bachkutának és Batkutának is. S Csátalja? íme, erre is példa: Pathola, Csátallya, Sagallja, Chataly, Csa- talia, Patonaszentpéter, Bothalia- szentpetur. S a mostani Katymár: Kakmar, Kathmar, Kachmar, Kachmári és Kathymar. A ma is színmagyar lakosságú Bátmonos- tor községnek is jó néhány neve volt már: Bot-Monostora, Monas- terium Both, Bakmostra, Bachmo- nustra, Bothmonustra stb. S végül, most már a konkrét felsorolás nélkül: Dávodnak összesen tizennégyféleképpen írták a nevét. Egy-két érdekesebb ebből: Dawt, Danot, Dautova, Davothá- za, Dauch. V. M. Q A reflektorok fénye meg-7 • világította a cölöpkerítést. A sötétből egy cement-szürke katona alakja bontakozott ki, géppisztoly lapult a cement sátorlap-köpeny alatt. Közös sír. Grodno alatt ugyanilyen cementkatona áll. A talapzaton, a csizmája alatt, egy bronz emléktábla. Százhúsz bronz-név sorakozik rajta. Felülről az első az apja — Buszlajev. ö volt a rangidős, ezért őt illette az első hely. Három évvel ezelőtt járt ott SzemjonKis városka, új, cseréptetős iskolával, oszlopokkal díszített klubbal, és egy régi katolikus templommal, rajta karcolások, a gyorstüzelő légvédelmi ágyú lövedékeinek nyomai. A templom az egyetlen, ami még emlékeztet a háborúra. Jóllakott tehenek jöttek hazafelé a legelőről. Az utcákon biciklis gyerekek kergetőztek. Buszlajev leült a szobornál, rágyújtott. Nagyon szerette volna, ha valaki odamegy az emlékműhöz elmesélhetné, hogy az apja is itt fekszik, Buszlajev ezred- komisszár. Ezen az estén gondolta először végig igazán, hányán is halhattak meg a háborúban, és ő maga is hány halált látott. Ismét felelevenedett az a nap, amikor a nagyapja megölte a németeket. Ez az esemény különösen élénken maradt meg az emlékezetében. ... Erősen sütött a nap. Szem- jon füle először bedugult a lövésektől, aztán egy agyonrémült kölyökkutya szűkölését hallotta, majd váratlanul harsányat kukorékolt egy kakas. Még sokáig ku. pörgött a kerítés tövében — félt hazamenni- Sehogyan sem bírta rászánni magát, hogy felálljon és elinduljon. A nagyapja bátyja, Trofim bácsi kúszott oda hozzá, és együtt futottak Marja Trofimovna házáig, Trofim lánya portájáig. Marja Trofimovna a pincében bújtatta el Szemjont, a savanyú- kápos-rtás hordó rrtögé. Még ma Is emlékszik ennek a pincének a szagára. Rohadt, tavalyi krumplitól és erős, majdnem ecetszerű káposztaszagtól bűzlött. Szemjon nagyon éhes volt. Köcsögből tejet ivott és szalonnát rágcsált. A szalonna annyira sós volt, hogy annak is egy életre a szájában maradt az íze. Még most is, ha szalonnát eszik, a pincei szalonna jut az eszébe. Aztán németek jöttek a faluba. Élesen csikordultak a motor- biciklik, és még valami feldübör- gött, valami, ami Szemjont a traktorzúgásra emlékeztette. Nem rögtön jöttek Marja Trofimovna házába, még aludt is előtte egy keveset, s csak egy kimért férfihangra ébredt fel. — Hod van a fiú, Kirill unokája? — Megijedt. A pincébe bújt. Nem alkar feljönni — mondta gyorsan Marja Trofimovna- Mondom neki, gyere fel, de ő bebújt a sarokba és nem jön. Kicsi még, mindössze ötéves. Amikor fölemelték a pince tetejét és szólították, Szemjon már nem félt. Aludt és evett és már nem is volt olyan szörnyű, mint azelőtt. A szobában egy tiszt és fekete egyenruhás katonák álltak. A tiszttel és a katonákkal ment el Szemjon a nagyapja házához. A tornácnál feküdtek a halott németek, együtt a három katona, ponyvával letakarva, külön a tiszt, és ott volt letakaratlanul, ég felé meredő szakállal Szemjon nagyapja is. Ugyanitt állt Trofim is. Az egyik tiszt a házból kihozott székre ült, és megkezdte Trofim kihallgatását. Még ma Is, huszonöt év távolából, Szemjon minden kérdést és Trofim minden válaszát el tudja ismételni. A tiszt nagyapja felálló szakállára mutatva megkérdezte: — Ez Kirill Grebnyev? — ö maga — válaszolta Trofim, s kezét mereven tartotta az oldala mellett. — Volt tudomása arról, hogy Kirill Grebnyevnek szándékában áll német tisztet és német katonákat megölni? — kérdezte tempósan a tiszt. — Vajon ki beszél előre az ilyen szándékáról? — felelte Trofim. — Ne filozofáljon! — mondta a tiszt. — Én kérdezek, maga válaszol- Igen vagy nem, igen, vagy nem — ennyi legyen a válasz. — Nem — felelte Trofim. — Régóta ismeri Kirill Greb- nyevet? — kérdezte a tiszt. — Már hogyne ismerném. Az öcsém. Együtt nőttünk fel. — Ismétlem: a válasz igen vagy nem — figyelmeztette újra a tiszt. — Igen — felelte Trofim. — Kirill Grebnyev az orosz cári hadsereg katonája volt? — kérdezte a tiszt. — Igen — felelte Trofim. Zászlós. Ma hadnagynak mondanák. A forradalom után pedig a Vörös Hadseregben szolgált. — Kirill Grebnyev kuláklistá- ra került, és harmincban Szibériába került. Pontosak az adataim? — Pontosak — erősítette meg Trofim- — Nem akart belépni a kolhozba. Erős volt a gazdasága. Hat lány, volt elég munkáskéz otthon. Mellettük Marja Trofimovna sírt. A tisztek németül beszéltek, és indulni készültek. Szemjont és Trofimot lánctalpas páncélautóba ültették, felrakták a halottakat, és elindultak a városba. Marja Trofimovna a faluban maradt. (Folytatjuk) Ismerkedés a természettel — barangolás közben.