Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

* yiLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! . * II ^ AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évi. 156. szám Ára: 00 fillér 1917. július 1. kedd Áz állami gazdaságok learatták az őszi árpát C* ■•JffR61<V Kádár János és Helmut Schmidt megkezdte tárgyalásait Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására hétfőn hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba uta­zott. Kíséretében van Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője. Hamburger László, a Magyar Népköztársaság nagykövete Bonnban csatlakozott a kíséret­hez. Kádár János és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, Biszku Béla, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, dr. Szalal Béla külkereskedelmi államtitkár, Szarka Károly külügyminiszter­helyettes búcsúztatta. Jelen volt Karl Münch, az NSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügy­vivője. A Kádár Jánost szállító külön­­repülőgép, amelyet az NSZK ha­tárától vadászgép-kötelék kísért, hétfőn déli egy órakor szállt le a Köln-bonnl repülőtéren. Kádár Jánost és kíséretének tagjait Joachim Schöller protokollfőnök és Hermann Kerstig, az NSZK budapesti nagykövete üdvözölte, majd a repülőtérről a Bonn kö­zelében fekvő Gymnich községbe hajtattak. Kádár Jánosnak, NSZK-beli tartózkodása során az Itteni, XVI. században épült kas­tély szolgál szálláshelyéül. Kádár János hivatalos fogadta­tásának színhelye hétfőn kora délután Bonnban, a kancellári hivatal kertje volt. Itt Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, Hans- Dietrich Genscher alkancellár, külügyminiszter fogadta, s jelen volt a nyugatnémet kormány több tagja, az NSZK politikai és gazdasági életének számos veze­tő képviselője, valamint a bon­ni magyar kolónia tagjai. A két ország himnuszának elhangzása után Kádár János Helmut Schmidt társaságában ellépett a tiszteletére felsorakozott díszala­kulat előtt. A legmagasabb rangú vendég­nek kijáró hivatalos fogadtatás után nyomban megkezdődött Ká­dár János NSZK-beli látogatá­sának érdemi programja: a kan­cellári hivatalban sor került az első megbeszélésre a nyugatné­met kormányfővel. Az eszmecsere az eredetileg tervezett egy óra helyett csak­nem másfél órán át tartott. Ká­dár János és Helmut Schmidt egyarán felidézte a Helsinkiben lezajlott találkozásukat, s köl­csönösen hangsúlyozta, hogy e mostani megbeszéléseiket bizo­nyos értelemben az ottani pár­beszéd folytatásának tekintik. A megbeszélések szívélyes, őszinte és konstruktív légkörben kezdődtek meg. Kölcsönösen ki­fejezésre Jutatták azt a reményt, hogy a tárgyalások demonstrál­ni fogják: mindkét fél kész a kapcsolatok sokoldalú fejlesztésé­re. De már a hétfői eszmecsere alkalmával is elégedetten álla­pították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Szö­vetségi Köztánsaság között ren­dezettek a kapcsolatok, olyanok, ámelyek jó alapot nyújtanak a kontaktusok továbbfejlesztéséhez. A kétoldalú kapcsolatok kérdé­sei mellett nagy figyelmet for­dítottak mindenekelőtt az euró­pai béke és biztonság kérdéseire. A DPA nyugatnémet hírügy­nökség szerint a tárgyalások kö­zéppontjában „az enyhülés áll, a legszélesebb értelemben”. A tudó­sítás szerint a bonni diplomá­ciai körökben üdvözllk a Kádár­látogatás tényét, elégedettséggel állapítják meg, hogy az NSZK és Magyarország kapcsolatai a diplomáciai kapcsolatok 1973-ban történt félvétele óta nagyobb problémáktól mentesen fejlődtek mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban. A DPA idézi Kádár János nyilatkozatát, amely szerint NSZK-beli útja „gyakor­lati példa a különböző társa­dalmi rendszerű államok együtt­működésére és békés egymás mellett élésére”. A Franfurter Kundshau — amely néhány napja egész olda­las interjút közölt Kádár János­sal — hétfői számának első ol­dalán Helmut Schmidt kancel­lárt idézi, aki a Népszabadság­nak adott nyilatkozatában öröm­mel üdvözölte az MSZMP KB el­ső titkárának bonni látogatását A lap kiemeli a Schmldt-lnterjú­­nak azt a részét, amelyben a nyugatnémet kormányfő megál­lapítja: a hatvanas évek óta nyilvánvalóan biztosabbá vált a béke Európában. A frankfurti lap belső vezér­cikket is szentel a Kádár-látoga­tásnak. „Látogatás Budapestről” címmel a cikk szerzője kiemeli: a magyar párt első titkárának bonni útja „demonstratív módon megerősíti a szövetségi köztársa­ság és Magyarország közti kap­csolatok normalizálását”. Átte­kintve a kétoldalú viszony fejlő­dését a diplomáciai kapcsolatok felvétele óta eltelt időszakban, a lap középpontba helyezi a gaz­dasági kérdéseket. Mint rámutat, különösen szembeötlő a magyar és a nyugatnémet vállalatok köz­ti kooperációs megállapodások nagy száma. Utal arra, hogy a gazdaság és kereskedelem mel­lett újabb lépést jelent előre az a kulturális megállapodás, ame­lyet a mostani látogatás alkal­mával írnak alá Bonnban. „A magyar pártvezető bonni tar­tózkodása azonban nemcsak ezen az egy területen ad majd újabb impulzusokat a kétoldalú kap­csolatok további Kiépítésének” — fejeződik be a Frankfurter Rundschau vezércikke. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung fényképes életrajzot közöl az MSZMP KB első titkáráról. A cikk szerzője bevezetőben ki­emeli: „Kádár Jánost július 4. és 7. között nemcsak tisztelet­adással, hanem barátsággal és nagyrabecsüléssel is fogadják." A Süddeutsche Zeitung kom­mentárírója megállapítja: „Egé­szen bizonyos, hogy még messze nem használták ki valamennyi együttműködési lehetőséget ezen a területen". A lap reménykel­tőnek nevezi, hogy egy kulturá­lis együttműködési megállapodás aláírásával ebben a vonatkozás­ban Is lehetőség nyílik a tovább­lépésre. A bonni General-Anzeiger első oldalán „Schmidt kancellár üd­vözli Kádár Jánost” címmel szá­mol be a négynapos találkozó el­ső részének programjáról. Jellemző a látogutás iránt megnyilvánuló érdeklődésre, hogy a ZDF nyugatnémet tévé­állomás vasárnap este híradójá­nak jelentős Idejét az „előzetes­nek”, a látogatás beharangozásá­nak szentelte. A tévé-állomás komentátora kiemelte, hogy a magyar—nyugatnémet kapcsola­tokat nem terheli súlyos problé­mák, s ezúttal a tárgyalások so­rán a továbblépés lehetőségeit keresik majd — elsősorban gaz­dasági téren. A két ország di­namikusan fejlődő külkereske­delmi kapcsolataira utalva a kommentátor megjegyezte, hogy Magyarország a Német Szövetsé­gi Köztársaság egyik legmegbíz­hatóbb kereskedelmi partnere. (MTI) t Baján megkezdődött a vízgazdálkodási nyári egyetem. A CÉL: A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSE Szerkezet-korszerűsítés a megye iparában Ismét verőfényes időjárás kö­szöntött az aratókra. Bács-Kis­­kun mezőgazdasági nagyüzemei minden percet kihasználnak a gyorsan érő termény betakarítá­sára. Az állami gazdaságok az elmúlt hét végére learatták az őszi árpát, és folyamatosan dol-Diákjaink Balatonbogláron Ezen a nyáron negyvenezer diák segíti az időszerű mezőgaz­dasági és ipari munkák elvégzé­sét, a KISZ KB negyvennyolc központi szervezésű