Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
* • PETŐFI NÉPE • 1911. Július 2. Vállalták - teljesítik a Kaloplasztik versenyező brigádjai A kalocsai központú Bács- Kiiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat 21 szocialista brigádja, s valamennyi dolgozója lelkesen csatlakozott az év elején a csepeli versenyfelhíváshoz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben többek közt azt ajánlották föl, hogy az Idén 17 millió forinttal növelik a termelési értéket a tavalyihoz képest, a létszám gyarapítása nélkül. A tervszerű megelőző karbantartást végző kis közösségek azt vállalták, hogy állandóan üzemképes állapotban tartják a berendezéseket. A szerszámüzem dolgozói a szerszámok folyamatos, pontos készítésére tettek felajánlást. Az egész vállalati kollektíva csatlakozott ahhoz az indítványhoz, hogy az Idén két kommunista műszakot tartsanak, s a munkabért várospolitikai célokra, gyermekintézmények fejlesztésére utalják át a kalocsai tanácsnak. A versenyben részt vevő kis közösségek úgy döntöttek, hogy az anyag- és energiafelhasználásnál 1 százalékos megtakarítást érnek el. A selejtet 20 százalékkal csökkentik. A termelékenységet 8 ezer normaóra megtakarításával fokozzák a kollektívák. A termelési vállalások teljesítésében az első félévben a vállalat dunapatajl gumiüzemének közössége érte el a legjobb eredményt. Az éves előirányzatnak már mintegy 55 százalékát megvalósították. A kalocsai fröccsüzem három szocialista brigádja szintén az élenjárók közé tartozik. A Komarov, a Ságvári és a Kossuth kis kollektíva 7,4 százalékkal növelte a termelést az elmúlt év azonos időszakához képest. A verseny eddigi szakaszéban kétgépes munkarendre tértek át az üzemben, ami több odaadást kíván a dolgozóktól. A munkaversenyben vállalásokat tettek a brigádok a felmerülő nehézségek kiküszöbölésére. Jelenleg már zökkenőmentesen kezeli a 94 munkás, három műszakban, a fröccsüzem 27 gépét. Szarvas László üzemgazdasági osztályvezető és László Gézáné munkuVerseny-előadó arról tájékoztatott, hogy a tmk- és a szerszámműhely brigádjai eddig u felajánlásukhoz híven dolgoztak. A vállalat kis közösségei megtartották az első kommunista szombatot, s társadalmi munkát végeztek gyermekintézményeknél. A tavasz folyamán a szakmai és politikai fejlődés érdekében szellemi vetélkedőt rendeztek a brigádok. A Kaloplasztlknál, a kalocsai központban most van folyamatban egy gumlkeverő-üzem építése. A vasbeton födém kivitelezésére nem talált vállalkozót a cég. Szarvas László és László Gézáné elmondta, hogy a mintegy 120 köbméter beton „bedolgozására" a szocialista brigádok férfi tagjai „terven felüli” felajánlást tettek. A körülbelül 30 órás rohammunkában derekasan helvtálltak a brigádtagok, s hozzájárultak ahhoz, hogy a beruházás határidőre befejeződjön. A. T. S. • Hűsítő Italos rekeszeket gyért Szabó Lajosnc, a fröccsöntő üzem dolgozóinak egyike. Kollektívájuk 7,4 százalékkal növelte a termelést az első félévben. (Méhesl Éva felvételei) • \ tmk-sok cs a szerszámkészítők, akik a képen látható forgácsolóműhelyt közösen használják, a vállalásukhoz híven dolgoztak. KEPEK, TERMÉSZET ÉS MODELL UTÁX Egy amatőrfestő Bajáról Bartos Endrével Baján, egy alacsony, lomboktól árnyékolt egyszerű parasztház előtt kezdtünk el beszélgetni az amatőrfestészet kérdéseiről. Az autodidakta alkotó a házikóban rendezte be műtermét, amely nem áll másból, mint egy lakószobából és két másik, gyengén világított kisebb helyiségből, ahol festőállványát helyezte el, s a falak mellett sok-sok bekeretezett vászon* farostlemez, félig kész vagy befejezett alkotása található. Több mint húsz éve foglalkozik a festészettel. Eddig három kiállítású volt. Az elsőt Baján, a F'egyveres Erők Klubjában rendezte meg, ezt követte Kecskemét majd Kiskunhalas, ahol a kórházak klubjaiban állította ki műveit. Portrékat, tájképeket és csendéleteket. — Egyedül élek, magányosan dolgozom, nincs kapcsolatom u város festőivel — mondja. — Hogy miért, erre nehéz lenne válaszolnom. Valahogy nem igénylem a közösséget. Számomra az egyedüllét nem teher, hanem életforma. Az viszont érdekes, hogy amikor modelleket festek, a munkában nemcsak az ábrázolás kérdései izgatnak, hanem az a beszélgetés is, amelyet az illető alanyokkal folytatok az idő eltöltésére. A társalgás legtöbbször sajátos hangulatot szül, gondolom, ez jellemzi az elkészült képeket Is. Az emberek mindig nagyon Izgattak, még akkor is, ha nem mindenkivel tudok jó kapcsolatot teremteni. Lényegében két fő csoportra oszthatók műveim; természet után festett tájképekre és portrékra. A harmadik csoportot én kompozícióknak nevezem, de az ebbe tartozók, — mint például a Nőiség című sorozat, amelyben a meddőség, a szülés és az anyaság lényegét szerettem volna ecsettel kifejezni, — visszavezethetők az • Bartos Endre: Portré. előbbi törekvésekre; u lélekbúvárkodás hajlumára. Még azt szeretném hozzátenni, hogy nem célom minden áron valamiféle mondanivalót megfogalmazni, ez csupán u festőlség mellett bontakozik ki az alkotásokban. Bartos Endre Ülj képei expreszszlonlsta stílusban fogantak, szuggesztívek, a hangsúlyos kék, vörös színek sajátos belső feszültségről tanúskodnak. Portréin is ez a visszafojtott belső energia lüktetése érződik... — Nehéz, de egyben előnyös is így a „szakmai" területen kívül dolgozni — magyarázza. — Nehéz, mert mégis csak hiányoznak a városi vagy megyei kollektív kiállítások, amelyekre nem kapok meghívást. Az előny pedig abból származik, hogy magam járom a magam útját, nem befolyásolnak külső tényezők, elmarasztaló vélemények, vagy dicséretek. Az amatőrnek nevezett festők — gondolom — ezért választják ezt a sokszor rossz ízzel csengő jelzőt... P. M. A Dimitrov Múzeum A szófiai Georgi Dimitrov Múzeum negyedszázados fennállása alatt igen értékes gyűjteményre tett szert, amely nemcsak Georgi Dimitrov életútját kíséri végig, hanem betekintést nyújt a Bolgár Kommunista Párt és a nemzetközi munkásmozgalom történetébe is. A 400 ezer dokumentum között számos értékes emlék található a lipcsei perről és a Komintern VII. kongresszusáról. A lipcsei perről szóló „barna könyv” különböző nyelvű kiadásai találhatók itt meg. A gazdag anyag felhasználásával rendszeresen publikálnak különböző műveket. A múzeum legújabb kiállítása: „Dimitrov és a fasizmus ellen, az egységfrontért, a szocializmusért folytatott harc". A múzeumban — amelynek régi épülete egykor a Dimitrov család háza volt — magyar vonatkozású emlékek is vannak: a Ljuba Ivosevics, Dimitrov első felesége által férjének születésnapi ajándékként készített íróasztal Szófiába került magyar asztalosmester munkája. Hogy ki volt az illető, arra már nem tudnak választ adni... Eddig több mint 1,7 millió külföldi látogató fordult meg a múzeumban. A vendégek megszemlélhetik Dimitrov személyes használati tárgyait, háromezer kötetet számláló könyvtárát és eredeti felvételről hallgathatják meg a lipcsei perben, valamint a Komintern VII. kongresszusán elhangzott Dimitrov-beszéd részleteit. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) Papírháború PAPÍROK födik el az íróasztal tetejét. Megrendelések és visszaigazolások, szállítási szerződések és azok módosításai, akadályközlések és kötbérigények. Irattartókat töltenek meg a telexgépen történt üzenetváltások írásos nyomai, s az anyaggazdálkodási főosztály vezetője kesernyés mosollyal mondja, íme, a papírháború. KÉSZÜL a vállalati törvény, s nugy u szükség rá. Egy-egy termelőhely tevékenysége ugyanis csak kis részben belügy, nagyrészt olyan kapcsolatok szövevénye, ami más cégek munkáját befolyásolja, kedvezően vagy kedvezőtlenül. Némi képet alkothatunk erről a szövevényről, ha tudjuk, a szocialista Ipurban az önálló vállalatok és szövetkezetek számú megközelíti az ezerhutszázut, az Ipartelepeké pedig — azaz az önálló cégek különböző egységeié — a tízezret. Ha csupán öt purtnerrel van viszonya egy-egy termelői egységnek — ami nagyon szerény feltételezés —, az Is ötvenezer vonal a képzeletbeli térképen, már szinte követhetetlen, megfejthetetlen kuszaság. S még inkább azzá válik, hu ezeket a vonalakat némelyik szállító hasra ütve húzza meg, ígér, bár tudja, úgysem lesz az ígéretből semmi. A FŐOSZTÁLYVEZETŐ említette papírháború, sajnos, valóság. A vállalatközi kapcsolatokban jogilag sem teljesen megnyugtató a helyzet. Még kevésbé állíthatjuk ezt a partnerek erkölcséről, azaz a jogi határokon túlterjedő, sokszor megfoghatatlannak látszó, de valóságos zavarokat okozó magatartásról. Termékek meglehetősen kiterjedt körénél szerződési kötelezettséget írnak elő a jogszabályok, a formával ezek szerint nincs hiba. A gyakorlatban azonban — mint azt különböző vizsgálatok, így a Gazdaságkutató Intézet elemzései bizonyították — a szerződés könnyen félretolható papír, hátrányos követelmények nélküli beváltatlan ígéret. A megrendelő ugyanis kényszerűen tudomásul veszi, mit diktál a szállító cég, mert ha nem, akkor legközelebb szóba sem állnak vele. Még inkább így van ez a szerződési kötelezettség nélküli termékeknél, s persze, nem egy esetben fölcserélődnek a szerepek, a megrendelő másítja meg szándékát, megígérte valaminek az átvételét, s hirtelen eláll ettől. FURCSA viszonyokba pillanthatunk bele egy-egy szállítási megállapodás olvasásakor. Kiderül például, hogy a teljesítés határideje kényelmesen tág — az első félév, a harmadik negyedév —, s miközben a megrendelőnek ebbe bele kell törődnie, azt is tudomásul vetetik vele, amit előszállítási jognak neveznek, azaz, kaphatja korábban az árut, az ő gondja, mit kezd azzal. Így könynyen megfejthetővé válik az a lázgörbe, amelyet negyedévenként, félévenként az ipar értékesítése alapján rajzolhatunk. Idén például, az év első negyedében húszmilliárd forint választja ei a januárt és a márciust, utóbbi hónapban ennyivel több árut adtak , el a termelők, mint az esztendő kezdő harmincegy napja alatt. Ennél is szemléletesebb az a tény, hogy a beruházási célokru történő értékesítés márciusban ötszöröse volt a januárinak, azaz zúdult az anyug, a félkész- és késztermék, amint ezen módon történt tavaly, tavalyelőtt. Nem véletlen, egyszeri Jelenségről meditálunk tehát, hanem a zavaroknak arról a gócáról, amelyet mindenki kárhoztat, de fölszámolására kevesen cselekszenek. Az utóbbihoz ugyanis át kellene törni a bűvös kört, az ígérünk, mert nekünk is ígértek, a megszegjük a szavunkat, mert velünk szemben is megszegték stílusú, típusú gondolkodás- és magatartásmódot. NEMCSAK szerződésekről, cégszerűen aláírt papírokról van szó, hanem azokról az ígéretekről Is, melyek ugyan hivatalosan, de nem kötelességszerűen hangzanak el. Aki kapja az ígéretet, valami miatt bajban van, s aki megígéri a gyors segítséget, készségét, megértését tanúsítja. Sűrűn azonban csak addig, amíg, teljesíteni kellene a vállaltakat. Akkor közbeszól ez meg az, ilyen és olyan „váratlan” akadály, amiről persze már az ígéret megtételekor tudtak, de hátha csoda történik, meg egyébként is, mit szólnak, ha rögtön kimondják a nemet? SOK ÍGÉRET sem gazdagít egy cseppnyit sem, s e köznapi bölcsesség mintha újdonságként hatna annak számára, ki ígéri, mit magával sem hozott, otthon sem hagyott, amit tehát nem teljesíthet. Miért akkor a megértő bólogatás? Mert nem kerül semmibe, következménye szinte nincsen, s ha időlegesen is, de a jótevőnek kijáró hálát bezsebelhetik érte. Vannak, akik valóságos művészetté fejlesztették az ígérgetést — a szerződéses fegyelemről folytatott népi ellenőri vizsgálat jó néhány olyan vállalatra bukkant, amely egyetlen szerződését sem teljesítette a kikötéseknek megfelelően! —, akik szint sportot űzve hitegetik a partnereket. Ezek a szóbűvészek pályát tévesztettek. Valahogyan tudatni kellene ezt velük. Esetleg a jogi lehetőségek következetes alkalmazásával, az erkölcsi felelősség nagy nyilvánosság előtti számonkérésével. V. T. (70.) — Szóval, jól van. — Furcsa ennek a rendőrtisztnek a mandulavágású szeme. Mintha gúnyosan vizsgálgatná. — Elmehetek? — Még egy pár percre igénybe venném. Csak néhány felvilágosításra van szükségem magától. Mondja el, kérem, mi történt ott az autóban? — Semmi. — Semmiből nincs baleset. Mit csinált a hölgy? Hogy megnyugtassam, ő már jegyzőkönyvbe mondta, hogy szabálytalanul akart előzni. — Elvesztette az uralmat a kocsi fölött. — Mitől? Semmi köze hozzá. Maszat miatt kezdett Erika hisztériáznl, és már nem lehetett bírni vele, de ehhez senkinek semmi köze. Hazament az urával. A pofon után ... — Valami oka csak kellett legyen, hogy elvesztette az uralmat a kocsi felett. — Nem tudom. Nem emlékszem semmire. — Biztos? — Biztos. — Akkor... még egy kérdés. — A mandulavágású szem belenézett a szemébe. — A vezérigazgató elvtárs mondott valamit ... Milyen fokon rokona maga őnekik? Az én helyzetemben... Az a skatulyából kihúzott jampec azt mondta, hogy ő a rokonuk. Ne hihesse senki, hogy a felesége a szeretőjével autózott. — Miért? — Rokonuk vagy nem? — Rokonuk vagyok. A főhadnagy tudja, hogy ez nem igaz. Tudja, de köteles elfogadni, hogy a vezérigazgató elvtárs igazat mondott. Az ő helyzetében ... Egy vezérigazgató nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy botrányba keveredjen. Valahogy így nyomta a szöveget. A főhadnagy összegombolta széles mellkasán a lemberdzseket. Mintha máris elfeledkezett volna róla, mit kérdezett egy perccel ezelőtt... — Messze lakik fiatalember? — Itt a Józsefvárosban. — Nincs is az olyan közel. Hazaviszem gépkocsival. — Köszönöm, nem. — Miért nem? — A főhadnagy pufók képén ingerkedő volt a fintor. — Nagyot néznének az utcában, ha engem a rendőrség vinne haza ezzel a tekeréssel a fejemen. — Ahogy gondolja. Elmehet. — Minden jót. Maguknál nem kell jelentkeznem? — Ha nincs kártérítési igénye, nem kell. — Nekem? Biccentett a főhadnagynak — ettől megint beleszúrt a fájás hátul a koponyájába —, felkelt a székről, és odament az ajtóhoz. Mögötte cslkordult egyet a szék lába a linóleumon, a rendőrtiszt Is fékéit az íróasztaltól. A szivar azt hitte, hogy ha azt mondja, hogy 6 a rokonuk, akkor senkinek se Jut eszébe, hogy Erika meg ő... Egy vezérigazgatónénak meg a babájának jár külön szoba... Erika hazament a pofon után is. Miért ment vele, ha utálja? Hallotta maga mögött a rendőrtiszt lépteit a folyosó kék kövezetén. Megállt, megfordult. A mandulavágású szemek ráhunyorogtak: — Csak azt nézem, tud-e járni. — Látja, hogy tudok. Félreállt, hogy utat engedjen a tolókocsinak. A nyakig beta'kart ember — azt se lehet tudni, férfi-e, vagy nő, csak egy csík látszik az arcából a kötés nyílásán — sípolva lélegzett, vérágas szeme ide-oda ugrált. Itt is kevés a levegő, ezen a folyosón. Így is járhatott volna, Erikával együtt, mint ez az ember a tolókocsin. Az a szivar tudja, hogy Erika meg ő. Mégis hazavitte. Erika pedig hazament vele a pofon után is. Ha kiér ebből a kórházból az utcára, annyi friss levegőt fog magába szívni, amennyi csak a tüdejébe fér. A katonaságnál több mint négyezer-négyszáz köbcenti levegőt tudott beszívni legnagyobb belélegzésnél. Hogyan mehetett haza Erika azzal a tetővel? 11. Maszat orrát tüsszentés Ingerelte a kórterem betegszagától. Megslmogatta Kati pattanásos homlokát: — Csak attól vagy Ilyen kókadt, hogy teletömtek fájdalomcsillapítóval. De legalább nem fáj, igaz? — Nem fáj. Csak olyan nehéz vagyok... — Ennél nagyobb bajod sose legyen. De hogy valaki éppen a kulcscsontját törje el agy ilyen karambolnál. Hogyan estél? — Nem én estem. Fönt a csomagtartón, nem is velem szemben, egy állati nagy koffer, az esett. Ez az én formám. Nem is rám kellett volna esni annak a koffernak, mégis az én nyakamba repült. Most aztán fekhetek a gipszben őszig. — Dehogy fekszel te őszig. Két-három hét múlva jössz velem kosarazni. Éppen ideje, hogy kézbe vegyem a sorsodat. A kosárlabda a legjobb egy nőnek hízás ellen. Majd én elintézlek. Fiatal, fiús hajú ápolónő sietett el az ágy mellett. Visszaszólt Maszatnak:, — Tessék befejezni, kérem. Maszat elhúzta a száját: — Ki vagyok dobva. — Odahajolt Katihoz: — Mit hozzak neked holnap? Szereted a cseresznyét? — Én szeretem, de abban sok a cukor, hizlal. Nem elég, hogy fekszem, még hizlaljam is magam? — Hát akkor mit hozzak? — Semmit, csak te gyere. Mindjárt megint bőgök. Mindent gondoltam volna, csak azt nem, hogy éppen te jössz be ilyen gyorsan hozzám. — Légy erős, jönnek majd annyian, hogy csak győzd unni őket. — Az a jó, hogy engem nem kell megoperálni, mint Ebner Tündét. Végig attól cidriztem a mentőautóban, hogy engem is megoperálnak. Maszat felállt: — Hát szia, és vigyázz az illemre. Várj, még megtörülöm a homlokodat. Odaszaladt a csaphoz. Hideg vizet engedett a zsebkendőjére. Visszafelé kikerülte a kakaós csészékkel megrakott tálalókocslt. Jó volna, ha neki is adna a nővér egy csészével. Disznóság, hogy nemrég ebédelt, és máris éhes. Odahajolt Kati izzadt arca fölé, rásímította a lány homlokára a vizes zsebkendőt. — Mire kijössz, megint tele leszel mitesszerekkel, dolgozhatok rajtad. — Azért akartam napozni, hogy elmúljanak. Mondom, hogy ez az én formám. Ha én elmegyek víkendezni, rihtig belerohan a vonat egy mozdonyba. Csak az a jó ebben az egészben, hogy te nem jöttél velem. Sohase bocsátottam volna meg magamnak, hogy éppen azért lett volna valami bajod, mert én dumáltalak rá, hogy gyere le Gárdonyba. — Süket vagy... — Maszat felvette az ágy mellől a bukósisakot. Kati már megint hülyén hunyorog. — O hozott el motoron? — Persze hogy ő. A kisebbik bátyám. De itt is hagyott, most aztán menetelhetek végig az Üllői úton ezzel a sisakkal. Ne vihogj. Most már igazán szia. A kórterem ajtajából még visszafordult, vágott egy grimaszt Kati felé. Lábujjhegyen futott végig a folyosón. Ezt a rohadt orvosságszagot, ami ebben a kórházban van... Letrappolt a lépcsőn. A fordulóban megcsúszott, a bukósisak odaköppant a falhoz. Más se kellene, mint itt kitörni a lábát, ha már a karambolból kimaradt. Ha így a karjára akasztja a bukósisakot, és lassan, ringatózva megy lefelé a lépcsőn, olyan lesz a járása, mint a Marilyn Monroeé. Bitang jó testű volt az a csaj. Ezt a riszálást is pont most kellett csinálnia, amikor jön föl ez a két orvos a lépcsőn. Maga elé nézett. Az a szerencse, hogy a doktorok a szendvicsükkel vannak elfoglalva. Sonkát burkolnak. Hol lehet itt u büfé? Megállt a lába. Megrázta a fejét. Ennek a srácnak, ahogy itt ballag előtte tíz lépcsővel lejjebb, éppen olyan a mozgása, mint a Béláé. Frankón körülpólyázták a kókuszát. De ez a ruha... Ez az ő új öltönye! — Béla! Üristen, mi történt vele, miért kellett bekötözni? (Folytatjuk.)
