Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

1 4 • PETŐFI NÉPE • 1971. július 19. Barackérés idején Egyszerű, nyáreleji eseményről kívánok szólni. Lakiteleken — másfelé is persze, dehát ott jártam, azt láttam — érik a barack. A kajszi is és az őszi is. Méghozzá sietve, a melegebb napok, s az eső hatására. Szedik is mindkettőt, egymástól alig két­száz méterre. Asszonyok szedik, meg gyerekek, va­kációzó iskolások. Beleveszve a Szikra Tsz végelát­hatatlan gyümölcsfarengetegébe. 1. A sárgabarack külföldre, Észak-Európába készül. Még kemény, kissé talán nyers is, mégsem várhat tovább. Exportállapotba került. Molnár Imre ága­zatvezető azonnal mozgósitotta a kertészetet. Tegnap még paradicsombokrok fölé hajladoztak-térdepel­­tek, ma reggeltől ég felé nyújtóznak-kapaszkodnak, létrákat cipelnek a nők. A változást alig veszik észre. Minjha mindegy lenne. A kézzel el nem ér­hető ágakat bottal ütögetik: a puha homokon tom­pa pufogás kíséri a műveletet. A rekeszekbe min­dent beleraknak, a válogatás nem az ő dolguk. Hatvannyolc hektár: rengeteg fa, milliónyi kajszi­szem, milliónyi, vagy még több kézmozdulat. Hány ember kell ehhez? A Tóth-brigád öt tagja — Tóth Julianna Tóth Etelka, Ezsiás Jánosné, S. Kovács Istvánná és Virágh Mihályné — nem ér rá ezen spekulálni, őket most ide küldték, normájuk van, és nyolc óra a munkaidő. Utána háztartás, háztáji. Kicsit keserűek: magasra kell mászni a gyümölcsért, a májusi fagj^ „megemelte" a termést. Két-három méterig elpusztult minden. Hiába volt füstölés, per­metezés. A máskor egy mázsát is adó fák alig kí­nálnak 20—30 kilót. Zsebüket, a közös vagyont érintő veszteség. Holnap ötven építőtáboros diáklány érkezik az állami gazdaságból. A legjobbak, szőlőkötözésből, jutalomként. Két napig segítenek majd. Az asszo­nyok mosolyognak — lesz nagy vircsaft, kacagás. De csak jöjjenek, minél előbb... 2. Az őszibarackos fura látvány. Dús, tömött lom­bok, a levelek mögött különböző nagyságú és színű gyümölcsökkel. A diónyitói a kétőklömnyiig, a sö­tétzöldtől a bordópirosig. Érthetőbben: a korán érőktől a később termőkig, össze-vissza, keveredve. Ahány fa, jóformán annyi érési stádium. Szeren­csére csak tizenhét hektáron. Ha kínlódva, ha bosz­­szankodva is, de megcsinálják. Barcsa Józsefné munkacsapata tíz fős, szocialista brigád. Két-három felé oszolva bujkálnak a sorok között. A korait keresik. Kisegítők. Állítólag még sohasem dolgoztak errefelé. Annál többet az almás­kertben, ősszel, amikor mindenki, aki csak él és mozog a gazdaságban, a jonathánt szüreteli. Hogy mégis otthonosan mozognak a barackfák sűrűjé­ben — ezen legfeljebb az üzemi munkamegosztás­hoz szokott, kevésbé univerzális városi ember csu­­dálkozik el. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS őket — a Tóth-brigá'dot — Most ide küldték... m • ... lassabban, bizonytalanabbul közelítik net a fák tetejét. Mit mondjak még? Kedvesek, de trécselni nem érnek rá. Most nem. A vendéget kóstolásra nógat­ják és szempillantás alatt eltűnnek szeme elől. Pa­naszt ennyit hallottam tőlük: gyorsan ugrik, halad éveik száma, ők pedig annál lassabban, bizonyta­lanabbul közelítik meg a fák tetejét. Egyelőre még bírják. Erővel és szorgalommal is. K. r. Testre szabott” konfekció 99 Az NDK 40 áruházában és férfidivatüzletében most „vizs- 4 gáznak" azok a szabványméretek, •melyek szerint a KGST-tagor­­«zágok konfekcióüzemei 1978-tól kezdve a férfi felsőruhákat gyárt­ják. A konfekcióiparban alkalma­zandó