Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-26 / 174. szám
1977. július 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Október előkészítésének kongresszusa Az OSZDM(b) P VI. kongresszusának évfordulóján 1917. július 4-én a bolsevikok vezetésével Pétervárott a munkások, katonák és a kronstadti tengerészek hatalmas, félmilliós tüntetést rendeztek. A békés menet tagjai elsősorban azt követelték, hogy minden hatalmat adjanak át a szovjeteknek, hogy szüntessék be a támadást a fronton, hogy osszák ki a parasztoknak a földbirtokosok földjeit és a munkások vegyék át a termelés ellenőrzését. A békés tüntetés ellenére az ideiglenes kormány tűzparancsot adott. Munkások és katonák vére folyt a pétervári utcákon. A forradalom békés időszaka véget ért. A júliusi sortűz utáni megváltozott politikai helyzet szükségessé tette, hogy a bolsevik párt új taktikát és új jelszavakat dolgozzon ki a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban. Ezt a feladatot teljesítette a VI. pártkongresszus. KÉPERNYŐ Kép és zene Jól tette a Rigoletto-kvartett, hogy elfogadta a televízió zenei osztályának a meghívását és elment Szőnyi István hajdani otthonába. Szemmel láthatóan jól érezték magukat, vidámságuk, derűjük természetesnek hatott. A szép táj, a hangulatos falu, egy nagy művész alkotásainak a hatása kirajzolódott az arcokra, bearanyozta az egész közvetítést. A zebegényi házi muzsikálás példája a nemesen szórakoztató, különböző ízlésű, képzettségű embereket a képernyőhöz csalogató, ott marasztaló műsoroknak. A gyönyörűen fotografált képek zenéje harmonizált a népszerű vagy éppen a közvetítés révén kedveltté váló muzsikával. Dubovitz Péter vezető operatőr ráérzett a melodikus művek benső fényeire, hangulati finomságaira. Ügy adta vissza eltérő stílusúikat, hogy a szinte mindegyik előadott kompozícióra jellemző érzelemgazdaság, dicsérően említett „fülbemászó” melodikusság egyaránt megjelent a képernyőn. Czigány Györgynél kevesebben tudják jobban, hogy hol a közvetlenség és a bizalmaskodás, az oldottság és a slendriánság között a határ. Neki elhisszük — noha tudjuk jól, hogy a forgatókönyvben mindent rögzítenek előre — a természetesnek tűnő beszéd- és helyzetfordulatokat. A rendezőnek meg azt, hogy mintha magától készült volna ez a kitűnő, kedves, üdítő nyáresti házi muzsikálás. r’ írek, angolok A Henessey című angol filmet most, vasárnap este láthatták először a mozikedvelők. Az 1975-ben készített alkotást valamilyen okból nem vette át a MOKÉP. A televízió révén ismerkedett hazánkban egy-két millió ember Don Sharp alkotásával, pillanthatott az ír—angol ellentétek rejtelmeibe. Láttunk már jobbat ebben a műfajban a Henesseynél, találkoztunk játékfilmes mozzanatok, elemek és dokumentumok elegyítésének sikerültebb, szervesebben illeszkedő megoldásaival. Az erőszak ostobaságát, a rendkívül bonyolult, már-már áttekinthetetlen ír viszály tragikumát sugározta mégis a meghiúsított parlamenti merénylet kiváltó okairól, megszervezéséről forgatott alkotás. Az embereket évszázados szenvedélyek mozgatták. Vad indulatok, bosszút megbosszuló bosszúk nehezítik a békét, a megértést. Nem sajnálta az időt, aki végignézte a Rod Steiger főszereplésével forgatott filmet. A megformálás helyenkénti gyengeségeit, a sablonos kalandfilmeknek tett engedményeket feledtette a történet szomorú időszerűsége, néhány kitűnő színészi teljesítmény. A közönség is jól jár, a tévé műsorgondjai is csökkennek, ha még behatóbban, körültekintőbben tallóznak a kortárs filmművészetben. A Henessey is tanúsítja, hogy maradnak még átvételre érdemes alkotások a mozik számára megvásároltakon kívül. H. N. Mi örömmel vettük a folyóirat igyekvését. „Munkatársaink zöme fiatalságánál fogva nem ismerhette Sinkó Ervint, a pedagógust, a közéleti munkást. Személyiségének varázsa és életművének egésze helyett néhány alapvető művét kaptuk örökségünkül. Kultúránk éltető, szocialista hagyományára ismert e műben: ha van hát számunkra értelemadó célja az évfordulónak. az nem lehet más, mint a szándék: kortársunkká változtatni őt.” A folyóirat teljesen Sinkó Ervin emlékének szánt száma tizenöt tanulmányban elemzi Sinkó írói, forradalmi munkásságát. A bevezető tanulmányt Sinkó Ervintől származtatja. Prometheus rossz szabadsága címmel. Bosnyák István Sinkó Ervin jobbik szabadságáról, és a Forradalom és etika a magyar irodalomban 1905 —1919 címmel két tanulmány szerzője. Thomka Beáta Egzisztenciális formateremtés. Csányi Erzsébet Az aktivitás és passzivitás halálraítéltjei. Beretka Ferenc Tett és hit — hazugság és etikus élet. Faragó Kornélia A tudatküszöbön innen, Mák Ferenc Látszat és igazság. Vass Éva A „minden lehetséges” diadala és tragédiája. Öreg Dezső A gyűlölet bűvkörében. Utassi Csaba Sonja, Gerold László Két Sinkó-dráma a szabadkai színpadon. Fenyvesi Ottó Bosnyák István szövegei Sinkóról. Végei László Hagyományainkról — tanulságokkal. Reffle Gyöngyi Mit tud Sinkó Ervinről című öszszeállítása teszik ki a folyóirat teljes anyagát. A jelzett tanulmányok figyelemre méltó megállapításokat tesznek Sinkó működésével, életútjával kapcsolatosan. „Nem volt mentes a korra jellemző messiánisztikus reményektől, az a két alkotókor sem. amelyben például az ifjú Sinikó Ervin is — Ady Endre .kenyere’ után — forradalmárrá érlelődött, s ahol irodalmi-publicisztikai tevékenységével életreszólóan vonult be a forradalom és etika viszonyba hozott problematikája Kassák Lajos és az Internacionálé köre.” ...... Sinkó mind tanítványi mivoltában — vagyis Ady, Kassák. Szabó Ervin és Lukács György .kenyerén” forradalmárrá érett értelmiségként, mind pedig nemzedéktársi viszonylatban az Internacionál-'kör. illetve .az optimisták nemzedéke tagjaiként’ a legkonzekvensebb irodalmi képviselője lett azon szellemi tartalmaknak, amelyek mozgalom és etika viszonylatában Október anticipációjaként. majd annak igézetében váltak nemcsak magyar értelmiséggé, hanem egyetemes korélménnyé is.” A Sinkó-drámákkal kapcsolatosan az Elítéltek is, a Szörnyű szerencse is elsősorban politikai dráma. A tanulmány szerzője mondja: „Annak ellenére, hogy két drámáját bemutatták ... soha sem vallotta magát drámaírónak, csak írónak, aki mindig a jelenben él, a pillanatra reagál, saját korát írja meg attól függetlenül, hogy regény. esszé. vers. napló, vagy éppenséggel dráma kerül ki a tolla alól.” S hogy ki mit tud Sinkó Ervinről Jugoszláviában, azt Reffle Gyöngyi összeállítása érzékelteti. „A középiskolában az Optimisták volt a kötelező olvasmány, az nem adott nekem kedvet a további olvasáshoz. Sinkót inkább csak önéletrajzi regényeiből ismerem. Tanulmányainak csak a címét ismerem, tartalmát nem. Az Optimistákat amikor másodszor olvastam. Déry Befejezetlen mondatára emlékeztetett.” „Az jutott eszembe, hogy szklerózisa volt és tanítványai vezették be kabinetjébe. A Kísértet járja be Európát és a Regény regényét olvastam tőle. Egyszerű a stílusa, számomra manapság már nem nehéz, nem komplikált Sinkót olvasni.” „Kecskemét város parancsnoka volt a Tanácsköztársaság alatt, maid a Szovjetunióba emigrált és ott-tartózkodott jó ideig. Azt hi‘ szem. ő alapította az újvidéki tanszéket.” „A jugoszláviai magyar irodalom legkiemelkedőbb alakja Szentteleky mellett.” És amit az író mond: „Lesújtó az a tény. hogy mennyire nem ismerik Sinkó Ervin művét, sem mint írót. sem mint gondolkodót, s legkevésbé mint közéleti munkást.” Ez a nemismerés ránk is vonatkozik. Az Új Symposion hasonló Sinkó-összeállításokat jelentetett meg ez év január—februári és márciusi számában is. Sajnos, ezek hazánkban, de megyénkben egyáltalán nem lelhetők fel. Hogy Sinkó kortársunkká váljék, a legkevesebb volna az: a megyei könyvtár ezeket a számokat szerezze be és bocsássa az érdeklődők rendelkezésére. Az OSZDM(b)P hatodik kongresszusa félillegális viszonyok között, munkásosztagok védelme alatt zajlott le 1917. július 26. és augusztus 3. (augusztus 8—16-a) között Pétervárott. Az illegalitásban élő Lenin nem lehetett jelen a kongresszuson, de gondolatai, eszméi kicsendültek a küdöttek felszólalásaiból, visszatükröződtek a záródokumentumokban. Lenin a kongresszus küszöbén „A politikai helyzet”, ,a „Három válság”, „A jelszavakról”, „Az alkotmányos illúziókról” című cikkeiben és más munkáiban alaposan elemezte a kialakult helyzetet, megindokolta, miért kell a pártnak új taktikára áttérnie. Kidolgozta az új feladatokat és jelszavakat, megvilágította a forradalmi fejlődés távlatait. Lenin javasolta, hogy a kongresszus vonja vissza a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszót. Figyelmeztetett azonban arra, hogy ez egyáltalán nem jelent lemondást a szovjetek hatalmáért vívott harcról. , A szovjetek — írta Lenin ,A jelszavakról’ című munkájában — keletkezhetnek és kell is, hogy keletkezzenek ebben az új forradalomban, de nem olyanok, mint a mostani szovjetek, nem a burzsoáziával való paktálás szervei, hanem a burzsoázia elleni forradalmi harc szervei. Hogy mi akkor is amellett leszünk, hogy az egész állam a szovjetek mintájára épüljön fel, az bizonyos. Itt nem általában a szovjetekről van szó, hanem a jelenlegi ellenforradalom ellen és a jelenlegi szovjetek árulása ellen folyó harcról”. A múlt héten az esős, borús időjárás nem sok örömet szerzett a Balaton déli partján üdülő hazai és külföldi vendégeknek. A hétvége, de különösen a verőfényes vasárnap azonban kárpótolta a Balaton szerelmeseit. Megteltek a strandok, tízezrek fürödtek, napoztak a déli parton, teltház volt a kempingekben és a szálláshelyeken. Becslések szerint csaknem kétszázezren élvezték a napfényben fürdő magyar tenger déli partját. Hasonlóan nagy vendégsereget fogadott az északi part is: hatvan strandján becslés szerint A bolsevikok bennmaradva a szovjetekben, azt továbbra is platformként használták fel, hogy leleplezzék a mensevikek és eszszerek politikáját, hogy propagálják eszméiket, és hogy a megalkuvó szovjeteket bolsevik szovjetekké változtassák. A kongresszuson 157 szavazati joggal és 110 tanácskozási joggal rendelkező küldött vett részt, 240 ezer párttag képviseletében (az áprilisi konferencia idején a bolsevikok száma 80 ezer volt.) A párt megerősödése különösen szembetűnő lett a reformista pártok belső nézeteltéréseinek a fényében. így például az esszerek pártjából kivált a baloldali szárny, a „baloldali” esszerek, akik a parasztok forradalmi hangulatát fejezték ki és követelték a burzsoáziával folytatott megalkuvó politika megszüntetését. A mensevikek soraiban is megerősödött a „baloldaliak”, az úgynevezett „internacionalistákl” csoportja. Az akkori politikai helyzet elemzése alapján a kongresszus megállapította, hogy a békés fejlődés és a szovjetek békés hatalomátvétele lehetetlen, mert a kettős hatalom megszűnt, a hatalom a valóságban már átkerült az ellenforradalmi burzsoázia kezébe. A kongresszus megerősítette Leninnek azt az elméleti következtetését, hogy a szocialista forradalom győzelme lehetséges egyetlen országban és a szocialista forradalomra, a burzsoázia ideliglenes kormány elleni fegyveres felkelés megszervezésére több, mint 200 ezren töltötték a nap nagy részét. Csúcsforgalmat bonyolítottak le a vízijárművek, különösen a tihany—szántódi révnél volt nagy a zsúfoltság. A kompok — bár ingajáratban közlekedtek — alig győzték szállítani a nap nagy részében kilométeres karavánokban összegyűlt autók ezreit. Közlekedési és parkírozási gondok voltak Siófökon, Tihanyban és Hévízen. Badacsony vendégseregének a számát mintegy 30 ezerre becsülték. A Balatonnál a vasárnap bővett irányt. A határozat ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a fegyveres felkelés nem azonnali feladat, hanem az újabb országos forradalmi fellendülés függvénye. Preobrazsenszkij és Buharin elképzeléseit — akik az oroszországi, a szocialista forradalmat a nyugati proletárforradalom győzelmétől tették függővé — a többség nem fogadta el. A kongresszus megvitatta és jóváhagyta a párt gazdasági platformját: a földbirtokosok földjeinek elkobzását, a bankok és a nagyipar államosítását, a termelés és az elosztás munkásellenőrzésének megvalósítását stb. A kongresszus határozatai megerősítették Leninnek azt a tételét, hogy a proletariátus és a szegényparasztság szövetsége a szocialista forradalom győzelmének szükséges előfeltétele. A szakszervezeti mozgalomról szóló kérdéssel kapcsolatban elítélték a semleges szakszervezetekről szóló mensevik elméletet. A dokumentumok hangsúlyozták, hogy az Oroszország munkásosztálya előtt álló történelmi feladatok csak abban az esetben valósíthatók meg, ha a szakszervezetek harcos osztályszervezetekké válnak, amelyek elismerik a bolsevik párt politikai vezetését. A kongresszus határozatot hozott „az ifjúsági szövetségekről”, amelyben előirányozta olyan önálló politikai tömegszervezet létrehozását, amely a pórt vezetésével a szocialista eszmék propagandáját folytatja az ifjúság körében. A kongresszus kiáltványa ezekkel a szavakkal fejeződik be: „Készüljetek fel az újabb csatákra, harcostársaink! Szívósan, bátran és nyugodtan, ne dőljetek be a provokációknak, gyűjtsétek az erőt, sorakozzatok harci oszlopokba! A párt zászlaja alá, proletárok és katonák! Zászlónk alá, elnyomott falvak!” A felhívásnak 1917. október 25-ének éjszakáján (november 7-én) lett végső foganatja. Valentyina Zsuzsakina APN—KS velkedett szórakoztató és kulturális eseményekben. Balatonfüreden még virradat után is tartott a 152. Annából. Vasárnap délelőtt több ezer főnyi tömeg gyűrűjében díszes hintóbán indult sétakocsikázásra a bál szépségkirálynője. A közönség szavazata a 152. Annabálon a magyar lányoknak kedvezett: Horváth Éva 17 éves balatonfüredi első bálozó kapta az első helyezettnek járó díjat, írisz aranyalmáját. A második díjat Csengeri Szilvia 19 éves budapesti, a harmadik helyezést Ács Anikó 18 éves gyöngyösi bálozó nyerte el. Kortársunk, Sinkó Ervin Egy érdekes, Újvidéken megjelenő folyóirat, az Üj Symposion került a kezünkbe, amely így jelöli meg tevékenységének körét: társadalom, művészet, kritika. A múlt év decemberi számról van szó, amely azzal indokolja tartalmát, hogy ez év márciusában volt tíz éve Sinkó Ervin halálának. Kecskeméten, de a megyében is közismert Sinkó Ervin múltjából, hogy 1919-ben Kecskemét katonai parancsnoka, majd kormányzótanácsi megbízottja volt. Neve a későbbi évtizedekben nem volt a múlttal foglalkozók témáinak még a második harmadában sem, s néhány utalástól eltekintve valamiként elfelejtődött. Csupán halála után jelent meg kiemelkedő személyiségéről néhány tanulmány, viszszaemlékezés, portré, személyes találkozás vagy levéltári hagyatékok alapján. Csúcsforgalom volt vasárnap a Balatonon Soltvadkerti asszonyok - Szentendrén Szól a verkli, peng a gitár, árusnak felcsapott diákok kínálgatják a szebbnél szebb vásári portékákat. Van itt minden: fűzfavesszőből font csörgő, mézeskalácshuszár, madárhangot utánzó kerámiasíp, rojtoskendők, vászoningek, csuprok, köcsögök, nyakláncok. A vásárlók szentendrei pénzzel fizetnek. A forintok ugyanis -beválthatók rnanira, félpénzre, vagy hárornbuzinyákosra. Szinte kár elverni a művészi kivitelű kis bronzplaketteket. Viszont a csábításoknak is nehéz ellentállni. Van vásári fotográfus, mindenkiről olyan képet készít, amilyent vág. Van zsíros kenyér megpaprikázva, sok-sok hagymával és csevapcsicsa, utána korsószám csúszik a „jó, hideg ser, a jó vörös bor”, vagy autósoknak a „szelíd ital”. Hajdanvolt vásári mulatságok hangulata árad szét a Templom téren. Farmernadrágos fiú mézeskalácsszívet vásárol farmerruhás lánynak. Meglett angol férfiak kólót táncolnak, elegáns svájci hölgyek zsíros kenyeret majszolnak és hogy teljesebb legyen a vigasság, kétlovas szekéren megérkezik Bachus is, a borok paprikapiros orrú istene. Fentről, a templomtoronyból Jupiter mennydörög, égszínkék li'ftbalon-felhők közt lebegve, önfeledten játszanak a Színház- és Filmművészeti Főiskola másodéves növendékei, velük együtt játszik, szórakozik, tapsol, nevet a Templom téri játékok hálás közönsége. — Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen nagyszerű élményben lesz részünk, — lelkesednek a soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet dolgozói. — Ez a vásár nagy ötlet, nincs ebben semmi mesterkéltség, túristacsalogató mű romantika. Azt se hittük volna, hogy ezek az aranyos fiatalok ennyire ismerik az igazi, régi népdalokat. Otthon majd elmesélik, hogyan kell kesztyűbe dudálni, ezt a Bakfark Lantegyüttes egyik zenészétől látták. Vásárfiát is vettek, emléket is visznek. A beléptidíj fejében kapott, nyakbaakaszthatós kerámiaplakettet. — Szombaton hajnalban indultunk — mondja Papp Éva személyzeti előadó, — tízen a saját kocsijukkal, mi harmincán bérelt busszal. Délelőtt megnéztük a Kovács Margit-kiállítást, ismerkedtünk Szentendrével. Most vagyunk itt először, alig győztünk betelni a látnivalókkal. Délután vásároztunk, este megnézzük a Teátrumban, Shakespeare Tévedések vígjátéka című komédiáját. Sajnos, a művésztelepre nem jutottunk el, pedig arra is nagyon kíváncsiak lennénk. Többen úgy vélik, hogy egy nap kevés Szentendrére. Eredetileg kétnaposra tervezték a kiruccanást, de szombat éjszakára nem tudtak szállást szerezni. — Nem is értem — csóválja a fejét Szávai Istvánná, — itt van ez a csodaszép kis város, ahová külföldről is tódulnak az érdeklődők és nincs megoldva a vendégek elszállásolása. A közelben vám ugyan egy kemping de ott egyetlen éjszakára nem adnak szobát. Csak akkor, ha legalább öt napra vennénk igénybe. Hogyan esett a választásuk éppen Szentendrére? összenevetnek. — Szeretünk barangolni az országban. A mi szakszövetkezetünkben mindig van érdeklődő szép számmal, csak néha nem tudjuk, hová, merre induljunk? Kaptunk ugyan tájékoztatót a Cirkusz és Varieté Igazgatóságától, ebben első helyen szerepelt a cirkusz, a másodikon Szeged, utolsónak maradt Szentendre. Úgy volt, hogy Szegedre megyünk, de mire a műsorfüzet hozzánk eljut, már nem lehet jegyet kapni. Így kerültünk ide és nem bántuk meg. A továbbiakban arról beszélgetünk, hogy a nyári műsorokról is.jobban tájékoztathatnák a szövetkezeteket. Feltehetően mások is útrakeltek volna a megyéből, ha idejében felkeltik az érdeklődésüket. Legalább a községi művelődési házakat látnák el figyelemébresztő plakátokkal! A műsorpropagandának is rossz az időzítése. Amikor a tévé, a rádió és az újságok a közönség tudomására hozzák az eseményt, az már nagyjából lezajlott, vagy elkelt rá minden jegy. Még szerencse, hogy a véletlen, néha a legjobb szervező. Ennek köszönhetik, hogy most itt vannak Szentendrén. Jól érezték magukat, rengeteget láttak, egy hétig se fogynak ki a mesélésből odahaza. Pedig az est fénypontja még hátra van. Szedelőzködnek is, lassan indulni kell, kezdődik az előadás. Az asszonyok kendőt, pulóvert terítenek a vállukra. Csillagok mutatják az utat a macskaköves, szűk utcákon. A főtéren, már égnek a reflektorok. Fellépésre készek a színészek és a mediterrán bájú szentendrei házak. A közönség pedig kész arra, hogy átadja magát a játék örömének. Hogy felszabadultan élvezze mindazt, amiért Szentendrére csalta a kíváncsisága. Éls amiben nem is csalódott ... Vadas Zsuzsa 50 ezer liter tej - háztájiból Az országos tejtermelési versenyben első helyezést ért el Tímár Sándor, aki endrődi háztáji gazdaságában 12 tehenet tart. A magyartarka tehenek évi 4 ezer liter fölött „produkáltak”. • Képünkön: a háztáji tehéncsorda a Körös-parti legelőn, ahol Timárék naponta kétszer fejik a teheneket. (MTI-fotó: Fehérváry Ferenc felvétele—K8)