építőtáborá­ban. Megyénkben, ahol az Idén Is a legtöbb, tizenhat tábor mű­ködik, tegnap hivatalosan is megkezdődött a második turnus — akárcsak szerte az országban. Sárközi Sándortól, Bács-Kls­­kun építőtáborainak felelősétől goztak vasárnap, hétfőn is o ga­bonaföldön a bácsalmási, a kis­kunhalasi, a városföldi, a hosz­­szúhegyi gazdaság kombájnosai. Képünkön a hildpusztai kerület­ben aratnak a Hosszúhegyi Álla­mi Gazdaság kombájnosai. (Sza­bó Ferenc felvétele.) megtudtuk, hogy a második for­dulóban az összes tábor kinyitott, így ŰJbögön és Kiskunfélegyhá­zán kétszáz-kétszázán, Kunbaján 150-en kezdték tegnap reggel a munkát. Az előző turnushoz ha­sonlóan Lakltelekre, Tabdlra, Vaskútra, Mátéházára kétszázan érkeztek, a Kecskeméti Konzerv­gyárban százhetvenen, Balota­­szálláson és Kígyóspusztán pedig (Folytatás a 2. oldalon.) A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karán, Baján hétfőn délután ünnepélyes keretek közt nyitották meg a vízgazdálkodási nyári egyetemet. A hatnapos rendezvénysorozat száz résztvevőjét Török László tanszékvezető tanár köszöntötte, majd dr. Gajdócsi István, a me­gyei tanács elnöke mondott meg­nyitó beszédet. Bevezetésként az ember termé­szetátalakító munkájának Jelen­tőségéről szólt, majd a termé­szeti egyensúly fenntartásának fontosságát elemezte, a környe­zet-szennyeződés okozta gondok­ról, s ennek megelőzéséről be­szélt. Hangsúlyozta, hogy korunk tudományos fejlődésének nem szükségszerű velejárója a kör­nyezet szennyeződése. Ezután azokat az Intézkedéseket elemez­te, amelyek n környezet védel­mét szolgálják. A vízgazdálkodá­• si nyári egyetem munkájához eredményes, jól hasznosítható ta­pasztalatszerzést kívánt. Az ünnepélyes megnyitó után dr. Nagy Bálint, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztéri­um főosztályvezetője tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. A mezőgazdaság középtávú fejlesz­tésének várható hatása a vízi környezetre címmel. Kedden két referátumot tarta­nak a vízgazdálkodási nyári egyetemen. Az egyik a mezőgaz­daság kemlzálúsának környezet­védelmi feladatairól szól, a má­sik a vízmlnőségvédelmi tapasz­talatokat összegezi. Délután a nyári egyetem hall­gatói városnéző sétán tekintik meg Baja nevezetességeit, közin­tézményeit, vízügyi létesítmé­nyeit, majd másnap folytatódik az előadássorozat. Si. F. Az elmúlt két évtized alatt gyökeret vert, s megerősödött az ipar Bács-Klskunban. Jelzi ezt az is, hogy termelést értéke ma már meghaladja a mezőgazdaságét. Az extenziv fejlesztés — amely­re a lakosság foglalkoztatási gondjainak megoldása miatt volt szükség — néhány éve le is zá­rult. Ám még mindig az Ipari­lag fejletlen megyék közé tur­­tozik Bács-Klskun, elsősorban azért, mert az Intenzív fejlesz­tésnek még csak az elején Já­runk. Igen fontos ebben a sza­kaszban az ipar szerkezetének korszerűsítése. Erről beszélget­tünk Vágó Ivánnal, a megyei ta­nács ipari osztályának vezetőjé­vel. — Sokféle ágazathoz tartozó, korszerűtlen kisüzem létesült me­­gyeszerte, amelyekben a terme­lés hatékonysága rendkívül ala­csony — mondotta Vágó Iván.— Ha fel akarunk zárkózni a fej­lettebb iparral rendelkező me­gyékhez — márpedig minden szándékunk ez —, feltétlenül meg kell teremteni ennek alapjait. Célkitűzésünk annak elérése, hogy ne minden üzem gyártson mindent, s hogy a kisüzemek Is korszerűbb eszközökkel kapcso­lódjanak a népgazdaságllag fon­tos nagyüzemek termeléséhez, vagy a lakosság igényeihez. Ezek közé a kisüzemek közé soroljuk az AFÉSZ-ek, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek üzemágait Is. — A megyei pártbizottság, a megyei tanács, a helyi párt- és állami szervek már évek óta fá­radoznak az iparszerkezet kor­szerűsítésén. Gondos előkészítést igénylő munka ez. Adtunk át már tanácsi vállalatokat is a tár­caiparnak, mint például a kis­kunfélegyházi ruhaüzemet a Habselyem és Kötöttárugyárnak vagy a kalocsai textilüzemet a Fékonnak. Ilyen vonatkozásban az idén is előbbre léptünk. A Budapesti Fémipari Vállalat fülőpszállásl telephelyét, kellő előkészítés után az Irodagépipari és Finomme­chanikai Vállalat kecskeméti gyárához csatolták. Fülöpszállá­­son ma már szívesen dolgoznak a modern berendezéseken, amit az IGV odatelepített alkatrész­­gyártás céljából. A telep-átcsa­tolás végül is lehetővé tette az IGV részére, hogy kecskeméti, kiskőrösi gyára és fülőpszállásl üzeme egymással kooperálva már teljes egészében Bács-Klskun me­gyében valósítsa meg a pénztár­gép-gyártást. A napokban egy másik üzem hovatartozásának kérdése is el­dőlt. A Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalat korábban egy kisebb üzemet létesített Kecske­méten. Ezt részben pénzhiány, másrészt munkaerőhiány miatt nem tudta továbbfejleszteni. A megyei tanács kezdeményezte, hogy az üzemet adják át a BRO kecskeméti gyárának. Ez a na­pokban meg is történt, s ezzel u magnetofongyár megfelelő — régóta nélkülözött — műanyag­­feldolgozó bázishoz Jutott. — Baján, u megyei, s u városi párt- és tanácsi szervek egyet­értésével olyan elhatározás szü­letett, hogy u fémipari szövetke­zet csökkenti készáru termelését, ezzel szemben a megye déli ré­szét ellátó fém- és vasipari Jel­legű szolgáltatásúit erőteljesen fejleszti. Ugyanezt teszi a Kls­­kunhulasl Vegyesipari és Szol­gáltató Vállalat, amely n rendel­kezésre bocsájtott pénzeszközök­kel vegyes-, vas-, faipari és lu­­kúskarbantartó • szolgáltatásait bővíti. — Milyen távlati fejlődést is behatároló tervek vannak az Iparszerkezetek korszerűsítésére? — Iparáganként szeretnénk ki­alakítani egyes 'nagyvállalatok érdekterijletelt. A textiliparban például a Fékon bajai és kalo­csai székhelyű gyáregységei a Duna mentén, a Habselyem Kö­töttárugyár kecskeméti és kis­kunfélegyházi gyárai a megye középső és keleti területein, a Pamutnyomóipari Vállalat Solt és Tass térségében kap működé­si zónát. Ez azt jelenti, hogy a kis konfekclós üzemek — bele­értve a tsz melléküzemágakat, ipari szövetkezeteket is — ezek­kel a vállalatokkal lépnek majd termelési együttműködésbe. Mindezzel elejét vehetjük an­nak, hogy minden üzem — még a megyén kívüliek is — minde­nütt apró kisüzemeket létesítve, vagy bérmunkát végeztetve for­gácsolják szét, korszerűtlen kö­rülmények között dolgoztatva, alacsony hatékonysággal a mun­kaerőt. így érhetjük el, hogy a kisebb üzemeket is céltudato ab­ban korszerűsítsék, s azok a Jö­vőben kiegészítsék a megye na­gyobb ipari vállalatainak, gyá­rainak termelését — mondotta végül Vágó Iván. A villamosnergia-fogyasztás görbéje minden vállalatnál pontosan jelzi az egy-egy mű­szakon belüli munkateljesít­mények ingadozását. Nincs is szükség különösebb vizsgálat­ra ahhoz, hogy bármely válla­lat vezetősége képet alkothas­son magának arról, hogy álta­lában milyen tempóban folyik a munka a vállalatnál, mikor milyen mértékben használják ki a gépeket, a munkaidőt. Amint lassulnak vagy megáll­nak a gépek, tüstént kevesebb villamos áram fogy. Sehol se kívánják maguknak azonban az effajta energiatakarékossá­got, hiszen eZ azt jelzi, hogy ilyenkor