közös szabványok kidolgo­zását az indokolta, hogy tovább bővíthessék az országok közötti árucserét, munkamegosztást és együttműködést. A szabványok kidolgozása ér­dekében a moszkvai állami egye­tem antropológiai kutató intézete széles körű felmérést végzett. Összegyűjtötték az emberi test­méretek különféle korosztályok szerinti változatait. A felméré­sekből többek között kiderüli, hogy a falusi férfiak néhány cen­timéterrel alacsonyabbak ugyan. mint a városiak, de nyak- és mellbőségük nagyobb, válluk szé­lesebb. Különbségeket találtak a különböző nemzetek és foglalko­zások szerint is a férfi testmére­tek között. Az összeállított szab­ványterv 249 eltérő méretet je­lölt meg. Az NDK-ban folyó gya­korlati próba szerint azonban 178 féle méret is elegendő ahhoz, hogy minden férfi jól álló kon­­fekciós ruhába öltözhessen. A szakemberek szerint az új méretszabványok kialakításával az üzemekben nő a sorozatgyár­tás lehetősége, Javul a munka­termelékenység. Az üzletekben pedig úgyszólván alig fordul elő „utánigazítás" — mindenki meg­találja a testére szabott öltönyt az áruházakban, szaküzletekben. (BUDAPRESS—PANORAMA) iternaxaosx obnanst i%vim iijtküt it .TjiTWithif Kornyezetvedelem Grúziában Egyetlen most épülő grúz ipari vállalat sem szennyezi a környe­zetet a jövőben. Az új üzemek, köztük egy mezőgazdasági gép­gyár, egy elektrotechnikai beren­dezéseket gyártó üzem, valamint egy gyapjúfeldolgozó gyár a ter­vek szerint minden ártalmas hul­ladék nélkül dolgozik. Grúzia, a Szovjetunió egyik leg­fontosabb üdülési körzete. A je­lenlegi ötéves tervben környezet­­védelmi célokra a köztársaságban csaknem 140 millió rubelt irá­nyoztak elő, ami duplája az elő­ző ötéves tervidőszakban felhasz­nált összegnek. (BUDAPRESS— APN) A KGST közös beruházásában jó ütemben épül az uszty-ilimszki kombinát Négy évvel ezelőtt kezdődött meg a KGST-tagországok közös beruházásában az uszty-ilimszki faipari kombinát építése. Mére­teit jellemzi, hogy a következő külön-külön is óriási üzemek al­kotják. Egy évi 500 ezer tonna fehérített szulfátcellulózt és szá­mos más terméket előállító gyár, egy hőerőmű, egy évi 6 millió köbméter rönkfa feldolgozására képes fatelep, egy évi 1 millió 200 ezer köbméter árut előállító fűrésztelep, egy 250 ezer négy­zetméter forgácslemezt gyártó üzem, egy 380 ezer tonna takar­­mányélesztőt előállító üzem és egy hatalmas nyersanyagszállító bázis, amely 10 erdőgazdaságot foglal magában. Elkészülés után a faipari komplexum 20 ezer munkást és alkalmazottat foglal­koztat majd. A hatalmas vállalkozás hét ki­lométer hosszú és 5 kilométer széles munkaterületen valósul meg. Az építkezés első szakasza 1979. végén, második szakasza 1982 végén zárul. Megmozgatnak 28 millió köbméternyi csővezeté­ket, helyreillesztenek 110 ezer tonna tartószerkezetet, a belső szállítást pedig 72 kilométeres he­lyi vasútpálya fogja segíteni. A faipari komplexum legfon­tosabb létesítményét, a cellulóz­üzemet a KGST hat tagországa közösen építi. Magyarország, Bul­gária, Lengyelország, az NDK és Románia az itt termelt cellulózért cserébe építési szerkezeteket, be­rendezéseket szállít az üzemek és a hozzá kapcsolódó létesítmények­nek. Magyarország szállítja a rak­tárakat, a szellőzőberendezéseket, az alumíniumból készült ajtó- és ablakkereteket, huzalokat. Már munkába álltak az Ikarusz-autó­­buszok is. Az NDK-bóí épület­• A fő üzemrészek többsége egyeljen hatalmas blokkban, egy tett» alatt fog elhelyezkedni. szerkezet, transzformátorállomás, különböző elektromos készülékek, szellőztető és hűtőberendezések érkeznek Uszty-Uimszkbe. Len­gyelország fémszerkezetekkel, ce­menttel, festékkel, kábelekkel és nagyméretű tartálykocsikkal járul hozzá a beruházához. Bulgária fémszerkezeteket, falpaneleket és tetőfedő lemezeket szállít. Romá­nia többek között kábeleket és egészségügyi berendezéseket küld. A kombinát építése a testvéri országok együttműködésének egyik eredménye, és jól példázza a KGST komplex programjának megvalósulását. A beruházásban részt vevő országok vállalatai pontosan küldik az építkezésre • berendezéseket és az építőanya­gokat. A jubileumi 1977-es évben 145 millió rubel értékű beruházás elkészítését vállalták a résztvevő országok. A cellulózüzem első részének átadási határideje 1979 júniusa. Attól az évtől a szocialista orszá­gok az építkezésben való részvé­telük arányában 1990-ig évi 20S ezer tonna cellulózt kapnak. Ha­zánkba a Jelenlegi összes terme­léssel egyenlő mennyiség — 3» ezer tonna fontos nyersanyag ér­kezik majd. (APN—MTI) Kétmillió garnitúra alkatrész a Zsiguli kooperáció keretében A Zsiguli-kooperáció keretében a veszprémi Bakony Művek eb­ben a tervidőszakban összesen t millió garnitúra alkatrészt szállít a szovjet gépkocsigyárnak. A veszprémiek kutatásai alapján á szovjet szakemberek 15 fejlesz­tési javaslatot fogadtak el. így a tervidőszakban a Bakony Művek kifejleszti azt a gyújtáskapcsolót, mely fénnyel és hanggal figyel­mezteti a feledékeny gépkocsive­zetőt, ha nyitva hagyja kocsiját. A gyártmányfejlesztési program szerint fontos feladat annak ax elektronikus gyújtássegítőnek ki­dolgozása, amely a jelenlegi me­chanikus szerkezetet helyettesíti és javítja a gépkocsi működését, mérsékeli az üzemanyag-fogyasz­tást, a tökéletesebb égés felté­teleinek megteremtésével pedig jelentősen csökkenti a kipufogó­gázzal okozott környezeti szeny­­nyeződéseket. (MTI—APN) • Felvételünk » Zslgull-gyárbms készült. A legújabb cementgyár A HATÉKONYSÁG ÚTJAI (9.) Cég, zsebből irányítva A mennyiséggel szemben a mi­nőség előtérbe kerülése, a ver­senyképes áruk arányának növe­lése, a teljesítménnyel megegye­ző bérezés, a szervezés fokozása, a munkaerő-gazdálkodás, a ku­tatás eredményeinek gyors fel­­használása, mindaz, amiről eddi­gi cikkeinkben szóltunk, szoro­san kapcsolódik a vállalati ér­dekeltségihez és irányításhoz! He­lyénvalónak kell tartanunk azt a véleményt, hogy a gondok jelző­­rendszert alkotnak, azt mutatják, hol és miben hiányzik — vagy nem érvényesül — az érdekeltség, hol vált túlhaladottá az irányítás módszertára. A tapasztalatok ar­ra figyelmeztetnek, sem az érde­keltségben, sem az irányításban nem sikerült a kívánt változáso­kat elérni, a vállalatok többsége új feladatait a régi módon akar­ja végrehajtani, s ez érthetően feszültségeket teremt. Túlzott centralizmus Makacsul tartja magát a min­dent egy kézbe felfogás. Vala­mikor, az iparfejlődés kezdeti szakaszában az üzemecskét való­ban vezethették — ahogy ez a köztudatba plántálódott — zseb­ből. E képletes zseb a főnőké volt, ő adott mindenre utasítást. ő vett fel és bocsátott el embe­reket, ő fizetett... Ma persze a vállalati apparátus sok mindent ellát, ám a zseb maradt. A Gaz­daságikutató Intézet a vállalati irányításról, a Pénzügyminiszté­rium Bevételi Főigazgatósága pe­dig a vállalati belső érdekeltség­rendszerről folytatott vizsgálata megegyezően azt állapíthatta meg, hogy túlzott centralizmus érvé­nyesül. Nehogy félreértés legyen: az egyszemélyi, felelős vezetés elve érvényes. Ezt azonban sok he­lyen úgy valósítják meg, mint a tevékenység egészének egy kéz­ben történő összpontosítását. Az anyaggazdálkodástól a túlórake­ret felhasználásáig, a gépvásár­lástól az árubemutatóig, minde­nért a vállalatvezető „felel", de mert ennyiféle feladatot képte­lenség jól egyeztetni, a felelős­ség is csak látszólagos. Valójá­ban a túlzott centralizmus a szer­vezet szétdarabolódásához, a ré­szek egymástól független műkö­déséhez nyit utat, s a szervezet csúcsa hiába szorgalmazza a ha­tékonyabb munkát, az alkotóele­mek nem alkalmasak ennek gya­korlati érvényesítésére. A Gaz­daságkutató Intézet vizsgálatá­nak megállapításaihoz viszonyul­va: a negyedik ötéves terv idő­szakában leggyorsabban fejlődő vállalatok azok voltak, amelyek az állóeszközök bővítésével együtt korszerűsítették az irá­nyítási rendszert, s megterem­tették a népgazdasági célokhoz illeszkedő belső érdekeltséget. Átmenet és felemásság Más oldalról, de ugyanoda kö­zelítve: a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának vizs­galati tapasztalatai szerint a vál­lalatok többségének belső érde­keltségi rendszerét a felemásság jellemzi. Például: valamely ve­zető érdekelt az ún. osztályos áruk arányának csökkentésében, csak éppen nincs módja ezt ösz­tönözni beosztottjainál, mert azok alap- és teljesítménnyel kombi­nált órabérét mások állapítják meg, s az ún. minőségi prémiu­mokat is azok határozzák meg. Az összhang kialakításának képessége hiányzik a legjobban ma a vállalatoknál. Rendbetesz­­nek egy-egy részterületet, ám nem jutnak tapodtatnyit sem előbbre, mert a többi szervezeti alkotóelem — vagy érdekeltségi elem — úgy működik, mint ko­rábban. Ezért sűrű eset, bizonyos szervezési intézkedések nem mérséklik, sőt f(.kozzák a zava­rokat, a belső ellentmondásokat, mintha azt sugallnák, jobb volt a régi módon. A következetlenség az ide-oda kapkodás tükröződése­ként foghatjuk fel a vállalati irányító szervezetek ismétlődő formai átalakítását, amikor a csoportból osztály, az osztályból főosztály lesz, gyarapodnak a cí­mek, a rangok, de a munka ma­rad, amilyen volt. A csomóponton állva Ne kételkedjünk a irányítók túlterheltségében, de abban igen, szükségszerű-e?! Avagy a válla­lati szervezet korszerű formáját felépítve, szabadulni lehetne a terhek egy részétől? A szónoki kérdés magában hordja a fele­letet, de sajnos, ma még ritka­ságnak számít az a szervezet, ahol a vezetők a csomópontokon állnak: megelőzik az élesebb üt­közéseket, a további haladás irá­nyát mutatják. Sokkal jellemzőbb az az eset, amikor mindenki egy vagy két lépcsővel alacsonyabb szintű vezető feladatait végzi, s valójában — senki sem vezet! Büntetlenül ezt nem lehet meg­tenni, s a büntetés: az alacso­nyabb hatékonyságú munka. Ami­be a költséggazdálkodás gyatra­­sága épp úgy beletartozik, mint az új termékek, technológiák vonta­tott bevezetése a gyártásba. Az elavult, a zsebből történő irányí­tás fölszámolása nem egyike a hatékonysági tartalékoknak, ha­nem a legfontosabbjE.. L. G. (Következik: Jól megfizetve, de...) • Jó ütemben halad az ország egyik kiemelt nagyberuházása, m Bélapátfalva! Cement- és Mészmű építése. A szovjet tervek és tech­nológia alapján épülő üzem a jövő évben készül el; teljes termelése 1 millió 200 ezer tonna jó minőségű cement lesz évenként. (MTI-fotó: Bisztray Károly felvétele—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents