Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
1977. június 7. • ■ PETŐFI NÉPE 9 £ Kitüntetett pedagógusok A pedagógusnapi ünnepségeken országszerte az oktatási intézmények nevelőit köszöntötték. Az egyszerű, de jó szívvel átnyújtott virágcsokrok vagy a rangos kitüntetések ugyanazt a társadalmi figyelmet: az oktatónevelő munka megbecsülését tükrözik. A következőkben megyénk néhány kitüntetett oktatásügyi dolgozóját mutatjuk be olvasóinknak. A kémiatanárnő Popp Lászlónéval, a Jánoshalmi Általános Iskola igazgatói irodájában nem könnyű tantárgy, a kémia oktatásáról beszélgettünk. A huszonegy éve tanító matematika-kémia szakos pedagógusnak nemcsak egyetlen iskola, nebulóinak a vegyészet titkaival való megismertetése a feladata. Mint munkaközösségi vezető a szomszédos tanintézetek kémia szakos tanárainak szakmai továbbképzését is irányítja. — Tizennégy éve kerültem Jánoshalmára — mesélte, — ezt megelőzően Kiskunhalason dolgoztam. Zömében kémiát tanítok, egyetlen „vegyész”-tanár vagyok az iskolában, s ezért hetente húsz órát kell megtartanom ebből a tárgyból. A tanintézetünk egyike annak a tíz iskolának, amelyben már az új tankönyv és tanterv szerint dolgoztunk az idén. Az oktatási kísérlet tapasztalatai kedvezőek, én is, és a diákok is nagy kedvvel ismerkedtünk meg a jövendő tananyag újdonságaival. Jók a munkalapok, a gyerekek gyakorlaiti érzékére, tapasztalataira épül a szemléltetés is. Így nem okoz gondot az atomszerkezet megismertetése sem. Véleményem szerint mielőbb általánossá kell tenni az új felfogásban tanított kémiát az iskolában, mert tudomásom szerint a gimnáziumokban máris bevezették az anyag- szerkezeti ismeretekre alapozott új tantervet. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges az, hogy a legfontosabb elveket már a VII—VIII. osztályban elsajátítsák a diákok. Ami a kémiaszakos tanárok munkaközösségét illeti, az én körzetemben a borotai, rémi, kunbajai, mélykúti és kunfehértói tanintézeteik nevelői tartoznak. Két éven át Kecskemétre jártam * „Nagy kedvvel Ismerkedtünk meg a jövendő tananyag újdonságaival ...” továbbképzésre, ahol igen sok hasznos elvet és módszert ismertem meg, s most ezeket, no meg saját tapasztalataimat adom át a munkaközösségi kollégáknak. Az egyik nagy problémánk az, hogy az új kémia Oktatásához igen sok szemléltető eszköz szükséges. Ezek többsége már ott található a szertárakban, de néhány dolgot, mint például a periódusos rendszer tábláját, vagy a Bohr-féle atommodellt magunknak és idejében kell elkészítenünk... Úgy vélem, hogy a kémia a természet- tudományos szemlélet fontos tantárgya és megfelelő módszerekkel oktatva a gyerekek meg is kedvelik... Történelem és világnézet Bakó Gábor, a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola tör- ténelem-rajzszakos tanára. Diplomáját 1953-ban kapta meg Szegeden a főiskolán, de azóta elvégezte az Országos Pedagógiai Intézet műszaki ismeretek gyakorlati oktatásának tanfolyamát, és így most három szakot is tanít. Érdeklődése elsősorban a társadalomtudományok felé irányította és a marxista—leninista esti egyetem befejezését követően már ötödik éve vezeti a marxista középiskola egy-egy osztályát is. — A pedagógusok munkájában minden szakterületen érvényesülnie kell a korszerű világnézet elsajátítása követelményének — mondja. — Ez fokozottan áll a történelem tanítására. A gyerekekben 10—14 év között kezdenek kialakulni a világnézet elemei, ellentmondásaik feloldása és a? összefüggések megláttatása, ez a mi feladatunk. Mint sok más iskolában, nálunk is igen sokféle társadalmi réteget képviselő diák kerül össze egy-egy osztályban. Városi munkások, tanyai, vallásos környezetből érkezők, földművelők. alkalmazottak gyerekei és még sorolhatnám tovább. Ez is bizonyítja, amit minden