a drága munkaórák százait, ezreit pazarolják az üzemben. A közelmúltban elkészült több felmérés tanúsága sze­rint a gépiparban például a termelő berendezések átlagos kihasználtsági foka 65—70 szá­zalék. A gépek jó része tehát az elméletileg lehetséges mun­kaidejüknek körülbelül csupán kétharmadában „fogyasztanak” energiát. Ehhez hasonló képet mutat a munkaidő kihasználása is. A munkahelyen eltöltött időnek országos átlagban kb. az egy­ötödét nem töltik termelő munkával. Műszakonként te­hát a gyárakban átlagosan több mint másfél óra fut el haszontalanul. AtlagfÓl lévén szó, persze egyes helyeken en­nél jobb a helyzet, míg má­sutt rosszabb. De a legjobban szervezett vállalatoknál is egy főre számítva átlagosan 40—60 perc kiesik a produktiv mun­kából. összességében milliár­dos értékű tartalék ez. Az is igaz, hogy a gyakor­latban elképzelhetetlen úgy megszervezni a munkát, hogy egyetlen perc se menjen ve­szendőbe. Az egy—másfél órás kiesés azonban (bármennyire is torzítanak az átlagok) mű­szakonként s a munkahelyen ténylegesen megjelent létszá­mot tekintve óriási veszteség. A munka nélkül múló perc és óra nemcsak a gépek mel­lett kár. A ki nem használt idő a tervezőasztaI mellett, a az anyagbeszerzők „műszakjá­ban” is elfecsérelt lehetőség. Sőt: nem egyszer az e posz­tokon kihasználatlanul maradt órák miatt torpannak azután meg a gépek a műhelyekben. Csak az álló gép, vagy az álló munkás azonnal és közvetle­nül felhívja magára a figyel­met és úgy tűnik ez a veszte­ség forrása — pedig, igen sok­szor ez csupán a következ­ménye annak, hogy valahol valamit pontatlanul progra. moztak, terveztek meg, vagy csak nagy vonalakban folyt a szervezés és így tovább. A munkahelyen munkával ki nem töltött órák pedig visszahozhatatlanok, soha nem pótolhatók. Széchenyi mondta, több mint 100 éve, hogy az idő nemcsak pénz, sokkal több annál. A pénz, ami elveszett, újból megkereshető, de az el­veszett idő, soha. Az elfecsé­relt idő abszolút pazarlás. Minden haszontalanul elfutó óra, egy-egy elszalasztott le­hetőség, i amelyben gyarapodás helyett, viszonylagosan, szegé­nyedünk. Az ilyen órára is fizetnek bért, a vállalat „inf­rastruktúrája" ilyenkor is mű­ködik: fogy a viz, a fűtéshez, a világításhoz az energia a gépek erkölcsi kopása ilyenl:or sem áll meg és ig>/ tovább. És ilyenkor az adott vállalat az előző időszakhoz mérten hiába ér el eredményt — ez a lehetségestől mégis elmarad. Hasznos lenne most már egy­­egy gazdasági egység tevé­kenységének minősítésekor az elért, valamint reálisan el­érhető eredmény közti különb­séget mindig a mérlegre tenni. Az egyre értékesebb, kor­szerű technika és a viszony­lagosan egyre kevesebb mun­kaerő ma már igen időszerűvé teszi az ilyesfajta számításokat is. Az idő és a technika jobb kihasználása ugyanis legalább annyira fontos a nemzetközi versenyképesség javításáért, mint az, hogy korszerű, jól el­adható termékek kerülnek-e le a jobban kihasznált gépekről. Több mindenért fut el per­­szé haszontalanul az idő mun­ka közben. Állhat a gép, a munkás azért, mert késik a rajz, vagy az anyag, vagy a karbantartó, a gépbeállító. Mindez a szervezés dolga. Va­lószínűnek látszik azonban, hogy amíg általában nem lesz­nek korszerűek és pontosak például a teljesítménykövetel­mények — a közvetlen terme­lésben, de a termelésirányí­tásban is — addig nehéz lesz a munka- és üzemszervezéssel gyorsabban haladni. O. F. Bács-Kiskunban az összes építőtábor megnyílt N. O,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents