Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KUBA— EGYESÜLT ÁLLAMOK PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évf. 128. szám Ára: 90 fillér 1977. június 2. csütörtök Egy lépés a diplomáciai kapcsolat felé Plainsben tartott sajtóértekez­letén Carter amerikai elnök kije­lentette, hogy közvetítő révén üze­netet váltott Fidel Castro kubai elnökkel. Megfigyelők valószínű­nek tartják, hogy a közvetítő Te­rence Todman volt, az USA ame- rika-közi ügyeinek államtitkára, aki áprilisban járt Havannában. Az amerikai külügyminisztérium megerősítette Todmannek azt a korábbi közlését, mely szerint Washington javasolta amerikai és kubai diplomaták kölcsönös elhe­lyezését egy-egy semleges nagy- követségen. A terv értelmében az Egyesült Államok Svájc havannai, Kuba pedig Csehszlovákia wa­shingtoni nagykövetségére dele­gálna azonos számú diplomatát, akiknek jelenléte megkönnyítené a további tárgyalásokat. Carter sajtóértekezletén megjegyezte, hogy a teljes diplomáciai kapcso­latfelvétel egyelőre még igen tá­voli. Napirenden az elmúlt évi zárszámadás és a településfejlesztési verseny értékelése Együttes ülést tartott a megyei tanács vb és a népfront elnöksége A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap dr. Gajdócsi István elnökletével ülést tartott. Megvitatta és jóváhagyta a me­gye tanácsainak 1976. évi gaz­dálkodásáról és zárszámadásáról készített — tanácsülés elé kerü­lő — jelentést, melyet Szigeti Péter pénzügyi osztályvezető ter­jesztett elő. Amint a költségvetési és fej­lesztési alap gazdálkodás végre­hajtásáról szóló beszámoló meg­állapítja: az V. ötéves terv első évének — a tanácsok pénzalap­jait összegező — zárszámadása a megváltozott, szigorúbb felté­telekhez kötött gazdálkodás eredményét tükrözi. Ez különösen a költségvetési gazdálkodásban volt érzékelhető, ahol a saját és megosztott bevételi források előirányzatának teljesítése elma­radt a tervezettől. A fejlesztési alap bevételei kedvezőbben ala­kultak, s a helyi tanácsok a tervhez viszonyítva összességé­ben 44 és fél millió forinttal nö­velték anyagi eszközeiket. A tanácsok célszerű és tudatos gazdálkodással az előirányzott feladatokat teljesítették, a tár­sadalmi közös fogyasztás és egyéb szolgáltatási kötelezettség színvonala javult, az intézmény- hálózat szerény mértékben to­vább fejlődött. A fejlesztési terv végrehajtásában a legszélesebb körű társadalmi összefogás nyil­vánult meg, a társadalmi munka értéke lényegesen meghaladta az előző évek átlagát. Továbbra is gondot jelent az építőipar kapacitáselégtelensége, s ez hátráltatja a beruházások határidős befejezését, átadását. Ennek enyhítése érdekében terv­szerűbbé kell tenni a beruházá­sok előkészítését, a kivitelezők részéről pedig javítani a munka- szervezést, a munka ütemességét és az együttműködést. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a továbbiakban az il­letékes szakági osztályvezetők , előterjesztése alapján tárgyalt és határozott a megye ipari, vala­mint építőipari tevékenységet végző egységeinek kategóriába sorolásáról, munkaerő-gazdálko­dásának szabályozásáról. A nép- gazdasági és területi tervekben meghatározott feladatok teljesí­tése érdekében a munkaerőigé­nyek kielégítése szempontjából, fontossági sorrendben három ka­tegóriába sorolták az ipari tevé­kenységet folytató gazdálkodó egységeket: a létszámukat meg­határozott mértékig fejlesztő, a létszámukat szinten tartó; s a fo­kozatos felszámolásra, szervezett átcsoportosításra kerülő egységek csoportjába. A kategóriába sorolt gazdálkodó egységeknél részlete­sen szabályozzák a munkaerő­közvetítés rendjét. A kategóriába sorolás — melyről külön is érte­sítik a vállalatokat, szövetkezete­ket — ez év júliussal lép életbe. A megyei tanács vb a fenti napirendek után a Hazafias Nép­front megyei székházában, a nép­front megyei elnökségével együt­tesen folytatta ülését. A két tes­tület megvitatta és jóváhagyta az 1976. évi településfejlesztési verseny értékeléséről készített előterjesztést, melynek előadója dr. Mező Mihály, tervosztályve­zető volt. Elfogadta továbbá a a verseny feltételeinek részbeni módosítására vonatkozó javasla­tot is, melyet szintén tanácsülés elé terjesztenek. A végrehajtó bizottság és. a népfrontelnökség együttes ülésén még egy napi­rend szerepelt, amelyet Farkas József megyei népfronttitkár és dr. Árvay Árpád, a megyei ta­nács vb-titkára készített. Ez a tájékoztató jelentés a lakó- és utcabizottságok helyét és szerepét vizsgálta a lakóterületi munká­ban, a lakosság közéletre neve­lésében, s meghatározta a továb­bi feladatokat. T. P. r-\ rr \ rr r ' » * Szoloapolas Apostagon Nevezetes szőlőtermesztő táj Apostag és környéke a kalocsai járásban. A Duna menti Terme­lőszövetkezetnek 170 hektáros üze­mi ültetvénye van, amelyet nagy szakértelemmel művelnek a tsz gazdái. Képünkön a Mathiász Já­nos kertészeti szocialista brigád az egyik 50 hektáros szőlőtáblán kö­tözi a vesszőket. (Pásztor Zoltán felvétele.) Korszerű talajerő-gazdálkodás, A mezőgazdasági termelésben az utóbbi években egyre nagyobb meny- nyiségben használnak fel ipari ter­mékeket. Ide tartoznak a vegyszerek is, köztük a talajerő-gazdálkodásban fontos szerepet betöltő műtrágya. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szö­vetségének szakemberei nemrég összesítették a talajerő-gaz­dálkodással kapcsolatos tapasztalatokat. A szövetség műszaki és termelésfejlesztési bizottsága értékelte az adatokat. Az összefoglaló anyagot az elnökség a napokban tárgyalta meg a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet központ­jában tartott ülésén. magasabb termés A területi szövetséghez tartozó gazdaságok hatóanyagban szá­mítva tavaly 10 százalékkal ke­vesebb műtrágyát használtak fel, mint az előző esztendőben. Igaz, hogy ez 30 millió forint megta­karítást jelentett az egyik olda­lon, azonban nagyobb veszteséget okozott a mások oldalon, vagyis a terméseredményekben. Ebből tanulva, az idén a közös gazda­ságok a tavalyihoz képest 23 szá­zalékkal több műtrágya-felhasz­nálást terveztek. Nagyon érdekesek azok a mu­tatók, amelyek bizonyítják, hogy a legtöbb műtrágyát felhasználó szövetkezetek mennyivel maga­sabb termést értek el, mint azok, amelyek takarékoskodtak a ta­lajerő pótlásával. A legtöbbet felhasználó tíz szövetkezet csak­nem 43 mázsa búzatermést ért el hektáronként két év átlagában. A kiskunfélegyházi Lenin Terme­lőszövetkezetben a hozam meg­haladta az 52 mázsát. Kukoricá­ból hasonlóan szép termést ér­tek el azok a szövetkezetek, amelyek nagy mennyiségű mű­trágyát használtak fel. A legma­gasabb hozamot az orgoványi Sallai Termelőszövetkezet érte el: 45,3- mázsát. A kevés műtrágyával gazdál­kodó szövetkezetek tavaly bú­zából 21,7 mázsa hektáronkénti átlagot értek el, kukoricából pe­dig nem takarítottak be még 26 mázsát sem. Szembetűnő, hogy a szőlőterü­leteknél a hektáronként felhasz­nált hatóanyag mennyisége a me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tekben csupán 30—40 százaléka, a szakszövetkezetekben pedig 20 százaléka annak a menyiségnek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfelelő időjárás esetén 100 mázsa hektáronkénti termést ér­jenek el. Tavaly például a fagy­kár ellenére néhány szövetkezet viszonylag jó termést ért el. A szanki Haladás Termfelőszövet- kezetben például hektáronként 68 mázsa szőlőt szüreteltek, a Jász­(Folytatás a 2. oldalon) A SÜTŐIPARI REKONSTRUKCIÓ HASZNA Jobb munkakörülmények, bővebb választék A megyében — Baja, Kalocsa, Kecskemét és Kiskunhalas székhellyel — négy önálló, a környező településeket is ellátó sütőipari vál­lalat működik. A IV. ötéves tervszakaszban végrehajtott üzemkorszerűsítést, fejlesztést a jelenlegi időszakban az üzemek műszaki szín­vonalának további javulása, választékbővítés, minőségi és mennyiségi növekedés követi, sor kerül az elavult kemencék cseréjére, s nem utolsósorban üzemi rekonstrukciókra. Ez az utóbbi tennivaló érintette, illetve érin­teni fogja a közeljövőben Kecskemét, János­halma, Dusnok, Kiskőrös, Tiszakécske, Bács­almás sütőiparát. • A forgalom­tól függően na­ponta 150—280 mázsa kenyér kerül ki ropogósra sülve a kecskeméti kenyérgyár kor­szerű alagútkemencéiből. Nyolcféle péksüteményből napi 120—150 ezer darabot készítenek az üzemben. • Útnak indul a friss áru a boltokba. Ami közelebbről a megyeszék­hely sütőiparát illeti, ennek re­konstrukciójához 1974-ben fogtak hozzá. A munka mostani szakasza a III. negyedév végén, az olajról a gáztüzelésre történő átállással fejeződik majd be. Mint Kiss József, a Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat igaz­gatója elmondotta, a vállalat üze­meinek korábbi helyzete már nem felelt meg az élelmiszer-törvény támasztotta követelményeknek. A sütőipari ágazat országos rekonst­rukciós programja keretében ezért a termelés gazdaságosságát, vala­mint a munkaerőhelyzetet is fi­gyelembe véve, végzi a vállalat az üzemek korszerűsítését. Ennek ér­dekében Kecskeméten a városi tanács és a KÖJÁL határozata alapján a Klapka utcában be kell szüntetni a termelést. Az üzem ez év nyarán költözik a Csongrádi utcai, úgynevezett Csorba-pékség helyére, amelyet január óta kor­szerűsítenek. A kenyértermelés csökkenése a táplálkozási viszonyok változásá­val — általános tendencia. Nö­vekszik ezzel szemben a kereslet a péksütemények, különösen a dú­sított termékek (bejgli, ízes, tú­rós táska, rétesek, pogácsák, kug­lóf, fonott kalács, sajtos rúd stb.) iránt. Ezekből az utóbbi éyekben mintegy évi 15 százalékkal nőtt a termelés. Ennek következtében meg kellett oldani a „dúsított üzem” áthelyezését olyan környe­zetbe, amely az élelmiszer-higié­niai előírásoknak mindenben meg­felel. Ezért áll most átalakítás alatt a Csongrád utcai üzem. Ugyancsak á Klapka utcában dol­gozott korábban az édesipari lisz- tesáru-részleg, amelyet a múlt év augusztusában költöztettek át a Róbert Károly körúton levő ke­nyérgyárba, ahol korszerű körül­mények között működhet. Az új Csorba-pékségben az egészségügyi előírásoknak tökéletesen megfele­lő tároló, előkészítő és feldolgozó helyiségeket, valamint a dolgozók számára fürdőt, öltözőket építe­nek. Többen is kifogásolják az igen közkedvelt Csorba-kenyér eltűné­sét. Ezzel kapcsolatban a válasz az, hogy a gyártás megszüntetését ugyancsak a korszerűsítés, a gépe­sítés hozta magával. A Csorba­kenyeret helyettesítő termék azon­ban — a kézi osztást és formázást leszámítva — ugyanazzal a tech­nológiával készül, és semmivel sem gyengébb minőségű. A fogyasztói igények kielégíté­se érdekében a kenyérgyár növeli választékát. Ezért kezdték el ta­valy a kilós rozslángkenyér, majd az idei első évnegyedben a kilós fehér kenyér termelését. Jelenleg pedig a kétkilogrammos tejsavós fehér kenyér gyártásának előké­szítésével foglalkoznak. Ez a ke­nyér tovább friss marad, ugyan­akkor a tejsavóban lévő fehérje és tejcukor . magasabb tápértékű. A tejsavós fehérkenyérrel kapcso­latban fogyasztói közvéleményku­tatást végeznek, s amennyiben a vásárlók megkedvelik, a vállalat az év végéig kiépíti a tejüzemtől a kenyérgyárig a tejsavó-vezetéket. Mint arról az igazgató a továb­biakban tájékoztatott, a rekonst­rukciós munka nemcsak Kecske­méten folyik. Az izsáki sütőüzem korszerűsítése 1976-ban fejeződött be. A tervek szerint 1979. máju­sában kezdi meg a termelést az új kiskunfélegyházi kenyérgyár. Még az idén befejeződik a tisza- kécskei sütőüzem korszerűsítése, s — a vonatkozó miniszter: rende­letnek megfelelően — az V. ötéves tervidőszak befejező évéig pontót tesznek a vállalat összes üzemé­nek rekonstrukciójára. J. T. Népesedéspolitika Három éve múlt annak, hogy életbe lépett a kormány népesedéspolitikai határozata. Természetesen ez az intézke­dés nem történt előzmények nélkül, hiszen a kisgyermekes családok körében — de nyu­godtan mondhatjuk, hogy az országban, sőt külföldön is mindenütt — nagy elismerést váltott ki a gyermekgondozási segélynek 1967-ben történt be­vezetése. Ma is nagy népsze­rűsége van ennek az intézke­désnek, amit bizonyít, hogy napjainkban Magyarországon mintegy háromszázezer kisma­ma veszi igénybe a GYES-t. Talán nem szükséges magya­rázni, hogy miért váltak szük­ségessé ezek az intézkedések, s azt sem kell bizonyítani, hogy hatásukra emelkedett a születések száma hazánkban, megyénkben. A GYES-sel já­ró kedvezmények azonban — amint menet közben tapasz­talhattuk — mégsem bizonyul­tak elegendőnek ahhoz, hogy kedvezőre fordítsák azt az arányt, amely az ország né­pességének reprodukciójához feltétlenül szükséges. A gyer­mekgondozási segély ugyanis „csak” 15 ezrelékes születési arányszámot stabilizált, a kí­vánatos 16—17 ezrelékes he­lyett. Ahhoz pedig, hogy ez utób­bi arány biztosított legyen, családonként a két-három gye­rek vállalása, felnevelése szük­séges. Ez a felismerés vezette arra az illetékeseket, hogy ki­dolgozzák, majd 1974. január­jában életbe léptessék az úgy­nevezett népesedéspolitikai ha­tározatot, amely — túl a GYES-es, de azzal párhuza­mosan — egészségügyi tudati, gazdasági és politikai kérdé­seket egyaránt figyelembe vé­ve, összehangolt intézkedést tartalmaz. Ide tartozik példá­ul a nők helyzetének tervsze­rű és céltudatos javítása, a munkahelyi körülmények fej­lesztése, a sokgyermekes csa­ládok, vagy a gyermekeiket egyedül nevelő szülők védel­me, életkörülményeik javítása és az, hogy a munkahely szo­rosabb, ne csak formális, ha­nem életszerűen tartalmas kapcsolatban legyen a gyer­mekgondozási segélyen levő asszonyokkal, dolgozóival. Nemrégiben egy felmérést végzett a Közalkalmazottak Szakszervezetének Bács-Kis- kun megyei Bizottsága. A fel­mérésben arra keresett vá­laszt a bizottság szociálpo­litikai munkabizottsága, hogy a szakszervezethez tartozó munkahelyeken — amelyek köztudottan sok nőt foglalkoz­tatnak — miként valósulnak meg a népesedéspolitikai ha­tározat célkitűzései? Érdekes adat, hogy a közalkalmazotti nők aránya — az összes tag­létszámhoz viszonyítva — 1971-ben 46,8 százalék volt, de 1977-ben már 59 százalékra emelkedett. Jelenleg, a 2887 közalkalmazott nő közül ezer a fiatal anyák száma, s közel 38 százalékuk veszi igénybe a GYES-t — összesen 980-an. Mindezt csupán azért idéztük, mert ezen a munkaterületen sok nő dolgozik, a felmérés megállapításai tehát bizonyos mértékig általánosíthatók is. Anélkül, hogy a megállapí­tásokat részleteznénk, idézünk a jelentés összefoglalójából néhány mondatot: „A népese­déspolitikai határozat végre­hajtása érdekében számos in­tézkedés történt. Mindenhol készültek külön intézkedési tervek, és azok végrehajtását kétévenként ellenőrzik, átte­kintik. A helyi tanácsok és végrehajtó bizottságok az utóbbi 4—5 évben nyolcvan esetben foglalkoztak önálló napirendi pontként a nők helyzetével, de más téma kap­csán is számtalan esetben érintették...” Tartalmazza a jelentés ez­után azokat a legfontosabb feladatokat is, amelyek a kö­vetkező évek munkáját ké­pezik. Így például a követke­zetesebb bérpolitika; a jelen­leginél több nő kerüljön veze­tő munkakörbe; több lány és asszony szerezze meg a szak­mai képesítést. Kiemelten szükséges foglalkozni a lakás­gondok megoldásával, a nagy- családosok szociális támogatá­sával, gyermekeik elhelyezé­sével, s ahol még nincs, lét­re kell hozni a szociális ala­pot stb. Tapasztalhatjuk az elmon­dottakból, hogy a népesedés- politikai határozat koránt­sem egyszerű és rövid idő alatt végrehajtható feladato­kat szab meg valamennyiünk­nek. Bonyolult és szerteágazó, össztársadalmi gondoskodást igényel. Nemcsak anyagiak­ban, hanem tudatiakban, er­kölcsiekben, s mindabban, amit élet- és munkakörül­ménynek szoktunk nevezni. G. S. »

Next

/
Thumbnails
Contents