osztályfőnök tapasztalt már, hogy csak differenciáltan és a tantárgyak összefüggésének szerves rendszerében lehet rájuft hatni. Egyes tanulók görcsösen ragaszkodnak a nagyapák ma már nevetségesnek ható nézeteihez, de nincs nagyobb öröm annál, ‘ mint amikor azt érezzük, hogy lassan-lassan kezdik befogadni az újat... A cél különben sem egy „dogma” elfogadása, hanem annak beláttatása. hogy a világban, — akár a rajzban, amit ugyancsak tanítok, — fények és. árnyékok ellentéte uralkodik. A kis ötödikesek számára például nem a Biblia cáfolatát vagy kritikát kell nyújtani. Sokkal inkább az a módszer helyes, amely során a pedagógus elkülöníti a mesét a valóságtól, meghagyja a hagyományt hagyománynak. de ismerteti mellette a tudomány tapasztalatait. Így lépés- ről-lépésre -válik el a gyermeki fantázia világa attól, amit az iskolában tanítunk, az utóbbi veszi át a világnézet szerepét. Ez a módszer nem okoz törést a fiatalok szellemi fejlődésében, s nem kényszeríti őket esetleges csalódásokra sem... Engem csaknem huszonötéves tanári pályámon ez a kérdés izgatott leginkább, s amikor a marxista középiskolában volt tanítványaimmal talál• „A világban, akár a rajzban, fények és árnyékok ellentéte uralkodik.” kozom, mindig megerősödik meggyőződésem, hogy jó úton járok ... A dajka hivatása Farkas Szabó Istvánná dajkát mindenki csak Ica néninek ismeri Kecskeméten, a Hosszú utcai óvodában, ahol már 18 éve dolgozik. Ennyi idő alatt egy egész generáció növekedett fel a keze alatt, és néhány éve már olyan szülők is beíratják gyermekeiket az intézménybe, akik hajdanán maguk is Ica néni gondviselése alatt töltötték el az éveket. — Ahol most a Domus áruház áll, ott volt az egykori Petőfi Sándor utcai óvoda, ott kezdtem • „A dajka az óvodákban a min' denes szerepét látja el.” el dolgozni — meséli Ica néni. — Hogy azóta már hány gyerekkel kellett vesződnöm, azt össze sem tudnám számlálni, de az biztos, hogy nagyon sokan köszöngetnek nekem, akiket csak lassan-lassan ismerek fel, hiszen ők gyorsabban változtak meg, mint én. Épp a minap kérdezte meg az egyik nálunk gyakorlatozó fiatal óvónőjelölt tőlem, hogy megimerem-e? Hát kellett egy kis gondolkodás hozzá, mire rájöttem a nevére... Amikor még én kezdtem, nem voltak ilyen jók a munkakörülmények, mint most. Reggel 5 órakor jöttünk be az óvodába, s első feladatunk a kályhák salakozása, befűtése volt, hogy 7-re meleg fogadja az érkező apróságokat. Addigra már nekünk is fehér köpenyt kellett magunkra ölteni. A dajka az óvodában a mindenes szerepét látja el. ha kell helyettesíti az óvónőket, szükség esetén takarít, étkezteti, altatja a gyermekeket, felügyel a mosakodásuknál, öltözködésüknél, vagy éppen babaruhákat varr. Esők feladatot nem is tudná ellátni az, akinek gondjait, fáradtságát nem feledtetik maguk a kicsinyek, vagy akit esetleg idegesít a zsi- valygás... Érdekes, engem megnyugtat a termekből kiszűrődő zenebona, a nevetés, a játék, a vidámság sokféle hangja. Nemrég egy hónapig betegállományban voltam otthon, és kimondottan hiányzott a gyermekek megszokott közössége. Egyetlen unokám nem pótolhatja az óvoda hangulatát, az itt lüktető mindennapi életet, amely munkám értelmét jelenti a számomra... Pavlovits Miklós GONDOLATOK EGY ZENEI SZAKKÖNYVRŐL Kardos Pál: Kórusnevelés - kórushangzás A szakkönyvekről általában azt tartjuk, hogy azok csak egy szűk réteg, az adott szakterület művelői számára lehetnek érdekesek, fontosak. Általában el is fogadható ez a megállapítás, hisz éppen ezért nevezzük szakkönyvnek, s nem — mondjuk — ismeretterjesztő írásnak. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan szakmai munkák, amelyek viszonylag rövid áttétellel messze a szakmán túlmutató jelentőségűek, közművelődési hasznot hoznak. Ezek közé tartozik Kardos Pál tanár, Liszt-díjas karnagy Kórusnevelés—kórushangzás című, a Zeneműkiadónál második kiadásban megjelent kötete. Most elsősorban nem mint tudományos igényű zenei szakmunkáról szólunk róla, hanem a zenei nevelés, a műkedvelő kórusmozgalom számára fontos tanulságait kívánjuk hangsúlyozni. Kiemelkedő szakmai értékét már az a tény is igazolja, hogy nyolc év után lényegében változatlanul, de jóval nagyobb példányszámban került újra forgalomba az első megjelenésekor is jelentős visszhangot kiváltott kötet. Másrészt Kardos Pál több nemzetközi díjjal jutalmazott kiemelkedő - karvezetői munkája mellett e könyvért nyerte el annak idején a Liszt-dijat. A szerző tehát könyve megírásakor nemcsak a korábbi hangtani kutatások eredményeinek korszerű újrafogalmazására törekedhetett, hanem gazdag személyes énekkarvezetői, művészi tapasztalatait is belefoglalhatta munkájába. Természetesen a könyv nem adhatja a karvezetői mesterség teljes módszertani áttekintését. Egykét területet ragad csak ki, azt azonban alaposan és igen meggyőzően tárgyalja. □ □ □ Minden kórusban éneklő gyermek és felnőtt, minden énekkari hangversenyt hallgató ember a karnagyokkal együtt tudja, hogy milyen keserves dolog, ha az előadott műben nem megfelelő a helyes hangmagasság eltalálása, ha bizonytalan az intonáció. Az éneklő és hallgató örömét egyaránt megrontja ez. Sokszor azonban a még oly jó hangú kórus, az egyébként még oly jól képzett karvezető sem tud javítani a hibán, mert nem tudja felfedni az okot. A kecskeméti városi zeneiskola hajdanvolt kiváló igazgatója, Bodon Pál, 1953-ban megjelent munkájában, Az intonálás iskolája című könyvében kísérelte meg, hogy hozzáférhetővé tegye a hangtan, a fizikai felhangrend törvényszerűségeit a napi kórusgyakorlat számára. Kardos Pál műve hasonló célkitűzéssel, ugyancsak tudományos alapossággal tárgyalja az elméleti kérdéseket. Igen jelentős érdeme, hogy nemcsak a hibák javítására gondolt, hanem inkább a megelőzést vette célba. Számos hasznos, jól hangzó, olykor szellemesen megoldott gyakorlat, rövid etűd szolgálja a legfontosabb és gyakran problematikussá váló dallam- és harmóniafordulatok helyes beidegzését. Mindez természetesen csak céltudatos, mindig, a részletekben is igényes próbamunka során hozza meg a kívánt eredményt. □ □ □ A tiszta éneklés mellett az egységes, kiegyenlített, ugyanakkor kifejezőképes hangzás is fontos kelléke a sikeres énekkari munkának. Erre is külön kell nevelni a kórus/tagokat már a kisgyermekkortól, vagy az első próbától. Nem az egyének csillogása a fontos, hanem a sokféle egyénből összetevődő, egy célra irányított közös művészeti akarat, amelynek mozgatója, irányitója a karmester. Mily sokszor hallunk egyszólamban előadott népdalokat, mozgalmi dalokat is szanaszét hangzón, bizonytalan intonációval! Kardos Pál könyvéből az ilyen bajokra is orvosságot kapnak a karvezetők és együtteseik. Ha a munkájukban mindig a legjobbra törekvő igényességgel haladnak, bizonyos, hogy közönségüknek is teljesebb élményt szereznek, s ezután már a hallgatók sem elégednek meg akármilyen előadással. A szerző bevezetőben leírt megállapítása szerint „az utolsó szót mindig az élő, hangzó zene módja ki”. Tehát a tiszta éneklés, az egységes, kiegyenlített hangzás, (és persze a pontos ritmus, az árnyalt előadásmód), mind csak eszközzé válik a megszólaltatott mű lényegének, érzelmi és gondolati tartalmának kibontakoztatásához, a kifejezéshez. A könyv (illetve az anyagából összeállított példatár) szebbnél szebb kórusművei jó alkalmat kínálnak az énekkaroknak a mesterségbeli és művészi igényesség, a helyes iskolázás bemutatására. □ □ □ Kardos Pál könyvének az ad- külön jelentőséget, hogy nálunk a magyar népzene és Kodály Zoltán útmutatása nyomán a zenei nevelés középpontjában az énekes muzsika áll. Sokan énekelnek kórusban, de nem elegen; s még kevesebben a szükséges igényes vezetéssel. Az énektanárok és az iskolai énektanítás, a karnagyok és a kórusok gyakorlatában így valóban közművelődési jelentőségűvé válhat Kardos Pál munkája. Az emberi hang közösségi művészetében, s rajta keresztül általában a zenében a legmagasabb szintű előadói megvalósítást és a hallgatói igényesség kinevelését segíti. A maga sajátos módján hozzájárulhat a zenei ízlés és zenei műveltség fejlődéséhez, s így a Kodály Zoltán által kitűzött cél, a zeneileg is művelt Magyarország százéves tervének megvalósításához. Ittzés Mihály wmmm* (48.) Hallgat. Kínlódik, hogy újra legyőzze magát, és tovább tudja mondani, amit elkezdett. Ujjai hegyével figyelte a fiú csuklóját. Szaporán ver a pulzusa, mintha lázas lenne. — Mondjad ... Hadd bőgjem el magam. — Ne sírjon. — Mondjad ... — Stark úr megajánlotta, hogy lépjek be hozzá egészen. Kétezer- nyolcszázat garantál. Erika keze megrándult, hogy a zsebkendőért nyúljon. Nem engedte mozdulni a kezét. Hadd folyjanak a könnyei, folyjanak végig az arcán, jó sírás ez, hálás sírás. Vállalni akarja őt ez a fiú, alárendelni az egész életét ennek a hirtelen rászakadt szerelemnek. Minden más férfi uj- jongana magában, vagy fennhangon a szerencséjétől, hogy felelősség nélkül élvezheti őt, főnyeremény a kaland zavaró ballasztok nélkül, minden más férfi áldaná a szerencséjét, hogy ölébe hullott a nagy lehetőség, amikor csak szeretni kell, a legkisebb gond nélkül... Ez a drága nem tud játszani és ettől még meghatottabban kell szeretni. Kétezer-nyolcszáz forintot garantálna neki Stark úr.., Jóvátehetetlenül megbántaná ezt a fiút, ha elárulná neki, hogy ő háromezret kap azért, hogy jóformán semmi mást nem kell tennie, mint kihasználni a rendelkezésére álló kapcsolatokat. — Nem tudod, elképzelni, milyen kevés tud lenni kétezer- nyolcszáz forint. — Ha ráhajt az ember, többet is lehet keresni. — Ne folytasd, drága. Sok lenne mára nekem. Hadd legyek türelmetlen holnapig, hadd várhassam, hogy folytasd. Most tudtam meg, mit érezhetett egy várkisasszony a középkorban, amikor megkérte a kezét a lovag, akiről addig csak álmodhatott. — Ne csúfoljon ki... — Folyna így a könnyem, ha csúfolnálak? Nem engedheti szabadjára magában az ingert, hogy igenis képzelje el, milyen lenne együtt élni ezzel a fiúval. — Holnap ... Nagyon fogjuk szeretni egymást holnap. Megér- demlem, hogy még egy éjszakát kínlódjak érted. * A keskeny mellékutca aszfaltján golyóscsapágy kerekű rollerek csörögtek, a ház málladozó falánál a Srik gyerekek snúroz- tak három Tömő utcai kölyökkel, szemben a tejes bezárt üzlete előtt két kislány iskolát ugrált a járdára krétázott négyszögekben, az idegklinika előtt négy kamasz lábteniszezett, a 7-ben lakó mérnök a kapu előtt vödörből mosta a Trabantját, a trafik lépcsőjén két suhanc cigarettázott, s bámulta a kövér házmes- ternét, aki slaggal locsolta a járdát. Maszat elnevette magát: — Igazam van, hogy el lehet itt bámészkodni? Irtóra bírom az utcánkat, mindig szomorú leszek, ha eszembe jut, hogy egyszer el kell mennem innen. Sárosi rákönyökölt a Skodája tetejére: — Pedig egyszer úgyis elviszik magát innen. Maszat rántott egyet a vállán: — Nem szorgalmazom, ezt írásba is adhatom. Sárosi a snúrozó gyerekeket nézte: — Ma már észre se vettek, hogy itt vagyok. Vasárnap még szenzáció voltam. — Minden csoda három napig tart, itt nálunk meg különösen, ötvenhatban is csak addig maj- réztunk, amíg lőttek, aztán felmásztunk a tankokra, ott ugráltunk rajtuk. Abba a házba, ott a túloldalon, bevágott egy akna, az cikis volt, a katonák behajigál- tak benünket a páncélautó alá, ott dekkoltunk Vagy tízen gyerekek, aztán a hónuk alatt hordtak haza bennünket egyenként... Nagyot dobbant a szive. Folytatnia kellene a dumát, nevetni is valamin, hogy Béla végig jókedvűnek lássa, amíg ideér a saroktól, de nincs elég levegő a tüdejében a szövegeléshez és nevetni se tud. — Szevasz. Ügy kell ránéznie, mintha csak most venné észre: — Szia, hazataláltál? — Látod. Ha most belekarolna Sárosiba, vagy valami más átejtést tudna jtitalálni, akkor talán felfigyelne Béla a segédművezetőre, mert igy rá se nézett Sárosira se, a Skodára se. — Ne felejts el köszönni, ha bemész hozzátok. — Jó, hogy figyelmeztettél. — Csak a mutterod miatt, hogy meg ne szomorítsd. Ügyetlen ez a fölényeskedés, mert közben bőgni lenne kedve. A nőtől jön most is, biztos, hogy a nővel volt, és csókolóztak, ettől is bőgni kellene. Végre eltűnt a kapu alatt... — Ki ez a fiatalember? Ez a Sárosi se tud mást kérdezni. Hogy megnyúlna a képe, ha hallaná, hogy ez a fiatalember nem más, mint az a srác, akibe az a Márta van belezuhanva, akihez maga ész nélkül üget ide minden délután, hogy megautóztassa. — Egy srác a házból. — Gondoltam, hogy nem a vel- szi herceg. — Frankón elhiheti hekem; hogy a velszi herceg nincs egy súlycsoportban Bélával. Ha maga zongorázni tudná a különbséget, amennyivel ez a srác többet ér minden velszi hercegnél, akkor maga lenne a Menuhin. — A Menuhin... hegedül. — Hát akkor a Gilbert Bécaud. Vagy maga szerint az se zongorázik? — De, az zongorázik. Nem is akárhogyan. Persze, nem olyan jól, hogy elzongorázhatná ennek a srácnak a kiválóságát. Mit vigyorog ez a segédművezető? Nem kellene ugrani a cukkolására, de olyan jólesik, hogy beszélhet Béláról... — Szeme se rebbenjen, segédművezető elvtárs, ha közlöm magával, hogy ez a Béla egy olyan autószerelő, hogy professzornak hívják a vállalatánál.- És maga ezt honnan tudja? Eldicsekedett vele a srác? — ötőle maga nem hall dicse- kedést. Hogy áttekinthesse a helyzetet, közlöm magával, hogy a Kisnétól hallottam, a négyes szalag Kisnéjától, mert annak az ura van ott a Béla vállalatánál, és az egész vállalatnál tudják, hogy ki az az Ugrai Béla. Még ide a házhoz is jönnek hozzá autósok... Le kellene harapnia a nyelvét. Dicséri Bélát, ahelyett, hogy elmondaná mindenfelé senkinek. Házhoz jönnek érte az autósok... Az a nő is ide jött érte, mert már annyira ette a fene Béla után, hogy nem volt cérnája kivárni, hogy valahol a városban találkozzon vele. — Folytassa csak a propagandát, kislány, de közben vegyen néha lélegzetet is. — Majd folytatom, ha kedvem lesz hozzá. Most éhes vagyok. Jó éjszakát, segédművezető elvtárs, aludjon jól, álmodjon szépeket, és ne felejtsen el fogat mosni lefekvés előtt. * — Add ide a kendőm, fiam. Leilei ráterítette az anyja vállára a horgolt kendőt. Jó a levegő kint az erkélyen, ott hyugod- tan beszélgethetek, Tamás úgyis átadta magát a televíziónak. Gyönge szél járt az új lakótelep bérházai között, megmozgatta a muskátlik leveleit az erkélyre rakott ládákban. Megvárta, amíg az anyja elhelyezkedik, majd leült mellé a másik fonott székbe. tí- Erika? — Délután telefonon beszéltem vele, az egyik barátnőjével találkozik estefelé, azt mondta. Nem is bántam, hogy nem jön, így kettesben szeretek beszélgetni veled. Legalább egyszer-egy- szer... — Fáradtnak látszol, fiam. — Mitől lennék pihent? Az én helyzetemben nem engedheti meg magának az ember, hogy amint letelt a nyolcórás munkaideje, kikapcsolja az agyából a vállalatot, a gondokat haza keli vinni, akár tetszik, akár nem. Ma kaptam tájékoztatást, mire számíthatunk jövőre. Ez az év se könnyű, de jövőre még nehezebb lesz, az állam fokozza a nyereségelvonást, másfélszer any- nyit kell produkálni, hogy tarthassuk az idei nyereségszintet, mármint azt az összegszintet, ami a vállalatnál marad a nyereségelvonás után. Nem akarlak untatni vele. (Folytatjuk.)
